Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
PEST MEGY El H I R'L^A P KÜLÖNKIADÁS A XI. ÉVFOLYAM, 18. SZÄM 1969. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Tavasszal kezdik az építkezést 1970-ben nyílik a monori ABC áruház Nem tagadom, még most is félve írtam le a címet. Hiszen hányszor írtunk már határidőket: ekkor és ekkor kezdik és fejezik be az építkezést. Örülhetnek a mononak, lesz végre egy minden igényt kielégítő, modern áruházuk. Nem vagyunk elkényeztetve, járási székhely létünkre sem, csak a ruházati kisáruházra, vagy akár özönvíz előtti élelmiszerboltjainkra gondoljunk. Kellene ez az ÁBC, hiszen óriási a forgalma a vasútállomásnak, szép számmal akadnak a környékbeli községekből is bejárók. A veszteségtől tehát semmiképp sem kellene félni az építtetőnek. De vajon mi lehet akkor az oka, hogy lelket sem látni már hosszú-hosszú hónapok óta a területen? Időbe került, amíg kinyomoztam az építkezés gazdáját, hiszen nemrégiben még a Tö- VÁLL volt a vállaló — igaz, az is csak messziről. A Pilisi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben Csikós Lesz-e elég munkaerő? 150 hold paradicsom, 150 hold sárgarépa Kétszáz mázsás átlagtermés Fehér szeplőkkel szórta teli január dereka a kövér levélkéket a búzatáblán, ahol most éppen traktorról pétisót szórnak — 100 kilót holdanként, hogy még több teremjen, aratáskor még több zsák teljen aranyszínű Be- zosztájával. Amott az út mellett kemény csőrű varjak civakodnak az ott felejtett káposztafejen, alig libben arrébb a fekete tollas madársereg, amikor elhalad mellettük Szakadék Jóska MTZ-je. Jelenleg nemcsak a fejtrá- gyázás folyik, bontják a prizmákat, szedik a burgonyát, sárgarépát, erdőt irtanak és a melegágyak készítéséhez hordják az istállótrágyát az az üllő tsz-tagok. Igaz, amott az út-túloldalán néhány holdon fityeg még a levelét vesztett kuko- ricakóró, de az október hi deg, nyúlós ködöt dajkált, s kint a határban akkor még annyi sárgarépa, gyökér meg káposzta volt... Hát azt igyekezett menteni a tagság. Most majd rááll néhány kombájn, s pár nap múlva már hírmondója sem marad a ku- koricakórónak. Ezt vallja a határjáró tsz- elnök, Varga Pál is, aki elmondja még, hogy megmarad a két üzemegység, ez a módszer bevált, jónak bizonyult, nagyobb önállóságot kapnak a vezetők, de egyenes arányban nő a felelősség is. A hagyományos kultúrákhoz nem nyúlnak a szakvezetők. Paradicsommal a 200 hold helyett csak 150 holdon foglalkozik a tsz, de a palánták előnevelésével, pikírozásával, korai kiültetésével nagyobb termésmennyiség és lényegesen jobb ár érhető el. S ez a döntő tényező, mert a több pénz még a munkakedvet is fokozza. Üllő aranya, a sárgarépa eddig 90 holdon hozott nagy termést. Ebben az évben — még az ősszel mélyen szántott, tápanyagokban gazdag — 150 holdon vár a tagság 200 mázsás, elsőosztályú termésátlagot ebből a karotindús, értékes gyökérféléből. Az apróját takarmányozásra használják fel. Hízik is, tejel is majd a jószág. Cukorzöld- ségből megelégedtek 10—15 holddal — eddig. Az 1969 ezen a területen is változást hoz. — Ötven holdon még a 90 mázsás termésátlagot is merészen terveztük, de ha nagyon akarjuk — meg is lesz — mondja az elnök. A nem kevésbé munkaigényes cukorrépa marad 60 hold. — Munkaerő-szükséglet? — Legyint az elnök. — Kemizá- lunk, gépesítünk, az emberi kéz lassan már csak a fogyasztáshoz kell. No persze, addig sokszor kifényesedik még a kapa, sajog a derék. Igyekszünk hát iskolákkal, üzemekkel, kívülállókkal kedvező kereseti lehetőséget biztosító művelési, esetleg betakarítási szerződést kötni, természetesen készpénz, azonnali fizetése mellett. Az érdeklődés nagy, mi minden esetre bízunk abban, hogy a munkacsúcsok idején kellő munkaerőt tudunk biztosítani, s ha ehhez párosul még a tsz-tagság igyekezete, határtalan szorgalma, akkor nem marad vágatlan kukoricaszár, csépeletlen napraforgó Üllő határában.., K. S. Jánost, a vezetőt kerestem — s helyette a főkönyvelőt találtam. Mindenképpen szerencsém volt: azt hiszem, ez egyszer kielégítő válasszal szolgálhatunk az ÁBC sorsát figyelő monoriaknak. Igen, az építkezést valóban a TÖVÁLL indította, dolgoztak is, aztán mire kész lett az alap, máris felemésztődött kétszázezer forint. Csillagászati összeg ez — hát ha még jó is lett volna?! De sajnos most, hogy a fogyasztási szövetkezet felbontotta a szerződést, a saját házibrigádjával akart belekezdeni a falrakásba, kiderült, hogy az alap bizony nem éppen mestermunka. Kötelezni persze lehet a TÖVÁLL-t a kiigazításra, viszont amiatt nem kezdődhetett a munka már őszszel. Az ígéret: amint az idő engedi, a pilisi brigád máris felvonul, s kezdi a falazást. A kész áruház több mint kétmilliós beruházást igényel, ötszázezer lesz a berendezés, s milliós az árukészlet. Biztos, hogy megéri, ettől nem félünk. Azon viszont el lehet gondolkodni: miért volt ez a labdázás a vállalkozók között, s vajon mi az oka a TÖVÁLL csillagászati ármegállapításainak — ilyen munka mellett, mint az ÁBC alapja?! (k. zs.) Az épülő vmdiművelődési otthon Augusztus 20-ra tervezik a vasadi művelődési otthon átadását. Helyet kapnak itt a községi szervek is, a nőtanács, a népfrontbizottság és a KISZf'í'/m tus ttás — clhovstíitís) Mi az igazság? EGY PANASZ NYOMÁBAN Készülődés a mezőgazdasági könyvhónapra Kedden délelőtt tartotta ülését a Hazafias Népfront könyv- barát-akcióbizottsága. A programban a februári mezőgazdasági könyvhónap szervezésének megtárgyalása szerepel. Csak az elvi kérdésekről tárgyaltak, hiszen a könyvhónapban megrendezésre kerülő találkozók, előadások előadóit, s az időpontot is a községek hívják, illetve állapítják meg. Üllőn TIT-előadást tartanak majd, mezőgazdasági témával foglalkoznak. Vecsésen a házi kisállattenyésztő-szakkörben tartanak előadást, Vasadon a háztáji szőlő- és gyümölcstermesztésről lesz szó. A járásban három községben lesz mezőgazdasági szakíró—olvasó találkozó, s hat községben TIT-előadás keretében foglalkoznak mezőgazda- sági témával. Nagy segítséget nyújt az ÁFÉSZ, hiszen anyagilag — a TIT-előadásokon kívül — mindent fedez. Az akció keretén belül Mo- noron könyvárusítás lesz. Házról házra járnak majd a könyvárusok, akik főleg mezőgazdasági témával foglalkozó könyveket, de szépirodalmat is eladnak. A könyvtárakban — persze csak a nagyobb községek könyvtáraiban — szakkönyvkiállításokat rendeznek, így szeretnék elérni a mezőgazdasági szakkönyvek iránti érdeklődés növekedését. A postát először kapcsolták be az akcióba. Minden postás mezőgazdasági szaklapot kap, s saját körzetében fogja árusítani azokat. (k. zs.) Elkeseredett munkásember keresett fel panaszával. Íróasztalomra tette munkakönyvét és néhány más iratot, melyekkel sérelmét kívánta igazolni. A panaszos, Rádi Sándor elmondotta: 11 embert bocsátottak el január 2-án a Pest megyei Gabonafelvásárló Vállalat monori üzemegységéből. Minden előzetes értesítés nélkül, azonnali hatállyal. Ugyan miért? — tettem fel magamnak, később pedig Szinok dstván üzemvezetőnek a kérdést. Szótlanul teszi elém a vaskos aktacsomót, legfelül' Rádi Sándor, a panaszos, és két társának saját kezű írása. „... mivel számos esetben is hiába kértük az üzem vezetőségét, hogy gépkocsira helyezzen bennünket, így kérjük felmondásunkat hozzájárulással elfogadni. . .” Meglepetten pillantok fel. — Ez az egyedüli és alapvető ok. Sajnos, a gépkocsikísérői munkakör már korábban is telítve volt, rájuk a belső munkálatoknál volt szükség. Miután kérésüknek nem tudtunk eleget tenni, január 2-án nem vették fel a munkát. Egyszerre nyújtották be kérelmüket, aminek helyt adtunk. Bosszantó volt, hogy egy olyan embert is magukkal sodortak, aki még írni, olvasni sem tudott, amikor ide került. A saját költségünkön képeztük ki targoncakezelővé. Üjabb lapozás a dossziéban, másik két kilépő ember ügye: „... miután munkakörünk nem megfelelő, a fizetés ke vés, így kérjük felmondásunk elfogadását.” — Joggal állíthatom, hogy ez a két ember Rádiék hatására mondott fel. Azt mondták. szolidaritásból „nem hagyják cserben” társaikat. Annak ellenére, hogy január 2-ig még csak panasz sem hangzott el ellenük. Az alacsony bérezés? Tessék, győződjön meg ön is a valóságról. Nézze át az említettek bérkártyáit. Nem nehéz eligazodni a gondosan vezetett számok között. 1800 forintnál alacsonyabb bérösszeg sehol sem volt feltüntetve. A múlt évi I átlagkeresetüket havi 2300 ! forintban határozhatjuk meg. Sőt, a múlt év utolsó hónapjában az eddigi 7 forint alapnormát 7,70-re emelték. Ugyanakkor áttértek a 44 órás munkahétre, a munkabéreket pedig felemelték. Akik az alacsony bérjuttatásra hivatkoztak, .mind 2000 forinton felül kerestek a kérdéses időben, — Mi késztette akkor mégis őket arra. hogy lapunkhoz forduljanak? — Bizonyára megbánták elhamarkodott tettüket. A végleges távozás perceiben, sokáig szótlanul néztek rám. Vegyem vissza őket? Másutt beszéltek is erről. Érthető azonban, hogy a vezetői tekintély ezt a „visszatáncolást” nem engedhette meg. — A többi kilenc ember? — Szerződéses dolgozók voltak. A körülmények úgy alakultak, hogy éppen ebben a „kényes” időpontban járt le a szerződésük. Ez méginkább tüzet adhatott a rémhírek kovácsolóinak. Baky László ,l#í>jr/« Itt hu! a járási n épm ü vet és £ tanács Csütörtökön délelőtt tartja alakuló ülését a járási népművelési tanács. Napirenden szerepel a népművelési tanácsok munkája, melyről dr. Zimányi Gyula vb-titkár, a népművelési tanács elnöke tart előadást, valamint az 1969-es munkaterv, melyet Tomsó Imre, a művelődési osztály vezetője, a népművelési tanács titkára ismertet. Továbbképzés járási tanácstagok részére A járási tanácstagok részére szombaton délelőtt továbbképzést tartanak a járási tanácsnál. Az előadás tárgya: a tanácsok és tömegszervezetek kapcsolata. Előadó: dr. Zimányi Gyula vb-titkár. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Rákóczi hadnagya. Nyáregyháza: Boldog Alexandre. Űri: Tavasz az Oderán. A SZOMORÚ HÁZ Maglód és Men de határában áll ez a ház. Nyáron kutyák voltak kikötve elé, mert hiányzik az ajtó, s jól emlékszem, a millió légy is őrizte az épületet, mert aki meglátta a rajzó, zsongó légycsapatot, semmi kedve sem volt a belépéshez. Most újra arra jártunk. Füstölt a kémény — valaki biztosan lakik még itt, gondoltuk. A motor zajára kemény tekintetű, láthatóan dühös fiatalasszony lépett ki az ajtón. Neki támasztotta hátát a falnak, csendesen és ellenségesen figyelt: mit akarhatunk? Az épület valamikor katonai célokat szolgált. Jó néhány helyiség van benne, falain az azóta itt járt alkalmi látogatók szénnel rajzolt nevei és bölcsességei, trágár szavak is jócskán. Ä tető félig bepmolva, hull a vakolat, a repedések is olyanok, hogy egy kisgyerek ökle beleférne. — Egyszer magukra szakad az egész — a fiatalasszony meglepődve néz rám. Persze, magyarázattal tartozom. Tudom, hogy nem egyedül él, az emberek ismerik őket, ha el is zárkóznak tőlük. Elmondták, hogy a férjét gyakran találták az eszméletlenségig részegen, s felszedték az országúton elhagyott kerékpárját. — A gyerek hol van ilyenkor? — A nagyszüleinél. — Falunevet mond, a kislánya ott jár iskolába, nem érzi jól magát itt. El is hiszem. — A férje? — Már nem dolgozik a tsz- ben. Pestre jár. Hajnalban kel. — Tőmondatokban válaszol, de tekintete legalább nem gyűlölködő már. — S maga mit csinál itt egész nap? — Itt?! néz körül. — Mit lehet itt csinálni? Kézimunkázom. A férjem meg — még mindig iszik. Elissza a pénzét, az eszét... — halkul a szava, homlokán, a kék folt alatt lüktet egy ér. — Veri magát? — Felcsattan a hangja: — öt verik! Valamelyik nap is úgy eltángálták! Hát ebből legalább tanul valamit, egy időre. — Hallott már alkoholelvonó kúráról? — Semmit sem ér az. Ha jószántából nem szokik le valaki. — Maga hány éves? — Harmincöt. Hiszen még fiatal! — teszem hozzá, keserűen húzza el a száját, mintha gúnyolódtam volna. — Nem hiányzik a gyereke? Egyszerre bezárul, szava is csak egy van: — Nem. — Hogy a másik gyerek — hiszen a nyáron gyereket várt — hol van, meg sem merem kérdezni. — Itt akarja leélni az életét? — az apró, másfélszer három méteres helyiségben egy ágy, asztal, szekrény és tűzhely az összes berendezés. Vizes a fal, pudvás az ablak ... A kérdés válasz nélkül marad. Nem mozdul a kutya szalmavackáról, mikor elindulunk. Újdonság''— de nem érdekes itt a látogató. (k. zs.) Klub vagy kocsma? A monori szakmaközi bizottság Kossuth Lajos utcai klubhelyiségének bejárati ajtaján ott a felirat: csak klubtagoknak. Odabent a nyugdíjasok esténként sakkoznak, zenét hallgatnak, beszélgetnek, egyszóval azt csinálják, amit egy klubban szokás. Van egy büféjük, aki megszomjazik, felhörpinthet egy-egy pohárka ezt, azt. Eddig minden a legnagyobb rendben is volna. Ám mégis parázs viták folynak: klub vagy kocsma-e a monori szakmaközi? Mert egyesek szerint szabályos kocsma lett — mások szerint még mindig klub. Megint mások szerint: ez is, az is... Mert tény, hogy esténként meg-megáll a söntés ... elnézést: a büfé előtt több olyan ember, aki nem klubtag, s tény, hogy kiszolgálják őket, ezt nem is lehetne megtagadni, túlságosan bürokratikussá válna a dolog, ha mondjuk a büfé vezetője minden ismeretlen embertől klubtagsági igazolványt kérne... Az is tény, hogy ettől még kulturáltan tölthetik idejüket az ott szórakozó nyugdíjasok. Ha... ha a be-betérő vendégek nem hangoskodnak, nem okoznak ott botrányt, tehát, ha nem vétenek a klubszabályok ellen. Azok viszont, akik kocsmát emlegetnek a klub helyén, azt kifogásolják nyilván, hogy a betérők, vagyis a nem klubtagok sok esetben igenis vétenek a klubszabályok ellen, ugyanúgy letelepedhetnek az asztalokhoz és iszogatnak ott, mintha kocsmában lennének. A szakmaközi bizottság vezetősége sok esetben helyet biztosít klubjában különféle társadalmi szervek zártkörű ösz- szejöveteleinek, ami igen dicséretes dolog. A múlt szombaton például a nemrég felavatott munkásőrök rendeztek vacsorát a klubban, melyre meghívták a járási és községi pártbizottság, a tanács vezetőit. A szakmaközi bizottság — nem lehet eléggé kihangsúlyozni! — mindent megtett, hogy az összejövetelhez szükséges feltételeket biztosítsa. Mégis, kis idő múlva kevésnek bizonyult az az egy asztal, amit a rendezvény részvevői nem foglaltak el. Az egyik vacsorázó csoport tagjai joggal kérték, hogy az asztalukhoz telepedő kártyázókat küldjék át legalább a terem túlsó végébe ... Napjainkban mind több községben alakul egy-egy klub. Monoron rövidesen TIT- klub is lesz. A kérdés tehát nyitott: kocsmáinkat szaporítjuk ezzel — vagy egy-egy hasonló érdeklődési körű csoport valóban társas összejöveteleinek a színhelyei maradnak a különböző szervek által létrehozott klubjaink? F. O. esek is, akik eddig helyhiánynyal küszködtek. Képünk a készülő épületet ábrázolja. Az építésben a község lakói is segítenek csakúgy, mint a nemrég elkészült útépítésnél, ahol egyszerre hatan is felajánlották kocsijukat a fuvarozáshoz. (k. zs. — p. i.)
