Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

1969. JANUÁR 30., CSÜTÖRTÖK ft s i MEGY Et 'c/£ti1ap ÚT A TANYÁKRÓL „Van olyan fény is ami bánt De azért csak fény az barátom Csak fény azért” (Aragon) — Voltak, akik hónapokig sírtak. Vadócok. A tanyán és az ottani iskolán kívül ad­dig még sehol sem jártak. A többiek vigasztalták őket. Kedvezményeket adtunk. A szülők mégis kivették, mert sajnálták őket. „Jobb nekik otthon, itt úgysem tudná­nak megszokni." Otthon. A ház már régi. Düledezik. Vaksi, mélyről pislogó ab­lakszemei csak a vacogó pusztát bámulják. A szom­széd tanyáig már nem lát­nak el. Este. Az állatokat megetették, a vacsora készül. A gyerek most fogna hozzá tanulni. De már sötét van. Hideg is. Ideje pihenni. Vár a vacok. Holnap. A hajnal megint sötét lesz. Az iskola; muszáj elmenni. Ne legyen nagy hó! Álmok. Melegről, nyárról. Fürdésről. Biciklizni. Moziba menni. Más? Mi lehetne még?' — ügy készültek, mintha kórházba adták volna a gye­rekeket. Pizsamát, fogkefét vettek. Panaszkodtak a ki­adásra. Azelőtt nem kellett ilyesmi. Szekrények. Polcok. Nevek. Tiszta, rendben sorakozó fe­hérnemű. Színek. Szőnyeg, képek. Az emeletes ágyakon térítők. Központi fűtés. — Hát, vizet hordtam, meg sok minden mást is kellett csi­nálni. Mosdani? Lavórban. Vagy a kútnál. Hát, a keze­met, az arcomat... Szégyen­hez ve mondja. Pedig Illés Laci már második éve van a kol­légiumban, tizenkét éves. De két évvel ezelőtt csak nyáron fürdött. Ezután már alig szóL — Még most is nagyon zár­kózottak. Érzékenyek. Nehéz megszokni az új környeze­tet, az új feltételeket — mondja Horváth Lehel, a nagykőrösi tanyai gyerekek kollégiumának igazgatója, aki az itteni Petőfi Sándor Ál­talános Iskolának is veze­tője. Vele, és az igazgatóhe­lyettessel, Iván Istvánnéval beszélgetünk. — Eleinte mindentől ide­genkedtek. Haza vágytak. Le­sújtotta őket a különbség, amit láttak, éreztek, ahogy önkéntelenül összehasonlítot­ták magukat azokkal, akik­kel együtt járnak iskolába. A városi gyerekekkel. — Alig beszéltek. Szóra bírni volt a legnehezebb őket. Voltak szavak, amelyeket egyáltalán nem ismertek. So­hasem hallották őket. Enni pedig egyáltalán nem akar­tak. — Disznót vágtunk, volt szalonna kolbász. Aztán et­tünk lebbencslevest, babot... — elhallgat Bács Margit. Pe­dig úgy veszem észre, élén- kebb, mint a többiek. És vé­gig a szemembe néz, nevet is. — Hát gyümölcsöt, szilvát, barackot... erőltetem. Hall­gat. Másról kezd beszélni. BBi AUTÓSOK! MOTOROSOK! Január hóban esedékes a kötelező gépjárműszavatossági biztosítás 1969. évi díja. A hó végéig pótlékmentesen fizethető. Felvilágosítás, befizetőlap fiókjainknál. Állami Biztosító Hogy ő legjobban csúszkálni szeret és óvónő lesz. — Nem tudták, mi az a má­kostészta, gulyásleves. De még a főzelékeket sem is­merték. Alig lehetett velük megkóstoltatni. , — Soványak voltak, vérsze­gények, s valamennyien vita­minhiányban szenvedtek az egyoldalú táplálkozás miatt. Nálunk tavaly átlagosan öt és fél kilót híztak. Napi négyszeri étkezés. Leves, hús, édesség, gyü­mölcs. Reggelire, uzsonnái'a, tej, kakaó, vaj, sajt. Itt esz­nek szemben, a napközi kony­hán. Itt főznek Nagykőrös minden napközisének. — Eleinte kézael-lábbal fog­tak hozzá Most már nagyon szépen esznek, mindent tud­nak. A fürdőben is tolongás van. A lányok hetente három­szor, a fiúk kétszer fürde- nek. A mosdó. Beépített kád, zu­hany. Hideg-meleg víz. Fe­hér csempék. Törülközők a fogason. Fogkefék, fogkré­mek poharakban. — Itt jobb minden. Jobban lehet tanulni. Otthon nem le­hetett. Zavartak a testvéreim. — Úvádi Gyula szemüveges, bizonytalan tekintetű. De fo­lyamatosan, jó ízzel beszél. Sokat olvas. Négyen vannak fiúk. Ö a legidősebb. Már nyolcadikos. — Az orosz. Az volt a leg­nehezebb. Be kellett pótolni mindent. Kint nem tanultunk. De nagyon sokat segítettek. Es az iskolában is. Külön foglalkoztak azokkal, akik he­tedikben kezdték csak tanul­ni. Nem vagyok jó tanuló. Szö- gezőnek, ládaszögezőnek me­gyek nyolcadik után. De itt van televízió. Jobban szere­tek itt lenni. Könyv fölé hajló fejek. Kék borítású, egyforma könyvek, egyforma címkével, különböző nevekkel, Három óra a dél­utáni tanulási idő. Tíz perc szünetekkel. Figyelnek, nem beszélgetnek. Akkor sem, ha a nevelő tanár kimegy. Fi­gyelnek arra, amit tanulnak. Már tudják, hogy érdemes. — Rákaptak az ízére. Tud­ják, hogy pótolniuk kell. S pótolnak. Szorgalmasak. Több a tantárgy, nagyobbak a követelmények. Azelőtt egy tanár volt. Most tíznél is több. Arcok. Módszerek. Em­berek.' Meg kell szokni. Al­kalmazkodni kell. És feltalál­ni magukat az új helyzetek­ben is. Az órákon kísérletez­nek. Fizika, kém 'i. Ezt szere­tik legjobban. Nagyobb a gyakorlati érzékük. A humán tárgyak már nehezebben mennek. Sok fogalom vado­natúj volt nekik. A szókincs pedig ... munkára, érkezésre, használt legmindennapibb szavak. És ami az iskolában rájuk ragadt. Pedig a tanyasi iskolák nevelői módszerei is változtak, nem állt meg az idő. De a körülmények gátat szabnak a fejlődésnek. Bioló­giából behozhatatlan előnyük van. Ismernek minden füvet, bokrot, virágot, állatot. Isme­rik a természet életét. — Nagyon megváltoztak. Azelőtt alig érdekelte őket valami. Most meg; kinyíltak. Ezt Iván Istvánná mondja, olyan örömmel, ami majdnem irigykedésre késztet. Mert ha valaki, ő tudja, mit változtak, akiknek életére, jobb sorsára most felügyel. Évtizedekig ő is tanyán tanított. Hangács, Bánom, Homoly- tája, öt, nyolc kilométer Nagykőröstől. Buszközlekedés ezekre a tanyákra nincs. Meg- közelíthetetlenek. A körzeti iskolák is messze esnek. Gya­logolnak reggel, délután. Most ide járnak a Petőfi-iskolába. Két percre a volt villalakás­tól. A mai otthonunktól. Vadócok voltak. Egymáshoz sem szóltak. Most vigyáznak egymásra. Este, amikor beszámolnak csopor­tonként a napról, elmondják, milyen jegyeket szereztek az­nap. Ha valakinek rosszabbul sikerült egy felelet, már akad jelentkező, aki elvállalja, hogy i elmagyarázza ezt az anyag­részt. — Jók, kedvesek, szerények. Négy egesz kilenc tized a ma­gatartásátlag. Jóval maga­sabb, mint a városi gyerekedé. A tanulmányi átlag pedig: három egész egy. Csaknem eléri a városiakét. Most már, a második évben. Négyen buktak meg félévkor, de eb­ből ketten csak idén kerültem hozzánk, üt kitűnő tanulónk van. És nagyon sokan javítot­tak a tavaly év végi eredmé­nyükön. Van bennük ambíció. A gyengébben tanulók önként jelentkeznek, hogy felmond­hassák a leckét, egyébként is ellenőrizzük őket, de ez kü­lön jólesik. A leckefelmondás után azt csinálhatnak, amihez kedvük van. Lemezjátszó, magnó, rádió, televízió, rengeteg játék. Új­ságok, könyvek. Szörényiék, de Bartók, Kodály is a legsű­rűbben hallgatott lemezek közt szerepel. Megmutatja magát a világ. — Már 1965-ben felvetődött a gondolat, tanyasi kollégiu­mot kellene építeni Nagykő­rösön. Nem volt pénz rá. Sze­rencsénk volt, egy épület megüresedett, éppen a nap­közikonyhával szemben. A megyei tanács is támogatta a tervet. így 1967 márciusában hozzáfogtunk az átalakítás­hoz. Harsányi András sorolja ezeket az adatokat, a városi tanács művelődésügyi osztá­lyának szobájában beszélge­tünk. Az arcán tébláboló öröm ugyanaz, mint a másik két emberén, a kollégium ve­zetőién. — Tudja, én huszonöt évig tanítottam tanyán. A fe­leségem most is ott tanít. Tudtam, mit jelenthet ezek­nek a gyerekeknek a kollé­gium. Két éve, szeptemberben nyílt meg. Akkor még csak ötven gyereknek jelentett ott­hont. Most már hatvanhétén vannak. A végső cél az, hogy száz gyerek bentlakását biz­tosítsa. Ezt még idén szeret­nénk elérni, emeletráépítéssel. Szüleik ötventől kétszáz fo- riíítig fizetnék értük havonta. Az államnak ugyanennyi idő alatt hétszáz forintjába kerül egyetlen gyerek. Varga Vera Számok, melyek segítenek Demográfiai előrejelzés a jövő évt Jó két hónapon át tartó, szerteágazó munka végére tett pontot a minap a Pest megyei Tanács tervosztályának távla­ti tervezési csoportja, össze­állította és elemzően megvizs­gálta szűkebb pátriánk népe­sedési adatait, illetve az azok­ban megnyilvánuló tenden­ciákat, miáltal néhány olyan tanulsághoz, realitásban gyö­kerező becslési számhoz ju­tott, melyek nélkül a lakos­ság kommunális, szociális és egyéb ellátásának közép- és hosszú távú terveit egyáltalán nem, vagy csak találgatásként lehetne elkészíteni. Egymillió Pest megyei Megyénk az ország legna­gyobb lélekszámú, legsűrűb­ben lakott megyéje. A fővá­ros, melyet körülfog, nemcsak befolyásolja, de meg is hatá­rozza gazdasági helyzetét, né­pességének alakulására már a felszabadulás előtt is hatott. Míg, 1900-tól 1949-ig, ha­zánk lakóinak száma 34,3. me­gyénké 52,6 százalékkal növe­kedett, majd, 1967 végéig, csaknem megkétszereződött. Előreláthatólag rövidesen el­éri a 900 ezret, 1980-ban pe­dig az egymilliót. Jelenleg 873 400 ember él Pest megye területén. Különös, hogy a né­pességi szám éppen a születé­sek csökkenésének időszaká­ban, az 1958-at követő évek ben gyarapodott legjelentőseb­ben, vagyis akkor, amikor — a mezőgazdasági kisüzemek átszervezése és a fővárosba költözést fékező intézkedések következtében — egyre na­gyobb méreteket öltött az az­óta is tartó bevándorlás a Bu­dapestet körülvevő települé­sekre, az úgynevezett agglo­merációs övezetbe. A népes- ségnöveikedésnek csak 23 szá­zaléka természetes szaporulat, a többi a bevándorlási külön­bözeiből eredt, mely évről év­re a nyolcezret meghaladta. Épül a háromárbocos Pihenésként, üres óráiban modellezéssel foglalkozik Straub Gyula, a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanszékvezető ta­nára. Képünkön: épül a háromárbocos vitorlás. BÚTORBOLTOK! Megérkeztek a csehszlovák, lengyei, szovjet, jugoszláv és román bútorok Telexrendelésre azonnal szállítunk. NAGY TÉLI BÚTORVÁSÁR ! Bútorértékesítő Vállalat, Rákospalota Telex: 97. Ez a különbözet évtizedünk első hét évében már 61 ezerre emelkedett. Megjegyzendő, hogy csak a fővároshoz közel eső és a köz­lekedés szempontjából kedve­ző elhelyezkedésű települések lakossága szaporodott meg szembetűnően, egyebütt pan­gás, illetve lassú csökkenés észlelhető. A megye lakosai­nak 38,2 százaléka él jelenleg az agglomerációs övezetben, melynek népsűrűsége jelentő­sen felülmúlja a többi terület népsűrűségét, de — az előre­számítások szerint — 1980­ban már 45 százalékról fo­gunk beszélni. Torzulatok A születések és a halálozá­sok száma körülbelül azonos az országos átlagéval, illetve a születéseké valamelyest felet­te, a halálozásoké némileg alatta van. A népszaporulat grafikonvonala 1962-ben érte el a mélypontot, azóta folyto­nos, 1967-ben már 15 százalé­kos emelkedést mutat, s az anyasági segélyről szóló kor­mányrendelet hatására min­den bizonnyal tovább emelke­dik. Arra azonban, hogy a ter­mészetes szaporodás nagymér­tékűvé válna, a közeljövőben nem számíthatunk. A távolabb fekvő városok, Cegléd, Nagykőrös és a járási székhelyek, Nagykáta, Szob, Dabas, Ráckeve, Monor szívó­hatása alig érvényesü). A fő­város köré áramlást fokozza a megye ipartelepeinek földrajzi elhelyezkedése is. A dolgozók igyekeznek munkahelyükhöz közel kerülni, az agglomerá­ciós övezet ezért egyre tágul, jelenleg 64 települést foglal magába, már Diósd, Nagyko­vácsi, Budajenő, Csornád, Fel- sőpakony és Nagytarcsa is be­letartozik. Ezen a központi te­rületű tájegységen az összné- pesség több mint fele szorul pssze. Feltételezhetően 1981- ben csaknem 582 ezer ember lakja majd, a megye előre szá­mított népességének 56 száza­léka. Százhalombatta lakossá­ga például megháromszorozó­dik, Gyálé, Szigethalomé, Ha­lászteleké. Felsőpakonyé meg­kétszereződik. Alábbhagy a bevándorlás A tervosztályon elmondták, hogy a népesség várható nö­vekedésére három — egy mi­nimális, egy maximális és egy optimális — változatban becs­lési számokat állapítottak meg. A legvalószínűbbnek, illetve a legmegalapozottabbnak tartott optimális számítás szerint az élve születések száma 1976-ig fokozatosan emelkedik, azután kissé csökken, a halálozásoké, a népességi számhoz viszonyít­va, kisebbedik. A bevándorlás is évről évre alábbhagy: 1971-ig 1,05 száza­lékos, 1976-ig 0,85 százalékos, 1981-ig 0,66 százalékos éven­kénti bevándorlásra számíta­nak. A megye népességének szama, a feltételezés szerint, 1981-ben eléri az egymillió- negyvenezret, vagyis e csak­nem 23 százalékos növekedés ötszöröse lesz az országos, il­letve kétszerese a fővárosi né­pességnövekedés vélt ütemé­nek. A bevándorlásból várha­tó szaporulat a tényleges nö­vekedés 62 százalékát teszi majd ki. Túloznak? Ellenvetésemmel szemben így érveltek: vegyük figyelembe a fővárosba telepe- dés nehézségeit és a munka- vállalók szívós igyekezetét: minél közelebb akarnak ke­rülni munkahelyükhöz, mert a vállalatok elsősorban azok- kat alkalmazzák, akiknek ke­vesebb utazási költséget kell megtéríteniük. Sok — és mégis kevés A bevándorlás következté­ben a munkaképes kor ú a aránya kedvezően alakult. A bevándoroltaknak mintegy 70 százaléka aktív kereső. Egy 1967 elején befejezett felmé­rés szerint — a 37,2 százalékos országos átlaggal szemben — a megye össznépességének csaknem 40 százalékát teszik ki a 15—39 évesek. A munkaerőellátás azonban mégsem kielégítő, sőt figye­lemmel a várható foglalkozta­tási igényekre és a munka- heiyváltoztatás korláttalan- ságára, további nehézségekre lehet számítani. Mert igaz ugyan, hogy jóval több a mun­kaerő, mint a munkalehetőség — 300 ezer aránylik az 510— 520 ezerhez —, de a főváros olyan dolgozókat is elvon, akikre a megyének feltétlenül szüksége lenne. Számottevő munkaerő-tartalék tehát így még sincs. És a megyei-fővá­rosi munkaerőigények egy- aránti kielégítése már nap­jainkban is feszültségeket okoz. A feladat most tehát az, hogy a munkaerő-szükséglet, a kvalifikált munkaigények ki­elégítése érdekében az egyes ágazatok, szakmák szerint, a foglalkoztatottság alakulására előzetes számításokat kell vé­gezni, gondoskodni kell szak- képzettséget nyújtó iskolák elvégeztetéséről, szoros együtt­működést kell kialakítani a fővárosi munkaerő-gazdálko­dással, ahol pedig több a mun­kaerő, mint a munkaalkalom, és ahonnan ingázni sem köny- nyen lehet, meg kell teremte­ni a foglalkoztatás bővítésének lehetőségeit. Fokozott felelősséggel A tanácsok gazdasági fej­lesztési tevékenységének köz­vetlen célja kezdettől fogva a lakosság szükségleteinek mi­nél jobb kielégítése, a telepü­lések arányos fejlesztése, az ellátottsági szintkülönbségek fokozatos megszüntetése volt. A gazdaságirányítási rendszer reformja nyomán bővülő ha­táskör most még fokozottabb felelősséget követel a terve­zőktől, az irányítóktól. E fo­kozott felelősség tudatában folytatta le vizsgálódását a tervosztály. Idején jött, érté­kes segítséget adott becslési számaival, következtetéseivel, jelzéseivel a negyedik ötéves terv tanácsi fejlesztési céljai­nak meghatározásához. Polgár István MegvéteBre kínáljuk AZ ALÁBBI ESZKÖZÖKET: 1 db alumínium méztároló vasalással, teljesen új 1 db VIN típusú, magas nyomású permetező­készülék, traktorra szerelhető, teljesen új 1 db Wertheim kassza 1 db Savária habverő 1 db fondantgép 1 db áramfejlesztő aggregát, 453—98 típusú 1 db komplett szivattyú 1 db duplafalú főtt- kukorica-tároló 1 db infrasütő 1 db vízlágyító berendezés I db padlókefélő 50 db vasvázas szék 450 db hüsis láda, teljesen új 800 db hüsis láda betéttel, teljesen új 544 db hüsis üveg ÁR: MEGEGYEZÉS SZERINT ÉFÉSZ Pécel, Szemere Pál u. 8. Telefon: 6. FelvilágositUj.­Szanyi Lászlóné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom