Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

1 1969. MÁRCIUS I., SZOMBAT MS t HEGYEI v/6r/«p r* Április 4-én VÖRÖSKATONÁK TALÁLKOZÓJA NAGYKÖRÖSÖN A Hazafias Népfront nagy­kőrösi városi bizottsága érte­síti azokat az elvtársakat, akik a Magyar Tanácsköztár­saság idején a 6. Vörös Had­osztály és a Nagykőrösön ala­kult 31-es Vörös Gyálogezred tagjai voltak, hogy 1969. ápri­lis 4-én Nagykőrösön találko­zót rendez. Kéri továbbá, hogy az alakulat volt tagjai közöljék nevüket és lakcímü­ket, valamint a találkozón ▼aló részvételi szándékukat 1969. március 20-ig a Hazafias Népfront nagykőrösi városi bizottságával (Hősök tere 9.) Tanácsköztársasági vándorkiállítás Pest megyében Két forradalom érdekes dokumentumai Gondos válogatás után most fejezték be a megyei levéltár­ban a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának ötvenedik évfordu­lójára készülő megyei vándor- kiállítás anyagának rendezését. A kiállítás, mint már írtuk, március 19-én nyílik meg a megyei tanács vb üléstermé­ben, ahol tíz napon át tekint­hető meg. Azután vándorútra kel, és hosszabb-rövidebb ideig sorban látható lesz a me­gye területén levő múzeumok­ban, nagyobb községek műve­lődési házaiban. Kiegészíti te­hát az ugyanezen alkalommal helyben összegyűjtött anyag­ból rendezett kiállításokat. Nem kell a főjegyző A megyei vándorkiállításon bemutatnak számos, a levél­tárban őrzött és a korra jel­lemző aktát az 1918-as, őszi­NAPI NYOLC OLDALON Jelentős változás kell ahhoz,, hogy egy lap cikkben foglalkozzon — önmagával. Ügy érezzük azonban, hogy most mentség és magyarázat erre a valóban jelentős vál­tozás az, hogy mától naponta nyolc, vasárnaponként ti­zenkét oldalon kapja kézhez olvasónk lapunkat, a Pest megyei Hírlapot. Talán nem untatjuk az olvasót azzal, ha elmondjuk: miért tartjuk jelentős változásnak az ol- (Kalterjedem növekedését, lehetőségeink bővülését? Első­sorban azért, mert amint arra lapunk neve is kötelez ben­nünket, bővebben, sokrétűbben tudunk foglalkozni a sző­kébb pátria eseményeivel, még többet tudunk elmondani Pest megye örömeiről, gondjairól, az elért eredményekről és tervekről. Ezzel arra is válaszoltunk, mire kívánjuk föl­használni a nagyobb oldalszám adta lehetőséget. Arra, hogy még jobban megismertessük előfizetőinkkel, lapunk példányonkénti vásárlóival községük, járásuk életét, még több oldalról mutathassuk be a megye minden zegét-zu- gát, a Börzsönyben megbújó kis falvak, a százhalom­battai ipari óriásokon át egészen az Alföldön levő telepü­lésekig, Ceglédig és Nagykőrösig. Amikor először adtuk hírül, hogy március elsejétől lapunk bővebb terjedelemben jelenik meg, egyben az ol­vasók segítségét is kértük. írják meg véleményüket, kí­vánságaikat, adják tudtul óhajaikat, segítsék munkánkat jó tippekkel, ötletekkel. Meg kell mondanunk: bennünket . is meglepett a levelek sokasodása. Meglepett és örömmel töltött el, hogy olvasóink közül sokan nem sajnálták a fá­radságot, tollat fogtak, papírra vetették véleményüket, kí- ványságukat, s talán nem szerénytelenség, ha azt mondjuk: eddigi munkánk értékelését is láttuk ebben. Azt, hogy ol­vasóink értékelték igyekezetünket, törekvéseinket, azaz bizalmat adtak a múlt alapján a jövendőre is. Jó néhány olvasónktól kapott ötlet, kévés már megvalósult, már a lap hasábjain találkozhattak az ötlet nyomán megszületett ri­porttal, beszámolóval vagy éppen új rovattal, kezdemé­nyezéssel. Jó dolog ez? Nagyon jó. Mert hiszen az olva­sónak csináljuk a lapot, őt akarjuk minél jobban szolgál­ni. Sok ötlet, kérés megvalósult, s még több valósul meg a következő hetekben, hónapokban, amikor a nyolc oldal nyújt tágabb horizontot nemcsak az újságírónak, hanem az olvasónak is, olyan horizontot, ahonnét nem hiányoz­nak a világos és a sötétebb színek sem, ahol, mint a való életben, öröm és gond váltja egymást. Mutatós dolog lenne visszaemlékezni, a valamikori Pest megyei Népújságból hogyan lett napilap, hogyan kezdte újra munkáját Pest megyei Hírlap címmel 1957 májusában, hogyan indította meg különkiadásait — a mu­tációkat, ahogyan magunk között mondjuk — Cegléden, Nagykőrösön, Monoron, Vácott, miként emelkedett a kez­deti, tízezres példányszám napjainkig a negyvenezerre, de úgy hisszük, az olvasók jelentős része is tanúja, részese volt ennek. Tanúja és részese annak, hogy a lap egyre in­kább megtalálta sajátos feladatai teljesítésének útját-mód- ját, s mind kevesebb torzítással volt képes tükre lenni Pest megye életének. Mégis, úgy hisszük, elsősorban nem a múlt, hanem a jövendő a fontosabb. Az, hogy nagyobb lehetőségeink egyben nagyobb kötelezettséget is magukba foglalnak, az olvasó jobb kiszolgálásának kötelezettségét. A napi nyolc oldal módot ad arra, hogy több új, rend­szeresen megjelenő rovatot indítsunk, kedvébe járjunk a háziasszonyoknak, akik receptet kérnek, a sportkedvelő­nek, aki mind több sportanyagot szeretne találni a lap hasábjain, a gyűjtőnek, a kertészkedönek s természetesen — és elsősorban — azoknak, akik a mindennapok valósá­gáról szeretnének több, érdekesebb cikket olvasni. Nem­csak ígérhetjük, hanem tudatosan vállalhatjuk is ezeknek az igényeknek a kielégítését, a lap negyvenezres táborá­nak jobb informálását, szórakoztatását. Vállalhatjuk, de csak akkor — legalábbis a siker reményében —, ha az ol­vasók továbbra is támogatnak bennünket. Azzal, hogy elő­fizetőink maradnak — mint ahogy ezekben a napokban mind több postahivatal jelentette is: túllépték az eddigi előfizetési százalékot, az olvasó márciusra, a következő negyed-, félévre is előfizetőnk maradt. Sőt! — újabb ol­vasókkal bővült a Pest megyei Hírlap tábora. Reméljük, a lap hű olvasói új barátokat szereznek, s azzal is, hogy újra és újra tollat fognak, felhívják figyelmünket egy-egy eseményre, érdekességre, olyan témára, amiről szívesen olvasnának. Számítunk e támogatásra, s viszonozni akar­juk. Viszonozni azzal, hogy a nyolc oldalon minden olva­sónk találja meg az őt érdeklő cikkeket, beszámolókat, mindazt, aminek reményében előfizeti, vásárolja a lapot, mindazt, amiért bízik a szerkesztőségi kollektíva munká­jában. A szerkesztőség sokféle belső intézkedést valósított meg azért, hogy sikeres legyen a nyolcoldlalas bemutatko­zás, s sikeres legyen a folytatás is. Nem terheljük az olva­sót ezeknek az intézkedéseknek az ismertetésvei, de remél­jük és hisszük, hogy az eredményt tapasztalni fogja, s jó barátként veszi kézbe a hét hat napján a nemcsak terje­delmében, hanem tartalmában is többet adó, a megye va­lóságát hűen bemutató Pest megyei Hírlapot. rózsás forradalom idejéből is. Például egy géppel írt, három- oldalas beadványt, amely 1918 decemberében érkezett Cegléd- berceliől a főispáni hivatalba. „Ceglédbercel község német és magyar ajkú, magyar ér­zésű lakossága a forradalom első percében egy szívvel, egy lélekkel csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanácshoz” — így kezdődik az írás, amelyben azután olvasható, hogy a há­ború alatt, míg a férfiak java a frontokon vérzett, mennyit tűrt és szenvedett odahaza a nép. „A régi rendszer exponense rugdosott, vert bennünket, el- rekvirált állataink árát nem fizette ki, közpénzeket saját zsebébe gyömöszölt.” Hiába kérték többször is magasabb helyeken, sérelmei­ket nem orvosolták, a főjegyző még a forradalom után is he­lyén maradt. „Halála végül is békét hozott.” Rend és nyugalom uralko­dott a községben, de miután a főszolgabíró kinevezte az új főjegyzőt, akinek a személye nem kívánatos a nép előtt, to­vább nem vállalhatnak fele­lősséget a rendért. Aláírás: „A népgyűlés ne­vében Wolff József népgyűlési elnök.” A gyermekekért Lapozgatva a kiállítás anya­gában, egy ceruzával kitöltött, sárguló táviratblanketta kerül kezünkbe. Címzettje a gödöl­lői járási direktórium, és ez olvasható benne: „Megállapodás szerint a pé- celi Fáy kastély augusztus 20-ától az országos gyermek- üdültetési hivatal rendelkezé­sére gyermeknyaraltatási az­után epilepsziás gyermekek elhelyezésére fog szolgálni Munkaügyi és Népjóléti Nép­biztos” Sajnos, augusztus végére a gyermekek már nem nyaral­hattak, és a kis epilepsziások sem kerülhettek soha a Fáy- kastélyba. Viszont fénykép mutatja be a gödöllői királyi vadászkastély parkjában ját­szadozó gyerekeket. A községi direktórium megnyitotta szá­mukra. Mégsem lehetett sokáig övék a park, hamarosan le kellett zárni előttük kapuját, mert a román királyi hadsereg tavaszi előnyomulását megakadályozó magyar vörös hadsereg főpa­rancsnoksága költözött a kas­télyba. Ütjain sűrűn robogtak futárautók, nem maradhatott tovább játszótér a park. Egy másik képen ugyancsak a gödöllői kastély látható, előtte a vörös vezérkar tiszt­jeitől körülvéve Stromfeld Aurél vezérkari főnök. Recept a plakáton Egykorú plakátok sem hiá­nyoznak a kiállítás anyagából, olyanok is találhatók benne, amelyek tulajdonképpen nem is politikai tárgyúak. Legalább­is nem közvetlenüL Ilyen „Vác rendezett tanácsú város direktóriumának" június 6-án kelt Hirdetménye. Nagy- mennyiségű konzervparadi- csom érkezéséről tudósít, s fel­hívja a lakosságot, hogy „ezen egészséges és tápláló élelmi­szert a kereskedőktől vegyék meg”. Nem hiányzik az elkészítés receptje sem a plakátról: „A konzerv megfőzendő, átpaszí­rozandó, s újból kidunsztolan- dó, s csak ezután használható.” Ez a' plakát bizonysága an­nak, hogy a kiállítás hűséges képet akar adni a Tanácsköz­társaság alatti életről. A ne­hézségeket is bemutatja, ami­ket — éppen az idézett plakát a tanú rá — a tanácskormány leküzdött volna, ha a törté­nelem időt ad rá. Sz. E. MII NYÚJTANAK A HAZAI ERDŐK? Üdülőtelep a pilisi hegyvidéken Faházról és fakanálról, azaz mindenféle fatermékről esett szó tegnap délelőtt a Mező- Gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, ahol Földes László miniszterhelyettes tar­tott sajtótájékoztatót. Az összes erdészeti és faipa­ri vállalat nyereséggel zárta az elmúlt évet: az összeredmény 816 millió forint. 1968-ban az export faanya­gok és a faipari termékek értéke meghaladta a 135 millió devizaforintot. Jelentősen emelkedett a cser- papírfaexport, de továbbra is importáljuk a fenyőfát és több más feldolgozott faterméket. Szeretnénk, ha ennek nagy ré­szét a jövőben Magyarorszá­gon lehetne előállítani. Január 1-től módosították az árakat, azzal a céllal, hogy csökkenjen az import és nő­jön termékeink versenyképes­sége. Nőtt a fényő fűrészáru termelői ára és néhány más termék fogyasztói ára is. Több más termék mellett azonban olcsóbb lett a tűzifa, mázsánként 7,70 fo­rinttal. Ebben az évben 31 százalék­kal emelkedik többek között a papírtermelés. A vasúti talpfa­szükségletet hazai termésből akarják előállítani — s ezzel megszüntetni az importot. Fásításra 360 millió forintot fordítanak ebben az évben. Megkezdik a pilisi hegyek üdülőteleppé alakítását, ezen a vidéken a fásítás után természetesen telket is lehet vásárolni. A már hagyományos fásítási hónapot március 14- én Szolnokon nyitják meg. El­készült 40 város zöldövezeté­nek terve, s a fő útvonalak környékén kis ligeteket léte­sítenek. (m. s.) A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatala, a kormány titkársága, _ az MSZMP országházi bizottsága és a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Naményi Géza elv­társ, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője, feb­ruár 28-án, élete 53. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése március 4-én, kedden, 13 órakor lesz a Farkasréti te­metőben a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyen. Naményi Géza elvtársat a Minisztertanács saját halottjának tekinti. Naményi Géza 1916. szep­tember 5-én született Miskol­con. A gimnáziumi érettségi letétele után a Felső Magyar- országi Reggeli .Hírlap szer­kesztőségében dolgozott mint gyakornok. 1938-ban kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd a felszabadulás után munkája mellett sikeresen elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol elektromérnöki diplomát szerzett. 1945 óta volt tagja a pártnak. A felszabadulás után először a Felvidéki Népszavá­nál, majd Miskolcon az Eszak- magyarország szerkesztőségé­ben dolgozott különböző veze­tő beosztásokban. 1955 elejétől az Esti Budapest rovatvezető­je, majd a szerkesztő bizottság tagja. Az ellenforradalom után részt vett a kormány Tájékoz­tatási Hivatalának megszer­vezésében, rövid ideig az Esti Hírlap szerkesztő bizottsági tagja, ezután a Tájékoztatási Hivatal osztályvezetője, majd elnökhelyettese, 1959-től veze­tője volt. Kiemelkedő mun­kásságáért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Sza­badság Érdemrend ezüst foko­zatával és a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. OTP-STATISZTIKA: Harmincegpilliárdos betétállomány Harmincnyolcezer lakás Csaknem valamennyi ónk rendszeres hitelezője, az OTP tegnap közzétette az elmúlt esztendők érdekes számada­tait. Szirmai Jenő vezér- igazgató tájékoztató kere­tében emlékeztetett arra, hogy 20 esztendővel ezelőtt, március 1-én 25 vidéki és 10 budapesti fiókkal indultak. Ma 400 egységgel dolgoz­nak az országban, nem számítva a totó—lottó kirendeltségeket. A 20 évvel ezelőtti 270 milliós betétál­lomány napjainkig megha­ladta a 31 milliárdot. Még néhány érdekesség a sok közül az elhangzottakból. A gépkocsi-nyereménybeté- telc összege 3 milliárd 115 millió. Eddig 5222 nyertes vette át álmát, az autót. Egy­re népszerűbb az átutalási betétszámla, mint ahogy azt Pest megye egy-két nagy­városában is próbakép­pen bevezették, A lényege: minden számlát, beleértve a lakbért is, az OTP-nek befizetett összeg­ből egyenlíti ki a takarékpénz­tár. Az elmúlt esztendőben az OTP közreműködésével több mint 38 ezer lakás ké­szült eL Mint ismeretes, ebben Pest megye az élen áll. Egyre nagyobb forgalmat bo­nyolítanak le a Balaton, a Ve­lencei tó, illetve a Duna­kanyar környékén. S végül lottóstatisztika: 1968-ban 60 millió totószelvényt, 319 mil­lió lottószelvényt és 20 mil­lió borítékos sorsjegyet vá­sárolt a közönség. Gödöllői" libamájgyár Zagyvarékason A Gödöllői Kisállattenyész­tő Kutató Intézet szakmai se­gítségével valóságos „libamáj­gyárat” hozott létre a zagyva- rékasi Béke Tsz. A francia landesi, a rajnai és a magyar fajta keresztezésével olyan li­bafajtát tenyésztettek ki, amelynek példányai átlagosan negyvondekás májat nevelnek, de igen gyakori a hatvan-het- ven dekás, sőt az egykilós máj is. Az F—2-es számmal jelölt libafajta állományát az idén hatezerre növelik. További előnye, hogy a hagyományos fajtáknál kilenc nappal rövidebb ideig kell tömni, s ez egyedenként öt kiló ku- koricamegtakaritást jelent. A tartási technológiát, a libák „étrendjét” úgy állítják ösz- sze, hogy egy-két év múlva átlagosan félkilós legyen egy- egy libamáj. Tavaszra készülnek Január elejétől április elejéig szerelik, javítják a nagykátai Kossuth Tsz-ben a 26 mező- gazdasági gépet, melyek tavasszal állnak munkába. Nagy János csoportvezető ellenőrzi a javítást. Foto: Urbán FELVESZÜNK 5—8 éves gyakorlattal FELÚJITÖLAKATOST, VILLANYSZERELŐT és MŰSZERÉSZT. Szabad szombat. Bér: megegyezés szerint. Híradástechnikai Anyagok Gyára üzemgazdasági Osztály, Vác, Zrínyi u. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom