Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

»

PEST

MECV El

K^úrkip

1969. JANUÄR 19, VASÄRNAP

Folyóiratszemle

A politika, a tudomány, a művészet néhány képviselő- S jéhez intézett kérdéseket a |

TÁRSADALMI 1

SZEMLE\

$

szerkesztősége, s a válaszo- ^ kát a januári számban közli. ^ Komócsin Zoltán a kommu- ^ nista és munkáspártok nem- | zetközi tanácskozásának elő- készítéséről, Biszku Béla a ^ pártdemokrácia fejlesztéséről, ^ Keserű Jánosné az áruellátás- ^ ról, Pál Lénárd a hazai tudó- mányos tevékenység és a tár- § sadalmi szükségletek közötti ^ viszonyról. Simon István mű- $ vész és közönség kapcsolaté- ^ ról nyilatkozik, mások mellett. ^ Csapó László a gazdasági sza- ^ bályozók természetéről írt el- ^ méleti dolgozata lényegében ^ ismert tények újrafogalmazá- ^ sa, egy-két gondolatébresztő következtetéssel. Háy László ^ A nemzetközi politika váltó- i; zásainak gazdasági háttere | címmel a tőkés országok kő- ^ zötti, kuszának tűnő, de na- St gyón is törvényszerű gazda- ^ sági kapcsolatokat és össze- ^ függéseket elemzi, bőséges ^ tényanyag alapján. Rendkívül ^ érdekes összefüggésekre vilá- ^ gít rá Zsarnóczai Sándor kri- tikája, melyben a Valóság és ^ a Közgazdasági Szemle ^ 1968-as évfolyamának mező- ^ gazdasággal foglalkozó cikkeit | elemzi, s veti bírálat alá azok ^ szemléleti gyengéit, elméleti ^ következetlenségeit. A Leg- ^ felsőbb Bíróság elnöke, dr. ^ Szakács Ödön A bűnözésről | őszintén higgadtan cím alatt ^ közölt cikke azt nyújtja, amit ^ a cím ígér, s ezzel jelentősen ^ hozzájárul a téves híresztelé- | sek megcáfolásához. A folyó- ^ irat januári számában kilenc ^ könyvről közöl kritikát, kö- ^ zöttük Friss Isitván és Hajdú ^ Tibor lapunkban is méltatott í; műveiről. Két, összegező cikr ^ két közöl januári számában a ^

'r—:-----------------------------------------;

P

ARTELET 1

^--------------1

v

ezető anyagként: dr. Timar ^

Mátyás a népgazdaság múlt ^ évi eredményeit, s ez évi fel- ^ adatait foglalja össze, míg ^ Tóth Mátyás a választott | pártszervek és az appará- ^ tus munkájának kérdéseit ^ vizsgálja, elsősorban azok ^ egymásra hatását. Ez utóbbi | cikk több érdekes kezdemé- ^ nyezésről, szervezeti, munka- ^ módszerbeli változásról is szá- ^ mot ad, melyek egyben a jö- ^ vő útját alapozzák. A párt- ^ munka időszerű kérdései ro- ^ vatban — többek között — ^ dr. Harangozó Ede a csők- ^ kentett munkaidő hatásáról, ^ Romány Pál—Tobak István a ^ szövetkezeti földtulajdon ki- ^ alakításának politikai kérdé- ^ seiről, dr. Boross Béla a sze- ^ mélyzeti vezetők és munka- ^ társak továbbképzéséről ír.

A propagandisták munkájú- ^ hoz rovatban Földes Károly ^ cikke a szocialista társadalom $ és az állami irányítás kérdé- ^ seit elemzi, több tekintetben ^ választ adva azokra a kérdé- ^ sekre, melyek egyre sűrűbben ^ megfogalmazódnak a napi ^ gyakorlatban, így a többi kö- ^ zott a demokratikus centra- J? lizmus szerepéről a közélet- ^ ben, s az ideológiai élet álla- !; mi irányításának bonyolult ^ összefüggéseiről. A folyóirat ^ szerkesztősége ankétot rende- ^ zett, s az ott elhangzottakat ^ a pártalapszervezetek mun- jj kájáról Együtt a tagsággal ■$ címmel közli; több érdekes,^ további megfontolásokra is ^ alkalmas vélemény olvasható ^ a cikkben. A Pártszerveze- ^ teink életéből rovat anyagai ^ közül Tömpe János cikke a ^ legérdekesebb: a középiskolai^ pártszervezetek irányító mun- $ kájáról ír, hangsúlyosan az $ ifjúsági szervezet tevékeny- ^ ségét segítő erőfeszítésekről. 5 (m) 5

Két bálvány

Interjú Diad

JANKÓYICII FERENC:

Téli tus

Még az ablak is szikrás, csillag-habos. Vad, kemény nesz ölel; félnapon ál viseled Mária-üveg koronád, míg lábad acél-forgácson tapos.

Figyelem rabja, biztos, de óvatos mozdulatokkal jár két kezed a pad rángó testén, másra nem is szabad gondolnod, csak amit teszel. Pedig be sok

lefojtott érzés, vágy, kín, gond feszül melled: vasporos talárod alatt s az agy zárt ablakain is belül,

hol ünnepes, féltett fényképekül várnak: hű nőd, s két iskolás fiad — akiknek két kezed mindent megad.

(MTI foto, Kovács felv.)

Csak forintért!

— Igen, cigarettát..., de elfogyott. Adhatna egy doboz Marlborot?

— Marlborot? Hová gondol, uram? Ne szórja a pénzét! Nálunk a valódi forintjáért Fecskét is kaphat. Parancsoljon. Ez különlegesség: hogy szeleljen, rendkívüli szívóhatást kell rá gyakorolni, miáltal az ön drága tüdeje olyan erős lesz, cűtár egy kovácsfújtató. Mindössze húsz forint egy doboz.

— Na, de Fräulein, ez nálunk otthon csak 4.40!

— Persze, vámmentesen.

— Hát ezek? Ezek magyar zsilettpengék.

ffj gy van, Sir, ugyancsak

U magyar különlegességek. Emlékezzék, a mi hazai pengéink éleit megszámozzák, 1-től 8-ig, vagyis előírják a vevőnek, hogy melyik élét használja. A magyar zsiletten egy fia számozás sincs, azt használja, a kedves vevő, amelyiket óhajtja.

mi a vicc abban, hogy én a forintomért Galgamácsai pecsenyebort vegyek maguktól?

— Nézze, Memsahib, erre rá

van írva: „MAGYARTURISZT”. Mindössze háromany- nyiba kerül, mint otthon maguknál.

— És ezek? Bambi, Narancsital, Birslé ...

— Pompás üdítő italok, Mister, behozhatatlan előnyben vannak például a Coca- colávál, a Pepsi-colával vagy az Afri-colával szemben. Ez utóbbiak mgyanis csak jégbe- hűtve fogyaszthatok, míg a magyar üdítő italokat akár langyosan is ihatja.

— Jé, maguk sertéshúst is árusítanak ?

— Voila, signor, ha ebből vásárol, mondhatom, nem akármire költi a valutáját! Ezek ugyanis abszolúte magyaros sertések: nincs májuk.

— Aha.

— Máj nélküli sertés, szénpor, gondolja meg, ilyen nincs m lsutt a világon! Valamit keres, uram?

— Mindannyian láttuk a tévében, hogy önök herendi porcelánitányérokról csokoládétortát lefetyeltek ...

— Emlékszem, én is ott voltam. A tévé indiszkréciót követett el. Az ilyesmi nem szokatlan. Természetes, hogy hűvös előkelőséggel nézünk szembe a tévékamerákkal, elvégre sok eb társunk elsőrendű exportcikk. Vagyis bedolgozunk a valutakasszába. Nem vagyunk olcsójártosok. Az amerikai sajtó azt írja. hogy Hollywoodban, ahol egy emberi paróka körülbelül 20—21 dollár, egy ritkuló szőrzetű eb számára készült paróka 50—1 100 dollár.

— Értem — bólintottam —, innét hát a modern kutya gőg.

— Tagtársainak tízezreit igenis ölben hordozzák, puha fövenyen sétáltatják, babusgatják, fésüligetik. És nem tűrik, hogy bárki kutyába vegye őket! Nem, tisztelt uram, a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. Elmúlt az a világ, amikor az elvetemült nemesi osztályok kutyabőrre pingálták rangjukat. Mi, kutyák, fenőttünk a kor színvonalára. Az emberi élet beara- nyozására hivatott tagtársainkon kívül mind több szakértőt adunk a társadalomnak: vadászunk, nyomozunk, életet mentünk.

Kívülről óriási lárma, csaholás, visítás hallatszott be az elnöki szobába. Kérdőn néztem az elnökre. Ö szomorúan legyintett:

T- Sajnos, még nem vagyunk tökéletesek, uram. Odakint osztják az ebédet. Ilyenkor még kísért a múlt. Vannak még köztünk, akik a za- bálnivalóért porig alázzák magukat.

Horváth József

Az Ebek Szövetségének székhazában Diadém, az elnök csak kutyafuttában fogadott. Nyakában ékes medáliák csüngtek. Tekintete szigorú és méltóságteljes volt. Lompos farka meg se rebbent.

— Csak röviden, szerkesztő úr — szólott —, nem érünk rá.

— Óriási itt a sürgés-forgás, elnök úr.

— Olvashatta: nemzetközi ebkiállításra készülünk. Tagságunk színe-jsva felvonul.

— Megengedne egy elvi kérdést? Ügy tetszik, a kutyák kiváltságos helyzetbe kerültek napjainkban.

— Ez a fejlődés útja, barátom — felelt tűnődve Diadém.

— Végre mindinkább méltányolják erényeinket. Ügy találja, egy kissé gőgösek vagyunk? Ne feledje: mi voltunk az ember első háziállatai időszámításunk előtt tízezer évvel.

— Bocsánat, de ezt megelőzően önök a farkasok és a sakálok családjában ... szóval az a családfa...

— Minek ezt emlegetni? — vakkantott nyersen az elnök.

— Mi tapintatból nem beszélünk a majmokról... A kutyákat viszont ma már senki sem téveszti össze a farkasokkal.

— Kérem, elnök úr, óvakodjunk a célzásoktól.

— Tudja ön, hogy fejlődésünket, az emberekkel kialakult barátságunkat tanulékonyságunknak, kitűnő biológiai tulajdonságainknak és kutyahűségünknek köszönhetjük?

— Tudom, elnök úr.

— A kutyák hivatása nőt- tön nő. Igen sok embernek mi aranyozzuk be az életét.

///////////AW////////////////W/////////

ölt testet, tehát a kérdések isjj a konkrét társadalmi forrná-^ ciókhoz kapcsolódnak. Nem^ lehet azonos választ adni —^ mondjuk — Martin magú- ^ nyosságának okára, s Mocor- ^ góéra. Kivételesen jó a példa, ^ mert Fejes valóban más vá- ^ laszt adott, ám abban az iro- dalmi korosztályban, melyhez ^ ő is tartozik, s még inkább a ^ fiatalabbak között, sokan van- ^ nak, akik azonos feleletet ad- ^ nak' hamis feleletet tehát. $

$

Az olvasó, aki a hazai | Roquentinek és Martinok sor-^ savai találkozik regényekben, ^ folyóiratokban közölt elbeszé- ^ lésekben, de nem ritkán szín- ^ pádon, könnyen fölfedezheti a!> hasonlóságot a hősök és maga szorongásai, dilemmái ^ között, s éppen ezért a választ^ is elfogadja, melyet a hősök — a szerzők — e dilemmákra^ adnak. Ez a válasz leginkább^ és legtöbbször: gáz, méreg, ^ ugrás a szellőzőaknába, vagy;j szelídített formában: közöny. Jí unalom, céltalan hősködés, ér- ^ telmetlen rombolás, s legjobb !j esetben: szemlélődő passzív!- tás. Az a gazdag tárház, me-| lyet ilyen értelemben magáé-1 nak mondhat a magyar iro- ^ dalom — szerencsére, másfé-1 le gazdagság mellett — lénye-^ gében és valójában csak üveg- $ gyöngyöket fogadott magába, § s azokat mutatja fel — tagad-S> hatatlanul, sűrűn megkapó;! csillogással — igazikként. Ca- mus, Sartre, Golding, s a töb- ^ biek műveinek megismerése ^ — ne feledjük, Az undor 1938- ^ ban, a Ripacs Martin 1956-ban | jelent meg — ’ hozzásegíti az t; olvasót — bár paradoxként^ hat — ahhoz, hogy megkü-§ lönböztesse a valódit és az 5; utánzatokat. Képessé teszi ar- ^ ra, hogy amit modern cím- ^ kékkel eléje tesznek, arról mi- ^ hamar megállapítsa: voltak, § akik ezt már régen — és job- ^ ban! — megírták. Olyannyira | régen, hogy már maguk is ^ túladtak, túlléptek rajta, s ^ hogy miért, azt éppen Sartre § útja, a cselekvés vállalása,^ mégpedig tudatos vállalása ^ példázza... S

M. O. |

már abból következett, hogy i a valóság gyűrte maga alá a j hőst. Ez a különbség döntő i azért, mert nem csupán két ' könyv — két remekmű! — : alaphangjának elütő voltát : foglalja magába, hanem azt i is kifejezi, hová jutott fejlő- : désében a polgári filozófiák legdivatosabbika, s hová ju- tott esztétikai kifejeződésében is. Hangsúlyos ez azért, mert — mint a cikk első bekezdő-1 sének utolsó mondatában : utaltunk rá — hazai irodalmunk egy része — s nem is értéktelen része — nem érzékelte eléggé e változást. Ott tart, azt ismétli, ahol Sartre volt, amit Sartre kifejezett 1938-ban. Tehát időben is távol. s még inkább: teljesen elütő társadalmi viszonyok kö- : zepette.

Sartre és Golding művének megjelentetése nemcsak azért helyes és indokolt, mert két remekművet tesz hozzáférhetővé, hanem azért is, mert hiteles forrását nyitja meg annak az eszmei áramlatnak, mely hatással volt és van korunk művészetére, művészeire, nem kivételként értve hazai viszonyainkat sem. Miért lehetett, lett bálvány Sartre, Camus, a többi? Vagy pontosabban: miért lett példakép az, amit műveik és alakjaik kifejeznek? A modem társadalom, a társadalmi formációtól látszatra függetlenül, azonosnak tűnő kérdéseket tesz fel. A magányosság, az örökös bizonytalanság, a hatalom és az egyén kapcsolatában létrejövő ellentmondások, a körülmények zűrzavarossága látszatra éppúgy megtalálhatók, a tőkés társadalomban, mint szocialista viszonyok között. Azok az irodalmi alkotások, melyek szerzői ezekre a kérdésekre kísérelnek meg választ adni, végül is a hamis logika törvényszerű útját járják végig. Figyelmen kívül hagyva a kiindulópont teljesen eltérő jellegét, oda lyukadnak ki, hogy , tipikusnak ábrázolják ezeket a konfliktusokat, korunk kérdéseiket, holott a kor maga elvont fogalom, s csakis konkrét társadalmi formációkban

A kiadói véletlent az ol- i vasói szeszély tetézte. A Magvető Könyvkiadó a Világ- könyvtár két, égymást követő köteteként bocsátotta közre Jean-Paul Sartre: Az undor és William Golding: Ripacs Martin című művét. Az olvasó viszont a végéről kezdte, a folyamon fölfelé haladt, s eljutott a forrásig, Goldingtól eljutott Sartre-ig. Szeszély volt, nem több, de ókos szeszélynek bizonyult: a kezdet ismerete nélkül eljutni a vég megismeréséig, s onnét, mintegy ..visszakövetkeztetve”, a kezdethez. Mert bármennyire is távol essenek egymástól, Sartre és Golding filozófiája közös emlőkön nevelkedett, s ezeket az emlőket előttük is, utánuk is sokan megpróbálták szellemi felnőttségükhöz segítségül venni. Előttük, egészen Kierkegaardig. Utánuk, egészen napjaink magyar irodalmának egy részéig.

Sartre és Golding: két bálvány. Művészi nagyságuk a francia, illetve az angol irodalomban vitathatatlan, alkotásaik már életükben a klasz- szikusok polcára kerültek. Ám bálvánnyá lettek az egzisztencializmus papjai és hívei számára, ha persze,. másmás módon, s értelemben is; ezek a papok és hívek nincsenek kevesen, még akkor sem. ha közben maguk a bálványok léptek le a megunt — túlhaladott — talapzatról, mint tette ezt Sartre, s teszi — egyazon művön belül — Golding is.

Antoine Roquentin és Pin- icher Martin, a könyvek főiszereplői szellemi édestestvé- irek, mert alakjukat, annak i minden vonását, részletét —

; filozófiai tételekként —

|ugyanazok fogalmazták meg:

I Jaspers és Bergyajev, Camus lés Heidegger, mindazok, akik ;— szerzőikhez hasonlóan —

! ugyancsak bálványokká let- i tek, s ma is alakjaik néma isZóbra előtt miséznek az eg- ! zisztéhcializmus templomá- ! ban. Rbqúéntin, Az undor hő- jse, éppúgy elidegenedett ön- ! magától — gondolataitól is i—, mint ahogy Pincher Mar- \ tin, a tengeren hányódó, a : megtorpedózott csatahajóról: jvízbe zuhant valamikori szí- : : nész is. Mindketten illuszt- i Irációi — tegyük hozzá: nagy- i ;szerű illusztrációi! — filozó-i (fiai tételeknek: Roquentin: |roég csak a „tiszta egziszten- i ! cializmusé”, Martin már a ; ! korszerűsített, mondhatni. ; ! komputerizált változaté. Olyan j ! világból jönnek, ahol min- ; ! denki és minden megismerhe- ; ! tetlen, de végképp meg- és 1 ! felismerhetetlen maga a ben-! i ső „én” az ember, önmaga! ! számára. Más-más világból! i jöttek ugyan — időben és tér- : i ben .más világból —, de azonos : ; világból olyan értelemben, ; : hogy ez a világ tele van féle- ; I lemmel, rettegéssel, kétségbe- | ; eséssel és kiúttalansággal.; |Azaz olyan világ, ahol elvesz-! ! ti értemét a tett, a cselek- , ; vés, ahol minden bizonytalan- ^ I ná, esetlegessé vált, s ahol az •! i ember, mint egyed, elveszti $ : létezésének értelmét, a holna- ! ipot.

j |

i Mindkét hős — a szó sze-! ; replőt, s nem tartalmat kife-! ; jező értelmében — a magá- ! ! nyosság megtestesítője; Ro- ! > quentin egy francia kisváros-! ! ban. Martin a tengeren döb-! ! ben rá — s mindkét esetben ! ! az egzisztencializmusra oly- ! ; annyira jellemző határeset- ! ! ben, a megvilágosodás herdo- i ! zójában — a lét és a semmi i ! összemosódására, de maguk a i ! szerzők, Sartre és Golding is i ; „összemossák” e kettőt mű- i ; veikben. Sartre még tisztán i ; ábrázolja e folyamatot, Goi- : j dingnak már meg kell küzde- i í, nie — tudatosan vagy tudat i $ alatt — a filozófiai mag fölé i $ növő anyaggal: a nyers való- $ sággal, mely logikája szerint ^ a küzdést, a küzdés értelmét ^ állítja első helyre. Az undor |és a Ripacs Martin megjele- Sj nése között húsz esztendő sem ^ telt el, mégis, a két bálvány $ képviselte alapállás értelme átfogalmazódott. Roquentin ^ úgy volt magányos, hogy fö- ^ lőtte állt az adott valóságnak, s Martin magányossága azonban

G

ondterhelten róttam a nagy nyugat-európai főváros utcáit. Azon töprengtem, hogyan költhetném el pénzemet a legelőnyösebben. Hirtelen álméWcodva torpantam meg egy fényes üzlet előtt. A cégtáblán ez állt: „MAGYARTURISZT”. A kirakatban elhelyezett feliratokból kitudódott, hogy az üzletben csak forintért árusítanak, sőt, a helybeliek oda még a lábulcat sem tehetik be. A csodállcozást büszkeség váltotta fel honfiúi keblemben. Benyitottam a boltba.

Bűbájos é° udvarias elárusítók sereglettek körém. Izekre tört magyarsággal, diszkréten érdeklődtek: nem tévedés-e? Igazán magyar forintom van? Fölényesen igent intettem és körülnéztem a boltban. Elvégre jól meg kell nézni, hová teszi az ember a valutát.

Az egyik pulton palackok sorakoztak. Olvastam a címkét: „Galgamácsai pecsenyebor”. Az egyik mosolygós elárusítónöhöz fordultam: „Bitte sehr, megmondan' Mademoiselle — kérdeztem kifogástalan „angolsággal” —,

— Nicsak, még cipőpasztát is...

— Rámutatnék, Mylord, a magyar cipőpaszta előnyeire. A mi hazai cipőpaszta-dobo- zaink csak egy kallantyú el- fordításával nyithatók, viszont a kiváló magyar cipőpaszta dobozát altár szekercé- vel is felnyithatja, ha óhajtja.

— Várjon csak, kedvesem, ezek az apró ajándéktárgyak nagyon érdekelnek.

— Ezek remek dolgok, mein Herr, ajánlhatom például ezt a magyar bicskát. Tessék. A gyerek még kicsi és elvágja vele a kezét? Ezzel ugyan nem, uram, ez, mint mondottam, magyar bicska, pengéje olvasztott lavórból készül. De tessék talán egy nagyszerű gyermekjátékot. Csak forintért! Különleges minőség, sokszoros öröm.

— Hogyan érti ezt. szenyo- rita?

— Kérem, bármelyiket választja, egyik sem tart másóránál tovább, ezért ön kévvtelen 'újabb látókkal meglepni szeretett kisdedeit. Hát van nagyobb öröm egy új játékszernél?

H. J.