Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

VIDÉKE A • P ES/MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA „ ..amit csináltunk, jól csináltuk!“ Kis község — nagy család Látogatás a kávai zárszámadáson XI. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1969 FEBRUÁR 25., KEDD A tsz-ek „elszipkázzák" az embereket Kézikocsik - több típusban Változott a profil — változott a név a Maglódi Vasipari Vállalatnál Eddig Maglódi Gépgyár volt a neve. A „gyár” elne­vezés állna még most is, hi­szen igazi üzem területére lép az ember, üzemrészek, pavilon, büfé az udvar kö­zepén, overálos munkások, s középen hatalmas hidroglóbus magasodik. Ez a gyár „el­avult” jelképe. Hogy miért elavult? Ezt kérdeztük Faur Mihálytól, a Vasipari Válla­lat igazgatójától. — Való igaz, a gyár eddigi profilja a hidroglóbusok gyár­tása volt. Elsősorban népgaz­dasági érdekből, hiszen a vízellátás — főleg a gaz­daságokban — nem volt megoldott. Tizenkét—huszonöt köb­méteres hidroglóbust ké­szítettünk, de gyártásuk már nem gazdaságos — elláttuk a területet. Valóban, az iroda falán levő térképen kék foltok jel­zik, hová készült már vízto­rony. Kék karika mindenütt... — S most mivel foglalkoz­nak? — Kézikocsikat gyártunk, több típust. A cél: a kisebb területen végzett fizikai mun­ka megkönnyítése. A kézi mozgatású- — nem motori­zált — szállítókocsik nagyban könnyítik a munkát, például a szövőgyárakban, vagy a munkapadok között. S talán a legfontosabb: a csapágyak re­generálása. Az eldobott, másutt már nem használható csap­ágyakat megvásároljuk, s felújítva fele áron hoz­zuk újra forgalomba, azaz, a teljesen új csapágyak­nál 50 százalékkal olcsóbban. Óriási a kereslet, sok vevőt el kell utasítani. Elsősorban azért, mert á gyárak nem tudják: mi nemcsak eladunk, de veszünk is kiselejtezett csapágyakat! Másodsorban pe­dig: több ember kellene, 300 a létszám pillanatnyilag, de a tsz-ek szép lassan „elszip­kázzák tőlünk az embereket. Többet tudnak fizetni — men­nek hát a fiatalok. Előfordult, hogy az Itt dolgozó művezetőnk fele annyit keresett, mint a líj személyi igazolvány tulajdonosok a gimnáziumban A monari József Attila Gimnáziumban régi szokás szerint, a múlt héten ünne­pélyes keretek között adták át a személyi igazolványt az ott tanuló 16 évet betöltött fiataloknak. A gimnázium KlSZ-szerve- zete nevében Tóth ' Mária, is­kolai KlSZ-titkár köszöntöt­te a vendégeket. Ezután Ve- les Annamária Ill/a. osztá­lyos tanuló szavalta el a „Mert hősök voltak” című verset, amelyet Monor Jó­zsef Attila díjas költője: Ba- ranyi Ferenc írt. Ezt köve­tően Berla Ferenc járási KISZ-titkár tartotta meg ün­nepi beszédét — A fiatalok életében fordulópontot jelent a személyi igazolvány — mondta. Ismertette a személyi igazolvány jelentőségét. Be­fejezésül sok sikert kívánt a „dokumentum” tulajdonosai­nak további munkájukhoz. Ezután ünnepélyes pillanat következett: Cseh Kálmán és Szpevár Mihály őrnagyok át* adták az igazolványokat büsz­ke tulajdonosaiknak. — szy — Márciusi előzetes Maglódról Március 20-án ünnepi ta­nácsülést tartanak Magló­don, a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére. Március 21-én, a községi pártalapszerv tart ünnepi tag­gyűlést, ugyancsak az évfor­duló tiszteletére. Az ünnepi beszédet Szabó Gyula párt­titkár mondja. Az egyetemi felvételi vizsgákról ás a pontozásról A felsőoktatási intézmények nappali tagozatára pályázók június 26 és július 20 között tehetnek majd felvételi vizs­gát. A tanítóképző intézetek tanítói szakára és az óvónő­képző intézetekbe jelentkezők­nek azonban még a felvételi vizsgát megelőzően pályaalkal­massági vizsgán kell átesniük. A felvételi vizsgán — az öt fokozatú osztályzási rendszert alkalmazva, de az elégtelen osztályzatot 0-nak véve — kü- lön-külön osztályozzák az írásbeli dolgozatokat és a szó­beli feleleteket, illetve gyakor­latokat. A pályázók itt maxi­málisan tíz pontot érhetnek el. E pontszámokat egészítik ki a felvételi vizsga tárgyai­ból a középiskola második, harmadik és negyedik tanéve végén elért eredmény és az érettségi reiidűségének figye­lembevételével számított pon­tok. Annak a fiatalnak, a ki ta­valy megfelelt a felvételi vizs­gán, ha ismét ugyanabba az intézetbe és szakra jelentke­zik, nem kell felvételi vizsgát tennie. Erre vonatkozó kérését azonban a jelentkezéskor írás­ban kell közölnie. A felvételi bizottságok ha­tározatáról a jelentkezők írás­beli értesítést kapnak. Az el- utasítottakkal közük a felvé­teli vizsgán elért pontszámot, a döntés okát, valamint a fel­lebbezési lehetőségeket. NAPIRENDEN: az if jáságvédelem Maglódon tartanak ma dél­után 3 órakor vb-ülést, ahol beszámolnak a gyermekek if­júságvédelmi helyzetéről, va­lamint megtárgyalják a köz­ségrendezési és tisztasági hó­nap szervezésére a községfej­lesztési verseny beindítását. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrö: Chaplin kavalkád. Maglód: A Szaturnusz nem vála­szol. Mende: Vörös rózsák Ange­likának. Monor: Fényes szelek. Üllő: Riporterek gyöngye. Vecsés: Szerződés az ördöggel. fia, aki a tsz-hez ment át. Pedig nálunk sem rossz a bé­rezés — 1700 forint az át­lagkereset. A létszámhiány az oka, hogy csak egy mű­szakot tudunk kihasználni. — Hogyan alakul az idei terv? — A termélésben nem ter­vezünk többet, mint tavaly, főleg ha az előbb említett tsz-ek elszívó hatása még jobban jelentkezik. Viszont négymilliós beruházásunk lesz, kétszintes épület ké­szül, s itt kapnak helyet az öltö­zők, mosdók, kulturális ~he- lyiségek. Részben saját erő­ből, részben hitelből való­sítjuk meg az építést. Min­den megvan — most már csupán a Ceglédi Építő­ipari Vállalattól függ a do­log. — Gépi beruházás nem sze­repel a tervben? — Az idén csak kevés. Ta­valy ugyanis több új gépet vásároltunk. Ez tehát áz új nevű gyár élete. Persze más ez, ha az igazgatói irodában rajzoló­dik elénk, s más, ha a mű­helyekben. Körútra indul­tunk tehát a gyárban "— de erről majd legközelebb. (koblencz) Lassan végefelé közeledik a zárszámadási igény. A kávai Haladás Tsz is megtartotta február 19-én, szerdán zár­számadó közgyűlését, ahol több vendéget is köszönthet­tek; Földesi Istvánt, a járási pártbizottság, és dr. Illanicz Györgyöt, a járási tanács kép­viselőjét. A patronáló 2-es Autójavító Vállalatot Pálos Antal igazgatóhelyettes kép­viselte. Mészáros Sándor, a tsz el­nöke örömei számolt be arról, hogy 1968-ban is tovább ja­vultak az eredmények. Egy munkanap értéke 67 forint, egy munkaegységé pedig 41 forint lett. Fehér asztal melleti A kávai művelődési otthon­ban a Haladás Tsz az ünne­pélyes alkalomhoz méltó va­csorával várta tagjait Az emberék közé telepedve, kanál- és tányércsörgés, koc­cintás mellett sikerült elbe­szélgetnem néhány idős tag­gal. Sajátos ízű beszédük még annak a figyelmét is lekötötte volna, akit maga a téma nem érdekel túlságosan. Jani bácsitól kérdeztem, elégedettek-e? — Fiam! Az emberek so­hasem elégedettek. Olyanok vagyunk mi, hogy mindig töb­bet akarunk. Ha én háromez­ret keresnék havonta, akkor azt mondanám: miért ne ke­reshetnék négyet is? Jól van ez így? — Jól bizony. Ezért is van, hogy minden évben többet fi­zetünk, mert hiszen mi fizetünk maguknak. Nagyon jó ez az eredmény, de jövőre még többet akarunk. Sikerül is, majd meglátja. Beázott a siilyi IBUSZ-pavilon Szokatlan jelenségre let­tünk figyelmesek szombaton, kora reggel a sülysápi állo­máson. Az IBUSZ-pavilon el­árusítónője nem mosolygott ránk megszokott, kedves ar­cával. Nem is tehette, mert mint a nád, úgy hajladozott a kis pavilon tetején. Söpörte a félméteres havat. Csakhamar végzett munkájával, s lemá­szott közénk. Hangulata nem volt éppen rózsás. Kinyitotta a kis házikó ajtaját: — Nézzék csak, mi van itt!. — kiáltotta bosszúsan. Kíván­csian tekintettünk befelé. A rosszul összeállított pavilon hézagai közül sűrűn csöpögött a víz. Az egyik helyen vékony sugárban, békésen folydogált a szutykos lé. A hóseprés sem hozta meg a kívánt ered­ményt, mert nagy cseppekben kezdett hullani az eső. A fia­talasszony egy nagy halom ci­garettára mutatott: „Ez bi­zony mind elázottT —' ’ szólt keserűen. Ezután elmondotta, hogy már nyáron írásban kérte a pavilon megjavítását. Az ellenőrnek is emondta pa­naszát, alá minden hónapban rendre beírta a könyvecskébe, azonban mindezideig semmi intézkedés nem történt. Leve­lét válaszra sem méltatták. Ezen a napon az átázott ci­garetták miatt a fogyasztók igényeit nem tudták teljes mértékben kielégíteni. Félő, hogy ezekután nagyobb fenn­akadásra is lehet számítani. Mivel a sülysápi vasútállomás igen forgalmas — naponta több ezer dolgozó fordul itt meg — áz utazóközönség arra kéri a MÁV Utasellátó Vál­lalat vezetőségét, hogy a süly­sápi IBUSZ-pavilont sürgősen hozzák rendbe, s egyben a dohányellátás minőségét is javítsák meg. (—ky) „Barátságos arcot kérek!“ Szimpatikus, kedves lány fogad a monori fényképész ktsz előszobájában. Az ember, első pillantásával önkéntelenül is a „főnököt” keresi, s csak akkor szűnik meg kételkedé­se, mikor a kislány udvarias, határozottan csengő hangját hallja. Igen, Bihari Károlyné- nak, a ktsz vezetőjének távol­létében, gyakran ő a „főnök”, ilyenkor egyedül, segítség, nél­kül vezeti az üzletet. Tizenhat éves sincs még — „felvillan­nak” bizony olyan pillana­tok, amikor a vendég igénye, egyéni ízlése a rutinos fény­képész képzettségét és türel­mét is próbára teszi. Még ak­kor is, ha látszólag csak egy egyszerű igazolványképet kell elkészítenie. Megilletődés sem látszik arcán, magabiztosan mozog a vakító lámpák fényé­ben, — lámpaláz nélkül. Balogh Zsuzsa, mint első­éves fényképésztanuló, való­ban elég önállóan dolgozik. Az első iskolai beszámoló ide­jén, kimagaslóan érte el tár­sai közül a legjobb eredménye­ket. Hetente mindössze egy­szer kap elméleti „kiképzést” a monori szakmunkásképző isko­lában, a többi napon itt hasz­nosítja a tanultakat. Beszélgetésünk után nem Zsuzsától hangzott a szoká­sos kérés: „Barátságos arcot kérek”, hanem fotós kollégánk kapta lencsevégre a „helyettes főnököt”, amikor megérkezett a legközelebbi „kuncsaft” — és kezdődött a hivatás gyakor­lása. B. L. — P. I. Éppúgy állami támogatás nél­kül, mint az idén. Jani bácsi katonásan kihú­zott felsőtesttel ül, amikor beszél, de aki az állattenyész­tésre tereli a szót, kezével, ujjai játékával is formálja a szavakat: — Kérem, ezt is írja meg, amit én mondok: Mi területi­leg is, létszám szerint is a legkisebbek vagyunk a járás­ban, de mikor a nagyobb tsz-ek sorra felszámolták ser­téstelepeiket, mi akkor sem engedtünk. Nem — és nem! Most nézzék meg, kinek lett igaza?! A mi sertéseink mind exportra mennek. Tudja, mekkora haszon ez? Mi nem alapítunk melléküzemeket, nem kockáztatunk feleslege­sen semmit, de amit csinál­tunk, jól csináltuk! Nem így van? — fordul a körülöttünk ülőkhöz. — Ügy ám — bólintanak rá, s koccintásra emelik poha­raikat. A jó zamatú, eredeti kávai bor kihívóan csillan ... — Jókedélyű emberek ma­guk. Látom, szeretik a bort. A válaszra Miska bácsi az illetékes: — Mint minden magyar ember. Tudja, hogy a járás­ban a mi italboltunk forgal­ma egyike a legjobbaknak? Persze, ezzel nem mindenki dicsekedne, s mi sem, ha nem dicsekedhetnénk mással is. A járásban Vecsés után mi tet­tük a legtöbb pénzt a taka­rékba, mi, a legkisebbek. írja meg ezt is! Egyre nagyobb a hangza­var, rázendített már a cim­balmos is. Látom, mellettem egy idős néni szorongatja reszkető kézzel a poharát, már régen várhat, hogy ő is szólhasson. — Kedvesem, ha lehet, írja meg azt is, amit én mondok. Sokan vagyunk olyanok, akik már csak a kicsike nyugdíj­ból élünk. Én még sírtam is karácsonykor, amikor a tsz- től 150 forintot kaptunk aján­dékként. Sokat jelent az ne­künk, hogy gondolnak ránk. Jó, hogy helybeli az elnö­künk, ismeri a sorsunkat és mindig segít. Ugye, megírja, hogy nagyon köszönjük? Szé­pen írja meg úgy, ahogy mi gondoljuk! Körülöttünk kört alkotva mulat már a tagság java része. Jó torkúak a kávaiak, hang­juk szinte elnyomja a zene­kar muzsikáját. Magabiztos, céltudatos emberek. Valaki azt mondta közülük: „Kis község vagyunk, de egy nagy család. Az elnökünk a család- tő.” Vereszki Janos KÉTMILLIÓS NYERESÉG Villámlátogatás a péterí Rákóczi Tsz-ben — Miért nem szombaton jöttek? — ez volt a péteri Rákóczi Tsz főkönyvelőjének, Spenger Istvánnénak első kérdése. Persze nem volt ez „felelősségrevoná's”, inkább nevetős kérdés. , Kár volt le­maradnunk, hiszen a péteri tsz-nek ez volt az első éve, az első számadása, amikor mér­leghiány nélkül zárták az elő­ző) esztendőt. — Egymilliós mérleghiány helyett kétmilliós nyere­ség! — újságolta büszkén a belépő Mezei Kálmán, a tsz főmező­gazdásza is. — Kétszázötven­hat tagunk, százkilenc alkal­mazottunk van, s egy dolgozó tagra a tervezett 60 forint he­lyett 66 forint jutott. Köszön­hetjük ezt a szorgalmas mun­kán kívül az ecseri Törekvő Tsz-nek is. Segítettek, ami­ben csak lehetett. A növénytermesztésben óriási volt a «kiesés, de szerencsére ellensúlyozta ezt az állattenyésztés, ahol 400 ezer forint túltelje­sítésünk volt. Kilencszázötven ezer forintot tartalékalapra helyeztünk, főleg ebből sze­retnénk megalapozni a gaz­dálkodást — mezőgazdasági szinten. Melléküzemágaink — a parképítő, á csiszoló és a lakatosrészleg — amúgy is ki­fizetődő. Méltán bizakodó tehát a hangulat a Rákócziban. Hát még a közgyűlés napján! Er­re egyébként szavahihető tanú Kalina János bácsi is, a 180 éves borpince mestere is. Le­látogattunk hozzá az ódon boltozatú pincébe, ahol nem a „hordóközelség” miatt volt vi­dám a tagság szombaton. k. zs. RÓNA-TURMIX A Róna Vendéglátó Vállalat Aranyfürt díjjal tünteti ki azt a dolgozóját, aki kiemelkedő­en elvégzi munkáját, tudását nagymértékben gyarapítja, aki segítőkész, jó kolléga. Az Aranyfürt díj elnevezésű arany pecsétgyűrűt — amelyet stilizált szőlőlevél díszít — az idén második alkalommal ad­ták ki. Ellentétben az előző évek gyakorlatától, nemcsak központi, hanem hálózati dol­gozók is elnyerhették. Jól­lehet az Aranyfürt díj nem a monori járásban talált gazdá­ra — joggal reménykedünk abban, hogy a vendéglátóipar reprezentáns képviselői a mi járásunkban is „megpályáz­zák”. Monoron — a KlOSZ-büfén kívül — a közeljövőben újabb üzleteket nyit a Róna Vendég­látó Vállalat. A süteményeket kedvelőknek a József Attila utcában hangulatos eszpres­szót, a Hámán Kató utcában pedig kis falatozót létesít. Már­ciusban megnyílik az újjáala­kított Sport-bisztró is, ahol speciális koktélokat, meleg éte­leket, frissen sülteket árusíta­nak. A bisztró falait híres sportemberek sportszereivel| díszítik fel. A vecsési Halásztanya ven­déglőt ebben az/évben nagyobb éttermi résszel bővítik. Az át­alakítás után nagy létszámú csoportoknak is tudnak zárt­körű rendezvényt, esküvői va­csorát, vagy bankettet rendez­ni. Szeretnék a régi vecsési sramlizenés hangulatú estéket felidézni. ★ „Róna koktél” — a Róna revüje. Nem mindennapi műsoros estre, speciális kabarébemu­tatóra készül a Róna Vendég­látó. Az önálló, színes és hu­moros műsort a Ludas Matyi ismert humoristája, ősz Fe­renc írja. Az ősbemutatót feb­ruárban tartják, utána na­gyobb községekben is bemu­tatják, így többek között Mo­noron is. ■k Üj borokkal, süteményekkel, félkész tortakarikával és cse­megékkel bővítik a választé­kot. így például sztaniolba csomagolt desszertek: a csa­vart grillás rúd, a dióskocka és a Róna-szelet kuriózum lesz. Rövidesen megjelennek a Róna Vállalat éttermeiben a Hosszúhegyi Állami Gazdaság borai: a Lakodalmas, az Ál­domás, a Hárslevelű és a Mus­kotály. A különleges italok közül a Bíbor-nektár desszert- és a Tuscat, valamint az Amb­rózia csemegebor. ★ » S egy fagyos hír a dermesz­tő hidegben: még ebben a hó­napban megkezdik a fagylalt árusítását a monori Hangulat­ban. (Nem bánjuk, csak nyá­ron is legyen belőle!) <ő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom