Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-12 / 59. szám

1 1969. MÁRCIUS 12., SZERDA »ICO I'd K-/Círlap 3 A holnap a mában Az Észak-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének elmenti munkája (A cikk első részét tegnapi lapunkban közöltük.) A cikk első részében a tsz- Bzövetséghez tartozó szövetke­zetek gazdálkodási lehetősé­geiről, a szövetség legfontosabb ügyeiről, tanácsadási szolgál­tatásáról. az oktatás kérdései­ről írtunk — főleg az 1968. év tapasztalatai alapján. Jelen cikkünkben inkább a jövő perspektíváiról érdeklődünk dr. Merényi Károlytól, a szö­vetség titkárától és Nánási Györgytől, a szövetség árufor­galmi munkatársától. Merre visz a jövő útja ? A szövetség szakemberei szerint minden tevékenységük * 1 a minél gyakoribb és minél több tsz-társulás létrehozására irányul. Tovább kívánják erő­síteni a szobi „HETEK” bo­gyóstermelő és feldolgozó, va­lamint értékesítő társulását, de ki akarják a járásokban a termelési típusokat is alakíta­ni. Gödöllő körzetében főleg a kukorica termelése kedvező, Szob és Vác környékén a bo­gyós gyümölcs. Van, ahol a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztése az elsőrendű érdek, van, ahol korszerű sertéstele­pet kell létesíteni. Rendkívül fontos a segédüzemek beépíté­se egy központi koncepcióba, amely szerint azok a mezőgaz­dasági termékfeldolgozás irá­nyába fejlődjenek. A társulásokra visszatérve, kezdeményezték egy tsz-közi tervező vállalkozás és egy gép­javító társulás megalakítását is. Tizenegy tsz-ben szervezték meg a repülőgéppel végzett növényvédelmet. de tovább fejlesztik a közös építési, fel­dolgozás! akciókat is. Mint a . szövetségnél elmondták, a tár- ; gazdasági, eszközökkel, a; gazdasági ’ösztönzők ébv&Wv* f juttatásával propagálják. A ' termelőszövetkezeti beruházá- ; Solt hatékonyságának növelése ! érdekében és az új termelőszö­vetkezeti körzetek kialakítá­siínak segítése érdekében a be­ruházások koncentráltabb Az Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat lakatos, hegesztő, esztergályos és villanyszerelő SZAKMUNKÁSOKAT keres felvételre Jelentkezés: CEGLÉD XIV., Külső-Kátai út 35/’a. megvalósítását tűzték napi­rendre. Tapasztalatcserék A szövetség sok irányú rtmn- kájának egyik érdekes és szí­nes szála a különböző tapasz­talatcserék megszervezése. El­határozták, hogy 1969-ber több tagszövetkezetben meg­szervezik az új gabonafajtád kísérleti termelését, a korsze­rű takarmánytermelés bemu­tatóját. Ugyanezt teszik meg s kukoricatermelésnél is. A szarvasmarha-tartás komples gépesítési eljárásait a Mező- gazdasági Gépkísérleti Inté­zettel és a Kaposvári Felsőfo­kú Állattenyésztési Techni­kummal közösen kidolgozzák Megkísérlik olyan társulás lét­rehozását, amelyikben a leg­fejlettebb tejfeldolgozási isme­reteket szerezhetik meg a tsz- ek. A gépkísérleti intézette] karöltve megszervezik egy liO ezer férőhelyes pecsenyebá- rány-teiep építését. Szerepe] programjukban a hévízhasz­nosítás. a kertészeti kultúráik korszerű termelésének megva­lósulása. A növényvédelemben továb­bi lépéseket tesznek nemcsak a repülőgépes, hanem a heli­kopteres növényvédelem beve­zetésére, mert a j árások dom­borzati viszonyai ezt igénylik. Különböző kísérleteket támo­gatnak, melyeknek célja: a kártevők elleni haitékonj'abb védekezés. A víznyerés, víz­hasznosítás, a talajerővissza­pótlás ugyancsak tervük részét képezi. Különösen nagy gondot kí­vánnak fordítani az elméleti ismeretterjesztő munkára, ter­mészetesen nagyon gyakorlati j kérdésekben, mint például a j termékek tartósítása, tárolása, ; hűtése, kezelése, s tanácsot i n li'"n **cagyáctás * mZiM*a terrn^ie!í A verseny Az Észak-Pest megyei terü­leti szövetség versenybizott­ságot hozott létre, amelynek feladata az 1969. évi szociális ta verseny alapelveinek ki­dolgozása és a tsz-ekbe jutta­tása. 1969-ben meg akarják tarta­ni a szocialista brigádvezetők értekezletét, meghirdetik a nyári komhájnos, valamint a nyári betakarítási és tarlóhán- tási versenyt. Előkészületek folynak a szántóversenyek ren­dezésére. A szövetség tapasz­talata szerint a tsz-ak dolgozói szeretik a versenyt és érdek­lődnek egymás eredményei iránt. Ezért a szövetség ver­senyhíradót bocsát ki, amely­ből a tsz-tagok mindig érte­sülhetnek a verseny esemé­nyeiről. A szövetség 1969. évi prog­ramjából még nagyon sok té­telt lehetne idézni, a szerződés­kötésekről, az információadás­GODÖLLÖ, Kossuth L. u. 22. Telefon: 499 Gödöllői Járási Javító és Szolgáltató KTSZ ról, az áruforgalomról és egyéb más fontos kérdésről. Foglalkoznak a jogi tanácsadás mellett a szociális ellátottság­gal, s alapos felméréseket vé­geztek három járásban, amelynek tapasztalatait ugyan­csak a tsz-ek fogják hasznosí­tani. Miért Gödöllőn ? A szövetség másfél éves te­vékenységébe pillantva, túlzás nélkül állíthatjuk, gazdag, ér­telmes, jó munkát végeztek és megfeleltek a beléjük vetett bizalomnak. Bár nem az elmé­leti munka kérdéseihez tarto­zik, de a jó munkavégzés fel­tételéhez igen: a szövetség ve­zetői szerint Gödöllő — külö­nösen az északiaknak — na­gyon távol esik. Egy-egy ta nácskozásra hajnali 3 órakor kell elindulniuk a tsz-ekből, hogy 10 órára Gödöllőre érje­nek. Kérik, illetékesek vizsgál­ják felül panaszukat és ha le­het, segítsenek rajtuk. Váci székhellyel gyorsabb és még hatékonyabb lenne munkájuk. Szűts I. Dénes A felszabadult nemzedék tetteivel üzen A KISZ intéző bizottsága megtárgyalta és elfogadta a felszabadulásunk 25. évfordu­lójának megünneplésére ki­dolgozott javaslatot. Ország­szerte augusztus 20-ig tart a Magyar Tanácsköztársa­ság 133 napos történetéhez fűződő ünnepségsorozat, majd Siíé^MnbbrBeh’meghirdetik a KISZ új akcióját, amelynek címe és jelszava: „A felsza­badult nemzedék tetteivel üzen”. Ennek keretében arra hívjuk fel a KISZ-istákat és az úttörőket, hogy a felszaba­dulás 25. évfordulójához méltó tettekkel köszöntsék 1970. áp­rilis 4-ét. Halak üvegbölcsőben A dinnyési ivadéknevelő tó­gazdaságban meg vastag jég borítja a tavakat, de már meg­kezdték a csukák mesterséges ívatását. A jég alól kihalászott tenyészegyedeket mestersége­sen megtermékenyítik és az úgynevezett zager üvegekbe — keltető edényekbe — helyezik. Bizonyos idő után szétpattan­nak az ikrák és megjelennek a néhány mm-es csukaivadékok. Az idén ez a tógazdaság kezd­te meg elsőnek a mesterséges csukaívatást. Mii A EELEM.OS? Megrepedt tataik Kón gsser vakáció Értiiigeien Kedd. Délelőtt tíz óra. A máskor hangos érdligeti álta­lános iskola most csendes. Mint már közöltük, üresek tan­termei. Negyedik napja már. áL megyei tanács vb művelő­désügyi osztálya — egyelőre — tíznapos kényszerszünetet ren­delt el. Az érdligeti gyerekek ne­gyedik napja nem járnak is­kolába. Beszéltem néhánnyal: egyikük sem örül a kényszerű vakációnak. A pedagógusok még inkább nem. Erre egyi­kük sem számított. Pedig hogy tudtak örülni két és fél esztendeje az új, ti­zenkét tantermes iskolának. Amit az „erdősített” (osztá­lyonként negyven fagerendá­val aládúcolt) iskolaépülettel cseréltek fel. Akkor, áz átadás ünnepélyes napján — 1966. október elsején — még egyi­kük sem gondolta volná, hogy mindez bekövetkezhet. Mi is történt tulaj donképpen ? Járom az elnéptelenedett is­kola B-épületszárnyát, ahol a tizenkét tanterem kapott he­lyet. A látvány lehangoló. És felháborító. Az alagsortól a második emeletig itt is, ott is megrepedtek a falak, elpattan­tak az ablakok, nem nyílnak az ajtók, a konyhában lapjá­val befér a tenyerem a tátongó nyílásokba. A Középülettervező Vállalat mérnökei tizenhét pontban összegezték már 1969. január 30-án tapasztalataikat. Csupán néhányat kívánok idézni a ti­zenhét közüL „A B-szárny végfalán ferde repedés.” „Az alagsorban az ablakok közötti pillérek és a nyílásáthidalók köze erőtelje­sen repedt. A repedés felfelé csak a vasbeton koszorú tete­jéig terjed, de lefelé a pillé­reken is halad. A repedés le­felé túllépte az előző szemlén jelölt határt’.” „Az épület vég­falához legközelebb eső előre­gyártott gerenda mellett, a fö­démen erős repedés.” „A kony­ha melletti bejáró körül, a vá­laszfalakon vízszintes elválás és a padlón erőteljes süllyedés „FEL VÖRÖSÜK, PROLETÁROK...“ A PÁNCÉLVONAT FŐTÜZÉRE----------------— már visszave­I A vizet I zették a Ben­------------------ ta patakba, d e cuppog még az utca. Az egyik oldalról a másikra át­kelni szinte lehetetlen. Láb­fejig süpped az ember, akko­ra a sár. A kicsi, sárga ház gazdája mégsem kesereg, in­kább derűsen mondja: — Ez már a tavasz jele, visszavonhatatlanul... Míg kimondja, csizmát vált, közben feljebb tolja magas homlokán a sötét munkásőr- sapkát. — A tavaszt nagyon szere­tem — állapítja meg, inkább csak magának. — Talán azért, mert akkor is tavasz volt. Életem egyik legcsodálato­sabb tavasza... Egy akaratlan mozdulattal leveszi vastag keretű szem­üvegét, s buzgón törölgetni kezdi. Talán bepárásodott volna?------------;-----— cselédember | — Apám I volt Vas--------------------- megyében s zülettem, a kicsi Gerese fa­luban. Tizenketten voltunk testvérek. Elképzelheti az életünket. Az iskola is olyan messze volt tőlünk, hogy csak ritkán jutottam el oda. Hogy változott volna az életem, amikor tizenkét éves korom­ban felköltöztünk Budapest­re? Egyik szegénységből lép­tünk a másikba. Tizennégy éves koromban kovácsinasnak szegődtetett az apám. Füredi Sándor Dohány utcai műhe­lyébe. Ott patkoltuk a lova­kat, vasaltuk a szekereket, ahova ma már lovaskocsival nem is juthat el az ember. Esztendős inas voltam, ami­kor kezdődtek a sztrájkok. Ott tanultam meg, mi az, — ----------------— a szóval, ci­I Elhallgat | garettával --------------------kínál, rá­gyújt maga is, csak aztán folytatja tovább. — Egyszer a mozdonnyal bemerészkedtünk Egerbe. Ar­ra eszméltünk, hogy román lovasok vágtatnak felénk. A masinisztánk nagyot füttyen- tett és indított is nyomban. Mire a lovasok ocsúdtak, már csak a mozdony füstjét sza­golhatták. Augusztusban azonban már hiába volt mim den. Szerettünk volna bejutni Pestre, de Füzesabonynál va­lamennyi sínpárt elzárták elő­lünk. Amilyen gyorsan csak lehetett, mentünk vissza Mis­kolcra. Ott fogtak be min­ket. Jöttünk most már Pest­re, de gyalogszerrel, szuro- nyos kísérettel. Onnan Mag­lódra vittek, majd Üjszász- ra és megint vissza Pestre. Mindig csak gyalog. Ott be­széltünk össze öten, a kelen­földi laktanya második eme­letén, ahol fogva tartottak utolszor bennünket, hogy szökni kell. Szereztünk civil ruhát, fölé meg a mundért, aztán kötelet kerítettünk hoz­zá. Másfél emeletig nem is volt semmi baj, de onnan már ugorni kellett, mert elfogyott a kötél. Mégis megmenekül­tünk. így sikerült átvészelni a terror hónapjait, bújkálva, idegen papírral... r——;—István ma I Maraczi | Tárnokon la- ----------------- kik. Hetven­hat esztendős. Két esztendővel ezelőtt tette le a munkásőrök fegyverét. Addig szolgálatban állt, őrizve mindazt, amit öt­ven esztendővel ezelőtt is­mert meg először: a népha­talmat, a szabadságot, p. p. l átható. Az ajtókat nem lehet kinyitni.” Azt hiszem, teljesen felesle­ges tovább folytatni a hibák felsorolását, amelyek követ­kezményeként az épületet — jelenlegi állapotában — élet- veszélyessé nyilvánították. Hogyan történhetett meg mindez egy alig két és fél esztendős épülettel? A szak­emberek erre is pontos választ adnak. „Az épület o tervektől eltérő talajrétegre épült. Egy része homok alatti homokkőre ala­pozódott, a Budapest felőli épületrész — a B-szárny — azonban már agyagon áll... A pillérrepedések az épület hosz- sza és a kialakítás megválasz­tásának a következményei, te­hát tervhibák. A konyhai be­járat . szakaszán , a padlósüly- lyedések és vátaszfálrepedések közvetlenül a magas talajfel- töltés rossz tömörítésével függ­nek össze, tehát kiviteli hibák, bár a tervező sem vétlen. Ilyen magas — mintegy kétméteres — feltöltéseket a kivitelezők­nek hosszú idő óta soha nem sikerült kellően tömöríteniük. Ezt persze a kivitelező is tud­ja, tehát a tervet ezen a pon­ton kifogásolnia kellett vol­na.” Hibás tehát a tervező — típusterv alapján épült — és hibás a ki­vitelező — ÉM 21. Állami Épí­tőipari Vállalat — is. Azonna­li és gyors intézkedésekre van szükség, hogy mielőbb újra el­foglalhassák iskolájukat az érdligeti gyerekek. A szakér­tők egyöntetű véleménye sze­rint csak „a javítások elvégzé­se után lesz az épület bizton­ságos. A javítások elmaradása esetén az épület állékonyságá­ért és az épületet használók személyi biztonságáért nem vállalhatunk felelősséget.” A munkák mielőbbi elvég­zésén túl azonban szükség van arra Is, hogy megállapítsák: személy szerint ki a felelős azért, hogy megrepedtek egy két és fél esztendős iskolaépü­let falai? Prukner Pál FELVESZÜNK 4 és 8 órás munkaidőre, betanított munkára nőket és férfi segédmunkásokat sződligeti telepünkre. Bér: megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: Autójavító Vállalat, Vác Dózsa Gy. út 53. hogy szervezett dolgozó. Meg azt is, ha a munkásnépek összefognak, megsokszorozó­dik az erejük és a lehetetlen sem lehetetlen már előttük. En voltam az összekötő a sztrájkok idején az egylet és a műhely között. Viselem a nyomát még ma is a lába­mon, kardlappal vésték rá a lovasrendőrök. A másik lá­bam ujjain meg ágyúkerék ment át a fronton, ezért is tudtam hazajönni 1918-ban. —r- egy ideig bete­I rekudt | gén, aztán ön­-----------------ként jelentke­zett vörösőrnek, mert hogy szükség volt altkor minden­kire. — A Vadász utcai őrszobá­ra osztottak be. A Hold utcai csarnokban az áruellátást el­lenőriztük. Nem bírtam soká. Akkor már inkább a front, mint annyi kiéhezett asszony­nép között tartani a rendet. Kapóra jött az a körlevél, mellyel embereket kerestek a 6. páncélvonatra. Pontosab­ban tüzéreket. Beöltöztettek bőrruhába, a 6. páncélvonat már indulásra készen állt az István-telki főműhelyben. On­nan futott ki velünk a Ceg­léd—Szolnok—Füzesabony— Miskolc útvonalra. Főtüzér­nek nevezett ki a vonat fél­kezű parancsnoka. Két ágyú és négy géppuska tartozott a parancsnokságom alá. Tőke­terepesen estünk át az első tűzkeresztségen. A gabona már szárba szökött csak az idegen katonák mozgó fejére figyeltünk fel. Ez volt a sze­rencsénk. így mi kezdhettük a támadást. Meg is futottak előlünk percek alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom