Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-12 / 59. szám
4 1969. MÁRCIUS 12., SZERDA Szerkesszen velünk! GALOPP Ezerforintos „Szerkesszen velünk!” pályázatunkra érkezett O. J.-né, (nevét velünk közlő) váci olvasónk levele, melyben hiányolja a mindjobban fejlődő lóversenysportunkról szóló tájékoztatókat lapunkban. Ugyanekkor Solymosi László, Dunakesziről nemcsak, hogy kéri: foglalkozzunk a magyar lósport „őshazájának”, Alagnak, jelenlegi életével, hanem rögtön rövid beszámolót is küldött, miképpen készülnek az alagi lovak a most vasárnap, március 16-án kezdődő galoppidényre. „A 2800 magyarhold terjedelmű Alag-pusztát 1890-ben vásárolta meg a Magyar Lovaregylet tréningközpont és versenypálya céljaira. Az első versenyt 1891. április 12-én futották. Az első magyar derbyre is itt került sor 1921- ben. Ezt a magyar csodakancának, Kincsemnek leszármazottja, Vatinius nyerte. Alagon idomították a soha le nem győzött Pázmánt is. A galopplovak java jelenleg is Alagon él. Az idei 79. galopp-évadra készülve, innen „rajtol” élete első versenyére, a kétévesek között a világhírű Im- periál fia, Impresszó. A cseh derbyre készítik fel Norden- dét és Mohylt. Az alagi istálló tavalyi sztárja, Seebirk, aki ebben az esztendőben csak egyszer kapott ki, valamennyi többi versenyét megnyerte, befejezte versenyzői pályafutását. Az alagi istálló doyen-idomárja, Keszthelyi István, aki immár 42 éve dolgozik a szakmában”... Ha technikailag meg tudjuk oldani, idén hétről hétre figyelemmel kísérhetik majd olvasóink az alagi lovak szereplését. Tervünk szerint szombati számunkban a sportoldalon közöljük tippjeinket a vasárnapi futamokra, kedden pedig közöljük az eredményeket. Fenti két ötletes olvasónk pedig természetesen részt- vesz a márciusi sorsoláson. Adatik tudtára... Slágerlista - először A múlt heti hanglemezvásárlások alapján, figyelembe véve a nem kapható, tehát hiánycikként szereplő számokat is, első hivatalos slágerlistánk a következő: Művészlemezek: 1. Csajkovszkij : D-moll zongoraverseny (60 pont), 2. Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (57 pont), 3. Bach: D-molí toccata és fúga (55 pont), 4. Beethoven: V. szimfónia (54 pont), 5. Beethoven: IX. szimfónia (43 pont). Tánclemezek: 1. Tölcsért csinálok a kezemből (Zalat- nay) 120 ponttal, 2. Megmondták előre (Zalatnay) 115 ponttal, 3. Illés-sztori (Illés-nagylemez) 90 ponttal, 4. Trombitás Frédi (OMEGA-kislemez) 79 ponttal, 5. Azok a szép napok (Harangozó) 77 ponttal, 6. Repül a varázsszőnyeg (Hungária) 70 ponttal, 7. Visszavárlak én (Korda) 64 ponttal, 8. Csepeg az eső (Hungária) 60 ponttrl, 9. Pár csepp méz (Metro) 58 ponttal, 10. Szebb a páva, mint a pulyka (Neo- ton) 57 ponttal. .Tölcsért csinálok a kezemből ... Kertész László rajza MTA, Rádió — Az elmúlt év nehéz volt Üzletfeleink megrendelésük nagy részét visszavonták. A ceglédi „Stylus” Faipari Klsz tápiószelei részlege kedvezőtlen körülmények között zárta a 68-as évet. Szaló István telepvezetőnek idén már i:ev-e:ebb gordja lesz, mert az üzem félévi kapacitását le- kö lőtték. — Xé. nagy helyszíni munkát vállaltunk: a Dunaújvárosi és a Dél-budai Vendéglátóm,ári Vállalat éttermeit öltöztetjük új köntösbe, majdnem egymillió forintért. Exporttervünk erre az esztendőre 3 millió. A részleg 34 munkással dolgozik, nálunk készülnek azok a vezérlő- és laborberendezések, melyeken már a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Rádió munkatársai is dolgozhatnak. Halottak alagútja — Holnap te alszol a Halásztanyán! — Miért én? Nem mehetne valaki más? Én ott nagyon félek! — Egy szót se halljak! Ott alszol és kész! Szegény ember nem tehetett semmit. Este kiment, lefeküdt és félt. Néhány óra múlva úgy éjféltájban megjelent egy csodálatosan szép lány, vagy asszony, és elkezdte szorongatni. Hiába kiabált, ordítozott a szerencsétlen pára, hogy hagyja abba — az asszony nem engedett. Csak akkor engedte el, amikor már a férfi majd’ megszakadt. Sándor János, bizonyára Káva - legidősebb lakosa — 88 éves —, mesélte ezt a történetet. Ügy mondta, hogy még fiatalkorában is sok férfiemberrel történt meg ez a Halásztanyán. Lövészet, kézigránátdobás Vizsga — honvédelmi ismeretekből Ezekben a napokban megye- szerte megkezdődnek az MHSZ-szervezetek rendezésében az általános honvédelmi előképző tanfolyamok záróvizsgái. A tanfolyamok célja a bevonulás előtt álló fia- talok felkészítése a katonaéletre, s hogy ez mennyire sikerül, elválik a vizsgákon. Az elsőt vasárnap délelőtt tartották Abonyban. A művelődési házban rendezett vetélkedőre eljött a tanfolyam parancsnoka és oktatója, Sápi Lajos alezredes, a ceglédi járási munkásőrség parancsnoka, és a község több vezetője is. A több mint száz fiatal először az elméleti anyagból vizsgázott; politikai és szakmai kérdésekre kellett válaszolniuk. Majd a 17—18 éves leendő kiskato- nák — négy szakaszban — lövészeten vettek részt az abonyi lőtéren, ahol különböző ügyességi számokból, így például kézigránátdobásból és „szakadék” feletti kötélmászáisból is bizonyítaniuk kellett gyakorlati tudásukat, vagyis azt: jó katonák válnak majd belőlük. — Japán balettművészek Magyarországon. Szombaton Budapestre érkezik a 35 tagú Japán Állami Balettegyüttes. Az 1963-ban alakult folklórtársulat első ízben szerepel Magyarországon, s bemutatja az európai szem- nek-fülnek egzotikus japán folklórt. — Janos bácsi is aludt mar kint? — Én is, hogyne! De engem nem szorongatott meg senki, pedig én még vártam is... A Várhegy történetét már másoktól hallottuk : — Még a tatárok idején épült a vár, aztán később lerombolták, majd újjáépítették. Utoljára törökök laktak benne. Jól éltek, hiszen Káva és környéke kitűnő lakóhely. Építettek ide egy nagy alagutat, de amikor azt meg akartuk nézni, megtiltották. A káptalan nem engedte, hogy bemenjünk. — Tudjátok meg, testvéreim, hogy ez az alagút, amelyik összeköti a Templomhegyet a gombai és kávai várheggyel, sok érdekességet rejt magában. Kincs is van benne szép számmal, de vigyázzatok, mert aki ide belép, az meg- szentségteleníti az ide temetett papokat... És azóta sem járta végig senki a halottak alagútját. — Sunyó — Búcsú- búcsú nélkül 50 év — tűz ellen. 1918 májusában jelentkezett Majorház községben Makra Gábor önkéntes tűzoltói szolgálatra. És 1969 márciusában a Majorházi Önkéntes Tüzoltóegyesület ünnepélyes közgyűlésén búcsúztatták parancsnokukat a tűzoltók — Makra Gábor századost, aki 1931 óta vezeti veszélyes munkájukat. 50 év — tűz ellen. Olyan 50 év, melyben a nappalok és az éjszakák egybefolytak, melyben nem lehetett megpihenni, mert a láng barátságtalan ve- télytársa volt a szalmatetős házaknak, a kérges tenyerű parasztoknak és minden munka gyümölcsének. 50 év — tűz ellen. Makra Gábor 65 éves korában 35 évi parancsnoki szolgálat után büszkén viselheti mellén a kitüntetést: a BM Tűzrendészet Országos Parancsnokságától kapott tűzrendészeti érdemrend arany fokozatát. Most Molnár Gábor a parancsnok. De Makra Gábor második otthona mégis a tűzoltók épülete, mert 50 evet a tűz ellen már nem lehet elfelejteni. — Űj házasságkötő terem Érden. Érden, a tanácsháza udvarán 123 ezer forintos költséggel épült fel a központi házasságkötő terem épülete. A jövőben itt tartják a névadó ünnepségeket is. Műemlékrejtvény (16.) L 1 OSTABONTAS Nagyapám mesélte Itt a faluban, a lovassági laktanyában őrizték Bogár Imre egyik betyárját. Kíváncsiak voltak a tisztek, hogyan harcol a betyár karikás ostorával, ezért kihozták a kaszárnya előtti térre és megparancsolták neki: mutassa be tudományát. Egyetlen kérése volt a betyárnak: saját lovát adják alá. Megkapta. A katonák a tér közepén nagy kört alkottak. A kör közepén vágtára kapott a ló, a betyár hat kört futott bemelegítésül; aztán jobbra-bal- ra hatalmas csapásokkal szembe verte a katonákat, míg egy alkalmas pillanatban megugrott és szélnek eredt. Üldözőbe vették, de mire a meglepetésből felocsúdtak, a betyár már befordult a szérűskertekhez. Nagyapám itt éppen búzát nyomtatott lovakkal. Régen így csépelték a búzát: a lovak kitaposták, utána kézi rostával kirostálták. A betyár — se szó, se beszéd — a nyomtató lovakhoz kötötte a lovát, kivette a hajtószárat a paraszt gazda kezéből, és mintha világ életében ezt csinálta volna, csettintve hajtotta a lovakat. A rohanó katonák és pandúrok megálltak egy pillanatra, és így szólt az egyik: •— Nézd. Ez a paraszt hogy hasonlít a betyárra. De a másik ezt felelte: — A paraszt mind egyforma, mint a pulykatojás. — És tovább vágtattak. Virág Mihály, Albertirsa Biajorbágy, a volt Sándor—Mettemich-kastély kocsiáthajtó nyugati oldalszárnya. Melyik hírhedt merénylet színhelye volt a község? Mire használta fel az akkori uralkodó klikk ezt az eseményt? Ki az a két kommunista mártír, akiket ebben az időben gyilkoltak meg? Felhívjuk olvasóink ügyeimét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunkban közöljük. PlNTElt ISTVÁNT1 oMrért FELVESZÜNK nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magas és mélyépítő technikusokat Bérezés megegyezés szerint Szállás, napi háromszori étkezés Kérjük, hogy levélbeni ajánlkozásában körvonalazza eJdigi technikum tevékenységét JEIENTKEZÉS: DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt, Személyzeti Osztály 26 SZ ÁLLAMI építőipari vállalat 2. | A virslit igazán nem azért ; említettem, mert most jön a ! bukméker iroda, hiszen össze- j találkozásunk csupán a vélet- ! len műve. Az iroda falán szí- ! nes plakátok virítottak. Kü- ' lönböző versenyekről adtak ; hírt. Középen egy feszes tom- ! porú, kitűnő állású ló képe díszlett. Igazán rejtély, hogyan tudnak ilyen jó lovakból olyan rossz virslit csinálni. A helyiséget pult osztotta ketté. A pult belső oldalán négy tisztviselő szorgoskodott. — Melyik futamra óhajt fogadni, uram? — kérdezte készségesen az egyik, amint odaálltam. Mondtam neki, hogy én nem lóversenyezni, hanem teázni szeretnék, magyarokkal. Erre se szó, se beszéd, a távolabb ülő idősebb tisztviselőre mordult, aki odajött hozzám, és megkérdezte: — Mit óhajt, uram? Ennek is megmondtam, hogy teázni szeretnék. Az illető rögtön magyarra fordította a szót: — Vitéz alsónánási Nánássy Tódor vezérkari ezredes vagyok. — és a kezét nyújtotta. — Szervusz, kedves öcsém! Lekezeltünk. — Ha szabadna megkérdeznem még egyszer: kihez van szerencsém? — szóltam ismét. — Vitéz alsónánási Nánássy Tódor vezérkari ezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének amerikai főigazgatója vagyok. Kissé meglepődtem, hiszen én a bukméker iroda tisztviselőjének néztem az illetőt, nem pedig főigazgatónak. De hát, gondoltam, szégyellj előttem, hogy olyan kis ember, és felvág egy kicsit. Istenem, emberek vagyunk. — Nánássy úr, szeretnék elmenni arra a teára... — közöltem kívánságomat. — Fiam, nem tudom, ki vagy — mondta az öregúr —, de szeretettel látunk sorainkban. És kérlek, szólíts méltó- ságos úrnak. Nálunk még él a régi magyar katonaeszmény. Mi még nem feledkeztünk meg a hagyományok ápolásáról. Ez a biztosítéka annak, hogy hazatérve azonnal átvehessük majd az ügyek irányítását. — Értem, méltóságos úr. Önnél kaphatok jegyet? Az öreg bólintott, de még most sem vette el kezemből az ötdollárost. Arról érdeklődött, hogy milyen katonai rendfokozatom van. — A tizedes! rangban leled- zem — mondtam, hogy vicces legyek. Hiszen egyébként is oly humoros volt az egész, Nánássy már közelebb lehetett a hatvanhoz, mint az ötvenhez, viszont legalább hetvenötnek látszott. És ő volt az első ember életemben, akit méltóságos úrnak kellett szólítanom. Gyerekkoromban a háziúr megelégedet azzal, ha „méltó bácsi”-nak szólítom, viszont közölte a papámmal, hogy télvíz idején kitesz bennünket az utcára, ha én, a büdös kölyök még egyszer lecsúszom a korláton, és ezzel rongálom az ő tulajdonát. Az ezredes úr kissé meglepődött, amikor meghallotta, hogy csak tizedes vagyok. Némi gondolkodás után rájött, én nem az ő hadseregükben, hanem a néphadseregben szolgáltam, 1961-et írunk, elég volt, ha Nánássy az én, harminc esztendőmből kivonta azt a tizenhatot, amióta ő nem a Honvédelmi Minisztériumban, hanem a bukméker irodában „katonáskodott”, s rájöhetett, miként is áll a dolog. Aggódva kérdezte: — Sokat szenvedtél, fiam? Elmondtam neki, hogy egyszer szenvedtem a katonaságom idején: amikor az egészségügyi őrvezető újonc koromban érzéstelenítés nélkül kihúzta az egyik fogamat. Igaz, a tettes még jobban megszenvedte a dolgot, mert a vezető orvos rájött, és a nyakába varrt tizennégy nap szigorítottat. Ezzel, úgy látszik, felkeltettem a méltóságos úr érdeklődését, mert szaporábban kezdett kérdezgetni. Főleg katonai dolgok érdekelték. Immel-ám- mal felelgettem, kitérő válaszokat adtam: hiszen, ha ezredes, jobban kell tudnia milyen a katonaság. Ha pedig nem tudja, úgy kell neki! Különben is, miért kíváncsi egy New York-i bukméker iroda alkalmazottja arra, hogy én milyen csapattestnél szolgáltam, milyen annak a fegyverzete, létszáma, kik a parancsnokai? Egy ilyen tisztviselő — még ha méltóságos úr és ezredes volt is — inkább azzal legyen tisztában, melyik ló esélyes a harmadik futamban, és tízre milyen fogadást ajánlanak. Nánássy azonban nemcsak hazai katonáskodásomra volt kíváncsi, hanem New York-i körülményeimre is. Már láttam, hogy vele aligha kötök majd barátságot, nem náluk eszem meg a tejfeles bablevest, ha egyáltalán eszem még egyszer az életben. Így aztán nem mondtam el, hogy óragyárban dolgozom, hanem azt hazudtam, hogy bankbetétből élek. és lakóhelyemül a Hotel Clive-ot jelöltem meg. A Hotel Clive csuda előkelő szálló volt, s úgy jutott eszembe, hogy Ruth ott hordta az italokat a vendégeknek, mielőtt még a jelenlegi munkahelyére, a Bar Paradisóba került volna. Már itt .megjegyzem, hogy Ruth soha nem hagyta volna ott a Hotel Clive-ot, ahol kitűnően érezte magát, ha Mr Cucke, a szálloda igazgatója nem akarta volna jól érezni magát Ruthtal. Ruthnak sehogy se tetszett a dolog, és addig menekült Mr Cucke elől, amíg elmenekült a szállóból. Pedig a Hotel Clive fényben és pompában az első tíz New York-i szálló közé tartozik. Az ezredes úr ismét meglepődött, amikor meghallotta, hogy ott lakom, s végre elfogadta az ötdollárosomat, egy teajegyet adva érte cserébe. Előbb azonban gondosan feljegyezte egy ívre a nevemet és a címemet. (Folytatjuk.)
