Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

I ŰTTÖRÖKARNEVÁL A Petőfi Sándor Általános Iskola két úttörőcsapatának hagyományos farsangi karne­váljára nagy lelkesedéssel ké­szülnek a pajtások. Az iskola földszinti, összenyitható ter­meiben sorra kerülő vidám összejövetelt jelmezverseny, tánc, konfetticsata teszi szí­nessé. Büfé is lesz. 1-én, szom­baton délután 3-tól 7 óráig szó­rakozhatnak a fiatalok. (sulyokj 19 ezer forint személyenként Öntözéses takarmánytermesztésre készülnek Nem kellett állami segély — Kútfúrás és boltok a Rákóczi Tsz-ben MIÉRT FAGYOTT BE A LÁNGOSSÜTÉS? Néhány hónappal ezelőtt az egyik legnépszerűbb cikk volt a piacon és a Kecskeméti úton felállított bódénál a lángos. Az ízle­tes készítményt szívesen vásárolták öregek és fia­talok egyaránt. A tél elején azonban mind a Kecskeméti utcai, mind a piactéri lángossü- tőben abbamaradt az áru­sítás és azóta zárva van­nak a kis bódék ablakai. Sokan kérdezték már, ezúttal mi is megkérdez­zük: miért? Kérdésünk an­nál inkább indokolt, mert például Cegléden most is zavartalanul üzemel a lán- gossütö. (—k-) ""Ä' 'P"'fc ST MCCVEI H I K I /V KÜLONM A~P A -S A XIII. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1969. MÁRCIUS 1., SZOMBAT jmmMmummaMmmmmmuuKmmmmmimmmmtmummiLmwmmiimpmi minmiiiirinrr~ Védehessünk as eihísás eíi®n DR. SZÉPE MARGIT FŐORVOS ELŐADÁSA Dr. Szépe Margit főorvos ta­nulságos előadást tartott a Dó­zsa Termelőszövetkezet klub­jában a helyes táplálkozásról. Az ember tápanyagszükség­letét a hőenergiát biztosító ka­lóriával mérjük. Az ülő­életmódot folytató embernek gyakran elég napi 600 kalória is, de egészséges fizikai dol­gozónak 3—4 ezer a kalória- szükséglete. A serdülőkorúak- nak és a terhes anyáknak fo­kozott kalóriamennyiséget kell biztosítani. Az egészség fenntartásához nagyon fontosak a vitaminok, melyeket télen főleg déli­gyümölcsökkel, hordóskáposz­tával és csipkebogyóteával vi­hetünk szervezetünkbe, de Méregkezelő tanfolyam Nagykőrösön teát nem szabad főzni, csak forrázni. Nagyon jó, vitamin- dús a Kőrösön használatos, káposztával töltött zöldpaprika is. Vigyázzunk a mértékletes, és azonos időben való étkezésre. A régi közmondás szerint, úgy reggelizzünk mint egy király, úgy ebédeljünk mint egy pol­gár, és úgy vacsorázzunk, mint egy koldus. Az egyik egészségügyi szak­ember szerint'Magyarországon most már nem az éhhalál, ha­nem az elhízás ellen kell . vé­dekezni, mert a kövérség sok tekintetben káros. Aki hízás­ra hajlamos, kevesebb zsíros ételt, kövér húst, kenyeret, , tésztát egyen, és a főzésnél vé- a 1 kony rántást használjon. Az előadás után a főorvosnő gyakorlati tanácsokat adott a megjelenteknek. (kopa) A körzeti növényvédő állo­más méregkezelő tanfolya­mot rendezett városunkban, hogy a permetezéseknél és porozásoknál használt mérge­ző szerek veszélytelen tárolá­sára és használatára kioktas­sa az ezzel foglalkozó dolgo­zókat. A tanfolyamon az állami gazdaságból és a termelőszö­vetkezetekből 29-en vettek részt, s azt Sz. Szabó Dénes növényvédelmi főfelügyelő vezette. A 40 okatási óra ke­retében többek közt Römer Lajos főgyógyszerész tartott értékes előadásokat. A méregkezelési oktatást szerdán délután tanulságos filmvetítés egészítette ki, melynek során magyar és külföldi szakfilmekkel mutat­ták be, hogy mennyire fontos a kukorica vetőmagcsávázása, hogy a moly szaporításával milyen sok kárt okoz az ide­jében le nem vágott kukori­caszár, hogy miként kell irta­ni a hörcsögöt és az arankát a lucernaföldeken, s hogy a katicabogár sokat segít a le­véltetű irtásában. A filmelő­adást Sz. Szabó Dénes főfel­ügyelő kísérte tanulságos1 magyarázattal. (kopa) Mii tegyek a gyerekemmel? KÖZELEBB EGY LÉPÉSSEL Sok szülő azt tartja a leg­nagyobb bűnnek, ha gyereke nem mondja el, ami történt vele. Szinte sértésnek veszi, ha a gyereknek titka van, vagy ha nem panaszolja el gondját-baját. Egy anyuka állt elő a múlt­kor ezzel a kétségbeesett ké­réssel: — Kedves tanár úr! Beszél­jen a lányommal! Én már le­mondtam, hogy meggyőzzem, de lehetetlen, ahogy viselke­dik. Hazajön, nem szól, jön- megy, vagy leül, és bámul ki az ablakon. Ha kérdezem, ba­jod van, rám néz és hűvös te­kintettel mondja: nincs sem­mi. Érzem, hogy elszakadt tő­lem a kislányom. Annyit be­széltünk róla az urammal, de nem találunk megoldást. És éppen most kezdődik ez, ami­kor a legnagyobb szüksége lenne a támaszra, segítésre. Hát miért nem tárja ki a lel­két? Elvégre az anyja va­gyok! Tanár úr, mit tegyek vele? Mit tegyek a gyerekem­mel? ★ Kedves anyuka! Soha töb­bé ne kérje, hogy meséljen magáról! Ne biztassa, hogy mondja el. mi bántja! Úgy­sem fogja megtenni. Legalább­is felszólításra nem. Ha ma­gától nem bújik oda, hogy el­duruzsolja, ami nyomja a szí­vét, ki nem fogja belőle soha kényszeríteni. Az ilyent a ba­rátnak mondja el a fiatal. Látom az arcán, hogy meg­sértődött: hát nem több az anya? A megoldást keressük, nem? Legyen a barátja a lányá­nak, anyuka! Keresse a barát­ságát! Igen, maga az övé. Ke­rüljön közelebb hozzá! Köze­lebb egy lépéssel! Hogy hogyan? Oda kell eljutni, hogy a kis­lány azt érezze, magának van szüksége a lányára. Mondja el neki a problémáit! A kony- hápénzről, az üzemi gondok­ról, a jó vagy rossz főnökről. És (ne botránkozzon meg!) még az apukával kapcsolatos problémákat is! Csak ezeket vigyázva. Aztán, ha a kislánya érzi, hogy kitárta neki a szívét, ha a segítségét kérte bizalmas dolgokban, szóval ha a barát­jának érzi már, akkor ő is elő fog jönni a maga gondjaival. Biztos lehet benne. De addig is karoljon bele, és menjenek el együtt hármas­ban apukával moziba! Mintha ő is felnőtt lenne. (tóth) Tatarozzák a gőzfürdőt Közeledik a tavasz — meg­kezdték a gőzfürdő nagytaka­rítását. Bár itt-ott még a fes­tők ecsetjei simogatják a faia­kat, de lassan befejezéshez közeledik a munka: a fürdő belső része már ragyog a tisz­taságtól. Mielőtt a zárszámadásra sor került volna, megkérdeztem két kertészt, mit várnak a közgyűléstől. — Tessék körülnézni — vá­laszolták. — Csupa nyugodt embert lát maga körül. Valóban, hol vannak már a volt hangoskodók, egymás sza­vába vágó emberek? Kicserél­ték őket? Vagy az új emberek léptek be a termelőszövetke­zetbe? Léptek is az évek fo­lyamán, de alapvetően meg­változtak a körülmények, ezért olyan kedélyesek ezek az em­berek. Csak egy példa a sok közül. Tavaly már nem volt szüksége a termelőszövet­kezetnek állami segítségre, pedig közismert, nem volt jó időjárás a- vetésekre, kapásokra. Az aszály itt is learatta a ma­gáét. Mégis boldogultak a ter­melőszövetkezetben. 1964 éve volt a legkritikusabb esztendő a termelőszövetkezet életében, ezért mindent ehhez hasonlí­tanak össze a tagok és a veze­tőség. Amíg 1964-ben egy tag 4—5 ezer forintot vitt haza egész évi munkája után, most a családtagok nélkül 19 ezer forint az egy tagra eső kereset. Szépen fejlődött az állatál­lomány is, bár a szarvasmar­hák között betegség ütötte fel ■a fejét, sikerült a bajt átvé­szelni, és most 143 hízott mar­ha van ismét az istállókban a meglevő állományból. Ha sike­rül az öntözéses takarmány­termesztés, akkor nyert ügyük van, tovább fejleszthetik a mostani állományt. Az aszályos időjárás a gabo­nahozamoknál volt lemérhető leginkább, mégis 15 mázsás búzatermést sikerült időben betakarítani. ZARSZAMADAS UTÁN Simon László öltönyt, cipőt, télikabátot kapott édasany- jától, de öt testvére is új ruhában ment haza: jutott mindegyikükre a Szabadság Tsz zárszámadása után a 4 ezer forintból, amit édesanyjuk kézhezvett. Foto: Kiss • • Öregek a tsz-ben KŐHÁZI PÁLNÉT sokan ismerik a Dózsa Tsz-ben. A zárszámadási közgyűlésen is Kőházi néninek szólította az elnök, amikor az idős asszony szólásra jelentkezett. Elmon­dotta, hogy ritkán látogatják meg a termelőszövetkezet ve­zetőségi tagjai — legalábbis a Dózsában — az idős, sokszor beteg tsz-tagokat. Az elnök is és magam is, aki részt vettem a közgygűlé- sen éreztük, hogy ez esetben olyan dologról van szó, ami nem mérhető számokkal, hi­szen a zárszámadási mérleg is legfeljebb csak a szociális alap fedezetét tartalmazza, fo­rintban. Ez esetben azonban ez az idős asszony — aki já­radékos a termelőszövetkezet­ben — nem az anyagi segítsé­get kérte számon a vezetők­től, hanem azt a többet, amely nem pótolható, vagy helyet­tesíthető forintokkal. VÁROSUNK termelőszövet­kezetei sem dicsekedhetnek azzal, hogy túlságosan optimá­lis lenne a szövetkezeti tagok átlag életkora. Még ha a gaz­dasági megerősödés - „fiatalít­ja” is a tsz-eket, mert az új generációból mind többen ma­radnak a szövetkezetben, és egyre több lesz a fiatal mun­káskéz — ez a folyamat nem máról' holnapra változtatja meg a szövetkezeti tagság át­lagéletkorát. Nagyon kell te­hát törődnünk azokkal, akik jó ideje részt vettek a közös munkában, de idős koruk, vagy betegségük miatt most már támogatásra szorulnak. SOKAT TETTÜNK ezen a téren, mert a szövetkezetek szociális bizottságai, a nőta­nács tagjai több esetben rend­szeresen felkeresik ezeket az idős embereket, meghallgatják panaszukat, beszélgetnek velük és megpróbálnak segíteni a ba­jaikon. A Szabadság Termelő- szövetkezet szociális bizottsá­ga például városszerte elis­mert, jó munkát végez. Rend­szeresen gyámolítja az idős tagokat, sőt akik nem fordul­nak gondjukkal a szövetkezet vezetőségéhez, még azokat is felkeresik. Mindez nem gazdasági fel­adat. Legalábbis nem is az a szónak olyan értelmében, hogy az öregekkel való törődésre fordított energiát valamiféle befektetésnek tekintsük, amely majd mérhető formában visz- szatérül. Nem gazdasági fel­adat, de szocialista társadal­munk alapvető erkölcsi nor­mái közé tartozik. ÁLTALÁBAN MINDENHOL megfelelő a szövetkezetekben a szociális alap felhasználása. Méltányosan bírálják el azo­kat az igényeket, amelyek anyagi természetűek. Viszont általában hiányzik az az egy­két jó szó, amit az idős tsz-ta- gok talán nem is várnak a ter­melőszövetkezet vezetőitől, de ha elhangzik, nagy örömet okoz nekik. Látszólag kis do­logról van szó: arról, hogy egy-egy termelőszövetkezeti vezető időnként iktassa be egyébként elismerten zsúfolt programjába, hogy megláto­gat egy-egy idős, beteg tsz-ta- got. Legyen ez olyan feladat, amely emberi magatartásából fakad. A zárszámadási mérleg ada­tai között nem szerepel e fel­adatnak a teljestíése. Értéke mégis felbecsülhetetlen, mert az emberi magatartásból, az öregek iránti tiszteletről ta­núskodik. Karai László A kukorica sem fizetett rosszul, 19 mázsa májusi morzsoltat adott holdan­ként. Nem rekordtermés ez, de az időjárás sem volt rekord tavaly. A hajdani jó kertészetben voltak gondok, az esztendőt csak 78 százalékos termeléssel sikerült lezárni. Viszont a boltok, főleg a fővárosban le­vők, közel 20 millió forintos forgalmat értek el. A kútfúró brigád is szép pénzt hozott. A Rákóczi Termelőszövetke­zetnek 280 tagja van, ebből 90 emberre mindig lehet számítás ni. Rajtuk sem az aszály, sem a jégverés nem fog ki. (fehér) HORGASZVIGASZ Halat a vízbe... Immár sajtóból is közismert tény, hogy az elmúlt év nem sok örömet tartogatott a száz­ezernyi magyar horgásznak. Ezen próbál segíteni a hor­gászszövetség, amikor a keze­lésében levő (146 hold) ivadék- nevelő halastavak segítségé­vel nagy mennyiségű halután­pótlást helyez vizeinkbe. En­nek a hímek több Pest me­gyei vonatkozása is van. Nem­csak az, hogy az említett ha­lastavak nagyrészt Máltádon találhatók, hanem az is, hogy ez az utánpótlás döntően olyan vizekbe kerül, ahol a megye horgászainak fogási le­hetőségeit fogja gyarapítani. Legnagyobb horgászvizünkbe, a soroksári Duna-ágba kerül például az 1871 mázsányi, egyedenként 30 dkg és 1,20 kg közötti pontynak, vagy a 770 db, egyenként 20 000—30 000 ikrát tartalmazó úgynevezett süllőfészeknek a zöme. De a 881 000 db zsenge csukaiva­dékból és a telepítésre kerülő 1340 mázsa egyéb haszonhal­ból is sokat kapnak a megye vizei, különösen, ha figyelem­be vesszük, hogy együk leg­újabb horgászvizünk, az ör- szentmiklós melletti víztároló benépesítése is teljesen ebből történik. A tatabányai erőmű­vi tóba kerülő nagyobb meny- nyiségű hal pedig a megye nyugati területein lakó horgá­szok számára okozhat majd örömet. VAN LÁTSZATJA A MUNKÁJÁNAK Illés László, a Rákóczi Ter­melőszövetkezet régi tagja, az ellenőrző bizottságban is dol­gozik. Mióta a termelőszövet­kezet megalakult, nem volt olyan társadalmi munka, ami­ben ne vett volna részt. — Persze, akinek van ideje, otthon sincs mit csinálnia — ugratom —, az sok társadalmi munkát tud elvégezni, t — No, ne mondja — vág rá hirtelen —, otthon sem unat­kozom. Soroljam? — Sorolja! m ÍTjavfJy ,14 ty>otf SóTjéjt, adtam az állatforgalminak. Aki csalt egyszer csinálta, tud­ja, hogy van velük munka. Az idén már tíz darab hizlalásá­ra kötöttem szerződést. Bére­lek még 1000 négyszögöl sző­lőt, így aztán a borom is meg­van. A csirkepaprikás sem hiányzik, mert a feleségem, ba­romfit nevel. Emellett ott a vállalt föld is. Szóval van mit csinálni. Ketten csináljuk az asszonnyal, mert a nagyobb gyerekek már kirepültek a családi fészekből, a legkisebb még ráér a nehezével megbir­kózni. (f) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Az első tanító. Küzdelem a rrjúlt ..árnyaival» »Szevjft, film. Korhatár nélkül megtekint­hető. Kísérőműsor: Bűvös sítal­pak. Királyok útja. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. S © P 0i O * R ■ T TÚRÁZNI JÓ A Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat nagykőrö­si üzletigazgatósága a bázisa a Nagykőrösi Elektromos Sport­klubnak. Igler Ferenc, az Elektromos Sportklub természetjáró szak­osztályának vezetője elmon­dotta: — Természetjáró szakosztá­lyunk 1959-ben jött létre. A létszámunk 1968-ban is emel­kedett, az az előtti 45-ről 60-ra. Továbbra is vannak a körösie­ken kívül ceglédi és kecskemé­ti tagjaink is. A múlt évben összesen 26 túrát tartottunk. A sportot klubszerűén, baráti alapon űztük. Nem a verseny­zést, hanem a tökéletes kikap­csolódást tekintettük szemelőtt, a túrázás volt a lényeg. Az elektromos túrázók Kő­szeg és Sopron vidékét, a Ba­laton környékét keresték fel, de ellátogattak a Pilis, Bör­zsöny- és a Bükk-hegységbe, s a Dunához, Tiszához egyaránt. A túrákon filmeztek is. A szakosztály nőtagjainak száma 28, akik főleg a DÉ- MÁSZ dolgozói, de hozzátarto­zók is vannak közöttük. Az idei tervek: a Mátrán és a Bükkön keresztül túrát indí­tanak Aggtelek végcéllal; Sik­lós—Harkány—Pécs környékét is felkeresik, de rendeznek 1— 2 napos túrákat is, s bővítik a motoros csoport túráinak szá­mát is. Most már csak a jó tavaszi, nyári időt várják. (sulyok) KISZ-sportvetélkedő A KISZ városi bizottságá­nak sportosztálya KlSZ-alap- szervezetek részére bajnoksá­got indít a következő sport­ágakban : asztalitenisz (egyéni és páros), sakk (egyéni és 3 fős csapatok részére). A ver­senyek a KISZ vándorserle­géért folynak, az egyéni győz­tesek és helyezettek éremdí­jazásban részesülnek. HÉT VÉGE MŰSORA Asztalitenisz Kecskemét, vasárnap: K. Pe­tőfi—Nk. Kinizsi NB III. férfi csapatbajnoki mérkőzés. Kosárlabda Monor, péntek: a Magyar Népköztársasági Kupa Dél- Pest megyei női selejtező mér­kőzései. Monor, vasárnap: az MNK női és férfi megyei döntői. Labdarúgás Tápiószentmárton, vasárnap: Tápiószentmártoni KSK—Nk. Kinizsi MNK-mérkőzés. Sízés Nagyhideghegy, vasárnap: a Béke Kupa 3. fordulója. Lövészet Rákóczi űsk., vasárnap 8 óra: az úttörő légpuskás Téli Kupa 3. fordulója. Torna Gimnáziumi tornaterem, va­sárnap, 10 óra: serdülő fiú I. és II. oszt. megyei csapatbaj­nokság, valamint járási férfi III. osztályú ifjúsági csapatbaj­nokság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom