Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
/ VÁC I UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRIAP KÖtÖNKIA0Ä5S XIII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM X 1969. JANUÁR 5., VASÁRNAP A járási tanáss-vb előtt Intézményesen gondoskodnak az öregekről Pénteken tartotta ez évi első ülését a járási tanács végrehajtó bizottsága. Dr. Vida Gyula vb-elnök tájékoztatta a bizottság tagjait a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról, majd a vb tagjai az egészségügyi osztály tájékoztató jelentését hallgatta meg, amelynek témája az öregekről való intézményes gondoskodás és a területi gondozási munka volt. Ezerkilencszázhatvanhét január elsejétől a körzeti ápolónők szervezik és intézik az elaggott, teljesen magányos öregek életkörülményeit. Jelenleg járásunk területén 136 ilyen teljesen magárahagyott idős ember van, akiket 24 körzeti ápolónő látogat rendszeresen. Természetesen az ápolónők feladatai között csupán az egészségügyi teendők elvégzése, gyógyszer beszerzése és betegek hivatalos ügyeinek intézése szerepel. Ez sem kevés. Emellett nekik kell megszervezni a Vöröskereszt, a nőtanács, a KISZ és az úttörők társadalmi segítségét. Pillanatnyilag 39-en várnak arra, hogy szociális otthonba kerüljenek. Ezeknek többsége a Duna menti községekből, elsősorban Dunakesziről adódik. Az ő érdekükben lenne nagy szükség az öregek nafíközi otthonának létrehozására. Dr. Velner Lajos vb-elnok szerint a megvalósításhoz pénz is kell. Jelenleg azonban a község egyéb egészségügyi intézményei olyan rossz állapotban vannak, hogy amíg azokat nem tudják megjavítani, az öregek napközi otthonára nem kerülhet sor. A vb tagjai úgy vélik, hogy ez nemcsak pénzkérdés, mert az otthon fenntartása és a személyzet bére nem a községet, hanem a megyei tanácsot terheli. A végrehajtó bizottság megítélése szerint tovább kell bővíteni a területi gondozás hálózatát. Ennek érdekében három új területi gondozónői státust igényelnek a megyei tanács illetékeseitől. Szó esett az idős termelőszövetkezeti tagok szociális segélyezéséről is. Nem minden termelőszövetkezetben foglalkoznak ezzel megfelelően. Ezer- kilencszázhatvanhétben Pem- cen 4500, Kosdon négyezer forint segélyt osztottak ki, míg 1968-ban Pencen ez az összeg felére csökkent. Dr. Früstök Györgyné, a megyei tanács képviselője, azt tanácsolta, hogy az egészségügyi osztály készítsen felmérést a községek öregeiről. A végrehajtó bizottság fél évet adott erre. Ehhez természetesen a községi tanácsok és termelőszövetkezetek gyakorlati segítsége is szükséges. Sok helyütt szép példái vannak ennek á segítségnek, másutt elhanyagolják. Pedig egy termelőszövetkezet, egy közösség helyzetét azzal is le lehet mérni, hogy miként gondoskodnak a munkában megfáradt öregekről. Vannak az országban olyan termelőszövetkezetek, ahol a tsz köt eltartási szerződést öregbeteg tagjaival. A mi járásunkban ezt kívánni még korai lenne, de azt igenis megkívánhatják az öregek, hogy akkor is megbecsüljék és segítsék őket, amikor már nem tudják megfogni a kapát. (b) Váci visszhang a miniszterelnök szavaira Minden érték a munkából fakad Villáminterjú a gyárigazgatóval, üzemvezetővel és egy munkásasszonnyaí Az utóbbi időben egyre gyakrabban lépnek országunk vezetői a televízión, rádión keresztül a nyilvánosság elé, hogy országos kérdésekről nyilatkozzanak. Legutóbb Fock Jenő miniszterelnököt láthattuk a képernyőn, hallhattuk a rádióban, amint riporterek kérdéseire válaszolt tavalyi eredményeinkről, idei terveinkről. Milyen visszhangra találtak az országos gondokat elemző szavak a váci üzemekben? Erre voltunk kíváncsiak, amikor egy gyárigazgatót, egy üzemvezetőt és egy munkásasszonyt kerestünk fel a miniszterélnök újévi interjúja után. — A mlaiszterelnöik által taglalt múlt cvi oiszágjs eredménsek részeiként mit tai t a legfontosabbnak az ön állal Irányított gyár életében? 1 A kérdést Vándor Bélának, a Váci Híradástechnikai Anyagok Gyára; igazgatójának tettem fel. — Arra gondoltam mindenekelőtt, hogy Fock elvtárs optimizmusa az új mechanizmus célkitűzéseinek elérésében gyakorlatilag a termelőüzemekben válik valóra, tehát a mi gyárunkban is. Csak abból tudunk gazdálkodni itt is, nép- gazdasági szinten is, amit megtermelünk, m,ert minden érték a munkából fakad. Nem • közömbös tehát, • hogy miként alakul gyárunkban is a termelékenység. Ezen múlik, hogy jövőben versenyképesek le- szünk-e a világpiacon, s ezt a versenyképességet nem kizárólag az áru minőségére értem — az' elengedhetetlen —, hanem korszerű gyártmányaink áráInterpellációk nyomában Közvilágítás, A MÁV ígéri: rendet teremt a „Dunakanyar pályaudvaron“ A városi tanács legutóbbi ülésén Kún Lajosné három közérdekű témával kapcsolatban nyújtott be interpellációt. Szóvá tette, hogy a város több pontján nem égnek az utcai lámpák. Nyáron a piszkos járdák, télen a havas úttestek és járdák okoznak gondot. Végül a Pestre járók ügyében emelt szót. Késnek a vonatok, piszkosak és hidegek a vasúti kocsik és végül a Nyugati pályaudvar külső vágányain, a „Dunakanyar pályaudvaron” eluralkodó rendetlenséget, a pontatlan vonatindításokat tette szóvá, s melyről lapunkban már két ízben mi is írtunk. Az építés-közlekedési osztály vezetője válaszában elmondta, hogy Vác elsőnek alkalmazta a vidéki városok között az utcai neonfényt, s azok felszerelésekor bitumennel átitatott, papírszigetelésű kábeleket használtak, melyek könnyen beáznak. Ezeket folyamatosan kicseréli az ÉDÁSZ. A higanygőzlámpákra is vannak panaszok. Sajnos, a kiégett lámpákat nem tudják mindig kicserélni, mert kevés utánpótlást kap az ÉDÁSZ. A város köztisztasága munkaerő és gépesítés kérdése. Az interpelláció elhangzásának napján is mindössze négyen dolgoztak a város útvonalain, A most létesített költségvetési kommunális üzem új munkaerőket szerződtet, de ez sem elegendő egymagában. A járdák tisztántartásában a lakosságnak is teljesítenie kell kötelességét. A közlekedésről szólva megállapította a szakosztály, hogy a legpiszkosabb és leghidegebb vasúti kocsik a Budapest—Szob útvonalon közlekednek. A városi tanács közvetlenül nem tud ezen segíteni, viszont átiratot intézett a MÁV-igazgatósághoz. A válasz bíztató: a külső C—G vágányok a már meglevő pénztár mellé fedett várócsarnokot kapnak, s más téren is mindent megtesz a vasútigazga- tóság, hogy kulturáltabb körülmények között induljanak az utasok a Dunakanyarba. (p.) — Kezdhetjük? — kérdezte a híres előadó, amikor 15 perc késéssel megérkezett a kisváros klubjába, és elnézést kért, mert idejövet a másik városban is tartott egy előadást, s ott a szokottnál többet kérdeztek a hallgatók. — Nem történt semmi — mosolygott nyájasan a klubvezető, de közben a pokolba kívánta, mert egész idő alatt azon izgult, hogy ha sokat késik, még az a néhány hallgató is szétszéled, akiket nagy- nehezen összeverbuvált. — Népszerűén a tranimetriológiáról — hirdették már napok óta a plakátok, nagy fehér betűkkel kiemelve a híres előadó nevét... — Hát akkor menjünk át a terembe — indítványozta az előadó, miután felakasztotta a kabátját, és Tranimetriológia táskájából vastag jegyzetköteget vett elő. — Amikor a tranimetriológiáról szóló előadásomban az egyszerű emberek számára vázolt ismereteket szándékozom nyújtani, világosan le kívánom szögezni, hogy a tranumeren- ciák abszurdumális, szögnegyedbeli kiferdülését és középponti kornigemizációját a frazeonális elhajlások okozzák. — Csodálatos! — döbbent rá egy bárzongorista, aki mindig lelkesedett a tudományért. — Micsoda fej! — Ennek fele se tréfa — morfondírozott magában egy pékinas, akit a K1SZ- szervezet delegált ide és — kisomfordált a hátsó ajtón. — Világosan meg kell mondanom — folytatta az előadó —, hogy o tranimet- riológiai kutatások defenzatív, tudati, okozati és parageneo- lógiai vonatkozásaiból nem szabad semmiféle következtetést levonni. Kronológiai sorrendben értelmezve a történeti hajlam frekventív, abszurd biológiai és kémiai, majd fizikai ingeren- ciális és garanciális időzónákat, kutatásaink eredményeinek népszerűsítése elsőrendű társadalmi érdek. A teremben ülök ekkor még feszülten figyeltek. Csak Lajos bácsi, a klubgondnok — akit hivatalból rendeltek ide, a közönség létszámának gyarapítása végett — küszködött erősen, ban is. Olcsóbb termékeket viszont csali az önköltség csökkentésével tudunk gyártani, ennek pedig egyik legfontosabb előfeltétele az anyagfelhasználás csökkentése. — Mit tettek és mit tesznek ennek érdekében? — Mielőtt erre válaszolnék, hadd említsem meg, hogy a váci munkaerőhiány megtanított arra, hogy létszámmal nem növelhetjük a termelékenységet. Egyetlen megoldás áll előttünk: korszerűbb gépekkel, új technológiával emeljük a termelékenységet. Ez egyúttal az anyagfelhasználást, is lényegesen megjavítja. S ebben már komoly eredményeink vannak. Múlt évben Ausztriából vásároltunk egy licencet és egy gépsort. Ezzel hármas eredményt értünk el. Egymillió fénycsőfojtónál évenként száz tonna, kapitalista piacról vásárolt vörösréz huzalt takarítunk meg, ugyanakkor a korábbi — hangsúlyozom: nem korszerűtlen technológiával gyártott — termelési értéket egyharmada létszámmal és egyharmada területen állítjuk elő. Ez utóbbi jelentősége abban rejlik, hogy újabb építkezések nélkül, csupán gépi beruházásokkal korszerűsítjük és azonos létszám mellett emelhetjük gyárunk termelését. Ugyanígy tesszük korszerűbbé idén a transzformátorgyártást. Ez ^év második felében egy szovjet gépsort állítunk munkába, mely hasonló arányban növeli a termelést és csökkenti az anyagfelhasználást, mint az előbbi. — Régi váci probléma a lakásépítkezés üzemi támogatása. Erről is szólt a miniszterelnök. Mit tesznek önök saját dolgozóik lakás- épitkezéseinek elősegítése érdekében? — Éppen ma írtam alá nyolc lakásépítés támogatására csaknem százezer forint engedélyezését. Előzőleg megtárgyaltuk a vállalati szakszervezeti tanáccsal, s ennek alapján egynapi nyereségrészesedésnek megfelelő összeggel, fuvarral és egyéb módon segítjük az építkezőket, akik nagyobbrészt az üzemi törzsgárda tagjai. A következő kérdést már Molnár Lászlómé technikusnak, a nyomtatott áramkör üzemvezetőjének tettük fel. — Mi a véleménye önnek mint üzemvezetőnek és édesanyának a lakás építkezések üzemi támogatásáról s az anyasági segély idejének tervezett meghosat- szabbításáról? — Mindkettőnek mindkét minőségben csak örülni tudok. A lakásépítkezések üzemi támogatása segíti a törzsgárda kialakulását. Az anyasági segély idejének három évre tervezett meghosszabbítása ugyan üzemvezetői gondomat növeli, de ezt a gondot szívesen vál-, lalom. Ebben természetesen ösztönöz az, hogy kétgyermekes anya vagyok, s tudom, hogy a kisgyermeknek különösen az első három esztendőben nagyon fontos, hogy édesanyja gondozza. (A híradástechnikában az alkalmazottaknak több mint fele nő. Jelenleg már 123 anya van távol az üzemből, s pár hónapon belül újabb 29 kismalma veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt.) ★ A váci Izzóban Munka Ferencié, a spirálgyártás betanított munkása ugyancsak kisbabát vár. — Örülök a miniszterelnök bejelentésének a segélyidő meghosszabbításáról. Nem is tudnám, kire hagyjam .születendő gyermekemet majd, ha nem lenne ez a lehetőség. Boldog vagyok, hogy én nevelhetem, gondozhatom, s még meg is kapom a jelenlegi keresetem felét — hatszáz forintot. Ez nagy segítség, mert a férjem- fizetése jelenleg nem éri el a kétezer forintot. Ferencz Lajos minduntalan lecsu-t kódni készülő szem- pilláival. — Hány hallgatót jelentsek? — kérdezte a híres előadó, amikor a jelentőlapot kitöltötte. — összesen tizen- ketten maradtak a végére — jegyezte meg Lajos bácsi. — De az elején még legalább harmincán voltak — röstel- kedett a klubvezető. — Ne haragudjon, de én nagyon pontosan tudok saccolni — vetette ellen az előadó — szerintem itt legalább hetvenen voltak. — Rendben van — egyezett bele a klubtitkár. Csak arra kérem, ne írjon kerek számot, mert akkor azt hiszik, hogy csaltunk. — Helyes — bólintott a „nagy fej” és beírt nyolcvankettőt Kovács István Földön a Rendet ROZSA LÁSZLÓNAK Kinéztünk hát a Semmibe, az űrbe s mögöttünk álmélkodva lengett a Föld és a Hold hideg volt és a csönd kíváncsiságunk hunyt szemmel csak tűrte. Alattunk lángolt még Vietnám és büzlöttek jajban négergettók és a holdszivárvány kivert aranyján úgy pityegtek lilázó szikrák, mint kiáltás, mint a legtisztább tavaszi rigófütty almaágon, sírás az ártatlan gyermekszájon. Száz ködön keresztül alattunk ringott, keringett rossz Földanyánk képe, újat akartunk látni, hol emléke, kis darabja sincs a szenvedésnek. De nem volt semmi. A kráterek néma csöndje nem intett vissza, s a nevetésnek visszhangja nem pattant sehonnan. Es fények zizegtek az ablakokban és eszünkbe jutott, hogy a földön mécsvirág és verbéna nyílik, s még a ciniák mindig visszatérnek a hajnalokban .,. O, a keringés nem szédíthetett, bár kínzó lett egyre a gondolat, hogy fenn keresem, ke, esed sorsodat, ahelyett lenn teremtenéd meg a Rendet, az örök fegyvernyugvást és békés csendet, és emberszíveknek közelségét meleg ölelné összefonva, és vetését, jó takaróját a szeretetnek itt hímeznénk e bolygón, és a Holdon, a messziforgón, réjteket teremtenénk, jó búvóhelyet a csavarogni vágyó szerelmeseknek. Csankó Lajos. Az új év első könyvei A Széchenyi utcai bolt újdonságai: Universum 1969. évi első száma, — Althusser: Marx az elmélet forradalma, Tatay Sándor: Vulkán, Toldalagi Pál: Valamilyen Éden felé, Udvar- dy—Vincze: Az ismeretlen szomszéd, Agathe Christie: Tíz kicsi néger, Benkő Samu: Bolyai János, Józsa—Milei: A rendíthetetlen százezer, Czine Mihály: Móricz Zsigmond, Csohány Gabriella: A szemtanú, W. A. Jarniczky: A gyanú árnyékában, Dygat: A Bódeni- tó.
