Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

6 IffCrCI tÄ/Hop 1969. MÁRCIUS 11., KEDD DIÓSDI HÍRCSOKOR Lőtérépítés. Diósdon új lőte- ret építenek a csapágygyár MHSZ-klubjának tagjai és a KISZ-esek. Tavaly 300 órát dolgoztak társadalmi munká­ban, s az építést rövidesen be­fejezik. Fogorvoslás. A diósdi fogfá­jósoknak eddig Érdre kellett utazniuk szakrendelésre. Ke­zelésük most megoldódik: a csapágygyár üzemorvosi ren­delőjében nemcsak a gyári dolgozókat, hanem a község lakosait is ellátják. Tengerparti üdülés. A poz- nani testvérgyárral megálla­podást kötött a diósdi csap­ágygyár: 13 dolgozójuk a len­gyel tengerparton fog üdülni. Cserében balatoni bérelt üdü­lőjükben lengyel munkásokat látnak vendégül. „Csoda" Zimalekben Lezuhant az ötödik emelet­ről egy hatéves kislány az egyiptomi Zamalekben, és egy órával később saját lábán hagyta el a kórházat, mintha mi sem történt volna vele. Ugyanis Ibtisam, a portás kis­lánya a legfelső emeleten csúszkált a lépcső korlátján, amikor elvesztette egyensú­lyát, és lefelé már zuhanva siklott. A földszinten ájultan terült el, és a kétségbeesett apa a karjában vitte a szom­szédos kórházba halottnak vélt kislányát, akiről az orvosok megállapították, hogy csupán jelentéktelen karcolásokat szenvedett. Olvasó ifjúság és az iskolai könyvtárak Napjainkban, különösen az „Olvasó népért” mozgalomról szólva sokan sürgetik — saj­tóban és rádióban — az ifjú­ság serkentését az olvasásra. A mozgalom céljai egybees­nek pedagógiai törekvéseink­kel is. Miképpen segíti az irodalom* oktatást, hogyan nyeri meg a fiatalokat a rendszeres olva­sásnak az iskolai könyvtárak hálózata? Erről beszélgettünk Dr. Arató Ferenccel, az Or­szágos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatójával. — A magyar művelődésügy egyik legnagyobb méretű könyvtári hálózata a miénk — mondotta Arató Ferenc. — Minden számottevő település iskolájában létesült könyvtár a tanulók és a pedagógusok számára. Az iskolai könyvtár két része — a nevelői és a ta­nulói — szoros egységben két oldalról segíti a korszerű ok­tató-nevelő munkát. A könyv­tár egyrészt a tanárok önkép­zési műhelye, másrészt jó! használható eszköz a pedagó­gusok kezében a korszerű ok­tatási folyamat kialakításában. — Az 5771 általános iskolai könyvtárban csaknem 8 mil­lió kötet található. A tanulók számára alkalmas és fenntar­tott könyvállománynak az egy tanulóra eső átlaga 2,1 kötet. Az általános iskolai Tavaszi könyvajánlatunk: a metszésről — a lúdtartásról — és a nyúllenyésztésről Mindhárom időszerű témá­ban hasznos eligazítást kaphat az olvasó a Mezőgazdasági Ki­adó most megjelent új szak­könyveiből. A metszőolló gyilkos szer­szám, ha nem szakszerűen használják. Másként kell for­gatni ha almagyümölcsűeket, héjas gyümölcsűeket, vagy bo- bogyósokat metszenek vele. Sőt, szinte mindegyik fa újabb és újabb megoldást követel a metszőtől Nyugodt lélekkel csak akkor léphet a gondozó a fákhoz, ha megismerte a nö­vény morfológiáját, biológiáját és élettanát. A fiatal fa alakító metszése például alapvető, mert kihat a fa egész életére. A termőmetszés során sem mindegy, hogy mikor, melyik vesszőt, vagy ágat vágják le. Ehhez nyújt szakszerű eligazí­tást; A gyümölcsfák metszésé­nek kézikönyve. Bár a lúd nagyüzemi tartá­sa csak most van kialakuló­ban (megyénkben a gödöllői Agrártudományi Egyetem ba- bati gazdaságában igen ered­ményes kísérleteket folytat­nak), jól beilleszthető mező- gazdasági termelésünk szer­kezetébe. Mivel eddig a gazda­ságos nagyüzemi tartás módo­zatait sehol a világon még nem dolgozták ki, a lúd még hosszú I ideig korlátlanul értékesíthető lesz külföldön is. Szentirmay I László: Lúdtartás, nevelés, híz- j lalás című kézikönyve főként [ az árutermelő, májliba-elő- állító, keltető és pecsenye- j hizlaló nagyüzemek szemszögé­ből tárgyalja a legfontosabb szakismereteket, de választ ad a háztáji lúd tartó problémáira is. A könyv, az eddigi tenyész­tési szakmunkáktól eltérően a technológiai ismertetést a ne­veléssel kezdi, ezzel is hang­súlyozva a válogatott törzs- állomány jelentőségét. Oláh István több mint egy évtizedes hazai és küföldi gyakorlati tapasztalatait gyűj­tötte össze a Jövedelmező nyúltenyésztés című könyvé­ben. Az olvasó, akár kiste­nyésztő, akár a nagyüzem dol­gozója, vagy irányítója, egy­aránt választ kap a nyúl­tenyésztés és árutermelés, va­lamint az üzemszervezés, -ter­vezés kérdéseire. A származás —, bonctani és élettani ismere­tek alapot adnak a tenyésztési, takarmányozási, elhelyezési, fajtatani tudnivalók megértésé­hez. A tenyészállat-beszerzés lehetőségeit a szakcsoportok, a nvúltenyésztő társulások alakításának és pénzügyi tá­mogatásának módjait is el­sajátíthatja a könyvből az ol­vasó. 1PES1 MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐRE. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL AZONNAL FELVESZ KŐMŰVES. ÁCS-ALLVANYOZÓ LAKATOS. ASZTALOS VILLANYSZERELŐ MŰKÖVES. BURKOLÓ. BÁDOGOS, VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ. FESTŐ. SZIGETELŐ. HEGESZTŐ, VASBETONSZERELŐ ÉS ÜVEGES szak és betanított munkásokat, KÖNNYŰ- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET, DÖMPER VEZETŐT. KUBIKOS. SZÁLLÍTÓ-RAKÓ DÓ ES ÁLTÁLA MOS segédmunkásokat. Az itt felsorolt szakmákban szakképzetlen dolgozóink három évi folyamatos munkaviszony után szakmunkás­vizsgát tehetnek. Munkásszállóról és egyéb szociális juttatásokról gondoskodunk ütikölts.get térítünk, ötnapos munkahét Kiemelt munka elyeinken 8 százalékos pótlékot fizetünk, 'elentkezrs a vállalat Munkaerfigazdálkodásán: Budapest XXI Csepel). Kiss János altábornagy u. 19 — 21. I könyvtárak átlagos évi gyara- ; podása meghaladja a 300 ezer kötetet. Bár a növekedés igen jelentős, nem elégedhetünk meg az egy tanulóra jutó kö­tetállománnyal. Különösen sajnálatos, hogy amikor a kö- ; vetelmények és igények nö- I vekedtek, a tanácsi gazdálko­dó szervek a múlt évben majdnem 4 millió forinttal kevesebbet fordítottak az ál­talános iskolai könyvtárak fejlesztésére. Az 580 középis­kolai könyvtárunk 3 300 000 kötettel rendelkezik. Az évi gyarapodás 200 ezer, az egy tanulóra eső kötetállomány 6,1. Az iskolai könyvtárak ol­vasóinak száma meghaladja a félmilliót. — Meglevő jogos társadalmi Igény, hogy a felnőtt dolgozó tartson lépést korával. Miként készíti elő a fiatalokat erre a mai iskolai gyakorlat, a könyv­tári munka? — Ha olvasásról beszélünk, gyakran csak a szépirodalom­ra gondolunk. Korunkban azonban éppoly egyo'dalú- ságra vezet a szépirodalmi művek kizárólagos olvasása, mintha valakit például csu­pán a műszaki vagy termé­szettudományos könyvek ér­dekelnek. Valóban olvasó ta­nuló, .olvasó ember szépiro­dalmi, és népszerű tudomá­nyos műveket egyaránt olvas, hiszen így informá'ódik ál­landóan századunk társadal­mi és technikai változásairól. A tudomány, a technika, a termelés fejlődése arra kény­szerítette a modern kor em­berét, hogy mindennapi mun­kájában munkaeszközként al­kalmazza a könyvet. — A tankönyvek ugyancsak ilyen munkaeszközök, általá­ban mindazok a könyvek, amelyek a tananyaghoz kap­csolódnak. Manapság sok szó esik a tanulók önállóságának kifejlesztéséről, öntevékeny művelődésre neveléséről. E nevelési célokat csak úgy ér­hetjük el, ha az említett, köny­vek valóban munkaeszközökké válnak. Ha azt akarjuk, hogy a tanulók ne csupán tanköny­vi szöveget, vagy írásban rög­zített tanári magyarázatot ta­nuljanak, hanem öntevékeny munkával sokrétű ismereteket szerezzenek — érdeklődési kö­rüknek, hajlamaiknak, képes­ségeiknek, készségeiknek meg­felelően elmélyedjenek a tan­tervi anyagban, akkor sem­miképpen sem mellőzhetők azok a könyvtári könyvek, amelyek — a tanuló korának, tudásszintjének megfelelően — a tantervi anyaggal szorosan összefüggenek. Az ilyen mó­don szerzett ismeretek értéke hasonlíthatatlanul nagyobb a jól-rosszul megtanult és repro­dukált szövegnél. Ez a mód­szer azzal az előnnyel is jár, hogy kifejleszti a tanulóban az önálló ismeretszerzés kész­ségét. — Bizonyára az iskolai könyvtári munka is hozzájá­rult, hogy nagyon sok helyen máris jelentős mértékben kitá­gult a tanulók ismeretszerzési horizontja, s ez be-betör a tan­órákra. Lehetetlen a tanórát elefántcsonttoronyba zárni és tudomást nem venni a tanórán kívül, öntevékenyen szerzett tudásról. A pedagógiai tevé­kenység nagy felkészültséget kíván tehát, s éppen ezért az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum számbavette mind­azokat a szépirodalmi és isme­retterjesztő műveket, amelyek az osztályonként és tantár­gyanként tagolt tantervi anyaghoz kapcsolódnak; re- cenciókkal, szövegprepará­tumokkal és módszertani ta­náccsal egészítette ki és úgy­nevezett tantárgyi bibliográ­fiákba foglalta össze. A Könyv és Nevelés című folyóiratunk­ban ugyancsak rendszeres módszertani segítséget adunk a pedagógus napi munkájá­hoz. — Darvas József, az írószö­vetség elnöke egyik utóbbi in­terjújában említette, mennyire fontos lenne a tanórákon kí­vüli irodalmi nevelés hatéko­nyabbá tétele, hiszen az iroda­lom, az olvasás szeretete a formális ismeretek elsajátításá­nál döntőbb mércéje a tanítás eredményességének. Hogyan igyekeznek aktívabbá tenni az iskolai könyvtárak életét? — Alapvető könyvtárosi ta­pasztalatunk: a „vezetett” is­meretszerzéshez kapcsolt ön­tevékeny olvasás csak akkor éri el célját, ha legalább olyan vonzó a tanuló számára, mint a spontán olvasás. Ezért tuda­tosan mozgalmas könyvtári élet megteremtésére törek­szünk. így például egyre gyak­rabban alakítanak az iskolai könyvtárakban irodalmi szak­köröket, . irodalmi színpadi együtteseket hoznak létre, író —olvasó találkozókat tartanak. Élénkítik az olvasási tevé­kenységet az irodalmi vetélke­dők is. Remélhető, hogy az „Olvasó népért” mozgalom céljait magáévá tevő KISZ „Olvasó Ifjúságért” mozgalma ugyancsak jelentős mértékben hozzájárul majd az iskolai könyvtári élet fellendítéséhez. A Magyar Kábelművek zománchuzal-gyárának megbízá­sa alapján a Műszaki Egyetem folyamatszabályozási tanszéke kifejlesztette és elkészítette a szigetelés-vastagság és hiba­hely-ellenőrző berendezést. Ez a műszercsoport negyven gép munkájára felügyel. Meózza a szigetelés vastagságát, jelzi és szalagon rögzíti a hibahelyek számát. így a negyven gép bár­melyik tekercsén előforduló hibát a gyártási ellenőr azonnal korrigáltathatja. odor a szobát rendezgette. Mindezt úgy kelleit csinálnia, hogy a háziasszony észre ne vegye, mert vérig sértődne. Hiszen számtalanszor kinyilatkoztatta már, mennyire pedáns, hogy mindene a tisztaság. Egy lapátra való szemét gyűlt össze a szobában. — Istenem — fohászkodott gondolatban Bodor —, csak be ne nyisson! Bizonyára kri­tikának vélné a takarítást. Aztán az órájára nézett. Indulhat az állomásra Julika elé. Most jön először ide. Vajon mit fog mondani ? Mert az a miskolci albérlet, amelyben előzőleg lak­tak az más ... Száraz, parkettás volt. Ez meg padlós és az egyik fal salétromos. Dehát bele fog nyugodni... A fiatalasszony leszállt a vonatról. A férj elvette a két táskát. Az állomás for­gatagában szótlanul lépkedtek egymás mel­lett. Julika titokban Zoltán arcát figyelte, mintha hangulatára lenne kíváncsi, „Vajon. megmond jam -ef' Ügy döntött, majd > otthonj-o ha hazaérnek, akkor megsúgja Zoltánnak. Tudta, hogy gyerekes dolog, mégis arra gon­dolt, hangosan nem meri mondani, csak súgva. Julika körülnézett a szobában. — Mit szólsz az új otthonunkhoz? — kér­dezte Zoltán. — Jó lesz — mondta az asszonyka. — Úgyis veszünk szövetkezetit Húszezer már együtt van. Még hat kell. — Igen! — bólintott Zoltán. — Tudod-e mi történt? — Nem. — Na mégis? — Nem tudom ... — Nem is sejted? — Mondd már! — Kisbabánk lesz! Zoltán felkapta Julikát és körbeforgott vele a szobában, azután óvatosan letette az öreg molyrágta sezlonra. — Nem is szólsz semmit? — Mit mondjak? örülök és kész. De a há­ziasszonynak nem kell szólni, mert kikötötte, hogy gyerek nem lehet. — Ügyis látni fogja. — Az más. Mire látni fogja, addigra meg­lesz a lakásunk. Kiszámítottam: hat hónap alatt kettőnk fizetéséből hatezret tudunk fél­retenni. — Néztél állást? — Kettő is van. Amikor mondtam, hogy nemcsak gépelsz, hanem gyorsírsz, azt kér­dezték, mikor akarsz belépni? Reggel eljössz velem és megmutatom mindkét helyet. Ame­lyik neked jobban tetszik, ott fogsz dolgozni. A beszélgetésnek kopogás vetett véget. A háziasszony jött bemutatkozni. Legelőször szemrehányással dlette Bódort, hogy meg­jött a felesége és hozzá nem vitte be. De mint mondta: — ha a hegy nem megy Mo­hamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Zoltán egész éjszaka nem tudott aludni. Ta- Lán százszor is eltervezte, hogyan lesz majd az új lakásban, mert kétszobásat vesznek, hi­szen hárman lesznek. A kisebbik szobát a ba­bának rendezik be. Képzeletben bebútorozta a majdan megépülő lakást. Hajnalban, rövid időre elaludt. Aztán az ébredéssel együtt el­oszlottak a képzelt tervek is. Érezte a salét­romos fal hűvös leheletét, és ettől visszazu­hant a valóságba. Tárgyilagosan szelt Juliké­hoz: — Akkor velem jössz, és megmutatom a vállalatot. A kisipari vállalat igazgatója szívélyesen fogadta Julikát. — Csakhogy itt van. Formaság az egész, de azért tartsuk be. Diktálni fogok. Szívesked­jen gyorsírni és utána tegye át a gépbe. Pa­rancsoljon, papír, ceruza. Rövid leszek. Ugye, kezdhetem is. — Igen — válaszolta a fiatalasszony. — Nahát! Azt mondja... tessék írni... "k úgy fejből fogom mondani. Az igazgató diktált valamiféle közömbös VINCZE GYÖRGY: Közjáték sablonszöveget. Miután befejezte, Julika az írógéphez fordult és gyakorlott gyorsaság­gal kopogni kezdte. — Ne is folytassa! — állította meg az igaz­gató. — Látom perfekt gépel. Az ilyen mun­kaerőt keressük már régóta. Inkább beszél­jünk másról. Hogy tetszik a mi kis városunk? — Még nem ismerem, tegnap este érkez­tem. — Óh, hát akkor nézzen szét. Ja igen! Saj­nos, ezernégyszázötven forintnál többet nem tudunk adni, egyelőre. Nem tudom ez konve- niál? — Igen! Jó lesz — felelte a fiatalasszony. — Tehát akkor megegyeztünk. A munka­ügyön adja le a munkakönyvét. Ott már tud­nak felvételéről. Julikéban kellemes és szorongó érzések ke­veredtek. Tulajdonképpen most távoznia kel­lett volna, ő azonban tétován állt és sava­rában ujjaival szoknyáját sodorgatta. Az igazgató észrevette ezt és megkérdezte: — Óhajt valamit? — Csak azt —mondta kínos lassúsággal —, azt szeretném mondani, hogy másállapotban vagyok... — Igen? — fehéredett el az igazgató és megjegyezte — tehát úgy érti, hogy terhes... Szóval, hogy szülni fog... Szép családi ese­mény. Hogy is mondjam... Az előbb elfeled­tem szólni egyelőre szerződést kötünk, ez már nálunk hagyományod. És ugye, ha bármelvik fél meggondolná magát... Szóval ez a leg­tisztább dolog, mert mit tudom én, nem szereti meg a mi vállalatunkat, vagy miegy­más ... — Nevetett zavartan. — Egy pillana­tig magára hagyom, ha nem haragszik — s ezzel kilépett az ajtón. Julika összeszorult torkán mély lélegzetet vett és várt. Kezei idegesen remegtek, mintha valami bűnt követett volna el, amiért hama­rosan felelnie kell. Az igazgató visszajött. Nem nézett a fiatal- asszonyra, csak úgy mondta: — Kálóczi elvtársat, a munkaügyi csoport- vezetőt kerestem, de nem találtam. — Ezt kö­vetően kitárta az ajtót és kiszólt titkárnőjé­hez: — Keressék elő Kálóczi elvtársat! — majd visszalépett a szobába és közömbös kér­désekkel igyekezett húzni az időt. A fiatalasszony válaszolgatott. Szörnyen fárasztó volt ez a közjáték. Aztán megjelent a munkaügyi csoportvezető. — Hivattál — mondta az igazgatónak. — Igen, kerestelek. Az elvtársnő perfekt gép- és gyorsíró. — Aztán jelentőségteljesen hozzátette — és kisbabát vár. A munkaügyis azonnal megértette és mint előre betanult szöveget fújta: — Kellemetlen helyzetben vagyok. Ugyanis utólagos engede’meddel tegnap felvettem égj gép- és gyorsírót. Julika a molyrágta sezlonon ült. Maga alá húzta a lábát és férjét figyelte, aki fel-alá járkált a szobában. — Gyerek, vagy lakás? Ez a kérdés. — Mondta Bodor. — Ha nem dolgozol, nem lesz a szövetkezeti lakásból semmi. Ebben az ól­ban meg kinek van kedve élni? — Ujját vé­gighúzta a salétromos falon. Nyomában csík maradt. A festék he’ve. amelv lepergett. ★ Bodor Zoltánná, született Kiss Julianna az­óta dolgozik. Ezernégyszázötven forintot ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom