Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
1969. FEBRUÁR 23., VASÁRNAP rtsr meí; 9 A KULTUSZ ÉS A VÁROS 1 AZ ÉL „Hej Nagy-Kőrös híres város! .. Arany János itt élt. Ezért is híres a város. Nyakas gesztus volt ez: a rangjára, hitére büszke, gazdag református város katedrát adott akkor „a priuszos” Arany Jánosnak. Két évvel Világos után adta a „főgymnasiumi” katedrát — az akkori császári aktákon még frissek a terhelő adatok. A parasztlapot szerkesztő, s ebbe politikai cikkeket író, a csatadalokat és a szabadságharcot népszerűsítő verseket író, a nemzetőrként és belügyminisztériumi fogalmazóként szolgáló Arany János a fegyverletétel után Bajzát és Vö- rösmartyt bújtatta. És jó ba rátja volt Petőfinek — jóbarátja, rendszeresen találkoztak. A város mégis katedrát adott. A város most büszke Aranyra. Lakói híresek városszere- tetükről — s ebben a cselekvő városszeretetben része van az Arany-kultusznak. Ha a kultusz további létére, jövőjére vagyok kíváncsi, a gimnazistákat kell megkérdeznem. Az Arany János Gimnázium harmadikosait. Harmadikban tanulnak Aranyról — s a 17 évesek már elég tág látókörűek. ! ŐSZINTÉN SZÓLVA, nehéz ; riportalany. Olyan, amilyet : már százszor megírtak. Élet- i pályája tipikus „szocialista i karrier”: parasztgyerekből i szabóinas, szabóinasból köz- ; életi vezető. Életéből hiányoz- i nak a tisztító katharzisok, drá- ; mai buktatók, útja vargabetűk ; nélkül vezetett a parasztifjúsn- j gi mozgalomtól a kommunis- ! ták nagy közösségéig, i Burokban született tehát dr. j Lakatos József? Szó sincs ró- ; la! A megpróbáltatásokból j bőven kijutott neki is. csak ép- ! pen mindig megmaradt sze- j rény, emberséges embernek. | — Kilencen voltunk testvé: rek, két „fészekalja” gyerek: : hat az első világháború előtt ! született, hárman utána. A S hatból ötöt temetett el anyám ! egy hét alatt, a tizennyolcas ! spanyoljárvány idején. A hatö- ! dik sírt nagyanyámnak ásták, | a hetedik napon. Amikor apá- : mat a frontra vitték, hat gyere- : két hagyott otthon, hat egész- ! séges kis kenyérpusztítót, s j amikor fogságból megtért, | egyet talált. A bátyám „kol- j csöngyerek” volt, rokonoknál, ! így kerülte el a többi sorsát, i Fűtött szobában ülünk, ő i háttal a világosságnak. Szemét : szemüveg, arcát árnyék rejti. : Mélyen a jegyzetem fölé ha- j jolok, hallgatunk. Kinn mí- ! nusz két fok van, idebenn ! sokkal hidegebb... ! — Utánam két kislány szü• letett. Tüdőbaj vitte el őket, í tízegynéhány évesen. Orvos, ! gyógyszer nem segített, szana• tórium kellett volna, akár a ! hét hold homok árán is. Apám ! jó gazda volt, sajnálta a föl- i det. kellett a takarmány az ál- i latóknak, nem adta. Sokszor ! szemére vetettem később. Ki- S lencszázötvenben a bátyám is j elment, a testvérek után. < Nyolcvanegyéves édesanyja ! velük él. Teát főz, kenyeret : szel, megmelegíti az unokák ! ebédjét, s fényes szemmel fi- | gyeli, hogy esznek. Esténként ! lassú mozdulattal matat a : konyhában, hogy ne üljön tét- j lenül. I — Apám gondolkodó ember ! volt, hetilapot járatott, innen- ! onnan könyveket is szerzett. A j fogságból új eszméket hozott i magával, valami különös, ma- ; gaálmodta szocializmusról. A ! marxizmusig sosem jutott el, > s a beszolgáltatások idején ! szép eszméi súlyosan összeüt- ; köztek a valósággal: csalódott ! ember lett, nem bírtam meg- ! győzni. Úgy is halt meg, értet- : lenül, ötvenhat tavaszán. Pe- i dig földosztáskor ő vette ke- : zébe a mérőlécet, amikor osz> tani kezdték a Blaskovich> uradalmat. A többiek haboz- 5 tak, féltek, ő meg csak forgat- ! ta a köbölőt. Az istent nem ! hitte, embertől meg, mi félni- : valója legyen annak — kér- ! dezte —, aki egész életében hét ; hold homokon gürcölt, még- i sem vitte semmire? 5 Lakatos József gyereknek is j olyan volt, mint a többi: jó j eszű, betűfaló, eleven. Tápió- ; szentmártonban messzi volt az ! artézi kút; erről a messzi kút- $ ról hordott vizet egy öreg ci- | pésznek, hogy cserébe kiolvas- 5 hassa az előző napi újságokat. $ Apja ígérte, hogy taníttatja, ! aztán meggondolta: négyet J nem bír, s miért pont vele te- J gyen kivételt? Hat elemi után ^ ki is maradt az iskolából. $ — A bátyám a gazdaságban $ segített, nekem nem fült hozzá 5 a fogam. Pestre kívánkoztam, 5 szakmát akartam tanulni. $ Egyik nagybátyám elszerzett $ szabóinasnak. Apám markom- 5 ba nyomta a vonatköltséget, $ meg 1 pengőt, a fájós fogamat $ kihúzatni, aztán az ismerős ^ kofákkal útnak eresztett. Ti- $ zenhárom éves voltam. Négy $ évig inaskodtam a Szentkirá- ^ lyi utcában. Jó ember volt a i mesterem, családtagnak tekin- ^ tett. ^ AZ ELSŐ POFONT mégis 5 ékkor kapta, nem a mester- $ tői —, az élettől. Attól kezd- $ ve, hogy átesett a sorozáson, ^ nem járt többé leventébe. § Úgyis katona lesz, minek? ^ Inkább az Almási téri szoc- ^ dem ifikhez ment, ha társa- § Ságra vágyott. A Víg utcai ^ rendőrkapitányságon nem | osztották nézeteit, s 30 napi 6 — felfüggesztett — elzárásra s ítélték. DR. LAKATOS JÓZSEF © Mit tudnak ma Kőrösön Aranyról ? Ha az Arany János Gimnázium nyugalmazott tanárát, az Arany János Emlékmúzeum igazgatóját, az Arany kedvéért idetelepedett dr. Tőrös Lászlót kérdezném, kiderülne, hogy Kőrösön mindent tudnak Aranyról. De ha valamelyik gyár segédmunkását kérdezném, esetleg kiderülhetne, hogy Kőrösön semmit sem tudnak Aranyról. Ha végigkérdezném az egész várost, sosem érnék a végére — de azért kiderülne, hogy sokan többet tudnak Aranyról, mint az országban általában. Persze, ez alacsony mérce. És valóban ez-e a mérce? Hiszen a kevésbé tanultak úgy is szerethetik Aranyt, hogy néhány versét ismerik csak (A vén gulyás, A vén gulyás temetése), s legfeljebb azt tudják róla, hogy itt élt a múlt században. Valóban, akikkel beszéltem, legtöbben így ismerik Aranyt. Kultuszának inkább érzelmi, mint tudásalapja van. Csakhogy veszélyes ez a „körülbe- lül-szeretet”! Mert az „érzelmi alap”, az otthon, a városban kapott „érzelmi többlet” ma kevés. A mai fiatalok között egyre kevesebben vannak (és mindig kevesebben lesznek), akik érzelmi alapon „belenőnek” a néha csak formális Arany-kultuszba. Rózsás László igazgató készségesen „rászabadít” a III/A- ra. Ahogy kértem: a legjobb magyaros harmadikra. S az előjelek valóban jók. Az osztályfőnök, Móricz Ildikó, elsőtől vezeti a gyerekeit, magyart és oroszt tanít és Aranyt „civilben” is szereti. Ceglédi, de ebbe az iskolába szívesen buszozik naponta. Itt az egyik érettségi tétel: a jelölt végigvezeti a bizottságot a földszinti Arany Múzeumon. A humán érdeklődésű osztály (35 tanuló, közülük 5 a fiú) valóban jó; jó irodalmár „problé- mázgató” diák, jó vers- és prózamondó is akad szép számmal köztük. És innen került ki az iskolai KlSZ-csúcsveze- tőség titkára és két felelőse. A tanárnő különben az iskola KISZ-tanácsadó tanára; három éve végzett Budapesten, tehát még friss a tudása. Az előjelek jók. Most nézzük a dolgozatokat. Amelyeket kérésemre a diákok írtak, Aranyról általában. Nem adatokat kértem. Szándékosan hosszan, bőbeszédűen magyráztam: engem az egyéni vélemény érdekel. Vártam, hogy valaki leírja: Arany „priuszos” volt. Ha nem is ezt, de valami hasonlót, ami a „beleélésről”, az „emberközelségről” tanúskodik. Vártam — de nem volt ilyesfajta válasz. Az eredmény így is jó. Mert ma még túl nagy igény ilyen válaszokra várni. Hiszen tanterv és tanmenet nehezen adhat helyet az ilyen igényeknek. Hiába erősödik az iskolai reform, elsősorban az adatok, a nagy összefüggések fontosak. Az alap, a minél szilárdabb,' megbízhatóbb alap, amire idővel ráépülhet a „priusz”? De ráépül-e idővel? © A dolgozatok egyharmadánál úgy látom, igen, idővel ráépül. A többinél az a benyomásom, hogy intelligensen és adatokkal alátámasztottan „iskolai szöveget”, „tankönyvszöveget” kapok, (itt is az egyszerű emberek, az egyszerű nép felé fordult.”) Es ez tulajdonképpen nem baj. Én sem harmadikos konyugalmából, lekezelő stílusából. — Szervusz. Megfogta a nő kezét, úgy, mint amikor vadidegen emberrel fog kezet, s érezte, hogy — nem érez semmit. Nem fut rajta végig hideg borzongás, nincs benne semmi megrendültség, mintha arról lenne szó csupán, hogy reggel elköszönnek egymástól. De hiszen közöttük már oly régen véget ért minden, ez az utolsó aktus annyi sincs, mint a hangverseny végén a kották összeszedése. Ott még rezeg valami, ha meghallhatat- lanul is. a levegőben a muzsikából. Itt, most? Semmi. A kottalapot leradírozták... A hasonlat olyan ostoba volt, hogy elmosolyodott. A nő elértette : — Jó kedved van. — Igen — mondta gyorsan, nehogy Hédi faggatni kezdje, mert most már legyenek túl mindenen. Nem is maga miatt, hanem Péter miatt. Egy nyolcéves gyereknek még nem sok érzéke van a melodrámákhoz. — Hát akkor még egyszer: szervusz. — Szervusz — felelte Hédinek, de most már nem nyújtott kezet. A nő elindult, ő meg rászólt Péterre: — Köszönj anyádnak! Péter ránézett, s ugyanazzal a * llhúzással, mint az anyja, azt mondta: — Csókolom. fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS Hédi hirtelen visszafordult, odasietett a gyerekhez, megcsókolta mindkét oldalán az arcát, magához szorította, s amilyen gyorsan tette ezt, olyan sebesen a kocsinál termett. Hallotta, amint a biztonság kedvéért elismétli az embereknek az öreg Horváthék lakáscímét, s elindultak. Ottmaradtak Péterrel, az ő kocsijuk gyomrában még jócskán volt Horváthék holmijából, azért, hogy elfoglalja a gyereket valamivel, ugratni kezdte: . — Pupák, most vége a jóvilágnak. Hallod-e, agglegények leszünk. Te fogsz főzni?! Péter vigyorgott: — Agglegények... mint a Gróf. tudod, az a bajuszos ta- n^r bácsi... ő is agglegény. A férfi vissza vigyorgott a kölyökre: — Tudod, ezt már megbeszéltük. Te főzöl... A gyerek öreges komolysággal felelt: — Azt nem. De nagymaminak segítek bevásárolni, azután takarítani, én például a porszívót jobban kipucolom, mint ő... hiszed...? — Persze. Ebben klassz vagy. Én sem tudom olyan hamar. A srác kihúzta magát. Zavarban volt, ezt mutatta, hogy a kezében szorongatott plüss- majomnak — aki a nem túl eredeti, de Péter szerint a nagyon is találó Bömbi névre hallgatott — kétszer is meghúzta a fülét. Azután, ahogy szokta, hirtelen fölkapta a fe- ^ jét. s rákérdezett: — Anyu most már nem lesz^ velünk, ugye? A férfi rágyújtott, fújta a| füstöt, a szomszédos házakon § kalandozott tekintetével, s úgy ^ felelt: $ — Tudod, ezt is megbeszél- ^ tűk. ^ — Tudom — mondta Péter ^ —, de azért furcsa lesz, nem?^ Neked nem? mondhatna? Mit ^ mondhat az ember olyasvala- ^ kinek, aki még csak kérdezni^ tud a világról, de a felelete-^ két csak nagyon leegyszerűsí-^ tett formában értené meg? Le- ^ het-e egy földbe tett, sötétben | búvó magot azzal vigasztalni, 5 hogy pompás virág lehet belő- ^ le? Mindig a feltételes módon ^ van a hangsúly. Azon, hogy:^ lehet. Mert ebben a kegyetlen-^ ség is benne van, a nyers reá- ^ lítás. Hogy nem lehet. Mert eső ^ jött, fagv, levegőt elzáró sáros ^ iszap, azután aszály, perzselő s hőség ... Péter és a jővén- § dő ... Ilyenkor csak sémák ^ vannak. Széthullott család, ^ anya nélkül... & Az emberek befejezték a ra~^ kodást, minden holmijuk el- ^ tűnt a behemót kocsi gyomrá- ^ ban. Beültek Péterrel a Volks- ^ wagenbe, s elindultak a szál- ^ lítókocsi után. Mielőtt sebes-^ séget váltott, még látta, hogy ^ a földszint kettőből Péter ha- í verja, Béla integet. A gyerek ^ eltűnt az ülés mélyén, nem ^ vette észre a másikat. Jobb is. ^ Még bőgni kezdene. s Ekkor gyűlölte meg a hatóságokat ... — Harminchétben „segéd úr” lettem. Három évvei később munkahelyet cseréltem, innen hívtak be katonának 1941 októberében. A kiképzéssel nem sokat vacakoltak: keiiett az ágyútöltelék, s negyvenkettő tavaszán a frontra vittek. A többi már történelem. II. magyar hadsereg, Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, Don- kanyar, tartsatok ki fiam, papír talpú bakancsok, német „szövetségesek”, Voronyezs. Nyugat-Ukrajnáig szaladt visszafelé, aki túlélte. Ezután átcsoportosítás következett, rhajd előbb Erdély, aztán Csehszlovákia. Itt esett — a nehezen várt — fogságba — azon a tavaszon, amely másoknak a felszabadulást hozta. — Politikával igazán a fogolytáborban kezdtem foglalkozni. Bekerültem az úgynevezett 99-es agit-prop. brigádba, politikai szemináriumokat, kultúrműsorokat szerveztünk. József Attilát szavaltam emlékezetből, s mohón vártam a hazulról csorduló híreket. Az 1947-es választás napján érkezett haza. Falujában megváltozott világ fogadta. Az uradalom földjét mezsgyekarók csipkézték, az egykori nincstelenek takarították be róla a termést. Visszament pesti munkahelyére, de mindennap hazajárt. A parasztfiatalok EPOSZ-titkárrá választották. Nappal viseltes ruhákat javított, esténként petróleumlámpa mellett tervezték a paraszti jövendőt. — Elszaladt három év, s egyre többen kértek: maradjak otthon. Tanácsválasztás lesz, átalakul a közigazgatás, rám is szükség van. Mit tudtam a hatóságról? Adófizetés, levente-kötelezettség, összeírás, rekvirálás, sorozás, árverés. De a tanácsokról mindent elolvastam, ami megjelent, s amit olvastam, tetszett. Iro- dakezelő lettem, majd ősszel beválasztottak a községi végrehajtó bizottságba, öt hónappal később a járáshoz vittek, onnan pedig elnöknek, Tápiógyörgyére. Decemberben beléptem a Magyar Dolgozók Pártjába. — Ami ezután jött, az még csak sematikus! — hunyorít rám nevetve. — Munka, tanulás, tanulás, munka, ötvenkettő őszén háromhónapos államigazgatási iskolát végeztem, utána vb-titkár lettem a Váci Járási Tanácsnál. Négy év után, 1957 áprilisában búcsúztam a váciaktól, s visszamentem Nagykátára, járási tanácstitkárnak. ötvenhét Áprilisában, közvetlenül az ellenforradalom után? Csak nem volt mégis buktató az életében? — Szeretném hinni, hogy nem. Csak vágytam vissza szűkebb pátriámba, onnan meg hívtak, hát mentem. Tíz mozgalmas esztendő következett Nagykátán. Először az ellenforradalom anyagi és szellemi sebeit kellett gyógyítani, aztán jött a tsz-szerve- zés. Vitatkozott, agitált, mint a többiek, s közben iskolába járt, mint a többiek. Az új termelőszövetkezetek sok gonddal küszködtek. Alacsony hozamú földek, hiányos felszerelés, laza munkafegyelem, gyenge vezetés — ilyen gondok húzták lefelé a „gyerekcipőt”, amiben az első lépéseket tették. A járás — egyike az ország iparban legszegényebb vidékeinek. Sok a bejáró, a tsz-ekben főként öregek, nők maradtak. Ősztől tavaszig hiányzott a munka- alkalom. S jött a jégverés, árvíz, fagykár, egyik elemi csapás a másik után. Lakatos József sosem kereste a dolgok könnyebbik végét, s ekkor különösen nem. A gimnáziumi érettségi után kétéves tanácsakadémiát végzett; ezzel lehetővé vált, hogy mindjárt a másod évre iratkozzék az állam- és jogtudományi egyetemen. 1960- ban védte meg doktori disz- szertációját, „A tanácstagok választókerületi tevékenysége” címmel. ' — Néhány évvel később a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke lettem. A tsz-ek életében ez volt a legkeservesebb esztendő. S az enyémben is. Szülőfalumban két tsz működik, a Kossuth és a Rákóczi. 1964-ben a kettőjük mérleghiánya megközelítette a tízmillió forintot. S nekem a zárszámadó közgyűlésen oda kellett állnom a gyermekkori barátok, ismerősök elé, viaskodni a közösért. Elmondani, hogy még azt sem tudjuk kifizetni, ami járna nekik; kérni, hogy szavazzanak bizalmat az új vezetőségnek, fogjanak össze, hogy talpra álljon a közös gazdaság; megmagyarázni, hogy az új gazdasági évre 17 forintos munkaegységet terveztünk, de ha nem dolgoznak, annyi se lesz. Azok az emberek pendelyes koromtól ismertek engem. A tsz-szervezéskor hallgattak rám... Megérti, ügye, mi^ éreztem ? Egy kicsit ma már ez is történelem. De akkor!... A legutóbbi tanácsválasztás-! kor dr. Lakatos József nem fogadta el a felajánlott vb- elnö’ki tisztséget. — Megfelelő embert —■ megfelelő helyre. Nagykáta mezőgazdasági járás. Az elnök munkája a mezőgazda- sági problémák köré csoportosuk Az én tudásom más irányú: az államigazgatásban érzem magam otthon. Ezért akartam inkább titkári munkakört. így jöttem Ceglédre. Most sem a könnyebbet választotta, hiszen a város élére teljesen új vezetők kerültek. Más vidékről, más munkakörből. Kinél a helyismeret, kinél a közigazgatási tapasztalat volt kevés. Szerencsére, türelemmel, akarattal mindkettő megszerezhető. s ők nem sajnálták egyiket sem. Irodájuk ablakából még ma is gyakran világol árulkodó fény, tanúsítva, hogy a lakosság gondja — a vezetőké is. A feladatok is egyre nőnek. Egyfelől a választók igényei, amelyek sürgetik az új lakást, a csatornát, a jó vizet, több üzletet, másfelől a vezetés finomodó módszerei támasztanak új követelményeket. A bővülő jogkör pedig több munkával, nagyobb felelősséggel jár együtt. Dr. Lakatos József huszadik esztendejét tölti az állam- igazgatás vezető posztjain. Azt mondja, ha olykor elfáradt, hamar kiheverte. Úgy nézzem meg, hogy ő elégedett ember. — KEDVVEL VÉGZETT MUNKA, boldog családi élet — minden okom megvan az elégedettségre. Pláne, amióta csökkentették a munkaidőt — toldja meg. — A tanácsnál? — hüle- deztem. — Az Űtgép Vállalatnál. Ott dolgozik a feleségem. S amióta kéthetenként szabad szombatjuk van, rám kevesebb hárul a házi munkákból — magyarázza tréfásan. Komolyra fordítva a szót, hozzáteszi, hogy mindenkinek annyi örömöt kíván a gyermekeiben, mint neki jutott. — És önmagának mit kíván? — Utazni szeretnék. Legalább két-három évenként világot látni. — És mint közéleti ember? — Két járásban dolgoztam eddig: a váciban és a nagy- kátaiban. Mindkettőbe úgy megyek vissza, hogy emelt fővel, tiszta lelkiismerettel nézhetek az emberek szemébe. Ezt kívánom magamnak a jövőben is. Nyíri Éva romban találtam ki a „pri-| uszt”. (Az érettségi szünetben; „esett le a húsz fillér”) Csáki én 15 éve voltam harmadikos.; És én nem Nagykőrösön jár- i tam gimnáziumban. De kell-e, hogy Nagykőrö-; sön kivételes helyzetben le-; gyen Arany? Van egy rendkí-; vül tehetséges, „jó fej” gya-; kornok kollégám, aki tavaly; érettségizett Pesten, ő így ítél-; kezik Aranyról: „gyermekverseket írt”. Nos, ha „gyermek-; verseket” írt, miért kötelező, | hogy azért, mert pont itt ta-; nított kilenc évig, megkülön-; böztetetten és intézményesen; szeressék? És mennyire iga-i zuk van azoknak, akik a dől- i gozatban megpendítették, hogy az Arany-kultusz soka- í kát hidegen hagy, dühít — fő-; leg a nem gimnazistákat és a nem körösi kol!ég!stákat („sze-J rintük ez eggyel több. hülye-; ság”). Ha vannak modern köl-i tők, akik a ma emberének í szólnak, miért kötelező a ki-1 lene év miatt Arany? © József Attilát. Radnótit, i Adyt, Babitsot szeretem, de Aranyt (és Petőfit) nem tudom nem szeretni. & minél „öregebb” leszek, annál jobban érzem az ízét Aranynak, i Arany verseinek. („Most újra előtérbe kerülnek a morális, az emberibb élet problémái — a balladák is ezeket a problémákat boncolgatják”.). A dolgozatokból végül is úgy látom: sokan ezt az utat járják. Hogy most „tananyagként” tartalékolják Aranyt —, hogy aztán már érettebben, több tudás, tapasztalat, jobb logika birtokában beépítsék műveltségükbe, személyiségükbe. Az a bizonyos egyhar- mad pedig már most megkezdte a beépítést, személyiségük egyik összetevője az ilyen vagy olyan Arany-élmény. ...................<• S az összes dolgozatból azt látom: lesznek, akiket hidegen hagy majd a kultusz. De a többség élete végéig ismerni és szeretni fogja Aranyt. Akkor is, ha nem ő lesz a kedvenc költőjük, akkor is, ha egyre több lesz (a távolodó idő, a rohanó kor miatt) az idegen, a zavaró, a rezonanciát nem kiváltó elem. S a kultusz jövendő képét — az inkább tudásalapú, mint érzelmi alapú jellegét — ők határozzák meg. És akkor már nem a kultusz tartozéka lesz az ember, hanem az emberhez, valós értékeihez kapcsolódik a kultusz. Murányi József
