Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-06 / 30. szám

Vitatkozó klubtagok Megoldás kerestetik A Kossuth Művelődési Ház­ban működő ifjúsági klub­ban élénk az élet. Itt jó alkal­mat találnak a fiatalok a szabad idő kultúrált eltölté­sére. A klubtagok az ipari ta­nulók és a gimnazisták kö­zül kerülnek ki. Vetélkedőket rendeznek, különféle előadá­sokon vesznek részt, vitadél­utánokat tartanak. A kötetlen klubforma jó lehetőség a szórakozásra és a sokoldalú ismeretterjesz­tésre egyaránt. Jó lenne, ha a jelenlegi hetvennél több diák lenne klubtag és ha a munkásfiatalok is bekapcso­lódhatnának, azonban a kul- túrház lehetőségei korlátozot­tak. Kevés a heti egy fog­lalkozás is. Megoldást kell keresni ezekre a kérdésekre. — Farsangi bálra készülődik a Magyar Autóklub ceglédi csoportja. A vidám összejöve­telt Cegléden rendezik meg, nagykőrösi klubiéi sóikkal kö­zösen. A februári, immár ha­gyományos mulatságot érdek­lődéssel várják a két város autós és „autótlan” lakói. PEST MEGYEI HÍBIAP KÜ1ÜMKIADÁS A A nfásodik műszak KM TAKARÍTSON? Jöhetne egy vállalat — Megbecsült segítség A CEGLÉDI JÁRÁS XIII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 19G9. FEBRUAR 6., CSÜTÖRTÖK A VÉGREHAJTÁS FOLYAMATOS Tavaly hamintegyen TEVÉKENY TANÁCSTAGOK — KÖZÉRDEKŰ JAVASLATOK Reggeltől késő délutánig folyik a munka a városi tanács irodáiban. Az ügyfelek elége­detten veszik tudomásul, ha valami újat fedeznek fel Ceg­léden, vagy ha ügyük gyorsan elintéződik. A Ceglédi Városi' Tanács és végrehajtó bizottsága tavaly és az előző években is elsősorban a hosszabb idői-e szóló fel­adatok végrehajtására összpontosította tevékeny­ségét. Ezek mellett foglalkozott a rövidebb határidejű és a napi feladatok lebonyolításával. Te­vékenységét a féléves terv és a munkaprogram szabta meg. Tavaly több jelentős napirendi pont szerepeit a városi tanács ülésein, amelyek természetesen n’em valósulhatnak meg egyik napról a másikra, de végre­hajtásuk folyamatos. Megtár­gyalták a városközpont fej­lesztésének tervét, részletes rendezésének mikéntjeit. Fog­lalkoztak a ceglédi tsz-ek áí- lattenyésztésének helyzetével. Nylonzacskó — NYLONZACSKÓT tes­sék, vegyenek asszonyok! Itt a nylonzacskó! Savanyí­tott káposztának, rizsnek, babnak, túrónak. Nylon­zacskóban pirosabb a piros alma, vegyék, vigyék! Tar­tós, szétnyűhetetlen, ki nem ázik, be nem ázik. — Vegyenek — kínálja a piacon egy ember télen,, nyáron. Topog a hóban, feltűrt gallérja mellett pi­rosra csípi a fülét a szél. Le nem sül a kalap a fe­jéről, ha tűz a nyári nap­fény. — Nylonzacskót tes­sék, ki nem ázik, be nem ázik, elnyűhetetlen. Géppel ragasztott, géppel szabdalt, átlátszó műanyag hártya, a csomagolástech­nika vívmánya. Tíz éve még érdekesség volt. Most megszokott dolog. Az árus járkál a piaci forgatagban, a hangra felfigyelő piaco­sok érdeklődő, lenéző, saj­nálkozó, kaján tekinteté­nek kereszttüzében, a ko­fák irigykedően ellenséges, vagy segítőt látó pillantá­sától kísérve. Járkál, ácso- rog zacskókötegével. Ki nem ázik, be nem ázik ... PEDIG, dehogynem. Sza­kad, csöpög, nyílik az al­ján, oldalt és mindenütt, akár azonnal, mihelyt va­lami súly kerül belé. Mér­gelődünk miatta, szidjuk magunkat, hogy vettük. Pedig tudjuk, hogy nem örökéletű, hogy csak cso­magolásra szánták, épp úgy, mint a többi fóliát, papirost, zacskót. Vesszük ismét és megint. Hiszünk benne, gyönyörködünk benne, cipelünk benne. Ilyen a nylonzacskó tisza­virág sorsa. AZ ELSŐ JÁTÉKRÓL is azt hittük, hogy örök va­lóság. Az első építőkocká­ról, a lencsibabáról. a gyertyás születésnapi tor­táról, Hogy sohasem fogy el, az első szerelemről.. . Hej, piac, hej, átlátszó, fényes műanyag, verkli­hangon kínáló piaci árus! Nylonzacskó ... Lehet, van otthon már tucatnyi, de a kínáló hangot hallva úgy érezzük, hogy még egy kell. Még egyetlen egy okvetle­nül kell! És veszünk. (eszes) .-zilálok száma pedig 43 volt. Az interpellálok elsősorban a választókerületek problémáit tették szóvá, de sok, az egész várost érintő problémával kapcsolatos javaslat is elhangzott. A télen megindult a tanács­tagok tájékoztatása, oktatása is. Ennek során a rendietek­kel és az új feladatokkal is­merkednek meg a tanácstagok. Telt ház a fodrászüzletben. A szárítóburák alatt engedel­mesen, türelemmel ültek a lá­nyok, asszonyok. A monoton zúgásban egyszer csak egy éles női hangra figyeltek fel azok, akik még „szárazon” ül­tek. — Nem tudsz valahol egy bejárónőt? A megszólított lemondóan legyintett, ami annyit jelent: bejárónő? Ugyan kérem ... Gál Emília kozmetikussza­lonjában hatan várakoztak. A téma: bejárónő. Aki nincs. Ha pedig van, az igen drága. A tízforintos órabér mellett, a dolgozó háziasszonynak, még mielőtt elmegy a munkába, oda kell készítenie a reggelit, ebédet. Mellé egy üveg sört, egy kávét. Olyat, amit a néni szeret. Mert ha a kávé vagy a jó fa­latok nem elégítik ki az Igé­nyeit, bizony kell egy fél óra, amíg kiengesztelődik. Ha meg ALBERTIRSA A városban folyó ipar- fejlesztéssel, a kereske­delmi ellátottsággal, új rendeletek életbeléptetésé- sével, Cegléd fásításával, par­kosításával. A közügyek iránti érdeklődést mutatja, hogy ta­valy a tanácsüléseken 31 in­terpelláció hangzott el, a fel­Üj szertárban szórakozhatnak AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK Az albertirsai önkéntes tűz­oltóság közgyűlésen adott szá­mot tavalyi munkájáról. Az el­múlt évben nem volt jelentős tűzeset, ami jó munkájuk bi­zonyítéka. Sikerrel járt a meg­A felüljáró „bejárata“ A BÜNTETÉS: BÍRSÁG Amerre Járlak, nyíltak az ablakok Foto: Szabó előző tűzvédelmi tevékenység és a járási versenyen jól sze­repeltek. Létszámhiányra nem panaszkodhatnak, mi több, so­raikban fiatalok is vannak. Igyekeznek vonzóvá tenni a testületi életet, jó kapcsolatban állnak a tanáccsal, a társadal­mi szervezetekkel és a lakos­sággal. Munkájukat most újabb siker koronázza: új szer­tár építésére kaptak ígéretet. Helyének kijelölése folyamat­ban van. Az előzetes tervek szerint az új épületben a szó­rakozásra is lesz lehetőség. Az önkéntes tűzoltóság társadalmi munkával Igyekszik előmozdí­tani az új szertár mielőbbi fel­építését. <j.) túl magasan van az ablak, a felső részét bizony a gazdasz- szonynak kell megpucolni, mert ezek az idős takarítóné­nik igencsak szédülnek. Ha a víz nincs bevezetve a lakásba, takarítás előtt szaporán hord­ja a vizet a ház apraja-nagy- ja... Bejárónő. Napjainkban va­lami furcsa mellékzöngéje van e szónak. Rögtön a régi világ­ra gondolunk, amikor a „nacs- cságák’’ ugrabugráltatták — jó falat és fekete nélkül — a bejáró takarítókat. A szó ugyan megmaradt, de a jelleg változott. Most nemcsak a jó pénzkeresettel bíró családok kényelmét van hivatva szol­gálni, hanem azokon a dolgozó asszonyokon is segít, alak na­pi munkájuk mellett szívesen másra bíznák a házi munka nehezét. Sok vicc, szatirikus írás született a bejárónőkről. A végkövetkez­tetés azonban egyértelmű: megbecsült, nagyon megbe­csült dolgozói ők a háztartá­soknak. Csak lenne belőlük elegendő! A beszélgetés során elhang­zott az is, hogy jó a főváros­ban meg a nagyobb városok­ban élő dolgozó nőknek, ahol takarítóvállalatok vannak. De rögtön jött a kérdés: Cegléden miért nincs? Számolgattunk, és kiderült, volna rá igény. Két-három évvel ezelőtt a helyi földművesszövetkezet ve­zetőségének volt egy ilyen gondolata, de az csak gondo­lat maradt. Igaz, az új kezde­ményezés, különösen ha befek­tetéssel jár, kockázatos do­log. Az utóbbi években egyre több az igény. És azok az asz- szonyok, akik késő este kény­telenek rázni a porrongyot, bekapcsolni a mosógépet, bizo­nyára arra gondolnak, . vajon mikor hirdetik már városunk­ban is a gyors, pontos, meg­bízható, olcsó takarítókat. (— csat) Munkában n hnmokszérék A keddről szerdára virradó I éjszaka ismét telet hozott az. Alföldre. Bár a hőmérséklet a ceglédi járásban nem csökkent sokkal a nulla fok alá, a szél azért megtette a magáét: I hordta a havat. A főútvonala- j kon ismét munkába álltak a \ KPM ceglédi útmesterségének gépei. I Az ellenőrző szolgálat jelen­tései alapján fontossági sor­rendben igyekeznek felszá­molni az utak síkosságát. Ütőreik gyakran hívják fel a gépjárművezetők figyelmét az óvatosabb közlekedésre, a bal­esetek megelőzésére. Száz forintért 300. M. Mik­lós ceglédi lakos az Alföldi Étteremben sörözhetett. A mellette levő asztalnál egy vendég száz forintot tett az asztalra, fizetés céljából, de közben elment egy másik tár­sasághoz, otthagyva a pénzt az asztalon. M. Miklósnak megtetszett ez a fizetési mód­szer, és még mielőtt a pincér odament volna a „fizető” asz­talhoz, zsebretette a pénzt. Ezt a diszkrét mozdulatot azonban észrevették, és most 300 forintot vehet elő a zse­béből, amit a szabálysértési hatóság csekkszámlájára kell befizetnie. Csendháborítók. Cs. János, N. József, M. József és P. Ti­bor tápiószőlősi lakosok nem­régiben a jó fizetés örömére alaposan beszeszeliek. De a szórakozásnak véget vetett a záróra. Jókedvüket az utcán folytatták. Amerre jártak, nyíltak az ablakok. Ugyanis túl hangosan „üdvözölték” az alvó város lakóit. Alaposan megcsappan a jókedv, ha a fejenként 200—200 forintról szóló befizetési lapot kikézbe­síti a postás. A jó gazda. Mert az volt V. János tsz-tag a kutyáihoz, amelyek szabadon jártak- keltek a határban, nem kis riadalmukra a vadaknak. A jó lelkű gazda pedig már nemegyszer kapott figyelmez­tetést: tartsa kutyáit meg­kötve. Az állatszerető V. Já­nos 300 forintot fizet jólelkű- ségéért. „ABC pavilon” — vagyis olyan hely, ahol mindent egy helyen meg lehet vásárolni. Már ahol engedély van rá. Mert a Vak Bottyán utcai zöldséges pavilon csak zöld­ség- és gyümölcsárusításra ka­pott engedélyt. Hogy akkor mit keresett a pult alatt a szilva- meg a barackpálinka? Arról az áruda vezetőjének kellett beszámolni a szabály­sértési irodában. A „beszá­moló” után még egy csekket töltött ki 300 forint pénz­bírságról. Még nincs náthajárvány \ i A ceglédiek is — mint az ország többi lakói — érdeklődés sei figyelik a híradást a világjáró hongkongi nátha útjáról. A legutóbbi értesülések — az, hogy Lengyelországban, Ausztriá­ban és Moszkvában is bemutatkozott már — felkészülésre j késztetik a lakosságot. A gyógyszertárak megfelelő raktárkész­lettel rendelkeznek a járásban, az élelmiszerboltok pedig C- i vitamin tartalmú szörpökből, teából és citromból igyekeznek zavartalan ellátási biztosítani. I A tanyai tejszövetkezetek V alamikor 40—50 évvel ezelőtt a ceg­lédi tanyák között csak a mezőőr és a végrehajtó képviselte a közigazga­tást. A mezőőr, aki inkább kézbesítő volt, hordta kifelé a fizetési meghagyá­sokat. A végrehajtó pedig hordta be­felé a fizetni nem tudó parasztok utolsó félcsipejű tehenét is. A határunkban napról napra kevesebb tehenet és nap­ról napra több végrehajtót lehetett látni. Több takarmányt, lucernát, répát, kukoricát termelni a megmaradt tehe­nek részére — tanácsolta Váróczi Mi­hály bácsi gazdáinknak. Az állatte­nyésztés húz ki bennünket a bajból, és nem a búza árát kiegészítő boletta. A tehéntej eleinte keresett áru volt. Batyuzó fiatalemberek még a távoli ta­nyákat is bejárták érte. Lehetett rajta szépen keresni. A vasúti utazás nem ke­rült sokba. A tejet kétszeres vásárlási áron mérték el a Pest-kórnyéki lako­soknak. A batyuzók kezdetben havon­ként rendesen fizettek a tejért. Később azonban folyamatosan nagyobb és be- hajthataílan összeggel maradtak adósok. Nagy keresetüket eltékozolták, közben panaszkodtak, hogy a termelői és fo­gyasztói tejárkülönbözet nem fedezi a költségeket. Egyszer a kalauz bünteti meg őket, máskor a hatóság. Arról per­sze hallgattak, hogy a budapesti tündé­rek is sokba kerülnek, különösen az olyanok, akik képesek ruhátlanul tán- ■olni az asztal tetején. » harmincas évek elején már nem a » termelési, hanem az értékesítési gondok gyötörték tejtermelőinket. Az aránytalan jövedelemelosztás miatt fo­gyasztóközönségünk nagy részének ki­csi volt a vásárlóereje. Hiába volt egy bányabárónak ezerannyi jövedelme, mint egy bányásznak. Nem bírt ezer­annyi túrót, tejfelt megemészteni, mit megevett volna egy dolgozó, ha lett volna rá elég pénze. A harmincas években a tejértékesi- tési bizonytalanság megszűntetésére, városokban, falvakban egymás után alakultak a tejszövetkezetek. Számuk hazánkban hamarosan meghaladta az ezret. Viszont a tanyavilágban 1933-ig még nem volt egy sem. Az első tanyai tejszövetkezetet a T elelőmajorkömyéki kisbérlök kezdeményezték. Nekik kel­lett először megbirkózni a hatóságok akadékoskodásával, a batyuzók ellen­szenvével és egyes gazdatársaik bizal­matlanságával. Az első áldozatot és koc­kázatot a 2—3 tehenes kisemberek vi­selték. Azonban nem hiába, mert szer­vezőmunkájuk szép eredménnyel járt. A szövetkezetük megerősödött. Már az első évek tejforgalma megközelítette az évi kétmillió litert. A tagok száma meghaladta a háromszázat. A tagok évi tejtermelése — katasztrális holdra vetít­ve — elérte a hatszáz litert. A tejár egy évtizeden át 12 és fél fillér volt li­terenként, amikor egy kiló olajpogácsá­ból, korpából és kukox’icadarából álló vegyes abrak a szövetkezeten keresztül körülbelül csak 10 fillérbe került. Az alaptakarmányon felül annyi abrakkal fedezni lehetett három liter tej előállí tásához szükséges fehérjemennyiséget. A tejszövetkezet hamarosan meg nyerte a tagok bizalmát. Kisembe­rekből álló vezetősége becsületből, ügy­buzgalomból jelesre vizsgázott. Havonta kétszer fizettek a tejért. Kezükben soha egy liter tej, egy fillér el nem veszhe­tett. A tartalékpénzből már a Nagy- kátai úton fióküzemet is építettek. Pél­dájuk nyomán Kecskéscsárdánál, majd Zöldhalomnál is alakul tanyai tejszö­vetkezet. A fényes lovú, de kócos lehenű tanyai gazdák kezdtek a tehéntartásra, majd avégböl a takarmánytermelésre nagyobb gondot fordítani. Több takarmányból több lett a trágya is. Jobb lett a termés- eredmény, jövedelmezőbb a gazdálko­dás. A tanyák között napról napra több és kövérebb tehenet, és napról napra kevesebb adóvégrehajtót lehetett látni. A tejszövetkezetek vezetősége rá akart térni a zsírtartalom szerinti tej­árfizetésre, amit — a háború után — ceglédi kezdeményezésre országosan is bevezettek, akkor azonban közbejött a második világháború, ezzel együtt a szövetkezet pusztulása. A romok még füstöltek városunkban, de már a szövetkezet újra kezdte műkö­dését. A városi csecsemők éhesek vol­tak. A kórházakban is kellett a tej. Kiss Sándor fölözőmester sáros, vizes utakon tanyáról tanyára járt gyűjteni a tejet. Ostyáni Mihály az egyik. Veres Mihály a másik üzemet állította munkába. Ma­gyar Mihály a felügyelőség elnöki tiszt­jét látta el. Majd akadt egy érettségizett lányka, aki a könyvelést és a pénzkeze­lést végezte el, majdnem díjtalanul. S ok egyszerű kisembernek kellett mindent újra kezdeni, azért, hogy 1945 elején felszabadult fővárosunkba megindulhassanak az első tejeskannák. Rövidesen ceglédi tejet fogyasztottak a pesti kórházak betegei és a pesti gyere­kek. Fgy tanyai öreg paraszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom