Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-07 / 31. szám
Közgyűlés Kedden délelőtt tartja zárszámadó közgyűlését a püspökhatvani Uj Barázda Termelőszövetkezet tagsága. Utána ünnepi ebéden vesznek részt, majd bállal fejezik be a napot. Mikor seprik a kéményeket? Az utóbbi időben több panasz hangzott el, hogy a városban nem megfelelő a kéményseprés, és sokszor olyankor mennek ki a kéményseprők, amikor a lakóházban nem tartózkodik senki. A Pest megyei Kéményseprő és Cserép- kályhaépítő Vállalat most utasítást adott, hogy a váci művezető igyekezzék a lakossággal összehangolni a kéményseprések idejét, s ha szükséges, olyankor végezzék el a munkát, amikor az érdekeltek hazaérkeznek munkahelyükről. VÁCI tfAPLŰ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1969. FEBRUÁR 7., PÉNTEK Az elnökhelyettes válaszol: Nem a tanácsnak kell rendet tartani az Élmunkás utcában ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Királyi Sándor és Vas Valéria: Sándor, Magosin Dezső és Völgyes Mária: Angelika, Nógrádi József és Neumann Mária: Zoltán, Iker Lajos és Tóth Mária: Lajos, Kiss János és Tóth Julianna: Csaba, Pintér József és Tömör Irén: Anikó, Csillag László és Bagi Májűa: László, Haff- ner József és Ogl Erzsébet: János, Tóth János és Varga Valéria: Gábor nevű gyermeke. Házasságot kötött: Sára László Gööz Annával. Lelkes Ferenc Mogony Juliannával, Lövész Károly Oláh Zsuzsannával és Kalina László Zsoldos Etelkával. Meghalt: Musil Ferencné, szül. Esztolyka Róza (Burgundia utca 9.), Grécs Mihály (Burgundia utca 9.), Néder Antal (Burgundia utca 9.) és Borbás Imréné szül. Bakos Anna (Árpád u. 94.) kasztokban lehet és kell elemészteni, saját területen. — Szóvá tették az Élmunkás utcai bérház enyhén szólva kétes tisztaságát. — Az Élmunkás utcai ház udvarában semmi esetre sem a városi tanácsnak kell rendet tartani. Ez a lakóbizottságnak és az ott lakóknak a feladata. Mi már eddig is adtunk facsemetéket, pihenőpadokat. Ha az ottani lakosok valóban szívügynek tekintik az Élmunkás utcai házak rendjét, a Városgazdálkodási Vállalat is szívesen segítséget ad, de kezdeményezés a lakókra vár. — Tabán, Pálffy utca? — A közvéleménykutatás során a Tabán környékének elhanyagoltságáról is beszéltek. Itt is a csatornázást hiányolták egyebek mellett. Ez szanálásra ítélt városrész, nem tudunk nagyobb összeget oda beruházni. Azt örömmel közölhetem, hogy a Pálffy utca aszfaltburkolása idén meglesz. A szerződést megkötöttük a kivitelezővel, a szükséges anyagi fedezetet az Izzó biztosította. — Kritika érkezett Papvölgyből is. — A Papvölggyel kapcsolatban felvetett bírálat nem állja meg a helyét. A Papvölgy külterület, vízmosás. Emiatt az út kiépítése megoldhatatlan. Mikor a műszaki osztály áthidaló javaslatot tett ebben a kérdésben, az ott lakók mereven elzárkóztak. Sajnos húsz családért nem tudunk egyki- lométeres, nehéz terepen épülő utat létesíteni, de a villany odavezetése remélhetőleg rövid időn belül megoldódik. (P.) Ahol a fiatalok ügye — a vállalaté is Tapasztalat, hogy a tv-tu1 lajdonosok a híradónál kezdik nézni a műsort. Ezért nagyon valószínű, hogy kevesen látták a fiatalok „oknyomozó” műsorát, a szombat esti „Szót kérünk"-ei. Mindig valami nagyon égető, nagyon nehéz kérdést tűznek a tv ifjú riporterei-szerkesztői napirendre, olyat mely sokakat foglalkoztat. Ezen a szombat estén a KISZ építőközösségek munkája, lehetőségei, nehézségei voltak napirenden. A stúdióban Horváth János riporter a MÁV, a Pénzügyminisztérium, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a KISZ KB és az OTP képviselőit faggatta az országos helyzetről. Egy közvetítőkocsi pedig a Dunaiteszi Járműjavító klubja előtt állt, ahol Wisin- ger István riporter, a járműjavító KISZ építőközösségének tagjaival beszélgetett az indulásról. Mint Dávid László KISZ- titkár elmondta, az építkezés gondolatával 1966-ban kezdtek foglalkozni.- A MÁV azonnal segített. Az üzem nélkülözhető területéből szakított ki telekre valót. De a terület nem volt csatornázva. A KÖJÁL-lal egy ideig „birkózni” kellett az engedélyekért. Mire megkapták, már beleértek 1967-be. Akkor viszont nem kaptak kivitelezőt. „Egy állami vállalatnak negyvenmillió forintos beruházásnál kezdődik az üzlet. A mienk csak tizennégy millió. Végül a Dunamenti Építőipari Ktsz elvállalta a munkát. Nekik viszont a lehetőségeik, a felszerelésük és a Elérték a 700 métert! Fiatalok között a meiőgaidmági technikumban i. Bera, Béres, Borbiró, He- gyesi, Jónás, Kovács, Kovács, Károlyi. — Még most is emlékszem erre a névsorra, amit Láposi Béla tanító úr sorolt el noteszéből, minden számtanóra elején. Megszeppenve sorakoztunk a tábla elé, rábízva magunkat a sorsra. A naponta feladott, de soha el nem magyarázott példa láttán igyekeztünk a sor végére kerülni, hátha megússzuk csengetésig. Aki nem érte meg a csengetést, annak igen változatos pedagógiai hatásokban lehetett része. Volt pofozás, haj húzás, bokszolás. Óra végén többnyire a pad tetején térdelt az egész osztály. Aki nagyon kihozta a sodrából a tanító urat, annak a falba kellett vernie a fejét, állandóan ismételgetve: „De nagy marha vagyok, de nagy marha vagyok ...” A 21 SZÁMÚ AKOV FELVESZ váci kihelyezett részlegéhez lóhajtékat és rakodókat Fizetés a teljesítmény szerint 2400 Ft-tól 3000 Ft-ig. Szállás, utazási kedvezmény. Jelentkezni lehet: Vác, Szivárvány utca 1. (volt Micsurin Tsz.) Mi ezt dermedt komolysággal néztük végig, de óra végén röhögtünk rajta. Iiyen alapokkal remélni sem mertem, hogy valaha középiskolás leszek. A diákéletet nem is ismertem meg soha, ha csak a felnőttek levelező tagozatán töltött időt nem számítom diákesztendőknek. Ezért hozott zavarba a mezőgazdasági technikum diákjainak meghívása, hogy keressem fel őket. Kiváncsi lettem volna, milyen ma egy matematikai óra légköre, de épp úgy alakult az órarend, hogy nem látogathattam el Galambos Ferenc tanár órájára. Rudolf Ottó tanár viszont egy hasonlóan „száraz” nyelvtanórára invitált, a II/B-be. A katonás jelentéstétel alatt zavartan álltam az osztály előtt, szorosan a tanár mellett, majd beültem az utolsó sorok közé. — Mit tudunk a szóalkotás módjairól? — hangzott el az első kérdés. Négyen is jelentkeztek. — Ti hol tartottatok a nyelvtanban? — fordult a tanár egy Ceglédről nemrég idehelyezett fiúhoz. — Tanár úr kérem, nekünk fantasztikus lemaradásunk volt nyelvtanból, az irodalom javára. Az osztály nevetett. — Korábban azt mondtad, hogy irodalomból lehorgonyoztatok Puskinnál — folytatta a diskurzust a tanár. — Én horgonyoztam le, tanár úr. — A bátor beismerést még nagyobb derültség követte. A táblán az előző óra krétamaradványai fehérlettek. — A hetes nemigen áll a hivatása magaslatán. Valaki idegesen fészkelő- dött a helyén. — Valószínű, hogy csak úgy az utolsó pádból távtörléssel törölgetett — oldotta fel a hirtelen támadt feszültséget a tanár. Előkerült a kis notesz. Az összetett szavak helyes használatáról kellett a felelőknek számot adniuk. Bátorítani is kellett őket, mert ugyan -a padokban buzgón jelentkeztek, de a tábla előtt nehezebben találtak magukra. Az osztályzatok szigorúak, de igazságosak voltak. A leendő mezőgazdászoknak valóban kissé „száraz” a nyelvtudomány. — Mi a szóösszetétel? Ezt még H. L.-nek is tudnia kell — hangzott el egy újabb kérdés. Az új fiú tisztelettudóan íelált, kicsit köszörülte még a torkát, aztán megmentette a ceglédiek becsületét. Megadta a helyes választ. Az osztályon izgatott szi- szegés futott végig. Napfolttevékenység. Vékony fénysugarak cikáztak át a termen. Valószínűleg a lányok miatt tükrözött két ipari tanuló, a szomszédos tanoncott- hon bástyaszerű épületéből. A tanár csak az óra végén volt hajlandó mindezt észrevenni. — Hogy érzed magad az új munkakörben? — kérdezem Rudolf Ottótól, óra végén a tanáriban. — Egy szóval felelhetek: kitűnően. — Ezért a munkakörödért a városi művelődési ház igazgatói állását adtad fel. A fizetésed 700 forinttal lett kevesebb, miután 'idekerültél. Sokan nem értik ezt. Szerény választ kaptam: — Mindig tanár szerettem volna lenni. Ez a képzettségem, ez a hivatásom. Ennek ellenére mindig más beosztásba kerültem. Most végre sikerült visszatérnem. Amit ezután gondolhatott, én mondom ki helyette: Az ember életében az anyagi előnyöknél is fontosabb, hogy miben találja meg az alkotás örömét. Pedagógiai módszereiről próbáltam faggatni. — Nem baj, ha derűsek, fe- szülség nélküliek az órák — mondta. — A gyerekek így könnyebben tanulják meg az anyagot. Kovács István (Folytatjuk) A város figyelme változatlan érdeklődéssel fordult a Szentháromság téri fúrótorony felé. A hét közepén jelentették: elérték a 700 méert. (Gyimesi képriportja) létszámuk volt kisebb annál, mint amit ez a munka megkívánt. Mégis minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a munka ne akadozzon” — mondta Herde Károly műszaki vezető. C hogy mégis tető alatt van ^ már az első 36 lakás a 72-ből, nagy és dicséretes szerepe van ebben a járműjavító vezetőségének. Gépeket adtak, és ha kampánymunkában a tagok munkájára volt szükség (ezer órát kell dolgozniuk) mindig engedélyezték akár a rendkívüli szabadságot is. A KISZ építőközösség nehézségei, a munka haladása a járműjavítóban — ez tűnt ki a beszélgetésből — közügy. Most mégis akadozik a munka. A belső válaszfalakat húzzák már, ezután kellene csatornázni. Az ÉM Csőszerelő Ipari Vállalat nem vállalta el a munkát. A járműjavító ismét segít. A belső szereléseket elvégzik a vállalat szakemberei. De még mindig nincs kivitelező a külső szerelésekre. Ha nem akad erre vállalkozó, azt jelenti, hogy a harminchat lakás albérletben vagy szülőknél szűkösködő majdani tulajdonosai ebben az évben nem tudnak beköltözni. Pedig mennyi keserűség és remény, mennyi kuporgatott forint és áldozat van ezekben az épülő lakásokban. Hiszen az építtetők átlagkeresetb 1800 —2400 forint között mozog. Albérletet fizetnek. Kölcsönt vettek fel a mintegy 32 000 forintos induláshoz. Dolgoztak is becsülettel. Kimondatlanul ott van bennük: nem lehel, hogy ezen múljék az annyira várt beköltözés. IC ok mindenről szó esett ^ .még. Kamatokról és a hézagos tájékoztatásról. Arról, hogy mos^t is sok helyütt az országban lennének fiatalok, akik belevágnának az építkezésbe, minden várható nehézség ellenére. Itt is, nálunk a járásban. Ezen a szombat esti beszélgetésen bizonyosodott be, hogy mennyire életképes gondolat volt a járási KISZ vb mellett megalakítani az ipari csoportot, amelynek egyik feladata éppen a KISZ- építkezések segítése. ..Mert miről is van itt végül szó?” — tette fel a kérdést mintegy .mindannyiunknak a riporter. S válaszolt is: „Arról, hogy több, rugalmasabb segítségre van szükségük ezeknek a közösségeknek. Mert nem a lakásnak kell az élet céljának lenni. Csupán csak eszköznek más célok elérésében. De kell hogy maradjon energia ezekre a célokra. Ahhoz pedig olyan szemlélet kívántatik, amilyen a járműjavítóban van — ahol a fiatalok ügye — a vállalat ügye.” (b. h.) Nyíl! levél a MÁV-hoz Nem egyedül a magam, hanem jó néhány, naponta vonattal utazó nevében szólok és kérem az illetékeseket problémáink megoldására. Magam is negyedik éve utazom naponta az Aszód—Vác- rátót—Vác vonalon személy- vonattal, vidéki lakásomból váci munkahelyemre. Az utazás — 30 kilométer távolságból — napi négy órát vesz igénybe. Ezelőtt néhány hónappal ezen az útvonalon 4 kocsiból álló szerelvény bonyolította le a személyforgalmat. Gondolom, az emelkedő utaslétszámra való tekintettel a kocsik számát ötre emelték fel. örültünk is, hogy a MÁV igyekezett a zsúfoltságot enyhíteni. örömünk azonban nem sokáig tartott, mert a múlt év őszén először 4-re, majd 3-ra csökkentették a kocsik számát, az utasok száma azonban nem csökkent, sőt fokozatosan emelkedik. Elképzelhető, hogy milyen „kényelmes” utazásban van részünk naponta, nem beszélve a szabad szombatokat megelőző napokról és a hétfőről, amikor a dolgozók még nagyobb számban veszik igénybe ezt a vonatot. A forgalomban levő személykocsik világításától sem vagyunk elragadtatva. A 3 személykocsi közül mindösz- sze egyben van rendszeres világítás, a többiben az utasok sötétben utaznak. E körülmények miatt az utasok többsége zúgolódik, szidja a MÁV-ot (úgy érzem, jogosan), azonban ez különösebben nem zavarja az illetékeseket. Ezért kérjük a MÁV vezetőit, emeljék meg a személy- kocsik számát, tegyék valamivel kényelmesebbé az uta- I zást, ne kelljen egy-egy átszállásnál (naponta oda-visz- sza négy esetben) közelharcot vívni az ülőhelyekért, és a kivilágított kocsiba történő bejutásért. A naponta utazók nevében: Örkényi József tűzoltó őrnagy, Vác VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Használt személy- vágy teher-oldalkocsit — Pannóniához — vennék. Vác, Március 15. tér 16. Dudás József. Ikerházépítésnek megfelelő házhely, gyümölcsössel, deákvári iskola felett, eladó. „Szép kilátás” jeligére Magyar Hirdetőbe, Vác. __________ F ekete Pannónia motorkerékpár, jó állapotban, eladó. Érdeklődni: Vác, telefon: 7. Beköltözhető 3 szoba hallos családi ház -- irodának is alkalmas — eladó. Lenin út 73. Elcserélném budapesti kétszobás, összkomfortos, központi fűté- ses, termálvizes lakásomat hasonló váciért. Érdeklődni lehet: Vác. Földvári tér B/l. ép. V. lépcsőház, 1. em. 2. i ajtó. 2 db elsőrendű tehén (6 éves, 8 hónapos vemhes — 7 éves 3 hónapos vemhes) eladó: Vác-Kisgombás 7. Polilák Emil. Elcserélném a város központjában levő másfélszobás, összkomfortos lakásomat, kétszobásért. Ajánlatokat: „Tavasz” jelegére, Magyar Hirde- tőbe. Vác. Keresünk azonnali belépésre betonelem gyártásában gyakorlattal rendelkező művezetőt. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetnél, Vác. Be1 oí-'^niQz u. 3. Nyugdíjas munkaerőt keresünk konyhai kisegítő és egyéb munkára. Cím: Magyar 'ben T7^C. „Duna” oldalkocsit vennék. Vác. Kertész u. 3. Bontásból való téglát vennék. Geszierné, Lőwy Sándor utca 12. Hivatalsegéd! munkakörre megbízható női munkaerőt keres, február 15-i belépéssel a Váci Üttörőház. Tele- fon: 81—28. Szoba, konyha, melléképülettel, telek eladó vagy kisebb lakásért Vác környékén elcserélhető. — id. Kurilla Vince, Vác- Kisgombás 23. Vác külterületén kétszer 150 n.-öles, nem beépíthető, mezőgazdasági ingatlan eladó. Saroktelek egy tagban” jeligére Ma- gvar Hirdetőbe. Vác. Nyolcszáz négyszögöles telek, új kórház mellett 32 000-ért — 10 tonnás hídfnérleg — két darab Hofer hátsó külső gumi eladó. Szövetkezet, Beloiannisz u. 3. A héten ismét felkerestük Tari Kálmánt, a városi tanács vb-elnökhelyettesét. Arra kértünk feleletet: milyen intézkedést teltek a párt által kezdeményezett csoportos beszélgetések során felmerült építésiközlekedési vonatkozású problémák megoldására? — Az építés-közlekedésügy állandó céltábla — mondta az elnökhelyettes. — Ez érthető, hiszen a lakosság nagy rétegével van kapcsolata. Ha rossz munkát végeznek, százak kritikáját vívják ki. A jó munkát, hát igen, néhányon azért azt is észreveszik. — Úgy tudjuk, szó esett a városon túli szennyvízelvezetésről. — Deákváron szennyvízcsatorna nincsen. Aki piszkos vij zet önt a csapadékvíz-levezető I árokba, szabálysértést követ j el. Zárt csatorna építését Deákváron egyáltalán nem ter- ! vezzük. A családi lakóházas területeken erre nincsen szükség. A szennyvizet az ülepítő szik- |