Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

* fill miatt &ürltu> 1969 FEBRUAR 33., VASARNAP Eltemették Farsang Tóbiást Tettes: az áldozat EGY FENNMARADT NÉPSZOKÁS - ÉS AMI MÖGÖTTE VAN A szobi vasútállomásról au­tóbusz visz a mintegy 700 lé­lekszámú Ipolydamásdra, il­letve még mindig Szobra, mert a kis községet a nagyobbhoz csatolták. Ipolydamásd főutcá­ján vagy 50 tagú társaság kész.teti lassúbb menetre jár­művünket: 20—25 maskaraua öltözött falubeli, ugyanennyi gyerek meg felnőttekből áuó közönség is. A népes gyüleke­zet mutogat, integet, körülve­szi a kocsit: életöröm kocogtat az ablaküvegen. A gyerekek el-elvágódnak a jeges, havas úton, tán akarat­tal. Menyasszony fehér ruhá­ban, kukoricaszárból font ko­szorúban, ormótlan fekete ba­kancsban — a tüllfátyol s a kifestett ajak mögött hatalmas fogsor. A vőlegény arca előtt függönyanyag'ból s napszem­üvegből áll a maszk, ringatód- zó mozgása is a másik nemre utaL Vasorrú, dongó léptű öregasszonyok, magukat riszá- ló vőfélyek, násznagyok. Meg­lök véletlenül egy álarcos, és azt mondja: pardon! Bemen­nek a hátsó udvarokba, s ahol tojást, szalonnát találnak, be­rakják a karjukon függő ko­sárba: tehetik, úgyis nekik ké­szítették oda. A nagy fehér vö­dörbe, melyet egyikük hordoz, bort töltenek az italboltban. „Kocsmárosné, haragszunk magára, mert sok pénzt hagy­nak itt a férfiak, de azért fel­köszönt jük!” — mondja egy nő, s rúzsrúddal, korommal bekeni a pult mögött álló asz- szóny arcát. így szokás. Bejár­ják az összes utcát, bekopog­nak valamennyi ajtón. A leg­több helyen pénzt adnak — minden évben összegyűlik vagy kétezer forint a farsangi maskarázáskor. Tavaly jórészt ez a hozzájárulás tette lehető­vé, hogy iskolájukból vagy 40 gyerek háromnapos kirándu­lásra utazott a Balatonra, többségük először járt ott éle­tében. A maskarázást s a rá másnapra következő farsang- temetést — amikor -is- a pap­nak, kántornak, siratóasszony­nak öltözött falubeliek kivi­szik Farsang Tóbiás koporsó­ját a falu szélére, s ott elége­tik, miközben maguk szerzet­té búcsúztató rigmust monda­nak fölötte — ugyanis az Ipolydamásdi szülői munkakö­zösség rendezi, élén az amatőr FIGYELEM! Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI. Csepel, Kiss János alt. u. 19—21.) FELVESZ 14—16 éves általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ipari tanulónak az alábbi szakmákra: • kőműves • épületburkoló • épületlakatos • víz- és gázvezeték­szerelő • műköves • épületasztalos • szobafestő-mázoló (csak budapesti lakással rendelkezők jelentkezhetnek!) • vasbetonszerelő (tanulmányi idő 2 év) • ács-állványozó • bádogos • tetőfedő és szigetelő lezen három szakmában tanulmányi szerződéskötés esetén felemelt ösztöndíjat fizet o vállalat). Jelentkezés a fenti címen írásban vagy személyesen. A fiatalok részére tanuló­szállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot ösztöndíjat biztosít o vállalat. i néprajzos iskolaigazgatóval, Korcsmáros Lászlóval. — Emlékszem, régen Szobon is megtartották Farsang Tóbiás temetését, de bennünket, lá­nyokat, az apácák nem szíve­sen engedtek oda — egyházi iskolába jártunk ugyanis —, a népszokást a vallás kigúnyolá­sának vélték. Igaz, a nővérek megpróbáltak kárpótolni, éven­te több bált tartottunk az is­kolában — mondja Micsei Já­nosáé, a szobi nőtanács titká­ra. Igen, 30—40 éve még az egész környéken, Márianoszt- rán, Kóspallagon, Zebegény- ben is megtartották a maska­rázást, a farsangtemetést. Ezen a vidéken, ahol nagyará­nyú volt a szlovák betelepü­lés, szlovák szöveget, magyar szöveget is énekeltek ugyan­arra a dallamra. Régebben a maskarázást, „szerzést”, le- gényrpulatság követte: a talált meg5kapott szalonnából, kol­bászból, tojásból miegyébből vacsorát készítettek a jelmeze­sek, a bort megitták hozzá. Mert Korcsmáros László isko­laigazgató emlékezete szerint csak férfiak öltöttek maskarát még 1949-ben is. Később, ahogy elmentek Szobra, Vácra dolgozni az iparba, az asszonyokra hagy­ták ezt a népszokást is, akár a mezőgazdaságot. — A tsz-irodába nem men­nek? — kérdezem az egyik maszktól. — Hol is a tsz irodája? — fordul a kérdezett nyoszolyó- lány a szomszédjához. Mély hangjából kiderül, hogy ő sem a női nemhez tartozik civil­ben, s kiderül fiatalsága is: mert most már sikerült újra rávenni a falubeli fiatalokat, köztük a legényeket, vegyenek részt a maskarázásban, far­sangtemetésben — de azt nem tudják, merre a tsz irodája, a szövetkezet a mai napig nem gyakorolt kellő vonzást a he­lyi ifjúságra. Ezt a régi népszokást ugyan még ma is űzik, az egyéb szó­rakozási formák azonban las- sas-lassan elhalnak. Az tehát, hogy a farsangot temetik, nem jelenti azt. hogy meg is tartot­ták az idei farsangot Ipolvda- másdon. Illetve az iskolában volt e?y ie'mezes bál, de ezen­kívül legfeljebb a disznótoros vacsorákon jöttek össze e té­len a helybeliek. Tavaly még a fiatalság is bálozott, aztán volt itt magyar—szlovák barátsági est a Komárom megyei nem­zetiségi népi együttes vendég- szereplésével. pár év.e meg szü­reti mulatság lovasversenyek­kel — no de ez már legfeljebb csak átvitt értelemben tarto­zik a farsang témaköréhez. — Annyi minden elhalvá- nyodott! — így a nőtanács tit­kára. — Amíg el nem készül a szobi művelődési ház, addig két helyre járhat az ifjúság: a kopasztóba vagy a zsibbasztó- ba. (Az egyik egy drága étte­rem. a másik a kocsma.) — mondia eey «imnazista fiú. aki felvevő^énnel örökíti meg a maskarázást. A régi nóta: a színek, szokások elhalványo- dása — együtt jár ez minden­hol az életformaváltással, a központosítással, a modernizá­lódással. Kívánjuk vissza a hagyományos falusi életmódot, az elszigeteltséget? Szó sincs róla! A régi farsangi mulatsá­gokat is csak addig sajnáljuk, amíg új közös ünnepeket nem teremt helyettük az új élet­forma, az új népművelési el­vek, a szabad idő valóságos megnövekedése és sok más dolog. Ám azért az is örvendetes, ha egy-egy olyan régi szokás, mint az ipolydamásdiak mas- karázása, farsangtemetése életben marad. Padányi Anna Fellegvárt rablómese A fiúknak nem volt szeren­cséjük, esett az eső. Visegrád utcái latyakosak lettek, a kirándulóhely szürke arcu­latán ilyenkor nincs semmi néznivaló. A vasárnap dél­előtti túra helyett jószerint csak sétálgatásra futotta ked­vük, majd a kis baráti tár­saság behúzódott a hajóál­lomás épületébe. Hazaindulá­sig volt még it^ő, a 22 éves Illyés Gábor úgy gondolta, addig sem ácsorog ott, in­kább körülnéz még egyszer a környéken. Orkánjába bur­kolózva nekivágott a mere­dek útnak a fellegvár irá­nyába ... Társai egy óra múlva ta­lálkoztak vele. Homloka vé­res volt, kabátján sárfoltok. Amikor meglátták, valaki megkérdezte tőle: — Mi az Gabi, leütöttek? A fiú fejét tapogatva, ko­moly arccal válaszolt: — Igen. Megtámadtak az erdőben ... Leütöttek ... min­den pénzemet elrabolták... — Micsoda? Mi történt?! — sereglettek köré izgatot­tan a többiek. És a fiú mesélni kezdett... Még aznap este a kirándu­lókat vezető KISZ-titkár ösz­tönzésére, Illyés Gábor fel­keresi a megyei rendőrfőka­pitányság ügyeletesét, ahol meglehetős részletességgel szá­mol be a támadásról. Története: éppen a fellegvár feletti ös­vényen járt, mikor az egyik bokorból hirtelen öt fiatal­ember ugrott eléje. — Ide a pénzt! — kiáltottak rá, majd kapott egy ütést, lezuhant a földre és elvesztette eszmé­letét. Mikorra magához tért, senkit sem látott a környé­ken. Zsebéből «0 forint hiány­zott. A rendőrségen elrendelik a nyomozást. A bűncselekmény: rablás. A tettes ismeretlen. Másnap kék-fehér autó ka­nyarog a Panoráma út szer­pentinjein a színhelyre. A főkapitányság bűnügyi osz­tályának nyomozói, techni­kusai megszállják a terepet. Készülnek a fényképek az ösvényről, a támadókat buj­tató bokrokról. Ott van Illyés Gábor is. Hamlokán széles fe­hér kötés takarja a sérülést. Készségesen megmutatja hol állt ő, honnan bukkantak elő a rablók és hogyan zajlott le a dulakodás. Még sze­mélyleírást is ad. — Fekete szakállas, fekete bajuszos volt aki rám kia­bált ... Láttam egy kockás ingű, szőke hajú fiatalembert is... A másik kettő sötét ru­hát viselt... Egy pedig hát­rább állt, az hiszem ő volt a figyelő. A fiú mondatai noteszokba kerültek, együtt a többi vá­lasszal. — Mennyi pénze volt össze­sem? — kérdezi az őrnagy. — Egy százassal jöttem el hazulról, útközben megven­dégeltem a barátomat. Rö­videt ittunk, meg sört. Nyolc­van maradt nálam... az amit elvittek ... Három huszas és három tizes. — Az kilencven — mondja a nyomozó. — Ja, igen... illetve — za­varodik a fiú — három huszas és két tizes. A belső zsebem­ben tartottam. Pomáz, Valkó, Nagy kát a... Zárszámadási tapasztalatok három termelőszövetkezetből Három község, megyénk há­rom ellentétes irányából. Po­máz, ahol a kisparaszti világ­ban sem tudta eltartani mű­velőit a kevés és gyönge föld, Valkó ahol a múlt évben a 200 millimétert is alig érte el a várva várt csapadék — és Nagykáta, a kezdetben orszá­gos hírű, majd a mélypontról lassan ismét emelkedő közös gazdaságával. Ezeken a helye­ken jártunk legutóbb, hallgat­tuk végig a zárszámadási köz­gyűlést, és adjuk most közre tapasztalatainkat. 36 ezer forint — egy tagra A mostoha körülmények kö­zött gazdálkodó pomázi Petőfi Termelőszövetkezet 430 em­bernek adott tavaly kenyeret. Pontosabban 116 tag, és 314 alkalmazott jutott itt országo­san is kiemelkedő, tisztes jö­vedelemhez. Hogyan? Elsősor­ban a melléküzemágak révén: fuvarozással, építkezéssel, ipa­ri és kereskedelmi tevékeny­séggel. Az ebből származó pénz tette ki az összes árbe­vétel öthatodát, közel 35 mil­lió forintot. És a mezőgazda­ság? A mostoha időjárás elle­nére, az előző esztendeinél 2 millióval többet, 7 millió há­romszázezret. A melléktevékenységből származó bevétel jelentékeny részét a mezőgazdasági terme­lés továbbfejlesztésére fordít­ják. Pomázon az egy holdra jutó bruttó termelési érték, az ■előző esztendei, 22 000-ről, 36 931 forintra míg a tiszta vagyon 9 ezerről 12 975 forint­ra növekedett. Amellett, hogy a közös alapok egy év alatt harmincnégy százalékkal gya­rapodtak, egy dolgozó tagra 36 970, míg egy alkalmazottra 30 670 forint jutott. A jó han­gulatban lezajlott, ünnepélyes évzárón — melyen dr. Pénzes János a megyei tanács elnök- helyettese is részt vett — Schiffer Andor elnök a „ho­gyan tovább”-ról is beszélt s hangoztatta, hogy a mellék­üzemágakból származó jöve­delem jó részét az idén az ál­lattenyésztés továbbfejleszté­sére fordítják. A jövőre 20 esztendős szövetkezet vezető­sége nem feledkezett meg az idős tagokról sem. Naszvadi Sáncior párttitkár köszöntötte meleg hangon az alapító vete­ránokat, s 21 gazdának adta át a szövetkezet pénzajándé­kát az úgynevezett Barátság­borítékot. Csak a vezetők jövedelme csökkent Amikor a múlt nyáron a valkóiak reménységét a nagyhozamú vegyszeres ku­koricát — az egyéb aszálykárok után — le kellett silózni, általános elkeseredés lett úrrá az Űj Élet Termelő- szövetkezet vezetőin. Ha akkor a tagok nem biztatják Pintér Gy. Mihály elnököt meg Ko­vács László főagronómust — ők mondták ezt el a zárszám­adáson — aligha ússza meg veszteség nélkül az egyébként szilárd közös gazdaság az évet. A gyors helyzetfelismerés, majd az ezt követő intézkedé­sek, és a szigorú takarékosság végül is ellensúlyozta a hoza­mok csökkentéséből eredő be­vételi kiesést, 1968 nem tudta megingatni az Üj Élet Terme­lőszövetkezet pénzügyi helyze­tét Nemcsak a közös alapok gyarapodtak, hanem a tagok személyes jövedelme is emel­kedett. Az előző esztendőnél 500 forinttal több, 16 700 fo­rint a közösből származó egy tagra jutó jövedelem, s a na­ponkénti kereset meghaladta a 95 forintot. Csupán a veze­tők jövedelme csökkent 20 százalékkal. Okulva a múlt évi tapasztalatokból, továbbfej­lesztik az állattenyésztést, ki­alakítják a 300-as tehenésze­tet, 1200 sertést és 160 szarvas- marhát szándékoznak meghiz­lalni. A növénytermesztést in­kább a belterjes irányba ala­kítják, növelik a szárazföld' és az öntözéses kertészkedést. Bizonyára nagy hasznát veszik majd a nemrégiben elkészült félmillió köbméteres víztáro­lónak. Kijutottak a hullámvölgyből Csillagként tűnt fel Pest megyében nyolc évvel ezelőtt a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet Fél évtized alatt — minthogy az akkori vezetők inkább csak a látszateredményekre töre­kedtek — a jobb sorsra érde­mes gazdaság a mélypontra süllyedt. Három esztendeje állt be a fordulat, azóta ismét emelkedik Nagykátán a fejlő­dés grafikonja. A mostani zár­számadás is arról győzhette meg a kívülállókat, kijutottak a hullámvölgyből és jó úton haladnak a „koreások”. Errefelé sem kedvezett ta­valy az időjárás, a szárazság egy sor növényféleségből ki­vette a maga vámját. Mégis, a szövetkezet fennállása óta először, a múlt nyáron nem fizettek rá a kertészetre. Oda­adó munkájuk gyümölcseként mind a növénytermesztők mind pedig az állattenyésztők teljesítették tervükét. Sőt, egyes brigádok a vártnál ered­ményesebben dolgoztak. A szövetkezet tiszta vagyona 2 és fél millióval emelkedett. Amellett, hogy építkeztek, j újabb gépeket vásároltak, 76 forint kereset jutott egy-egy munkanapra. Ebben az évben már a Ma- i gyár—Koreai Barátság Terme­lőszövetkezet is ki akarja használni a reform adta, na­gyobb önállóságot, több gon­dot fordít a melléküzem! le­hetőség kihasználására. Az idén már nemcsak learatják a nádat, hanem fel is dolgoz­zák. Három, sajátos körülmények között gazdálkodó szövetkeze­tei igyekeztünk a zárszámadás tükrében röviden bemutatni. A felsorolt számok is bizonyít­ják, hogy ahol a vezetők és tagok közt megvan az alkotó összhang, ott az új mechaniz­mus körülményei között már a legaszályosabb esztendő sem okozhat leküzdhetetlen nehéz­séget (súlyán) — Mást nem vittek el? — Nem. — Óra? — Megvan. — Orkán? — Az is. — Csak a pénzt? — Csak. A rendőrök egymásra néz­nek. Furcsa rablóbanda. Az igazi értékek nem kellettek nekik. Alapos helyszíni szemle után körbejárják a vidéket, hasonló személyleírású em­berek után kérdezősködve. A körút nem jár eredménnyel. A rendőrök mégis gyanakodnak már valakire... Főkapitányság. Illyés Gá­bor előtt fényképek. Azok­nak a bűnözőknek gondosan kiválogatott arcképei, akik számításba jöhetnek a tett elkövetésében. — Ráismer valakire? — Nem. Ez sem... ez sem, azaz... hasonlítanak, de nem merném állítani... — a fiú bizonytalanul hol a fényké­pekre, hol kérdezőire néz. Ugyanekkor Illyésék laká­sán az édesanya csodálkozva mondja az őt felkereső nyo­mozónak: — Reggel zsíros kenyeret csomagoltam neki, hogy ne kelljen költenie. Nem tudom honnan lett volna annyi pénze, hiszen még tőlem kért egy húszast... Kihallgatják a barátot is: — Nekem fizetett? Dehogy, én hívtam meg egy pohár sörre... nem értem, miért mondja, hogy százasa volt... Szembesítés. A két fiú egy ideig vitatkozik egymással, ki kit vendégelt meg. A nyomo­zók türelmesek. Amit sejtet­tek, amire vártak, most már hamarosan bekövetkezik. — Hazudtam — szólal meg végül Illyés. — Nem táma­dott meg senki és nem ütöt­tek le. Pénzem se volt. El­estem a sáros ösvényen, ott ütöttem meg a homlokomat. Miért hazudott? Amikor tréfásan „leütésről’* kérdezték barátai, hirtelen igennel válaszolt. S ezzel egy­szerre főszereplője — úgy érezte —, hőse lett a társa­ságnak. Akit izgatottan fag­gattak kalandjáról, akinek ag­gódva ápolták sérülését, s akivel újra és újra elmesél- tették a rablótámadás krimi- meséjét. Illyés Gábor törté­nete közszájon forgott a ba­ráti körben, mert Illyés Gá­bornak .kalandja” volt. Az­tán a szerepet játszani kel­lett a rendőrségen is, a vár­nál is, mert a hazugságfolyam­ban már nem tudott meg­állni, elsodródott. A tettes megkerült A tettes az ál­dozat A rendőrség a helyszínelés után már sejtette az igazsá­got, de a gyanús áldozat el­len szóló adatokon kívül, más irányú nyomozással is ki kellett zárni a rablás min­den eshetőségét, a teljes bi­zonyítás érdekében. A rend­őrség Illyés Gábor ellen hatósági félreveztésért eljá­rást kezdeményez az ügyész­ségnél. A rablómese több felelőtlen, ostoba játéknál, f azért mégis történt rablá ha rövid időre is, de műnk-' és időt rabolt a bűnüldöző apparátustól. S ez drága. Szitnyai Jenő Iskola platánfában Az Üzbég Köztársaságban levő Szajrab falucskában van egy öreg, immár több mint 800 éves platánfa. Ennek a fának az ürege olyan tágas, hogy a forradalom előtti idők­ben iskolát rendeztek be ben- nek, 1920-ban a falutanács itt tartotta üléseit, később az egyik huszárezred könyvtárát telepítették oda, majd az üre­get üzletté alakították. Jelen­leg a platánfának „nincs la­kója”, ám gondosan óvják. A turisták egyik kedvelt látvá­nyossága.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom