Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-22 / 44. szám
I'ísl y MEGYEI 2«, 1969. FEBRUÁR 22., SZOMBAT Gyémántlakodalom — Ugye, őszintén felelnek? Veszekedtek-e? Őszintén... A bácsi felül az ágyban. — Nem értünk mink arra rá a szeretettől. Kimentem dolgozni, alig vártam, hogy hazajöjjek, és lássam az any- jukomat. A néni mosolyog. — El is higgyem? — így volt... — Néha lehet hogy kicsit súrolódtunk — fordul felém a néni —, de nem soká tartott; anélkül nincs is meg az élet. A néninek szép barna a szeme. Mondom is, hogy szép a szeme. — Szép ez az asszony — bólogat, és szinte férjével egy ritmusra mondja: — Csak a fejét kellene kicseréni. De a bók azért jólesett. A néni átvezet a tágas szobába („az uramnak meleg kell, ezért fekszik a konyhában, nekem nem jó a meleg, én itt fekszem a szobában”), és megmutatja a régi fényképeket. A 91 éves bácsi akkor 31 volt, a 80 éves néni meg alighogy elmúlt húsz, amikor Julianna napkor, éppen 60 éve, a református templomból átmentek a fényképészhez. Bizony, 60 éve — Kenyeres Pál és Korsós Julianna 1909-ben, akkor is februárban, Julianna napján házasodott össze. Nézem az akkori nagykőrösi fényképész portréit. Szép emberpár — tagadhatatlan. Kissé ünnepélyes, telt kún-magyar arcok; hetykére pödörve a férfi fekete bajsza. Az egyik fénykép leesik. Nyúlnék érte, de a néni már felvette. Pedig hajlott a háta. — Az előbb tetszett mondani, hogy valami baleset... — Az volt. Leestem a lépcsőn. Negyvenöt novemberében (negyvenötben? Igen. Negyvennégy novemberében lakott itt a major...) — negyvenöt novemberében leszánkáztam a lépcsőn ... Ezzel van bajom azóta. Kórház, injekciók; most már a gyomrom is nyomja — mutat a hajlott hátára — meg a nyelőcsövem. Visszamegyünk a konyhába. — A bácsi...? — Tüdőgyulladás. Szerdán lett szegény beteg. Pedig már két éve azt hajtogatja: csak azt érjük még meg, a gyémántlakodalmat, akkor kimulatja magát. Mindig szerettem mulatni. De dolgozni is szerettem! Többet értem jót, mint rosszat. Legénykedtem, szerettem a legényéletet, szerettem mindig mulatni. — Feküdj vissza, ne beszélj annyit, a doktor úr is mondta, kíméld a tüdődet. — Pedig dalolni fogok. Hadd hallja a fiatalúr is. Mindig szerettem mulatni, nemcsak inni, inkább dalolni, tudtam ám a bornak parancsolni. Annyi nó * tám volt: ha két nap tartott a lakodalom, egyet sem daloltam kétszer. — Ejnye te, a doktor is mondta... — Na, csak ezt az egyet... ... és még egyet, és még egyet. A néni megpróbál szigorúan nézni. — Szép nóták, Kenyeres bácsi. tsz, a Hunyadi Tsz klubja. Átjár az öregem, szeret egy kicsit dalikázni — ott lehet. A másik öreg meg kártyázni megy... — Tudtam mindig a .mértéket ... — Tudtad hát. Jó is, hogy tudtad. Csak ne lennénk betegek. Murányi József Trifenoxin A Budapesti Vegyiművekben két újabb kémiai anyag próbagyártása fejeződött be. A Trifenoxin—80 a legelők gyomirtására alkalmas, tökéletesen helyettesíti a hasonló külföldi készítményeket. A legelőkre kiszórva néhány nap alatt elsárgítja a káros, gyomokat. A gyár másik újdonsága a Trifenoxin—100 lesz. * * Módra Józsefné nagykőrösi olvasónk (III. kerület, Hunyadi utca 3.) hívta fel figyelmünket a szomszédjukban élő, gyémántlakodalmára készülő házaspárra. Az öreg visszadől a párnára. Nézem az ajándékkosarat. Vasárnapra, Julianna napra, a gyémántlakodalomra hozták. — Sokan jöttek? — mutatok a kosárra. — A tiszteletes úr. Most a betegség miatt kevesen jöttek a rokonok; ígérték akkor eljönnek, ha jobban lesz az uram. — És a gyerekek, unokák? Szinte bocsánatkérés látszik a néni arcán. — Nincs gyerek. Egy volt. Egy kisfiú. Háromhetes korában meghalt. — Rég volt — legyint az öreg. — Hát a fiatalúrnak van-e felesége, gyereke? — Igen. Van egy fiam. — Az jó. Jó — de nem elég ám! Két katonának való kell, meg egy lányka. Kettő katonának való — meg egy lányka. — Ahogy az Űr rendölte, úgy lesz — mondja csendesen a néni. — Nemcsak attól függ! — rikkant fel a bácsi. — Sok mindentől függ, Kenyeres bácsi. — Soktól... Két katonának való! — Hagyd azt a katonaságot. — Három évig szolgált az uram. — Milyen rangban? — Közemberként. De azért kaptam egy bronzmedált. — Tizennégyben behívták. Még hatéves házasok sem voltunk. Amit addigra összeszedtünk, azt mind lerombolta a háború. — De azért rendbejöttünk! — És most? — Járadékot kapunk. Háromszáz forintot a tsz-től. Meg az uram egyik rokona eltartási szerződést kötött... Csak ne lennénk betegek. — Nem voltam én soha beteg! Csak egyszer, 17-ben, avval aztán leszereltek. — A három éven kívül együtt voltak mindig? — Mindig hát. De a frontra is... — Az úgy volt, hogy hárman, asszonyok, elmentünk a Száva-partra. Ott voltak letáborozva. odamentünk, szereztünk papírokat. Sátorban laktunk egy hétig, sütöttünk, főztünk rájuk. Egyszer fánk volt, hal kirántva — oszt trombitálnak, vészjelet. Hát kellett menni a katonáknak, ottmaradt az ennivaló... — Csak ne lennénk betegek. — Fogok én még dalolni! — Azt. A klubban. — A Pest megyében lakó Budapesten dolgozó szakmunkásokat MELLÉKFOGLALKOZÁSBAN, lakókörzetükben önállóan vállalható JAVÍTÁSI MUNKÁRA ALKALMAZUNK a villany-, víz-, gázszerelő, a lakatos, a festő-máz«ló, a parkettás,, az üveges, az asztalos, a kárpitos, a kőműves és a burkoló szakmában. Személyes megbeszélés, felvilágosítás céliából a jelentkezőket naponta 14-től 16 óráig, szombaton 8-tól 12 óráig fogadjuk. Budapest XIII., Pannónia utca 25. szám alatti kirendeltségünkön. FŐVÁROSI JAVÍTÓ-SZERELŐ VÁLLALAT MEGYEI szolgálata Hat megye — Nógrád, Szolnok, Heves, Szabolcs, Borsod és Pest — fogyasztási szövetkezeteit hívta össze megbeszélésre csigaügyben a gödöllői fogyasztási szövetkezet. Az éticsiga-felvásárlóte- lep 1967-ben kezdte működését Veresegyházon s az első évi exportszállítmány 9 vagont tett ki. A múlt évben -már Nógrád, Szolnok és Heves megye területéről is gyűjtöttek étkezési csigát a szövetkezetek s így a telep „termelése” 17 vagonra emelkedett. Az idén 30 vagonnal akarnak exportálni. — Ez a tevékenységünk elsősorban népgazdasági szempontból fontos — mondotta Magyaróvári Pál igazgatósági elnök. — A tervezett mennyiség begyűjtése esetén 180 ezer dollár folyik be az államkasszába. De megtalálják számításukat a gyűjtést szervező és lebonyolító fogyasztási szövetkezetek is, azon túlmenően, hogy a szedők öt forintot kapnak 1 kg csigáért. Fűben mászó kincsek A veresegyházi telep berendezése és felszerelése már az első két esztendőben is alkalmasnak bizonyult az exportszállítmány előkészítésére. A telep dolgozó: hozzáértésre tettek szert, s a nyugati megrendelő cégek kényes igényeinek megfelelően látják el munkájukat, hogy ezek a fűben mászó kincsek az egyén és a népgazdaság hasznára válhassanak. Heti témánk: a társadalmi munka (5.) Árnyak és fonákságok Persze, a társadalmi munkának vannak árnyoldalai is, bizonyos fonákságok is észlelhetők körülötte. Ezekről esik szó, az alábbiakban. Akadnak vállalati vezetők, akik visszaélnek a társadalmi munka lehetőségével: olyan feladatokkal bízzák meg a KISZ-szervezeteket és a szocialista brigádokat, amelyeknek elvégzése fekete túlórákat rejt, erkölcstelen tervteljesítést takar. Jog- és törvényellenes az ilyesmi. A vállalatok tenmelvényeikért megkapják a maguk pénzét, dolgozóiktól ingyen termelő munkát nem fogadhatnak el. Kerülnek olyanok is, akik munkaidő alatt, a vállalat anyagával, eszközeivel tevékenykednek a — közért. A társadalmi tervező irodák tagjai közül néhányan, a közönségszervezők, a szakszervezeti aktivisták például. Az elsőként említettek számára nincs mentség. Az utóbbiakat a körülmények kényszerítik: munkaidő után indul a busz, a voÁllami gazdaságba olvadt be a váci technikum tangazdasága Az állami gazdaságok területén szervezeti változások történtek; több gazdaságot megszüntettek és területüket — a hozzátartozó gazdasági felszerelésekkel és épületekMŰEMLÉKREJTVÉNY Alsónémedi, Haraszti út 66. Földszintes, ágasfás, deszkaoromzatos, nádtetős, egytengelyes parasztház, szoba, pitvar és konyha, szoba, valamint kamra az elrendezése. Hányadik században épült a legtöbb ilyen stílusú ház a megyében? kel együtt — a környéken levő, jóval nagyobb állami gazdasághoz csatolták. így 28 állami gazdaságból 13-at alakítottak ki. A szervezeti változásokat elsősorban közgazdasági meggondolások tették szükségessé. A kis területeken működő üzemek fejlesztése külön-kü- lön nehéz és körülményes volt. Az egyesítés után a nagyobb egységekben megfelelő gépparkot alakítanak ki és az anyagi eszközöket is az egész területre érvényes, átfogó gazdálkodási koncepció szerint oszthatják fel. Az összevonás több halgazdaságot érintett. A Fejér megyei halgazdaság egyes üzemeit például az enyingi, a csákvári és a mezőfalvi állami gazdaságok vették át. A felső Somogy megyei halgazdaságot egyesítették a balatonival, a megszüntetett gazdaság egyik üzemét pedig az alsó Somogy megyei halgazdaság kezelésébe adták. Egész sor kisebb tangazdaság — egyebek között a szügyi mezőgazdasági szakmunkásképző iskoláé, az ópályi, a váci és a sza- badkígyósi technikumé — olvadt be a szomszédos állami gazdaságba. A szervezeti változásokat mindenhol végrehajtották, a gazdaságokban már ki is nevezték a vezetőket. nat, elmennek a dolgozók. Szemrehányás tehát csak akkor illetheti őket, ha tulajdonképpeni munkájukat a másik miatt elhanyagolják. Ha viszont ügyességükké!, szorgalmukkal pótolni tudják a társadalmi munkára fordított időt, minden tiszteletet megérdemelnek. És az igazság az, hogy többségük ezek közé sorolható. Megjelennek a társadalmi munkára kész emberek, és akkor derül ki, anyagról senki nem gondoskodott. Parkosítanának, nincs facsemete. Maltert kevernének, mész sehol. Bosszúsan szétszélednek, és nagyon nehéz még egyszer összehívni őket. Az is megesik, hogy kevés anyagot terveztek az illetékesek. Még nem csappant a munkakedv, mégis abba kell hagyni a munkát. Méltán háborog a kedvét vesztett sereg. A szakmai irányítás hiánya is sok kárt tehet. Megépült a járda, szintje túl alacsonyra sikeredett. Miközben az utat sóderes útburkolattal látták el, betemették a vízelvezető árkot, lezúdult az eső, úszott több tízezer forint. Egyes tanácstagok munkája abban merül ki, hogy részt vesznek az üléseken, meghallgatják a beszámolókat. Választóikkal laza a kapcsolatuk ... Azért marad megvalósulatlan egy-egy elképzelés, mert egyesek, akik önként vállalkoztak valamire, számítottak rájuk, kivonják magukat a munka alól, vagy rossz, felelőtlen szervezés húzza át a számításokat. Megjelenik az előadó, üres a terem... Újabban a társadalmi munka pénzzel is megváltható. Az üllői sportpálya építéséből többen száz-száz forinttal mentették ki magukat. Igaz, van, aki gyenge fizikuma, vagy egyéb elfoglaltsága miatt nem lehet jelen az előre kijelölt napon, a társadalmi munkán, de mindenképpen segíteni szeretne, hát fizet. Mégis, kissé fonákul hat az ilyesmi. Hiba, hogy nem minden esetben átgondolt a társadalmi munka tervezése, néha teljesen ötletszerű. Nyársapáton például 500 folyóméter járda építéséhez nem terveztek társadalmi munkát, de végeztek 79 ezer forint értékben. Abonyban a háromtantermes politechnikai műhely építéséhez 20 ezer forint társadalmi munkát terveztek 74 ezer forint értékű lett belőle. Egyes községekben, mint például Al- bertirsán, Csemőn, aránylag kevés azoknak a száma, akik részt vesznek a társadalmi munka szervezésében... És így tovább, és így tovább. Nyilván, ha minden hibát, visszásságot ennyire tisztán látunk, tenni is tudunk ellenük. (P. i.) // t erenc: áldozatok száma máris meghaladja a tizet. A közvélemény felbolydult. Mindenfelé a sza- tír volt a téma. Erről folyt a szó a hivatalokban, a főtéri Levendula eszpresszóban és a piacon is. Zöldi úr, az OFOTÉRT-bolt vezetője és a megyei lap helyi tudósítója félóránként tartott sajtótájékoztatót a Levendulában. Időnként általános fejtegetésekbe is bocsátkozott: — Nem csoda ez, kérem... Az ember már egy mosópor- reklámot sem mer megmutatni a gyerekének. Most is megérkeztek hozzánk a legújabb szemüvegreklámok. Mindegyiken egy nő, akin több a szemüveg, mint a ruha — méltatlankodott, és szemeit elgondolkozva függesztette a presz- szó egyik plakátjára, melyen egy bikinis hölgy buzdította honunk polgárait a totózásra. Zöldi úr tekintélyét, azonkívül, hogy időnként írni szokott a megyei lapba, az is emelte — különösen az ilyen ügyekben —, hogy felesége, született Kovács M^ika, Kovács László rendőr hadnagy húga volt. Azt a kisváros közvéleménye nem hitte volna, hogy Kovács hadnagy még a húga előtt is mélységesen hallgat a hivatali ügyekről. A kisvárosi közvélemény ugyanis tette a helybéli református lelkész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a városkában az egyházi és állami szervek békésen éltek együtt. A kis papné különben híres szépség volt, mondták is, hogy a lelkész azért vette el, hogy vasárnaponként tele legyen a templom., Azóta semmi jelentős nem történt, ha csak azt nem említjük, hogy a földművesszövetkezeti bolt vezetője lebukott. De ezt már megszokták a városkában. És ekkor történt, hogy híre ment egy szatír garázdálkodásának. A mendemondák szerint a városi kiserdőben, mely a gyár és a város között terült el, egy szatír a hazafelé igyekvő munkásnőket és a kollégiumba tartó egyetemista lányokat megtámadta. A meg nem erősített hírek szerint az jes éjszakát töltött e városban, és a gimnázium igazgatója az iskola évkönyvében publikált tanulmányában kifejtette, hogy az a két sor, hogy „Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg”, a városka fogadójában született, amely ma is ugyanolyan állapotban van, mint annak idején. Ne legyünk ünneprontók, és áhítattal tisztelegjünk e dicső történelmi emléknek. A cinikusok persze gyakran mondják, hogy Petőfi becsavarogta az egész országot, így alig van hely, amely ne büszkélkedhetne azzal, hogy jeles költőnk falai között tartózkodott. Történetünk kezdetének idején a kisváros élte a megszokott, egyhangú életét. Legnagyobb eseménye az volt. hogy hetekkel ezelőtt az adóhivatal egyik fiatal előadója megszök1. Amit az alábbiakban elmesélek, nem történt meg. Lehet, hogy előfordult már hasonló, hiszen sok minden megesett mifelénk. Egy azonban biztos: a szereplő személyeket kitaláltam, betelepítettem őket e történet cselekményébe, egy ideig hagyom, hogy öntörvényeik és kedvem szerint mozogjanak, bonyodalmakat okozzanak. Ha megtették kötelességüket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük keresgélése tehát céltalan és hiábavaló igyekezet lenne. A színhely N. kisváros, a nekeresdi járás székhelye Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke kórházára, hivatalaira és egyetlen gyárára. Dagasztja s helyi lokálpatrióták kebelét s dicső történelmi múlt is. Petőfi Sándor ugyanis egy tel-
