Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

MONOB°vnm APE S,,T MEGY E I HÍRLAP KÜLÖNKI A D Á S A Xi. Évfolyam, 64. szám______________________________ 1969. március is., kedd A megyében az elsők között Szabad szombat az állami gazdaságban Bevált kezdeményezés A keresetnek sem megy a rovására Az ipari üzemekben a leg­Ma öt községben: vb-ülés VB-ülést tartanak ma dél­után 2 órakor Ecseren. Beszá­molnak az 1968. évi általános községrendezés végrehajtá­sáról, az 1969. április havi fel­adatokról, valamint a helyi MOKÉP múlt évben végzett munkájáról és további fel­adatairól. Péteriben délután fél ötkor ülésezik a vb. Itt jelentés hangzik el a gyámügyi, hagya­ték, szociális és egészségügyi feladatok ellátásáról. Pilisen, a délután 2 órakor kezdődő vb-ülésen beszámol­nak a községi tűzrendészet felkészültségéi ól és a szak- igazgatási szerv szociális ügy­intéző tevékenységéről. Üllőn is 2 órakor tartják a vb-ülést. Napirenden a község előtt álló legfontosabb problé­mák: iskola, víz, gáz, utcák, községrendezés stb, megtár­gyalása szerepel. Vecsésen, a fél 9-kor kezdő­dő vb-ülésen tájékoztatják a részvevőket a Vecsési VÍZÉP dolgozóinak szociális, munka- védelmi, egészségügyi ellátott­ságáról, a sportkör működésé­ről és a tömegsport helyzeté­ről. REPÜL A VARÁZSSZŐNYEG — ÜLLŐN Üllőn vendégszerepei a Ki mit tud győztes Hungária beat-együttes. A művelődési otthonban 27-én este hét órai kezdettel adják elő műsorukat Repül a varázsszőnyeg cím­mel. Történelem a sublótban A Magyarország elmúlt heti száma a monori járással kap­csolatos cikket közölt. A lap munkatársa az 50 évvel ez­előtti múlt történelmi emlé­keit kutatta. „A fiókok aljáról pedig még mindig kerülnek elő emlékek — írja —, Mono- ron például Lelkes Béla, az egyik általános iskola igazga­tója néhány héttel ezelőtt nagy alakú, kemény fedelű füzetet nyújtott át dr. Lakatos Ernőnek, a Pest megyei Le­véltár igazgatójának. A füzet első lapjai a községi iskolai gondnokság üléseiről felvett jegyzőkönyvet tartalmaz­zák ...” A Magyarország közli az egyik jegyzőkönyv fotókópiá­ját is. több helyen mar bevezettek a szabad szombatot a kollektív szerződések egyéb kedvezmé­nyei mellett. Talán nem volt egyszerű — de hogy jóval egyszerűbb lehetett az állami gazdaságokénál, az biztos. Mert hogy is volt? A Cifrakerti Állami Gaz­daságé volt a jog, hogy a megyében elsőként az ő gazdaságuk dolgozói kap­ják a szabad szombato­kat. A monoriak is jelent­keztek a kedvezményre — nem is egészen alaptala­nul. Mert Budapest 38 kilométerre van, s a gyárak Ikarust kül­denek a dolgozókért, hogy ne kelljen vonatozniuk. Munka­ruhát, bérkedvezményt kínál­nak; szükségük van munkás­kézre. De szüksége van erre a gazdaságnak is. Egyre inkább jelentkezik a tsz-ek elszívó hatása is. A „csábítás” erejét valamivel ellensúlyozni kell — szükség volt a szabad szombatra. Megkapták. — Na, de amíg kidolgoztuk! — sóhajt Pilinyi József, a Mo­nori Állami Gazdaság igazga­tója. 1969 januárjában vezették be a rövidebb munkahetet, de már előző év közepén nagy gondban voltak: hogy is , csi­nálják? Tudvalevő ugyanis, hogy a gazdaságokban főleg a nyári időszak a „szezon”, úgy kell tehát beosztani a szabad­napokat, hogy a munka rová­sára se menjen, s a kereseté­re sem. Végül megszületett a megoldás: a növénytermesz­tők, a traktorosok, a mező­őrök és a futókocsisok az év első három hónapjában hét, a negyedikben nyolc, az ötödik­ben, hatodikban kilenc, a he­tedik, nyolcadik hónapban ti­zenegy órát dolgoznak napon­ta. Aztán a munka csökke­nésével ez az idő újra keve­sebb lesz, s decemberre már újra hét óra a munkanap. Jó ez a megoldás, az erő­vel is takarékoskodnak, s a keresetnek sem megy a rovására a beosztás. Igaz, a kevesebb munkaóra után kevesebb bérkifizetés jár, viszont a nyári hónapok­ban kiegészül. Ésszerű meg­oldás. S mit szóltak az érde­keltek? — Az új rendszer tagadha­tatlanul előnyös, csupán a pénz jobb beosztására szorít­ja a munkásokat, azaz arra, hogy a nyári kerésetnél már előre gondolniuk kell a vala­mivel kevesebb télire... Meg­értették, jónak találták. Nem fogja elhinni, az asszonyok kezdtek zúgolódni a szabad szombat ellen. Féltek a kere­setcsökkenéstől, az eszükbe sem jutott, hogy a szabadnap bevezetése elsősorban az ő ér­dekük. A bérköltség maradt — de csupán az effektiv munka számít munkának — mondja Pilinyi József. Azóta persze több mint két hónap eltelt. És jól! Az új rendszer bevált, nehézségek nélkül vészel­ték át az első időszakot. S most már csak jobb lehet, hiszen a több keresettel járó tavaszi-nyári hónapok követ­keznek. Az emberek ismerik az új rendszer előnyeit, élnek vele, s most már örülnek neki — elsők között a megyé­ben ... MINIGOLYÁK Az igazgatóhe­lyettes szobájának ajtaja gyakran nyílik. A leendő elsőosztályosok szülei jönnek be­jelenteni gyerme­keiket. Ám. nini, nemcsak anyuka, de Zoli is megje­lent. — Szeretnél már iskolába járni? — Idén. A szokásos adat­feljegyzésen túl az igazgatóhelyettes tanárnő kedvesen elbeszélget a szü­lőkkel, s a leendő tanítványokkal. Szombaton be­fejeződött az első osztályosok beje­lentése az iskolák­ban. Az első talál­kozás jól sikerült. Ez egy előzetes összeírás volt, a minigólyák igazi beiratkozására jú­niusban kerül sor. (—é—) (koblencz) A kéményt fűrészelik? A monori piactéren befejezéséhez közeledik az új MÄ- VAUT-autóbuszpályaudvar építése. A munkások az utolsó si­mításokat végzik. Ne ijedjünk meg, képünkön nem a kéményt fűrészelik, nem lett magasabb a kémény, csupán fugázzák, hogy az is szép legyen. (péterffy) Otven éve Monoron Forradalom! Forradalom! 1919. MÁRCIUS 29. délelőtt 9 óra 30 perc. A Sajtóügyi Nép­biztosság a következő jelentést adja ki: „Monoron a közhatal­mat a háromtagú direktórium vette át. Ma megalakítják a forradalmi törvényszéket. A városban és környékén teljes a rend és a nyugalom.” Az események sodrába ke­rültünk. Teljes a rend. De hogy nyugalom van? Azaz erről be­szélnek, ez tartja nyugalomban a kedélyeket. Pedig már ré­gebben elkezdődött. Itt is érni kezdett a forradalom, még 1918 októberében. Az asszo­nyok hadisegélyért könyörög­tek a főjegyzőnél, Kovács Mik­lósnál, de az kereken megta­gadta. A szabadságos sorkato­nák feldúlták a lakását, a fő­jegyzőnek menekülnie kellett. Bujkált mindaddig, amíg a Tanácsköztársaság bukása után újra visszatérhetett. TÉL JÖTT, hosszú és néma tél. A március azonban új sze­leket hozott, új gondo’Htokat és tetteket. Márciusban tö­meg gyülekezett a főtéren, lá­zas, tavaszi embersereg. Meg­választották a direktóriumot, élén Pattermann Dezsővel. Még aznap létrehozták a la­kás-, gyám-, gazdasági, igaz­gatási és mezőgazdasági bi­zottságot. Megalakult a vész­törvényszék Spiesz József el­nökletével, a vádbiztosok Sztankó Sándor és Bosányi László, a 26 tagú vörösőrség parancsnoka pedig Guszman Sándor hadnagy lett. Gazdasá­gi, szociális, kulturális változá­sokat! — ez volt a jelszó, s a tettek nem várattak soká ma­gukra. Végrehajtották az isko­lák államosítását, kezdemé­nyezések történtek kórház és munkásgimnázium létesítésé­re. Tervezték, hogy a forrás­nál szállót és fürdőt építenek, rendbe hozzák a malom és a Vigadó közötti utat... Forrott a levegő. Csodálatos volt a május el­seje: a Kossuth, a mai Ady és Munkásőr és a Bocskai úton hömpölygött az ünnepi tömeg, a kaszinó épületében lelkes nagygyűlést tartottak. Megérkezik a hír Monorra: a román intervenciósok elérték a Tiszát, elfoglalták Szolnokot. Fegyverkiosztás. A többi ka­tasztrofálisan következik egy­más után, véresen és tombo- lón. MÁJUS 2.: ellenforradalmi felkelés Monoron. Spiesz Jó­zsef, a vésztörvényszék elnöke, Pestről kér segítséget. Az ösz- szecsapás a kistói csárdánál történik. Mire a segítség — a nemzetközi brigád — megér­kezik, már helyreáll a rend. a brigád egyik tagja, a monori születésű Wilhelm György, be­szédet mond a városban. AUGUSZTUS 1.: a románok már Monoron vannak. Az or­szágút 'mellett folyik a harc közöttük és a visszavonuló vö­rösök között. A magyar forra­dalmárok Monor és Monori-er- dő között felrobbantják a pán­célvonatot. Véres megtorlás következik. Üllő és Monor kö­zött leállítják a munkásvona­tokat, sorra igazoltatnak min­denkit. Az összefogdosott „gya­nús elemeket” a monori refor­mátus templommal szembeni házba zárják. Madarescu, a ro­mán parancsnok utasítása: ki­végzés! Az agyagbányában 53 ember búcsúzik aznap az életétől. Sokan — hosszú-hosz- szú időre — a szabadságuktól búcsúznak. Szeptember 12-től október 11-ig folynak a tár­gyalások. Pattermann Dezsőt, a monori munkástanács elnö­két, a járási és megyei mun­kástanács tagját 4 évre, Magó- csi Károlyt, a monori mun­kástanács alelnökét, a járási munkástanács tagját, 6 évre, Babinszki Andrást, a munkás- tanács tagját 7 évre ítélik. Hor­váth Mihály, Csendes Pál, Ba­lázs János, Deli György, Erős András, Singer Jakab, Bekker Imre, Nagy József, Sarnyai Il­lés, Földi Sándor, Sztankó Sándor, Laborcz József — éve­ket kaptak. ök, akik életben maradtak és sokan-sokan a velük rokon- szenvezők, szívükben megőr­zik a Tanácsköztársaság dicső hónapjainak emlékét. Koblencz Zsuzsa A Tanácsköztársaság irodalma Jól sikerült a sorozat első előadása A Tanácsköztársaság irodal­ma, címmel tartott előadást dr. Szabolcsy Gábor irodalom- történész Monoron, a járási pártbizottság nagytermében. Ez az előadás volt a megnyi­tója annak a sorozatnak, me­lyet az MSZMP járási bizott­sága. a járási tanács művelő­désügyi osztályával és a TIT járási szervezetével közösen rendez a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszAeletére. Az előadás hallgatói között helyet foglaltak a járási, köz­ségi párt- és tömegszervezetek képviselői, zömmel pedig TIT- tagok, elsősorban az irodalmi és történelmi szakosztály ve­zetői és tagjai, valamint azok a pedagógusok, akik hasonló jellegű előadásokat tartanak. Dr. Szabolcsy Gábor előadása nagyon sok — a témával kap­csolatos — új adatot, iroda­lomtörténeti érdekességet tar­talmazott. A hallgatók igen sok kérdéssel fordultak az előadást követő amkéton az irodalom- történészhez, melyekre kimerí­tő és pontos válaszokat kap­tak. Érdekesség: az ankét majdnem ugyanannyi ideig tartott, mint maga az előadás. Rétvári Gyulától, a TIT já­rási titkárától megtudtuk: a sorozat következő előadása március 28-án, délután egy órakor lesz — ugyancsak a já­rási pártbizottság nagytermé­ben. Címe: A Tanácsköztársa­ság művelődéspolitikája. Elő­adó: dr. Karsay Károly, a Nép­művelési Intézet főmumkatár- sa. (f. o.) Fólia alatt a saláta a gimnázium tangazdaságában Ilyenkor tavasszal a mező- gazdaságban megkétszerező­dik a munka. A monori gim­názium tangazdaságában is nagy a sürgés-forgás. A diá­kok a fóliás salátanevelés technikáját tanulják. — Mennyiben előnyös ez a termesztési forma? — kérdez­tük Béky Zoltán politechnikai tanárt. — A fóliás salátahajtatás- nak két előnye van. Az egyik: hogy a szabadföldi saláta előtt szedhető, a másik: hogy kis anyagi befektetéssel szép hasznot hoz. — Mennyibe kerül egy fó­liasátor, s mennyi hasznot hoz egy évben? — Ez a sátor körülbelül hétszáz forintba került. Most ezerötszáz fej saláta van alat­ta. Április elején lehet rriajd piacra vinni, akkor — úgy számítjuk — két forint lesz egy fej ára. Tehát mintegy háromezer forintot hoz a konyhára. — Mit palántáznak a salá­ta után a fólia alá? — Paprikát — mondja Bé­ky Zoltán tanár. (kiss) Közel az egymillióhoz Takarékoskodnak a csévha- rasztiak és a bényeiek, mind­két községben megindultak az egymillió felé. A február végi adatok szerint Csévharaszton 866 ezer, Bényén 120 ezer fo­rint volt a takarékbetétállo- mány. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Kétarcú gyilkos. Mag­lód: Egy ember az örökkévaló­ságnak. Mende: Isten és ember előtt. Monor: San Gennaro kincse. Üllő: A sah táncosnője. Vecsés: Emberrablók. SPORT Tanulságos vereség Pilis—ÜUő 2:1 (1:0). Az idei első bajnoki mérkő­zésre az üllőiek Pilisre láto­gattak. Kezdés után ÜZlő vette át a játék irányítását, mintegy tíz percen keresztül nagy fölény­ben voltak. Később kiegyen­súlyozottá vált a játék, de a hazaiak fokozatosan feljöttek és átvették a kezdeményezést. A 19., majd a 24. percben nagy pilisi helyzet adódott az üllői kapu előtt, de a védelem jól hárított. A 38. percben Bo- da karral ért a labdához. A megítélt szabadrúgás utáni be­adásból a fejes a hálóban kö­tött ki. A második félidőben a ha­zaiak kezdtek jobban, táma­dást támadás követett. Az ül­lői védelem, Mellissei az élen, jól rombolt, feltűnően jól ját­szott viszont a két hazai szél­ső, az üllőiek nehezen tudták őket tartani. A 19. percben az üllői Mang helyett Füredi állt be. A 27. perc tájékán nagy hazai nyomás nehezedett az üllői kapura, kapkodóvá vált a játék. A 32. percben az üllői Lángot buktatták jó hely­zetben. A 38. percben egy ve­szélyes bal oldali pilisi táma­dás után, a hazaiak megsze­rezték második góljukat. A pilisi fölény tovább tar­tott, mégis Üllőnek sikerült gólt rúgnia. A 43. percben Langó kapott jó labdát, és ra­vasz, csavart labdája a pilisi kapus feje fölött talált a há­lóba. A gól némileg felélénkí­tette a vendégéket, a befejezés előtt egy perccel óriási hely­zetet hagytak kihasználatlanul. Ezen a mérkőzésen az üllői csapat csak árnyéka volt ön­magának. A csatárok tehetet­lenül játszottak, mire feléb­redtek, a pilisi védelem rég elrúgta a labdát. Legfőbb hiba az volt, hogy állva várták a labdát, nem mozogtak, pepe­cseltek. A fedezetek rendre hátulragadtak, nem tudták követni a támadásokat, és a pálya középső része a pilisieké volt. A védelem mindent meg­tett, pedig a gyors és sokat mozgó pilisi csatárok nagy feladat elé állították vala- mennyiüket. (Fülöp) Kétes értékű győzelem Monor—Öcsa 1:0 (0:0). Már véget ért az ifitalálkozó — itt is 1:0-ás hazai győzelem született —, a játékvezető azonban nem érkezett meg. Hosszas huzavona után az if­júsági mérkőzés partjelzője vállalta a bíráskodást. A vendégek kezdtek, s az 5. és 8. percben két veszélyes tá­madást is vezettek. A 12. perc­ben Gergely adott be labdát, Petries fordulásból gyengén kapura lőtt. Hosszabb ideig a két kapu között folyt a pozí­cióharc, majd a 40. percben Petries került nagy gólhely­zetbe, de közelről a kifutó ka­pusba lőtt. A visszapattanó labdát Szalad újra rálőtte, de a kapus „ismételt”. Szünet után Monor az első támadásnál szabadrúgáshoz jutott, a kaputól mintegy 17 méterre Gergely futott a lab­] A 10. percben Kalocsa védett I nehéz helyzetben. A 17. perc- [ ben Jeszenszky elfutott a lab­dával, s Kalocsa csak lábbal tudott menteni. A következő percekben a monori Hajdút, később az ócsai Kilkovitsot a játékvezető kiállította. Közben László 17 méterről lőtt a kapu fölé. A 41. percben, egy tömeg­jelenet során Szalui kapott labdát a kaputól három mé­terre. A kapus feküdt, a kapu üres volt, a csatár azonban el­gurította a labdái a kapu előtt. Egy nerc múlva az ócsai Kocsis lőtt kapura. Kalocsa azonban bravúrra! tornázta léc fölé a labdát. Nehezen — tegyük hozzá: szerencsével — jutott Monor a két bajnoki ponthoz. A já­ték képe után ítélve a csapat még nincs kellő formában, amint azt az edző korábbi nyi­latkozatában be is je)í'"Wte. <d. a.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom