Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
PEST MEGYEI '■^fíviair 1969. MÁRCIUS 16., VASÁRNAP Nasszerék - civilben Gamal Abdel Nasszer — népe szokása szerint — négy feleséget is megengedhetne magának. Mégis beéri eggyel. Remek alakja, barátságos mosolya szinte arra predesztinálja őt, hogy a nők eszményképe legyen. Az egyiptomi elnök mégis így nyilatkozott: „Számomra nem fontosak a nők”. S ez .valóban így van. A jelenleg ötvenéves Nasszert, a dél-egyiptomi postai kézbesítő fiát, ifjú korától kezdve három dolog érdekelte: a nép, a gyermekei és a politika. Nasz- szer természetesen szereti a feleségét. Nincs kedvére azonban, ha megjelenik a nyilvánosság előtt. Ö maga sem mutatkozik szívesen nőkkel, legfeljebb kötelességből, olykor az államfők és diplomaták feleségével. Néha lánya, Hoda társaságában látható. Tartózkodására jellemző, hogy csupán 1958- ban, tehát elnökségének negyedik esztendejében bocsátott a sajtó rendelkezésére olyan fényképet, amelyen Tahiéval, feleségével látható. Egyébként Nasszer politikai karrierjében döntő szerepet játszott Tahia, aki 1944-től a felesége. Ö finanszírozta a forradalom éveiben — amely végül Faruk király bukásához vezetett — férjének illegális tevékenységét. Erre megvolt a módja, mert apja gazdag alexandriai szőnyegkereskedő volt. Nos, Tahia teremtette elő a pénzt azoknak a röplapoknak a kinyomtatására, amelyekkel férje az egyiptomiakat a Faruk-rendszer elleni harcra mozgósította. Egyiptom első asz- szonya, a fekete hajú Tahia Nasszer most 46 éves. Kiváló háziasszony és öt gyermek anyja. Hoda, Nasszerék legidősebb lánya, aki Hatem Szadek tiszthez ment feleségül, politikai titkárnőként dolgozik az elnöki palotában. Nasszer másik lánya, Mona (húszéves) már ugyancsak férjhez ment, és a kairói egyetemen filozófiát tanul. A legidősebb Nasszer-fiú, Khaled (18 éves), ugyancsak a kairói egyetemen építésznek tanul. A 16 éves Hamid és a 14 éves Hakim gimnazista. Az elnök felesége, Tahia már kétszeres nagymama: mindkét' lányának van egy- egy fia. Gamal Abdel Nasz- szer modern, államfőhöz mérten túlságosan szerény családi életet él. Szabad idejében — yni elég kevés, mert Nasszer naponta 15 órát dolgozik — Khaleddel és Hakimmal sakkozik (rendszerint elveszti a partit); Ha- middal teniszezni is szokott. Gyakran kihívja egy-egy pingpongmérkőzésre feleségét. Nasszerék Alexandriában. egy állami villában töltik szabadságukat, egyébként sehová sem utaznak. Maga Nasszer például nem járt még Európában. S míg más elnökfeleségek Párizsba utaznak fodrászhoz, Londonba bevásárolni, a téli örömöket pedig St. Moritz-ban keresik, addig Tahia Nasszer az egykori Faruk-villában maga főz az egész családnak. Elég szerény az étrendjük: rizs, eev kis hús és főzelék. Este gyakran csak ke^sketúrót esznek. A családnak csupán effv kocsija van személyes használtra, eev 1952-ben gvártotfc kis Austin. Nasszeréknek sem az elnöki palotában, sem az alexandriai villában nincs uszodájuk és Svájcban sem rendelkeznek semmiféle bankszámlával. Módosított Sentinel Nixon elnök pénteken sajtó- konferencián jelentette be, hogy utasításjt adott egy „teljesen módosított” jellegű rakétaelhárító rakétarendszer kiépítésére. A módosítás szerint az elhárító rakétákat egyelőre két helyen telepítik az offenzív minutmanrakéták kilövőpadjai körül, Montana és Észak-Dakota államban. Az elnök úgy véli, hogy a rendszer „teljes mértékben defenzív és biztonsági jellegű”, és nem minősül a fegyverkezési verseny fokozásának. Ugyanakkor ' Nixon azt mondotta, hogy nem lehetett teljesen eltekinteni a rendszer megvalósításától, mert az országot „védtelenül hagyta volna a potenciális támadás lehetőségével szemben”. A rakétaelhárító rakéta- rendszer kiépítéséről az elmúlt hetekben heves vita folyt az amerikai törvényhozásban. A közvélemény jelentős rétegei ellenzik a Sentinel-rend- szer kiépítését. Nixon most módosította az eredeti terveket, amelyeket még a John- son-kormány dolgozott ki. Korábban arról volt szó, hogy 15 kilövőállást telepítenek a nagyvárosok közelében a „kínai kommunisták esetleges nuk- J leáris támadása elleni védel- | csak rövidin... 73 ÉVES KORÁBAN New Yorkban elhunyt Ben Shahn, az amerikai festészet egyik legszuggesztívebb hatású és egyik legmarkánsabb alakja. A íitván származású művész számára a világhírt a Sacco és Vanzetti perről készített sorozata hozta meg. A SZOVJETUNIÓBAN föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 271 jelzésű mesterséges holdat. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének kongresszusa. DÉL-VIETNAMBAN a DNFF harci egységei szombatra virradó éjjel 45 ellenséges katonai támaszpont és berendezés ellen indítottak katonai támadást. GRECSKO marsall szovjet honvédelmi miniszter, indiai és pakisztáni látogatásának végeztével hazaérkezett Moszkvába. PÉNTEKEN Pozsony közelében elégette magát és meghalt V. Vico, egy pozsonyi középiskola diákja. Újabb fegyveres provokációk Damanszkij-sziget térségében (Folytatás az 1. oldalról.) sen alaptalanok a pekingi propaganda azon állításai, amelyek szerint a Szovjetunió és az SZKP ellenséges érzelmeket táplál a kínai néppel és a Kínai Népköztársasággal szemben. A Szovjetunió nem törekszik összetűzésekre, ellenkezőleg, minden intézkedést megtesz ezek elkerülése érdekében. A szovjet kormány ugyanakkor kijelenti, hogy ameny- nyiben további kísérletek történnek a szovjet terület sérthetetlenségének megszegésére, ebben az esetben a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, s annak valamennyi népe erélyesen országa területének védelmére kel és megsemmisítő erővel vág vissza az effajta határsértésekre. A szovjet kormány a leghatározottabban tiltakozva a Kínai Népköztársaság kormányánál a Damanszkij-sziget térségében' elkövetett újabb provokáció miatt, amelynek tudatos célja a Kínai Népköz- társaság és a Szovjetunió népeinek egymástól való elidegenítése, figyelmezteti a kínai felet, hogy az ilyenfajta kalandorcselekmények lehetséges súlyos következményeiért vállalnia' kell a teljes felelősséget. ★ A Kínai • Népköztársaság Külügyminisztériuma szombaton erélyes és s-ürgős, tiltakozó jegyzéket intézett a pekingi szovjet nagykövetséghez, amelyben a tényeket fejtetőre állítva, azt hangoztatja, hogy pénteken, kora reggel D amanszkij. (Csenpao)-sziget térségében kirobbant újabb véres fegyveres incidensért a szovjet felet terheli a felelősség. mül”. Az elnök most azt mondotta, hogy az ilyen rendszer nem jelentene védelmet, mert még így is mintegy 30—40 millió halottja lenne az Egyesült Államokban egy meglepetésszerű rakétatámadásnak. Ugyanakkor a „vékony” rendszer kiépítése „provokatívan hatna”. Nixon azzal Indokolta a módosított tervet, hogy az „biztosítja a meglepetésszerű támadás esetén a megfelelő erőt a visszacsapásra, védelmet nyújt egy kínai támadás és esetleges véletlenek ellen". „A nukleáris háború elleni egyetlen védelem a háború megakadályozása” — hangoztatta Nixon, majd azt mondotta, bízik abban, hogy a Szovjetunió nem tekinti ezt a lépést a fegyverkezési verseny fokozásának, és rövidesen sor kerülhet a „fegyverzet-ellenőrzési” tárgyalásokra. A tárgyalások napirendjéről szólva, az elnök azt hangoztatta, hogy jelenleg csupán a fegyverzetek befagyasztásáról lehet szó, és nem hiszi, hogy sor kerülhet a támadó fegyverek minden fajtájának eltiltására. Ezt azzal indokolta, hogy — mint mondotta — „a jelen körülmények között a Szovjetunió sem lenne hajlandó teljesen védtelenül hagyni az országot”. Nixon a rakétaelhárító rakétarendszer kiépítéséről szóló döntést indokolva kijelentette, ha a terveket teljesen feladták volna, az a későbbiekben veszélyeket hozott volna az országra. Ugyanakkor közölte, hogy a programot évenként felülvizsgálják, és módosításokat hajtanak végre, attól függően, hogy milyen a veszély foka, hogyan haladnak előre a fegyverzet-ellenőrzési tárgyalások és hogyan fejlődik a haditechnika. Az elnök azt állította, hogy a jelenlegi döntés nem ellentétes a szenátus által most elfogadott atomsorompó-szer- ződéssel. Nixon röviden méltatta a szerződés jelentőségét, s közölte, hogy Johnson volt elnököt is meg akarja hívni az ünnepélyes aláírási aktusra, mivel az atomsorompó-szer- ződést a Johnson-kormány idején hozták tető alá. 1000 házban gázláng lobban (Folytatás az 1. oldalról.) iskolások éneke és szavalata után Luca Ferenc, a gödöllői járás tanácselnöke mondott ünnepi beszédet, majd Nagy Miklós, a Pest -megyei Tanács végrehajtó bizottságának' elnökhelyettese vágta át a nemzeti színű szalagot, majd megnyitotta a gázvezeték főcsapját. — A gázvezeték szerelésénél csak fiatalok dolgoztak- a legidősebb szerelő 26, a legfiatalabb 16 éves — mondta Baczoni István, a Víz- és Csatorna Társulat elnöke. — 1970-ben fejezzük be a munkálatokat végleg Pécelen, akkor mind a 71 utcában főzhetnek gázzal. — Hogyan fogadták? — kérdeztük Matula Pálnétól, akinél először gyulladt meg a gáz. — Már régóta vártuk ezt a napot, s örömünkben ünnepi ebéddel köszöntjük: a mai ebéd gombaleves és töltött káposzta lesz. ÍINTBIUSTVAN'“ oMrért 6. Csánkó András vezérezredes, aki az általa alapított Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezéremöki pozícióját tölti be, és osztatlan, megbecsülésnek örvend a szabad Nyugaton élő magyarok körében, s akit egyébként az antikom- munista emigráció fejének tekintenek, egyik hűséges és feltétlenül megbízható emberének értesülései alapján bejelentette, hogy a budapesti kormány parancsot adott a meggyilkolására. A gyilkosságot egy különlegesen kiképzett ügynöknek kell végrehajtania, akit már egy esztendővel ezelőtt sikerült becsempészni az Egyesült Államokba. Ez az egyén mindeddig elkerülte a leleplezést. A megmásíthatatlan parancs szerint a gyilkosságnak szombaton délután, a Rithmus Hallban megtartandó baráti találkozón kell bekövetkeznie. Ezt a találkozót, amelyre nemcsak New Yorkból gyűlnek össze a magyarok. hanem más városokból is, Csánkó András vezérezredes amerikai látogatásának tiszteletére rendezik meg. Csánkó vezérezredes elmondotta, hogy a gyilkossági terv ellenére megjelenik az összejövetelen, sőt, eredeti szándékától eltérően, beszédet is mond. .Vázolni fogja azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a vezetése alatt álló Nemzetmentők Bajtársi Köre az emigrációba szorult magyarság összekovácsolásában elért. Az ant'kommunista Magyarország első kormányának tekintendő vezérelnökség nevében pedig vázolni fogja azokat a feladatokat, amelyeket Mr. Csánkónak és munkatársainak hazatérésük után meg kell oldaniuk. Újságírók kérdésére Csánkó kijelentette, hogy az FBI-t, az Egyesült Államok titkosrendőrségét, a rendelkezésére álló, egyelőre bizalmasan kezelendő adatokkal együtt, tájékoztatták a készülő merényletről. Az FBI megfelelő apparátust mozgósított hogy a merényletet megakadályozza, de Csánkó hűséges emberei is készenlétben állnak, hogy a világszerte nagy tekintélynek örvendő vezetőjüket megvédel- mezzék. Megható jelenete volt a sajtóértekezletnek egy idős, magát megnevezni nem akaró katona keresetlen szavakkal elmondott beszéde, amelyben a Magyarországról elmenekültek nevében hűségéről biztosította a vezérelnök urat. Az idős katona könnyeket csalt a jelenlevők szemébe, amikor arról beszélt, hogy inkább feláldozza az életét, de nem engedi, hogy az elnyomott magyar milliók egyetlen reménységének és támaszának, Csánkó vezérezredesnek a legkisebb baja is essék. Az idős katona kijelentette, hogy a két világháborúban a halállal ezerszer szembenézett bajtár- saival együtt a testével védi meg Vezérelnöküket.” Némán adtam vissza az újságot Ruth-nak. — Mit szólsz hozzá, szívem? — kérdezte. Szép stílusa van az újyyn ságírónak — válaszoltam. — Azt hiszem, igazad van, inkább veled teázom szombat délután. Ruth a cikk közepén díszelgő fényképre mutatott. Ott állí a vezérezredes, igaz, civil, de kifogástalan öltözékben. — Ti, magyarok, mind ilyen szép emberek lesztek, ha megöregedtek? Eddig nem szenteltem különösebb figyelmet a fényképnek. De most nem mulaszthattam el megmondani Ruth- nak, hogy Csánkót én is szép embernek tartom. Csak kissé öregnek. Még retusálva is van, vagy hetvenéves. Aztán felhívtam a figyelmét a fénykép hátterében álldogáló férfiak közül Nánássyra. — Az ki? — kérdezte Ruth. — Egy ezredes. — És honnan ismered? — Egy bukmékerirodából. — Mit keres egy ezredes egy bukmékerirodában? — Pénzt. Ruth nem értette a dolgot. Meg kellett neki magyaráznom, hogy mostanság kétféle magyar ezredes létezik. Az egyiknek van ezrede, de nem tartja magát úrnak. A másik úrnak tartja magát, de nem minden tekintetben megalapozott hitén kívül vajmi kevés dologgal rendelkezik. Legkevésbé ezreddel. — Hogyan lehet valaki ezredes, ezred nélkül? — csodálkozott Ruth, aki — érthetően — alig foglalkozott még a közelmúlt magyar történetével. Mi több: tudása rendkívül felületes volt! Az egy hónap alatt azonban, amelyet együtt töltöttünk, sikerült elérnem, hogy nemcsak rólam, hanem odahagyott hazámról is valami fogalmat alkosson. Az ezred nélküli ezredes azonban még így is felülmúlta fantáziáját. — Hát lehet, hogy elvesztette az ezredét, vagy az ezrede őt. Sőt, női ruhába is öltözhetett, nehogy valakinek eszébe jusson, hogy bármi köze is lehet az ezredéhez.., Ruth nehezen fogta fel a dolgot, de ’ láthatólag lehűlt Csánkó iránti rajongása, amikor elmagyaráztam neki, hogy ezek a vezérezredesek és ezredesek miként futottak a háborúban, néha — mint ez az eset is mutatja — egészen Amerikáig. Magam is csodálkoztam ékesszólásomon, hiszen amikor ezek az események történtek, én még kisgyerek voltam, s a háborúban legfeljebb úgy vettem részt, hogy amíg anyám sorbaállt a lóhússzék előtt, én a péknél vártam, hogy beváltsák a kenyérjegyeinket. Átfutott az agyamon, hogy mindezeket katonáskodásom alatt tudtam meg, a kötelező politikai foglalkozásokon, amelyek azonban, úgy látszik, nem használtak nekem túlságosan, hiszen mégiscsak átkeltem a határon. Ez a beszélgetés valahogy kiverte a fejemből, hogy eredetileg más terveim voltak Ruth-tal, s eszembe sem volt, hogy a legújabbkori magyar történelem néhány kellemetlen epizódjával traktáljam. És a lány kék szemében is kialudt lassan az érdeklődés. Neki ennyi bőségesen elég. Végtére is ő pincérlány, nem történész. Alighanem el sem olvassa a Csánkóékról szóló tudósítást, ha történetesen nem egy magyarral hozza össze a sors. Az egész ügyben őt csak az érdekelte, nehogy nekem valami bajom essen. Ezért aztán még vagy háromszor meg- ígértette velem, hogy szombat délután varietébe megyünk, s nem a Rithmus Hallba, Csán- kóékkal teázni. Készséggel bele is egyeztem, hiszen bármennyire szomjas voltam is a magyar szóra, fegyverszóra igazán nem vágytam. Ezek után nem volt más hátra: ismét emlékeztettem Ruth-ot az ígéretére, hogy nem hagy tovább gyötrődni. Barátnőm ismét megnyugtatott, és nem kételkedtem szándéka őszinteségében. — A fene egye meg őket! — bökött a két szomszéd asztalnál ülő alakok felé. — Ha már ezt a szakmát választották, inkább azt a merénylőt hajszolnák... Én a magam részéről hozzátettem, hogy a jelen pillanatban szívből utálom Cucke urat, de tüstént megváltozna róla a véleményem, ha puszta jótékonyságból felajánlaná magándetektívjeit Csánkó védelmére. Végtére is az a szegény öregember sokkal inkább rászorul, hogy megóvják tőlem. A behemótok azonban semmi jelét nem adták, hogy a gazdájuk más munkát adott volna nekik, s emiatt kénytelen voltam megint elkísérr' Ruth-ot a buszmegállóig. Ezúttal megvártam, amíg felszáll, s megbizonyosodtam róla, hogy ketten követik. Aztán én is felszálltam a metróra, szintén változatlanul dupla díszkísérettel. Nagyon tetszett a gondolat, hogy ha én lennék Csánkó, most nem kellene az életemet féltenem, hiszen éjjel-nappal vigyáznak rám. Ez egészen megnyugtatott. Odahaza, az ablakon át ismét megbizonyosodhattam róla. hogy ezen az éjszakán serr hagynak ebek harmincadjára (Folytatjuk)
