Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

ft PEST MEÍ. yííirifli» 1969 JANUAR 5., VASARNÁP Tárgyalótermekben, rendőrségi ki­hallgatásokon vádlottak és sértettek, al- és felperesek, no meg szemtanúk szá­jából olykor olyan mondatok is elhang­zanak, melyek hallatán a komoly bí­rók, ügyészek, vagy vizsgáló tisztek is alig tudják elrejteni mosolyukat Az idén spontán elkövetett aranymondá­sokból a rendőri riporter előre meg­fontolt szándékkal gyűjtött össze egy csokorra valót. íme a bűnügyi bakik kiárusítása. Hihető és igaz is Mit látott a sértett? A bíróság azt latolgatja, hirtelen felindulásból, vagy meggondoltan, előre megfontolva szúr­ta-e meg társát a tettes. A felgyógyult sérült ilyeténképp szól hozzá az ügy­höz: — fiát, én láttam, hogy megáll előt­tem a késsel, de hogy gondolkodott volna, azt nem láttam.., Fából vaskarika. Tolvaj áll a bíróság előtt. Kelyhet lopott egy templomból. Minden áron csökkenteni akarja az el­lopott tárgy értékét. Egyik érve így hangzik: — Bíz’isten, nem sóikat ér az kérem, hiszen csak ezüstből van, aranyozva ... A precíz. Egy társadalmi tulajdont károsító lopás ügyében a szomszédot kérdezi a nyomozó a tettes vagyoni helyzetéről. A fontoskodó tanú többek közt ezt mondja: — Annyit tudok, hogy szomszédom vett egy házat és egy szamarat. Az előbbiben lakott, az utóbbival fuvaro­zott. Nehogy félreértés essék, ugyebár... Exportvédelam. Furcsa kéréssel for­dult egy tsz jogtanácsosa a hatóságok­hoz. A kérelem szövege: „Kérjük, tsz-ünk gyümölcsösének te­rületéről távolíttassák el X. Y. tsz-tag lakásának WC-jét. Exportérdekeink megkövetelik ugyanis, hogy ne olyan gyümölcs kerüljön piacra, amely a szokottól eltérő illatú és netán megvál­toznék kiváló aromája is”. Nehogy baj legyen az exporttal, az inkriminált bódét a hatóságok áthe­lyezték. Szófukarok. A megtámadott ember ■— akinek alaposan ellátták a baját, így vall a történtekről: — Támadóm zsebredugott kézzel jött felém, nem szólt egy szót sem, csak le­ütött. En sem szóltam egy szót sem, csak hanyatt estem ... Ezt hogy csinálta? Üzleti lopás. A károsult üzletvezető panaszkodásából: — A gaz tolvaj egy kétkilós zacskó­ban ellopta három kiló lisztemet... Fültanú. Együgyű arcú tanút hall­gatnak ki a rendőrségen, aki elöljáró­ban a következőt árulja el magáról: — Kérem tisztelettel, én süketnéma vagyok, de beszélni tudok, csak nem hallok ___ A lbert bácsi tanúskodik. A megveri sértettet és az eset egyik szemtanúját, Albert bácsit, az ügyész kérdezgeti. A sértett elmeséli, hogy menekülés köz­ben odakiáltott a közelben álldogáló bácsinak: — Albert bátyám, agyonvernek! Mire ezt mondja a szemtanú: — Így történt. Megjegyzem, azt tényleg láttam, hogy fut, de hogy agyon lett volna verve, azt én nem láttam ... Jellemrajz. Bűncselekményt elkövető barátjáról kérdez a bíró egy embert. A •meggyőző jellemzés: — Kovács igen súlyos tüdőműtéten esett keresztül, de ennek ellenére be­csületes embernek ismerem ... Ismeretlen ismerős. A vonaton meg­lopott károsult a tolvajlást észrevéve, a legközelebbi állomáson siet a rendőr­ségre és kétségbeesetten hadarja: — Képzeljék csak, a fülkében 540 fo­rint értékű - pénztárcámat, erszénnyel együtt ellopták ... Az a gyanúm, hogy az ismeretlen tettes egy régi ismerő­söm. Ok és okozat. Verekedéssel végződött egy családi perpatvar. A rendőr meg­kérdezi az asszonyt, miért veri a fér­je? A pontos válasz: — Férjem 1965-ig idegalapon vert, azóta pedig féltékenységből. Közlekedünk? Közlekedünk? Mint bizonyára megfigyelték jármű­vezető olvasóink lapunk igencsak igyekszik — minden évszakban — kü­lönböző összeállításokban hasznod közlekedési tanácsokat adni. Ősszel például öles címekkel hívjuk fel fi­gyelmüket: Esik az eső — nedves az út. Télen: Esik a hó — felfagytak az utak. Eme fontos felhívásaink főleg persze azon kedves olvasóinknak szól­nak, akik reggel még nem néztek ki az ablakon, mert akkor meggyőződhettek volna állításaink igazáról. Terjedelmi megfontolások miatt így szerzett gaz­dag tapasztalataink alapján, most egyszer és mindenkorra, egy kalap alatt nyújtjuk át valamennyi évszakra vonatkozó hasznos tanácsainkat. Mire ügyeljünk tehát? Ha köd van, figyeljünk fel arra, hogy nem látunk semmit. Ha nincs köd, és úgy se látunk semmit, akkor éjszaka van és nem gyújtottuk fel a reflektort. (Ha égett a reflektor és mégsem lá­tunk semmit, akkor többé már nem is fogunk, mert karamboloztunk.) Ha szembe süt a nap és el vakít, ne reszkí­rozzunk, forduljunk meg és menjünk ellenkező irányba. Mivel közlekedés­rendészetünk évek tapasztalatai alap­ján szinte már előre tudja, egy-egy hét végén megint hány baleset várható, le­gyünk óvatosak és csak azután indul­junk el, amikor a statisztika már elké­szült. Télen a felfagyott út nem jégre- vü színpad, mert itt nem a nézők, ha­nem a szereplők fizetnek. Elfajuló vi­ták esetén gondoljunk arra, nem min­denkinek van rokonsága, sok a magá­nyos ember. Nem győzzük hangsúlyoz­ni: télen is lehetnek melegebb napok, nyáron pedig hidegek. (De azért ne fe­ledjük: ez általában fordítva van!) Vé­gezetül: valamennyi évszakban kerül­jük vezetéskor az italt, legyen példa az a KRESZ-t tisztelő járművezető, akit a legutóbbi szüreten így csábítottak: — Pifta, ifol muftot? Mire ő: — Nem ifok, mert befordulok az árokba. . Hihetetlen — de nem is igaz Ebben a fejezetben a tisztelt olvasó eüé azokat a tudósításaimat, jegyzetei­met tárom, amelyeknek megalapozott­ságáról, hitelességéről, ha bárkinek is kételye támadna, készséggel hajlandó vagyok vele vitatkozni —, mert neki van igaza. SZELLEMJÄRÄS Megyénk egyik fontos ipari bázisá­ban, az Egyesült Lepedőgyárban, társa­dalmi tulajdon sérelmére elkövetett rejtélyes lopássorozat történt. Az év végi leltár 109 lepedő hiányát tanúsí­totta. A nyomozás habozás nélkül meg­kezdődött. Gyárkapu melletti fülkéjé­ben felkerestem János bácsit, a porta hűséges őrét, nem gyanakszik-e vala­kire. — A, rendes népek ezek itt mind — pördített egyet bajuszán. — Nincs ezek­kel soha semmi baj. Legföljebb egyi- kük-másikuk eltréfálkozik néha velem, no, de hát istenem, fiatalság, vidám­ság — — Hogy tréfálnak? — Hát mán úgy, hogy a Pista gye­rek, meg a Gyuszi gyerek ... bruhha- ha ... — fuldoklik az öreg — képzelje csak, minden pénteken, éjjeli műszak után megjelentek a fülkémnél... Hi- hihihi... lepedőben, hogy azt higgyem, szellemek, és hogy megijedjek. . Hü- hühühü ... — No és? — No és — húzza ki magát komo lyan a portás. — Természetesen nen hiszem el nekik, hogy szellemek. En gém nem lehet ijesztgetni. Mindig fog tam a botomat és elkergettem őket. hiába huhogtak. — És merre futottak? — Hát, ki a kapun. Ln nem tűröm : portámon az ilyen rendetlenkedést. — De drága János bácsi, nem gór, dőlt arra, hogy rajtuk... — Ugyan mán, hogyne gondoltam volna — mérgesedik be —, ... hog\ rajtuk kívül jönnek kifelé a többi dől gőzök, akiknek alaposan meg kell néz­ni, nincs-e valami a táskájukban. Hogy itt nincs idő a viccelésre. Mert kérem, a társadalmi tulajdon \iédelme igen komoly dolog ám! — mondja az éber őr és tekintetéből csak úgy árad a fe­lelősségtudat. JOGTALAN HASZNÁLAT A gépjármű-tulajdonosok vissza-visz- szatérő panasza, hogy nem büntetik meg eléggé azokat, akiknek úgy van kocsikázni kedvük, hogy feltörik más autóját, motorját és furikáznak vele. Ez ugyanis, nem lopásnak, hanem jog­talan használatnak minősül, örömmel jelenthetem, hogy e téren változás ál­lott be, mint az. következő hírünkből kitűnik. Ámok Hugót, harminckét autón és hetvenhét motoron elkövetett furiká- zásért vonták felelősségre. A bíróság a megrögzött jogtalan közlekedőt az ed­digi rosszalló tekintet helyett, szigorí­tott ejnye-ejnye büntetésben részesí­tette. A példát statuáló, ítéletnek, re­méljük, most már valóban elriasztó hatása lesz. A NYOMOK A TALPHOZ VEZETNEK A bűnözők nyomainak felderítésével, rögzítésével és azonosításával foglalko­zó bűnügyi technikusoknak sok fejtö­rést okozott az utóbbi időben, hogy a bűncselekmények helyszínein szinte alig találtak lábnyomokat. A rejtély felderítésére széles körben megindított vizsgálódás szálai a cipőgyár készítmé­nyeihez vezettek. Itt derült fény a ti­tokra. Rövid viselés után ugyanis: a cipőkön nyoma sem maradt a talpnak. MIMÓZA, A RABLÓ Mint számos könny- és részvét fa­kasztó írásból kiderül, a legtöbb elve­temült bűnözőnek is van lelke, csak legfeljebb gyerekszobája nem volt. A bűnöző iszákos dédnagypapájától kezd­ve. lámpákat lecsúzlizó unokájáig, fel­vetődik eme cikkekben a felelősség drámai kérdése; ki mindenki rossz ha­tására jutott szerencsétlen bűnöző oda, ahová jutott. Az említett írások mély­séges igazát átélve, előzetes megrendü­léssel szomorú sorsa iránt, látogattam meg egy igen rossz hírnévnek örvendő, de valahol bizonyára aranyszívű rab­lót. Az alvilágban Mimóza néven is­mert bűnöző éppen vizsgálati fogság­ban volt, szegényt biztosan megint rossz útra vitték mihaszna emberek. De örömmel láttam, hogy új környeze­te elősegíti a gyógyulást, ideiglenes lakhelye —- egy kukaláda után — kü- lönbejáratú magánzárka, ahol igen le­bilincselő módon bánnak vele. Mimó-, zát egyszer már láttam a televízió „Lidércfény” című műsorában, amikor is egy kocsmában az objektíwel le­ütötte az egyik operatőrt, mert zavar­ta a kamera zúgása. Ebből is kitűnik, milyen érzékeny ember Mimóza. Szeretek a lényegre törni, ezért nyomban megkérdeztem: — Elvált szülők gyermeke? Ugye? — Frászt — lÁondja szűkszavúan. — Na, de csak élt valaki elváltán a családban? — folytattam az oknyomo­zást. — Fenét — volt a válasz. — Senki? Egyáltalán? — A szomszéd faluban volt valaki — vigyorog a szemembe. — Na, ugye! — sóhajtok, a környe­zet romboló hatásán morfoqdír^zvia. Hát persze, így aztán nem csoda ez a .cinizmus. ÜJÉVI ÜDVÖZLET Éppen a fent olvasható sorokat ír­tam, amikor különös levelet kézbesített a posta. Furcsa újévi üdvözlet: fenye­getés. „Ide figyeljen! Mi vagyunk a maga bűnügyi témái. Mi voltunk szereplői 1968-ban a bűn­ügyi cikkeinek. Nem mondhatja, hogy nem adtunk elég okot írnivalóra. Na, ez a világ megszűnt! Tudja, mit köve­tett el azzal, hogy kiírt minket az új­ságban? Foglalkozás körében, előre megfontolt szándékkal elkövetett bla- málást. Elhatároztuk: 1969-ben kito­lunk magával. Juszt sem követünk el semmit, mehet máshová témát lopni! Balhémentes Üj Evet Kezdők” Hm. Témaszegény lennék? De még­sem! Már megvan 69-re az új riport. Címe az idén: Akik bosszúból megja­vultak. Most már csak a szereplőket kell megkeresni... A komolytalan krónikákat lejegyezte Szitnyai Jenő Kormányrendelet az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetekről A kormány új rendeletben szabályozta az egyszerűbb me­zőgazdasági szövetkezetek (tszcs, szakszövetkezet, hegy­község, szakcsoport, falusi if­júsági szövetkezet, mezőgaz­dasági társulás, kertszövetke­zet) " szervezetét, működését és gazdálkodását. Hazánkban 220 000 taggal mintegy 2500 egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezet működik. Gazdálkodási területük körül­belül hatszázezer holdat tesz ki, és jelentőségükre utal, hogy például a szerződéssel felvásárolt must és bor mint­egy 20 százaléka és a gyümölcs 8 százaléka a szakszövetkeze­tekből szármázik. Néhány ál­lattenyésztési ágazatban is (méhészet, nyúltenyésztés stb.) döntő súlyt képviselnek. E szövetkezetek a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek időszakában általában a különleges helyi adottságok­kal rendelkező vidékeken — például gyenge termőképessé­gű homokon vagy szőlőkkel, tanyákkal szétszabdalt terüle­teken — a tsz-eknél lazább, egyszerűbb formákban alakul­tak meg. Éppen ezekre a kö­rülményekre való tekintette] rugalmasabb szabályozással nyújt a rendelet széles körű lehetőséget a legmegfelelőbb szervezet kialakításához. Nem sietteti e szövetkezeteknek mezőgazdasági tsz-ekké átala­kulását, de ezt a lehetőséget sem zárja ki — amennyiben a megfelelő feltételek megvan­nak. Az eddigi típusok összevo­nását az utóbbi években ta­pasztalható azonos irányú fej­lődés lehetővé, sőt egyenesen szükségessé tette. Ezért működik a jövőben csak két típus, éspedig a mezőgazdasági szakszövet­kezet, illetve a mezőgazda- sági társulás. A mezőgazdasági szakszövet­kezet önálló jogi személyként, a mezőgazdasági társulás pe­dig az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet kereté­ben tevékenykedik. Lényeges, hogy egyik típus­nál sincs általános föld- és vagyonbeviteli kötelezettség. A szakszövetkezeti tag csak a szakszövetkezet tevékenységé­nek megfelelő művelési ágú földet (például a szőlőtermelő szakszövetkezeti tag a szőlőt) köteles közös használatba ad­ni. Űj rendelkezés az is, hogy a szakszövetkezet közös mun­káiban rendszeresen részt vevő tagot — a termelőszövetkezeti tagokra érvényes szabályok szerint — betegségi és szülési segély, fizetett szabadság és az összes föld közös haszná­latba adása esetén kijelölt ház­táj iföld-használat stb. illeti meg. Az egyszerűbb szövetke­zeti tagok évenkénti vagyoni hozzájárulásuk alapján a fel­osztható jövedelemből vagyoni részesedésre tarthatnak igényt, ennek mértéke azonban nem haladhatja meg a tagoknak já­ró összes részesedés 30 szá­zalékát. A borforgalmi adó módosítása A pénzügyminiszter most kiadott rendeletében módosí­totta a borforgalmi adóról szóló korábbi jogszabályt. Az ú; rendelkezés egyszerűsíti a tsz-ek forgalmi adóját, s egy­ben kedvezményt is nyújt számukra. A szövetkezetek eddig min­den liter értékesített bor után öt-hat, illetve nyolc fo­rint forgalmi adót fizettek, az értékesítés módjától és a bor árától függően. A forgal­mi adó ezentúl egységesen 25 százalék lesz. További ked­vezmény, hogy ha a szövet­kezet egy másik szövetkezet­nek adja át a borát értékesí­tésre, szintén csak a 25 szá­zalékos adót fizeti, mente­sül az eddigi literenkénti 2 forintos külön adótól. Az ál­lami gazdaságok továbbra is az eddigi 21 százalékot, a ház­táji gazdaságok pedig lite­renként ugyancsak az eddigi öt forintot fizetik. ' A magántermelőit.. is részét sülhetnek azonban a kedvez­ményekben, ha borukat szö­vetkezet útján értékesítik, ebben az esetben ők is a bor árának 25 százalékát adózzák. Magyarország első postásai Nem véletlenül nevezte ■ ómagyar nyelvünk marhának a gazdagságot, vagyont. A ré­gi országnak szarvasmarha­állománya nemesfém- és sóbá­nyáival felérő nemzeti kincse volt. Érthető, hogy nagy mennyiségű hússal élő középkori városaink egyik leggazdagabb céges ipara a mészárosság volt. ök vágták a marhát, kimérték húsát, értékesítették bőrét, ám, a marhafaggyú előállítá­Anna Moffo Budapesten Tegnap este mutatkozott be a Magyar Állami Operaház Erkel Színhá­zában a világhírű olasz szopránénekesnő, Anna Moffo Szédületes pályafutása során, másfél év alatt fellépett a világ összes jelentős opéraházál'an. Budapesten először a Lammermoori Lucia címszerepét énekelte, majd január 8-án a Traviátában lép fel. A Képen: Lukács Ervin karnaggyal. sával, a szappan és a faggyú- gyertya nyersanyagát is ők szolgáltatták. A budai mészá­rosoknak, megmaradt sáfár­könyvük tanúsága szerint, a Vízivárosban nemcsak vágó­híd] aik, hanem faggyúolvasz­tó házaik is voltak. A böllérlegények kardos, lóháton járó fenegyerekek voltak, 1519-ben ők szolgáltatták 11. Lajos nevelőjének, Branden­burgi Györgynek lovas dísz­kíséretét; állandó tisztjük volt páncélban őrséget állni a bu­dai vásárok idején. De ők vol­tak Magyarország első postá­sai is! Az emberek a városi küldöncöknél szívesebben bíz­ták leveleiket a mészárosokra, akik marhavétel végett állan­dóan úton voltak az ország­ban. A debreceni mészárosok 1478-ban, 1512-ben, 1538-ban külön kiváltságot is kaptak azért, mert ők bonyolították le Debrecen, s az ország posta­forgalmát. Híres volt a szegedi mé­szárosok postája is. Ha szekérrel mentek, málhát, poggyászt, sőt utast is vittek. Maga a marhakereskedelem, régi szóval: a tőzsérség a tö­rökkorig mind a főnemesek­nek, mind a városoknak leg­nagyobb jövedelemforrása volt. A rideg magyar1 marhát lábon hajtották (a hajtők: haj­dúk) Bécs'oe, Augsburgba, Ulmba, Strassbourgba, Mün­chenbe, sőt Velencébe is, még­pedig esztendőnként százezres tömegekben. Magyarország volt Európa éléskamrája. 1526-ig csupán egymagában Augsburgba 70 000 magyar marhát hajtottak fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom