Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-14 / 61. szám
6 r»»i mtetti ^Mirigy 1969. MÁRCIUS 14., PÉNTEK Dönteni akar a kedves vevő A NAGY HORDEREJŰ gazdasági döntések köztudottan a kormányzati tárgyaló- termekben, az igazgatói szobák párnázott ajtajai mögött, vagy a szövetkezetek sűrű levegőjű közgyűlésein születnek. Az sem titok, hogy e fórumok elhatározásait néha évekig tartó vizsgálódások, temérdek adat- és információ összegyűjtése, mérlegelése előzi meg. A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vásárlásakor, a szolgáltatások igénybevételekor az emberek látszólag szinte gépiesen határoznak arról, mire költsék pénzüket. A valóságban ezeknek a minidöntéseknek is éppúgy előzményük van, mint a nagy hatósugarú népgazdasági, vagy vállalati elhatározásoknak. Minden fogyasztói döntést megelőz valamilyen tájékozódás, a kedves vevő bizonyos információkat gyűjt. Enélkül a leggyakrabban ismétlődő vásárlásaikról sem tudnának helyesen dönteni az emberek. A fogyasztó, mielőtt határoz jövedelmének felhasználásáról, rendszerint arra kíváncsi, hogy mit, hol, mennyiért, milyen minőségben, milyen előnyökkel vásárolhat. Eközben szeretne meggyőződni arról, hogy amire éppen szüksége van, megvásárolható-e, illetve ami kapható, megfelel-e céljainak? Érdekli az is, hogy elérhető-e számára a keresett cikk ára, vagy ez az ár arányban áll-e a termék, illetve a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel. Hiány, vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli kideríteni, mivel helyettesíthetné a keresett cikket, mi mással érhetné el a kívánt célt. Erősen érdeklik az újdonságok, hasonló rendeltetésű, de minőségben és árban eltérő cikkeknél a különbségek. Egyáltalán, tudni szeretné — még ha azonnal nem is vásárol — hogy mindaz, ami kapható, mire jó, mire használható? A FOGYASZTÓK tájékozódásának és tájékoztatásának kialakultak korunkban a hagyományos formái, módszerei. Ezeket lehet olykor elmaradottnak, nehézkesnek, olykor bosszantóan szűkszavúnak tartani, ámde a fogyasztók számára, még ebben a formában sem nélkülözhetők. Gondoljunk itt mindenekelőtt a járműveken, az utcákon, a mozikban, a sajtóban, a rádióban és a televízióban állandóan szereplő hirdetésekre, a jól, vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az alkalomszerűen terjesztett és nem mindig sikeres gyártmányismertetőkre, a hébe-hóba megrendezett árubemutatókra. Ezek hatásfoka, az általunk közölt használható információ értéke persze együttesen sem tesz ki annyit, mint amennyit az emberek a vásárlás színhelyén személyesen szerezhetnek meg maguknak. Amikor sürgetjük a fogyaszI tók tájékoztatásának fejlesztését, nemcsak a hagyományos formák ötletesebb, tartalmasabb alkalmazására gondolunk. A konvencionális módszerek tökéletesített változataikkal sem képesek ma már mindazt az információt nyújtani, amit a fogyasztók — a termékek és szolgáltatások növekvő bősége, gazdagodó választéka miatt — egyre türelmetlenebbül igényelnek. Még ha előbb vagy utóbb megegyeznek is a termelők és a kereskedők egymással, hogy ki tájékoztasson — pillanatnyilag ezen még erősen vitatkoznak — a vevő akkor sem lehet teljesen nyugodt. Jól tudja, hogy az őt tájékoztatók érdeke az eladáshoz fűződik. Ezért nem mindig képesek legyőzni a kísértést, hogy többet, szebbet és mást mondjanak a vevőnek, portékájukról, mint amit az „tud”. Kitől kaphatnak hát, minden tekintetben tárgyilagos, megbízható információt a fogyasztók? Nyilván olyan szervektől, intézményektől, akik érdekeiket tekintve függetlenek a gazdasági szervektől. A SZAKSZERVEZETEK felbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnének ezen a területen is. Tekintéllyel, jártassággal, helyzetismerettel, tehát minden lehetőséggel rendelkeznek, hogy a fogyasztók segítségére siessenek. A szakszervezetek önállóan, vagy más társadalmi szervekkel együttműködve, rendszeresen megjelentethetnék a fogyasztók lapját, amelynek — szakértők és tapasztalt fogyasztók megállapításaira alapozott — közleményeiből, az egyes termékek értékéről, tulajdonságairól elfogulatlan, megbízható tájékoztatást kaphatna a döntésen töprengő fogyasztó. Az eddiginél sokkal szélesebb körben és rendszeresebben lehetne termékbemutatókat is tartani. Az ipar és a kereskedelem egymás közötti kapcsolatában, valamint a termelőeszköz piacon már régtől kezdve nélkülözhetetlen segédeszközként használják a gyártmánykatalógusokat. Ennek valamilyen egyszerű formáját ki lehetne alakítani a fogyasztók használatára is. Ebből az ipar és a kereskedelem által közösen készitett és esetleg szerény díjért árusított képpel, rajzzal illusztrált tájékoztatókból, nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, hanem azt is, hogy hol van. Ne járják le a lábukat sokszor az emberek csak azért, hogy megtudják: gyártják-e, árusítják-e egyáltalán a keresett holmit Magyarországon. Bátorítást érdemelnek azok a törekvések is, amelyek a levelező reklám kiterjesztését, fejlesztését szorgalmazzák. Ha mondjuk, valakinek már van egy televíziókészüléke, vagy mosógépe, aligha tervezi annak megvásárlását. De akinek nincs, arra lehetséges vevőként A hamvasztóban Kevesen járna« a Rákoskeresztúri köztemető csendes szegletében. A 105-ös, úgynevezett török parcella szomszédságában a hófehér márvánnyal borított, fémtetős épület meghúzódik a levelét vesztett fák sokaságában, csak a magasba nyúló 28 méteres, obeliszkszerű kémény tűnik fel. „A krematórium területén idegeneknek tartózkodni szigorúan tilos!” figyelmeztet a bejáratánál egy nagybetűs felirat arra. hogy ez a modem épület milyen szomorú rendeltetésre készült. i, Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatói engedélyével megnyílnak a súlyos, bronz plasztikával díszített kapuk. Kórház: tisztaság és rend fogad. A két hatalmas gázzal fűtött mencében 1200 fok a hőmérséklet, de a falait vastag szigetelés borítja. Így az előtérben hűvös, tiszta a levegő. T ■ -dik Ferenc művezető irányítja az itt dolgozó kis- iétszámú munkacsapatot. 1963. májusa óta összeszokottam szinte szavak nélkül végzik feladatukat. Tíz hónap alatt ötezerszer nyílt a kettős ajtó. S ebből 200 alkalommal Pest megyei elhunytnál alkalmazták a temetésnek mindinkább létjogosultságot nyerő új módját. A rokonszenves művezető mutatja, hogy milyen gondosság, pontos irányítás kell itt a munkához. Szakszerűen beszél arról, hogy a kapacitás szűknek bizonyult. Nyárra tervezik a Csiszár Lajos mérnök alkotta kemencék „ikresítését”. Megtudom, hogy Angliában ma mái a halottak 47 százalékát hamvasztják el s a sziget- országban 200 krematórium működik. A Japánhoz tartozó Honshu szigeten a sziklás talaj miatt kötelező ez az eljárás. S Olaszországban döntő fordulat a Szent Officium kongregációjának ismeretes állásfoglalása után, amely a katolikusok számára is lehetővé teszi a halotthamvasztást. Becsukódik utánam a nehéz ajtó. A gáz fűtötte kazán monoton zúgását sokáig hallom, amint lépkedek a zajos világba vezető kijárat irányába. Papp Rev.ső számítani lehet. Az ilyen fogyasztóval bizonyos megkülönböztetéssel célszerű foglalkozni. Számára többet, alaposabbat kell mondani, ha vásárlóként akarjuk őt viszontlátni. A névre szóló felhívásra, tájékoztatásra egyébként is jobban odafigyel az ember. A LEHETŐSÉGEK szinte kimeríthetetlenek. A jelenlegi i helyzet egyelőre mégsem fe- ! nyeget túlzásokkal. Ellenkezőleg: szervezett vállalati, társadalmi erőfeszítések szükségesek, hogy a kedves vevők mind gyakoribbá váló döntéseihez egyre bővebben buzogjon a jó és igaz információ tiszta forrása. Gyertyános Zoltán KÖDGYERTYÁK „FAGYOSSZENTEKRE“ Az idén már tömegesen készíti és adja piacra a tavaly kitűnően bevált fagyvédő ködgyertyákat a Szegedi Universal Ktsz. Néhány ilyen gyertya a meggyújtástól számított 10 percen belül egyholdnyi területet áraszt el füsttel, ami megvédi a virágzó gyümölcsfákat és az egyéb kertészeti növényeket a fagytól. A „fagyosszentek” idejére több mint 50 000 ködgyertyát készít a szövetkezet. Legsikeresebb rejtvényünk Mondhatni, az évek során sok különös keresztrejtvénymegfejtést olvastam már. Az emberek fantáziája néha egészen különös szövegeket produkál. A pálmát azonban a február 23-i rejtvényünk megfejtése viszi el, amelynek helyes szövege így hangzik: „Párbeszéd a két világrendszerről.” A sok-sok helyes megfejtésen kívül a következő izgalmas szövegek között válogathattam. 21 darab így szól: „Tanbeszéd a két világrend- szerről”. Tizenketten „vádbeszédet” olvastak a két világ- rendszerről. Nyolcán úgy érezték, ez „Mai beszéd a két világrendszerről”. Hatan megkérnek : „Hadd beszélek én a világrendszerről”. Én engedem, mindenkinek, még annak a kedves olvasómnak is, aki ezt kérdi: „Hát beszélek én világ- rendszerről?”. van, aki szerint a szöveg,, Vak beszéd”, más szerint „Igaz”. Valaki dühödten kijelenti: „Vádbeszélek a világrendszerről”, egy megfejtő pedig így vélte: „Párbeszédek és világrendszerezők”. Egy váci olvasó: „Van beszéd a két világrendszerről”. Hárman „Hat beszédet” olvasnak. De a legjobban azok tetszenek, akik így fejtették meg a kereszt- rejtvényt: „Párbészélek én a világrendszerről”. Csak tudnám, ezt hogy csinálják. önmagukkal? k. m. Skót whisky magyar módra CEGLED Fásítják a várost •• Összkomfort, malacoknak Modern sertéskombinát Csévharaszton Csévharaszt határában új, hosszú, jellegzetes alakú épületek egész sora tűnik szembe. A hatalmas épületek mellett szigetelőtáblák, téglarakások fogadják a látogatót. Nagyarányú építkezést folytat itt 34 milliós beruházás keretében a Monori Állami Gazdaság: évi 7000 hízott sertés kibocsátására alkalmas modern sertéstelep készül. Ehhez kapcsolódik még egy valóságos sertéskombinát: egyenként 128 férőhelyes, három malac-utónevelő, 650 férőhelyes két kocaszállás, egy kanszállás és pároztató. De az önetetőkkel, vízöblítéssel felszerelt épületsor ezzel még nem ér véget: szúró- és boncolóhelyiség, takarmányozó, Egységes jogszabály a földmérésről és a térképészetről A földmérésről és a térképészetről kormányrendelet jelent meg és közzétették a miniszteri végrehajtási utasítást is. A földmérési és térképészeti tevékenységnek ez az első kodifikálása hazánkban. A jogszabályi rendezés hiánya korábban nem okozott különösebb nehézséget, mert a felszabadulás előtti időben a földmérés és a térképészet állami feladata jóformán csak a kataszteri felmérésre és a térképkészítésre szorítkozott. A felszabadulás után azonban a földmérési és térképészeti tevékenység egyre szélesebb körűvé vált. Egyebek között kiterjedt például az általános földrendezésre és a regionális, az általános, valamint a részletes városrendezési tervek összeállítására. Mivel ezek az újabb feladatok fokozatosan jelentkeztek, ezért esetenként külön- külön szabályozták a teendőket. A most megjelent rendeletben már átfogó koncepció érvényesül. Kimondja egyebek között, hogy a földmérési és a térképészeti tevékenység egységes, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindén idevonatkozó munkát az egységes országos alaphálózathoz kell kapcsolni. A jogszabály kimondja azt is, hogy az ország egész területére el kell készíteni a földmérési alaptérképeket; ilyen térképek ugyanis jelenleg még csak az ország területének feléről állnak rendelkezésre. Fontos a rendeletnek az a fejezete, amely az ingatlanokon végzett földmérés jogosultságával és az ezzel kapcsolatos kötelezettségekkel foglalkozik. A rendelet intézkedik például a földmérési jelek elhelyezéséről és azok védelméről is. Hazánkban a magánföldmérői tevékenység nem engedélyezhető és keresetszerűen nem végezhető. Ezért a jogszabály részletezi a földmérési munkára jogosultak körét és kimondja, hogy a földmérés és a térképészet hatósági szervei első fokon a járási (fővárosi, kerületi) földhivatalok, másodfokon a megyei (fővárosi) földA mozgalom még az ősszel j kezdeményezésére. Meg is kezdődött Cegléden, a nép- í született a terv a város fásí- front városi bizottságának | tására, parkosítására. Kertészeti szakbizottságot alakítottak, amely irányítja a most ejkezdett nagyarányú munkát. Természetesen a lakosságot is bevonják a városgazdálkodási vállalat munkásai mellett az akcióba. Ugyanis: a kijelölt utcákban, tereken tervszerűen kitűzött cövekek helyére ássák a lakók a gödröket a facsemetéknek. Több mint háromezer, különböző fajtájú lombos facsemete áll rendelkezésre. Még azt is megtervezték, hogy egy-egy utcában, lehetőleg egységes fasor alakuljon ki. Ezért a környezet jellegének megfelelően, csak egyféle meghatározott fajtát adnak ki ültetésre az utcák lakóinak. A városi tanács, előző rossz tapasztalatok nyomán arra is gondolt: a kiültetett suhan- gok, csemeték megmaradjanak, felelőtlen emberek, vagy csintalan gyerekek ne tegyenek bárt benne. Megszervezték az ellenőrzést s azok ellen, akik a nagy munkával elültetett új fasorokban kárt tesznek, szigorú eljárást indítanak. kocáfürdető zárja be. Itt helyben fogják előállítani a malacok és a hízók számára a tápot is. A fő központ a telep közepén lesz, ahonnan a távfűtő berendezésen keresztül a szükséges és megfelelő meleget biztosítják az állatoknak. Hogy ne legyen fülledt a levegő az épületekben, modern szellőztetőberendezéseket is felszerelnek. A Monori Állami Gazdaság 1970-től már 7000 hízott sertést állít elő. Az építkezés jól halad, nagyon bíznak az idei áprilisi átadásban. Ha elkészül a hatalmas gépesített sertéskombinát, csupán húsz embert, állatgondozót igényel majd. hivatalok, bizonyos hatáskörben pedig a földmérési intézet is ellát hatósági feladatokat. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben az élelmi- szeripari osztályon már készítik az első magyar whisky, a „Club—99” minőségi bizonyítványát. A Szeszipari Országos Vállalat szabadegyházi üzemében skót esszenciából állítják elő a magyar whiskyt, amely eredeti címkével jelenik majd meg a hazai piacon csakúgy, mint a KGST-orszá- gok üzleteiben. Képünkön: Búza Sarolta technikus a Club —99 whisky szeszfokát ellenőrzi. Színházi „zseton” Hatszázezer forintot szavaztak meg a kulturális alapból a Művelődésügyi Minisztérium. a szakszervezetek és a KISZ közös akciójára, amelynek jóvoltából az idei évadban kedvezményt kaptak az ifjú színházlátogatók, s köztük is elsősorban az egyetemisták és ifjúmunkások. Az összeget 120 ezer ötforintos utalvány (zseton) formájában juttatták el a fiatalokhoz: 40 ezret Budapesten, 80 ezret pedig vidéken osztottak szét. Ezek értékét beszámították a színházjegyek árába. Tulajdonosaik a készpénzen kívül ezekkej fizethettek a hétforintos vagy ennél drágább jegyekért. Az utalványokat a KlSZ-bizottsá- gok ítélték oda az arra érdemesnek talált fiataloknak. Jöjjön a hatodikra Mondom, igazgató kartárs, semmi bajom... A fejem? Neeem! Nem fáj!... Tessék? ... Ja, hogy az a javaslat? Igazán egyszerű! Fizetem a termelési adót... akarom mondani az öregségit, a szak- szervezeti díjat, sőt az OTP- kölcsönöm után a kamatot. Teljes jogú tagja vagyok a társadalomnak. Ezek után igazán képviselhetem a saját érdekeimet! Ha úgy látom, hogy én havi hatezerért csak négy napot dolgozhatok, akkor is csak úgy, ha az esztergapadot elhozzák a lakásomra a bütykös tengely öntvényével és négy segédmunkással együtt és a selejt az nuku... Hát ki tudja jobban, hogy én mennyiért mit csináljak, ha nem én!,.. Hogy egyéb illetékesek? ... Hát hallotta, igazgató kartárs!? Gyorsan jár a hír!... Neeeem! Akkor sem volt semmi bajom!... A házban, ahol lakom ... ott a hatodik emelet négyben... Szóval egyik nap nem jöt a levélhordó postás. De csak ö nem jött. Postások érkeztek. Hárman is. Hoztak hatvannégy postaládát. Istenemre mondom, igazgató kartárs, aranyos kis ládák voltak! A kapu alatt a falra szögezték. Olyanok voltak, mint szegény nagyanyám szobájában a házi oltár! Hatvannégy kicsi házi oltár... Aztán eltűntek. Neeem! Nem a ládák! A postások! A ládák ott maradtak. Nekünk. Házi oltárnak. Naponta ott imádkozott előttük az egész ház! Főleg reggel ... Hálóingben, pizsamában, köntösben, mint az üvöltő dervisek.Üvültöt- tünk is! Amikor még nem volt ott az újság és már harmadszor másztunk le a hatodikról hiába ... A tv-ben aztán megmagyarázták nekünk ... Nemrég!... Szóval a posta egyik vezetője ... a tv-ben megmagyarázta nekünk, hogy ez a kulturált postai kézbesítés, már az egész világon így csinálják. Különben is mi mind a hatvannégyen antiszociális lények vagyunk, mert azt kívánjuk a szegény kézbesítőtől, hogy ő jöjjön a hatodikra ... másszunk le mi tizenketten a hatodikról, tizenketten az ötödikről, és így tovább. Nem is egyszer Többször. Míg meg nem találjuk hőn óhajtott reggeli lapunkat a ládában ... Délelőtt pedig igazán cserélhetünk is. A nagymamákkal meg az otthonmaradó asszonyokkal. Egész délutánig, amíg mi dolgozunk, mászhatnak és imádkozhatnak ők... Na persze, ném olyan változatosan, mint mi... De azért nekik is megy. Az igazgató kartárs is bizonyára tudja, felment az újságok ára és a postai tarifa. Csak a kézbesítő nem. Még az elsőre sem... Illetve a harmadikra igen. Egy külön húszasért... De ezen kívül ő lentmaradt. A ládánál. Sőt, most már a távirat is lent- maradt. A ládában. Este hattól másnap reggelig. Este kellett volna egy fontos találkozón részt vennem. Az volt a ládámban és a táviratban. Így aztán lemaradtam a találkozóról. A kioktatásról nem. Levelemre a posta közölte, úgy döntött, hogy a táviratot is csak a ládáig kézbesíti. A távirathordónak se kelljen felmennie a hatodikra. Csak a távirat árának kellett felmennie. Elvégre a posta csak tudhatja, hogy a posta mennyiért mit adhat ... Hogy a beadott javaslatom és a posta? . . . Ugyan, igazgató kartárs ... Semmi köze a kettőnek egymásho' . Neeem... Elvégre csak én tud,hatom, hogy én ... —a —s
