Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

V írlap 1969. FEBRUÁR 7., PENTEK HÓFÚVÁSBAN (Folytatás az 1. oldalról.) — Miért indultak el ebben az időben? — Temetésre indultunk, vár­tak. A Romantika-csárda máskor mindig tele ivója most telje­sen. üres. — Nem jönnek a kocsik — mondja a vezetőnő. — Nem is nagyon főzünk délre, inkább csak lángost és forró teát ké­szítünk. Cegléden, a városban óriási a sár. Meleg van, a hó tocso- gósan olvad. A Hírlap szer­kesztőségében háborgó vendég, Nagy Zsolt szolnoki újságíró. Arról panaszkodik, hogy a vá­ros nem valami vendégszeretően viselkedett az elmúlt éjjel. 'Nem gondoskodtak róla, hogy az ottrekedt gépkocsivezetők, utasok — ő körülbelül 600 em­berről beszél — helyet kapja­nak. Egyedül a Róna bár en­gedte meg, hogy belépő nélkül elfoglalják az asztalokat és ott szundítsanak. Lett volna a vá­rosban néhány nagy terem, amit megnyithattak volna. Nagykőrös és Kocsér között egy távolsági busz 15 utasa és a vezetők kint éjszakáztak. A Cifrakerti Állami Gazdaság felé az úton ott vesztegelnek a tejes-, kenyereskocsik, már nem jutottak el Abonyig, Kecskéscsárda után óriási kocsisor végéhez értünk. Ha­talmas camion keresztbefor­dulva félig az árokban. Teher­kocsik, magyarok, románok, bolgárok, németek és még ki tudja, milyen nemzetiségűek. Dohognak a motorok, azzal melegítenek, mert legtöbbjük már tegnap dél óta itt vesz­tegel. A férfiak arca egyfor­mán szürke és borostás. Kis kannákkal szaladgálnak, aki­nek elfogyott az üzemanyaga, a másiktól kér, hogy ne kell­jen leállítani a motort, mert akkor megfagynának. Két gyalogos furakszik a ko­csik között. Arcuk pirosra fa­gyott, szemük könnyezik a hó­fúvásban, alig ismerem fel Szeleczky Mihályt és Kürti j Andrást, a városi pártbizott­ság titkárát és tanácselnökét. — Kora délelőtt óta itt va­gyunk. Gondoskodtunk róla, hogy a városból az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ke­nyeret, kávét, cigarettát hoz­zon ki. Most igyekszünk visz- sza és üzemanyagot küldünk. A kocsisor már lazul. A sze­mélykocsik viszonylag köny- nyebben kijutnak. Sajnos, ha a gépkocsivezetők elővigyáza­tosabbak lettek volna, nem állna ilyen rosszul a helyzet. A legtöbbjénél még csak la­pát sincs. Most már úgy, ahogy rend van, a keresztben álló­kat valahogy megfordították. A Kecskéscsárda melletti vonatmegállótól sűrű sorok­ban férfiak jönnek, csomagok­kal, batyukkal megrakottan, Legtöbbjük a szolnoki vonat­tal érkezett. Tudják, hogy vál­lalatuk kocsija valahol a kon­vojban áll, és élelmet, ciga­rettát küldenek nekik. Szinte felketedik az út a kis- katonáktól. Óriási hóekék mar­ják az „ellenséget”, ütemesen haladnak. Sárik István rend- dór főtörzsőrmester hol ma­gyarul, hol oroszul vezényel, intézkedik, irányít. Méghozzá jó kedvvel! Ez pedig talán még a hóekénél is többet ér. Egy­kettőre mosolyra húzódnak a fáradt ráncok. Ö is itt van éj­jel óta. 850-es FIAT, félig hóba temetve. A főtörzsőrmester tárgyal a katonákkal, hirtelen izmos fiatal kezek ragadják meg „a kicsit” és tulajdonosa nagy ré­mületére levegőbe emelve ar­rébb tették a megtisztított útra. Mikor földet ér, hálásan megkérdi: — Ki emelt a legnagyobbat? Selyempapírba csomagolt rumos üveget nyom az egyik tiltakozó katona kezébe. Csütörtök délután 3 óra. A hó esik tovább. Fúj a szél. ■ k. m. ★ Két napja tart a hóvihar Cegléd, Abony és Nagykőrös Eladták a kombájnokat (Folytatás az 1. oldalról.) lad. Hétfőtől kezdve, mint Antal Imre igazgató újságolta — az eddig Váchartyánban ja­vított UE—28-as is az érdiek­hez kerül. Alaposan felkészül­tek ennek a típusnak a sza­lagrendszerben történő javítá­sára. Egyébként a szomszé­dos megyékből a szokásosnál jóval több traktort hoznak a termelőszövetkezetiek, csupán a Pest megyeiek kényelme­sebbek. Pedig most kellene igye­kezniük, hogy mire a kin­ti szezon megkezdődik, valamennyi traktor ba­rázdába állhasson. Attól tart az igazgató, hogy később, a torlódás miatt ép­pen a szűkebb hazánkba tar­tozó megyeiek látják majd ká­rát a késlekedésnek. Érd az \ új körülményeknek megfele­lően átállt a „tisztított profil­ra”, ezentúl ugyanis túlnyomó- részt csak traktorjavítással foglalkozik az állomás. A kombájnjait is eladta már a környező termelőszövetkeze­teknek. Néhány arató-cséplő­gép maradt a színek alatt, hogyha az aratás úgy kívánja, besegíthessenek a gabonabe­takarításba. Minthogy a sze­relők közül a legtöbben jól értenek a kombájnvezetéshez, korszerű konyhával, kultúrte­remnek is használható, nagy ebédlővel, öltözőkkel és 40 személyes fürdővel szolgálja ki az állomás dolgozóit. — sp — GÉZA'­21. — Csak viccelt. Ö maga is megmondta, hogy csak viccel — vetette közbe Laci. — Igen. De ez akkor csak azért volt vicc, mert nem le­hetett megcsinálni. Én akkor értettem meg, hogy ez az egész géppisztolyos tervezgetés kép­telenség, agyrém. Magam előtt láttam ezt az öreg ezre­dest, amint fehér haja kitü- rernlik a katonasapka alól, tényleg lakást szerzett ennek a fajankónak, talán ő is utál­ja a németeket, neki is elege van már az egészből, zötyög az autóban, én pedig egy utca­sarkon állok és beleeresztek egy sorozat golyót. nyáron az arra vállalko­zókat kölcsönadják a gazdaságoknak. Az immáron egymásután háromszoros élüzem a múlt esztendőt is eredményesen zárta, s bizakodnak is az ér­diek, hogy nem járnak rosz- szabbul a részesedést illetően az előző esztendőnél. Tavaly tovább javultak a munka- és szociális körülmények. Év vé­gén adták át rendeltetésének a szociális kombinátot. A ha­talmas épület, amely jórészt társadalmi mun­kával épült, — Ilyenkor még jobban hi­szed, hogy van Isten, mert el­rendezte a dolgokat, és meg­menekültél ettől a képtelen szörnyűségtől — mondta Laci, bár nem akart gúnyolódni. Sú­lyos aggodalom ébredt benne. Mégis csak meg kell kérdez­nie ... Folytatta tehát: — És ha most valaki, nem a fantá­ziában, de tényleg a kezedbe adna egy géppisztolyt, és meg­tanítana, hogyan kell kezelni és azt mondaná: itt, a szom­szédos házak között van egy légvédelmi üteg, veszélyezteti a környék minden házát és környékén. A 110 kilométeres óránkénti szél sok helyen meg­bénította a forgalmat, és aka­dozott az áruellátás is. A MÁV-nál elmondták, hogy a személyvonatok többsége ké­sik. A rövid járatoknál csak ritkán fordul elő 30 percnél hosszabb, de hosszú vasútvo­nalakon sokkal jelentősebbek a késések. Volt olyan belföldi járat is, ahol 120 percet ké­sett a szerelvény. A tehervo- natoknál még rosszabb a hely­zet: a rendező pályaudvarokon a váltókat befújta a hó, kitisztítására kevés remény van. mert a szél nem akar szűnni. A síneken hómarók és hóekék tisztítják a pályát. A MÁVAUT-nál tájékoztat­tak, hogy a Cegléd—Abony út járhatatlansága miatt nem közlekednek a buszok, szüne­tel a Cegléd—törteli járat is, nehezen mennek a buszok Kecskemét felé. Cegléden, a Dózsa laktanya előtt tegnap a hóban állt egy autóbusz, s a hómunkások a jármű kiásásán fáradoztak. A Tiszakécske— Budapest járatnak tegnapelőtt este kellett volna a fővárosba érkeznie, azonban csak tegnap délelőtt 10 órakor futott be. Az 5-ös úton csak Lajosmi- zséig, a Bajai úton csak Ka­locsáig, a Pécsi úton csak Du- naföldvárig közlekednek az autóbuszok. — Ma még zavartalan lesz a tejellátás — mondták a Bu­dapest és Vidékié Tejipari Vál­lalatnál —, de ha az idő nem változik holnapig ... Tegnap délelőtt 10 óráig 540 ezer liter tejnek kellett volna a főváros­ba érkeznie, helyette mindösz- sze 180 ezer jött. A legtöbb ne­hézséget mégsem a Budapestre szállítás okozza, hanem a tej összegyűjtése a falvakon, ta­nyákon. A Meteorológiai Intézet táv­előrejelző osztályán nem sok jóval biztattak. Az egyetlen, aminek örülhetünk az, hogy a közeljövőben nem valószínű, hogy megismétlődik, a 100 ki­lométeren felüli szélvihar. Az idő továbbra is hideg ma­rad és havazásra is számít­hatunk egész héten. Sajnos nem szűnik meg a hófúvás sem és várható, hogy még több út válik járhatatlanná. Tegnap este negyed 7-kor kaptuk a hírt a Budapesti Közúti Igazgatóságtól, hogy végre felszabadult a 4-es út két nyomtávon közlekedhet­nek az autók. A hóekék most már az út szélesítésén, dol­goznak. E jó hírt az este folyamán baljós követte: a dabasi já­rásban hófúvás kezdődött, s most itt került veszélybe a közlekedés. m. s. ★ A megyehatárokon túl is problémákat okozott a hó­fúvás. Pécsett a rpecseki és a Dráva menti termelőszövet­kezetek szövetségének évi ülését el kellett halasztani, mert a küldöttek gépkocsjai hóba fulladtak. Hatvanöt tag­szövetkezet elnöke közül mindössze 14 jutott el Pé­csig, ők is nagy késéssel, a többiek el sem tudtak in­dulni, vagy útközben rekedtek el. A gyűlést február utolsó napjaira halasztották. A dombok között fekvő Tol­na megyei Alsónánáról a hon­védség segítségével juttattak kórházba egy szülő asszonyt/ A mély völgyben elterülő fa­luból a közbeeső hegyen át szánnal vitték Várdomb köz­ségig. A vajúdó asszony férje a szán előtt vezette a lovakat, nehogy szakadékba csússza­nak. A mentőkocsi a hó­vihar és a hóakadályok miatt azonban még Várdombig sem jutott el, a honvédség terep­járó gépkocsija szállította végül is Szalai Istvánnét a szekszárdi kórházba, ahol egészséges kislánynak . adott életet. ★ De nemcsak hazánkban tombol a hóvihar, hófúvás van Olaszországban is. Az utóbbi 24 órában Itálián átseprő hóvihar pusztításának eddigi mérlege két halott, szá­mos sebesült és tetemes anya­gi kár. Ferrara közelében hó­vihar lepett meg váratlanul két munkást. A szerencsétle­nek nem tudtak idejében haj­lékot találni és megfagytak. Sokan megsebesültek a beha­vazott és síkossá vált utakon előforduló közlekedési balese­teknél. Firenze közelében a hó teljesen eltorlaszolta az or­szágutat. Közép-Olaszország- ban a hóviharok sok telepü­lést teljesen elzártak a külvi­lágtól. Letépték a házak tete­jét, fákat csavartak ki töves­tül, s befújtak egy oroszlánokat és tigriseket szállító cirkuszos kocsit. A rendőrségi jelentések szerint falkákba verődött farkasok élelemért még a völgyek fal­vaiba is bemerészkedtek. Pis- toia vidékéről háromméteres hótakarót jelentettek. KISREGÉNY minden emberét, mert a repü­lőgépek állandóan keresik, lö­vik, bombázzák... — Nem. Nagy csönd lett. — Tisztára megőrültél. — Nem őrültem meg. Elmé­letileg okoskodunk csak, sem­mi értelme az egésznek, de mégis megmondom: nem tu­dom elképzelni, hogy egy ma­gyar katonát meggyilkoljak. Folyton az öreg ezredest lá­tom magam előtt az ősz hajá­val, gyerekei vannak, s a mel­léből ömlik a vér, a kocsi ülé­se is csupa lucskos vér. — Emlékeztetni szeretnélek a te szavaidra. Belém véső­dött, mert éppen te figyelmez­tettél valamire, és én • elbá­multam, hogy előbbre jutot­tál, mint én. A vonaton tet­ted fel a kérdést, hogy vajon nincsen-e egy pillanat az em­ber életében, amikor mindent Vállalni kell, mindent kocká­ra dobni, ha később nem akar­ja magát nagyon szégyelle­ni... Hogy később szembe tudjon nézni önmagával. — Ebben a káoszban, pusz­tulásban, nyilas tivornyában már semmit nem lehet csinál­ni. Akkor még volt nemzet, ma már nincs. Ez már egy roncs nép, fejvesztett, pusztu­ló, erőtlen. Több szó nem esett közöt­tük. Laci keserű hangulatban vetkőzött, most örült, hogy lem ég a villany, nem látják egymást. Igen: így néznek ki a hősök közelről... Nem mer­te erőltetni a vitát, a meggyő­zést. Megette a fene, ha ilyen helyzetben valakit agitálni kell. A felelősségre gondolt: Jenő az ő felelősségére jönne, ha jönne. S kicsit megköny- nyebbült arra: milyen jó, hogy az a „szavatolok érte” nem érvényes. A következő este nagy meg­lepetést hozott. Az ajtón ko­pogtak, és belépett Martin né­ni, utána Laci öccse, Pisti, majd Magda. Laci tökéletesen kővé változott. Nehezen tu­dott megszólalni: — Mamikéin, drága csilla­gom, hogy került ide? És te, te kutyafülű kölyök? — csó­kolgatta az anyja kezét, arcát, hátba veregette az öccsét. — Édes, drága kis fiacs­kám ... Én már csak ilyen síró-pityogó vénasszony va­gyok... — könnyeit törölget- te, kifújta az orrát. — Tudtam én, éreztem én ... Mondtam Magduskának: kislányom, vi­gyél el engem az én drága fiacskámhoz... Csak egy percre hadd láthassam, nekem az is elég lesz, csak a kezét Nixon február 23-án indul Nyugat-Európába Nixon elnök csütörtöki saj­tókonferenciáján bejelentette, hogy február 23-án indul nyu­gat-európai útjára. Az elnök j felkeresi Brüsszelt, Londont, Nyugat-Berlint, Bonnt, Rómát és Párizst. Mint mondotta, a tárgyalások napirendje „telje­sen nyitott”. Az elnök közölte, hogy az utazás után sor kerül­het szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészíté­sére, de „nem híve az elsietett csúcstalálkozóknak”. Vietnammal kapcsolatban Nixon megismételte, hogy vé­leménye szerint a párizsi tár­gyalásokon „jó volt a kezdet”, és most „előre kell haladni a lényeges kérdések megoldása felé”. Párizsi tartózkodása so­rán Nixon részletes megbeszé­lést tart Cabot Lodge nagy­követtel, az amerikai küldött­ség vezetőjével. Az elnök azt mondotta, nem szerepel tervei között az, hogy a dél-vietnami küldöttséggel is találkozzék, ez azonban Cabot Lodge ja­vaslatától is függ. Nixon nem nyilatkozott ar­ról, hogy az Egyesült Államok mikor és milyen ütemben von­ja ki csapatait Dél-Vietnam- ból. Azt mondotta, hogy az „amerikai fiúkat egyetlen nap­pal sem akarja tovább Dél- Vietnamban tartani, mint az szükséges”. Leszerelési kérdésekről szól­va, az elnök azt mondotta, hogy nem történt előrehaladás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Azzal kapcso­latban, hogy a Pentagon csü­törtökön bejelentette: az USA egyelőre leállította a „Sentinel” rakétaelhá­rító rendszer építését, Nixon azt mondotta, hogy ez a katonai politika általános fe­lülvizsgálatának része, s „nem csökkent a veszély”, amely az elhárító rendszer kiépítését in­dokolná. Azzal kapcsolatban, hogy szerdán elfogadásra ja­vasolta a kongresszusnak az atomsorompó-szerződést, az el­nök azt mondotta, hogy meg­ítélése szerint a szerződés a béke érdekeit szolgálja. „ Az elnök a közel-keleti hely­zetről szólva azt hangoztatta, hogy az USA kezdeményezőleg kíván fellépni. Nixon sajtókonferenciáján leszögezte: a szovjet vezetők­kel való tanácskozásra sor fog kerülni, de előbb meg kell is­merkednie Washington euró­simítsam meg, csak a hangját halljam. — Igen, igen, képzeld — bi­zonygatta Magda — így, egy­szerűen nekem szegezte a ké­rést Erzsiké néni. Odaállt elém, átölelte a nyakamat, nem tudtam a tekintetéhek el­lenállni. Aztán arra gondol­tam: rólatok, hogy itt vagy­tok, tud a Linda néni, a Far­kas Kálmán, a Kecskés, és — hát pont az édesanyád ne láthatna legalább egyszer? __ — Dehát honnan tudta? — kérdezte Laci. — Ja-a-j, fiam... Honnan tudják a madarak ősszel, hogy indulniuk kell?... — Tessék, ide, a kálya mel­lé, a melegre. — Hát csak egy cseppecs­két, hogy jól megnézzelek ma­gamnak, arany fiam. Akkor már kibírom, míg végleg ha­zajössz. Pisti kiugrott az ajtó elé, nagy hátizsák szenet cipelt be: — Ezt én csaptam meg a sufniból, míg apa átment a szomszédba. Az öregúr nem tud semmiről. — Ez volt a Magdus kikö­tése. Mert tudod, milyen apá­tok, akkor csak forgolódna egész éjjel, hogy jaj, mi van azzal a gyerekkel, miért csi­nálta ezt a marhaságot, én is voltam katona, mégse haltam bele, de ez a gyerek mindig ilyen vakmerő volt, mindig a saját feje után ment... — Drága, jó édesanyám ... Dehát ez tényleg nagyon ve­szélyes. Ha most jönne egy razzia és itt találnák ... Maga is „rejtegetőnek” számítana. pai szövetségeseinek álláspont­jával. Belpolitikai kérdésekről szólva, az elnök egyebek közt kijelentette, tisztában van az­zal, hogy „a néger lakosság nem tekinti barátjának”. CSAK RÖVIDEN... HAT ÓRA 20 PERCEN ÁT tárgyaltak tegnap Párizsban a vietnami négyhatalmi értekez­let részvevői. A következő ta­lálkozóra egy hétmúlva kerül sor. A MOSZKVÁBAN tartózko­dó Jan Marko csehszlovák kül­ügyminisztert fogadta Nyiko- laj Podgornij, Leonyid Brezs- nyev és Andrej Gromiko. SOPHIA Sophia Loreu csütörtökön távozott a genfi szülészeti kli­nikáról. A művésznő kisfiával Rómába repült. Az olasz film­sztár elmondotta, hogy több filmszerepet felajánlottak neki, de ö kijelentette, nem tetszik neki a forgatókönyv és nem vállalta a szerepeket. „Lehet­séges, hogy ez majd elmúlik, de jelenleg anya akarok len­ni. Talán két év múlva szeret­nék megint egy bébit és utána örökbe akarok fogadni még egy gyermeket” — hangzik Sophia Loren nyilatkozata. — Odaállnék eléjük: vigye­nek engemet is. Az akasztófa alá. A fiammal együtt __ A kicsike, törékeny asszony szemében eltökélt fény csillo­gott, elszántan megigazgatta a fejkendőjét. Laci nézte az anyját. Hogy öregszik ez a szép, tiszta arc, hogy töredezik a homlok si­masága ... Egyik fia a fron­ton, a másik szökésben. Ott van gondnak a férje, meg a legkisebb gyereke. Biztos tö­rődik a Feri feleségével, az Énekes Ilonkával is. Honnan van ennyi jóság, kimeríthe­tetlen erő benne, csak mindig másért, a többiekért. Ilonka ... Meg is kérdezte az anyját: — Mi van a sógorasszony- nyal? Hogy él az ott egyedül, szegény? — Édes fiam, az egy tragé­dia. Ferencről az égvilágon semmi hír. Ilonka meg min­denféle más utakát keres, hogy valamit megtudjon. Jós­nőkhöz jár. apád már össze is veszett vele — hát perzse, csak úgy finoman, mert nem akarja megbántani —, hogy minek foglalkozik ilyen mar­haságokkal. hazudnak azok mind. Aztán egyszer Ilonka nekem megmondta, hogy be­szélt Ferenccel, látta is egy kristálygömbben, ' tisztára megismerte, a hangját is, nagy fehér hómezőn feküdt és azt az egyet kérte, hogy imádkozzon érte. — Szörnyű — sóhajtotta Laci. — Ez az Ilonka értelmes, okos asszony ... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom