Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-11 / 34. szám

^KfŰrlitp 1969. FEBRUAR 11., KEDD 400 telek, 1200 igénylő Szentendrén Szerkesztőségünkbe sok levél érkezik, amelyekben olvasóink a Dunakanyarban kapható tanácsi rendelkezésű telkek felől érdeklődnek. Ezúttal a Szentendre város területéhez tartozó telkekről számolunk be. A város határához tartozó területből a szakemberek 40 katasztrális holdnyi részt je­löltek ki, amelynek felmérése és parcellákra bontása már megtörtént. A telkek zöme 200 négy­szögöles lesz és négyszögö­lenként 15 forinttól 80 forintig alakul ki majd az áruk. A városi tanácshoz több mint 1200 telekvásárlási kérelem ér­kezett, amit sajnos nem fognak tudni kielégíteni; hiszen csak 350—400 telekről van szó. Ez annyit jelent, hogy az eddig beérkezett kérvények egyne­gyedére adhatnak csak ked­j vező választ. A 40 katasztrális hold nem összefüggő terület, a telkek szétszórtan helyez­kednek el a határban, ezért a város saját költségvetésében a kommunális berendezé­sek elkészítését nem ígéri. Erre az egyetlen megoldás; az új telektulajdonosok társulása, mint ahogy erre már számos példa van a város környékén. Kárász Lajos, a szentendrei városi tanács mezőgazdasági osztályvezetője elmondta, hogy a parcellázandó telkekhez az elektromos gerincvezeték már mindenütt kiépült, a telkeket ez év nyarán osztják szét. Az elosztásnál a bizottság figye­lembe veszi majd a kérvények beérkezési sorrendjét, vala­mint a kérvényezők szociális helyzetét. Ha a város az új tulajdonosokat kijelölte, a pénzügyi és egyéb jogi eljárá­sokat már az OTP-re fogja bízni. K. I. Oroszlánok az • Érdekes új kísérlet tanúivá, résztvevőivé léptek elő az utóbbi napokban a budapesti Állatkert látogatói. A kísér­let tulajdonképpeni tárgyai azok, a most öthónapos orosz- lánkölykök, amelyek jóval kevésbé élnek rabéletet, mint elődeik. Az Állatkert vezető­sége ugyanis új módszert kezdeményezett arra, hogy a fiatal, teljesen ártalmatlan állatok megszokják, sót talán barátjukul is fogadják az embert, általában áz embere­ket. Lassan, fokozatosan egyre több szabadsághoz szoktatták a három kis oroszlánt a rá­cson túli világban. Először csak az állatgondozók szobá­jába sétálhattak be és játsz­hattak ott azzal, amit — te­niszcipő, üres láda — éppen megfelelőnek találtak, leg­újabban azonban már az oroszlánház folyosójára, a lá­emherek között togatók közé is kiengedik őket. Igaz, a kis állatok igen lassan vetkezték le ösztönös félénkségüket, sőt félelmü­ket, de most már naponta egy, másfél órát töltenek az emberek között. Ott szaladgál­nak, játszadoznak köztük, él­vezik a szabadságot és az ég­világon senkit nem bántanak. De az emberek is jól vizsgáz­nak: mindenki kedves, ba­rátságos, a most már csak­nem komondor nagyságú köly- kekhez. Csupán egy hölgy- látogató kérdezte meg egy­szer az ápolót: „Nem fog ez megenni en­gem? ’ — „Hány kiló ön asszo­nyom?’’ — kérdezte az ápoló. — „Hetvenkettő”. — „No, akkor — hangzott a válasz — nincs ok az aggodalomra. Ezek a kölykök naponta csak két kiló húst fogyasztanak”. ij ÖRÖKLAKÁS csak 4 forint FŐNYEREMÉNY ÖNNEK: Háromszobás, berendezett OTP-öröklakás. FŐNYEREMÉNY MINDEN FIATALNAK: újabb ifjúsági táborok az ország legszebb vidékein IFJÚSÁGI TÁBOROZÁSI SORSJEGY Nyeremények: öröklakások, személygépkocsik, robogók, televíziók, magnetofonok, táskarádiók, 2 személyes EXPRESS utazások, filmfelvevők és vásárlási utalványok. HOZÁS: 1969. MÁRCIUS 30-ÁN K Vas és ÜTSZ a lakosság szolgálatában OLCSÓN • GYORSAN • GARANCIÁVAL JAVÍTUNK mindenféle órát, rádiót, televíziót, magnetofont: NAGYMAROS, Kossuth tér 3. Tel.: 14. Háztartási kisgépek különböző típusait és házkörüli használati eszközöket NAGYMAROS, Bajcsy-Zsilinszky út 45—47. Tel.: 25 HIBABEJELENTÉS: A szobi járás községi tanácsainál elhelyezett hibabejelentő füzetbe. Heti két alkalommal rendszeresen kijárunk, de külön hívásra is jövünk. Bagi elhatározás Ha a falu összefog - megépül az óvoda Több mint egy esztendeje életveszélyessé nyilvánították a bagi óvodát. Tatarozás köz­ben derült fény az épület szer­kezetének alapvető hibáira. Az épületet azonnal ki kellett ürí­teni, s ugyanakkor gondoskod­ni kellett arról is, hogy az óvo­da azonnal másutt találjon otthonra. De hol? Választék híján csak az általános iskola jöhetett számításba, két épü­lete közül az egyik. Persze, csak ideiglenesen, hiszen az iskolában is szűkösen vannak a diákok. óvodát? A községfejlesztési alap évi kétszázezer forintjá­ból? A járási tanács sietett első­ként a bajbajutott község meg­segítésére. Félmillió forintot tett le az asztalra. Erre meg­mozdult a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetősége is. Negyedmillió forinttal já­rult hozzá a tervezett építke­zéshez. A községi tanács a ta­nácsfejlesztési alap terhére negyedmillió OTP hitelt igé­nyelt. így jött Össze kerek egy- [ millió. Gond és nem is kicsi: miből j A terv kitűnő: hat új tan­építsen a községi tanács új ] termet építenének a Puskin A LIBAINFLUENZA MÁR MEGJÖTT.. Lesz-e télvégi influenza- járvány? Az ' állatorvosokat már nem tartja kétségek kö­zött a bizonytalanság: az ő területükön már letette névje­gyét a külföldről behurcolt influenza. Egészen pontosan azoknak az állatorvosoknak gyűlt meg a dolga ezzel a be­tegséggel, akik a libatenyész­tésnél tevékenykednek. Libainfluenzának nevezik tóanyagát használják majd fel a további tenyésztésnél és így kikapcsolják azokat a tör­zseket, amelyek minden bi­zonnyal a járvány terjesztői. utcai iskolához, s a jelenlegi „kisiskola” hat tantermét óvo­da céljára alakíthatnák át. — Négyezerkétszáz lakosú községünkben közel százötven óvodáskorú gyerek él... — mondja Újvári István, iskola- igazgató. — Eddig mindössze huszonöt szülő igényét tadtuk kielégíteni. Pedig több mint száz az óvodai elhelyezésre mindenképpen jogosult gyer­mekek száma. A falu lakossá­gának fele bejáró dolgozó... — A beruházási terv elké-t szült — veszi át a szót Tóth Mihály, a községi tanács vb- elnöke. — A beruházás össze­ge: egymillió-hatszázezer fo­rint. Nekünk pedig mindössze egymilliónk van. Külső segít­ségre már nem számíthatunk. Valamit mégis csak tenni kell. De mit? A napokban falugyűlést hir­detett a népfrontbizottság és a községi tanács. A zsúfolásig megtelt művelődési házban egyik felszólaló követte a má­sikat, minden felszólalás meg­értésre, helyeslésre talált. A falugyűlés felhatalmazta a ta­nácstagokat, a Hazafias Nép­front aktivistáit, hogy beko­pogtassanak minden oági ház­ba, hogy társadalmi munkára vagy anyagi hozzá járuiásra hívják fel az embereket. — Az építőanyag jelentős | része már együtt van — tájé- j koztat a. tanács elnöke. — j Március első napjaiban meg- j kapj üli a kivitelezési terveket, j A munkát az aszódi Epitő- ! ipari Ktsz vállalta. Az alapo­zást már kora tavasszal meg- ; kezdik. Mi bízunk benne, hogy az új épület legkésőbb a jövő esztendő első felében átadásra kerül, de az is könnyen meg­történhet, hogy még előbb. Most minden azon múlik, mi­lyen visszhangra talál a falu lakosságának körében felhívá­sunk. \ Ha minden önálló keresettel rendelkező bagi ember csak háromszáz forintot adna, na­pok alatt együtt lehetne a hiányzó hatszázezer. Az elhatározás, amely a falu­gyűlésen született, mindenkép­pen dicséretes. Szeretnénk mi­előbb hírt adni arról is, hogy nincs már semmi akadálya annak, hogy a bagi diákok és óvodások mielőbb új hajlékba költözhessenek. p. p. 200 kilométer hóviharban azt a kórt, amely a tele­peken pusztít és eseten­ként 20—60 százalékos el­hullást is okozhat. A veszedelmes betegség jár­ványtana még nem teljesen ismert, bár Európa csaknem valamennyi országában fog­lalkoznak a kérdéssel. Két feltételezés van: az egyik sze­rint baktériumok okozzák a fertőzést, a másik pedig a ví­rusokat okolja a pusztításért. A legújabb, közvetett bizonyí­tékok az utóbbi álláspont hí­veinek igazára utalnak, bár a végső döntést még sehol sem mondták ki. Ugyan, milyen influenzatü­netei, lehetnek.,a libának? A szakemberek szerint szabályos hűléses tünetekkel jár ez a betegség a jámbor szárnyasok­nál is. A kór heveny-szakaszá­ban jól megfigyelhető a nátha, az állat tüsszög, nehezen kap levegőt és rendszeresen észlelnek sá­vos orrváladékot is. A torok üregében váladék kép­ződik az influenza következté­ben. Az állat testhőmérséklete emelkedik és a betegség kö­vetkeztében a szárnyasok el­bágyadnak, elerőtlenednek. Annyi máris bizonyos, hogy az influenza baktériumát, vagy vírusát 1964-ben hur­colták be egy külföldről, a Rajna mellől érkező libaszál­lítmánnyal. A kór leküzdése komoly gondot okoz az állat­orvosoknak: most felmérik a lúdállományt és kiválasztják azokat a törzseket, amelyek mindeddig influenzamentes­nek bizonyultak. Ezek szaporí­Ritkán adódik alkalom, hogy a riporter nemcsak krónikása, hanem egyúttal szenvedő sze­replője is valamely esemény­nek. Ezúttal azonban bekövet­kezett ez a ritka alkalom. A helyszín: a 4-es számú fő­útvonal Debrecentől Buda­pestig tartó szakasza. S ezen az úton csaknem két napig jöttünk, amíg végre elértük a fővárost. Gyanútlanul vágtunk neki a 220 kilométeres útnak, mert az igaz ugyan, hogy havazott, ha­vazott — de viharnak nyoma sem volt. Körülbelül 40 kilo­métert haladtunk, amikor az első autót megpillantottuk, amelyik, elakadt. Megtoljuk — persze, hogy mégtöljjűa. : ftfi- lyen ereje volt a szélnek! Vágta az arcunkba a havat, s olyan erővel támadott, hogy szinte megbillent az ember. Ennek fele sem tréfa... És alig valamivel arrébb, valóban megkezdődött a tortúra. Mind lassabban tudtunk haladni. A szél fel­kapta a földekről a porzó ha­vat, tej fehér ködöt borított elénk. Egyre több kocsi csú­szott az árokba. Gyorsan ki­alakult a szabály, ahogy a köz­mondás mondja: járt utat já­ratlanért el ne hagyj! Előzés­ről szó sem lehetett. így aztán hosszú konvojok alakultak, amelyek lépésben, csendben gördültek előre. Persze így is volt olyan autó, amelyik elakadt, még ha a csapáson ment — akkor is. Ilyenkor mögötte megállt va­lamennyi jármű. Aki megpró­bált oldalra kitörni, az ottma­radt, vagy lecsúszott az árok­ba. A rosszabbik eset mégis az volt, ha a türelmetlen gép­kocsivezető átvitte kocsiját a másik sávba, ahol az ellenke­ző irányból érkező járművek haladtak. Ekkor megállt a má­sik konvoj is, s egyszerre meg­szűnt minden mozgás. Ami ezután következett, az igazi férfias küzdelem volt. Annyian feszültünk egy-egy elakadt gépkocsinak, ahányan csak hozzá tudtunk férni. Ek­kor még — az út egyharmada táján — csak a közúti igazga­tóságok hóekéi, lánctalpasai dolgoztak. Különben azt sem lehetne mondani, hogy min­denütt ennyire meg kellett küzdeni a hóval. A települé­seken gyors tempóban szágul­dottak át a kocsik, s az útnak azon a részein is, ahol szélül volt valami kis erdő vagy cser­jés. De hát mennyi ilyen erdő­sáv van az alföldi utak men­tén! És vajon mikor lesz vé­gig ilyen utat védő erdősor szerte az Alföldön? Nagyon kellene! Mert különös hóvihar volt ez. Nem juthattunk messzebb­re induló állomásunktól mint úgy 80 kilométernyire, ami­kor ránk sötétedett. Kende­resen jártunk éppen, ahol a bisztró körül legalább 30 ilyen-olyan gépkocsi állt már. Tovább akartunk menni, de megállított bennünket egy em­ber. — Itt kell maradniuk. Kint még legalább száz kocsi van, azokat bevontatjuk, de aki most megy ki, azokat már nem. A bisztróban csendben ül­Valami kell a kerék alá... Nagy Z. Imre felvétele. tek, álltak az emberek. Fá­radtan. beszélgettek. Idege­nek, akik eddig soha sem látták egymást annyi köz­vetlenséggel, barátsággal szól­tak itt egymáshoz, mintha ki tudja milyen régi jó ismerő­sök volnának. Fogyott a ká­vé* irdatlan sok kávé, s az étel. — Hogyan lehetne elmenni mégis? — ezt egy teherko­csi vezetője kérdezte. — Élel­miszert viszek, krémeket, ilyesmit. Ez megromlik. — Elakad, cimbora. Várni kell. — De mondom, hogy meg­romlik az áru. — Ossza szét! — tréfálko­zott;.,, valaki, de kedvesen ne­vettek. Az élelmiszeres so­főr elment, majd jött visz- sza, hogy volna egy camio- nos, aki elindulna elöl, de csak akkor megy, ha még vol­nának legalább öten, akik vele mennek. Ketten jelent­keztek, de most a camionos gondolta meg, hogy nem árt azért várni. Az élelrni- szer-szállítmányos kocsiveze­tő egész éjszaka szervezte az expedíciót. Éjfél körül a Közúti Igaz­gatóság embere közölte, hogy minden kocsit bevontattak a határból. Ekkor már csaknem tolongtunk a bisztróban, amely a kedvünkért egész éjjel nyitva tartott. Persze to­vább menni nem lehet, ezt is megtudtuk. — Miért? — kiabált va­laki. — A lánctalpasok me­hetnek most is. Nem tudják megtisztítani utat? — Nincs elég lánctalpa­sunk — mondta a közúti em­ber. — Ki számított ilyen vi­harra? — Májusi esőre számítot­tak? — kiáltott vissza va­laki. Erre mindenki neve­tett. Később kártyáztak, szu­nyókáltak, beszélgettek az em­berek reggelig. Körülbelül 9 óra lehetett, amikor neki­vághattunk ismét az útnak. Akik éjszaka dolgoztak, nem végeztek rossz munkát. Csak a vihar egyre tombolt, s hullt a hó. A küzdelem to­vább tartott, s Abony alatt, amikor elértünk idáig, le kellett győzni a végső, leg­nagyobb akadályt. A katonák tankokkal vágtak utat a más­fél méteres hóban, de ez csak olyan széles lehetett, amelyen egy kocsi elfér. Ek­korra azonban már szerve­zett rendet tanultunk. Amikor később már a tisz­ta, biztonságos utakon robog­tunk Ceglédtől Budapestig — mert ezt az utat már ek­korra tökéletesen szabaddá tették—, valami olyasmi járt a fejemben, hogy végered­ményben nem is árt olykor egy-egy ilyen kis próbaté­tel. Jó látni és érezni, tapasz­talni, hogy hirtelen jött aka­dállyal is meg tudunk küz­deni. Dékiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom