Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

V-t 1969. FEBRUAR 13.. SZERDA Peking Küszöbön a KKP kongresszusa? Több napja katonaság és rendőrség őrzi a Pekingbe ve­zető utakat és a fontos ke­reszteződéseket. Az őrjárato­kat az éjszakai órákban meg­erősítik. Peking egyik külvá­rosában — értesülések szerint — konferencia folyik a leg­magasabb rangú katonai es polgári vezetők részvételével. Ügy tudják itt. hogy megint Pekingben tartózkodnak azok a tartományi vezetők, akik ja­nuár második felében jelen voltak Mao Ce-tungnak, a ka­tonai káderek részére adott fogadásán. A jelek arra valla­nak, hogy a központi vezető-, ség hamarosan összehívja az október óta hivatalosan emle­getett pártkongresszust, vagy legalábbis azon fáradoznak, hogy a közeljövőben összehív­hassák. Külföldi megfigyelőt valószínűleg nem hívnak meg. A pártkongresszus előkészüle­teit a kínai vezetőség köz­pontja, az úgynevezett kultu­rális forradalommal foglalko­zó csoport szervezi és ellenőrzi. Figyelemre méltó körül­mény hogy bár Mao Ce-tung a múlt év második felében el­rendelte a párt helyreállításé* és a vezetőség kidolgozta a párt új szervezeti szabályza­tának meglehetősen rugalmas fogalmazványát, a pártvezetés BARÁTSÁG 2 \ CSAK RÖVIDEN... (Folytatás az 1. oldalról.) millió tonnára növekszik. De a tervezett fejlődés rövidesen ezt a kapacitást is túlnövi, el­kerülhetetlen egy másik veze­ték építése, és ez lesz a Barát­ság 2. Ez a 600 milliméter átmé­rőjű vezeték a szovjet ha­tártól, Polgáron keresztül, Hatvan érintésével a száz­halombattai finomítóig, csaknem 300 kilométeres úton évente 100 millió tonna olajat bír majd szál­lítani. A szovjet határ közelében át­emelő szivattyút létesítenek, amely képes lesz átnyomni az olajat a hosszú úton egészen Százhalombattáig, ahol viszont az érkező szállítmányok foga­dásához kibővítik a tartály­parkot. A munka arányaira jellem­ző, hogy a vezetéképítéshez (Folytatás az 1. oldalról.) ró és négy 10 tonnás hóeke dolgozik. A MÁV-nál már túl vannak a munka nehezén. A hófúvás idején legnagyobb problémák a rendező pályaudvarokon vol­tak, de már itt sincs semmi fennakadás. A tegnap reggeli köd — Nagykőrös, Kecskemét és Pécs környékén megnehe­zítette ugyan a forgalmat, de nagyobb késés a személyvona­toknál nem fordult elő. Mi a helyzet a szolgáltató vállalatoknál, hogyan vészel­ték át a havazást, a Pest me­gyei Kéményseprő és Cserép­kályha Építő Vállalatnál hal­lottuk: "— Nehéz dolgunk volt. Százötvennégy kéménysep­rőnk dolgozott a metsző hi­degben, a hófúvásban is. Fáztak bizonyára azok a munkásaink is, akik az eldu­gott falvakba, tanyákra mentek a vállalat hat motorkerékpár­jával — mondta Bányánszky János műszaki csoportvezető. — Cserépkályhát is építünk. A gödöllői Ipari Műszergyár két négyemeletes társasházá­ban most készül 31. Nálunk nincsen fagyszabadság. A Budapest és Vidéke Tej­ipari Vállalat váci üzemében örömmel mondta tegnap Pó­lyák János üzemvezető: — Ma volt az első nap, hogy nem volt fennakadás. Eddig átlagban két órát késtek gépkocsijaink. A váci, a szobi, a gödöllői, a rétsági járásban és Balassa­18 méieres hó A Pamir hegységben, Szov- jet-Tadzsikisztánban, ahol té­len is csak kivételes esetekben fordul elő havazás, most egyes helyeken IS méteres a hóréteg vastagsága. A bulldózerek a nagy hideg ellenére elindul­tak, hogy megtisztítsák a he­gyi utakat. A tehergépkocsik a hóba vágott folyosókon köz­lekednek. de a sürgős szállít­mányokat csak helikopterekkel tudják a hegyekbe szállítani. mintegy 45 000 tonna csövet kell felhasználni. Ebből kere­ken 36 000 tonna spirálhegesz­tett acélcső előállítása a ma­gyar ipar feladata lesz, és csak 9000 tonna melegen hengerelt acélcsövet hozunk be külföld­ről. A vezeték magyar szakaszá­nak terveit a Kőolaj- és Gáz­ipari Tervező Vállalat szak­emberei készítik. A beruházási program a magyar szakaszra június 30-ig elkészül, és a beruházást, amelynek költségelőirányzata vala­mivel meghaladja az egy- milliárd forintot, a jövő évben megkezdik, 1972 végére pedig a Barátság 2-n megindulhat az olaj. Kezdetben előreláthatólag nem kell igénybe venni a tel­jes, 10 millió tonnás kapaci­tást: ennek kihasználása évről évre, az igények növekedésével párhuzamosan fokozódik majd. gyarmat környékén kapják tő­lünk a tejet és tejterméket, összesen 14 teherautónk indul útnak naponta, most nehéz kö­rülmények között. Azonban úgy érzem, a nehezebbjét, az elmúlt napok hóviharait átvé­szelve, könnyebben nézhetünk a hideg elé, bár a tejeskan­nákon még lesznek jégcsapok! 25. Hámos tisztelgett, odaadta a papírjait. A zászlós az eresz alá húzódva vizsgálgatta, az­tán összehajtotta, s köpenye zsebébe süllyesztette. — A nyílt parancs huszon­négy órája érvénytelen — mondta keményen. — Majd bent tisztázzuk az alakulatá­val. Álljon be a sorba! A sarok mögött már jó sza­kaszra való katona és civil ácsorgott egy tábori csendőr és egy pártszolgálatos felügyelete alatt. Hámos besorolt közéjük, csendben megkérdezte a mel­lette álló öreg honvédet: — Mióta vannak itt? — Én már dél óta ácsorgók. A tábori csendőr odanézett: — Nincs pofázás! ... Na, ez kellett csak, sem­mi egyéb, pont most. — Há­mos szerette volna fejét a fal­ba verni dühében. — Ilyen hülyét, barmot, így belesétál­ni a kelepcébe! Hisz már teg­nap is eszében volt az a rot­hadt nyílt parancs, hogy lejár, szól Szitásnak, adjanak egy másikat, és ma is folyton mon­dani akarta, csak valami min­dig történt, valami fontosabb, ami elvitte a szándékot, végül elfelejtette az egészet. A hó egyre sűrűbben sza­kadt, sötétedett. A zászlós in­tett, a táboricsendőr-tizedes odaállt az oszlop elé: — Takarás! Igazodj! Ne mo­zogj! Bemegyünk a laktanyá­ba, aki szökni próbál, felszólí­tás nélkül golyót kap — fel­ügye hónapok óta alig szere­pel a sajtó napirendjén. Az alapszintű szervezetek helyre állítása a jelek szerint meg­rekedt a „kiigazítás’’, magya­rán a tisztogatás szakaszában, a kongresszust előkészítő tar­tományi értekezleteken nem lehettek ott a régi pártszer­vezetek tagjai, hanem csak azok a kommunisták vehettek részt, akiket a kulturális for­radalom Mao-hű szerveibe, az úgynevezett forradalmi bi­zottságokba annak idején bevá­lasztottak tartományi, városi, megyei vagy járási szinten. Ilyen körülmények között jelöltek ki több ezer delegá­tust egy olyan pártnak a kongresszusára, amelynek ré­gi rendszere megszűnt, új struktúráját pedig még min­dig nem tudták meghatározni. Január 25-én a központi bi­zottság katonai tanácsa nyi­latkozatot adott ki, amelyben kiemelte, hogy a hadseregnek tiszteletben kell tartani a kol­lektív vezetés elvét a forradal­mi bizottságokon belül. A nyi­latkozat azoknak a nem kato­nai vezetőknek a megnyugta­tására szolgál, akik nehezmé­nyezték, hogy a végrehajtó szerep a bizottságok katonai tagjainak kezében összponto­sul. (A hadsereg 29 tartomá­nyi forradalmi bizottság kö­zül 24-et teljes mértékben el­lenőriz.) Ezeknek az intézkedéseknek a célja a közhangulat lecsen- desítése, a nemzeti és politi­kai egység látszatának meg­erősítése volt. De az a felis­merés is benne rejlett, hogy Mao Ce-tungnak az úgyneve­zett burzsoá eszmékkel befo­lyásolt értelmiséggel, a pa­rasztsággal és a nevelésügy­gyei kapcsolatos reíormterveit csak egy széles alapokon meg­szervezett hivatali apparátus segítségével lehet valóra vál­tani. Ilyen légkörben terjedtek el azok az értesülések, hogy Mao Ce-tung esetleg megbocsát a kulturális forradalom viharai­ban letűnt pártvezetők néme­lyikének, talán Teng Hszia- ping főtitkárnak is, aki más poszton ugyan, de éppen úgy a legalitás színezetét adná a kínai belpolitikának, mint ahogy a kommunista párt ed­dig nem ismert módszerekkel összehívandó kongresszusa is. emelte hangját: — Szakasz, vigyázz! Irány egyenest, sza­kasz in-dulj! Már csak a rezesbanda hiányzik — gondolta Hámos. Ű már eleve a fal felőli ol­dalra állt, szeme sarkából na­gyon figyelt. A zászlós előre­ment a tizedes mellé, a párt­szolgálatos valahol hátul baty- tyogott, mellén keresztbe fog­va géppisztolyát. Hámos nézte a mellette elmaradozó házakat, kerteket, kiskapukat. Két ház közé beékelve nyitott kiskapu — most! —, egy lépés jobbra oldalt, még egy a kiskapu mö­gé, s a falhoz szorulva várt. Tudta, hogy az emberek nem szólnak. Lélegzeni sem mert, a szakasz léptei ütemesen ro­pogtak a járdán, távolodtak. Még várt egy kicsit, aztán ki­nézett az utcára. Csak a lép­tek zaja hallatszott, az egység már belemosódott a hirtelen leszakadt téli estébe. Pfü ... Hámos elinalt az el­lenkező irányba. A következő napok lázas munkával teltek. Először is nyomára kellett bukkanni a tartózkodási helyét folyton változtató Kollárnak, majd rajta keresztül még néhány ta­pasztalt, a várost és az embe­reket jól ismerő elvtársnak. Ezek bevonásával a Kalapács­akció bizottsága összeült, s megkezdte a terv kidolgozását, A bizottság nem találkozott a csoport katonai tagjaival, ne­hogy árulás esetén egymást veszélyeztessék. Üléseiket Rep­ce Pali lakásán tartották, akit DOKI PAPA Francois Duvalier haiti dik­tátor (vagyis „Doki papa”) „amnesztiában” részesítette ve- jét, Macc Dominique-t, akit tá­vollétében golyó általi halálra ítéltek, amiért két ízben is összeesküvést szervezett apósa ellen. Duvalier most visszahív­ta Európából Dominique-t és feleségét, Marie-Denise-t (a diktátor lánya), s mindkettő­jüknek jól fizetett, rangos ál­lást ígért. Marie-Denise már visszatért Haitiba, férje azon­ban ingadozik: attól tart, hogy diktátor apósának „nagylelkű­sége” a valóságban — csapda lesz. még a nyár folyamán kibom­báztak Soroksáron, átköltözött Margitvárosba, a környéken senki sem ismerte, nem tudtak mozgalmi tevékenységéről, ki­csit hóbortos muzsikusnak tartották, és ez most éppen na­gyon jól jött. Az ülések ide­jén Repce a gyerekeket elza­varta nagyanyjukhoz, feleségét átküldte a szomszédba, ő ma­ga felmászott a padlásra, leste a környéket. A terv elkészült: karácsony első napjára virradóan meg­nyitják a frontot a ménesi domboktól a Duna vonaláig nyúló szakaszon, amelyet egy Wermacht-század védett be­ásott harckocsik és rohamlöve- gek támogatásával. A Pulyka­tónál felállított légvédelmi tü­zérüteg az éjszaka folyamán átvonul a városon, tüzelőállást foglal a ménesi dombokon, szétlövi a harckocsikat és ro- hamlövegeket, valamint a géppuskafészkeket. A Hámos- csoport, amelyet ezen az éj­szakán kiegészítenek, egységes alakulattá formálnak a város­ban tevékenykedő többi fegy­veres csoporttal, két részre oszlik; az egyik megtámadja és elfoglalja a polgári iskolát, megakadályozza, hogy az ár- kászoktól erősítést küldjenek a Wermacht támogatására. A másik csoport hátba támadja a németeket. A terv sikere döntően két emberen múlott; az egyik Bo- dolai, az üteg szolgálatvezető őrmestere, a másik Tövis volt. Bodolai keze alatt szolgált egy HUSZONHÁROMRA emel­kedett a halottak száma, két­ezer ember került börtönbe Bombayben a fasiszta huli­gánbandák által szervezett gyújtogatások és fosztogatások során. JORDÁNIA elfogadta a Biztonsági Tanács elnökének javaslatát, hogy meghatáro­zatlan időre napolja el a ta­nács keddre kitűzött, Jordá­nia kérésére összehívott ülé­sét. MARKÓ csehszlovák kül­ügyminiszter ötnapos munka jellegű látogatás után Moszk­vából hazaérkezett Prágába. WILSON brit miniszterel­nök tegnap délután Bonnba utazott. I közeli rokona, aki Szitás Győ­zőnek gyerekkori játszótársa, testi-lelki jóbarátja volt. A Hámos-csoport ezen a fiatal tüzéren keresztül lépett össze­köttetésbe Bodolaival, aki már harcolt Oroszországban is, és az üteg katonái előtt sem tit­kolta: a szovjet hadsereget többre becsüli a német csür- hénél. Bodolaival Bordás-Fran­ci tárgyalt Szitás lakásán. — Mindenki tudja, őrmester bajtárs, hogy a háború elve­szett — mondta Franci. — Bu­dapestet napokon belül körül­zárják a szovjetek, ebből az egérfogóból nem szabadul senki. — Az egyszer biztos — hagyta rá Bodolai. — Én itt most magával szemben az ellenállási moz­galmat képviselem. Nyíltan és őszintén mondja meg, hajlan- dó-e a németek ellen harcolni az ütegével, vagy... Az őrmester elgondolkozott. Szép arcú. barna férfi volt, széles pofacsontokkal, kis, nyí­rott bajusszal, megfontoltan, nyugodtan mozgott, Franci érezte, hogy megbízhatnak ab­ban, amit mond. — Rám számíthatnak — mondta végül. — Az ütegben is van néhány jó emberem, a többi meg végrehajtja, amit parancsolnak, akár ezt paran­csoljuk, akár azt. A probléma nem is itt van, hanem Gulá- csy főhadnagy úrral, azzal a piszkos, németbérenc, nyilas mocsokkal. Az ütegparancs­nokkal. — Tudjuk, ismerjük őt — bólogatott Franci. — Vele ne legyen gondja. Amikor meg­indulunk, ő már nem lesz a porondon. A kész tervet átadták Tö­visnek, akit az üteg frontsza­kaszán Bodolai vitt át a senki földjére. KEDDEN ismét találkozott egymással Brandt nyugatné­met külügyminiszter és Ca- rapkin, a Szovjetunió bonni nagykövete. NEW YORK életét szinte teljesen megbénította a vasár­napi fergeteges hóvihar. Hét­főn este a főközlekedési utak, ha korlátozott mértékben is, de már járhatók voltak, ám a repülőterek továbbra is zár­va maradtak. AZ. OLASZ KOMMUNISTA PÁRT kongresszusán részt ve­vő magyar pártküldöttség Nyers Rezső vezetésével hét­fő délután látogatást tett a Bologna közelében levő Ma- larbergo községben. Mielőtt útnak indult, Tövis leült, többször elolvasta a szö­veget, átnézte a rajzokat, az­tán a papírokat visszaadta Francinak. — Nincs értelme, hogy eset­leg megtalálják nálam. A fe­jemben minden benne van. — Hát az hogy lehet? — Olyan memóriám van. Fényképezőgép-memória. Könnyedén elmondom neked az egész szöveget, a pontos- vesszőkkel együtt. Két nap múlva hajnalban ugyanitt kellett visszaérkeznie Tövisnek a szovjet parancs­nokság válaszával. Minden részletet előre megbeszéltek. Bodolai osztja be az őrséget, ő jön ellenőrizni, s ő kíséri át az összekötőt Szitás lakására, onnan Szitás vezeti mindket­tőjüket tovább a helyre, ahol már végleges formában, órára- percre rögzítik a szovjetekkel összehangolt teendőket. Két nap múlva Tövis me­netrendszerűen jött át a senki földjén. Még sötét volt, ilyen­kor a leghosszabbak az éj­szakák, Az utolsó száz métert kúszva tette meg, óvatosan fü­lelve, fürkészve. Kis termete ellenére nagyon erős volt, könnyedén és biztonságosan haladt a gazzal benőtt, egye­netlen talajon. Sok börtönt megjárt, tapasztalt, bátor em­ber volt, két front között át­kelni azonban neki is gyötrel- mesen nehéz munkát jelentett Fellélegzett, amikor a nyárfa világos kérge mellett az őr­mester ismerős sziluettjét ész­revette. — Bodolai? — Igen. Tövis felállt, mielőtt bármit is mondhatott vagy tehetett volna, tábori csendőrök vetet­ték rá magukat és összekötöz­tek. (Folytatjuk) Az idei tél leghidegebb éjszakája Tavasz a télben Párizsi divattervező munkája ez a modell. Tavaszi-nyári ruhának készült, és terve­zője szerint a magyar divat vonalait és mintáit használta fel a modell kialakítá­sához. Tavaszi-nyári francia estélyi modell 1969- re. Az estélyiruha színe fehér, nyitott szoknyával és nyitott derékkal. .MOLNÁR GÉZA.'. 'HARCöíőKÖ'HáttÉRöK KISREGÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom