Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

MOHOMIDÉn PEST MEGYEI HÍRLAP KÜIÖNKIADÁ S A XI. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1969. JANUÁR 29., SZERDA Negyvennégy órás munkahét Mi lesz a bedolgozókkal? Vajon ez az év mit hozott a Pest megyei Vegyi és Kézmű­ipari Vállalat monori kon- fekciós üzemének? Ezzel a kérdéssel léptem be a ka­pun, s Dobossy Lászióné, a részleg vezetője válaszolt. Hát bizony, ezúttal nem sok jót — meg kellett ugyanis szün­tetniük a bedolgozó rendszert, mert nem kapnak darabárut. Hatvan asszonyt érint ez, csak a monoriakat számítva, hiszen sok vidéki bedolgozó is elvesztette ezzel a mun­kalehetőséget. Igyekeztek valahogy meg­oldani a dolgot — főképp a nyugdíjasoknál. Vannak ugyanis jó néhányan, akik nyugdíj előtt álltak, amikor a leépítések híre megjött. El lehet képzelni, milyen kelle­metlenül érintette a dolog az asszonyokat — olyanok is vannak, akik tíz éve a vál­lalat bedolgozói! — hiszen eddig is versengtek ezért a munkalehetőségért. Lesz megoldás? Az első ne­gyedévben semmiképp, s a következő időszak sem túl­ságosan biztató. A konfekció sosem volt igazán nyeresé­ges a kézműipari vállalatnak, s most, hogy az exportigény hozzákezdenek az építkezé­sekhez. Mi tagadás, a beszélgetés után elégedetlenül távoztam. Nem elég a remény, hogy leg­közelebb talán jó híreket hozhatok a hatvan asszony sorsáról. A megoldás túlságo­san távolinak látszik ... (koblencz) Megfigyelő voltam a villanymozdony vezérlőfiilkéjétai 9 megálló — 20 perc várakozás A forgalmista tárcsája a magasba lendült, s a Monor- ról reggel 8 óra 04 perckor Budapestre induló személyvo­nat kigördült az állomásról. Kihúzott a kitérőből, s pár pillanat alatt annyira felgyor­sult, hogy elérte az ötven ki­lométeres sebességet. Külön engedéllyel utazom a vezetőfülkében, ahol a moz­donyvezetőn kívül a vonatkí­sérő tartózkodik. Az ő ottlé­te előírás. Pillanatok alatt érünk Péte­rire, ránézek az órámra, s nem akarok hinni a szemem­nek. A menetidőt három perc alatt tettük meg! (Az utasok fel- és leszállása két percig tartott!) Üllőn hasonló a helyzet, ko­rábban érkezünk, az utasok itt is lassan cihelődnek fel a vonatra, pedig sürgetően har­sán a vonatkísérő sípja. Ránéztem a sebességmuta­tóra, elérte a 65 kilométert. A mozdony vezetője a vezérlő­korongot finoman, alig észre­vehetően előremozdította, s nemsokára jött a figyelmezte­tő dudaszó: Vigyázz, 80 kilométer Kérdően néztem a vezetőre. Ellenőrző próba volt — mond­ja magyarázóan. A szerelvény végén tolató mozdonyról jött a jelzés: a sebesség elérte a maximum 80 kilométert. Nem Csökkenni fog a burgonyafogyasztás? Rügyes véggel felfelé csökkent — méginkább nem az. Megoldást azonban min­denképp kellene keresni, az új gazdasági mechaniz­mus sok friss őtletet terem­tett már máshol — itt miért nem? Hatvanegynéhány asz- szonyról van szó! — S milyen munkán dol­goznak? — Hálózsákokat készítünk. Ez az első negyedév feladata. Hogy a következőé mi lesz, nem tudnám megmondani, mert nem volt még terv­tárgyalásunk. S hogy ne csak a problémákról beszéljünk: január elsejétől mi is át­tértünk a 44 órás munka­hétre. Ez nagy segítség az itt dol­gozó asszonyoknak, lányok­nak. Megtudtam még, hogy ré­gi kérés megoldására vállal­kozott most a kézműipari vállalat. A dolgozók régi ólraja — és jogos igénye! — egy szociális helyiség, hi­szen nincs öltözőjük, mos­dójuk. A telket már kiigé­nyelték, igaz, a tulajdonosá­val egyelőre nem sikerült megegyezni. Amint azonban a telek sorsa eldől, rögtön Olvasóink írják: MI ÉPÜL ÚRIBAN? A január 16-án megjelent Mit építünk 1969-ben? című cikkhez szeretnénk hozzászól­ni. Nagyon örvendetes dolog az, hogy járásunk épül, szépül és erre hét és fél millió forint keretet kapott a járás. Az vi­szont kevésbé örvendetes do­log, hogy ebből az összegből Úriba semmi sem jut Ugyan­is a cikkben szerepel szinte a járás minden községe, hogy hol, mit építenek, csak éppen Úriról nincs szó. Pedig Úriban is lenne mit tenni, hogy csak egyet-kettőt említsek a sok közül. Például itt van a gyerekes anyák problémája. Tavaly is 43 gye­rek jelentkezett óvodába, és csak tizenegyet tudtak felven­ni, mert 23 férőhelyes az óvo­da. A gyermekgondozási se­gély lejárta után szinte kép­telenek vagyunk elhelyezni a gyerekeket Az egy évben szü­letett gyerekeket sem tudják felvenni, akkor hogy tudnák a három korosztályt? Ádáz harc folyik az óvodai felvéte­leknél, és így bizony sor kerül a protekcióra is. Az iskolásoknak nincsen napközi otthonuk. Fél napot a gyerek iskolában tölt, a má­sik felét meg az utcán csava­rogja, vagy éppen egy nyári­konyhában kuporog. Hat-hét éves gyerekre egy lakást még nem lehet nyitva hagyni. Van, aki úgy próbálja megoldani, hogy fizet — busás összeget — valakinek a gyerekért a fél napi felügyeletért és ebédért. Csak ennyit szerettem vol­na elmondani az úri gyerekes anyák nevében. Decker Györgyné Űri, Sport tér 7. A .monori járás területén gazdálkodó tsz-ek 1968-ban | 1365 holdon, az egyéniek és j a háztáji gazdaságok 420 hol- ! dón termeltek burgonyát. 1967-hez viszonyítva 400 hold­dal csökkent a járás tsz-einek burgonya-vetésterülete, ezzel párhuzamosan az átlagtermés 30 százalékkal esett vissza. Ez nemcsak a járásban van így, hanem országos jelenség. Az állami gazdaságok nagy része abbahagyta a burgonya­termesztést, mivel gépesítése nincs megoldva megfelelő mó­don, így a magas élőmunka ráfordítás miatt, egyéb ágaza­tokkal szemben nem volt gaz­daságos. A vásárlóközönség is látja, hogy a kereskedelem külföldi burgonyát árusít nagy tömegben, tehát külföldről vagyunk kénytelenek behozni a hazai termelés elégtelensége miatt. Mi az oka ennék a helyzet­nek? — teheti fel a kérdést a nem mezőgazdasággal foglal­kozó ember. A burgonyater­mesztés súlyos tehertétele a vetőgumó felhasználás, amely 12—14 mázsa holdanként, és értékben 3—4 ezer forintot jelent szaporulati foktól és fajtától függően. A burgonya tápanyagban gazdag, laza szer­kezetű talajt igényel... Száz má­zsa holdankénti hozam 250 Ötven mázsa nyúl Két háromezer forint mzllékes a kilátások az idei évre vo­natkozóan. — Monoron évekkel ezelőtt házinyúltenyésztéssel nemigen foglalkoztak, de rájöttek az emberek arra, hogy a te­nyésztést érdemes komolyan venni. Kifizetődik. Sok a ked­vezmény. A szövetkezet a le­szállításra lekötött nyulak után előleget fizet. A múlt évben ezen a címen 30 ezer 300 forint került kifizetésre. Ezen kívül állami eladási áron a tenyésztők árpát kap­nak (mázsánként 310 forin­tért), s tenyésznyulanként öt kiló abraktakarmányt. A ked­vezmények és a megfelelő át­vételi ár serkentik a tenyész­tőket és már eddig is sokan érdeklődnek szerződéskötés iránt — mondotta Burján Já­nos. A házinyulak tenyésztése különösebb gondot nem okoz. Fő feladat a tisztántartásuk és rendszeres etetésük. (enj) MAI VIfSOR MOZIK Maglód: Családapa. Monor: Eg­ri csillagok I—II. Tápiósüly: Vö­rös rózsák Angelikának. Űri: A hét Cervi fivér. Vecsés: Hazai pálya. kiló nitrogén, 110 kiló foszfor és 220 kiló káli műtrágyában levő tápanyagot igényel, szab­vány .műtrágyában kifejezve. A burgonyát korán kell ültet­ni, a kései ültetés terméscsök­kenéssel jár. A gumó csíráz­ta tása, haj tatása a termésho­zam emelése szempontjából régi bevált módszer. A Ker­tészeti Egyetem soroksári gaz­dasága bemutatott egy újabb eljárást a burgonya előhajta- tásával kapcsolatban, amely­nek az a lényege, hogy a gu­mókat tizes rekeszbe, rügyes végével felfelé sorolja és vé­kony tőzeg- vagy komposzt- réteg között hajtatja. A mód­szer előnye az, hogy nem kell világos helyiség a haj látáshoz és a haj tatásnál rövid, zömök rügyek fejlődnek ki és a gyö­kérkezdemények is fejlődés­nek indulnak. A hagyományo­san hajtatott burgonyával szemben 10—12 napos előnyt jelent ez. A termesztés költségeit nagymértékben növeli a bur­gonyabogár elleni védekezés. Remélhetőleg az idén lesz ele­gendő hatásos növényvédőszer a kártevők ellen. A gépesítés hiánya a betakarításnál szin­tén drágítja a termelést; kéz­zel kell felszedem, osztályoz­ni még ma is a burgonyát. A fentiekből láthatjuk, a burgonyatermesztés költ­Sztár-dömping a Geíkánál Sok az új elektromos háztartási berendezés az egész járás területén — és sok a hiba is. Ennek a ténynek a tudatában kerestem fel a Gelka-kirendeltség vezetőjét, és kértem felvi­lágosítást. — Naponta átlag 19—20 hibabejelentés érkezik, amit 24 órán belül ki is javítunk. Az induláshoz képest több szerelőnk és több járművünk van. Helyiségünket „kinőttük”, anyag­raktárunk egyáltalán nincs. Mindennap a központi raktárból hozzuk a szükséges pótalkatrészekét. — Mik a szolgáltatások? — Minden, az elektromos fogkefétől a bojlerig. — Van-e valami érdekes adat? — Igen, decemberben 45 Sztár típusú tv-t javítottunk. Mind új és garanciális készülék, ezek nagy része a monori boltból került ki. ségösszetevői többfélék és elég súlyosak, ezzel szem­ben alacsony a felvásár­lási ár. A kereskedelem olyan kívá­nalmakat szab, amelyet nehe­zen tudnak a tsz-ek teljesíteni a minőséget illetően. A keres­kedelemmel folyó viták is csökkentik a burgonyatermesz­téssel foglalkozó tsz-ek terme­lési kedvét. A korszerű táplál­kozásban csökken a burgonya szerepe, így a jövőben a bur- gonyafogyasztás csökkenésével lehet számolni. T. J. ÉRTELMISÉGI KLUB Rendkívüli, kibővített elnök­ségi ülést tart a TIT monori járási szervezetének ügyvezető elnöksége január 31-én, pénte­ken délután 5 órai kezdettel a Monori Járási Művelődési Házban. A megbeszélésen az értel­miségi klub indításáról és a klub programjáról Rétvári Gyula titkár tart bevezető elő­adást. árt „lekáderezni” a sebesség- mérőt — teszi hozzá moso­lyogva. Közben beérünk Vecsésre, három perc előnyt biztosítva. Amíg állunk, jobban szem­ügyre veszem a vezetőfülkét, a villamos vontatású szerel­vény „irányítóközpontját”. A műszerasztalon különböző mutatók skálái lengenek jobb­ra, balra, rendeltetésük sze­rint. Ha a mozdony a szerel­vény végén van, akkor az el­ső kocsi vezetőfülkéjéből tör­ténik az irányítás. Látszólag könnyűnek tűnik e feladat, de csak látszólag. Az állatidó fi­gyelem, aktív idegtevékeny­ség nem kis tehertételt ró a vezetőre. Lőrinc felé közeledve fel­tűnt előttünk a bejárati jelző piros fénye. — Tilos a jelző! — szólt a vonatkísérő. — Igen, tilos a jelző — is­métli a mozdonyvezető. Majd nem sokkal később: — Szabad a bejárati jelző! — Igen, szabad a bejárati jelző! Megfigyeltem: egyetlen egy­szer sem mulasztották el, hogy ne figyelmeztessék egymást. Nagy a felelősség, és egy pillanatra sem szabad arra gondolniuk, hogy az agy­központban „rövidzárlat” áll­hat be. A légfék 150 méteren belül „megfogja” a szerel­vényt, s ez nagy nyugalmat, biztonságot ad. Mégis, a vil­lamos vontatású szerelvények vezetőjének — a fokozottabb felgyorsulás és sebesség kö­vetkeztében — jó reflexre, gyors áttekintőképességre és biztos kézre van szükségük. Rákosváros után leeresztett áramleszedővei száguldunk, ezen a szakaszon villanysze­relési munkálatok folynak. A Nyugati pályaudvar bejáratá­nál 8 óra 55 percet mutat az órám. Pontban érkeztünk, pe­dig a kilenc megállóban ösz- iszesen 20 percet Várakoztunk a le- és felszállás miatt! A tiszta menetidő tehát 38 kilo­méterre — 35 perc!! Ez 65,1 kilométeres átlagsebességnek felel meg. Ehhez, úgy vélem, nem kell kommentár! Hörömpő Jenő Alapárral kifizették Makó Gábor munka közben. P. I. képriportja i s&úllították Vasárnapi számunkban kö­zöltük az Egy nap a járás termelőszövetkezeteiben című riportot. A riporter adatokat közöl a hízómarhák leadásá­val kapcsolatban. Bundik Ká­roly, az Állatforgalmi Válla­lat monori kirendeltség­vezetője megkért bennünket, hogy közöljük, Bénijén még aznap, amikor a mezőgazdasá­gi osztály szakemberei kinn­jártak, azaz január 23-án — elszállítottak a tsz-böl 22 hí­zómarhát, a gombai tsz-re vo­natkozóan pedig tévesen kö­zöltük a számot, mert ott csu­pán 28 hízómarha vár elszál­lításra. A kirendeltség vezetője el­mondotta még, hogy az utób­bi napokban több helyről is szántottak hízómarhát, így most már —'a cikkben járási összesítésben szereplő 251- gyel szemben — csupán 185 hízómarha vár leadásra a tsz- ekben, 20 pedig az egyéni gaz­dáknál. Az Állatforgalmi Vállalat dolgozói mindent megtesznek, hogy exportgondjaik ellenére a járásunkban leadásra váró hízómarhákat minél előbb el­szállítsák. Ugyanakkor a ter­melőszövetkezeteknek az 1938- as évről áthúzódó szállítások­nál a hizómarhák órát alap­árral kifizették, hogy a zár­számadások idején fennakadás ne legyen. A különbözetet az elszállításkor kapják meg a termelőszövetkezetek. BALATONI ANZIKSZ Sokszor jártam már a Balatonnál. Megcsodáltam ezernyi szépségét, vizének pompáját, meghitt öbleit, a déli part föve­nyét. Mindig más és más volt a képe, a színe, a varázsa. Mint vasárnap is, amikor hófehér tüllbe öltöztette a ter­mészet a fonyódi várhegyről nyíló panorámát: a Badacsony, a Csobánc, a Szigliget lankáit. Sima, fényes jégtükör a Balaton máskor zöldes vizszönyege. Jégvitorlások csipkésen rajzolt szi­luettjei tűnnek fel Tihany felől, s fent a várhegy tetején autó­busz áll meg: a Contours angol utazási iroda turistái szállnak ki belőle, és álmélkodva csodálják a gyönyörű látványt. Hogy mondta Eötvös Károly? „Mindenütt szép, de a leg­szebb a Balatonnál!” Tél van, a keskeny öbölt páncéljába zárta a jég, Csobánc felől dermedt hideget lehel a szél. A parton fiatal pár lépeget, prémbundájuk felhajtva. Nézem a tájat, s magam elé képzelem a semmihez sem ha­sonlítható csodát: Füred ódon báját, örvényes bizarr kőhá­zait, Badacsony ezer arcát. Most definedt a gyönyörű táj — hallgat a Balaton, nem látni Tihany csúcsát az esti holdfény­ben. Két óra parányi idő, s mégis mennyi szépet láttatott meg velem e gyönyörű téli balatoni tájból. (hörömpő) A házinyúl tenyésztését so­kan nem veszik komolyan, pedig intenzív tenyésztés mel­lett érdemes vele foglalkozni. Húsa finom és külföldön cse­mege — mi pedig valutát ka­punk érte. Járásunkban minden évben többen és többen foglalkoz­nak nyúltenyésztéssel. A fo­gyasztási szövetkezetek vásá­rolják fel a nyulakat, s átvé­tel alkalmával 22 forintot fi­zetnek kilónként. Az átadási súlynak legalább 2,20—2,60 kilónak kell lenni. Megkérdeztük az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási előadóját, Havasi Irént, ho­gyan zárult a múlt év. — Szövetkezetünk múlt évi nyúlfelvásárlási terve 600 da­rab volt, ezzel szemben felvá­sároltunk 1726-ot, 105 ezer fo­rint értékben. Az átadott nyu­lak súlya összesen 50 mázsa volt. Egyik tenyésztőnknek 3620 forint mellékkeresetet hoztak a tapsifülesek. A szál­lítási szerződések kötése fo­lyamatban van. s már eddig is Vecsésről 640 nyúlra kötöt­tek szerződést. Az átvételre kerülő nyulak legnagyobb részét Burján Já­nos monori felvásárló vitte el. Megkérdeztük tőle, milyenek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom