Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
1969. JANUAR 26., VASÄRNAP í-t.'ji MEiALI \iAHIb. » TÖRTÉNELEM A FILMVÁSZNON U Z KATONÁI „a-l : AMIKOR AZ ORSZÄGHÄZ ■ kupolatermében a fényes csil- «lárok alatt először ment fel- > szólalni Gódor János, a tisz- 5 teletteljes történelmi környe- 5 zet által meghatottan inkább ! sírt, mint beszélt volna. Egy- ! két pillanatig tartott csak ez ! az érzés, aztán leküzdötte ! félénkségét, bár hangjában ! később is észre lehetett venni ; a nemes emberi hevület rez- 5 géseit. Itt ültek valaha, akik J nagyjai voltak az országnak, vs itt ülnek, akik ma nagyjai; § elvárják, tőle, hogy értelmes ^ szavakkal fogalmazza meg gazoknak a kívánságait, akik $ ide küldték őt, a nemzet 5 templomába. Az ő mondataira $ figyelnek most a képviselők, ^ a miniszterelnök, a miniszte- ^ rek, a diplomáciai páholyok- $ ban meghúzódó baráti és nem ^baráti arcok, elemzik, fordít- S ják az ő beszédét, annak, í mint az Országházban el- i hangzónak súlya, tekintélye 5 van. És amikor elmondta, ^ amit akart... visszafelé men- ^ ve eszébe jutott egész élete, ^ az az út, amelyet megtett ^ idáig. Eszébe jutott a szegény ^ gyerek, a „dalos Jani”, a ké6 sőbbiekben ellenségnek ki- S kiáltott kulák, a tsz-elnök, s | most a képviselő. ^ — Teljesen másképp történt — mondja Gódor János — azaz nem teljesen, de más- S képpen. Mert ebben a leírás- § ban benne foglaltatik az ^ igazság magja, de az igazság ^ sokkal, de sokkal bonyolul- ^ tabb. Az ember általában § nem egy adott pillanatban ^ gondol vissza életútjára, ha- ^ nem időközönként, munkája, vagy pihenése közben, kint a 5 földön, ha a traktor után me- S gyek, vagy mondjuk, ha né- ^ zem a televíziót és egy olyan ^ képsort mutatnak, ami vissza- ^ vezet engem a múltamba. Ak- ^ kor én először az Országház- ^ ban az alkatrészellátás prob- ^ lémáiról beszéltem, nagyon 5 akartam, hogy világosan meg- ^ értsék, amit mondanom kell ^ az ügy érdekében és eszembe ^ sem jutott, hogy miért és mi- ^ lyen úton jutottam , idáig. | — Természetesnek tartotta? ^ — Igen, de talán még így ^ sem igaz. Nem azt tartottam ^ természetesnek, hogy én kép- ^ viselő lehetek és itt a nemzet ^ színe előtt beszélhetek, hanem azt a módot, ahogyan én be- 5 szélhetek a legmagasabb ^ szintű vezetők, a legfőbb ^ párt- és állami, a közéleti i; emberek előtt. A légkört tar- ^ tottam és tartom természetes- ^ nek, azt a nyugodt és józan ^ légkört, amiben élünk, dolgo- ^ zunk. ^ — Tehát hamisnak vélné ^ az olyan bevezetést, hogy Gó- ^ dór János meghatottan állt a ^ pódiumon és elcsuklott a ^ hangja? ^ — NEM EGÉSZEN HAMIS, ^ csak kicsit hamis és nem a ^ meghatottság hiányát kérném ^ számon magamtól, hanem azt, ^ hogy miért a meghatottságot ^hangsúlyozzuk? Egészen kicsit í kell csak valami alapvetően ^ jó dolgon változtatni és ^ mindjárt rossz lesz belőle. ä> Így lettem én például egy ^ alapvetően jó politika eltorzu- ^ lása következtében kulák és ^ üldözött az ötvenes évek ele- ^ jén. Talán most túlzónak ta- ^ tálja az összehasonlítást, egy í újságcikk hangja és egy poli- ^ tikai deformálódás között, pe- ^ dig... A sok álpátosz, a di- ^ csőség túlzott hangsúlyozása, § egyes személyek tetteinek fel- •! nagyítása, érdemek előtérbe ^ állítása ... gyorsan más ^ irányba tud vinni egy tevé- ^ kenységi vonalat. ^ — Rendben van, elismerem. § Kezdjük akkor talán minden ^ megjegyzés nélkül, ön élet - 5 rajzszerűen. í — 1918. junius elsejen itt, $ Dány községben születtem. ^ Édesapám nyolcholdas gazda $ volt. Négyen voltunk testvégek. Ha a földet nem tudjuk ^ gyarapítani, akkor édesapánk >! halála után négyen oszto- ^ zunk 8 hold földön. Ez a ^ kényszerű felismerés vitte to- ^ vább életünk útját. ^ — Elnézést, hogy félbe^ szakítom. Ez az örökségprob- ^ lérr.a nemcsak az ön, hanem J a többi parasztember család- J ját is foglalkoztatta. ^ — Igen. Ez tipikus problé*■ ma volt Szét kell darabolni A formátumot kivéve egész külső képében, tipográfiájában, tördelésében, minden tekintetben új köntöst öltött, megfrissült az íuj írás s a januári számot már így vehettük kézbe. A folyóirat vezető anyaga az utóbbi esztendők legizgalmasabb színműve, Darvas József riportdrámája, A térképen nem található. Azt, hogy vihar lesz körülötte, már r.em kell jósolni. A miskolci bemutató óta eltelt idő — néhány nap — már jelezte a vélemények csatáját, s így jó ez. Darvas a szó nemes értelmében véresvalóságot mutat föl a színpadon. döbbenetesen szuggesz- tív képet, még akkor is, ha a művészeti megvalósítás — néhány részletet tekintve — egyenetlen. Olyan kérdésekről beszélnek ebben a drámában, melyekről úgy tűnt, nem illik szólni, melyek körül gyanús hallgatás honolt. A szerző bátorsága is tiszteletre méltó, de még inkább szenvedélyes elkötelezettsége az igazság, a jót jól akarás mellett. Aligha jogtalan a vélemény: a darabnak mielőbb a fővárosban is színpadra kell kerülnie! A többi anyag sápadtabban hat a nagy- ereiű dráma mellett, kivétel Juhász Ferenc költeménye, Hitek halottja: Hübele Balázs, mely tisztultabb kifejezésmóddal filozófiai mélységekbe \Tonzza az olvasót. A folyóirat Mérleg rovatában a hippikről szóló verseket, prózai írásokat közöl — érdeklődés és ellenszenv váltakozásával olvastuk őket. Drámát közöl a NAGYVILÁG is januári számában, mégpedig attól a Tom Stoppardtól, akitől egy esztendeje — az 1967,( 12. számban — már olvashattunk egy darabot. Akkor a fiatal tehetségnek szóló elismeréssel méltattuk folyóiratszemlénkben a darabot, a mostani műről viszont azt tudjuk mondani, hogy elsősorban a színházi szakembereknek szóló csemege, mintsem a nagyközönséget érdeklő olvasnivaló. Néha becsúszik ilyesmi... A prózai írások közül kétségtelenül William Styron: Nat Turner vallomása címmel közölt regényrészlete érdemli a legnagyobb figyelmet. Erőteljes írás, meg- kapóan nyers és lírai részletekkel, a tehetség félreérthetetlen jegyeit hordja magán. Alfréd Ander sch: F élárny ék- 'ban címmel közölt elbeszélése igazolja a szerző rangját, bár tömörebben még hatásosabb lett volna. A szépirodalmi anyag elég szegényes az e havi szambáin, az egyéb írások ezek rovására kaptak helyet, s sajnos, az olvasó nem túl sikerült csere részese left ezzel. A tanulmányok és emlékezések közül egyetlen sem emelkedik az átlagos érték fölé, dokumentumszerűségével Má- cza János: A Magyar Tanács- köztársaság képzőművészetéről című írása érdemli meg a figyelmet. Folyóirataink, úgy látszik,'„drámai hónapot” tartanak, mert nem nélkülözi a KORTÁRS e havi száma sem a darabot: Dobozy Imre művének első részét közli, Eljött a tavasz címmel. Csak a darab teljes ismeretében vállalkozhatunk a helyszabta néhány mondatos értékelésre, ám annyit megjegyezhetünk, hogy az első rész ígéretes. A januári szám máskülönben Ady Endre halálának ötvenedik évfordulójára emlékezik, tekintélyes terjedelemben. A folyóirat többi anyaga, igen átlagos, különben föltűnő, hogy a versek között milyen ritkán akad — nemcsak ebben a folyóiratban — említésre, megőrzésre méltó. — Mire volt jó ez a nagy föld utáni vágyakozás? — Ebbe születtem, ebbe is kell meghalnom. Erre gondoltam. — Most azt hiszem, maga használt nagy szavakat. A nagy szavak pedig — nem én mondtam — sokszor nem igazak. , — Néha nem lehet elmondani valamit nagy szavak nélkül ... Visszakaptam 10 hold földemet. 1959-ben már én lettem a mezőgazdasági bizottság elnöke. Az a régi, gyenge kis tsz felbomlott, most már énhozzám jártak agitálni, lépjek be a nagy, az egész falut átfogni akaró termelőszövetkezetbe. — Kik jártak magához? Emlékszik rájuk? — Hogyne emlékeznék. Balás Ottó az akori FM. oktatási osztályának vezetője, dr. László Domokos a zsámboki tsz-elnök, Soltész János tanár az agráregyetemről. — Jól agitáltak? Ma már mint tsz-elnök meg tudja állapítani. ön a helyükben ugyanazt mondta volna? SÉTÁLUNK A FALUBAN, Gódor János nagy léptekkel halad. Bőrkabátja vállára terítve. Alul a térdénél néha odacsap a kabát szárnya. — Jól agitáltak. Túl udvariasak is voltak. Én csak elsőnek nem akartam belépni, ne mondhassák, én kezdtem ... Két hétig jártak hozzám ... beadtam a derekam ... 1959 decemberében Takács László elnök mellé helyettesnek választott a falu népe ... Aztán nem sokkal később 1963-ban elnök lettem. 1967 óta pedig képviselő vagyok. — Mit tart saját magában a legjobb tulajdonságnak? Nézi a piros téglás, új házakat. — Szorgalmas vagyok á munkában, még a tanulásban. Elvégeztem a tsz-vezetőképzőt és -akadémiát. Most pedig a váci mezőgazdasági technikumba járok. — Mit érzett, amikor elnökké választották? — örömet, meg dühöt. Dühöt a sok rokon miatt, de kikötöttem és írásba foglaltattam, hogy csak akkor vállalom. ha az alapszabály ellen vétőket megbírságolhatom. Az első éppen a nagybátyám volt. Közösből csent kukoricát a lovának ... Amikor felszólítottam, elhülve nézett rám: „Öcsém, te hülye vagy”. Veszem elő a százast, mondom» „majd én kölcsönzőm magának”. Haragra pirult s nyúl a bukszába. „Meg tudom azt én is fizetni!”. — Mennyit keresnek a tsz- ben az emberek? — Amikor átvettem az évi átlagjövedelem 7500 forint volt, most 16 750... Nézzen végig a falun ... Csupa új ház... a bútorokat, a tv-ket én már nem is mondom. — Ki a falu legszegényebb embere? — Horváth András. Van egy lova, fuvaroz... Aztán amit keres elissza. Üzentem neki, „Fütyülök a tsz-re” — ezt válaszolta. — Visszatérek beszélgetésünk elejére. Amikor kiballagott az Országházban először beszélni. .. meghatott, volt?... A „dalos Jani”, a volt kulák, a ... Fejcsóválva mosolyog. — Erről ne beszéljünk ... Nemrégen Debrecenben a tsz- szanatóriumban üdültem. A vízben mellém guggol egy paraszt bácsi, és csavarja a bajuszát. „Maga tudja, mert hallom képviselő ... Milyen ember az a Kádár János?” ... Miért kérdezi bátyám — fordulok az öreghez. „Azé — mondja — mert ha látom a tv-ben. amikor beszél, mindig olyan nagy gondban ráncolja a hom!r>'V mintha mindig az ország "orsóról gondolkodna”. . Műven ember? Mit is mondjak ennek a bácsinak, milyen?.. „Mint magunk” jobbat nem tudtam kitalálni. Elérünk Gódor János portájáig. Borra, kalácsra hív meg. Szüts I. Dénes Kel uj történelmi filmet mutattak be a mozik ezerf a héten. Az egyik a Szovjetunióban, a másik az NDK-ban készült. Mindkettő századunk tényanyagából meríti témáját, olyan eseményeket elevenítenek fel a játékfilm eszközeivel, melyék a mai kor embereinek szeme láttára zajlottak le, melyeknek' a mai kor emberei is tanúi voltak, vagy tanúi lehettek volna. A fiktív történeteket bonyolító regények közé ma egyre több tényregény keveredik, szerte a világban mindenütt, és mert az irodalom elválaszthatatlan a filmművészettől, most a mozikban a tényfilmek elszaporodására figyelhetünk fel. A Július hatodikét, Jurij Karaszik rendező alkotását, dokumentumfelvételek indítják, s azok váltanak át hirtelen színészek játékát megörökítő képsorokká, mintegy előre jelezve: amit látni fogunk, valóság lesz, nem költött mese. A címben megjelölt napon, 1918-ban, a baloldali eszerek már-már magukhoz ragadták a hatalmat. Ha ez sikerül nekik, a világ történelme másképp alakulhat, esetleg hosz- szú időre válságos helyzetbe dermed a szocializmus ügye. A breszti békeszerződés ugyanis semmissé válik. Szinte percnyi pontossággal követjük végig a sorsdöntő nap fokozódó feszültségű mozzanatait, Lenin és Szpiridono- va eszer vezetőnő, a bolsevikok és az elvakúltságukban eilen forradalmárokká torzuló «szerek párharcát, melyből végül is a haladás erői kerülnek ki győztesen. Hitelesség, tárgyilagosság jellemzi a filmet, s Lenint nemcsak mint államférfit mutatja meg, hanem mint embert is, nem bálványt állít elénk, hanem egy zseniális, nagy egyéniséget. És ellenfele sem csupa negatív vonásokkal megrajzolt, sematikus figura: forradalmár ő is. csak megszállottsága és tévedései sodorják a végzetes végletek felé. Lenint Jurij Kajurov, Szpi- ridonovát Álla Gyemidova formálja meg elhitetően, de a Szverdlov. Dzerzsinszkij és Csicserin alakját életre keltő színészek is kimagasló teljesítményt nyújtanak. Az Elő áru hasonlóképpen dokumentumok, jegyzőkönyvek. hiteles tények alapján készült. Külön érdekessége, hogy Budapesten történt eseményeket idéz fel, a második világháború sok-sok vérlázító epizódja közül az egyiket. Nevezetesen azt a gyalázatos üzletet. melyet az SS képviselői a csepeli acélkonszem megfélemlített tulajdonosaival kötöttek. Horst Schulze Becher SS Dbers t u r mbanní ü h rert, Hanjo Hasse Eichmannt, Wolfgang Greese dr. Kästner alakját hagyja meg tudatunkban, mértéktartó játékkal, gyűlöletesnek. Nagyszerű színészek. De talán egy német—magyar koprodukció lehetősége veszett el e filmben, esetleg közösen valósághűbb pesti légkört lehetett volna teremteni. Akik csak szórakozást, ki- kapcsolódást keresnek a moziban, ne nézzék meg ezeket a filmeket. Akik azonban többet akarnak tudni korunkról, feltétlenül. (p. i.) A most közöltek közül Simon István költeményei érdemesek erre. A Szemle rovat két anyagára azért érdemes kitérni, mert hazai irodalmunk két jeleséről, Németh Lászlóról és Kodolányi Jánosról írnak a szerzők, Vekerdi László és Tüskés Tibor. Előbbi Németh esszéista tevékenységét, utóbbi Kodolányi önéletírói munkáját méltatja, kellő fölkészültséggel, némi túlzástól — túlértékeléstől — nem mentesen. Tíz esztendővel ezelőtt jelent meg a első száma, s ez alkalomból a folyóirat több érdekes emlékezést, reflexiót közöl. A Vita rovatban napjaink minden bizonnyal legtöbbet napirenden levő kérdését tárgyalja több cikk szerzője, a lakás- helyzetet. Fonál Sándor cikke — Lakáshelyzet — lakásépítés — korrekt tényösszefoglaló, míg Liska Tibor tanulmánya — A bérlakás-kereskedelem koncepciója — rendkívül izgalmas kérdéseket taglal, olyan új utat vág, melyen — valljuk be — járni keveseknek jutott eszébe, de amely tagadhatatlanul — kellő kimunkálás után — ésszerű helyzethez vezethetne. A tanulmány egyben példája annak is, miként szabad félretolni a meggyökeresedettet, ha — jobbat ültethetünk a helyébe. Az említett két cikk mellett még Preisich Gábor és Erdei Ferenc szól a kérdésről. Élvezetes, szép írás Csoóri Sándoré a népballadáról, míg Greguss Pál dolgozatának — Az információk feldolgozásának biomechanizmusáról — egyetlen hibája van: a szak- folyóiratba kívánkozó magas színvonal. A Valóság ismeret- terjesztő folyóirat, nem képes olvasóit rávenni, hogy külön tanulmányokat folytassanak esv-egy cikk megértése érdekében ... — m — a földet, s vele együtt nő a nyomorúság. Áldatlan veszekedések, perek, testvérek szembefordulása, gyűlölködés, sokszor gyilkosság, egy életre kiható harag származott az örökségből, abból, hogy kié legyen a ház, a föld, a szőlő, a birtok. Nekem itt Dány ban rengeteg rokonom van. Valamilyen ágon például a tsz- tagság 20 százaléka rokonom. Sok Gódor van itt. Életünk, problémáink közösek voltak, mert a közepes^nagy- ságú földbirtokkal rendelkezők közé tartoztunk. — És mindjárt ezzel az örök- ségprobléma-felismeréssel ? — Kilábalni belőle. De hogyan ... ? Hat elemit végeztem, utána dolgoznom kellett. Amikor már felnőtt emberré váltam, elvettem egy félárva lányt, akinek 32 hold földje volt. Ha ezzel most azt hiszi, én jómódú ember lettem, téved... A birtokon 6 ezer pengő adósság volt. Magas adó, tönkretevő hitelpolitika, alacsony mezőgazdasági árak sújtottak bennünket. Amíg élt a feleségem anyja, sokat betegeskedett Kórházra rengeteget költöttünk. — Miért ment akkor bele ... ? Gondolom a távolból felködlött azért valami kivezető út. Talán majd egyszer lerója az adósságot és gazdag lesz ... ? — A NÉP MIFELÉNK nagyon tud dolgozni. Szorgalmas emberek Iáknak itt. Kora reggeltől késő éjszakáig dolgozgatunk, mint a meg- veszekedettek. Fuvarba jártam, feleségem napszámba ment. A mi életnívónk alig különbözött a cselédekétől. Ugyanazt ettem, ugyanazt ittam, de még ruházatunkról sem tudta volna valaki megmondani, ki is a gazda. Aztán 1942-ben kivittek a frontra. Két évre rá fogságba kerültem. Négy év fogság... összesen nyolc évig voltam távol a családomtól... és nem tudták, élek-halok. Gódor Jánosnak, a dányi „Magvető Tsz” elnökének két gyereke van. Egy fiú és egy lány. A fiú a tsz-ben sofőr. Mint említi, a fia kétéves volt. amikor elment. — Aztán egy napon, 1948- ban hazajöhettem — folytatja. — A sülyi állomásra érkeztem meg, az innen 14 kilométerre van. Onnan gyalog jöttem. — Mennyi idő alatt ért haza az állomásról? — Egy óra alatt. Éjszaka volt. — Mit mondott a felesége, amikor meglátta? — Egy tehén és mindössze egy ló maradt... újra koldusok vagyunk ... Még éjjel elmentünk együtt édesapámék- hoz. Reggelig beszélgettünk ... Reggel azon mód, ahogyan voltunk, a feleségemmel együtt a szőlőnkbe siettünk ... ő hazament szerszámért... Elkezdtem a szőlőt betakarítani ... — Nem is pihent? — E}gy keveset... annál is jobban esett, hogy újra itthon dolgozhatom... Elmondja, hogyan kezdett. ‘Eladott 2400 négyszögöl földet, abból vett. amit kellett, vetőmagot, állatot, szerszámokat. Két évig gazdálkodott. 1950- ben került kuláklistára. 1951- ben felajánlotta összes földjét az 1949-ben alakult Lenin Termelőszövetkezetnek. — Agitálnom kellett őket. hogy fogadják mór el a földet ... Feleségem egy Üjfalusi nevű kőműves mellé ment el napszámba, én Pestre mentem 3.85 forintos órabérért kocsikísérőnek. Sajnos később megbetegedtem, gyomorfekélyt kaptam, sokáig nyomtam a kórházi ágyat. — Mikor jött vissza a faluba? — Ötvenötben, Nagytarcsán béreltem földet és abban dolgoztunk. Huszonnyolc kilométerre van innen. Felesbe vállaltam el kukoricát. 1956-ra már 14 hold bérletem volt. GÓDOR JÁNOS
