Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

MEcrei 4/tírlm* 1969. JANUAR 29.. SZERDA Vetélkedő - jószágtartásból Jutalom: 1 hét a Hotel Ifjúságban — Ha nem tanulsz jól, fiam, akkor elmehetsz juhásznak! — mondták még nem is olyan régen a szülők rosszul tanuló gyermeküknek. Persze, ma már ez így nem igaz, mert nem lehet bárki állattenyész­tő. Ez a szakma is, mint a mezőgazdaság többi ága, so­kat fejlődött. És a fiatalok mégsem, szeretik. Nem vélet­len, hiszen a szülők is lebe­szélik a fiaikat... Az állattenyésztés népsze­rűsítése érdekében a KISZ KB több más társadalmi szervezettel közösen szarvas- marhagondozó-versenyt hir­det. A területi elődöntőkre ja­nuár végén és február elején kerül sor a ráckevei, a gödöl­lői és a ceglédi járásban. Feb­ruár 18-án Soroksáron, az ál­lami gazdaságban rendezik meg a megyei döntőt, s innen a legjobb tsz-, illetve állami gazdasági dolgozó jut az or­szágos vetélkedőbe. A megyei döntőn 1—3. helyezést elért fiatalok jutalma: egy hétig Budapesten, a Hotel Ifjúság­ban pihenhetik ki a verseny fáradalmait. Történelmünk közös kutatása Magyar—szovjet történész vegyes bizottság alakult a két tudományos akadémia egyezménye alapján I Izgalmas feladat múltunk kutatása, és ezt bonyolítja az, hogy a források, emlékek — a mi népünk esetében legalábbis — nagy része kívül esik ha­zánkon. Ez természetesen megnehezíti azok felkutatását, vagy a megtalált leletek ta­nulmányozását. Különösen sok magyar vonatkozású nyomot, adatot rejt a Szovjet­unió területe. Az ősmagyarok­ra vonatkozó adatoktól, lele­tektől kezdve, jelenkori törté­nelmünkig végigkövethetjük népünk életét, megfejthetjük titkait. Felbecsülhetetlen ér­tékű anyagot tartalmaznak a szovjet levéltárak, múzeumok raktárai, archívumai. Ezekbe még csak olykor-olykor pil­lantott bele néhány kutató. Tervszerű, alapos feldolgozás még nem történt A Szovjetunió területén fo­lyó hatalmas építkezések so­rán, különösen az Uralon túl és Közép-Ázsiában rengeteg lelet kerül felszínre. Ezek kö­zött nagyon sok — a magya­rok vándorláskori életére uta­ló anyag található. Legutóbb Ukrajna területén, Nyeverinó közelében magyar vándorlás­kori sírokra bukkantak. A sí­rok számát mintegy — tíz­ezerre becsülik. Elképzelhető, mennyi értékes adattal szolgál majd ezek feldolgozása. A vegyes bizottság, amely­nek a megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet ünnepélyes kö­rülmények között írják alá Budapesten, részletesen kidol­gozott tervek alapján kezdi majd meg a közös munkát. Nemcsak a magyar, de a szovjet kutatók számára is je­lentős ez az egyezmény. A ma­gyar levéltárak is sok szovjet vonatkozású anyagot őriznek. Népeink élete az egész törté­nelem folyamán mindig össze­fonódott. Az új hazára lelt ma­gyaroknak már a Kijevi Nagyfejedelemséggel is volt kapcsolata. I. István, a közép­kori uralkodók, Rákóczi, va­lamint a XIX. századi kap­csolatok is feltáratlanok. Az első világháború időszaka, a Tanácsköztársaság ideje, a második világháború, s a fel- szabadulás óta eltelt idő sok új és meglepő adattal gazda­gítja népeink történetét. A közös kutatásokon kívül a vegyes bizottság egyik sarkalatos feladata lesz: foglalkozik a történelem- tudomány elvi és módszertani kérdéseivel. Tagjai sorában a történészeken kívül filozófu­sok, néprajzkutatók, régészek is vannak. Közös tevékenységük ered­ménye tovább mélyíti a né­peink között meglevő törté­nelmi múltú kapcsolatokat. Alexa Ferenc Szén és utódai A pécsi mesterséges termé­kenyítő állomáson tartott ma­gyartarka „Szén” tenyészbikát tíz évvel ezelőtt vonták be a tenyésztésbe és azóta ke­reken 32 ezer borja látott napvilágot a baranyai gazda­ságokban, Jellemző kitűnő tulajdonságaira és nagyszerű örökítőképes ság éré, hogy te­hénutódai az ötödik laktá- eióban (tej termelési időszak­ban) már átlagosan 4250 liter tejet adtak. „Szen”-nek köszönhető az is, hogy a baranyai vágó­marha az utóbbi évek során európai hírnévre tett szert és az exportőrök versenge­nek az itt hizlalt állatokért. A kitűnő húsformájú „Szen”- utódok közül — a statisztika szerint — kétszer annyi kerül exportra, mint az országos át­lag. A veterán bika még néhány évig tenyésztésben marad, s így még körülbe­lül tízezer borjúval gyarapít­ja utódainak nagy számát. GONDOK AZ OLAJTÜZELÉS KÖRÜL Időszerű téli tanácsok az olajkályhák kezeléséhez Ezen a télen a tüzelőolaj-ellátás mind a fővárosban, mind vidékén — néhány átmeneti, helyi nehézségtől eltekintve — folyamatos volt. Az olajkályhák tulajdonosai mégis nem- egyszer panaszkodtak: gondot okozott nekik a reggeli be­gyújtás és általában az olajkályha helyes működtetése. Még korántsincs vége a télnek, s alighanem jónéhány fagyos napra számíthatunk. így hát még időszerű lesz a szakemberek egy-két hasznos tanácsa az olajkályha szak­szerű kezeléséhez. Sokaknak már a fűtőolaj tárolásánál nehézségeik támad­nak. Nagyobb mennyiségű háztartási tüzelőolajat ugyanis rendszerint nem lehet tárolni a lakásban. A hideg helyen raktározott olaj pedig már —5 C°-on megdermed és a pa­raffin lerakódik benne. Igen sok olajkályha-tulajdonos ta­pasztalhatta ezt a hideg téli napokban. A gyanús szeny- nyeződésnek vélt massza tehát nem az olaj hibája — amint egyesek gondolták — hanem a hidegtől kicsapódott paraffin, ami azonban kellő felmelegítés után nyomtalanul eltűnik. De a tűzveszély miatt a felmelegítést közvetle­nül lánggal vagy villamos melegítő berendezéssel nem sza­bad végezni! A megdermedt olajat fűtött, szobahőmérsék­letű helyre kell vinni, ahol rövid idő alatt felmelegszik. A helytelen tárolás következtében gyakran előforduló hiba az is, hogy vizes, üledékes olaj jut a kályhába. Ilyen­kor a tüzelőberendezés részlegesen vagy teljesen eltömődik. az égés nem tökéletes, ezért kormoz a kályha. A dugulást ilyen esetben úgy szüntethetjük meg, hogy egy rész pet­róleumot és négy résznyi háztartási tüzelőolajat tartal­mazó keveréket töltünk a kályhába. Ez kioldja az üledéket. Sok fogyasztó gyári hibára gyanakszik, ha az olaj színe megváltozik. Nos ennek tüzelési szempontból semmi jelen­tősége nincs. Amint az ÁFOR-nál elmondták, az olaj színe a világossárgától egészen a sötétbarnáig változhat, ettől minősége, fűtőértéke változatlan. Az olajkályhák esetleges üzemzavarát a fogyasztók gyakran az olaj minőségével magyarázzák. Ez többnyire nem helytálló, mivel a háztartási tüzelőolaj-szállítmányok minőségét rendszeresen, szigorú minőségi vizsgálatnak ve­tik alá. így csak egészen kivételes esetben fordulhat elő, hogy részben szennyezett olaj jut a töltőállomásokhoz. Mégis, mi okozhat zavarokat az olajtüzelésben? Ha pél­dául a kályha nem ad meleget, kormoz, esetleg önmagától elalszik, annak az az oka, hogy az olajadagoló rendszer eldugult vagy a kéménynek nem kielégítő a huzata. A be­lülről elkormosodott kályha sem melegít, mivel a tálcán felgyülemlett koksz elzárja az olaj kifolyónyílását, ezért a kályha gyengén ég, eiőbb-utóbb elalszik. Az ilyen kályha óránként 1—2 liter olajat is elfogyaszt, mégsem melegít kellően. A tálcán koksz képződhet akkor is, ha a fogyasztók huzamosabb ideig I — II. fokozaton üzemeltetik a kályhát. Ezért a tüzelőberendezést alacsony fokozaton csak megfe­lelő felmelegedés után szabad fűteni és ha a láng kormozni kezd, a fokozatot emelni kell. Az olajtüzelés kellemetlen velejárója lehet a petróleum­szag. Ha viszont betartjuk a kezelési utasítást, ez is elke­rülhető. Az olajkályha ugyanis csak akkor ad szagot, ha a kályhatest és a tartály közötti hőszigetelő lemezekre olaj- csepp kerül. A tartály töltésénél ezért tanácsos a kályhát felül ronggyal letakarni. Ez a néhány hasznos tanács természetesen nem helyet­tesíti a rendszeres és szakszerű karbantartást. Az olajkály­ha biztonságos üzemeltetéséhez állandó, gondos kezelés szükséges. Különösen ilyenkor, télen, amikor a lakás első számú kelléke a jól működő tüzelőberendezés. LESZ-E MELEGVÍZ?- Hétszáz méterhez közelednek a kútfúrók Vácott A Geofizikai Intézet ú]abb vizsgálata A minap nagy volt a ven­dégjárás a váci népfürdőméi, ahal hó, álmos eső, hideg és szél ellenére szakadatlanul dolgozik az Országos Földtani Kutató fúróbrigádja. Szeidl József, a városi tanács tervcsoportvezetője az iránt érdeklődött, hogy a Vác által ide invesztált félmillió forint hoz-e ered­ményt. Mint lakóterületének tanács­tagja, beszámolóra készül. Vá­lasztói biztosan felteszik majd a kérdést: lesz-e meleg vizünk és mikór? Hasonló céllal jött a fúrók­hoz Szikora Pál, a népi ellen­őrzési bizottság elnöke, aki szállásuk, ellátásuk felől ér­deklődött, és megtekintette a munkaterületet. Heimann László, a vállalat biztonsági megbízottja is megérkezett. A munkavédelmi előírások be­tartását vizsgálta a helyszínen. A Geofizikai Intézet mérő­kocsija is megjelent. Ezt a fel­írást olvastuk rajta: SUGÁR­VESZÉLY! A geofizikusok Kófói Géza irányításával — már nem első ízben — rétegvizsgálatot s egyéb fontos méréseket végez­tek, radioizotópok és elektro­mos besugárzás segítségével, A mérések eredményét filmszalagra rögzítették. A hosszú, 15 centi széles filmszalagot már előhívták. A hullámzó vonalak méterről méterre tükrözték a munka menetét. Alaposabb elemzésre Budapesten kerül majd sor. Sebők János fúrómester és Markó Géza motorkezelő elé­gedett a munka menetével. — Az igaz, hogy az eredeti határidő eltolódott — mond­ták. — Március az újabb ter­minus, menet közben sok aka­dály jelentkezett. Két embe­rünk kiesett a munkából, ma­kacsul kemény réteggel talál­koztunk, s ezért nagy átmérő­jű, 300-as szelvénnyel folytat­juk a fúrást. — Bíztatóak-e a kilátások? — Ezen a vidéken ez az első fúrásunk, nem tudunk, sajnos, összehasonlítást tenni. Hat- százhatvan méternél tartunk. A kirtikus mélység 900 és 1100 méter között lesz. Komló már üzent: várnak bennünket. Ott állítjuk fel Vác után a tornyot. Arra a vidékre valók vagyunk. Elhihetije, hogy igyekszünk, mert bármi­lyen kulturált körülmények között is élünk Vácott, mégis jobb lesz majd a család köze­lében. A motor egyhangúan zúg. A téren haladók arra fordítják a fejüket. Kérdéssel párosult ér­deklődés van a tekintetükben. A végső válaszra azonban még várni kell. Papp Rezső Veszett rókák A bakonyi erdőségekből a Marcal völgyébe is átterjedt a veszettség. Veszprém, Veszp- rémvarsány és Borszörcsök után az elmúlt napokban Mar­calié és Malomsok határá­ban lőttek veszett rókákat. BORBÉLY TIBOR: Játék Mint sorsot döntő pénzdarab, — más szándékából földobódom, és visszahullni, — törvények szerint, rákényszerít a sorsom. Játszók kezében, mindig csak a játék. Játékos kezekben, soha komoly szándék. Lehet fej, — vagy írás, egyik mindig nyertes. Ki kérdi meg a pénzt, — ki legyen a vesztes? Télen is dolgoznak Épül az ország legnagyobb élelmiszeripari szakközépiskolája A Ceglédi úton járó-kelők elismerő csodálkozással meg- megállnak a Toldi Miklós élelmiszeripari iskola építke­zése mellett, ahol most, télen is dolgoznak. Napról napra sokasodnak az épületek vázát képező be­tonoszlopok és födémek, ame­lyeket Nagykőrösön még nem látott, hatalmas toronydaru­val emelnek a helyükre. Az építő a Bács megyei Építő­ipari Vállalat. A nagykőrösi építkezést Fazelcas Gyula építésvezető és Szellő Dezső művezető irányítja. A napokban elbeszélgettünk a művezetővel, aki ismert körösi szakember. — Milyen magas lesz és miből épül az iskola? — kérdeztük. — Az iskola, a kollégium és a diákszálló négyemeletes lesz. A nagycsarnok pedig földszintes. Abban lesz a tor­naterem, továbbá a tanműhe­lyek, a konyha és az étkez­de. Az épületek túlnyomó- részben speciális vasbeton elemekből készülnek. A ter­vek szerint 1970. december el­sejéig adjuk át az iskolát, az építkezés költsége 55—60 mil­lió forint. — Hogy működik a to­ronydaru? — A to-onydarut erre a célra épített teherautón hoz­tuk ide. Az építkezésen sí­neken jár, s a belsejéből való irányítással játszva emeli a helyére a 16—18 mázsás be­tonoszlopokat is. — Vannak-e akadályok az építkezésnél? — Nincsenek. Gőzfejlesztő készülékeink­kel és a takaró berendezés­sel, a fagyban való tökéle­tes betonozást is megoldot­tuk. Az előrelátó anyaggaz­dálkodással folyamatosan ha­lad a munka. — Hányán dolgoznak az építkezésnél? — Most télen 35—40-en, nyá­ron ez a szám 150—200-ra emelkedik. így épül hát az ország leg­nagyobb élelmiszeripari szak­iskolája, amely ezer tanulót fogad majd be. (kopa) 5ZIMSZ Több fényt! Nappal csak esztétikai sze­repe van a lámpának, csillár­nak. A világítótest formája, színe hozzájárul, szorosan kap­csolódik a szoba berendezésé­hez. A hagyományos, üvegdíszes lámpák mellett egyre nagyobb teret hódítanak a műanyagból, textíliából, szalmából készült lámpaburák. Ezek színe, for­mája barátságosabbá, hangu­latosabbá teszi a lakást. A lámpák formáját mindig a célnak megfelelően kell ki­választani. Minden foglalko­záshoz más-más világítás szükséges, tehát más a lámpa is. A szobában lehet mennye­zetvilágítás vagy az asztal fölé lógatott lámpatest. A kályha melletti fotelhoz szép állólám­pa illik. Az éjjeli asztal lám­pájának körülbelül húsz-har­minc centiméterre kell a pár­nától lemjie. Hangulatvilágításhoz kitűnő a fal felé fordított, esetleg szí­nes textíliával letakart íróasz­tallámpa. Sok vidéki lakásban talál­Ha a család összejön... Szentfazék nagynénéim minden disznóölésen nálunk ették a jó falatokat. Szapul- ták, aki távol volt. Dicsérték a jelenlevőket. Nebulókorom­ban szentképeket osztogattak nekem, pedig nem is gyűjtöt­tem. Savanyú arcot vághat­tam, mert kifogásolták neve­lésemet. Az ilyen gyerek sok szomorúságot okozhat szülei­nek — bizonygatták. Mire én: Meddig tetszenek maradni nálunk? Mert mi is szeretjük ám a hurkát, kolbászt! — Erre felkerekedtek és szidtak: Olyan vagy, akár a tanyasi nagyapád. Olyan nyers, olyan bugris. Nagyapa egyedül élt a ta­nyán. (Párja korán elhunyt.) Nekem a tanya gyermekko­rom paradicsoma volt. Nagy­apám főzött, mosott rám, nyá­ron értelmes játékokat fara­gott. Jó gazda és családszere­tő férfi hírében állt. Gyűlölte az alakoskodó embereket, ezért nem állhatta városi, tu- dákos nagynénéimet sem. Hallottam is a suttogást-but- togást, a rágalmakat még ka­tonakoromban is az álszent asszonyok szájából: Nagyapád ott a tanyán mindent elpré- dál. A Pirossal vigasztalódik. Az jár ki hozzá a faluból. Nem ártana gyerek — mond­ták nekem — ha összejönne a család és kivallatná nagyapá­dat, marad-e valami az örök­ségből? — Jó — vágtam rá — hol­nap összejövünk a tanyán. Nénikék, testvérek, sógorok, sógornők. — De te vizsgáztatod az öreget! — hujjogták nénjeim. Szabadságon voltam, s azon­mód, este, csikorgó hidegben indultam nagyapámhoz. — Mit akar a família ettől a 70 éves, derék öregtől? — gon­doltam — méghogy leckét kapjon? Olyan nincs! — Mi­kor a tanyához értem, a kapu hirtelen kinyílt: Piros lépett ki, a szemrevalá özvegy és indult a falu felé, a havas vi­lágban. Nagyapa egy zsák lisztet állított a kútnak és próbálta vállra venni. Háttal állt, s így nem látott engem. — Nem megy! Nem megy! Hej pedig Piros várja. — — Nem hagyom szégyenbe, nagyapa — szóltam — majd viszem, csak mutassa az irányt. — Hű, meglepődött az öreg. De én nyugtattam, sem­mi baj nem történt. Az úton aztán megvallotta, hogy egy zsák lisztben egyez­tek meg Pirossal. Másnap a tanyán összejött a család. Nagy nénjeim, mint sötét hollók: feketében. Só­gornőim vidáman évődtek nagyapával. A sógorok ittak. — Kezdődjék a lecke — ri­koltott egyik néném. — De csattanós legyen — kacsintott sógornőm, Boriska. — Az lesz! — Suhintott éles hangom. Tisztelt família. Megkérem, hogy ki-ki vegye le nyelvéről nagyapát, különben a plety­kás nőszemély ki lesz rekeszt- ve az örökségből, s része a Piros nevezetű özvegyre száll. Nagynénjeim megpukkad­tak. A sógorok röhögtek, a menyecskék átölelték nagy­apát. Fogtam a poharat: — Éljen a mi nagyapánk! Éljen, hogy legalább még 30 évig cipelhessem a zsák lisz­tet az egyezség szerint. Galgóczy Imre ható petróleumlámpa. Egy ötlet és egy ügyes viHánysz, lő kell csak hozzá, s m kész a „legmodernebb” vil tótest. Az úgynevezett koc lámpából is készíthető é, lámpa. Ugyancsak hangul sak a különféle, díszes i gekből készült világítótest Házilag készíthetünk b\ is. A tetszés szerint hajlí fémvázra sűrűn rafiát ess runk, s ha díszíteni akar, öt-tiz szálanként egy-egy sebb szállal összefonhatjuk B. I Az Útépítőgépjavító és Gyártó Vállalat lakatos, hegesztő és esztergályos SZAKMUNKASOKAT KERE FELVÉTELRE. Jelentkezni lehet: Cegléd, XIV., Külső Kátai út 35/a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom