Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

XI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1969. JANUÄR 26.. VASÄRNAP Egy nap a járás tsrmdőssüveilíezeteiben Mii jelent fótintban? Száraz, hideg, hótakaró nél­kül, s mindez január 23-án. A meteorológia távprognózisa is további lehűlést jelez, csapa­dék nélkül. Hogy mit jeleni ez a mezőgazdasági üzemek­ben ? Egyelőre még nem tud­ni, a szakemberek is legfel­jebb csailr találgatnak még. Kalászosaink helyzetéről, ez évi kenyerünkről van szó. Igaz, a búza vetésterületünk­nek zömét járásunkban a szovjet Bézoszitája adja, pon­tosabban 8011 holdból 4951. S mivel a Bezosztája hidegebb vidékről származik, a száraz hideget is bírnia kell. Viszont az is igaz, hogy a Szovjetunió­ban a hideggel vastag hótaka­ró is párosul. A járási mezőgazdasági osz­tály szakembereivel indulunk a tsz-ek látogatására, tájéko- zódásra. Hogy mire voltunk kiváncsiak? Az elmúlt év eredményeire, s az 1969-es év kezdeti problémáira. A határ szinte didergőit, s élénk folt­ként csupán az őszi vetések sárgás-zöld táblái virítottak. Ütünk állomásai a t&z-irodák, központok, s élelmiszerüzletek. A tsz-irodák életritmusa ilyen­kor a zárszátnadások évadján a legintenzívebb. Év «végi ösz- szegezés, mérleg, zárszámadási előkészületek és tervezés ez évre. A könyvelési részleg a gépek zajától, a termelési adatoktól, a szerződéskötések­től, megbeszélésektől hangos. Ezek általános vonások, s ta­lán ilyenkor a leghelyesebb megszívlelni az érdeklődők­nek azt, amit a monori Kos­suth Tsz. irodaajtaján olvasha­tunk: „Zárszámadási ügyeken kívül mással ne zavarj!!”... Igazuk van, hisz ilyenkor van elég bajuk, dolguk, minek ezt szaporítani. Mi ennek tu­datában azért mégis, ki-ki a maga területén érdeklőd­tünk ... A mezőgazdasági osztály fő­könyvelője javaslatait, észre­vételeit mosolyogva teszi, s noha a tsz-ek önállóak, mégis szívesen fogadják, sőt elvárják, s köszönettel veszik segítségét. Vannak problémák bőven, hisz a könyvelés egyi­ke a legnehezebb tsz-vezetői munkának, főleg akitor, ha a rendeietok, utasítások szinte naponta változnak most, a mérlegzárás előtt. A szakvezetők napi feladatai különbözőek — míg Káván a t;z-elnök fegyelmi ügyet tárgyal, addig Bényén a fő- agronómus az 19G8. évről visszamaradt szarvasmarhá­kat ellenőrzi az istállóban. Gombán az elnök a tervét né­zegeti, amit délután a vezető­séggel vitat meg. Ez évben a gombai tsz-ben új profillal* bővül a növénytermesztés. Mivel 250 hold öntözésére elegendő berendezésük van, a kertészeti növényféleségek termelésére is áttérnek — 50 hold uborka, 50 hold petrezse­lyem — s ha a palántanevelést meg tudják oldani — esetleg 50 hold paradicsompaprikát is öntöznének. Őszre szőlő és dió telepítésről is szó lehet, persze ez függ a pénzügyi helyzettől. Úriban már a 120 hold gyü­mölcsös telepítésének beindí­tása biztos, melyből az idén 60 holdon kajszi telepítését vé­geznék el, a további 60 hold szilva, cseresznye és meggy­ből áll. A tápiósülyi tsz elnöke üzle­ti ügyben tárgyal, a főagro- nómus mérgelődik, hogy miért? Járási, s talán orszá­gos problémán. Tavaly a tsz szerződési kötelezettséget vál­lalt hízómarha leadásra, az állatok készek voltak, s vala- menyi a kívánt súlyt is meg­ütötte. Igen ám, de a felvá­sárló vállalat nem vette át, mert elhelyezési, exportálási gondokkal küzdött. Ezzel szemben a tsz kötbér-igény- nyel nem léphetett fel, de — s ez igen egyoldalú, a tsz-re nézve nagy ráfizetés — to- vábbtartási szerződési kötele­zettséget kellett aláírni — mondjuk március 31-ig. így volt ez Gombán 36, Bényén 37, a mononi Kossuthban 10, stb., s járási összesítésiben 251 hí­zómarha esetében. Mit jelent ez forintban? Egy napra egy átlag hízemar- hának 30 kiló silót és három kiló szálastakarmányt. Ez egy hónapban .g-AO mázía siló és egy mázsa takarmányt, azaz 27 forint mázsánkénti silóér­ték és 100 forint takarmányér­ték mellett, havonta egy állat továbbtartása 350—400 forintot jelent. Gom­bán ez márciusig körülbelül 40 ezer forint kiadás csak az etetésért, s szemben ezért úgy­szólván alig van súlyszaparo- dás, mert az állat, úgymond „beért”... Tudjuk, az állat­forgalminak is probléma, de a kérésünk csupán annyi, hogy a szállítás ütemezésénél vegye figyelembe az érintett tsz-ek takarmánykészletét. Nem mindenütt megnyugta­tó a lakosság kenyér, péksüte­mény és tejellátása — állapí­totta meg élelmezési csopor­tunk szakfelügyelője a bolti ellenőrzések során. Bényén tíz órakor már nem kaptunk pék­süteményt, Úriban a tsz-bol li­bán a tej befizetésével «vajúd­nak, hogy ne az üzletbe, ha­nem a tsz-irodába fizessék be a tejet. Kell ez a bürokrácia?! K, I. H allottunk már kettős el­jegyzésről, kettős lako­dalomról, kettős névadóról, de ..kettős disznótorról” még nem. Pedig tartottak ilyet is, méghozzá nemrég Ül­lőn, meg is tárgyalta az egész község apraja-nagyja a „ne­vezetes eseményt”. A disznóölések ugyan már a vége felé járnak, de azért kora reggelenként sivalkodik még itt-ott egy-egy koca. K. Á.-éknál is disznóvágás volt aznap, a hajnali sötétségben a gázpörkölő lángja kékesen világított. Nagy volt a sür­gés-forgás, kora délutánra szerettek volna végezni, mert estére névnappal egybekötött disznótort akartak tartani. A háziasszonynak, ugye, idő kell, amíg elkészül az ünnepi vacsorával. Estére hivatalo­sak voltak a szomszédok, a rokonok és mindazok az is­merősök, akiknél K.-ék is voltak az idén disznótoron. El is készültek szépen, a férfiak a vágással, a háziasz- szony a vacsorával. A vendé­Az istállója bizony eléggé korszerűtlen az ecseri Törek­vő Tsz-nek, de már mi is hírt adtunk arról, hogy tervezik az új'at, s hamarosan meg is épül. De nem is az istállóra, az ál­latokra voltunk elsősorban kí­váncsiak, mikor itt jártunk. Tizenkét ló, négy kiscsikó, 65 tehén álldogált hámész szem­mel, a gondozók éppen almoz­tak. Bura Andrást, Virág Já­nost és Szerencsi Bálintot kér­deztük: melyik a legszebb te­hén,. az istálló büszkesége? Megmutatták, s a jóval fölé függesztett tábláról olvastuk le az adatokat: Adél a leg­szebb, s április 7-re kisborjú várható. Dolmány március 19- re . borjazik le — szintén a legszebbek közé tartozik. Majd mindegyik tehén vemhes — s a gondozók elmondták* hogy ezért is kevés a tej (hát liter az istállóátlag), de a takar­mány miatt is, sajnos, nincse­nek bővében az etetnivalónak. A „báránybölcsődében” Ke­lemen László, a juhász muto­gatta büszkén az éjszaka szü­letett kisbárányokat. Január ötödikétől több mint 200 látta már meg a napvilágot. Éjjel­nappal az akolban kell lennie a juhásznak és Pista fiának, megállásuk is alig van. De megéri, kevés az elhullás, s rengeteg az ikerszülés. A ki­csik piros számokat kapnak a hátukra — így lesz belőlük „jeles bárány”. Még megvár­tuk az etetést, Kelemen László szerint ez a legérdekesebb. És valóban: tapsolt s lódultak ki az ajtón a birkák — rövid ne­gyedóra alatt csak az aprók maradtak az akolban, keserves bégetéssel. (k. zs. — p. i.) Nem csalódtak benne... Portré Gyömrő tanácselnökéről Az arca csupa melegség, gyöngédség, mégis, amikor be­szél, kemény, határozott. Sza­vának súlya van, egyénisége tiszteletet parancsoló. Mikor szokott hozzá, hogy ennyire fegyelmezett és felelősségtel­jes legyen minden szava, min­den tette? A közéleti tevé­kenység, a társadalom szolgá­lata, az emberekkel va7ó ál­landó kapcsolat kovácsolta ki jellemvonásait. Régen készültem mór írni Török Máriáról — nemcsak mert ő járásunk egyetlen nő tanácselnöke, méghozzá a há­rom legnagyobb községünk egyikének, Gyömrőnek az el­nöke, hanem mert az érde­kelt, azt kutattam, honnan ez a szenvedély fűtötte elvi szi­lárdság, honnan merít erőt, milyen tartalékokhoz nyúl vissza, amikor elfáradna — hogy a fáradtság sohasem lát- szódhasson rajta? Cegléden született, s a fel- szabadulás a csévharaszti We- kerle-uradalomban érte — édesapja uradalmi gépész- kovács volt itt. Mozgalmas évek következtek a fiatal lány életében: községi MNDSZ-titkár lett, hathetes iskolára került, majd a váci járás MNDSZ-titkára lett. Rö­videsen megyei MNDSZ-ben dolgozott, mint szervező tit­kár, onnan pedig 1950-ben a központba vitték. Hogy olt mi mindennel fog­lalkozott? Egy ideig oktató volt — MNDSZ-iskolát veze­tett, bizony, meséli derűs mo­sollyal: ~T- Még tanirkodtam is, sőt « később módszertani útmutatókat írtam és szer­kesztettem a falusi MNDSZ-ek számára — egyszóval, kollégák lennénk. Az ellenforradalomig dolgo­zott a központban, majd a konszolidáció éveiben egy ideig a megyei nőtanácsnál, majd ismét a központba ke­rült főelőadónak a szervezé­si osztályhoz, újra a falusi asszonyok életével, gondjai­val foglalkozott. Közben 1960-tól 63-ig a pártfőiskolán tanult — mert hiszen 1951-ben. párttag lett. S amikor elvégezte az iskolát — egy év múlva hazahívták Gyömrőre tanácselnöknek. Szülei ugyanis időközben itt telepedtek le — Török Máriát pedig jól ismerte a község la­kossága, megtisztelő bizalmuk előlegét tudták, kibe helyezik. S hogy nem csalódtak elnök­nőjükben — bizony, azt is je­lenti kicsit, hogy Török Má­riának nemigen marad ideje, mint más nőnek, magánélet­ről, második műszakról nosz­talgiákat kovácsolni, kesereg­ni. Édesanyjával él otthon, s amikor hazaindul,_ egy nagy község minden ügyét-baját ci­peli naponta magával, megol­dásokon töpreng, emberi sor­sok jobbátételén, segítésén. S hogy emellett még elvégzi a háztartási munka nagyját — a kisebb dolgokat a mama el tudja látni —, s hogy nem szabad elfáradnia? Hiszen mondják, az asszonyok erő­sebbek, szívósabbak. És Török Mária azt is tudja, nemcsak az ő sorsa ez. Amikor éveken át az ország falusi asszonyainak problémáival foglalkozott — sok mindent látott, hallott, s talán ezért tudja olyan türe­lemmel, s emberséggel vezet­ni Gyömrő lakosságát. Sok mindenről kellene még írni vele kapcsolatban. Arról, hogy tagja a gyömrői pártbi­zottságnak és vb-nek, hogy a járási párt-végrehajtóbízott- ságnak is tagja, és (még sok más társadalmi szervnek. Hogy a régi munkahelyével is tartja még a kapcsolatot, be­I jár a nőtanács központjába, | segít nekik. Hogy egyedül az olvasásra tud időt szánni — pihentetőül. Utazni, kirándul­ni? — hiszen annak idején be­járta az országot, mindent megnézett, sok-sok élményt gyűjtött. Külföldön is járt (többször. A gyömrői öt év a tanács 1 élén más szépségekkel, örö- j mökkel teljes: ha sikerült a | fogorvosi rendelőt létrehozni, j ha az iskolák felújításit meg- ' oldották, ha sikerült egy orvo­si lakást vásárolni, vagy csak egy új járdát létesíteni, vala­melyik sáros utca helyén — olyan ez, mint az írónak a könyvét befejezni, az orvos­nak a gyógyult betegével ta- lállcozni. A portré sosem lehet teljes, de akik ismerik, s szeretik Tö­rök Máriát, tisztelettel adóz­nak embersége, lelkiismerete, fegyelmezett munkája előtt — férfiak, nők egyaránt. F. O. ÉVA Éva bájos jelenség volt igazán. Amikor a szépséget osztogatták, valószínűleg kétszer is sorbaállt. Az észért azonban elfelejtett sorakozni, amint ez a történetből is ki­derül. Szóval Éva mindig tetszett a fiúknak, sosem mulasz­totta el lemérni a tekintetekből felé sugárzó csodálatot és elismerést. Volt része benne bőven, szőke haja, őzike-barna szeme és a minibundában is karcsú alakja tucatszámra vonzotta a pillantásokat. Ha kísérték, csoportosan kísér­ték, mert Évának csupán egyetlen hódolóra nem volt szük­sége. Mindaddig, amíg össze nem alcadt Jancsival. S ahogy az már lenni szokott, Éva pont azért szeretett bele a fiú­ba, mert az nem túlságosan vette figyelembe őt. Múltak a napok, a társaságban úgy könyvelték el őket, mint akik végleg egymáshoz tartoznak. Éva ugyan butácska volt kis­sé, Jancsi viszont okos — de azt hitték, így jó ez, hiszen kiegészítik egymást. Éva egyre jobban beleszeretett Jancsiba, mindig sű­rűbben találkoztak. Csodálta Jancsi eszét, s ha a társaság­ban a fiú döntött el okos érveivel egy vitát — ez gyakran előfordult —, Éva felhúzta formás orrocskáját, s büszkén nézett körül. Egy darabig nem is volt semmi baj, míg Jancsi rá nem döbbent, hogy Éva remekül tud csókolózni, de beszélgetni nem lehet vele. A moziban csak a kaland­filmeket nézhették végig, mert Éva negyed óránál tovább nem bírta nézni a „Falak”-at, s Jancsi egyetemi vizsgáiról is csak annyit tudott, hogy vannak. Mit tanul a fiú, hogy vizsgázik — nem érdekelte. „Nekem ez magas” — nyafog­ta, mindenre, s megrázta szőke fürtjeit, amiket %gy világ csodált. Szerelem ide, szerelem oda, Jancsi'egy napon bo­csánatot kért közös tévedésükért, s csendesen becsukta maga mögött az ajtót. Éva nem csinált nagy jelenetet, még csak el sem sírta magát. Búcsúlevelet írt, körültekintően a konyhaasztalra tette pontosan öt órakor, hogy hatkor hazaérkező anyja még idejében megtalálja, s öngyilkos lett. Mentők, gyo­mormosás. A szülők kétségbeesett hívására Jancsi is meg­érkezett, s Éva felépüléséig mindennap az ágya szélén ült, fogta a lány rózsaszín lakkos körmű, ápolt kezét. Éva csak egyszer kérdezte meg, a harmadik napon: ugye nem mész el többé? Es Jancsi maradt. Gyáva volt vagy túlságosan ember­séges? Tőle kellene megkérdezni. Nemrég házasodtak ösz- sze. Megint együtt járnak mindenhova, együtt nézik a kalandfilmeket, s Jancsi abbahagyta a tanulást is. Mert Éva semmit sem változott. Csak Jancsi lett kicsit szomo­rúbb, mint régen. (k. zs.) FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-tilkára január 27-én, holnap délelőtt 8 órától dél­után 2 óráig tartja fogadóóráit a járási tanács épületében le­vő hivatali helyiségében. Ala­kosság felkeresheti a tanácsi szervele hatáskörébe tartozó ügyekben. „Kettős disznótor // gek is megérkeztek. Volt fi­nom orjaleves, főtthús tor­mával töltött káposzta, pecse­nye, kolbász, hurka — no, és természetesen nem hiányzott a ropogós-leveles hagyomá­nyos hájaspogácsa sem. A hangulat kitűnő volt, amit csak fokozott a jó saját ter­mésű bor, a „gyengébb gyom- rúak" számára ott ékeskedett az asztalon a saját főzetű kis­üsti is. Közben énekeltek, majd táncra is perdültek. „So­se halunk meg!” — kiáltotta a házigazda, miközben fele­ségével táncolt, s a hangulat immár a tetőfokára hágott. Az asszony óvatosan megkér­dezte tőle: — Papa, becsuk­tad te a kamra ajtaját? — Be ... be, persze, hogy be­csuktam, nyugodj csak meg — s tovább forgatta a mamát. Míg odabent mulattak, kint a kamrában, s az udvaron folyt a másik disznótor. A ház hűséges őrzője a szom­széd és ismerős kutyák be­vonásával ugyancsak nagy lakmározásban volt. Mert a kamra ajtaja mégis nyitva maradt. A kolbászok ugyan biztonságos helyen: a ge­rendára felerősített rúdon lógtak, a hurka meg a sub­lót tetején volt a kisteknő- ben, ám a besózott húst egy nagy gömbölyű fateknőben a ltomra kövezetén hagyták, s a szalonna is „pofáraesett”, el is hurcolták mind egy szá­lig a darabokat, s hajnalban, amikor a vendégek eltávoz­tak, vették csak észre a nagy tor maradványait: összerág­csált húsokat és szalonnada­rabokat az udvarban, a kert­ben, a szomszéd telken, rj ogy szegény K. papa mit ti kapott a mamától? Bi­zony nem irigyelte senki tőle. Legnagyobb bánatuk azon­ban, hogy több koca nem volt már az ólban. Egres Miklós MŰSOR MOZIK Ecser: Riporterek gyöngye. Gomba: Kalózkapitány újra ten­gerre száll. Gyömrő: A holtak visz- szajárnak. H: Hivatás kockázata. Maglód: Mit kezdjek a millióm­mal. H: Családapa. Mende: Egy nehéz nap éjszakája. H: Mit kezdjek a milliómmal. Monor: Egri csillagok I—II. H: Egri csillagok I—II. Nyáregyháza: Vasáradat. Péteri: Bolondos vakáció. Tápió- sáp: Vörös rózsák Angelikának. Tápiósüly: Az apáca. Űri: A Sza­turnusz nem válaszol I—II. Uliő: Bomba 10.10-kor. H: Hét katona meg egy lány. Vasad: Fantomas a Scotland Yard ellen. Vecsés: A nő hétszer. Matiné: Egy taxisofőr halála. H: Hazai pálya. Ügyeletes orvos Gyömrőn: dr. Halmai Géza, Monoron: dr. Rados Mária (egészségház), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Halmy telepi. A Magyar Vöröskereszt üllői szervezete ünnepi ve. tőségválasztó taggyűlést t; január 27-én, hétfőn a pá székházban. — A vecsési termelők kérel- , mére az Üllő és Vidéke j ÁFÉSZ megkezdte Vecsésen a j nitrogén műtrágya árusítását. Mindenki korlátlan mennyi­ségben vásárolhat Vecsésen a Malinovszki u. 11. szám alatti telepen. TehénisiáHó és „báránybc L'őde" az ecseri Törekvő Tsz-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom