Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

1969 FEBRUAR 16, VASARNAP 9 F olyóiratszemle Meglepően sok fiatal szerzőt vonultat fel januári számá­ban, legalábbis a prózaírók között a KORTÁRS Hallatna Erzsébet, Marton István, Módos Péter, Agai Agnes egy-egy rövidebb no­velláját ismerhetjük meg, s a négy írás közül Módos Péter erőteljes, eltalált hangulatú műve, a Holt idő tetszett leg­jobban. Marton István Nagy­hét című elbeszélésében igye­keztünk fölfedezni az értel­met, de csak találgatásokra szorítkozhattunk... Dobozy Imre drámájának — Eljött a tavasz — befejező részét közli a folyóirat. Kétségtelenül ér­tékkel gyarapodott a hazai drámairodalom, s főként: köz­életi mondanivalójú alkotás­sal. A 85 esztendős Kós Ká­rolyt köszönti a folyóirat, több írással is. Moldova György, e meglepően sokoldalú, s moz­gékony alkotó a folyóirat feb­ruári számában riporttal je­lentkezik, mégpedig a tiszai vízlépcső építéséről. Irigylés­re méltó ismeretanyag, nagy szakmai biztonság, megka- póan őszinte hangnem — ez jellemzi írását. Földes Anna napjaink legdivatosabb hazai írójáról, Örkény Istvánról ad közre hosszabb eszmefuttatást. E szemle nem alkalmas arra, hogy részleteiben vitába bo­csátkozhatnánk; az értékelés túlértékelés jellegét azonban mindenképpen szóvá kell ten­nünk. A folyóirat Tudomány és társadalom rovatában Or­das Iván az ingázókról ír ér­dekes, új gondolatokat is föl­vető — megyénket is példa­ként földolgozó — beszámo­lót, míg Sipos János a Kortárs korábbi számaiban megjelent, a marxizmus „irányzatai­ról” szóló cikkek szerzőivel száll vitába. Az 1968. évi iro­dalmi Nobel-díj nyertesének, Kavabata Jaszunarinak novel­láját közli a NAGYVILÁG februári száma. Az izui tán­cosnő című elbeszélés ízelítőt ad a távoli japán világ sajátos atmoszférájából, s lírájával is belopja magát az olvasó szí­vébe. A gazdag szépirodalmi anyag nemcsak mennyiségileg, tartalmilag is elegendőt nyújt az olvasónak. Jean-Paul De- lamotte elbeszélése — Egy leány növénygyűjteménye — valamint Thomas Valentin no­vellája — Ida állatsereglete — elsősorban művészi jelké­GÖMÖRY FERENC EMBER ES LO nélkül szakadt félbe a meg­alázó vizsgálat. Helyezzenek át Tápiószentmártonba, kérte ekkor Gömöry Ferenc. És 1953-ban ugyanaz a megyei osztályvezető adta kezébe a pedagógusnapi jutalmat, aki esztendeje a fegyelmi eljárást megindította ellene. Kérdé­semre, hogy benne maradt-e a tüske, csak legyintett. Két, felelősségre vont, részeges be­osztottja jelentette fel. Vakon hittek nekik. Három év alatt, 1950—53 kö­zűit, elvégezte a matematika— fizika szakot a pesti pedagó­giai főiskolán, 1953 augusztu­sában, saját kérésére került beosztott tanárként a főváros­hoz közelebb fekvő Dunavar- sányba. Később, elismerése­ként annak, hogy kitűnő ma­tematika—fizika tanár vált be­lőle, a dabasi és ráckevei já­rás szakfelügyelője lett. A HATVANAS ÉVEK ELE­JÉN általános iskolai körök­ben mindenütt ismertté tette a nevét Politechnikát tanító kollégáival együtt, megkezdte az audio-vizuális oktatás tár­gyi feltételeinek megteremté­sét, és egyike volt azoknak, akik az országban először kapcsolták össze a politech­nikai és a fizikaoktatást. Sa­ját prototípusai alapján, a ta­nulók a politechnikai órákon maguk készítették el a fizika tanításához szükséges kísér­leti eszközöket. Az ország messzi megyéiből, járásaiból érkeztek ez idő tájt tapaszta­latátvevő pedagógusküldött­ségek Dunavarsányba. A láto­gatások különösen akkor élén­kültek meg, mikor a Fizikata­nítás című módszertani folyó­iratban néhány cikket is meg­jelentetett eredményeiről Gö­möry Ferenc. Újdonság volt iskolájában, hogy( a fizikaórá­kon nemcsak a tanár, de a ta­nuló is kísérletezhetett. Azóta ez az oktatási mód országszer­te elterjedt, s az új tan terv­ben már mint követelmény szerepel. Méltán került tehát 1963. július elsején, a Parla­mentben, Gömöry Ferenc mel­lére a „Kiváló tanár” kitünte­tés. Negyedik éve igazgató. Két iskolában, két óvodában és egy napköziben, összesen 598 gyermek oktatását irányítja. 1960-ban vették fel a pártba, a községi csúcsvezetőség okta­tási és ágit.-prop. felelőse. A tanács végrehajtó bizottságá­nak 12 éve tagja. A járásban ő vezeti a pedagógusok világné­zeti iskoláját, a községben vi­lággazdasági és világpolitikai kérdésekkel foglalkozó szemi­náriumot vezet. Mint TIT-tag, szervezője és előadója a szü­lők kerekasztal-konferenciájá- nak és a szülők akadémiájá­nak. Egyetemi hallgató lánya gyógyszerésznek készül, ipari tanuló fia nyomdagépszerelő­lakatosnak. ÍME, RÖVIDRE FOGVA, az élete. Ezt tartja ő nagyon szürkének, minden érdekesség híján valónak, egyszerű köte­lességteljesítések sorozatából álló életnek. Nem álszerény­ségből, nem azért, hogy véle­ményének kézenfekvő ellenér­veit kiprovokálja, hanem ki­zárólag csak azért, mert való­ban így gondolja, ez a meg­győződése. — Mindenkor igyekeztem becsületesen, szorgalmasan dolgozni... Pedagógiai mun­kámban a szocialista de­mokráciához ragaszkodom ... A párt- és a művelődésügyi határozatokban, a rendtartás­ban előírt elveket követem ... Ha lehet, békés úton rende­zem el a dolgokat... Min­denbe bevonom a kartársa­kat ... Szigorúan osztályzok, de igazságosan ... Nem szere­tem kiteregetni a múltamat, sose tudhatom, esetleg ki­nek ártok vele ... Amióta, az 1956-os sajnálatos események után, megismertem a párt állásfoglalásait és a belpo­litikában végigvezetett vo­nalát, a Kádár-politikát vég­sőkig pártolom, teljesen meg­egyezik az én nézetemmel... Ha mástól hallom ezeket az (Móré Mihály linója) HllllllimillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII reczki doktor úr iszik? — Apa a pincelépcsőhöz ugrott. — Emma! Hallod?! Emma! .. Kálmus odábbhúzódott: — Nem azt mondtad. Mást mond­tál. Azt mondtad anyának: nehogy elfelejtsünk ajándékot küldeni annak a hülye Be- reczkinek is, mert a végén még nem intézi el az építési engedélyt. Apa . feháborodásában megfeledkezett a bolthajtásról, sziszegve tapogatta a fejét. El­öntötte a méreg: — Én ezt a szót, hogy hülye, soha nem is használom! Ez a te szavad! Ezeket te cipeled haza az is­kolából ... Emma! Emma, hal­lod?!... Anya megjelent a pincelejá­rónál. — Mit akartok? , — Hallod, mit mond a fiad? Hogy én ... Bereczkire ... hogy én Bereczkit lehülyéztem. — Igen, na és? — Mit? Hogy én?! Te is ezt mondod? — Jaj, nem érek rá, odaég a hurka! Ha feljössz, hozd ma­gaddal a céklát. Vagy küldd fel Kálmussal. Kálmus megkerülte apát: — Na, melyik az a bor? — Öltözz át, addigra becso­magolom. — Apa sértődötten rakosgatta az üvegeket. Kis. megcímzett cédulák sarkát szorította sorra a dugók alá: dr. Bereczki, Fóti igazgató, Gerendásék... — Nem tudjá­tok ti az illemet! Méghogy én Bereczkit! Micsoda kellemet­len ... még gondolni is... Kálmus felmászott a grádi­csokon, anya a tűznél állt, pi­rosán, kapkodta kezét a frö- csögő zsír elől. — Át kell öltöznöm -L mondta Kálmus. — Jó, hogy nem kell előtte elmennem fodrászhoz is. — Na, csitt, csitt! — figyel­meztette anya. Mire felöltözött, apa már selyempapírba csomagolta a palackokat. — Mutasd csak magad! — állt eléje. — Hadd nézzem a frizurádat. És hogy van megkötve ez a nyakken­dő? Tizenöt éves vagy, kicsit adhatnál magadra ... Na, jó. Vigyázz, ne kocanjon a kerí­tésnek a szatyor. Csöngetsz, kijönnek, megmondod, ki vagy, bemutatkozol érthetően! Ne felejts el meghajolni ki­csit. Csak egy kicsit, így, ér­ted? — Apa megragadta a vál­lát, előrerántotta. — Nem ennyire! Finoman! Kellemes ünnepeket kívánsz, és azt mondod, hogy a szüleim kül­dik a kedves doktor úréknak, tisztelettel, ezt a kis semmisé­get... Kálmus arca megrándult: — Röhejes! Apa alig értette. — Mi röhe­jes? — Ez az egész. Ez az egész, olvan röhejes ... Apa nem talált szavakat: — akár közhelyeknek is minő­síthető kijelentéseicet, gyana­kodva nézek rá, azt gondo­lom, hogy hivatalos szöveget mond, Köntörfaiazik, vagy mint beszélgetőtársat, nem vesz komolyan, vele szemben ülve azonban nem lehetett nem megéreznem, hogy őszin­tén, tiszta szívvel szóló em­ber mélyen átérzett szavait hallom, eikoptatott, ám az ő ajkán különösképp új fényt kapott szavakat. De hisz egész életútja sza­vait hitelesíti. A teljes tan­testület. Meg az az édesanya is, akivel az állomáson is­merkedtem meg. „Hálás va­gyok az igazgató úrnak, amiért keményen fogta a fiamat — magyarázta olyan hangosan, hogy a közelünkben ácsor­gók mind odafigyeltek —, a gyerek a középiskolában is derekasan megállja a helyét, nem romlottak le a mate­matika és fizika osztályza­tai.” Egy délelőttöt töltöttem el Gömöry Ferenccel, abban, az igazgatói irodának méltat­lan helyiségben, mely az el­fuserált, új iskola földszinti folyosójának végén bújik meg. A fekete pulóver, me­lyet Viselt, puritánná tette — illett hozzá a környezet. Nem is a szobája ellen volt kifo­gása. A tornatermet hiá­nyolta. Hogyan feledkezhet­tek meg róla a tervezők! Az iskolában eredményes torna­oktatás folyik, a gyerekek egyre-másra szerzik az okle­veleket, tavaly például az általános iskolák közötti hon­védelmi sportversenyt a me­gyében ők nyerték meg, a tor­naterem nagyon kellene. Meghívott egyik órájára. Előzetesen megmutatta a ta­nulók által készített kísérleti eszközöket. Szertárában olvas­tam a következő versidézetet: Mint szobrász keze szobrot, kell formálnotok embert, Uj Michelahgelók, mint ne­velők legyetek. A VIII/B-sek körében lát­tam először mosolyogni. „Csak nem féltek?” — bátorítgatta a jelenlétemtől némiképp meg­szeppent tanítványait. Ritkán feltűnő, jelentőségteljes mo­soly volt. Szétsugárzott az egész teremben. Mintha több lámpát gyújtottak volna meg hirtelen. Feloldotta a gyere­kek görcsét. Pezsgést idézett elő. Mindenki nagyon tudott. Az olvadó biztosító kiégésé­nek okairól beszélgettek. Tóth Pista, Oláh Kati, Hidegföldi Béla, Bácskái, szinte minden­ki szót kapott. Kréta karistolt a táblán. A párhuzamos kap­csolás jellemzőit egyszer s mindenkorra magukba fogad­ták a fogékony, kis kopo­nyák. Gömöry Ferenc egyenesen állt a katedra mögött, meleg csillogással a tekintetében, szuggesztívan, megnemesítve mindent maga körül. Áram­körbe kapcsolódtak be a je­lentkező páros ujjak, a csepp körmök mintha apró villany- körték lettek volna, körülöt­tük olykor elektromos kisülé­seket érzékeltem, összeérő iz­zó drótszálakból eredő, piros villanásokat. ÉS EKKOR DÖBBENTEM RA, hogy Gömöry Ferencet én már láttam valamikor. Vala­mikor nagyon régen, negyed­századdal ezelőtt, képzelgő if­júságom kezdetén. Romantikus vágyódásaim keltették él'etre. Mert én is az ő pályáján akar­tam elindulni annak idején. Felkészültem rá, elvégeztem a szükséges tanulmányokat. Ideált teremtettem magamnak. Bódult istenként, álmokból és ábrándokból, szinte eleven va­lósággá gyúrtam azt, aki le­szek, aki lenni akarok. Lám­pás. Emberkertész. Uj tanok apostola. S olyan volt ez a légnemű alak, mint ő. Sza­kasztott olyan ... Mennyire fáj, hogy hűtlen lettem hoz­zá. Mindig is éreztem, de ez­után a találkozás után nem­csak érzem — biztosan tudom, hogy e bűnömet soha nem fo­gom magamnak megbocsátani. Polgár István pernek erejevel hat, modern-> ség és mítikusság arányos! elegyítésével. Alekszandr Csa- \ kovszkij regényrészlete —! Blokád — történelmileg is ; drámai pillanatot ábrázol: a; németek megtámadták a ; Szovjetuniót. A középponti > alak: Sztálin. A részlet első- > sorban a kíváncsiságot kelti! fel, s nem ad alapot az érté- ! kelésre, éppen mert ilyen i rendkívül szerteágazó, objek- ! tív és szubjektív tényezőkkel > sűrűn átszőtt témát dolgozott; fel a szerző. A versek közül i Jevgenyij Vinokurov költe- • ményeit emeljük ki, elsősor- ' ban filozófiai mélységükért. ; A februári számban közölt : színdarab, Natalia Ginzburg i műve, a Jókedvemben vette- \ lek el című dráma. Játékos- ; sága feledteti az itt-ott erő- i szakolt humort. A folyóirat i Elő múlt rovatában Balassa \ Imre emlékezik a Tanácsköz- ; társaság zenei életére, Pór \ Bertalan pedig elsősorban ! képzőművészeti események- ; re. Űj vitát kezdeményezett ! a folyóirat szerkesztősége: ! dokumentum és irodalom köl- > csönhatásairól. A négy hozzá- ; szólás lényegében négyféle : álláspontot képvisel, s ez is ! arra mutat, hogy érdemes i volt e vitát elkezdeni, mert j eléggé eltérőek a vélemények, > - m - | AZ ÉLET KATONÁI \ EGY HÉT TÁVOLÁBÓL ^ meg jobban érzem, mennyire ^ megszerettem a dunavarsanyi § általános iskola igazgatóját, Á ezt a vékony, aszkétikus voná- Á sokat őrző, vörösesszőke, a Á szenvteienség látszatát keltő, ?de valójában mélyérzésű, zár- ^ kozottsagából kilépni szinte ^ sosem akaró férfit, és e tartós- Á sá vált szeretet, most, hogy Á belekezdtem eobe a vallomás­ig ba, vagy inkább visszaemíéke- ^ zésbe, elfogódottá tesz, bék- ^ lyóz, megnenezit minden ieír- $ ni szándékolt mondatot. A kí- ^ vüiálló közömbös, kötöttségek ^ nélkül, gátlástalanul beszélnet, ^ aki viszont vonzások hatósu- garában áll, esetleg, akarata J ellenére is, szépít, hamisít, ij Bár azt is mondják, a szeretet i a legmagasabb igényesség, az ^ elfogódottság a legigazabb ^ mérték. Nem tudom. Jj Mellesleg pedagógustársai is ^ szeretettel és elfogodottan be- s széliek Gömöry Ferencről. 5 Például emberségesnek nevez- $ ték. Miben nyilvánul meg e ^ tulajdonsága, kérdeztem. Töb- Á bek között abban, felelték, Á hogy bár pirongatja a fővá- ^ rosból kijárókat, mondván, | akinek dolga van, ne utazzék S délben haza, a tantestületi ér- 5 tekezleteken, fél tizenkettő fe- ^ lé mégis mindig megszólal, Á igyekezzünk, kartársak, mert Á a pestiek lekésik a vonatot. S Á az érdekeltek, akik a nevelő- S gárda felét teszik ki, meg- 5 könnyebbülten .sóhajtanak fel ^ ilyenkor. Kedves, előzékeny $ velünk szemben, bizonygatták Á a nők, s hozzáfűzték, a peda- Á gógusösszejöveteleken, viszon- ^ zásul, sorra eléneklik neki a s legkedvencebb dalait. S azt is 5 megemlítették, hogy muzikális $ amber, szépen zongorázik, a $ matematika szakköri óra után § mindig egy-egy régi népdalra $ tanítja meg a nyolcadikoso- Á kát. § Egymás szájából vették ki a Á szót, ki-ki fontosnak tartott Á róla elmondani valamit. Így Á tudtam meg, hogy a fiával, ^ egész nyáron át, társadalmi Á munkában, az iskola vízveze- í tekét bütykölte, hogy ősszel, ^ amikor a gyereksereg segítsé- § gére sietett a tsz-nek, ő se § vonta ki magát a paradicsom, Á a paprika és a szőlő szüreti Á tennivalóiból, ugyanúgy se- Á Ténykedett, mint a nebulók és $ a beosztott pedagógusok, hogy ^ a kirándulásokra, a múzeu- 5 mokba mindig elkíséri az is- $ kólát, s hogy az elmúlt tanév- $ ben, mikor nem mint igazga- $ tó, hanem mint apa vett részt $ a ballagáson, csokrot nyújtott Á át a fia osztályfőnöknőjének, Á és könnyes volt a szeme. ^ AKIT KORAI ÁRVASÁG­ÁRA jutva, idegenek nevelnek Á fel, vagy embergyűlölővé vá- Á lik, vagy kiábrándíthatatlanul Á megszereti az embereket. Gö- $ möry Ferenc ez utóbbiak közé $ tartozik. Hatéves korában már Á nem éltek a szülei. Budapes- Á ten, a Szegényház téren, a mai Á Rózsák terén, a Protestáns Á Árvaház lakójaként járta ki a Á négy elemit és a négy polgá- $ rit. Az árvaházból a soproni $ evangélikus tanítóképzőbe ke- | rült, ott szerezte meg öt év Á múltán a tanítói oklevelet. Te- ! le volt tervekkel, fűtötte a hi- I vatásérzet, hajtotta a lelkes- t ség. De a tanítói pályán még- S sem tudott elhelyezkedni. Vé- i gül egy gyümölcs és gyarmat- í áru cég alkalmazta. Aztán be- S hívták katonának, és végig- ! szenvedte a második világhá- j borút. 1945 május 15-én, ! Ausztriában esett fogságba. ; Ukrájnában követ fejtett, vas- ! gyárban dolgozott, építette a ! Moszkva—Szocsi közti utat. ! 1947 augusztusában érkezett i haza. A cég visszafogadta. ! Megnősült. ! Két év múlva végre mód ! nyílt rá, hogy pedagógusként 1 működhessen. Tápiószőllős 1 mellé, Klára-telepre, egy kis | létszámú tanyai iskolába irá- : nyitották. Két műszakban okí- ; tóttá az alsós és a felsős ta- j nulócsoportot. 1951 decemberé- j ben behelyezték Tápiószőllős- I re, igazgatónak, i Hej, árnyak éve, 1952! Gö- jmöry Ferencre ráfogták, hogy i megtűri a falon a feszületet, i elzülleszti az általa vezetett ; úttörőcsapatot. Leváltották. Holnaptól nem igazgató, kö­zölték vele, és elvették tőle a kulcsokat. Aztán, bizonyítékok hiányában, határozathozatal Hát ez... ez!... Emma! Hal­lod? Ez neki röhejes! Egy rendes úri modor neki röhe­jes! Anya háttal állt, hajlongott a tűznél: — Menj, Kálmus, siess! Fogadj szót apádnak. — Én nem tudom, mire i tanítanak titeket az iskolában ; — méltatlankodik apa. — El i se tudom képzelni! Jó! Hát; akkor csináld, ahogy akarod!; Akkor csináld a te modorod-1 ban! Ne törődj vele, hogy mit; szólnak hozzá Bereczkiék. Nej törődj vele, hogy levonják a i konzekvenciákat... Mit érdé-: kel téged, mi ? Téged csak a i te vacakságaid érdekelnek! Aj gitár, a mozi, meg a ... — Kálmus! — szólt anya. — i Menj már! Nem érsz vissza; vacsorára! — Megyek — dünnyögte > Kálmus lehajtott fejjel. — Mégy — bólogatott le-! mondóan apa. — Minden te-; her, amit én kérek. Amit én > mondok, az röhejes!... | Kálmus fogta a szatyrot, in-! dúlt. — Kszcsóklom ... Apa utána kiáltott: — Ren-j desen köszönj ott! Ne így! —! Kálmus eltűnt a sötét udva- J ron. Apa betette a konyhaaj- 5 tót. — Jaj, nem tudom, mi i lesz belőle! Semmi tekintély-^ tisztelet, semmi társadalmi ér- J zék... — Majd felnő... — mondta $ békítőleg anya. — Majd felnő $ és megtanulja. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom