Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
1969. FEBRUAR 20.. CSÜTÖRTÖK TEST HI EG VE# K^Civítm 3 Hasznos „kellemetlenkedők' Kötöttárugyári rendészek Megelőzni. Ez a lényeg. Olyan ez, mint — félreértés ne essék, nem nagyképűsköd- ni akarunk —, az orvosi hivatás. Ott is jobb megelőzni a bajt, könnyebb, mint a gyógyítás. — Nálunk is erről van szó. A szigorúság, az ellenőrzés nem azért van, hogy minél több bűnöst, a más tulajdonára szemet vető embert lefüleljünk, hanem azért, hogy aki meginog, az is, hússzor meggondolja, mielőtt bármit elemei. És azért, hogy a gyárban dolgozók, mindenki érezze, védik őt, s védik a közös tulajdont. Rendészet. Piros tábla, de az ajtó mögött, amelyre kifüggesztették, szerény, mondhatni, kopár kis iroda húzódik Gazdája a papírjai fölé hajló szemüveges asszony, a rendészet vezetője. Kérte, hogy ne nevezzem meg. Az ő feladatköre eredendően népszerűtlen. Nincs szükség rá, hogy ezen '• változtatni igyekezzünk — ez volt az első mondata, de azért szívesen mesél, látszik szereti munkáját. Ezt a népszerűtlen munkát. — Portások, éjjeliőrök, öltözőőrök, motozók alkotják a csapatot. Nagyon sok feladatuk van. Hiszen elég nagy a csábítás, különösen nálunk. A könnyű pamutholmik, tréningruhák, s a többi termék örökös csábítója a gyenge jellemnek ... Éppen emiatt érdeklődtünk a gyári rend őreitől a Váci Kötöttárugyárban. Hogyan ellenőriznek itt, ahol a teherszállítmányok zömét úgynevezett ömlesztett áruk (fonal, végszövet) alkotja, ahol a legnagyobb jóindulat mellett sem lehet mindent leszámolni, ellenőrizni. S ahol bárki a gyárban előállított készterméket felveheti, sajátjaként sajátjának mondhatja. Az más kérdés, hogy az „ötlet” nem mindig válik be ... — Fiatal lány kérte felvételét ... Még tavaly történt Egy-két hét múlva a portán megkérdezték,, övé-e az a nadrág, amely rajta van? Természetesen, mondta sértett gúnnyal, már egy éve is van, hogy édesanyja megajándékozta vele. Két hét alatt még nem szerzett tudomást róla, hogy a „Helenka’-nadrágot nemrég kezdtük gyártani. Vadonatúj tervezésű holmi volt... Más. A kocsikísérőknek megtetszett a szövet, amelyet az AKÖV-teherautóra raktak. A hivatalból kirendelt árukísérő észrevette a külön elhelyezett, s saját célra szánt szövetet, azonnal szólt. Megpróbálták őt is bevonni a „buliba”. Hajlott rá. A portások minden esetben megnézik a vezetőfülkét, de itt nem találtak semmit. De visszafelé... a vonatnál lerakáskor a vezetőülés mögé tették a lopott árut, nem számítva arra, hogy az újabb fordulónál újból ellenőriznek ... A portások a személyi forgalomra is felügyelnek, „idegeneknek tilos a bemenet”, kivéve persze, ha hivatalosan bejelentettek, várják őket, vagy intézmények, különböző szervek képviselői. Itt nem is fordulhat elő visszaélés, jó- néhány éve nem volt rá példa. A gyárból kilépőket is ellenőrzik, itt is inkább a megelőzés miatt, visszatartó erőt jelent ez, nem bizalmatlanságot. Ezzel éppen elég baj van, sokan önérzetbe vágó ügyként fogják fel, sérelmesnek érzik. Pedig éppen az ő védelmüket szolgálja. Éppen úgy, mint a kerékpárok, motorok őrzése, gondos nyilvántartása. Hogy még véletlen csere se fordulhasson elő, elkerüljék az ilyen jellegű kellemetlenségeket is. — Egyszóval nem is olyan egyszerű a feladat, mint azt á látszat alapján gondolhatnánk. A társadalmi és a személyi tuGŐZÖSBŐL - MODELL Érdekes vasúti modell készítését kezdték meg a halásztelki Egyetértés Tsz modellezői. Az itt látható mozdony egyike volt a Tanácsköztársaság idején közlekedő három „vörös mozdonynak” — melyek a krónika szerint a hagyományostól eltérően pirosra voltak festve, a forradalom színét jelképezve. Ennek, a még ma is működő történelmi értékű masinának kicsinyített mását fogják elkészíteni a március 21-én megnyíló „Magyar Tanács- köztársaság és a közlekedés” című kiállításra. A modell építését pontos műszaki felmérés előzi meg: készül a foto és a rajzvázlat. (Foto: Gárdos) Hogy könnyebb a vásárlónak? Továbbképzés önkiszolgáló boltosoknak Háromnapos szakmai továbbképző tanfolyamot rendezett a Pest megyei MÉSZÖV a szövetkezeti kereskedelmi osztályvezetők részére. Rendkívül megkönnyíti a vásárlást a bolton belüli áruelhelyezés, a vásárlás úgynevezett technológiai folyamatának előrelátó megtervezése. Az önkiszolgáló üzletekben a haladás iránya a jobbfelőli útvonal, mert ekkor esik kézre az áru a vevőnek. A megye üzleteiben is gyakori hiba, hogy a polcokon még két méter magasságban is van árucikk, holott 1,70 méternél magasabbra ésszerűtlen felrakni. A cipőboltokban csak akkor van értelme az önkiválasztásnak, ha a kirakott cipők párban és nagyság szerint is számozva állnak a vásárló rendelkezésére. lajdont egyaránt védeni kell. Ezért vannak például a női öltözőkben — itt fogasrendszer van — öltözőőrök. Eddig másodállásban látták el ezt a feladatot, most főfoglalkozássá tettük. Csomagokat is őriznek, az üzemrészekbe nem lehet felvinni azokat. Részben azért, mert felesleges többlet- munkát adna a portásoknak, hogy ezeket is átnézzék, részben felesleges kellemetlenséget okozna a tulajdonosnak. — Valóban nem egyszerű, — az éjjeliőröké pedig nem is veszélytelen munka. Az éjszakai ellenőrzés során, az udvar, a gyár egész területe rájuk van bízva. Könnyen érhetné őket „baleset”. Szerencsére nálunk erre még nem volt példa. Hát gyorsan lekopogom. Az igazság az, hogy szerencsére sokat megértenek már a mi népszerűtlen intézkedéseinkből, törekvéseinkből. Most jobban érzik az emberek, hogy a gyár kára is az ő zsebükre megy. Egyébként is becsületes, jól dolgozó embrekkel van dolgunk, nagyon kevesen vannak olyanok, akiknél a csábítás erősebbnek bizonyul az emberi tartásnál. Ezt tükrözi az elmúlt évi statisztika is. , Kilenc esetben derítettek fel társadalmi tulajdon elleni vétséget, s csak háromnak tettese ismeretlen. Hat esetben tettenérték a tolvajt. Éppen az előbb említett megértés bizonyítja, hogy dolgozóink hívták fel a figyelmünket, mikor rendellenességet tapasztaltak. Hozzávetőlegesen 9 ezer 500 forint kár lett volna, de a tettesek lefülelése 8100 forintot megmentett. — Jobbára botlásoknak és nem bűnügyeknek nyilváníthatók ezek az esetek, kisebb holmik, „véletlenül” a táskába került cipzár, ruhadarabok stb. Nem dicsekvésképp, de 1967-ben még tíz lopás volt, a kár több, mint 12 ezer forint, s az elkövető kilétére csak három alkalommal derült fény. Az összehasonlítás magáért beszél. — Hát igazán nagy sztorikat nem tudtam mesélni, szerencsére. A munkánkat igyekszünk jól elvégezni, amihez hozzátartozik az én feladatom is, feltérképezni azokat a „rázós” pontokat, ahol még szükség van megelőző intézkedésekre. Felelősség? Persze, hogy az. És hálátlan, mert „jót” nem tehetünk, csak „kellemetlenkedünk”. V. V. Ötven esztendeje történt A gödöllői határozat ötven esztendeje, 1919. febj ruár 20-án a gödöllői Földosztó Bizottság ülést tartott, s kimondta: a koronabirtokot parcellázni kell, s kiosztani Gödöllő népének. 1867-ben megható, ünnepség színhelye volt a bécsi Burg: a gáláns magyar urak hűségük jeléül, koronázási ajándékul a királynak ajánlották a Gras- sallcovich hercegek elkótyavetyélt, bankkézből visszavásárolt örökségét. A királyt — Ferenc Józsefnek hívták. Az örökséget — Gödöllőnek. Őfelsége az ajándékot visz- szaadta a magyar nemzetnek. Magának mindössze a kastélyt és a vadászati jogot kegyeskedett megtartani. A birtokból, melyet a nemzetnek ajándékozott, állami uradalom lett. Negyven esztendővel később, 1910-ben, népszámlálást tartottak az országban. Ennek adatai szerint Gödöllő kereső lakosainak száma 3058 főt tett ki; iparból élt 855, földművelésből 814 férfi. Az utóbbiak nagy része — 617 fő — teljesen nincstelen volt: cseléd, napszámos, gazdasági munkás, Az ipar nincstelenjeivel együtt számuk elérte az ezret a községben. amelybe a testület földműves tagjait és a harctérről hazatért, vagyontalan katonákat delegálja. Januárban már a vak is látta, hogy a Nemzeti Tanács a kisujját sem mozdítja a szegényekért. A Szociáldemokrata Párt gödöllői járási szervezete január 19-i ülésén ezért néptanács megalakítását sürgette. Az alakuló ülésre február 2-án került sor, elnöke ' — természetesen — Rózsa István lett. Az országgyűlési képviselőségről álmodozó cipészmester programbeszédében így hűtöt- te le a forradalmi reményeket: ........Az osztályharcot és a felekezeti harcot meg fogom szüntetni!” . .. Ezután hosszan, s ékesszólóan papolt osztálybékéről, nemzeti összefogásról, melyet — úgymond —vezetésével a néptanács hivatott megteremteni. A néptanács tehát éppúgy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mint elődje, a Nemzeti Tanács. De miért is váltotta volna, amikor megalkuvása olyan forrásból táplálkozott, mint a Berinkey-kor- mány óvatos, taktikázó opportunizmusa?! Károlyi Mihály példáját — aki tekintettel a forrongó hangulatra, kápol- násnyéki birtokát felosztotta az igénylők között — egyetlen földbirtokos sem követte. S miközben a földreformtörvény hónapok óta vajúdott, a kormány tűzzel-vassal harcolt az önkényes földfoglalások ellen: katonaságot vezényelt ki a parasztok megfékezésére. Volt, ahdl sikerrel, volt ahol nem. Somogy megyében a kivezényelt katonaság a földfoglalók oldalára állt. Az eset híre futótűzként terjedt, követőktől lehetett tartani. A kormány végülis a földreformtörvény — az úgynevezett XVIII. néptörvéhy — kibocsátására kényszerült. A törvény a földreform céljaira a világi nagybirtokoknak csak 500 hold feletti részét akarta Igénybe venni, az egyházi nagybirtokokból pedig csak a 200 holdon felüli részt. A földeket a földbirtokosok kártalanításával szándékozta szétosztani. A törvény végrehajtását felülről, az Országos Birtokrendező Tanács útján kívánta megvalósítani. Vajúdtak a hegyek, s kisegér született! Ám megvalósításra még ez a soványka törvény sem került... A' Pest megyei nincstelen parasztok elsősorban a koronauradalmakban léptek fel a földosztás igényével. Ügy vélték, ha megszűnt a királyság, nincs rá semmi ók, hogy a volt királyi család tagjainak * meghagyják hatalmas birtokait. A kerepesi földigénylő parasztok február végére a tízezer holdas uradalom nagy részét szétosztották. Egy igénylőre 3 hold jutott, az uradalom felszerelésének egy részét pedig az; igénylőkből alakult termelőszövetkezet vette át. Február 20-án Gödöllőn is ülést tartott a Földosztó Bizottság. Az ülésen Rózsa István — ekkor már mint községi bíró! — fogadta a népminisztérium (a földművelésügyi minisztérium elnevezése a Magyar Köztársaság idején — a szerk.) kiküldötteit: Qsizmadia Sándor és Rácz Gyula államtitkárokat, akik a neves író, Móricz Zsigmond kíséretében érkeztek. Az ülésen Gödöllő népének kívánságát hét, különböző foglalkozású helybeli adta elő: Madarász Sámuel földműves. Salkovszky Lajos kőműves, Kiss Illés Áron közhivatalnok, Károli Gyula, Keresztessé Géza asztalos. Nyíry Lajos, a Gödöllő és Vidéke című lap szerkesztője, és Fersler Kálmán. Az ülésen olyan határozat született, hogy mivel a felosztható szántóterület mindössze 1500 hold, az igénylők száma ped'g legalább ezer, parcellázni kell az urodalom Gödöllő és Máriabei^nvő közötti földjeit, s 500—600 négyszögöl es kertekkel fogják az igényeket kielégíteni. így döntött a bizottság — és megint a nép! Az őszirózsás forradalom győzelme országszerte kigyújtotta a reménység lángját a szegények szívében. Az ezeréves földéhség táplálékot követelt: azé legyen a föld, aki megműveli! A türelmét vesztett parasztság nem érte be többé ígéretekkel: Hevestől Zaláig, Somogytól Pest megyéig gyűrűztek a földfogla.10 mozgalom hullámai. 1918 novemberében Gödöllőn is megalakult a Nemzeti Tanács. Elnökévé Rózsa István cipészmestert választották. A lábbelikészítőt politikai ambícióján kívül „magas” pártfogója juttatta a tanács élére: Csizmadia Sándor, a Magyar- országi Földmunkások Országos Szövetségének elnöke, a Berinkey-kormány szociáldemokrata államtitkára. Ö tudta, miért teszi... December 16-án a képviselőtestületi közgyűlés úgy határozott Gödöllőn, hogy földosztó bizottságot hoz létre, A legfestőibb festők sorában Munkácsy Mihályra emlékezünk Százhuszonöt éve, 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, minden idők legnépszerűbb, legismertebb magyar festőművésze. Híre az egész világot bejárta hajdan — első sikerét a párizsi Salon aranyérme kiáltotta világgá, késői művei közül többet rangos New York-i műgyűjtemények őriznek —, de amióta a külföld megfeledkezik egykor felkapott nevéről, azóta is, egyfolytában a legtöbbet emlegetett művész Magyarországon. Az árva asztalosinas, az eldugott magyar vidéken véletlenül felfedezett zseniális asztalossegéd világhíresség, dúsgazdag európai nagyúr lett — ennek is szól a nem múló csodálat a rendkívüli műveken és a rendkívüli talentumon kívül. Okkal, mert a különös életpálya eseményei sorra kihatottak a talentumra, sorra felismerhető hatásuk a rendkívüli műveken is. A békéscsabai nevelt gyerek, az aradi asztalosműhelyek munkása szívta magába azt a plebejus azonosulást, amit a düsseldorfi, párizsi műtermek fiatal festője fejezett ki lenyűgöző művészi erővel népi realista kompozícióin, ásító inasokat, siralomházi tragédiát, kö- pülő asszonyt és éjjeli csavargókat megjelenítő festményein. És a kényeztetett művész, magas társaságok és előkelő műgyűjtők kedvence vette magára a szalonokban azt a szemléletet, amelyet az idős festő fogott formába késői, fáradt képein, hatalmas pompával berendezett műtermében. Ne vágjunk a pálya köze_ pébe, időzzünk az évfordulón a korai műveknél, a fiatal és korán érett Munkácsy hatalmas tehetségéről és nagy etikai erőről tanúskodó alkotásainál. Az ünnepen főként ezeket ünnepeljük. Az Ásító inas, sajnos Amerikába származott friss eredetiségét, amely az alig huszonnégy éves magyar festő tehetségéről és emberségéről egyformán meggyőzte a száz évvel ezelőtti külföldi, meg a mai hazai műbarátot. A Siralomház fekete tragikumát, amely 1965-ig szintén Amerikában volt, s amely azóta a Nemzeti Galériában mutatja, milyen erényekre kapta a párizsi aranyérmet magyar festője. A Sötét utca ragyogó színvilágára, korát és stílusát meghaladó szépségére emlékezünk ugyancsak 1870-ből, a Poros út sejtelmes színeire és a Kukoricás festőiségére, amelyek a legismertebb Munká- csy-alkotások évtársai. Éjjeli csavargók, Búcsúzkodás, Kö- pülő asszony — ez a három mű jelenti az életpályán az 1873-as évszámot, a három kompozíció egyfajta plebejus szemlélete, szeretettel és tragikummal megformált kritikai realizmusa. Munkácsy legjobb alkotásaiban a nép festője, az elesettek művésze a magyar piktúra történetében, az elnyomott országnál is elnyo- mottabb plebejusrétegek szószólója. Festményeinek robbanó fekete-fehér feszültsége, lobogó foltjainak elevensége, röppenő-lendülő ecsetvonásai — a parázsló pirosak, a bol- dogságos kékek, a tűnődő szürkék szomorúsága — a leg- festőibb festők sorába emelik. Akkor is, annak ellenére is, hogy választott stílusa, a realisztikus alaposságban oldott romantika olykor lefékezi áradó színességét. Azokon a remekeken pedig, ahol a színesség magával sodorja — tobzódó virágcsendéletekben, szép színekben fürdő tájakon — utolérhetetlen erényeket csillogtat. Tény, hogy ezeket az erényeket élete végén műkereskedői szempontok, arisztokratikusan finomkodó szemlélet, kemény népi drámákat feledő finomkodás bágyasztotta. A rafinált szalonképek, a bravú- roskodó história jelenetek egy önmagát elvesztő művészről beszélnek csupán. De ezek a lassan feledésbe süllyedő Munkácsy-képek a művészet- történetre, a tudományra tartoznak ma már. A jubileumon a festőnek-embernek friss, az igazán nagy Munkácsy Mi- hályra emlékezünk. zs. a. A Bajcsy-Zsii.uxszky utca 3. szám alatti öreg házacskában idős házaspár morzsolja a napokat: Jámbor Sándor veterán, a gödöllői direktórium utolsó élő tagja, és felesége. Jámbor néni mindenre jól emlékszik: — Nem kérdezték a béresek, cselédek, hogy szól a törvény, .mit mond a bizottság: eke alá fogtak annyi földet, amennyit bírtak, aztán művelték! Magam is ismertem egy bérest, Kozáknak hívták, sok gyereke volt, aki munkába vett néhány holdat az uradalom földjéből. Azt hitték, szegények, mostmár övék marad mindörökké, {ledig már a termést sem ők takarították be! A forradalom elbukott, előjöttek az urak, s mindent visszavettek. Alii pedig jobb életet akart magának, meg a népnek, mint az én uram is, börtönbe csukták, fekete listára tették, összetörték testét-lel- két. Jámbor bácsi a pipa mögül helyesel. A hallása is gyenge már, memóriáját is kikezdte a 83 esztendő, de a szíve — az nem felejt. Ma sem hiányzik a taggyűlésekről... A nép tehát nem várt a felső intézkedésekre, szántott, vetett. S a földosztásból — hivatalosan — mi lett? A Tanácsköztársaság megalakulásáig — semmi. Március 25-én Mosolygó Antal, a gödöllői járás politikai biztosa leiratot kapott a vármegyétől, hogy a koronabirtokot vegyék leltárba, majd osszák szét Egy hónappal később a községi direktórium — amelynek elnöke Keresztessy Géza asztalos lett — elfoglalta a koronauradalom erdészeti hivatalát és intézőségét, s Tóth István munkástanácstagot megbízta a földek, fogatok, sertések és a gazdasági felszerelés felügyeletével. Ezért, valamint más, magántulajdonban levő értékek lefoglalásáért, \ szocializálásáért a Pestvidéki Királyi Törvényszék a direktórium volt tagjait — köztük Keresztessy Gézát, Tóth Istvánt és Jámbor Sándort — börtönbüntetésre ítélte. A földosztásra pedig még huszonöt évet kellett várniuk a gödöllői nincsteleneknek is... Nyíri Éva