Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

In memóriám Riport vele és nélküle Amikor ősszel felavatták a vecsési új könyvtárat, „műso­ron kívül” Petőfi-verset sza­valt. Ilyen memória és előadói készség ebben a korban? — csodálkoztam, és feltettem ma­gamban, legközelebb megkere­sem Perina bácsit, hogy ripor­tot készítsek vele. Nemsokára a művelődési otthonban talál­koztunk. — Hogy mikor kezdtem sza­valni, nem is tudom, nagyon régen. Petőfi, Arany, Ady, ők az én költőim, de nagyon sze­retem Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kosztolányi és Radnóti verseit. Vagyont nem gyűjtöt­tem, pedig még játszanom kel­lett volna, mikor már dolgoz­tam. Csak így jutott kenyér, de ha volt kenyérre, a felét könyvre költöttem. Később is könyvet vettünk ajándékba egymásnak a teleségemmel. Nagyon tudtunk örülni egy- egy új szerzeménynek, azon­nal leültünk, és együtt olvas­tuk a verseket is, sokat még meg is tanultam. Ma, amikor az iskolák ontják a műveit embereket, megbékélek a vi­lággal, önmagámmal: értelme­sen éltem. Csak az a kár, hogy lassan lejár az időm — már régen rossz o „motor”. Mosta­nában sokszor eszembe jut Juhász Gyula verse, a Búcsúd „Mielőtt innen végképp el­megyek, / Szeretnék elköszön­ni, emberek ...” „Talán item kell még búcsúzni se? / Hisz észre sem vett engem senki- te.” A vers úgy zengett ajkán ezúttal is, mint azon a novem­beri napon, a könyvtár meg­nyitóján. Aztán a tőle meg­szokott kedvességgel mondta: — Egyszer már látogasson meg bennünket otthon, szíve­sen elbeszélgetnénk, és meg­mutatnánk a könyveinket. — Igen, elmegyek — ígértem, és néhány üres lapot hagytam a jegyzetfüzetemben. Néhány nap múlva kórház­ba szállították. Igen, a „mo­tor” ... Karácsonyra galamb­ősz feje már megnyugodva, örökre megpihent. Január 10-én, a vecsési ta­nácsházánál feketébe öltözött emberek gyülekeztek S a csi­korgó hideg ellenére, egyre többen jöttek. A VIZÉP — a humanitásból oly sokszor je­lesre vizsgázó vállalat — el­küldte autóbuszát, mely meg­telve szállította az utolsó tisz­telgésre indulókat a rákoske­resztúri temetőbe, ahová el­helyezték Perina János ham­vait. A kora ifjúsága óta küzdő veteránt, aki 40 évig volt a Ganz-MÁVAG dolgozója, aki 1911-ben már szakszervezeti tag volt, s Vecsésen megalakí­totta a vasasszakszervezetet és tíz éven át annak elnöke­ként dolgozott, 1959-ben a Ta­nácsköztársaság Emlékérem­mel tüntették ki, 1967-ben pe­dig az Elnöki Tanács a Szo­cialista Hazáért Érdemrendet adományozta neki. Utolsó út­jára elkísérte őt a vasasszak­szervezet központja részéről Borza József, a vecsési vasa­sok képviseletében Kovácso- vits Oszkár, a vecsési pártbi­zottság nevében pedig Várko- nyi Miklós búcsúztatta Perina Jánost. S míg a vasasszak­szervezet férfikórusa énekelt, harcostársai szomorú szívvel állták körül a hamvait őrző urnát. „Vagyont nem gyűjtöttem, pedig még játszanom kellett volna, mikor már dolgoztam.” Az ő szavai jutnak eszembe, mikor a kicsi, kedves otthon küszöbét átlépem. — Nagyon várta magát, négy hónap múl­va lett volna az aranylakodal­munk — mondotta özvegye, amikor a temetés után meglá­togattam őt. Fekete Józsefné xi. Évfolyam, i6. szám 1969. JANUÁR 21., KEDD OLVASÓINK ÍRJAK: Repülnek a göngyölegek J(i«znvnk: kévéséi, de jól! Új ivllépúsvhre készül az ezüstk«pszMrús wcsési li M MS M t'M £i MS'US Január 8-án délelőtt egy ,,göngyöleg”-gél megrakott te­herautó robogott végig — fel­tehetően meg nem engedett sebességgel — a monori Ady Endre úton. A sebesség által keltett erős huzattól a „gön­gyölegek” papírsárkányok módjára repültek szét a leve­gőben, majd hevertek szerte az úton. Miután munkaidőm és .he­lyem köt, nem tehettem egye­bet, minthogy közvetlenül a Gelka-szerviz előtt lehullott három hullámpapír kartondo­bozt azonnal felvettem. Mi­után láttam, hogy nagy nyom­tatott betűkkel ez áll rajta: „Betétdíj 20 forint”, azonnal felhívtam a FÜSZÉRT gön­gyölegraktárát. Közöltem a látottakat, mire egy igen ked­ves és udvarias női hang meg­köszönte az értesítést, s intéz­kedést ígért. Úgy éreztem, íme: jót tettem! Megmentet­tem — ha nem is nagy érté­ket, egy dolgozót a gondatlan rakodásból eredő, néhány száz forintos kártérítéstől. Ám az élelmiszerboltok ál- I tál gondosan összehajtogatott kartondobozok még a délutáni I szürkületben is ott hevertek, ; részben az úttesten, széttipor- I va, részben a füves-havas út- I szélen. Mindenesetre három, álta­lam megmentett doboz átve­hető hivatalos idő alatt az Ady Endre út 33. szám alatti Gel- ka-szer vízben. Egy olvasó Ezúttal nem a MÁV-ról esik szó. A közlekedés korsze­rűsítéséről, a pálya villamo­sításáról edig is olvashattunk lapunk hasábjain. Járásunk zenei hálózatának vérkeringése is egyre pezs­gőbb. Többször beszámoltunk az üllői zenei általános iskola egyre magasabb színvonalá­ról, kimagasló eredményeiről és állami zeneiskolai hálóza­tunkról. Általános iskolai kóru­saink az évfordulók je­gyében lelkesedéssel és nagy felelősségérzettel ké­szülnek a tavaszi sereg­szemlére. Mind minőségben, mind mennyiségben a felszabadulás óta a legszebb eredmények várhatók. A felnőtt korosztály is han­got ad. Nem is akármilyet. A vecsési kamarakórus az utób­bi fél esztendőben két kiemel­kedő sikert könyvelhet el. Tavaly júniusban Vácott, az országos minősítőn né­pes mezőnyben ezüstko­szorú fokozatot ért el. A közelmúltban Kapuvárotta „Mit ér nekem hat várme­gye?” döntőjén, ahol a Pest megyei csapat részeként két Bárdos-művet énekeltek, me­lyet a rádió is közvetített, az énekart a zsűri külön elisme­rő oklevéllel tüntette ki. A zsűri elnöke Ádám Jenő pro­fesszor volt. , A jövőről. A tv az együttes­sel felvételt készít a közeljö­vőben. A Tanácsköztársaság 50. évfordulójának műsorá­ban való részvétel, dalostalál­kozó Szolnokon, önálló műsor helyben táncos és zenekari kí­sérettel. Az együttes jelszava: keve­set, de jót! — és mint Liszt Ferenc mondta: Fair sans chire! (Cselekedj, de ne be­szélj róla.) A tizenhárom éves vecsési kamarakórus, Somogyi Lajos karnagy kezében felfelé ível. Gratulálunk! Valentsik István Pályázati felhívás! — Az üllői fogyasztási szö­vetkezetnél tegnap boltveze­tői értekezletet tartottak. Veietőségváiűsztás Hetedszer lett elnök Tabányi János Hatvan éven felüli az átlagéletkor az ecseri Törekvő Tsz-ben. Fiatal arcokat nem is látni a tagok között, akik összejöttek, hogy megválasszák a vezetőséget. Az elnök — Tabányi János — beszámoló jelentése után került sor a titkos szavazásra. Az eredmény: Tabányi János hetedszer is elnök lett. A vezetőség tagjai — néhány változással — ugyanazok ma­radtak. A titkos szavazás közben kaptuk lencsevégre a 73 éves Sarkadi Pálnét és a 74 éves Zsilinszki Ferencet. k. zs. — p. i. Megyénkben a modern kró­nikaíró mozgalom az elmúlt évben jelentős eredményeket ért el. Krónikásaink sok ér­tékes adatot gyűjtöttek ösz- sze városuk, községük, in­tézményük életéről. Az ed­dig elért eredmények felmé­résére, és felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére, valamint további krónikák megírásának ösztönzése cél­jából, a Pest megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága és a honismereti társadalmi bizottság pályázatot hir­det. A pályázaton részt vehet minden krónikaíró, illetve krónikaíró kollektíva akár egy év, vagy akár több év krónikájával. Az elkészült krónikákat 1969. január 31- ig kell beküldeni a Pest megyei Levéltár címére (Bu­dapest, V., Városház u. 7.). A pályadíjak odaítéléséről a Pest megyei Tanács vb mű­velődésügyi osztálya, a Ha­zafias Népfront Pest me­gyei bizottsága és a honis­mereti társadalmi bizottság dönt. A következő pályadíjak ke­rülnek kiosztásra: I. díj: 1000 forint, két II. díj: 700—700 és két III. díj: 500—590 forint pénz­jutalom. Ezeken kívül az értékesebb krónikák készítőit könyvju­talomban részesítjük. • A pályadijak kiosztására a Pest megyei krónikaírók II. konferenciáján kerül sor. Ugyanakkor méltatásra és be­mutatásra kerülnek a pá­lyadíjat nyert, vagy jutal­mazott krónikák. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítással a Pest me­gyei Levéltár (Bp., V., Vá­rosház u. 7.) szolgál. Két o.’vos — három orvos ÚJRA KETTEN Üllő községiben ismét két orvos végzi három orvos munkáját. Dr. Leyrer Loránd ügyvezető körzeti orvos és dr. Kcmcz Lajos körzeti or­vos. Mindketten emberfe­letti munkát végeznek. A ren­delők állandóan zsúfoltak. Az orvosok csak megfeszí­tett munkával tudják felada­tukat ellátni, ennek ellenére mindkét orvos igen lelkiis­meretesen és türelemmel foglalkozik minden betegével. Leyrer doktor már reg­gel hét órakor kezdi a ren­delést, hogy ideje maradjon a fekvő betegek látogatásá­ra és hivatali teendőinek elvégzésére. A rendelőben a betegek egymás hegyén-há- tán szoronganak, ez a magas beteglétszám nemcsak az or­vosra káros, hanem a bete­gekre is. Korábban is betöltetlen volt a harmadik orvosi ál­lás, s nemrég érkezett a községbe Balázs László. A fiatal doktor Üllő ösztön­díjasa volt, vele töltötték be az üresedésben levő állást. Mindenki fellélegzett, az or­vosok is, a betegek is, de nem sokáig örülhettek a meg­oldásnak, mert alig egyhó­napos praktizálás után dr. Balázs Lászlót behívták ka­tonának. Most ismét kísért a múlt. két orvos maradt ebben a nagy községben, s egyelőre maradt minden a régiben. <em) MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Mit kezdjek a mil­lióimmal. Maglód: Hét katona meg egy lány. Mende: Elsietett házas­ság. Monor: Tíz kicsi indián. Ül­lő: Eltávozott nap. Vecsés: A sah táncosnője. .Még szükség lehet ránk' Nyugdíjasklub alakul Mendén Mende község párt- és ta­nácsvezetői nemrég megvendé­gelték az idős, nyugdíjas ve­teránokat a pártszékház nagy­termében. A vendéglátás köz­ben a nyugdíjasok elmondot­ták, örülnek, hogy a község vezetői tájékoztatják őket a különböző problémákról. A művelődési otthon igazga­tója ugyanis felajánlotta, hogy egy nyugdíjasklubot indítanak, s egy megfelelő helyiséget bo­csát rendelkezésükre. A szak­maközi bizottság segítségével berendezik és felszerelik olyan szórakoztató eszközökkel (sakk, dominó, tv, rex stb.), melye­OLCSÓBB LETT A BRIKETT ÉS A TŰZIFA A Belkereskedelmi Minisz­térium közgazdasági főosztá­lya a hazai brikett és tűzifa fogyasztói árát 1969. január 15-től kezdődően csökkentette. A brikett új fogyasztói ára: Pályaudvari Belterületi Várpalotai vese alakú telepen Ft/q 44,— telepen Ft/q 48,30 Dorogi „A” vese alakú 52,— 56,30 Dorogi „B” tojás alakú 49,— 53,30 Tatabányai tojás alakú 51,— 55,30 Mecseki dió alakú 46,­50,30 Tűzifa fogyasztói ára: Egységes tűzifa 44,— 48,30 Fűrészelt tűzifa 46,30 50,60 Hasáb és hasított dorong Feldolgozatlan 45,— 49,30 Fűrészelt tűzifa 47,30 51,60 Dorong Feldolgozatlan tűzifa 43,30 47,60 Fűrészelt tűzifa 45,60 49,90 Az NDK brikett termelői és belterületi telepen 71,9 fogyasztói ára változatlan, mázsánként. I vagyis vasúti telepen 67,60 és (em) két a nyugdíjasok igényelnek. A klub hetente háromszor- négyszer — vagy ahogy a nyugdíjasok kérik — tartaná foglalkozásait. A beszélgetés során a nyug­díjasok elmondották, hogy bi­zony majdnem teljesen meg­szakadt a kapcsolatuk a mun­kahelyükkel és a szakszerve­zettel. Pedig most is különbö­ző problémák adódnak, például bélyegvásárlás, utazás és egyéb ügyek. Hogy ezeket helyben intézhessék, újjáválasztották a szakmaközi bizottság vezetőit, melynek tagjai közé bekerül­tek Lantos Illés, Megyeri Mi­hály, Csáki Lajosné, Kupecz István* Bori Géza és Szokola István nyugdíjasok, ök több évtizedes tapasztalattal intézik társaik ügyes-bajos dolgát. A jelenlevő nyugdíjasok közül többen (Vass István, Zöldi Sándör, Trepák Mihály, Zsíros Károly és még sokan mások) azt kérték a község vezetőitől, hogy bízzák meg őket kisebb- nagyobb feladatokkal, hiszen szívesen végeznének társadal­mi munkát. Kérik továbbá, hogy azok a szervek, akiknek képviselői ígéretet tettek (er­dőgazdaság, MSZT képviselő­je), hogy tovább is foglalkoz­zanak velük úgy, mint az el­múlt hónapokban, és akkor nem fogják azt érezni, hogy csak addig volt rájuk szükség, amíg dolgozni tudtak. Egy idős nyugdíjas A szerkesztőség kérése: Az inkognitóban jelentkező men- dei nyugdíjas elvtársat szíve­sen látjuk társadalmi tudósí­tóink sorában. Kérjük, hogy Mende község társadalmi ese­ményeiről mindenkor írjon hasonló, rövid tudósítást, mint a nyugdíjasok összejövetele esetében. Sorait mindenkor köszönettel vesszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom