Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

*2 "ZMírla, 1969. FEBRUAR 14., PENTEK EMLEKEZES VÉSZTŐKÉ (Folytatás az 1. oldalról.) got nevezett ki, amelynek tag­ja volt Dobi István és Más Ferenc is. Az alakuló közgyű­lésen a meghiúsítására törő Jraktikák ellenére 120 kül­dött jelent meg Budapesten az ország különböző részeiből. A megalakult földmunkás­szakosztály elnöke Dobi Ist­ván lett. — Hosszú, küzdelmes har­cok után tehát végül is siker koronázta a földmunkásság törekvéseit. — 1943-ban a parlament összehívása után a békepárt kiadta a híres, 64 oldalas j „Memorandum.”-át. 1944. ja- ! nuár 1-én levelet intézett a magyar földművesekhez. Eb­ben tájékoztatta a parasztsá­got a való helyzetről, arról, hogy „Hitler és szövetségesei elvesztették a háborút”. Fel­hívta az öntudatos kisgazdá­kat és földmunkásokat, hogy még fokozottabb erővel mun­kálkodjanak a parasztság de­mokratikus szervezeteinek ki­építésén. — A válasz nem is maradt el. 1944. január közepén az országos földmunkás-szakosz­tály választmányi ülést tar­tott, s nyomban ezután el is érkeztünk a vésztői földmun­kás-kongresszushoz. Szerve­zői a Parasztszövetség kere­tén belül addig megalakult földmunkás-szakosztályok or­szágos kongresszusának szánták: demonstrációnak, a földmunkásmozgalom erő­próbájának, bátorításnak a mozgalom továbbfejlesztésére. — A kongresszusra hét megyéből — a Dunántúlról is Hőpaplan helyett hódunyha (Folytatás az 1. oldalról.) erdők lakói így eljuthatnak a vadetetőkig, ahol az ínséges napokra kikészített takarmány várja őket. A szárnyasoknak magvakat szórtak ki, az őzeket és a nyulakat pedig szálas ta­karmányokkal etetik. A rendkívüli szigorú időjá­rás miatt a Magyar Vadászok Országos Szövetsége felhívás­sal fordult a lakossághoz, il­letve a vadászokhoz: az éhező, legyengült vad egyre inkább veszít ösztönös óvatosságából, és éppen ezért könnyen válhat felelőtlen emberek és ragado­zók zsákmányává. Kérik a la­kosságot, hogy segítse a vad­állomány védelmét, ne nézze tétlenül az orvvadászok, fele­lőtlen emberek pusztító garáz­dálkodását. Különösen a ve­szélybe került fogolyállományt segítsék védeni. A MAVOSZ kéri a mező- és erdőgazdasági üzemeket, termelőszövetkeze­tek vezetőit, hogy lehetősé­geikhez mérten takarmánnyal és fuvareszközökkel segítsék a vadimentő munkát. — jöttek földmunkásküldöt­tek. — A Parasztszövetség kere­tében kifejlődött földmunkás- szakosztály-mozgalom — han­goztatta Fehér Lajos — az egész magyar antifasiszta el­lenállási mozgalom egyik leg­eredményesebb, jövőt bemu­tató fejezete volt. E nagy remé­nyekre jogosító, sikeres moz­galomnak két kiemelkedő ál­lomása volt: az országos föld­munkás-szakosztály megala­kítása és a vésztői földmun­kás-szakosztályi kongresszus. — A sok szenvedés, küzdés és akarás nem volt hiábava­ló. Az elhintett mag nemcsak gyökeret vert, hanem szárba is szökkent. A szabadság nap­ja mégiscsak felvirradt a ma­gyar népre. Szinte jelképes, hogy ha­zánkban a Viharsarok népe szabadult fel első­nek. A Minisztertanács elnökhe­lyettese ezután átnyújtotta a 84 éves Pardi Istvánnak — az egykori kongresszus elnö­kének — a Munka- Érdem­rend arany fokozatát. Az emlékünnepség színhe­lyén kiállítás nyílt a korabeli dokumentumokból, okmá­nyokból, sajtótermékekből és a cenzúra által betiltott ver­sekből, cikkekből. A díszün­nepség emléktábla leleplezé­sével zárult. Berlin Találkozó a Varsói Szerződéshez tartozó országok fegyveres erői képviselői között Az elmúlt napokban a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban Jakubovszkij marsall­nak, a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői főparancsnokának veze­tésével találkozóra került sor a Varsói Szerződéshez tartozó országok fegyveres erői kép­viselői között. A találkozó a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erői testvéri harci barátságának és kölcsönös együttműködésének szellemé­ben folyt le. „Elefcíntos" vasúti szerencsetlenseg A tanzániai Dar es Salaam- tól mintegy 300 kilométernyire vasúti szerencsétlenség tör­tént Egy vonat elefántcsordá­val „ütközött össze”. A moz­dony négy kocsival együtt ki­siklott, öt utas megsebesült, két elefánt pedig kimúlt. PLASCT1KGŐMBBES A VÍZ ALAIT IÍU VASÁR - 2ÁRÁS Elön (Folytatás az 1. oldalról.) hét és fél millió értékű áru fo­gyott. A sláger megyeszerte az ing, a női télikabát, a konfekció. Utána következik a kötöttáru, a női csizma és a gyerekhol­mi. Eddig 7 ezer ing, 1000 női téli-kabát talált gazdára. A---szén ten drei - boltban ha­sonlóan jó enediW&yéltroí szá­molt be Palotás Ferenc ellen­őr: 121 ezer forintért hoztak forgalomba engedményes árut. Csupán férfi felsőruhából 54 ezer forint értékűt adtak el, férfi-, női fehérneműből 30 ezer, méteráruból 20 ezer fo­rintos készletet. De még min­dig van bőven miből vásárolni — állítja. A pilisvörösvári bolt helyet­tes vezetője alig akart kötél­nek állni. Telefanérdeklődé- siinkkor úgy gondolta, bizal­mas adat: hány trikóval" gaz­dagították a családok ruhatá­rukat a faluban. Végül beval­lotta: egymilliós téli vásár­készletükből eddig 600 ezer forintnyit adtak el. A legtöb­ben férfiinget vásároltak k. m. Zárszámadás Gyömrőn (Folytatás az 1. oldalról.) tervhez képest a szövetkezet árbevétele. A tiszta vagyon 33 százalékkal, a forgóalap 650 ezer forinttal gyarapo­dott. Egy dolgozó tagra az előző esztendőhöz képest más­fél ezerrel több, azaz 17 384 forint jutott. Munkanapon­ként átlagosan 95 forintot kerestek a Petőfi Tsz dolgo­zói. A nyereségrészesedés, amit a jó munka jutalma­ként kiosztottak átlagosan 40 munkanap jövedelmének fe­lel meg. Az ellenőrző bizottság je­lentését követő vitában fel­szólalt dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyette­se. Elismerését fejezte ki a szövetkezet vezetőinek és dol­gozóinak a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács és a já­rási szervek nevében. A szö­vetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről szólva megállapí­totta, hogy 1968-ban Pest megye termelőszövetkezetei is sikeresen kiállták a reform első esztendejének nehéz pró­báját. A vállalatszerű gazdál­kodás kialakításának, a na­gyobb önállóságnak és a mel­léküzemági tevékenység ki- szélesítésének köszönhető, hogy a közös gazdaságok — a mostoha időjárás ellenére — eredményesen zárják az esz­tendőt. Hiba lenne azonban nem észrevenni, hogy egyes termelőszövetkezetekben visz- szaélnek ezzel a lehetőség­gel. Felhívta a figyelmet a feldolgozás és az értékesítés további fejlesztésére. Aján­lotta, hogy méginkább kap­csolódjanak be a termelőszö­vetkezetek a lakosság helyi ellátásába, ahol erre mód kí­nálkozik, nyissanak sütödét, hús- és tejboltokat. Végeze­tül a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának megbízásából a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében átnyújtot­ta a Munkaérdemrend ezüst fokozatát Tóth Lászlónak, a szövetkezet alapítójának. Ezt követően a termelőszö­vetkezet vezetősége emlék­lappal és pénzjutalommal tün­tette ki a közös gazdaság veterán tagjait és legjobb dol­gozóit. s. p. A londoni egyetem egy kutatócsoportja a tartósabb víz alatti élet feltételeit kutatja. Két diák, a húszéves Jeffrey Stuart és a 19 éves Peter Newman, 24 órát töltöttek kísér­leti célból egy víz alatti célokra készült különleges plasz­tikgömbben. Képünkön: a két diák a kísérlet után. .MOLNÁR OtéZAt 4MCöM0+tóHÉROK 27. A környék annyira le volt bombázva, hogy mindhármuk­nak sikerült a bekerítés elől meglógni. Ács Kristófékhpz ment, később Magdával Linda nénihez, a régi rejtekhelyre. Ez a két nap ijesztően nehe­zen telt. Néhány házzal arrébb, a sarokra vontattak egy ágyút, a tüzérek buzgalommal dol­goztak, egy-egy lövés úgy ha­tott, mintha ököllel csaptak volna az ember fülére. Hogy lehet ezt megszokni? — tűnő­dött Laci. — Minden tüzér a háború végére megsüketül, mint Jóska bácsi, a nagybáty­ja, aki 32-es mozsaraknál szol­gált, s aztán, ha köszöntek ne­ki az utcáról, miközben a kert­ben dolgozott, jókedvűen visz- szakiabált: „Csak így marad­jon! Még ezzel kihúzzuk ka­rácsonyig!” Az ablaktáblák csörömpöl­tek a dördülésektől, válaszként orosz gránátok hullottak a környékre. Lehetett hallani, amint lassan, vonítva közeled­tek, aztán a detonáció, s a megkönnyebbülés: ez se ide jött. Ma hajnalban aknák zuhog­KISREGENY tak a városra. Nagyon magas­ról, meredeken jöttek, hosszan zizegtek, s tépö-recsegő han­gon robbantak. Ezek már na­gyobb károkat nem csináltak, elvittek egy fél háztetőt, szét­vágtak egy küszöböt, benyom­tak egy ajtót, ember nem sé­rült meg tőlük, mindenki az óvóhelyen lapult — kivéve az olyan árva fickókat, mint Laci is, akik egy-egy sufniban, pad­láson, mosókonyhában gub­basztottak, s azt mondogatták magukban: ugyan miért pont ide vágna be? Laci ki se kelt az ágyból, nyitott szemmel bámult a mennyezetre, s hallgatta a de­tonációkat, később, ahogy a robbanások Pest felé távolod­tak, elszunnyadt. Most, hogy az ajtó előtt állt s figyelte a havas tájat, va­lami szokatlant, valami na­gyon furcsát érzett az ismert környezetből — de nem tu­dott rájönni, hogy mit. A föld­szintes, öreg házak, düledező, ócska léckerítések, vánnyadt, nyeszlett akácok, egy-egy gö- csörtös, girbe-gurba gyümölcs­fa. amely nehezen teng-leng a salakos, feltöltött rossz talajon, egy-két kútház, vályog mel­léképületek, itt-ott üres disz­nóól — ez minden. Milliószor látott, megunt, s mégis szülő­földként szeretett, sivár kül­városi táj. Margitváros. Száz­ezer ember lakóhelye. Nagy­pénteken, április 3-án egyetlen légitámadás alatt ezer embert veszített, lakosságának egy százalékát. Egy nap alatt. Mi olyan furcsa? Mi olyan különös itt most? Hirtelen ráeszmélt. Az abszolút, a siketítő csend. Se ágyúzás, se géppuskaropo­gás, semmi. Fülelt, hallgatózott. Valahol, a szomszédban ajtó nyílt, vi­zet loccsantottak az udvarra. Aztán mérges, éles női hang: — Pisti! A fene a fejedet, nem jössz be nekem rögtön! Mezítláb az udvarra?! Egy kutya vadul, élesen fel­csahol. Az utcán kendőbe burkolt öregasszony megy, szatyor a karján. Uramisten, hány óra lehet?... Karórája régóta használhatat­lan, menekülés közben oda­csapta egy oszlophoz. Nyílik a kapu, Farkas Kál­ŰRREALITÁS A csillagok örökké tündö­kölni fognak felettünk, de so­hasem fogunk eljutni a köze­lükbe — ez a véleménye Sir Martin Ryle cambridge-i rá­diócsillagásznak, Anglia egyik legnevesebb tudóiénak. Az idő börtönéből kellene valahogy kijutnunk, szét­feszítve a negyedik dimen­zió rácsait — vélik az űrutópisták. De erre még semmi megalapozott remény... Az egyik „legígéretesebb” bolygóra, a Marsra eljutni semmiség ahhoz képest, amit naprendszerünk elhagyása je­lentene. A legközelebbi csil­lag mintegy három fényévre van tőlünk, kerek számokban kifejezve 28 200 000 000 kilo­méterre. Ez 35 000-szerese annak a távolságnak, amelyet az Apol­lo 8. utasai Hold körüli útju-, kon megtettek. Az ő űrhajó­juk sebességével ezt a távot körülbelül 1000 év alatt lehetne befutni. Még a Mars bolygó „felke­resése” is több hónapot venne igénybe, jegyezte meg a tu­dós, s a súlytalanság állapota, az élelmiszer- és üzemanyag- ellátás óriási feladat elé állí-, taná az embert. Az európai tudósok büszkéié az amerikai kozmonautákra és űrtechnikára, de kevésbé lel-, kesednek akkor, amikor az űr-, kutatásra fordított csillagé-, szati összegekről hallanak. Ugyanakkor kétségtelen* hogy a tudósok többsége — a presztízstervek sorsától füg­getlenül — helyesléssel fogad­ja Földünk szomszédainak ta­nulmányozását és űrállomások létesítését bolygónk közvetlen közelében. CSAK RÖVIDEN... TITO jugoszláv államfő vá­laszolt Nixon korábban hozzá intézett üzenetére. Kifejezésre juttatta óhaját, hogy találkoz­zék Nixon elnökkel. Tito leg­utóbb 1963-ban járt Washing­tonban. BORMAN amerikai űrhajós, az Apollo 8. parancsnoka Ró­mába érkezett, ahol fogadja VI. Pál pápa is. . A NAGY MESEMONDÓ, Ivan Krilov születésének két­századig: évfordulójára emlé­keztek tegnap a. Szovjetunió­ban. A BRIT KORMÁNY meg­adta a vízumot Nguyen Thy Binh asszonynak, a DNFF Pá­rizsban tárgyaló küldöttsége tagjának, aki részt vesz a brit nukleáris leszerelési mozgalom húsvéti nagygyűlésén KILENCVENRE emelkedett! a hóvihar halálos áldozatainak száma az USA-ban. OGIDA térségében a nigé- riai kormánycsapatok bekerí- tették és elvágták az utánpóU lástól a biafraiak jelentős egy-, ségét. Nyolcszáz ellenséges ka* tonát ejtettek foglyuk „Farkaszár" a turistaházban Érdekes esetet közölték Olaszországban. Az Appenin- hegységben egy turistaházat, ahol éppen egy turistacsoport tanyázott, éhes farkascsorda vett körül. Az ostromzár több mint egy hétig tartott. Pompeji másodszor is elpusztul 1890 évvel a nagy katasztrófa után: Pornpej it, im­már másodszor is pusztulás fenyege­ti. Ezúttal nem nagy természeti katasztrófáról van szó, hanem baná­lis tényezők össz­hatásáról, ame­lyek ismét fenye­getik a kultúrtör­téneti jelentősé­gében páratlan város kincseit: égető napsütés, té­li esőzések és az állandóan ható erózió milliméte­renként elpusztít­ja azt, amit a ré­gészek 1861 óta napvilágra hoztak. A falak hasa- dékaiból növé­nyek nőnek ki, és ezeknek a gyöke­rei tovább repesz- tik, bomlasztják a falakat. Legfel­jebb száz embert foglalkoztatnak Pompeji őrzésével és a kisebb hely­reállítási munkák­kal ilyen kevesen még a legsürge­tőbb feladatokkal sem tudnak meg­birkózni. Súlyos problé­mát jelent külö­nösen az utóbbi években, hogy a lopások száma erősen megnöve­kedett. Elsősorban edényeket, kis­plasztikákat és más, viszonylag könnyen szállít­ható tárgyakat lopnak el. Igaz, hogy a külföldi turisták még min­dig tömegesen jönnek a híres városba, de a be­vételek ma már nem elegendők a legsürgősebb fenntartási mun­kálatokhoz sem. Csupán nagyará­nyú akcióval le­hetne még meg­menteni Pompejit, megőrizni az utó­kor számára. mán lép be az utcáról. Nem nagy ész ez a srác, blazírt fa­pofa, most elégedetten vigyo­rog: — Na, ezt aránylag jól meg- úsztuk. — Mit? — Micsoda? Maga még nem tudja? Az egész város tele van oroszokkal. A németek még az éjjel elpucoltak. — Nem viccel?... Farkas Kálmán fa.pofa, de most nagyon élvezi a helyze­tet, ömlik belőle a szó. — Viccelni? Ugyan, menjen ki, nézze meg. Valahol a Vá­góhíd körül van a vonal, azt mondják, de most ott is csönd van. Az emberek jönnek-men- nek, mászkálnak, mindenki keresi a rokonát, haverját, él-e még, megvan-e még, tudja, hogy van az ilyenkor ... Laci bólogat, nem is figyel fel a groteszk megjegyzésre: mintha bizony az ember tény­leg olyan nagyon jól tudná, hogy van az. amikor egy vá­ros felszabadul. Farkas mond­ja tovább: — Ahogy elnézem ezeket az oroszokat, azt csodálom, hogy a németek eddig is bírták. Mindegyik ruszkin vattás ru­ha, géppisztoly, erősek, egész­ségesek, jókedvűek... Van ezeknek mindenük, a lőszer ládaszám az utcán, feltornyoz­va, nem is őrzik, itt nem kell spórolni a golyóval. — És ... nem bántanak sen­kit? — Ugyan! örülnek ezek is, hogy nem kell harcolniuk. Laciban most villámlik meg a hatalmas érzés. Szabadon jöhet-mehet, ahová akar. Nin­csenek németek, tábori csend­őrök, nyilasok, nincs felkonco- lás. Ha akarja, énekelheti teli torokból az Intemacionálét, Nem lesznek közszemlére do­bott hullák a városháza előtt. Ez a város most már a front másik oldala, szabad föld. Te jóságos, jó isten... Ez igaz?... Ha akarja, elmehet Magdáért, hazarohanhat a csa­ládhoz ... Ami egy perce még életveszély volt, halálos ka­land, az most semmi, semmi, természetes és teljesen jelen­téktelen. Óh, ez a gyönyörű benne, hogy a tegnapi világot egy éjszaka orkánja elsöpörte, minden, ami tótágast állt, ki­billent szörnyuralom volt, visszaállt a helyére, fantomjai­tól szabadult, egyszerű, közön­séges élet lett. Csak állt Laci az udvaron, belekábulva a rázuhogó érzé­sekbe, gondolatokba, aztán hir­telen átkapta Farkas Kálmán derekát, felemelte a levegőbe, s a tomboló örömnek valami furcsa, nyüszítő, vinnyogó hangját hallatva, vadul meg­pörgette maga körül. — Ne marháskodjon már, egész elszédülterrt. — Hány óra van, Kálmán? És hányadika? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom