Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1969. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK A »itá.soh klubgtfülése A Magyar Autóklub helyi csoportja ma este fél hét óra­kor új helyen, a Kossuth tér 8. számú klubhelyiségben tag- I gyűlést tart. Napirenden sze- í repel a múlt évi munka érté­kelése és a februári autósbál előkészítése. 1969 jelszava: Jobb termékeket - olcsóbban Volt-e minőségjavulás ? Két heti plusz fizetés Tegnap este is sokáig vilár gosak voltak a Gyapjúmosó- és Szövőgyár Rádi úti telepén az irodaablakok. Vuklovszki János gyárigazgató a munka­termekben figyelte a délutáni műszak munkáját. Temesvá­ri János, a számvitel vezetője munkatársaival sűrűn teleírt papírlapok fölé hajolt. — Hogyan zárult az új me­chanizmus első esztendeje? — A végleges adatokhoz még kell egy pár hét, de már az előzetes, operatív számok is biztatóak. Termelési tervünket száz százalékban teljesítettük, sőt. néhány tizednyi túltelje­sítés is mutatkoz.ik. Fő fel­adatként jelöltük meg a tíz­milliós anyagtakarékosságot. Ezt a versenypontot tíz és fél­millióra teljesítettük. — Mit hozott 1969? — Beérkezett a megrendelt kártológép, és ez azt jelenti, hogy a fonodái szűk kereszt- metszet idén nem okoz gon­dot. Másik beszerzésünk egy korszerű szárítógép. A festöde kapta, s ennek eredményeként ezután saját magunk festjük az anyagokat. — Tart-e a kezdeti jó tem­pó? — A mi iparágunkban azt mondhatjuk, hogy fokozódik, A kereskedelem magasabbra emelte a mércét. Űiabb gyárt­mányokat, újdonságokat vár tőlünk is, de még jobb minőségben és ol­csóbb áron. Tárgyaltunk egyik nagy vá­sárlónkkal, a Hódmezővásár­helyi Kötöttárugyárral, s más partnereinkkel; központunk is jelezte igényét, így az első ne­gyedév termelése biztosítva van. — Munkaerőprobléma'> — Nálunk is gondot okoz, éppen úgy, mint a város töb­bi nagyüzemében, s más ipari gócpontokon. Tavaly itt is elég nagy volt a fluktuáció. A nődolgozók az egymű­szakos üzemeket keresik. A ki- és belépések ellenére komolyabb gondot nem oko­zott 1968. A régi törzsgárda, a tapasztalt szakmunkások jó hozzáállása eredményezte töb­bek között azt is, hogy a gyártmányok minőségében éves viszonylatban kettő-kettő és fél százalékos javulás mu­tatkozott. — Megmutatkozik-e ennek eredménye a borítékban? — Mint említettük,. a szám­vitel még nem fejezte be a zárást. Most értékeljük az év­végi leltárakat, s még van egy-.két tennivaló. Helytelen lenne megalapozatlan számo­kat mondanunk. A háromne­Vizsgáztak a Vasárnap tartotta első idei váci vizsgáztatását a KPM Autóközlekedési Tanintézet, ötvenen fejezték be a hat­hetes tanfolyamot. Pászthory Róbert és dr. Radvánszki István oktatók jó munkája nyomán mindenki sikeresen vizsgázott KRESZ-bol és mű­gyedéves adatokat figyelem­be véve azonban várható, hogy meglesz a 10—12 nap plusz fizetés, vagyis a jó munkát anyagilag is elismerhetjük majd a kifi­zetésre kerülő nyereségrérze- sedéssel. (papp) tamilóvezetők szaki ismeretekből. A gyakor­lati vezetésnél a tanulóveze­tők közül ötöt pótvizsgára utasítottak. Az újabb ötve­nes csoport már hétfőn el­kezdte a tanfolyamot a Köz­társaság úti iskola padjai­ban, s február végén vizs­gáznak. Trombitás Frédi Vácott A művelődési, központ nagy­termét majd szét vetették a teenager-ek. Hétfő délután és este minden Ómega-rajongó (aki idejekorán gondoskodott jegyéről) ott ült, hogy hallja kedvenceit, a híres nevezetes, ködös Angliát is megjárt Omega Red Star egüttest. Kóbor János, Benkő László, Laux Józsefj Molnár György, Mihály Tamás és Pressler Gábor nem okozott csalódást híveinek, ellenkezőleg — újabbakat szerzett. Sorra szólaltak meg neveze­tes számaik a Rettenetes em­berek, Egy lány nem mehet haza, Volt egy bohóc, a Nem tilthatom meg. Képeink az Ómega-bulin készültek. Kép: Törnek Fény és árnyék Április 4 téri lakók hívtak, hogy este menjünk el a MÁ- VAUT-pályaudvar környéké­re, s a helyszínen mutatják be panaszukat. A vasút felé eső épület­sor a fényes oldal; a túlsó az árnyas oldal. Mit mond az ÉDÁSZ? — A tanácsülésen szóvá- tették már az utcai világítás hiányosságait. Elismerjük, hogy így van, de a rekla­málók türelmét kell kérnünk. Január elsejétől átvettük a városban a teljes közvilágí­tást. Eddig idegen tulajdon­ban levő hálózaton nem volt mód nagyobb beruházást, fel­újítást végezni. Raktárunk­ban már ott vannak a szüksé­ges anyagok. Ha elmúlik a fagy, felenged a talaj, azon­nal elkezdjük a javítást. ígér­jük, hogy tavasszal a régi — sőt még erősebb — fényben ragyog majd az Április 4 tér, a Beloiannisz utca, a Marx tér, s a többi, ma még valóban sötét, árnyékos város­rész. (p.) ! TORNÁVAL a nők szépségéért Az Íróasztal mellett, a gépek között elfáradt dolgozó nők, fizikai és lelki egyensúlyának kialakítását akarja elősegíteni az MTS azzal, hogy január 22-én, szerda délután öt óra­kor tomakurzust indít a Sztáron Sándor Gimnázium tornatermében. Erről kérdez­tük Búbi Lajost, az MTS el­nökét. — Kísérletképpen egy húsz fős csoporttal kezdjük 'el a rendszeres heti tornát, mely­nek mozgási anyaga olyan, hogy ellensúlyozza a dolgozó nők egyoldalú megterhelését. A rendszeres heti tornázástól azt várjuk, hogy a kurzus részvevői megőrizzék, illetve visszanyerjék testük ruga­nyosságát, harmóniáját. Az egészségügyi tornát Karmos Béláné gyógytornász vezeti, időnkénti orvosi ellenőrzés mellett., — Meddig 'lehet jelentkez­ni? — Még néhány jelentkezést elfogadunk, ma és holnap dél­után kettő és hat óra között a gimnáziumban Harmos Bélá- nénál, vagy délelőtt az 573-as telefonon. Az első kurzus si­kerétől tesszük függővé újab­bak indítását. 1 (b.) DISZNÓTOROK III. A hogy nőttem, és értelmem egyre jobban kinyílott — ebből a gazdag kincsestár­ból »gyre több emlék rakód­hatott volna agyam magnóte- kercswire. De akkorra már szürkébbek, csendesebbek let­tek a disznótorok A nagy asz­tal mellől egyre főbb megszo­kott arc hiányzott, akiket el­szólított a háborús készülő­dés, majd a háború. Tálán olykor egy-egy nótaszerető tiszt úr kívánságára valame­lyik felvidéki laktanyában is felcsendült a szegény gulyás szerelmének története, ami így végződik: Túl a Tiszán kifaragták azt a fát, Melyikre a szegin gulyást akasszák. Fújja a szél perkál ingit, gatyáját, Nem nyerte el a báxóné leányát. 1942-ben az „M. Kir. Közel­látás” egét végleg befelhőzte a fasiszta érzelmű, a német hadsereget kiszolgáló Jurcsek Béla közellátási államtitkár megjelenése, akinek dicstelen szereplése történelmünkben ismeretes. Azt hiszem — mint mondották — még a háború után is, ha ő ki nem találja a vágási engedélyt, akkor senkinek sem jutott volna eszébe. A bejelentési kötelezettség korszakának is megvolt a maga fanyar humora, amit az élet kényszerített ki. Aki nem érezte meg annak a hiányát, amit be kellett szolgáltatni a levágott hízó után, az nem is kockáztatta meg a „fekete vágás” miatt járó büntetést. Aki viszont úgy érezte, hogy a beadott zsírmennyiség hiányát meg fogja érezni, az „elfelejtette” megkérni az engedélyt. Mert, hogy nyáron bizony szalonna nélkül, lekváros kenyéren ke­serves dolog volt húzni a ka­szát, s uborkát enni kenyér­rel, ha délben megállt a csép­lőgép. Az ilyen ember vagy a szokottnál is korábban kelt, vagy még este fejbe ütötte a jószágot, hogy ne visítson, és bent az ólban perzselte meg. (Ez idő tájt terjedt el a perzse­lőgép használata.) A hívatlan vendégek elől bezárták a ka­put. A szomszédok pedig, ha látták, akkor sem láttak sem­mit. Aki pedig látott, és a ha­tóságoknak is elmondta? Az úgy járt, mint Palotai Lajos bátyám, aki azt hitte, ha sor­ra jelenti fel a szomszédokat, azzal kiérdemel majd egy be­jelentés nélküli disznóvágást. Tévedett. , — Mi jár annak, aki meg­kerüli a hatóságokat? — kér­dezték tőle a községházán. — Börtönt érdemel — mondta határozottan a ravasz öreg. — örülünk, hogy ismeri a törvényt — kapta meg az ugyancsak határozott választ. — Reméljük, nem neheztel majd a szomszédokra, ha le kell ülnie a büntetését. Mesélik az öregről, hogy az­óta mindenkinek előre emeli meg a kalapját. B ár szőkébb körben, de eb­ben az időben is megül­ték a disznótort. Nótázni nem lehetett, mert azt meghallot­ta volna valami arrajáró hi­vatalos ember, azért a jóked­vet tréfálkozással varázsolták elő. Este fél tízkor az egyik vendég kiment a konyhaajtó elé, majd vissza jövet hango­san kijelentette: — Olyan idő van, hogy nem lehet hazamenni. A házigazda nem szólt rá semmit. Kiment, ő is megnéz­te az időt, majd visszajövet megjegyezte: — Mentem én már ennél rosszabb időben is haza. N evettek a célzáson, de most már akár komo­lyan gondolta a gazda, akár tréfált — vették a kabátot, s kettesével, hármasával szét­széledtek, mintha csak „ta­nyázni” lettek volna. Kovács István (Folytatjuk) A társadalmi cselekvés új mechanizmusa MINT MINDEN ÜJAT, las­sanként az új mechanizmus módszereit, légkörét, szakmai és politikai jellemzőit is kezd­jük — előbb érteni, aztán megszokottnak tartani. Az élet rendje ez, jó rend. Ami január előtt meglehetősen gyakran váltott ki ideges vi­tákat, most másfajta izgalma­kat kiváltó hétköznapi tenni­valóvá szelídül. Az új gazdaságirányítási rendszer tehát kezd átalakul­ni újdonságból megszokássá — s ezzel be is fejezhetnénk a gondolatsort, ha... Ha nem jutna az ember eszébe, hogy a mechanizmus bevezetéséből még többet is „profitálhatunk”. A lehetősé­gek — nyitva állnak. Milyen lehetőségek? Hogy a mecha­nizmus bevezetésének mód­szereit, tempóját, körültekin­tő stílusát ... megismételjük. Bármilyen területen, ahol nagy feladatok vannak. Ilyet pedig könnyedén fel tud so­rolni jó néhányat mindenki, aki a közélet különböző prob­lémáinak ismerője. Gondol­junk csak a társadalmunk életében, fejlődésében oly nagy szerepet játszó művelő­dési forradalom irányításának mind bonyolultabbá váló fel­adataira; alkotmányos állami intézményeink, szerveink munkájának, működésének fejlesztését kívánó megannyi igényre; az ifjúság és a nők sajátos társadalmi szerepével, helyzetével, problémáival kap­csolatos ezernyi kérdőjel ered­ményes megválaszolására. VALÓBAN TÜL SZÉLES A KÖR, amellyel pedig csak példázni akartam, hogy van tennivalónk elég — tenniva­lónk, amelyek végrehajtása közben nem is nélkülözhetjük az új mechanizmus bevezeté­sének tapasztalatait. „ Nem állnak-e távol egymás­tól ezek a fogalmak? Elvégre az új mechanizmus a gazda­sági élet mozgásának új ele­meit „táplálta be” a gyárak, minisztériumok, trösztök, vál­lalatok vezetésének tudatába. Mi az, amit társadalmi kérdé­sekben át lehet venni ebből a sokak számára merőben szer­vezeti hatású, teljesen átfogó változásból? A bevezetés előkészítésének módszerét. Azt, ahogy a me­chanizmus nem egyik éjszaká­ról a másik hajnalra „zuhant rá” egy álmodó országra, ha­nem bevezetése, szakemberek ezreinek szinte már az aprólé- kosságig menő előkészítő mun­kája, vitatkozó elemzése, ezer­nyi kis részlet tudományos ki­munkálása után kezdődött meg fokozatosan, több évre szóló, lépcsőzetes, az értelem­re építő, szisztematikus mun­kával. Azt, gondolom, nem kell külön hangsúlyozni, hogy gazdasági, vezetési tudományt gépiesen „lefordítani” a tár­sadalmi kérdések nyelvére — nem lehet. De a megoldás szellemét lehet érvényesíteni! EZ A SZELLEM pedig az előkészítés első percétől a megvalósítás befejezéséig csak egy lehet: a tömegekre, véle­ményükre, észrevételeikre épí­tés módszere. Egyszerűbben és gyakran használt szóval: a demokratizmus. Az új mecha­nizmust méltató és elemző írá­sok kissé megfeledkeztek an­nak hangoztatásáról, mennyi­re általános óhaj, a színházak nyelvén szólva: „közkívánat” jelentkezett a gazdaságvezetés új rendszerében, mert még emlékszünk arra, mennyit kín­lódott, mérgelődött ezer meg tízezer ember, a régi kötött­ségek és béklyók miatt, hány igazgató, főmérnök, miniszter- helyettes és tsz-eínök tárta szét tehetetlenül a karját számtalan esetben, amikor a teljesen reális, rugalmas, min­denki számára hasznosabb megoldást lehetetlenné tette egy elavult, de mégis fegyel­mezett végrehajtást kívánó központi utasítás, amikor az is megesett, hogy a pazarlás volt a törvényes, és a józan takarékosság a tervtől való eltérés... De a gazdasági ve­zetők — különösen az önál­lóan gazdálkodni szeretők — előbb csak a lelkűk mélyén, aztán mind nyíltabban kezd­ték feszegetni a merev és el­avult kereteket — s kívántak maguknak és mindannyiunk- nak valami újat, modemet, a mi világunkra és a realitások világába valót. Az új mechanizmus előké­szítői türelmesek voltak és ezerféle véleményt hallgattak meg. Hogy mindegyiket érvé­nyesítsék? Nem, hanem hogy általános tendenciájukat — az előrehaladás irányát — érzé­kelni tudják, és kivonják a vélemények tengeréből a „sót”. TALÁN NEM TÚL OPTI­MISTA A REMÉNY, hogy esztendők múlva magától ér­tetődőnek tartjuk a tenniva­lók közös feltárásának, a meg­oldás előkészítésének és a megvalósításnak új mechaniz­musát. Közgazdászok úgy is felfoghatják, hogy szakmájuk tudományos alaposságának, a fejlődés teremtette realitások elismerésének be leéli vándo­rolnia a politilcai, művelődési, államigazgatási munkába is, általában mindenüvé, ahol tö­megek nélkül, véleményük de­mokratikus érvényesítése nél­kül nincs előrehaladás. Baktai Ferenc Ingvcnes jogi tanácsadás Az idén is folytatódó csü- i Vád Ügyvédi Munkaközösség törtök! ingyenes jogi tanács- tagja hallgatja meg a pana- adás\ során ma délután öt szokat a Lenin úti tömegszer- órakor dr. Csömör János, a | vezeti székházban. ...MM-- . . — Jó estét kí­vánok! — köszönt a fiú, amikor be­lépett az üzletbe. Sokan ültek a szé­keken. Gyűrött, ki tudja, hányszor olvasott újságokat lapozgattak, majd a tanulólányok hajlékony derekán állapodott meg te­kintetük. Az üzlet túlsó részén, a női szakaszban, töb­ben voltak, mint emitt. Hangosabb és kedélyesebb volt a hangulat is. Erős hajszesz, köl­nivíz, hajfesték­illat töltötte meg a kis helyiséget. Idősebb fodrász­mester, afféle mindig tréfás em­ber, huncutul a belépő ifjúra ka­csintott s ezzel je­lezte, hogy meny­asszonya éppen a spanyolfallal elke­rített részben táp­lálkozik. Majd hangosan így foly­tatta: — Gizikém, ma­radt még a sós- heringből? A fiú tudta — de a vendégek is Szégyen —, hogy a lány nem szereti a ha­lat, a tréfa hát ha­tásos volt. — Megyünk ma valahová? —»- kér­dezte a lány. — Nem, a leg­jobb volna, ha sé­tálnánk egyet. Na­gyon kellemes az idő. A fehér hótól szinte izzik az út. így is történt: futottak o csúszós úton, s összekoc­cantak néha egy- egy szánkózó gye­rekcsapattal. — Annyi min­denről kell még beszélgetnünk. — Igen — bólin­tott a lány —, de ne most. Most csak sétáljunk és figyeljük a hó- pelyhek játékát, a fák barna kar­jain. Figyeljük a téli táj mozdulá­sát és hallgassuk a domb felől csusszanó neveté­seket. Emlékez­zünk. De a fiú emlé­keiben a tél szo­morú eseménye­ket idézett. Az ő számára a tél „til­tott” dolog; hideg, kevés ennivaló, haragos, civódás, lyukas cipő, ron­gyos ruha... ' A kocsma előtt kanyarodtak el, amikor észrevet­ték, hogy a fiú ap­ja szinte kiesik az ajtón. Zsebében borosüveg, > hiá­nyos öltözéke ren­detlenül lóg: ré­szeg. Otthon öt ki­csi várja. Egy pil­lanatra megáll, nagyot köp, majd ingázó mozdulat­tal kilendül. — Gyere, Gi­zim, húzódjunk félre! Nem akarok most találkozni vele. — Otthon vesze­kedni fog, ugye? — nézett a fiúra ijedten a lány. — Mint mindig. Szótlanul halad­tak tovább az ut­cán. A fiú sokáig nem mert: a lány­ra nézni megalázó szégyenében. Nyári Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom