Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

FEHÉR VILÁG S. . Üjra benépesült a gyömrői tó: korcsolyáznak a gyerekek. Kopasz fák — ez a díszlet a szabadtéri színpadon. Léket vágnak a halaknak. (F. G.) NYÁREGYHÁZA NYÁRFÁK Mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, 40 holdas terü­leten telepít cellulóznyárfát ez év tavaszán a nyáregyházi Bé­ke Tsz. A területet a múlt év őszén mélyen megforgatták, így kora tavasszal azonnal kezdhetik az óriás nyárfacsé- meték ültetését. A talaj munka, az ültetés és ápolás összes költségeit az ál­lam viseli. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Kövesi László, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Tury István tart ügyeletet va­sárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen a Halmi-telepi. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Kalandorok. Győmrő: 19 éves voltam. Maglód: Ml lesz veled, Eszterke? Mende: Elrabolt expresszvonat. Monor: Egy ember az örökkévalóságnak. Nyáregyhá­za: Farkasvisszhang. Péteri: Férj­hez adom a mamát. Tápiósáp: A nagy medve fiai. Úri: Tíz kicsi indián. Üllő: Lövés a kottára. Ve- esés: Holdudvar. Napirenden: az adóterv Vb-ülést tartanak ma dél­előtt 9 órakor Úriban, melyen beszámolnak az 1968. évi adó­terv teljesítéséről. M0N0B »VIDÍKI Á - P É s; MEGYEI H. I R L„A P 'K Ü LÖN KI A D Á S«Á.: ..' XI. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1969. FEBRUAR 8., SZOMBAT A szénellátás a NEB napirendjén Miiyen n minőség 9 A NEB február 6-i ülésén jelentés hangzott el a lakosság szénnel való ellátásának hely­zetéről és a szénfa.jták minősé­géről. Ez nemcsak aktuális, de az utóbbi idők egyik legközér- dekűbb problémája is. A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság programja alapján a januárban végzett vizsgála­tok tapasztalatai, sajnos, azt mutatják, hogy a lakosság tüzelővel való ellátása sem mennyiségi­leg, sem minőségileg nem kielégítő. De főleg a minőségen van a hangsúly, hiszen amelyik TÜ- ZÉP-telepre jobb szén érke­zik, onnan napok alatt elvi­szik. a környező községek la­kói — így lesz aztán kevés a mennyiség is. A fogyasztási szövetkezetek s a megyei TÜZÉP-vállalat te­lepei között is nagy a különb­ség szénellátás szempontjából. Az előbbiek hátrányos hely­zetben vannak, hiszen a megyei TÜZÉP elsősor­ban saját telepeinek biz­tosít jobb ellátást. Persze, a saját telepek között is néha jókora a különbség: Vecsésen aránylag kielégítő — sőt jó — az ellátás, Monoron már kevésbé. Pilis pedig egye­nesen „mostohagyermek”. A monori telepen például 1968 második felében már egyálta­lán nem kaphattunk NDK-bri- kettet — s ezért aztán a for­galom (csak a lakosság igé­nyeit számítva, a közületekét nem) — kétmillió forinttal esett vissza a tavalyihoz ké­pest. Ez az egyenlőtlen arányú el­osztás — mely bizonyíthatóan nem követi az igényeket — ne­hézzé teszi az igény felméré­sét, még mennyiségi vonatko­zásban is. Hiába számolnak és kötnek szerződést a telepek az előző év tapasztalatai szerint, ha nem kapnak elegendő sze­net úgysem... Bajok vannak a szénszál­lítás ütemével, nemcsak a lakosság, de a kö- zületek szempontjából is. Tá­rolóhelyiség hiányában a fes­zületek sem tudják szénkész­letüket egyszerre biztosítani, télén is kell vásárolniuk, így egy-egy szállításnál, ha ezeket elégítik ki először — a sor- banállóknak már csak jóval kevesebb jut. Itt ismét kifeje­zésre jut az ÁFÉSZ telepeinek hátrányos helyzete. Csak egy példa: a TÜZÉP Vállalat a mag­lódi telepre az 5150 mázsa megrendeléssel szemben a szállítási szerződésre csak 700 mázsa szenet szállított — de szérződésen felül (má­zsánként egy forint pótdíjért!) — hajlandó lett volna szállíta­ni soron kívül. Baj van a telepeken a táro­lási lehetőségekkel is. Fedett helyiség úgyszólván sehol nincs, a szabad ég alatt rom­lik, porosodik a szén, sőt: Mo­noron a nyáron öngyulladás is keletkezett. Mivel a fedett tá­rolóhelyek nagyobb beruházást igényelnének. a népi ellenőrök javasol­ták a fóliás takarási meg­oldást. Ez néhány helyen már bevált — a pilisiek fogadták meg elő­ször a tanácsot. A NEB ülésén felvetődött az a kérdés is: miért nincs a szénkupacokon feltüntetve az ár? Hiszen annyi egyformának látszó szén van, sokan nem. is tudják, milyet vesznek meg tulajdonképpen. Az ipari és kereskedelmi osztály vezetőjé­nek válasza: az árak feltüntetése köte­lező, a mulasztást mi­előbb pótolni kell minde­nütt. A beszámoló jelentés és a vita után a NEB a következő javaslatokat hozta: a lakosság jobb ellátása érdekében köz­pontilag kell biztosítani a szénféleségek elosztását egy­séges arányok szerint, függet­lenül attól, hogy a telepek mi­lyen kezelésben vannak (álla­mi vagy ÁFÉSZ). A szén po­rosodásának, minőségi rom­lásának elkerülése végett nyá­ri beváltási idejű SZOT-utal- ványok kibocsátásra lenne szükség, s nem ártana, ha 15 —20 százalékos árengedmény­nyel adnának el szenet bizo­nyos időszakban (vagy éppen a minőség miatt) — hiszen így sem veszítenének többet, mint a leírások vagy a tartós forgó­eszköz lekötése miatt. Minden­ki jól járna. (k. zs.) Zárszámadási híradó A monori Űj Élet Tsz holnap délelőtt 9 órai kezdettel tartja zárszámadó közgyűlését. Ked­den délelőtt 9 órakor kezdő­dik a tápiósápi Petőfi Tsz, va­lamint a gombai Űj Élet Tsz zárszámadó közgyűlése. A pi­lisi Hunyadi Tsz ugyancsak kedden, délután 2 órakor kez­di közgyűlését. A maglódi Micsurinban szerdán délelőtt tervtárgyaló közgyűlést tartanak. Mű dódon: o szülők bálja A Maglódi 1. számú Általá­nos Iskola szülői munkaközös­sége február 15-én este 7 órai kezdettel a községi művelődé­si otthonban rendezi meg a hagyományos szülők bálját. Belépődíj 10 forint. A be­vétel teljes összege iskolai cé­lokat szolgál, a társadalmi összefogással most épülő út­törőotthon belső berendezésé­nek vásárlására fordítják. Tombola, büfé és a közked­velt Dulin zenekar biztosítja a kitűnő hangulatot. Kétszemélyes stúdió Téó vásár Sülyben is ELKELT SZÁZ MÉTER SZÖVET Hétfőn megkezdődött a téli vásár Tápiósülyben is. Meg­látogattam a ruházati bol­tot, mindjárt a vásár első napján. Sokan voltak mind a helybeli, mind a környék­beli lakók közül az üzletben. Szálát István üzletvezető­től megtudtam, hogy íme itt az alkalom, jó meleg holmi­KORUSPODIUM Vecsési dalos a kamera elöli A magyar rádió zenei fő­osztálya rendezésében vasár­nap délelőtt a rádió és tele­vízió a Pamutnyomóipari Vál­lalat művelődési házából egyenes adásban közvetítet­te a Kóruspódium szezonzáró hangversenyét. A hangversenyen két kó­rus működött közre — ab­ból a 115-ből, melyet a rá­dió az elmúlt két évben a kóruspódium keretében meg­szólaltatott. Ez a 115 énekkar a mai magyar kórusmozga­lom élmezőnyét jelenti. Űk azok, akik országos minősí­tőkön veitek részt, ahol szá­mottevő helyezést értek el. Öntevékeny dalosok ezrei, akik kottát nem ismerve, de a vokális muzsikát sze­retve, elmaradhatatlan tag­jai a hétköznapi próbáknak épp úgy, mint az ünnepek | műsorainak. S közülük is a legjobbaknak nemcsak itt- I hon tapsolnak, de elismerést ' szereznek külföldön' is. És most hadd említsek meg egy vecsési dalost, aki ezen a vasárnap délelőttön szintén ott énekelt a reflektorok ke­reszttüzében : Bak Sándort, a Munkásőrség Központi Fér­fikarának tagját, aki hazánk egyik legjobb férfikórusának tagjaként bejárta már az or­szágot, de énekelt a Szovjet­unió nagyvárosaiban is. „Fel­emelő, nagyszerű dolog egy jó együttesben énekelni...” — mondja, s ezzel egyet is értenek mindazok, akik is­merik a nemes szórakozás­nak ezt a fajtáját. A kiváló együttes egyébként 1966. december 20-án Vecsé­sen is hangversenyezett. Bak Sándor szerény ember, ren­geteget tanúi, hiszen sok fellépésük van. A rádióban, televízióban hétről hétre lát­juk — halljuk őket. Az ének­kar most újabb külföldi útra készül... Valentsik István hoz most lehet olcsó áron hozzájutni. — Meggyőződésem — foly­tatta —, hogy nem hiába cammogott vissza a medve másodikán odújába. Az igazi tél még hátra van. Természe­tesen a meleg holmin kívül igen sok ruházati cikk kap­ható lesz leszállított áron. Nagy a választék férfi- és gyermekcipőkben. Olcsóbb let: nemcsak a női, hanem a férfi­papucs is, 73 forint helyet:, most 51 forint az ára. — Mit ajánl a nőknek — kérdeztem. — A kismamáknak ezt a takaros cipőt, 118 forintról most 70 forintra szállt le az ára. Igazán jó, kényelmes. Van ezenkívül nagy válasz­tékban gumicsizma, csipke­harisnya és még sok ehhez hasonló holmi. — Melyik áru fogy legjob­ban? Az üzletvezető rámutatott egy nagy halomra: — Ebből a kosztümre való szövetből ma több mint száz métert el­adtam már. Érthető, hiszen 150 forint helyett, 85 forint lett métere. Jó szoknyának, kötényruhának egyaránt. (—ky) Ezúton mondunk köszönetét mindazon rokonoknak, ismerő­söknek, akik szeretett felesé­gem, édesanyánk és nagyanyánk Fekete Benőné temetésén meg­jelentek és méiy gyászunkat enyhíteni igyekeztek. A gyá­szoló család. Kiss Antal a monori gim­názium érettségi előtt álló diákja. Nem különbözik semmiben sem a többiektől, talán csak a szemüvege teszi kicsit idősebbé, komolyabbá arcát. Nem, mégis van va­lami „más” benne, mint a társaiban. Egyszer, még har­madikos korában támadt egy ötlete. Újjá kellene teremteni az iskolarádiót. Ráhagyták. Azóta rabja ennek az ötlet­nek. Sikerült egy kis kuc­kót szereznie a gimnázium „B” épületébén és stúdiót va­rázsolt belőle. A falon füg­göny és hullámpapír, kettős célból, mórt „fogják” a ban-- got, s dekoratívak is. A hul­lámpapíron színes képek. Két iskolai asztalon erősítők, lemezjátszó, magnetofon. A sarokban ott a mikrofon. Itt minden adás élőben megy. Kiss Antalon kívül a stú­diónak zenei „szakértője” is van, Simó László. Neki kö­szönhető, hogy a tanév folya­mán mintegy 150 számot ját­szottak le úgy, hogy egy sem forgott kétszer. Antal meg­fontoltan és szűkszavúan vá­laszol a kérdésekre: — Milyen témák szerepel­nek a műsoraitokban? — Általában az iskolai élettel, de legalábbis fiata­lokkal kapcsolatosak. Min­den tanszobát tánczenével kezdünk, de van komoly zene és könyvismertetés-soroza­tunk is. Néha jelentkezik a tanári kar irodalmi mellék­lete is, aktuális témákkal. Al­kalmi műsoraink is vannak, évfordulók, nagy események tiszteletére. — Mi volt a legutóbbi? — Az Omega hangverseny. — Támogatás, segítség? — Nemigen kell. Rám hagy­ják, ha meg tudom csinálni, csináljam — elmosolyodik, először. — No persze segíte­nek is. Sok segítséget kapott Szentgyörgyvári István ta­nár úrtól, s műszaki segítsé­get Frühwirth Mihály tanár úrtól. — Van valami hasznod eb­ből, hogy csinálod? — Nem. Semmi. — Célod ezen a pályán to­vábbhaladni? — Egyáltalán nem. Műegye­temre akarok jelentkezni. — Hát akkor miért? — cso­dálkozom. Nem válaszol, csak később. Csinálja, mert ez jó neki, s jó másnak is. Időtöltés, szó­rakozás? Igen, mind a kettő. Nem akar előnyöket szerezni, hasznot húzni belőle. Valaki­nek meg kell csinálnia e2t is, s ő tanulás mellett megcsi­nálja. Vereszki János Szellemidézés Három leány, unokatestvérek, szabad idejüket mindig együtt töl­tik. Együtt men­nek moziba, együtt sétálnak Üllőn a Kossuth Lajos ut­cában, és vasárna­ponként felváltva egymásnál jönnek össze. Legutóbb Manciéknál volt a találkozó. Itt ki­egészült a társa­ság Pistával, Man­ci unokatestvéré­vel. A lányok el­határozták, né­gyesben kártyázni fognak, de kártyá­zás előtt titokban megbeszélték, ha megúnják a játé­kot, indítványoz­ni fogják, hogy idézzenek szelle­met. Hármuk tit­ka abból állt, hogy négy lapos­tányért készítenek elő, és abból egyet, melyet Pista elé tesznek, gyertya lángja felett jól bekormoznak. (Hagyományos já­ték ez Üllőn, an­nak idején mi is mások is cselek­vő vagy szenvedő alanyai voltunk, de jelen esetben az az érdekes, hogy a végjátékon nemcsak a négy szereplő, hanem az utca közönsége is jót mulatott.) A lányok egy idő után összéka- csintottak, hagy­juk abba a kár­tyázást, mondták, idézzünk inkább szellemet. Pista hevesen tiltako­zott ellene: ő nem hisz a szellemidé­zésben, annak nincs semmi értel­me, inkább kár­tyázzanak tovább. A lányok addig erősködtek, míg Pista beadta a de­rekát. Az ablakot besötétítették, a külső dupla ajtót is behúzták. Elhe­lyezték a tányé­rokat, a kormosat Pista elé tették. Megkezdődött a szeánsz. — Jobb mutató­ujjunkkal rajzol­junk keresztet a tányérra, és ugyanazzal az uj­junkkal rajzoljunk keresztet a hom­lokunkra. — Megvan? Mindnyájan egy­szerre felelték: — Igen. Újabb instruk­ció következeit: Ugyanazzal az uj­junkkal rajzol­junk egy keresz­tet a tányéron és írjunk egy keresz­tet vele a bal ar­cunkra. — Megvan? — Megvan — felelte Pista —, de nekem ebből elég volt. Csinál­játok tovább, en­gem nem érdekel. Otthagyta a lá­nyokat. és fütyü- részve kiment az udvarra, zsebre tett kezekkel ki­állt a kapuba, hát­ha jön egy isme­rős haver. Vonatról jöttek az emberek. Ami­kor Pistát meglát­ták, mosolyogtak, körülállták. Pista nem tudta elkép­zelni. hogy miért nevetnek rajta. (egres)

Next

/
Oldalképek
Tartalom