Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

rtsi MEGY* i&ariav 1969. MÁRCIUS 18., KEDD „FORRADALMI MŰVÉSZET” Megnyílt Szentendrén a jubileumi Vasárnap délelőtt nyitották meg Szentendrén a Ferenczy Károly Múzeumban a Tanácsköztársaság emlékére rendezett *Forradalmi művészet” című kiállítást. A megnyitón megjelentek: Göndics Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője, Csicsai Iván, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Balogh János, az. MSZMP Szentendrei Városi Bizottságának titkára, Borbély Tibor, a Pest megyei Tanács osztályvezető-he­lyettese, valamint Szentendre város művészetszerető közönsége. A „Forradalmi művészet” című kiállítást Göndics Zoltán nyitotta meg. Göndics Zoltán megnyitója hanem a szellemi kiművelés­re is bíztatnak. Az 50 évvel ezelőtti érvelések még ma is elevenen hatnak: „Meg kell tanulnotok látni a szépet, munkában elsatnyult és meggyilkolt érzéketeknek fel kell támadni, hogy részesei lehessetek minden harcotok és szenvedéstek eredményé­nek, a kultúra, a szépség biro­dalmának. Ezt nem lehet for­radalommal, erőszakkal elfog­lalni, kisajátítani, ezt tanulás­sal, munkával lehet.” Ez a korabeli röplap egyma­ga cáfolja a proletárhatalom pusztításairól 25 éven keresz­tül hangoztatott rágalmakat. A megnyílt lehetőségek birto­kában négy hónap alatt na­gyobb eredmények születtek a közművelődés terén, mint a Horthy-korszak negyed év­százada alatt. Megnyílnak a paloták, a múzeumok kapui a nép előtt. A korabeli sajtó írta: „A mú­zeumok a forradalom óta min­dennap és vasárnap is nyitva vannak, hogy a dolgozó pro­letár napi munkája után a múzeumokban is gyarapíthas- sa ismereteit és szórakozást is találjon”. A féltve őrzött és elzárt műkincseket köztulaj­donba vették, s 1919 júniusá­ban a külföld és hazai klasz- szikus mesterek legjava alko­tásaiból több mint 700 darabot mutattak be az érdeklődő kö­zönségnek. E kiállításról az Űj Idők egyik száma így írt: „A forradalom vihara most összehordta késői igazságszol­gáltatással mindenki számára azokat a kincseket, amelyek mindenki számára teremtőd­tek. A forradalmi művészet összetalálkozik a forradalmi néppel, s e találkozásból cso­dák születnek”. A szocialista humanizmus­tól áthatott nagyszabású ter­vek és gyakorlat nagy hatást tett a haladó értelmiségre és jelentős mértékben hozzájá­rult ahhoz, hogy tudósok, mű­vészek zöme hitet tett a mun­káshatalom mellett. A Nép­Kedves elvtársak! Tisztelt vendégeink! Itt, Szentendrén, a festők városában már hagyomány, hogy az ünnepeket sajátos módon tárlattal köszöntik. A most megnyíló kiállítás­sal a magyar nép történeté­nek legfényesebb periódusára emlékezünk, arra az 50 év előtti márciusi napra, amikor az újságok hírül adták, hogy az orosz proletariátus után a világon elsőnek Magyarország munkásosztálya kezébe vette a hatalmat. A Tanácsköztársaság győ­zelme szétzúzta a kapitaliz­mus állandóságának illúzió­ját és egy új világot terem­tett És ez az új világ — mint ez a tárlat is bizonyítja — nem csak a politikai, társadalmi, gazdasági téren hozott újat, hanem meghatározó volt a kultúra, a művészet szem­pontjából is. A szabad légkörben kinyíl­tak a szemek, felszabadultak az elfojtott érzelmek és a té­mák bőséges áradata vonult fel rövid idő alatt. Korabeli iratokat, rendelke­zéseket tanulmányozva nem egyszer csodálkozva állapítjuk meg, hogy hosszú előkészítő munkával sem lehetett volna jobb, a lényeget érintő dönté­seket hozni, mint amiket ho­zott a háború tizedelte, éhség gyötörte országban a munkás­hatalom. Mindez a munkás- osztály politikai érettségének fényes bizonyítéka. A politikai hatalom kivívá­sa, a gyárak, földek, bérházak államosításán túl a műveltség tömegméretű terjesztése is a Tanácsköztársaság kiemelkedő eredményeihez tartozik. „A kultúra mindenkié” jel­szó 50 évvel ezelőtt egy rövid időre valóság volt. A szentendrei munkástanács — elsőnek a megyében — már március 2-án határozatot ho­zott az iskolák államosításá­ra, a kötelező oktatás beveze­tésére, az egységes népoktatás megteremtésére. Cegléden he­tek alatt válogatott köteteket tartalmazó népkönyvtárat nyitnak és a városi gimná­ziumban Braun Soma tanár úr marxista filozófiát oktat. A tanítók megyeszerte politikai képzésben részesülnek és az iskolai oktatáson túlmenően a széles körű politikai felvilá­gosító munka is feladatuk, amiért a munkásfiatalomtól külön díjazásban részesülnek. A proletárdiktatúra hatalmas szellemi pezsgést hozott. A művészien tervezett plakátok, röplapok százai nemcsak for­radalmi tettekre sarkallnak, biztosok Tanácsa által létre­hozott Művészeti Direktórium­ban a legjelentősebb festők, szobrászok, építészek, ipar­művészek vettek részt. Elég Berény Róbertre, Pór Berta­lanra, Ferenczy Bénire, vágy Kozma Lajosra utalnunk. E direktórium tervbe vette a művészek állami megbízások­kal való foglalkoztatását. A forradalomnak sajátos művészete lett és ugyanakkor a művészet is forradalmi át­alakuláson ment keresztül. Különösen a grafikai és pla­kátművészet tartalmilag is, kifejezőerejében soha nem ta­pasztalat színvonalra emeVke- dett. Biró Mihály vezetésével a legjobbak művészi kvalitá­sukkal, ideológiai tisztaságuk­kal emlékezetes és a mai kor számára is példamutató pla­kátművészetet teremtettek. Figurális plakátjaikon mág­nesként vonz, agitál a művé­szien komponált mondanivaló. Remekművek sorozata szüle­tik ebben a témában. A nyomdászok is új formá­kat teremtettek. Az egyszerű betűs plakátok feliratai is úgy sorakoznak, mint a menetelő katonák —, vaskosan, tömö­ren, nagy kifejező erővel. A fiatal proletár állam nagy gondot fordított arra is, hogy új művésznemzedéket nevel­jen, olyat, amely a dolgozó nép életével áll szoros kap­csolatba:.. Ezért indul tanfo­lyam Uitz Béla vezetésével, ahol a festészeti szakosztályt Nemes Lumpért József, a szobrászatit Medgyessy Ferenc vezeti. Emlékeztessen ez a kiállí­tás azokra a nehéz körülmé­nyek között hősiesen harcoló és munkálkodó elődökre, akik mindennapjaink szilárd alap­jait lerakták, azokra a nagyszerű eredményekre, amelyekre tisztelettel emlé­kezünk. Végezetül köszönetét mon­dok a kiállítás rendezőinek, a múzeum dolgozóinak a tárlat megrendezéséért, amely — a teljesség igénye nélkül —, de jelentős művészeti alkotások felsorakoztatásával köszönheti ezt a kiemelkedő évfordulót. A „Forradalmi művészet” e. kiállítást ezeknek a gondola­toknak jegyében a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága és a Feren­czy Ki.roly Múzeum nevében megnyitom. Ezután a jelenlevők megte­kintették a kiállítást, melyet Tóth Antal rendezett. Adatik tudtára Csörsz árka, nép átka Gödöllő és Valkó között, a műúttól nem messze több ki­lométeres hosszúságban he­gyen-völgyön át mély árok húzódik. Két oldalán magas földhányás bizonyítja, hogy emberkéz müve Különösen akkor látni ezt, ha felfelé, nyugatra indulunk el mellette. Mélysége változó. Van, ahol csak kettő, de van, ahol a hat-hét métert is el­éri. A nép az árkot Csörsz, vagy Ördög-árkának nevezi. Számtalan hozzá. monda fűződik TV-FIGYELO Kellemes vasárnap Kellemes, szórakoztató, időnként színvonalas vasárnapi programmal lepett meg bennünket a televízió március 16-i adásában. Reggel 9.30- tól kis megszakítással este 22.30-ig sokszínű műsort láthattunk. Ter­mészetesen mindnek a puszta fel­sorolására sem lenne eiég a „fi­gyelő”, így hát először a jobba­kat említjük: Kitűnő tudósítás volt a „Forradalmi ifjúsági na­pok”. megnyitó ünnepségéről szóló és ugyancsak dicséretes a „Hősök nyomában” ... a KISZ KB vetél­kedője a Tanácsköztársaság meg­alakulásának 50. évfordulója alkal­mából. A 16 órakor kezdődő Tele­sportban jó képet, hangot és iz­galmat kaptunk a Svédország— Szovjetunió válogatott jégkorong- mérkőzés közvetítésével. A kör- kapcsolás, a hazai NB I-es mér­kőzések eredményközlése, ese­ményeinek felvillantása azonban gyengén sikerült. A néző a ripor­terek fejét és az alája rajzolt tes­tüket láthatta, a gólok, vagy a játék helyett, viszont hallhatta a riporterek hangját. (Időnként saj­nos egyszerre!) Ez a fajta „rádió­utánzás” sem izgalmában, sem gyorsaságában nem vehette fel a versenyt a rádió körkapcsolásai­val, amellett technikai fogyaté­kosságai túlságosan is szembeszö- kőek. Magát a módszert érdemes azonban megtartani, de feltétlenül továbbfejlesztett formában. Régi vita, régi hiba a tv-riporterek, színészek „becézgetése”. . . Ennek legkirívóbb példáját láttuk a „Be­lépés csak nótaszóval” című, egyébként ötletes adásban. A por­tást alakító riporter egy darabig kibírta, hogy a Stop vendéglőbe érkező énekeseket magázza, aztán Aradszkinál már kitör belőle a „Szervusz”.. . Nem valószínű, hogy a tv-nézők milliós tábora kíváncsi lenne a „Mondd meg Kar- csikám”-okra, a „Mi újság Józsi­kám nálatok”-ra. A közkedvelt Sébastien-sorozatnak a vasárnap sugárzott része csak a „könny­zacskókra” apellál. Szerencse, hogy a kedves, rokonszertves Sé­bastien a teljes érzelmesség és la­posság vízszintje fölé emeli ezt a sorozatot. A „Világirodalmi maga­zin” televíziónk egyik legjobban sikerült, remek, nagy művészi igényű sorozata. A nyolcféle adás­ból Dürenmatt, O’Connor, Nesvad- ba novellái tetszettek. Horváth Ti­bor igényes rendezése, Lukács Ló­ránt operatőri munkája kiemelke­dően jó volt. A rövid, de annál fajsúlyosabb mondanivalót kifeje­ző darabokban a legjobb színészi alakítást Tomanek Nándortól lát­hattuk, de jó volt Káló Flórián, Latinovics Zoltán és öze Lajos is. Psota Irén és Zsolnai Hédi jól adták elő Prever megzenésített költészetének gyöngyszemeit. A „Világirodalmi magazin”-nal a tv mindig színvonalas szórakozást nyújt nézőinek. — sz—d — „Borsod s Heves határán Jó vándor aki jársz. A sík vidékeken, egy vén Ároknyomot találsz. Magas partját mi végett, Mikor s ki hányta fel? Az eltűnt századoknak homályiban vész el." Iskolai olvasmányainkból talán még emlékszünk Tompa Mihály szép versére. Csörsz avar király, amiért segítséget nyújtott Rád szomszédos ki­rálynak, jutalmul lánya kezét kéri. Rád azonban kijelentet­te: csak akkor lehet övé a lány, ha hajón viszi haza. Csörsz király ekkor népével hozzákezdett a patakmeder ásatásához a Tama és a Tisza között. A villám azonban agyonsújtotta a lovagló, em­bereit sürgető királyt, mert a nép elátkozta a sok szenve­désért. Egy 1500-as években megje­lenő könyvben már azt írják: Seita, Pannónia királya a VIII. században kitisztíttatta az árkot. Römer Flóris törté­nész 1866-ban felhívja a fi­gyelmet ezekre a Csörsz-ár- kokra. Mert Magyarországon sok ilyen nevű árok van. A Pest megyei Pártbizottság székházának utcáját Budapes­ten néhány évvel ezelőtt is még így hívták. A feltevések szerint ezek az árkok római sáncok lehettek. Ásatásokat már folytattak egy ízben a valkói út mentén, az árok partján. Népvándorlás kori leletek kerültek elő, de bizto­sat nem lehet tudni. Lehet, hogy az időszámítás utáni el­ső századokban itt tanyázó jazigok védelmi vonala volt. k. m. Műemlékrejtvény (21.) Szentendrén a városi tanácsház egyik helyiségében látható ez az empire lábasóra. Mikor alakult ki és hol az empire stílus? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék­rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk­ban közöljük. ?INTÍItISTVÁKr‘ oMrért 7. Az ágyban nyújtózkodva eszembe jutottak a kaLlantyúk, s kénytelen voltam azt is be­látni, hogy mégsem én vagyok C&ánkó. De jó is lenne, ha nem kellene mindennap nyolc óra hosszat csavaroznom azo­kat az izéket! Bár úgy lenne öttalálato- som a lottón, mint ahogy ez a kívánságom teljesült! Másnap három órát sem dolgoztam! Valaki felkereste Winston urat a kalitkájában, majd a látoga­tó távozása után, a munkafel­ügyelő egyenesen hozzám jött, s betuszkolt a szentélyébe. — Menjen a pénztárhoz, ve­gye fel a járandóságát, és el­mehet! — mondta. Nagyon nehezen jutottam ehhez az álláshoz, munkanél­küli segélyre nem voltam jo­gosult, s így csapásként ért az elbocsátás. Teljesen érthetet­len volt számomra, miért ad­ják ki az utamat. Akármeny- nyire utáltam is a kallantyú- kat, saját jól felfogott érde­kemben valamennyit a kívá­nalmaknak .megfelelően erősí­tettem fel. Éppen ezért kíván­csian faggatni kezdtem Wins­ton urat, hogy kifogásolta-e valaki a munkám minőségét. — Érdeklődtek maga felől — közölte hidegen a munka­felügyelő. Nem látszott rossz­indulatúnak. Megpróbáltam jobb belátásra bírni. — Azért bocsátanak el, mert érdeklődtek irántam? Ezért maradjak munka nél­kül? — Az érdeklődő azt taná­csolta. hogy holnap már ne itt kelljen érdeklődni magáról! — mondta szelíden Winston. — Ez minden, amit mondha­tok. Igazán sajnálom, hogy va­lakinek az útjába került. Ma­gának mint külföldinek két­szeresen kellene vigyáznia, hogy kikkel találkozik, milyen kapcsolatai vannak ... Most már nem bírtam ural­kodni magamon. Kiabálni kezdtem: — Azért, mert Ruth nem engedelmeskedett Cuceknek, engem tesznek az utcára? Hát mit gondolnak maguk? Majd én megmutatom! Eszembe sem jutott, hogy én itt nem mutathatok meg sem­mit. Mehetek Ponciustól Pilá­tusig, akkor se lesz eredmé­nye. Bár az is lehet, hogy Poncius és Pilátus nem is ka­pott bevándorlási engedélyt Amerikába, s kérvényüket öt­ször is elutasította a bécsi amerikai konzulátus, mint négyszer az enyémet. Winston ur legyintett. Felemelte a te­lefonkagylót, közölte a pénz­tárral, hogy készítsék ki a já­randóságomat, öt percen belül ott vagyok érte. Öt perc múlva ott is voltam a pénztárban, fél óra múlva pedig abban a vendéglőben, ahol Ruthtal szoktam talál­kozni. Most délelőtt a helyi­ség egészen más képet muta­tott, mint délután szokott A fő különbséget abban talál­tam, hogy délutánonként én érkeztem előbb, s én vártam Ruthra, most viszont fordítva történt: Ruth már ott üldögélt. Két szemét meglehetősen el- borultan emelte rám. — Téged is? — Engem is! — feleltem, és megértettem, hogy őt is elbo­csátották. Néhány mondatban kölcsönösen beszámoltunk egymásnak elbocsátásunk kö­rülményeiről. Az ő főnökét is felkereste valaki, aztán a fő­nök hívatta Ruthot. s kiadta az útját. Tudomására jutott, hogy Ruth „nem kívánatos személyekkel tart kapcsola­tot”. — Egy ilyen vén bakkecske micsoda aljas! — jelentettem ki fennhangon, hogy a szom­széd asztalnál ülő kísérőim is megértsék, kiről beszélek. Ruth pompás lány volt. A kettőnket ért csapások csak megerősítették elhatározásá­ban. Most már nem törődött azzal sem, hogy nem tudunk megszabadulni, a „tanúktól”. — Tudok egy pompás kis szállodát! Itt van nem messze, a 77. utcában... — súgta. Válaszul leheletfinom csó­kot nyomtam a bal fülére. Pil­lanatnyilag az esett hozzám a legközelebb. Ittunk még egy kortyot, aztán karonfogva elindultunk. A négy férfi tisz­tes távolban, de folyvást jött utánunk. Rájuk se hederítettem. Ruth fekete haját, kék szemét, kar­csú nyakát csodáltam, s bol­dog voltam. Ruth határozott léptekkel vezetett a szálloda felé. Fel- rémlett bennem, hogy ez a biztonság előző látogatásokat feltételez, amelyek hasonló céllal, csak nem velem zajlot­tak le. Ezzel azonban nem tö­rődtem, mert végtéré Is nem Cuckeről volt szó, s ebben a pillanatban rajta kívül senkit sem tudtam utálni. A szállodás nem volt bürok­rata: hamar átsegített a for­malitásokon. Kért egy tízdol­lárost, s ideadott egy kulcsot. — Harmadik emelet, balra.. A liftesfiú nem volt több tízévesnél, felvitt bennünket a harmadik emeletre. Balra for­dultunk, bedugtam a kulcsot a zárba, megforgattam, majd belülről tettem ugyanezt. Az­tán magamhoz szorítottam Ruthot, s megcsókoltam. Csók közben úgy éreztem, mintha időtlen idők óta tar­tanám karjaimban. Később, amikor a kábulatból felocsúd­tam, már felmértem, hogy csak néhány másodpercig tar­tott az egész: mindössze két gombot tudtam kigombolni Ruth blúzán __ — Kinyitni!!! — dörömböl­tek hirtelen az ajtón. Azt hittem, hogy talán ha­mis tízdollárossal fizettem a tulajnak. Becsaptak vele va­lahol, s a többi pénzem közé tettem. Ha nem tudja az em­ber, hogy melyik pénze hamis, könnyen túladhat rajta. Átko­zott pech, éppen most kellett ennek a bankónak a kezembe akadnia! Persze, a szállodás is lehetett volna annyira tapin­tatos, hogy vár, amíg távo­zunk ... Juszt se nyitom ki! Aki ilyen szállodának a tulajdono­sa, tanulja meg, hogy ne za­varja a vendégeket. Ruth vet­kőzni kezdett'... Újra dörömböltek az ajtón, most már többen is. — Kinyitni!!! — üvöltöttek. Az ajtó recsegett, a válluk­kal akarták betömi, de ezt nem vártam meg. kinyitottam. A négy díjbirkózó külsejű rontott be. Kettő elkapta és hátracsavarta a karomat, ket­tő pedig az ablakhoz ugrott, nehogy kiléphessek rajta. — FBI! — mondta az egyik. — Parancsunk van. hogy le­tartóztassuk . .. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom