Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

1969. JANUAR 3., PÉNTEK rtsi MEGYEI &űrkm 3 CÉL: A PROLETÁRFORRADALOM A szervezett munkások elitje már az őszirózsás forradalom „másnapján” tiltakozott a burzsoá kon­szolidáció ellen, amely a régi osztályviszonyokat akarta konzerválni. Elmúlt az őszirózsás lelkesedés, a köztársaság kikiáltásának ünnepi hangulata szerte­foszlott, a látszatforradal- miság helyett — például a címek és a rangok eltörlé­se —, igazi forradalmi mó­don akart változtatni hely­zetén a tömeg. A KMP megalakulása, gyorsan növekvő népszerű­sége, programjának óriási mozgósító ereje hamarosan előkészítette a proletariá­tust a hatalom átvételére. Decemberben, de • különö­sen január elején a munká­sok és a bányászok akció­kat szerveztek a reakciós igazgatók eltávolítására, a termelés munkásellenőrzé­sének bevezetésére, sőt a munkásigazgatás megvaló­sítására. A Ganz-vagon- gyár, a Ganz villamossági gyár, a Ganz-hajógyár, a Fegyvergyár, a Schlick, a Lipták, a Wolfner és a cse­peli tölténygyár munkásai cselekedtek is. A Vörös Újság így írt például a Ganz villamossági gyárban végbement forradalmi ak­cióról: a munkások „erő­vel behatoltak az irodákba, elcsapták, kidobták az ösz- szes igazgatókat és hajcsá­rokat, azután pedig kije­lentették, hogy átveszik a gyárat.” A Fegyvergyárban munkástanács alakult s in­nét nemcsak a vezérigazga­tót űzték el, hanem az an­tiszociális főtisztviselőket is. Ezt követően új igzga- tóságot választottak, s eb­ben helyet kaptak a mun­kások képviselői is. Hasonló folyamat ment végbe a bányászok körében is. Brennbergből fegyver­rel kergették el az igazga­tót. Salgótarjánban 1919. január 3-án a bányászok kijelentették, hogy a bánya az övék és új igazgatósá­got neveztek ki. Peyer szénkormánybiztos egy el­lenforradalmi érzelmű zászlóaljjal leverette ezt a mozgalmat: 16 személy meghalt, és a statáriális bíróság folytatta a véreng­zést. Erről a Vörös Újság így számolt be: „Salgótar­jánban mintegy száz em­bert kivégeztek és ezt Pe­yer kormánybiztos úr a sajtó útján kürtölte világ­gá, hogy a rend helyreál­lott ...” Ami a parasztság forra- dalmasodását illeti, ennek első szakasza még 1918 ok­tóberében zajlott le. A fa­lu népe bosszút állt kín­zóin és visszavette a gabo­naraktárakból, az urasági istállókból és a vidéki de­pókból amit a magáénak érzett, ami szükséges volt élete fenntartására. Falun­ként és járásonként válto­zott e forradalom jellege, módja és hevessége. 1919-ben azonban, már az év elejétől, ismét fellán­goltak a parasztmozgalmak, amelyek február végén, március elején érték el te­tőpontjukat a tömeges földfoglalásokkal. Rohamosan bebizonyoso­dott, hogy a munkás- és parasztérdekeket lábbal tip- ró burzsoá konszolidáció fából vaskarika. Ez a tény jutott el aztán végkifejle­téig 1919. március 20-án, amikor a burzsoázia kény­telen volt letenni a fegy­vert ... Különvonatok az NDK-ba A Német Demokratikus Köz­társaságból karácsonyi sza­badságra hazaérkezett szak­munkásfiatalok visszautazását a vasút különvonatokkal biz­tosítja. A december 21-én Lipcséből érkezettek részére január 4-én Budapest Keleti pályaudvarról Lipcsébe 23 óra 15 perckor; a december 21-én Drezdából ér­kezettek részére január 4-én Budapest Nyugati pályaudvar­ról Drezdába 19 órakor; a de­cember 21-én Karl-Marx- Stadlból érkezettek részére ja­nuár 4-én Budapest Nyugati pályaudvarról Karl-Marx­Stadtba 20 óra 05 perckor, a december 22-én Drezdából ér­kezettek részére január 5-én Budapest Nyugati pályaudvar­ról Drezdába 19 órakor; a de­cember 22-én Karl-Marx- Stadtból érkezettek részére ja­nuár 5-én Budapest Nyugati pályaudvarról Karl-Marx Stadtba 20 óra 05 perckor in­dul különvonat. A különvonatokkal étkezőko­csik közlekednek. BUDAPEST Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői január 2-án az új év alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnökei, Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Rácz Pál, a Kül­ügyminisztérium protokollosz- tályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Határ, motel, presszó A Zalaegerszegi Építőipari Kisipari Szövetkezetei meg­bízta egy csehszlovák válla­lat, hogy Pozsony közelében, a csehszlovák—osztrák hatá­ron építsen motelpresszót. Az építkezést 1969. márciusában kezdik meg, s az új vendég­látóipari létesítményt novem­berben adják át a csehszlovák megrendelőnek. Jti vtí h nt/t/ltík a paksi erőmű műszaki tervét Megközelítőleg kétéves mun­kával a szovjet és a magyar tervezők elkészítették s a na­pokban a Nehézipari Minisz­térium jóváhagyta a paksi atomerőmű műszaki tervét. A tervezés során meghatá­rozták az atomerőmű telep­helyét, rögzítették a kiinduló adatokon kívül a létesítmény működési feltételeit, illetve az erőmű főbb jellemző adatait. A továbbiakban a jóváhagyott tervdokumentáció lesz a ter­vezés, az építési és szerelési részletmegoldások alapja. A kiviteli és részlettervek készí­tése az államközi egyezmény­nek megfelelően 1969 elején kezdődik. A most Budapesten befeje­ződött terv jóváhagyási mun­kában tervezőkből és szakér­tőkből álló nagy létszámú szovjet és magyar delegáció vett részt. A tervek készítése során el­ért eredményekben rendkívül nagy szerepe van annak a jó együttműködésnek, amely ma­gyar részről az Erőmű és Háló­zattervező Vállalat, szovjet részről pedig a Tyeploelektro- projekt tervező iroda dolgozói között kialakult. rutinnál többet adni. A mun­ka új vonásairól is szó esik, arról, hogy a műszakiak nagy része tagja a szocialista bri­gádoknak, s arról is, hogy sok esetben kedvtelésből készíte­nek el tanulmányterveket, technológiai előterveket, ame­lyek azután bekerülnek a gyár hivatalos, operatív műszaki fejlesztési tervébe. 3. — Könnyű ellenpólusokat ta­lálni. Van olyan kolléga, áld meglevő diplomája mellé meg­szerezte a másikat is, mert annyira beleszeretett a mű­anyagokba, annyira izgatja, mi mindent lehet itt gyáron belül tenni az új anyagok'használa­táért. Van ugyanakkor olyan fiatal ember is, akit újra és újra biztatgatni kell, próbál­jon már többet látni, mint amennyi az orra előtt van... Amikor a gyárba jöttem, egy esztendeig végigjártam a mű­helyeket, sok mindent meg­ismertem. Most valahogy nem megy ez, holott, gondolom, mindenki nyerne vele. — A gyár sok fiatalnak ad társadalmi ösztöndíjat, a dip­lomatervekhez mi állítjuk ösz- sze a tematikát stb. Ám ami­kor a végzett műszaki ideke­rül, a kelleténél több esetle­gesség játszik bele sorsának alakulásába. Erős a szakmai szint a gyárban, de ez gyengé­je. Tervszerűbb, intézménye­sebb törődés kellene, „kipisz­kálni” a fiatalokban rejlő am­bíciókat. Napjainkban egyre jobban áttevődik a hangsúly a műszaki fejlesztésre, a gazda­ságirányítási rendszer hatása­ként. Ehhez elsősorban a szel­lemi tőke „bővített újraterme­lése” szükséges... A TECHNIKUS A technikum elvégzése után rögtön Ikladon kezdett el dol­gozni Giczey György, s bár ez 1953-ban volt, a forgácsoló­üzem vezetője ma sem vesztett semmit lendületéből, a munka varázsa számára ma sem meg­szokott, megkopott. Hisz ab­ban, hogy egy-egy bátor gon­dolat is ér annyit, mint a jól fésült engedelmesség; hisz ab­ban, hogy a jóra is ki lehet mondani a nemet, ha jobb van helyette. Veszélyes vitatkozó­nak tartják, aki szakmai tudá­sa fegyvertárából gyorsan ki­emeli a szükséges és hatásos eszközt. 1. — Igen, időnként megtörté­nik, hogy szentségtörő gondo­latai támadnak az embernek, olyasmire mond halálos ítéle­tet, ami éveken át jó volt. Ma eljutottunk oda, hogy nem lesz gyanús emiatt a gondolat kimondója, sőt segítséget kap a gondolat és az adottságok egyeztetéséhez. Nem mindig volt így a tizenöt esztendő alatt... A műszaki fejlesztés ma az egész ipari haladás al­fája és ómegája. Ezért nem­csak folyamatosságára van szükség, hanem arra a képes­ségre is, hogy gyorsan kövesse az irányváltozásokat. — Amikor a gyárba jöttem, fél tucat műszaki is alig volt, ma pedig megtöltenének egy kisebb termet. A mennyiségi növekedés magában rejti az elkényelmesedés veszélyét is: majd mások megcsinálják. Ugyanakkor: egyre több a kényszerítő hatás magából a termelésből arra, hogy többet és jobbat. Az elektromotorok piacán éleződik a verseny, aki tehát „kifutást” szeretne kap­ni, az meglelheti a gyárban. Ha keresi, persze. Mert tapasz­talható a tálcaszemlélet. Már­pedig semmit nem adnak in­gyen, a szakmai rangot vég­képp nem, ott még a papírok sem segítenek... — A gyáregységi szervezet nálunk jól bevált, hatásos for­mája az önálló, felelősségteljes munkának, s jó az is, hogy meghallgatásra talál, ami „alulról” jön, nincs olyan föl­fogás a gyárban, hagy aki fön­tebb van, egybep az a legoko­sabb. (Ez sem mindig volt így...) Sokat vitatkozunk pél­dául mostanában a korszerű­ség fogalmáról. Létezik-e va­lami elvont mérce, vagy első­sorban az igények döntik el, korszerű-e egy-egy termék, vagy végóráit éli? Azután: elő­térbe került a konstrukciós szépség. Meddig lehet elmen­ni, hol a reális határ? Ha va­lami, akkor ezek a témák iga­zolják, hogy a lépésváltás ide­jét éljük, a gazdaságirányítási rendszer reformja elvont té­telekből így válik konkrét té­mákká. 2. Igazolandó korábbi szavait, miszerint nem fél a szentség­törő gondolatoktól, olyasmiről beszélgetünk, hogy a műszaki alkotómunkának vannak pró­A miniszterelnök rádió- és tv-interjúja Optimistán a közös bizalom légkörében Beszélgetés Fock Jenővel Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP PB tagja, az új év első estéjén a televízió kamerái és a rádió mikrofonjai, az ország nagy nyilvánossága előtt válaszolt Megyeri Károly és Szepesi György riporterek kérdéseire. A tavalyi eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy az aszály ellenére sikeres gazda­sági esztendőt zártunk, politi­kailag pedig az eljövendő si­kerek alapjának tekinti, hogy tovább erősödött a közélet demokratizmusa, s a népi­nemzeti egység. — Természetesen, amikor népi-nemzeti egységről beszé­lünk, soha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti: 10 millió magyar szíve együtt dobban. Arra azonban vigyáz­nunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentőségét, akik ma és talán még hosz- szabb időn át nem teljesen és nem mindenben értenek ve­lünk egyet — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy ezekkel a politikailag közömbösek­kel kapcsolatban türelmes nevelőmunkára van szük­ség, a közösséget megká­rosítókkal, valamint a tu­datos ellenséggel, a tör­vénytelen eszközöket al­kalmazókkal szemben azonban keményen, szük­ség esetén a törvény teljes szigorával kell fellépni. A lakosság túlnyomó több­sége bízik a rendszerben, a párt és kormány vezetőiben, s a vezetők is az emberekben. Kijelentette: „Csak addig érdemeljük meg, hogy a he­lyünkön legyünk, amíg való­ban szolgáljuk a népet, és nem élünk vissza azzal a beosztás­sal, amelybe a nép bizalma emelt bennünket. Egyébként, ha egy kormányzat okos, je­lentősen megkönnyíti munká­ját... ha minden jelentős kér­dést megtanácskozik a nép széles rétegeivel, mielőtt ha­tározna.” Fock Jenő megálla­pította, hogy az elmúlt 12 év­ben az ország vezetői ilyen szellemben igyekeztek dolgoz­ni, noha nem minden kérdést tárgyalhattak meg a nagy nyilvánosság előtt. Tavaly ilyenek voltak a csehszlovák eseményekkel összefüggő in­tézkedések. „Bíztunk' azonban abban — mondotta —, hogy a dolgozók meg fogják érteni, zai feltételei is. Nemcsak a fizetés, bár, mint mondja, el­gondolkoztató, lehet-e elvárni egy ezernyolcszáz forintot ke­reső műszakitól kiugró ered­ményt ...? Megtoldja azzal, hogy — lakásgondok. A mű­szaki munkát nem lehet „le­tenni” a köpennyel együtt. Ám sokan vannak a gyárban, akik tenyérnyi szobácskábán élnek többedmagukkal, várható-e, hogy nagyszerű újdonságokkal lepjék meg kenyéradójukat? Nem panaszkodik, még csak kesemyésség sem bujkál sza­vaiban, bár néhányszor furcsa táncot járatott vele a sors. Annak idején odahaza, több száz munkaóra alatt meg­konstruált egy félautomata le­mezjátszót. Amikor bemutatta, arról kezdték faggatni, hogyan „szerezte” hozzá az anyagot. Szerencsére eltett minden számlát... Eljárást dolgozott ki az E—4-es dinamólemezek helyett E—3-as alkalmazására. Elutasították, de nem hagyta az igazát. Végül meglett a zöld út, újításként megkapta az ezüstjelvényt, s utána kiderült, az arany járt volna, akkora a megtakarítás ... Legyint rá, s arról sóhajtozik, hogy amikor Lipcsében járt, micsoda japán szerszámgépeket látott, s mennyire kellene nekik is, ide a forgácsolóba néhány korsze­rű, nagy teljesítményű gép, mert képtelenség az egyre job­ban specializálódott terméke­ket univerzális gépeken le­gyártani ... Grafikonokat mu­tat, a határidőnaplójában Ve­ráiért kellett ezt tennünk, meg fogják érteni, horfy ez inter­nacionalista kötelezettségünk volt.” Fock Jenő ezután a kor­mányzati munkáról, a Minisz­tertanács tevékenységéről, az abban megnyilvánuló demok­ratizmusról adott tájékozta­tást. Például a lakáshelyzettel több ízben foglalkoztak a Mi­nisztertanácsban, januárban pedig arról tár­gyalnak majd, hogyan le­hetne a tervezett 62 ezer lakásnál néhány ezerrel többet építeni. Itt hangsúlyozta a miniszter- elnök: három-négyezer lakás­sal többet jelentene, ha az ösz- szes üzem élne lehetőségével, s részt vállalna a lakások szá­mának szaporításából. A munkaidő csökkentésével kapcsolatban kiemelte: három év alatt kétmillió dol­gozó tér át a 44 órás munkaidőre, s most elég nagy a türelmetlenség azok közt, akik nem hamarosan jutnak eí idáig. Ezektől türelmet kér, hiszen az áttérés feltételeit előbb meg kell teremteni. A kormány és a szakszerve­zetek gyakori párbeszédéről, gyümölcsöző együttműködésé­ről, majd a gazdaságirányítási reform első esztendejének eredményeiről szólt ezután. A továbbiakban az árak 1969-es alakulásáról folyt a be­szélgetés. Fock Jenő kijelen­tette, hogy a kormányzat 1969- ben egy-két százalékos árszín­zeti, a forgácsoló teljes terme­lése, a selejt, gépáüás, idő­alap ... s arról beszél, hogy jó közösséggé kovácsolódtak, fel­nőttek a feladatokhoz, az egye­di és a tömeggyártás változó követelményeihez. 3. — Jó dolog, hogy országosan is, itt nálunk is, hangsúlyt kezd kapni a beruházások aránya, a gépi beruházások fontossága. Koszerű termék készülhet ke­vésbé korszerű berendezéseken — bizonyos ideig, bizonyos ha­táron belüL Ha azonban ter­veinket nézem, aligha lehet elkerülni a gépekre költött na­gyobb összegek kiadását. A műszaki színvonalban fontos tényező maga a szellemi érték, de legalább ennyire fontos a gépek, berendezések diktálta követelmény is. Kölcsönhatás van a kettő között, bár ezt ne­hezen akarják sokan tudomá­sul venni. — Sokat beszélgetünk, vitat­kozunk mostanában itt a gyár­ban, s azt hiszem, nem va­gyunk kivételek, másutt is így van ez. A reform maga s egy esztendő, ami eltelt a beveze­tés óta, sokféle biztatással szolgált arra, hogy végre oko­san bővítjük lehetőségeinket, valóban azt szorgalmazzuk, ami hasznos, ami az ország­nak, a társadalomnak kell. Ez az, amiért úgy hiszem, nem­csak én, hanem sok-sok mű­szaki szívesen dolgozik. Sőt. Szenvedéllyel... Mészáros Ottó vonal-növekedéssel számol, de ebben minden árucikk, sőt a szolgáltatások ára is benne van. Felhívta azonban a figyel­met arra, hogy tavaly is egy­két százalékos áremelkedést terveztek, de csak fél száza­lékkal nőtt az árszínvonal. Ha nem lesz aszály és jól mennek a dolgok, az árak színvonala az idén is csak fél százalékkal emelkedik. A munkaerőhelyzetről is szó esett az interjúban, s Fock Jenő rámutatott: a vállalatok munkaerőigénye túlzott, hisz belső tartalékaikat még ko­rántsem használják fel. Pél­dául Budapesten teljesen indo­kolatlannak tartja a „munka- erőéhséget”. Szerinte a fővá­rosban egész sor intézkedést kellene tenni, hogy még keve­sebb munkaerőt kelljen foglal­koztatni. A sokat emlegetett és Fock Jenő szerint túlzottan borúlá­tóan felfogott „demográfiai hullám” kérdései is szóba ke­rültek. „Szerintem örömmel kell üdvözölni ennek a korosz­tálynak a tagjait... A kor­mányzat nem jótéteményt gya­korol, hanem kötelességének tesz eleget, amikor megkülön­böztetett gonddal foglalkozik az őket érintő kérdésekkel” — mondotta. Ezután hangsúlyoz­ta, hogy ezeknek a korosztá­lyoknak a perspektíváira is jótékonyan hat majd a gyer­mekgondozási segély időtarta­mának felemelése, hiszen ha 120—140 ezer asszony ezt igénybe veszi, helyüket több­nyire fiatal nők foglalják majd el. Segít egyebek között az is, hogy például 1969-ben 25 ezer­rel több tanulót vesznek fel a szakmunkásképző iskolákba, mint az elmúlt években. Pozi­tívum, hogy a tsz-ekben tavaly 20 százalékkal többen jelent­keztek, mint az előző évben. Végül az új esztendő kilá­tásaival kapcsolatban hangsú­lyozta a miniszterelnök, hogy nagyon optimista, és véle­ménye szerint a közvéle­ménynek is minden oka megvan arra, hogy az or­szág fejlődését illetően op­timista legyen, hiszen az egyetértés, a biza­lom légköre erősödik, s már eddig is sok mindent meg tud­tunk oldani. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy feszült­ségektől terhes világban élünk, ezért mindent el kell követ­nünk a szocialista országok kö­zösségével együtt, hogy na­gyobb legyen az egyetértés, a világ összes haladó erőivel szót tudjunk érteni, s közös nevezőre jussunk a hideghá­borútól, a véres helyi hábo­rúktól — például a vietnami­tól — vissza nem riadó impe­rialista agresszív körökkel szemben. Fock Jenő végül boldog új esztendőt kívánt az egész dol­gozó magyar népnek. u.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom