Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

rtsi MEGYEI 1969. MÁRCIUS 15., SZOMBAT Bemutatjuk nívódíjasunkat Interjú a riporterrel A Magyar Rádió és Tele­vízió elnöke tegnap délelőtt művészeknek, rendezőknek, szerkesztőknek és újságírók­nak kiosztotta az MRT leg­nagyobb elismerését kifejező nívódíjakat. A kitüntetettek között volt Tóth György, a Pest megyei Hírlap rovatveze­tője, aki rendszeresen ripor- terkedik a televízió híradójá­nak is. Tóth György a nívó­díjat ezekért a riportjaiért kapta. Bizonyára emlékezetes olva­sóink előtt is — hogy csak kettőt említsek — a tragikus százhalombattai finomító rob­banásáról az általa készített „Tűz után” című és a duna- bogdányi kőbánya egyik szik­lafalának impozáns robbantá­sáról készített „A robbantás” című tv-hiradó riportja. — Amikor értesültem róla, hogy nívódíjjal tüntettek ki — mondja — először kételked­tem a hír valódiságában, ké­sőbb pedig nagyon örültem az elismerésnek. Számomra min­dig végsőkig fokozott ideg- feszültséget jelent egy-egy riport elkészítése, mert adott idömennyiséggel és képi lehe­tőségekkel dolgozhatom, és ezekkel az eszközökkel kell érzékeltetnem mindazt a né­zőkkel, amit én a helyszínen, vagy az esemény születésekor látok, érzek, tapasztalok. Ez bizony nem könnyű, bár segít az a tapasztalat, amit valaha mint rádióriporter szerez­tem. — Bizonyára akad valami kedves, humoros sztori is, igaz? — Igen. Legszigorúbb kri­tikusom a fiam, aki az egyik riport elhangzása után figyel­meztetett: apu, szóismétlés történt... Tóth György: harmincnyolc éves, örökké mozgó, aktív új­ságíró, aki állandóan az ese­mények ütőerén tartja a ke­zét. Nem ismeri a fáradtságot, szereti szakmáját és népes családját; hat gyermek apja. Számos olvasónk kérte, hogy mutassuk be a lap munkatár­sait, a kérésnek eleget teszünk. Az elmúlt héten Prukner Pál kollégánk munkáját méltattuk, aki színdarabbal mutatkozik most be a megyében. Második a nívódíjas Tóth György kol­légánk. Megalakult a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köre Mint arról már hírt adtunk, csütörtök este a zebegényi Babas község központfában épülő OTP társasházban 1970 májusában beköltözhető LAKÁSOK kedvezményes feltételekkel ELADOK Részletes felvilágosítás a helyi OTP-fióknál. FELVESZÜNK nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magas■ és mélyépítő technikusokat Bérezés megegyezés szerint Szállás, napi háromszori étkezés Kérjük, hogy levélbeni ajánlkozásában körvonalazza eddigi technikum tevékenységéi JELENTKEZÉS: DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt. Személyzeti Osztály 26 SZ ÁLLAMI építőipari vállalat mozi termében került sor a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köréneik alakuló köz­gyűlésére. Bartha Antal, a Szobi Járási Tanács vb elnö­ke referátuma után a részve­vők elfogadták a baráti kör alapszabályzatát és kilencven­ötén írták alá a belépési nyi­latkozatot. Ezt követően meg­választották a baráti kör ve­zetőségét, amelynek elnöke Bartha Antal lett. Befejezésül Dániel Kornél, a múzeum igazgatója ismertette a baráti kör idei munkatervét, amelyet a kör tagjai egyhangúan el­fogadtak. vsjaBaD UfomaT Rangadók — Túra: HÉV-től révig — Ötórai teák örüljünk együtt, mert meg­jött a tavasz. És ez az évszak­változás óhatatlanul maga után von bizonyos program- változásokat is. A bőrlabda szerelmesei tud­ják, hogy indul a futballidény. Itt kell felhívnom a turisztika kedvelőinek figyelmét arra a kitűnő túrára, amit Deme Ka­talin tanárnő vezet, Pilisszent- lászló, Paprét, visegrádi fel­legvár, Nagy villám on keresz­tül a szobi révig. Nem egy rö­vidke séta, mert a távolság, amit be kell járni, 16 km. De aki szereti a tavaszi termé­szetet, az legyen ott vasárnap reggel fél 9-kor a szentendrei HÉV-állomásnál, ott van ugyanis a találkozó. A fiataloknak mit javaslok? Természetesen táncot minden mennyiségben. Szombaton öt­órai teák lesznek Gyömrőn, Pilisen, Tápiósülyön, Vecsésen és a megyében mindenütt, ahol művelődési ház van. Szeretném felhívni a szom­baton Pestre látogatók figyel­mét egyrészt a József Attila Színház „Mindenkihez” című, a Tanácsköztársaságról meg­emlékező előadására, más­részt a Kulturális Kapcsola­tok Intézetében megnyílt Ma­ria Manton és Louis Nallard francia festőművészek kiállítá­sára. A szentendrei ifjúsági klub szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeumba látogát, ahol meg­tekinthetik az 1848. március 15. című kiállítást. Nemcsak a szentendreieknek, hanem min­denki másnak is ajánlom a Petőfi Irodalmi Múzeumot, ahol mindig nagyon érdekes és kitűnően rendezett kiállítá­sok reprezentálják a magyar irodalmi élet egy-egy korsza­kát. Gondoljunk a gyerekekre is. Kedves szülők, fogják kézen őket, és vigyék el az Állami Bábszínházba vasárnap dél­előtt 10 órakor, ahol az apró­ságok János vitéz történetében gyönyörködhetnek.. Akik pe­dig otthon maradnak és rádiót sem hallgatnak, tv-t sem néz­nek, azoknak egy nagyon ér­dekes könyvet ajánlok: Kővá­gó László: Internacionalisták a Tanácsköztársaságért. A szer­ző eredeti dókumentumok alapján számol be azokról a délszláv, lengyel, cseh, román, német, orosz, bolgár, olasz és francia internacionalistákról, akik a magyar Vörös Hadse­regben védték a Tanácsköztár­saságot. Ez a hétvége igazán sok szórakozási lehetőséget kínál, amihez kellemes tavaszi időt kíván Önöknek Karácsonyi István Szuperlativuszok szárnyán... A Magyar Állami Hangver­senyzenekar 102 tagú együtte­se pénteken reggel különre- pülőgéppel érkezett haza ne­gyedik angliai turnéjáról. Is­merősként, nagy szeretettel fo­gadta az együttest az angol közönség, s elismerő hangon, szuperlatívuszokban nyilat­koztak az eddig megjelent kri­tikák is. Eltemették Sárdy Jánost Pénteken a Farkasréti te­metőben mély részvéttel te­mették el Sárdy Jánost, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művészét, a Fővárosi Operett­színház tagját. Gyászdrapériás ravatalát valóságos virágerdő borította s tisztelői közül több ezren mentek el, hogy búcsút vegyenek az elmúlt évtizedek legnagyobb bonvivánjától, a méltán legnépszerűbb magyar színészek egyikétől. A Fővárosi Operettszínház nevében Szlovák László igaz­gató mondott búcsúszavakat, a Magyar Színházművészeti Szövetség nevében Kazimir Károly beszélt, a művésztársa­dalom utolsó üdvözletét Hon- thy Hanna tolmácsolta. A búcsúszavakból egy nagy­szerű pályafutás képe rajzoló­dott ki: Sárdy János, az egy­kori dunaföldvári tanító örök­re beírta nevét a magyar szín­háztörténet aranykönyvébe, s tehetsége megérdemelten szer­zett világhírnevet is. János vitézként, Danilóként, a Mes­terdalnokok Dávidjaként nyúj­tott alakításai még hosszú ideig emlékezetesek lesznek. A sírnál a Magyar Állami Operaház énekkara búcsúztat­ta Sárdy Jánost, utolsó nyug­helyéhez sokezer tisztelője vitte el virágait. ADATIK TUDTÁRA A rákká változott lány A Rákos patakot a legna­gyobb pataknak szokás ti­tulálni, hiszen két partján történelmünknek annyi ese­ménye játszódott le és már Műemlékrejtvény (19.) Üröm nevezetessége ez a görögkeleti sírkápolna. * Melyik orosz cár lánya nyugszik itt? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk­ban közöljük. Anonymus krónikája is meg­említi. Egyébként megyei patakocska mindvégig. Egyszer sem lesz hűtlen, hozzánk. Gödöllőn, a Margita-hegy alatt ered és negyven kilométeres útja Gödöllőn, Isaszegen, Péce- ler. át Angyalföldre vezet és ott ömlik a Dunába. Neve eredetéről szép mese szól. Valamikor nagyon ré­gen egy derék ember, Ged lovag vára állott a hegyen. Egyszer vadászat közben meg­ismerkedett lenn a síkon egy egyszerű köznemes világszép lányával. Nosza, egymásba szerettek. Ged lovag meg­kérte a szülőktől a lány kezét, akik boldogan adták. Már a menyegző napját is kitűz­ték, amikor a szemben levő vár ura, Szád lovag is tudo­mást szerzett a szép lányról. Megleste, megszerette. Ami­kor a lány és Ged lovag nászmenete elindult, sötét fel­hő takarta el az eget. Szád lovag jött seregével, hogy el­rabolja. A lány sírva rogyott a földre és imádkozott, hogy történjen bármi, csak ne ke­rüljön a gonosznak ismert Szád lovag kezére. S íme, a várt csoda megtörtént. Nagyot dörrent az ég, zápor kerekedett és közben a lány mindenki sze­me láttára rákká változott. Ol­lójával fúrta be magát a földbe. Ahol eltűnt, kis forrás buggyant fel, amit elnevez­tek Rákosnak. Szád lovag azon minutumban farkassá válto­zott. k. m. PINTÉÜISTVÁÍÍ' olláférc 5. Megint jóval előbb érkez­tem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam néhányszor kí­sérőimet a mellékhelyiség és az asztaluk között. De most már valahogy kevesebb ked­vem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendé­geim határozottan kezdtek az idegeimre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töp­rengtem, miként szabadulhat­nék meg ezektől az alakoktól. Annál is inkább szerettem vol­na lerázni őket, mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkíséret­tel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban is akadnak átjáróházak. Gon­doltam, hogy azok segítségé­vel talán megszabadulhatok tőlük. Mindenesetre meg kel­lett vámom Ruth-ot, hogy megbeszéljem vele a haditer­vet. Az volt az elképzelésem, hogy .. De belépett Ruth, és minden dugába dőlt. — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nél­kül. — Cucke nem úriember. Előző nap, miután elvál­tunk, az egyik kopó felszállt ugyanarra az autóbuszra, ame­lyen ő utazott. Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert né­hány másodperc múlva belé­pett a nyomában két férfi, akik közül az egyiket már is­mertem. Nagyon jól értették a szakmájukat, mert leültek egy asztalhoz, és eszük ágában sem volt még csak oda se bic­centeni azoknak, akiket az én jelenlétem vonzott a vendég­lőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísé­rőm tegnap együtt üldögélt itt, ugyanebben a vendéglő­ben. Mondanom sem kell, hogy a hangulat nagyon elromlott, mielőtt még kellemessé vál­hatott volna. A lány folyton a szomszéd asztalok felé figyelt, olyannyira, hogy idegességem­ben meggyanúsítottam: vala­melyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szívem — mond­ta Ruth. — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszol­gálatos között egy bárány him­lő miatt karanténnak nyilvá­nított laktanyában, ezek kö­zül akkor sem kéne egyik sem. Egyszerűen idegesítenek, eny- nyi az egész. Elmondtam, hogy mit eszel­tem ki, de a lány kinevetett. És igaza is voltL Még akkor se rázhattam volna le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruth- nak is megbirkóznia ugyan­ezzel a feladattal. Hiszen a fickók nyilvánvalóan jobban ismerték a várost is, a szak­mát is, mint én. a zöldfülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi ötletem nem volt, mi módon teremthetnék olyan körülményeket, hogy Ruth be­válthassa ígéretét. Ruth kita­lálta, mire gondolok, és így vigasztalt: — Ne félj, szívem, nem sza­ladok el. Néhány napig vá­runk ... Szavai meg is nyugtattak volna, de közömbös hanghor­dozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha imponál­na neki az ügy. Alighanem megbánta, hogy annak idején nem fogadta el Cucke ajánla­tát, s egyszerűen elmenekült előle egy másik állásba. A felhajtás, amelyet Cucke-nek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelte szemében a szállodaigazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közeljut a vár be­vételéhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkisasszonytól a vár kapujának kulcsát, csa­lódottan vehettem tudomásul, hogy furfangos vetélytársam időközben új zárat szereltetett fel. A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indítványozta, hogy szombat délután menjünk el valami jó varietébe. Már két­szer el kellett vinnem ilyen helyre, mert nagyon szerette a légtomászokat Nem volt túl­ságosan ínyemre ez az érdek­lődés, de el kellett ismernem, hogy légtornásznak lenni sok­kal fantáziadúsabb foglalko­zás, mint naphosszat felhúzó­kallantyúkat csavarozni. Még­hozzá ébresztőórákra. Köny- nyen lehet, hogy egy légtor­násznak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ebben az időszakban két részre osztottam a világot: Azokra, akik nem nélkülözhe-' tik a vekkert, és azokra, akik­nek nincs szükségük rá. Ter­mészetesen, az utóbbiakat iri­gyeltem. Sőt, reggel, amikor csengett otthoni órám, és dél­után, amikor a végeláthatat­lan szalagon utazó órák között sehogy se akart megszólalni a munkaidő végét jelző csengő — akkor szinte gyűlöltem őket. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de sajnos, nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös számá­ra. — De hát, szívem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkos­nod! Jóleső büszkeséggel nyugtat­tam meg, hogy szombat dél­után nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen elha­nyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teázom. Meg­mutattam neki a tea jegyet, amelyen nemcsak magyarul, hanem angolul is fel volt tün­tetve, hogy mire szolgál. „Be­lépő a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének New York­ban, a Ritmus Hallban, vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének vezérelnöke lá­togatása alkalmával rende­zendő teára.” Ruth, mintha valami éget­né a kezét, úgy dobta el a be­lépőt. — Szívem, ha szeretsz, ak­kor velem jössz... Nem me­hetsz el oda! A hirtelen feltörő félté­kenység nem esett rosszul, de nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágytam né­hány magyar szóra és esetle­ges magyar barátokra, mint Ruth szerelmére. Kezdtem ma­gyarázni, hogy nem lány van a dologban, hanem azért sze­retnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak szá­momra honfitársaim. — Ne menj el, agyonlőnek! — sírta el magát. Ennivalóan édes volt, És megfejthetetlen. — Miért lőnének agyon? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni ki­adását. Fellapozta a harmadik oldalt, és az orrom alá tar­totta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyilkosok el akarják tenni láb alól a magyar emig­ráns kormány fejét! Csánkó András sajtóértekezleten lep­lezi le a budapesti terveket. Az FBI a vörös ügynökök nyomában. A hazájukat szere­tő magyarok hűségnyilatkoza­tai Csánkó iránt.” Kikaptam Ruth kezéből az újságot és olvasni kezdtem: „Egy merénylet felháborító és gyalázatos tervéről tájékoz­tatta ma délelőtt a sajtó kép­viselőit Mr. Csánkó, aki a Né­met Szövetségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érke­zett az Egyesült Államokba. Mr. Csánkónak a régi magyar hadseregben vezérezredesi rendfokozata volt. 1944-ben az akkori Magyarország képvise­lőivel együtt a magyar fel­szabadító mozgalom élére állt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom