Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

PEST MEGYEI ívlap 1969. MÁRCIUS 18., KEDD Vöröskatonák ünneplése Tisztelet és mély megbecsülés az egykori vöröskatonáknak és a vörösőrség tagjainak Mint már vasárnap hírül adtuk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsá­ga és a Pest megyei munkásőrség parancs­noksága a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából szombat délután ünnepi inunkás- őrgyűlést tartott. Palotás Károly, az SZMT vezető titkára, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságá­nak tagja, meleg hangú elnöki szavai után Arató Jenő megyei munkásőrparanesnok tar­tott ünnepi beszédet. Arató Jenő ünnepi beszéde Kedves elvtár&ak! Engedjék meg, hogy minde­nekelőtt mindannyiunk nevé­ben meleg szeretettel üdvö­zöljem az 1919-es proletárfor­radalom jelenlevő dicső vö- rö&katonáit és vörösőreit, akik koruk ellenére többségük mint aktív, vagy tartalékban levő munkásőr most is fegyverrel a kézben védik a proletárha­talmat. Minden nép történetében ta­lálhatók örökké emlékezetes és mind jobban fénylő évfor­dulóik, amelyek az esemé­nyektől való távolodással mind fényesebbé válnak. A magyar nép könnyekkel és vérrel átitatott történelmének meg-megújló és újra bilincsbe vert szabadságáért vívott küz­delmének ilyen évfordulói az Ausztria ellen vívott függet­lenségi harcai. Az 1848—49. forradalom, melynek épp a mai napon ünnepeljük 121. év­fordulóját Kossuth, Petőfi, Bem és mások valóságos szimbólumaivá váltak né­pünknek. Nem kétséges, hogy a Magyar Tanácsköztársaság történelmének mindenek előtt a munkásosztály névtelen százezrei a hősök. Ennek hangsúlyozása mellett azon­ban meg kell állapítani, hogy a proletariátus harcának, ki­magasló vezetőiről kevesebbet tud dolgozó népünk, mint a korábbi korok történelmi sze­mélyeiről. A fél évszázados év­forduló nemcsak kedvező al­kalom számunkra, hogy e té­ren meglevő mulasztásainkat pótoljuk, hanem kötelez is bennünket e feladat elvégzé­sére. El kell érnünk, hogy a Magyar Tanácsköztársaság olyan nagy alakjai, mint Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor, Stromfeld Aurél, Kor­vin Ottó és mások a megérde­melt helyükre kerüljenek a nemzeti emlékezet pantheon- jában. 50 esztendővel ezelőtt 1919. március 21-én, először törté­nelmünkben győzött a magyar munkásosztály forradalmi harca, megszületett a Tanács- köztársaság, a dolgozó nép maga vette kezébe sorsa irá­nyítását. A Nagy Októberi Forradalom példája, tanítása nyomán a magyar kommunis­ták harcának eredményeként született meg az első magyar munkáshatálom. S úgy lépett a polgári demokratikus köz­társaság helyére, hogy az or­szágépítés, az új demokratikus társadalom megalkotása tör­ténelmi feladatát a páratlanul nehéz nemzetközi és belső kö­rülmények ellenére is a világ dolgozóinak csodálata és elis­merése mellett a magyar mil­liók elsöprő többségének tá­mogatásával kezdte betölteni. Népünk mai gondolkodása és a Tanácsköztársaság esz­méje szinte eggyé forrott. Van-e a világon akár egy olyan nép is, amely oly sokféle jel­zővel, elnevezéssel tudja be- cézgetni történelme kiemelke­dő eseményét, mint a magyar nép 1919-et. Mondjuk és ír­juk: Tanácsköztársaság, és ért- I jük alatta a rabigát magáról j lerázó magyar munkásosztályt. Nevezzük az első proletárha- ! talomnak, és értjük alatta azt ' az eredményt, amikor a ma- i gyár nép saját maga ura lett. Emlegetjük március 21-ét, és értjük alatta a dolgozó nép álmai megvalósulásának kez­detét. Mondjuk és írjuk Csak egyszerűen: 1919. De mindig ott vibrált tudatunkban a ma- ! gyár nép, a nemzet évezredes J küzdelmeinek, az 1945. április I 4-i felszabadulásig legkiemel­kedőbb és legragyogóbb feje­zete. A világ leghaladóbb moz­galmának nyújtott közvetlen segítséget, amikor a farkasét­vágyú imperialisták gyűrűjé­ben szembeszállt a fiatal Szov- jet-Oroszország ellen csatasor­ba rendeződő antanthatal­makkal. 1919 márciusában szinte ki­látástalan helyzetbe került ha­zánk. A mindent elpusztító im­perialista háború nyomasztó örökséget hagyott évszázado­kon át szenvedő népünkre. Pusztítás és nyomor a végső­kig szétzilált gazdasági élet, a gondolkodást és szellemet meg­nyomorító öldöklés utáni hely­zetet súlyosbította a megélhe­tés kilátástalansága, a nyomo­rékok és árvák millióinak se­gélykiáltása. Több mint három esztende­je dúlt már a világháború. Ma­gyar munkások és parasztok százezreit öltöztette egyenru­hába az Osztrák—Magyar Mo­narchia. Akkor, 50 esztendeje, háborútól tönkretetten, vékony szelet kenyérért állt sorba a fűtetlen iskolából fűtetlen ott­honába menesztett gyerek, lisztről álmodott az anya és el­érhetetlen kívánságként csú­szott az ajkakon ki: cukor, tej, zsir, petróleum, szappan. Nem volt sem ez, sem az. Hadiöz­vegyek és árvák kopogtattak a hivatalok ajtaján az elesett apa után napi 86 fillér se­gélyért. Bezárt üzemekből ki­kergetett munkások családos­tul vacogtak, kenyér és fedél nélkül az utcán. A földeket felverte a gyom, gabona csak fele termett mint a háború előtt, mert nem volt igaerő és vetőmag. Rongyos Ferenc Jós- ka-mundérban szabadult volt katonák — több mint 1 millió — követeltek munkát, mert o hamis nemzeti jelszavaktól Mátyás visegrádi palotája télen-nyáron nyitva áll a vendégek előtt. Vasárnap már külföl­diek is felkeresték. nem csitult az éhük. Harcban csonkultak mankója koppant a járdán, bicegtek üres zseb­bel — és otthontalanul. Pedig volt ez is, az is. Csak a fő­városban 22 000 lakás állt üre­sen. Pénz is volt. A tőkés rész­vénytársaságok megtollasod- tak, tőkéjük több mint 500 millió aranykoronával gyara­podott évente. A hadimillio­mosoknak a népből kicsavart adóból fizetett a kincstár, és az aranynak értéke volt a fe­ketepiacon. Ezek az urak pénzért árul­ták az országot és a nép vé­rét, mint a kereskedő a hol­miját, és gúnyt űztek a nem­zeti érzésből, idegen talpat nyaltak. Véget kell vetni a csúfsá- gos, embertelen életnek, meg kell menteni a népet és a ha­zát — erősödött a hang a munkás-paraszt-katona gyű­léseken, és szaporodott a tett, a sztrájk, a földfoglalás, a tö­megek szervezése a jobb vi­lágért. A régi rendet, a monarchia rendjét ezen előzmények után a budapesti munkások és ka­tonák forradalmi fellépése döntötte meg. A megyében sok helyen megszervezték a „Falusi sze­gények tanácsát”, amelyek a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt kezükbe vették a helyi hatalom irányítását. Például: Vasadon, Aszódon, Pécelen, Galgagyörkön, Zebegényben, Szobon, Cegléden. 1919. március 18-án a pári­zsi kommiin évfordulóján Aszód, Bag, Hévízgfjörk és Kartat föld nélküli szegényei számára kisajátították a nagy- kartali Sciiosberger báró 5000 holdas birtokát, kastélyát minden holt és élő felszerelés­sel együtt. Azután a szónok ismertette a Károlyi-kormány helyzetét, majd így folytatta: — Károlyi Mihály nem lá­tott a válságból kiutat. A kor­mány lemondott, és a hatalmat átadta a szociáldemokrata pártnak. A szociáldemokraták látták azt, hogy a forradalmi nép a Kommunisták Magyar­országi Pártja mögé sorakozott fel, azért kénytelenek voltak a párt letartóztatott vezetőivel tárgyalni. Elfogadták a kom­munisták programját, és a két párt Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, és még 1919. március 21-én sor került a proletárdiktatúra kikiáltásá­ra. Az új kormány — a forra­dalmi kormányzó tanács azon­nal hozzálátott a proletárdik­tatúrát megteremtő intézkedé­sek kiadásához. Arató Jenő elvtárs a kö­vetkezőkben méltatta a mun­káshatalom első intézkedéseit, a 133 nap történetét. Beszélt a vöröshadsereg diadalmas tavaszi hadjáratáról, és a ké­sőbbiekben kifejtette a bukás belső és külső okait. Befejezé­sül a következőket mondotta: — Bitangok martalékává lett népünk, és országunk már a halált hozó szakadék szélén tántorgott, amikor a testvéri szovjet nép fegyveres fiai meg­szabadítottak bennünket. 1945 tavaszán a szovjet had­sereg katonái maguk előtt ker­getve a fasiszta hordák mara­dékát, felszabadították orszá­gunkat, a padlások rejtekéből, szekrények mélyéről ezerszám kerültek elő büszkén, féltve őr­zött, emlékként megtartott 1919-es vöröskatona-sapkák, {Jártigazolványok, lobogók, kommunista plakátok és könyvek. És folytatódott az 1919-es 133 nap folytatásaként a szocializmus építése. Azok, akik ott álltak á tör­ténelem szülőágyánál 1919-ben, leginkább tudnak vallani, hogy hűek maradtunk első forradal­munk programjához, és meg­valósítottuk belőle, amihez a saját és a testvéri erő elegen­dő volt. Mi is később magabiz­Karsai Ferenc átnyújtja az em lékplakettct. A kitüntetettek. tosan valljuk, teljesítjük dicső forradalmár elődeink végren­deletét. Építjük szocialista ha­zánkat. Mélységes elvtársi és testvéri kötelékek fűznek ben­nünket a velünk egy utat járó népekhez és a béke, a haladás ügyében síkraszálló milliókhoz. Védjük hazánkat, oltalmaz­zuk a szocializmus világrend- szerét, együttes erővel, hogy reménysége sziklaszilárd tá­masza lehessen a világ vala­mennyi forradalmi lelkületű, igaz emberének. A tiszteletteljes főhajtás az 1919 hős forradalmárainak em­léke előtt. A fél évszázaddal ezelőtti proletárforradalmi győzelem ünnepe a magyar dolgozó nép legnagyobb ünne­pévé lett: az első magyar mun­káshatalom legszebb, mert örök emlék jele a szocialista Magyarország felépülésének. Tisztelet és mély megbecsü­lés azoknak, akik most jelen vannak, és mint vöröskatonák vagy a vörösőrség tagjai az 50 év előtti hősi harcok részesei voltak. Az itt jelenlevő elv­társak fiatalos erővel küzdöt­tek a Tanácsköztársaság kiví­vásáért és a 133 napos fenn­tartásáért. Nagy részük foly­tatta hősi harcát az ellenfor­radalom sötét éveiben, és egy emberként álltak 1945-ben a párt mellé, s ugyancsak ők voltak az elsők, akik 1956-ban, akkor már idős koruk ellenére — de fiatalosan —, fegyvert fogtak a proletárhatalom vé­delmében. Az itt jelenlevő elv­társak, veteránok személyes példamutatása, politikai neve­lő tevékenysége nagy segítsé­get nyújtott munkásőr egysé­geink politikai egységének ki­alakításában. A köszönet és hála el nem múló tiszteletével övezzük kö­rül őket, és kívánjuk, hogy hosszú ideig élvezzék az 50 év­vel ezelőtt általuk megkezdett út folytatásának gyümölcsét, mindannyiunk örömére, jó erőben és egészségben. Ezt követően Várhegyi Ist­ván, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese olvasta fel Papp Árpád országos mun- kásőrparancsnok díszparan­csát, majd Karsai Ferenc, a munkásőrség országos pa­rancsnokhelyettese adta át a volt vöröskatonáknak a mun­kásőrség emléklapjait, plakett­jeit. Az úttörők köszöntése után a szívükben ma is ifjú volt vöröskatonákat forró sze­retettel vették körül munkás­őreink. A veteránok tiszteletére fo­gadást adtak, amelyen Léná­val István, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára és Karsai Ferenc, a munkásőr­ség országos parancsnokhelyet­tese mondott pohárköszöntőt. Hathónapos, ingyenes építőipari gépkezelő­képző tanfolyam jelentkezhetnek 18—45 éves férfi segédmunkások, kubikosok, asztalos szakmunkások. TANFOLYAM KEZDŐDIK KECSKEMÉTEN április 15-én, CEGLÉDEN április 22-én, BÁJÁN április 29-én. A sikeresen vizsgázók országos érvényű bizonyítványt és arcképes jogosítványt kapnak. A tanfolyam idején kereseti lehetőséget nyújtunk, szállásról, ebédről, munkaruháról gondoskodunk. SZABAD SZOMBAT Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. BÁCj megyei állami építőipari váll Kecskemét, Klapka u. 34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom