Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-08 / 5. szám
PEST MEGYEI 1969. JANUAR 8., SZERDA Mintabolt? A Fő utca egyetlen hentesüzletére lelkerült a neonbetüs felirat: Húsmintabolt. Az új cíny. és a gazdag kirakat csábítja a vásárlókat. Magam is érdeklődéssel léptem be az igen kicsi üzletbe, ahol nyolc megtermett hentes fogadott. Nézzük csak — gondoltam — miért is kapta ez az üzlet a megkülönböztető címet? Az üzlethelyiségből nyílik a raiktár, innen a bontó, a mérleggel és a bontótőkével. Sajnos, ha éppen nem bontanak rajta húst, íróasztalnak használják. A mintabolt fogalmának előttem eddig ismeretlen sajátossága. Minden helyiség hideg (ez kell a húsnak) és rideg is. Mosdót is találtam, amely, ha nagy a hideg befagy, s hogy ilyenkor hol mosnak kezet a hentesek az rejtély. Elősorban azonban a hidegtől féltem a bolt dolgozóit. Mert ahol a savanyúság is befagy, nem lehet ártalom nélkül hosszabb ideig tartózkodni. Végül is: mitől „minta” ez az üzlet? — tettem fel magamnak a kérdést — de nem tudtam rá felelni. Csiba József KÖNYVESPOLC PINTER ISTVÁN: Ki volt Horthy Miklós? ÚJ REKORD A HAJÓÉPÍTÉSBEN Nem sokáig tartja világelsőségét a 312 ezer torma víz- kiszorítású Universe Ireland tartály ha jó, amelyet augusztusban bocsátottak • vízre Yo- kohamában. Az Ishikawazi- ma—Harima cég, amely ezt a hajót építette már 4 millió 700 ezer hektoliter ásványolajat befogadó, 3,70 000 tonna vízkiszorítású, az Universe Irelandnál is nagyobb tartály- hajó építésére kapott megrendelést. A világ leendő legnagyobb íartályhajójának hossza 320 méter, szélessége .55 méter, oldalmagassága 35 méter lesz, s 1971-ben kell elkészülnie. Személyzete mindössze 30 tagú lesz. A Perzsa-öbölből fog ásványolajat szállítani a Japán Kiushiu szigetre. Ki volt? Hát ki ne tudná?1 Ki ne ismerné az őfőméltó- ságú úr... Csakhogy: ki volt valójában Horthy? Honnét jött, miféle ambíciókat dédelgetett magában, miként alakult élete, mielőtt a budai várba költözött, kik voltak tanítói, példaképei? És: negyedszázad telt el az országgyarapítónak titulált nemzetvezető kormányzó dicstelen uralkodásánál is dicstelenebb távozása óta, de a felnövő nemzedék már alig valamit, vagy semmit sem tud róla. A gödöllői kislány — mint a szerző írja i—, aki a rettegett úr volt rezidenciájának szomszédságában él, csak a vállát húzza a kérdésre, ki volt Horthy Miklós? Ki volt? Nagyratörő és jelentéktelen, társaságbeli jópofa és bárdoiatian, a dinasz tiaalapiiás tervével játszadozó és a középszerűnél is szerényebb képességekkel megáldott politikus. A dokumentumköteteivel is közismertté vált újságíró ismét olyan témát választott, mely joggal tarthat számot széles körű tépelődésre. Tud újat mondani azoknak is, akik végigélték a „geszti-bolond”, Tisza patronáltjának uralkodását, s azoknak is, akik szerencséjükre már csak történelemkönyvek lapjain találkoznak nevével, s mindazzal, amit neve jelentett. A Horthy-család ötödik gyereke véletlenül lett tengerésztiszt, ám nem véletlenül ült ő a kormányzói székbe; ő, aki akkor már ötvenkét esztendős volt, s a politikai porondon szinte teljesen jelentéktelen és ismeretlen. Pintér éppen itt tudja megtalálA miniszoknya alkonyai A miniszoknyát viselő nők világa egyre inkább leszűkül. December 1-én lépett hatályba Irakban a „minitilalom”, amely szerint a miniruhás turistáknak vagy hosszabbra kell szabat- niuk szoknyájukat, vagy pedig le kell mondaniuk ennek az arab országnak a meglátogatásáról. Számos afrikai országban is megtiltották miniszoknyák viselését. de a büntetések e rendelkezés megszegői számára eléggé különbözőek. Madagaszkárban például 10 napi börtönbüntetéssel kell számolniuk, és a külföldieket kiutasítják az országból. Ebben az országban csak 10 évnél fiatalabb gyermekek viselhetnek miniszoknyát. Malawiban * is kiutasítják az országból azokat a külföldi nőket, akik a térdüket mutogatják, nehogy . tönkretegyék a hazai lakosság morálját” — mint ahogy az egyik helyi újság megfogalmazta. Zam biában a rendőrségnek több lányt meg kellett védenie, mert a lakosság rövid szoknyájuk miatt majdnem meglincselte őket. Swaz -földön a miniszoknyát ugyancsak a legszigorúbban tiltják, de minden nő szabadon viselhet felsőrész nélküli ruhát az utcákon, mert ez megfelel a he- ljji hagyományoknak. S hogy a miniszoknya viselése mennyire veszélyessé válhat, megmutatkozott nemrég Brazíliában. ahol egy 63 éves férfit háromnapi Dörtönbüntetésre ítéltek, mert íz autóbuszon a vele szemben ülő miniszoknyát viselő lány combjába harapott. Caracasban a lányokat a papok plakátokon szólítják fel, hogy ne hordjanak minit, mert különben elkárhoznak. Egy francia kin* halott tagjait jégre teszi, egy második élet ígéretével. Roland Missionier ötlete volt, hogy honfitársainak haláluk órájában koporsó he-’ lyett urnát ajánljon fel egy fa- gyasztócsöben. Az eredeti ötlet — mint ismeretes — Amerikából származik, az Arizona Szövetségi Államban amerikai hűtőszakér- tök befagyasztották a 73 éves James H. Bedford amerikai pszichológiai professzor földi maradványait. A rákban elhunyt tudós azt akarta, hogy csak- jégén akkor ébresszék fel, illetve olvasz- szák fel, ha a rákot már gyógyítani tudják. Fagyasztást szakemberek a halál beállta után azonnal jégtömbök közé tették a holttestet, levették a vérét és azt egy különleges összetételű glicerines folyadékkal pótolták és végül a testet egy hűtőcsőbe tették, amelyben mínusz 196 fokos folyékony oxigén cirkulál. A kísérlet éles vitákat váltott ki világszerte. „Elcsodálkozik majd, ha halott marad” — jegyezte meg gúnyosan a „BildZeitung” — és a fagyasztás ellenzői figyelmeztettek: a hűtési folyamatnál a sző- vétekben levő víz jégkristályokká fagy és helyrehozhatatlan sejtkárosodásokat okoz. Az így kezelt ember halott és reménytelenül halott is marad. A figyelmeztetés ellenére a Bedford-féle irányvonal hívei világszerte szaporodtak: az Egyesült Államokban azóta két ember irányította magát j ég szállítmányként az örökkévalóságba, és most a ,jeges remény” az örök életre Európában is hívekre talált. ni a dolgokat összekötő kapcsokat, azokat a kevésbé közismert tényeket, melyek a tengerésztiszti szamárlétrán oly kín-keservesen fölfelékapaszkodó akarnokot végül is a budai vár urává tették. Póla, Konstantinápoly, s a többi város, ahol Horthy tengerésztisztként megfordult, egyre nagyobb vágyat ébresztett benne a „magas körök” élete iránt. Bécsben, a császár szárnysegédeként már belekóstolhatott ebbe, miközben csodálva szeretett urát kísérgettej Pesten azután már maga élte, alakította. Vív, lovagol, bridzsel, vadászik Visegrádon, Gödöllőn, Galgamácsán, birtokot „növeszt” — kényszerrel, zsarolással, minden eszközzel — Kenderesen, reggelente a kabinetiroda és a katonai iroda vezetőjét fogadja, mint tette volt Ferenc József... A parvenü és a tipikus kincstári magatartás keveredik benne; jelképe az egyre arcátlanabb fasizmusnak, de közben Kállay angolszász orientációjának is szeretne utat adni, mert számára egy valami mindennél fontosabb, s ez pedig a hatalmon maradás! Pintér szerencsésen keveri a politikatörténetet és a személyi intimitásokat, a dokumentumokat és a kulisz- szák mögé pillantást. Nem monográfiát ír, hanem sebes ritmusú riportot, nagylélegzetű, három és fél száz oldalas riportot egy emberről, aki megtestesítője volt egy kornak, s tipikus képviselője egy hatalmi formának is. Hortbyról ír tehát, de a középszer, a korlátoltság rettenetéről is, mely egyetlen pillanatra sem engedte meg a való fölismerését, a nemzeti érdekek Oly sokszor hangoztatott, de volójában egyetlen egyszer &em gyakorolt érvényesítését. Herczeg Ferenc Horthyt „gyémánttengelynek” nevezte, amely körül az ezeréves gépezet forog. Halálakor az angol rádióban viszont azt mondták róla, hogy „... sem éleselméjűnek, sem eredetinek nem volt mondható”. Okunk van rá, hogy kivételesen tökéletesen egyetértsünk az angol rádióban elhangzottakkal. Főként Pintér István könyvének elolvasása után. (Zrínyi Katonai Kiadó) Zsuzsanna, s minden korosztály Csöng a telefon. — Tessék. — Gyurik alhadnagy... A nyolcadik kerületi kapitányságról ... Elnézést a kései zavarásért. — Szerkesztőségben soha- sincs késő. — Ismer egy Baki Zsuzsanna nevű lányt? — Névről nem. Miért? *— Megtenné, hogy átjön? — Jó, indulok azonnal. Rendőrtiszt. A hatalmas íróasztalt mintha az ő méreteihez szabták volna. Hangja morgós. Egyébként is van benne valami mackószerű. A lány az asztal előtti széken. Ázott veréb. Azonnal megismerem. — Szerbusz Zsuzsa. — Szia — mondja. — Parancsoljon — fordulok a rendőrhöz, aztán választ sem várva mesélni kezdem; — Igazán semmi rosszat sem mondhatok róla ... Magamban felidézem találkozásomat a lánnyal. Kollégámmal ültünk az egyik presz- szóban, s hercegnek nézett bennünket, vagy csak hely nem volt másutt... Asztalunkhoz telepedett. — Nem mennél innen? — kérdeztem. — Csak egy kicsit hadd üljek. A hangjában volt valami, vagy inkább a szemében? A menekülésre mindig kész, űzött vad tekintete lehet ilyen. Arca nyúzott. Fáradt. — Iszol egy konyakot? — Inkább kávét. Olcsó kis ruhája elhanyagolt, gyűrött. — Nem megy az üzlet? — Hagyjon. Fizetünk. Kollégám kérdi, megyünk ebédelni ? Bólintok. Látom, nyel a lány. — Gyere te is. Boldogan ugrik és lohol utánunk. A vendéglőben valósággal fal. De nem az egészséges húszévesek étvágyával. Az éhezők mohóságát látom. Aztán jön a történet. A Somogy megyei Csökölyben élt nevelőszüleivel. Csellengett. Rendőri eljárás. Szokvány eset. Már kinőtte Kaposvárt, újabb vadászmező Budapest. Közveszélyes munkakerülés miatt Tököl. Aztán újra Tököl. — Klassz volt, ugye? — kérdem. — Elég volt belőle — az óceánok vizében nincs annyi keserűség, mint hangjában. Szerencsétlen. összenézünk kollégámmal. — Ha komolyan gondolod,' írd a címem. Szerzek valami rendes állást. De, persze ... Videoton újdonság A székesfehérvári Videoton Rádió- és Televízió Gyár az idén több új termékkel bővíti gyártmánylistáját. Ezek között szerepel a képen látható „Teenager”-típusú kisrádió is, amelyből az első példány szerelését leste el a foto- kamera. Karakán tsz-tagok Csücskös Kis Vendel, a varjúkiskési Magasra Rakott Asztagok Tsz elnöke figyelmesen olvasta az eléje pöckölt ajánlólevelet. Ami szerint: „Dr. Achillesi Tódor Zaránd egyetemes jogtudor és volt papnövendék, hatalmas szakmai tudással látta el feladatait, ambiciózus tehetsége a legnagyobb elismerést érdemelte ki.” Aláírás: dr. Achillesi Tódor Zarándné, azelőtt Lánc Benedekné, még azt megelőzőleg Kotlett Anasztázné. Hümmögött. — Khüm, khüm, de hiszen eme iratot a saját felesége állította ki, és — khüm, khüm, különben is, miféle feladatokat látott el nála. Az előtte gunnyasztó, monokliját tisztogató, pecsétgyűrűkkel túlterhelt kezű, középkorú férfiút nem lehetett zavarba hozni. — Na de gazduram, mire való ez az akadékoskodás? Amellett már nem is a feleségem, hanem miután két éve elváltam tőle, csak a menyasszonyom, és ha megengedi, családi intimitásaimat azért nem teregetem ki! Igazán nem tudom, mit szólna hozzá Szu- csik kartárs ... Achillesi nem is fejezte be a mondatot, jól tudta, milyen tiszteletnek örvend errefelé Szucsik kartárs neve, aki ugyan nem őt ajánlotta, hanem akinek csak valaki ajánlotta, s annak a valakinek olyan valaki ajánlotta, aki — és így tovább. Elpirult az elnök — hej, Szucsik, Szucsik — s zavartan vette át a munkakönyvét. De mégsem állhatta meg, hogy ne szóljon. — Khüm, khüm, itt a munkakönyvben ötévi megszakítás van, s utána még kétszer fegyelmi úton lépett ki, khüm, khüm. Achillesi ennyi homlokráncolásra csak szomorúan ásított, de azért válaszolt is, méghozzá igen önérzetesen. — Azt az öt évet különböző állami intézményekben töltöttem, s amint helyesen leellenőrizte, a lehető legnagyobb mértékben illegálisan. Sajnos, a részletekre nem térhetek ki, mert hadititok, a két fegyelmi meg smafu. A régi mechanizmus túlkapása, seb az egyéni kezdeményezés testén. Az elnök a tirádától megindulva, s főleg, nehogy az új mechanizmus ellenségének nézzék, összegezett: — Vagyis el tudná vállalni kispesti melléküzemágunk, a radarkikészítő állomás vezetését. A leendő tsz-tag Habsburg-ajka fölényes fintorba rándult. — Mi az, hogy! Még eddig minden vezető állást elvállaltam! Az elnök aggodalmasan köhintett. — De ért is hozzá? Legutóbb a Művirág Ktsz-héí volt főművezető! Azelőtt meg a Jelvény Ömlesztőnél fődiszpécser. S most egyszerre át tudna állni a radarra? Achillesi már unta a banánt. — Jelvény, művirág, radar, nekem mindegy, meglegyen a munkaegység, az a lényeg. — Csak azért se siesse el a dolgot! A radar- kikészítőnek lesz egy macskaszőrfényező szektora is. Jó valutát hoz. A japánok a tranzisztoros rádióba építik bele. Achillesi vállat vont. — Van egy ismerősöm, Und Ubul, univerzális elme, kiváló macskaszőrszakértő. Most búvársisakkal ügynököl, majd áthozom, és kész. — De szeretnénk villanykörtét is előállítani! — Remek, itt aztán igazán szakmabeli vagyok, otthon mindig én javítom meg a kicsapott biztosítékot. De azért főleg a nagybátyámra támaszkodnék. Eredetileg sorhajókapitány volt, de egy szavamra átjön a Hotel Ceremóniából, ahol liftesfiú. — Vagyis, ahogy látom, megvannak a káderei. Achillesi magától értetődően bólintott. — Muszáj! Anélkül nem megy! Most is várok még néhány volt kollégát Vácról! Tanulmányi szabadságon vannak! Meglátja, városi ember létükre, milyen karakán tsz-tago- kat faragok belőlük ... Nagy S. József Ezt félreérti: — Hová megyünk? — kérdi beleegyezőn. — Te most szépen haza, mi pedig dolgozni. Csodálkozik. Nos, így ismerkedtünk meg, de ebből csak az állásra vonatkozó részt mondtam el a rendőrtisztnek. Zsuzsa hálásan ugyan, de zavartan mosolyog. A rendőrtiszt jóindulattal hallgat. Tarkóját vakar ásszá. — Nagyon kedves, hogy elmondta ... De nem ezért... — Nem..'. — motyogom bambán. — Ha begyűjtőnk valakit, jogában áll megnevezni hozzátartozóját, akin keresztül a külvilággal tart kapcsolatot. És Zsuzsa nem az anyját, hanem ... — Hanem engem? — Magát. — Ez aztán meglepetés — hangom nem oktalanul őszinte. — Meglepődtem én is. Zsuzsa vaskos lábait egymásra veti, szoknyája alól ki- vöröslik a combja, de esküdnék, nem kacérságból mutatja. Otthonosan veszi el a rendőr öngyújtóját. Rágyújt, szomjasan szívja le a füstöt. — Sajnálom ezt a lányt. — Én is sajnálom — sóhajtok —, de... — Múltkor gombostűket nyelt, amikor kijött a rabkórházból felvágta az ereit... A szerencsétlen bolondja így akar menekülni — az utóbbit egyre hangosabban mondja. Játssza a szigorú, kemény rendőrt. Persze a lányt nem téveszti meg. összekapargált csuklóját mutatja: nézzem. — Miért nem dolgozol? — Hát hagytak? Voltam a kaposvári textilben, de reifes vagyok és amikor a munkahelyemen érdeklődtek a rendőrök, mint a leprásra, úgy nézett rám mindenki. Akkor jöttem fel. — Létezik ez? — kérdem a rendőrt, aki elengedi füle mellett a kérdést. — Akkor jöttem fel — ismétli a lány. Magyarán, megszökött a rendőri felügyelet alól. Csavargóit Budapesten, olykor Vácott, néha kiruccant Gödöllőre. Ahová partnerei vitték. Fiatalok, vének, mikor ki. Persze újra és újra elkapják. — Mi lesz veled, Zsuzsa? Néz és nem felel és én még mindig nem tudom, mit akarnak? — Ha megmondanák ... — Wndenki kaphat tisztaságit. Ezért kértük. — Tisztaságit? — Nem tudja, mi az? Szappan. cigaretta... Előveszem a noteszt. — Diktáld. Zsuzsa. Felírom, amit mond. — Majd beküldőm. És ha szabadulsz, az ál1 ás is rendben lesz... Csak azt mondd meg, miért éppen nekem ... Hallgat egy kicsit, aztán kinyögi: — Mert te. Mert nem feküdtünk le: .. Zavartan köszörülöm a torkom. — Hát. akkor ... — Ne haragudj. — Dehogy haragszom. Istenem, mennví bizalom a tekintetében. Meghatódom Üfcban. a szerkesztőség felé megveregetem a váltam: emberségből jő j et szereztem. Nos. ez akkor volt. Most mást érzek. Szégyent. A tisztaságit nem vittem be. És nem az ötvenesen múlt, amibe került volna. Valami közbejött. Egy randevú, ami még csak nem is sikerült. Szerencsétlen Zsuzsa. Valamit mindenki akar tőle. önzetlenséggel most sem találkozhatott: nekem riporttémával szolgálta meg az ebédet. Zsuzsa ezt a nevet is kipipálhatja: Szántó István
