Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-16 / 12. szám

1969 JANUAR 16.. CSÜTÖRTÖK test HEGYEI cJűrlap 3 Mi az igazság a gödöllői rendelőintézet ügyében? SZÁMLÁLATLANUL SOK SZÓ ESETT MÁR A GÖDÖL­LŐI RENDELŐINTÉZETTEL KAPCSOLATBAN, AMIÓTA Épületét életveszélyessé nyilvánították, s a BENNE MŰKÖDŐ SZAKRENDELÉSEK ZÖMÉT KÉNYTELE­NEK másutt megtartani, újjáépítik? vagy üjat Építenek helyette? de mikor? és mi lesz addig? ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÓ KÉRDÉSEK HANGZANAK EL A VÁROSBAN SZINTE NAP MINT NAP. MI HAT A VALÓ­SÁGOS HELYZET? A kérdésre dr. Tóth Zoltán, Gödöllő város főorvosa és Németh Sándor Gödöllő város tanácsa vb-tervcsoportvezetője adott választ A döntés Dr. Tóth Zoltán: — A régi rendelőintézet épületének sorsa végképp el­dőlt. Lebontásra kerül. A re­konstrukciója ugyanis majd­nem annyiba kerülne, mint egy új felépítése. Németh Sándor: — Kezdetben csak az épület mennyezete repedt meg. A vizsgálatok azonban felfedték a korhadt gerendázatot. To­vábbá: a víz-, a csatorna- és a fűtőberendezés teljes cseré­jére lenne szükség. Ugyanak­kor fennáll annak a veszélye, hogy az esetleges rekonstruk­ció során sok, eddig még nem ismert hibára bukkannánk. Ezért teljesen értelmetlen a jelenlegi rendelő újjáépítése. Dr. Tóth Zoltán: — Az SZTK-rendelés most három részre osztódott. Egy része maradt a régi épület alagsorában, mely tűrt épület­ként még használható. Másik része a város központjában, egy ingatlanban folyik, míg a többi szakrendelés a kórház új szárnyában kapott helyet. 1971 őszére Németh Sándor: — Ez nemcsak azt jelenti, hogy ma egy kivizsgálás eltart egy napig, hanem azt is, hogy o kórház ötmn férőhelye har­minchatra csökkent... Dr. Tóth Zoltán: .wnitiS — És ez így lesz egészen az új rendelőintézet felépítéséig. Pedig gyakran még az ötven kórházi ágy is kevés lenne... Németh Sándor: — Az új SZTK-rendelő ter­vét már elfogadták, de a telek kisajátítása még nem fejező­dött be. Pedig az épület ala­pozását a tervek szerint még az idén el kell kezdeni. Ha nem jön közbe semmi, és az építővállalat is kitesz magáért, akkor a tervek szerint 1971 őszére készül el tizenötmillió forintos költséggel a város új SZTK-rendelője. Még egy építkezés Dr. Tóth Zoltán: — Van még egy terv egy másik építkezésre. Mintegy négy és fél, ötmillió forintba kerülne az az épület, melyben helyet kapna a mentőállomás, a szűrőállomás, a kórház gaz­dasági hivatala és más részle­ge. Tudomásom szerint azon­ban ehhez az építkezéshez a mai napig csupán az a kétmil­lió-kétszázezer forint áll ren­delkezésre. melyet az Orszá­gos Mentőszolgálat biztosított a mentőálomás felépítésére. Ha sikerülne megszerezni a továb­bi összeget, az azt jelentené, hogy mintegy hat-nyolc ágy- gyal bővíthetnénk a kórház befogadó képességét az új SZTK-rendelő felépítéséig is. Ez is sokat jelentene. Németh Sándor: — Sajnos, a hiányzó összeg megszerzéséről semmi biztató hírünk nincs ez ideig. Ez hát a helyzet jelenleg a gödöllői SZTK-rendelőintézet ügyében. p. P. Ilku Pál Moszkvából Jerevánba utazott Szerdán Moszkvában befe­jeződött a magyar—szovjet kulturális együttműködési kor­mányközi bizottság 4. ülése, amelyen megtárgyalták az irodalom, a, könyvkiadás, a nyomdai kiadványok terjesz­tése és a könyvkereskedelem területén megvalósítandó együttműködés kérdéseit, a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50., Magyarország felszabadulásának 25. és Lenin születése 100. évfordulójával kapcsolatos jelentősebb ren­dezvények tervét, továbbá a rádió és a televízió területén való együttműködést, valamint a kormányközi bizottság 1969/ 1970. évi munk'atervét. A magyar—szovjet kulturá­lis együttműködési kormány­közi bizottság 4. ülésszakának jegyzőkönyvét magyar részről Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter, a magyar küldöttség vezetője, szovjet részről Jeka­Munkavédelem fagypont alatt Téliesített építkezések Fázó gépkocsivezetők Az elmúlt napok időjárása nem okozott fennakadást az építkezéseken, a külső mun­kán dolgozó szerelőknél, gyakrabban keresték fel a melegedőket és sűrűbben enyhítették a nagy hideget forró teával vagy kávéval. A Pest megy« Állami Épí­tőipari Vállalatnál elmond­ták: a műhelybizottságok na­ponta vizsgálták, hogy megfelelnek-e a munkakö­rülmények az előírtak­nak. Az építőipari vállalat három és fél ezer dolgozója közül mintegy ötszázan a mélyépí­tésnél vannak, s ők jobban érezték az idő fogát, mint a többiek. Egyébként az épít­kezéseket mindenütt téliesí­tettek, kokszkosarakkal tem­perálják a hőmérsékletet és plusz négy Celsius fok alatt Nem vagyok... - valaki 'ogy vala­ki le­gyen valaki, ahhoz valakinek kell lennie. És én, aki egyébként mégis vagyok va­laki, mégsem va­gyok ahhoz elég­gé valaki, hogy valaki legyek. Mert például, aki igazán valaki, az például fogad valakit, én még soha senkit nem 'fogadtam, tőlem még soha senki meg nem kérdez­te, hogy foga- dom-e vagy sem, de miért is kér­dezte volna bárki, hogy fogadom, vagy sem, amikor nemcsak én, de ő is, ti is tudjátok, hogy nem vagyok én olyan valaki, akinek fogadnia kell valakit. Nos, megértem én: attól, hogy va­laki nem fogad senkit, illetőleg, hogy valakit meg sem kérdeznek, hogy fogad-e va­lakit, vagy sem, nos, szóval, attól még lehetne az a valaki valaki, utó­végre olyan a fo- gadjisten, amilyen az adjonisten, ha egyáltalán fogad íz adjonisten. De: engem még soha hem búcsúztattak * repülőtéren, ami még rendben len­ne, mert úgy félek a repülőgéptől, mint veszett ku­tya a hosszúlépés- től, gebines víz­zel rumozva. Ám: engem még az ál­lomáson sem bú­csúztattak soha, úgy, hogy ott le­gyen legalább a diplomáciai testü­let csinos gépíró- nője, aki melegen megcsókolna és a fülembe súgná búcsúzóul, nehogy túl jól képvisel­jem magam, mert ha visszajövök, kikaparja a sze­memben levő dip­lomáciai kapcsola­tokat. Rólam még nem készült fénykép sem, amint Odol- mosollyal kapasz­kodom tárgyaló partnerem kezébe, miközben ő ugyanazt gondol­ja, amit én — ezt úgysem hallani a fényképen! — és rázzuk, rázzuk karjainkat, egé­szen a görcsig, és a felek kölcsönös megértéséig, ami egymás álláspont­ját illeti, — szóval még egy ilyen fénykép sem ké­szült rólam. Ami készült, az nem az igazi, hason fekve, csörgőt tartva a kézben és a véle­ményemet dundi- san fotózva még­sem lehet diplo­máciai attiüdöt képviselni. En, kérem, so­ha nem vagyok házon kívül, ne­kem soha sincs fontos tárgyalá­som, engem nem kérnek meg erre, sőt arra sem, az én telefonom csak arra való, hogy ha csörög, gondolko­dás nélkül bele­suttogjam: „Par­don, téves kapcso­lás” ... mert úgy­sem engem keres­nek. A kávét a presszóban iszom, a konyakot nem a fogadáson, legfel­jebb fogadásból, hogy engem úgy­sem hívnak meg a fogadásra, s nem kunszt, hogy nyer­tem ... En: nem vagyok valaki. Pontosabban: va­laki nem én va­gyok. Csak egyben bízom, de ebben jobban, mint bár­ki valaki... Ha meghalok, ezt ír­ják a fejfámra: Valaki élt... évet, s miután senki volt — élt. Ezt a feliratot megvárom! Gyurkó Géza mindenki forró védőitalt kap. Az építőiparban téli mun­kavédelmi oktatást tar­tanak. Felhívják a brigádok figyel­mét a fokozott óvatosságra és megkövetelik a jeges lép­csők, feljárók takarítását. Az oktatás szerves része a sza­badban tárolt gépek, szer­számok kezelése is. A beton­keverőknél ilyenkor gőzzel melegítik a sódert és meleg vizet használnak. A Csepel Autógyárban a kinti szereléseken, építke­zéseken dolgozók védőöltözetet s védőitalt kapnak. A szakszervezet állandóan el­lenőrzi, hogy a melegedők, öltözők kellően fűtöttek-e. Panasz eddig nem is érkezett. A legnehezebb dolguk a be­járatos gépkocsivezetőknek van télen. Hiába a meleg ru­ha, ha az országúton akad igazítani való, a kocsi alá kell feküdni, akármilyen nagy is a hideg. Sokat fáznak az emberek a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyárában, azok is, akik a műhelyekben dolgoznak. Bejárók figyelmébe! Új forgalmi rend a Baross téren tyerina Furceva művelődés- ügyi miniszter, a szovjet dele­gáció vezetője írta alá. Szerdán Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete fogadást adott a magyar—szovjet kul­turális kormányközi bizottság negyedik ülésszakán részt vett magyar küldöttség tiszteletére. Ilku Pál szerdán Jekatyeri- na Furceva társaságában Je­revánba, az örmény SZSZK fővárosába utazott. 1000 közérdekű bejelentés Két lényeges napirendi pontja van a Nagykőrösi Vá- rosi Tanács VB ma délelőtti ülésének: beszámoló a városi tanács titkársága munkájáról, valgmint jelentés a tanács há­zi brigádjának a Városgazdál­kodási Vállalathoz történt át­adásáról. A végrehajtó bizottság tit­kársága egy év alatt mintegy ezer közérdekű bejelentéssel foglalkozott. Az eddig tanácsi költségve­tést terhelő és különféle szak­mákat képviselő házi brigá­dot most átadták a Városgaz­dálkodási Vállalatnak. Kicsi a kazánház, nem bírja a terhelést, ezért gyenge a fűtés. Mindenütt készítik a kol­lektív szerződés mellékletét, a vállalati munkavédelmi szabályzatot és az intézke­dési terveket. A feladat az, hogy a most tapasztalt és már nem orvosolható pana­szokat a jövő télre megszün­tessék, vagy ha erre nincs lehetőség, mérsékeljék. — s — i — Válasz cikkünkre A Pest megyei Hírlap 1969. január 5-i számában cikk je­lent meg Albérleti embereik címmel. A cikk" írója többek között megszólaltatja T. Im- réné dunahara&zti, Bercsényi u. 35. szám alatti lakost, aki arról nyilatkozott, hogy lakás­igénylését a helyi tanács vá­lasz nélkül küldte vissza. A való helyzet ezzel szemben az, hogy T. Imréné semmiféle kérelmet nem nyújtott be a Dumaharaszti Községi Tanács VB-nél, mint I. fokú lakásügyi hatóságnál, ennélfogva azt nem is küldhették sem válasz­szák sem válasz nélkül vissza. A valótlan állátás alkalmas arra, hogy a tanács munká­ját negatívan mutassa be, ezért indokoltnak tartjuk ész­revételünk közzétételét. Dr. Varjú Klára, a Ráckevei Járási Tanács VB titkára A vélemény védelmében Az építkezések miatt megváltozott a közúti forgalom rend­je a budapesti Baross téren. Lezárták a Thököly útnak a Rot- tenbiller utca és a Bethlen Gábor utca közötti szakaszát. A közúti forgalmat a Keleti pályaudvar homlokzata elé terelték, ezért fogadja az érkezőt ilyen szokatlan kép. A merevség és az értet­lenség igen sűrűn ikertestvérek. Az értetlen ember tud csak mereven ragaszkodni vélt igazához, bár újra és újra megbizo­nyosodhatna arról, hogy téved. És fordítva: a me­rev ember legtöbbször ér­tetlenül áll szemben az új­jal, a véleményétől eltérő­vel. Persze, nem egészen ilyen egyszerű mindez. Mert hiszen hol a határ a merevség és a következe­tesség között? Mi választja el az értetlenséget és a rendíthetetlenséget? Azaz: meddig érdemel tiszteletet a vélemény, mint egyéni állásfoglalás, s mikor kell szembeszegülni vele, vagy éppen kiállni mellette? Az elvontnak tűnő gondolat­sor nagyon is reális mag­ból bomlott ki, története­sen abból, hogy kommu­nistákkal beszélgetve a Mechanikai Művekben, ar­ra próbáltunk közösen vá­laszt találni: a gazdasági vezetők növekvő hatalma — még ha nem is a leg­jobb kifejezés ez — hogyan fér össze a kollektivitás eszméjével, illetve fegye­lem és vita árulhat-e egy gyékényen? Azt, hogy a kérdések nem erőltetettek, legalább­is manapság nem, aligha kell hosszasabban bizony­gatni. A gazdaságirányítás rendszere, s ezen belül a Mechanikai Művek sok te­kintetben rugalmas, a vál­tozásokat gyorsan fölisme­rő irányító szervezete elő­térbe állította az egyéni felelősséget — nemcsak a főosztályvezetőkét, hanem például a művezetőkét is! —, s ezzel — elkerül­hetetlenül — a vezetők jo­gainak, hatáskörének, aho­gyan beosztottjaik megfo­galmazzák, hatalmának bővülését is. Ez ellen jó­zan embernek nem lehet, nincs is kifogása, ám némi aggodalmas felhang már belevegyül abba, hogy mindez magával hozza a mások véleményének eset­leges lebecsülését, annak elfeledését, hogy bármi­lyen beosztású vezető is csak a vezetettekkel együt­tesen képes tartós sikerek­re. A vélemény jogát, rangját, óvják, féltik be­szélgető társaim, s persze, nemcsak ők, hanem mások is, gyárakban, intézmé­nyekben. Mert igaz, a gaz­dálkodás szigorúbb rendje aligha elképzelhető na­gyobb fegyelem nélkül, ám a fegyelmezettség nem azonos a viták, vélemény- cserék befagyasztásával, azzal, hogy „maguk csak dolgozzanak, mi — vagy én — majd gondolkozunk maguk helyett is.” Van ilyen veszély? Van! A z a kezdeti idegesség, mely tagadhatatlanul kísérője volt a múlt esz­tendőnek, a gazdálkodás új rendje bevezetésének, napjainkban elcsitult. A gyárak, vállalatok vezetői — a legtöbb helyen a ked­vező nyereség hatására — napjainkban magabiztosab­bak, mint voltak egy esz­tendeje, s ez jó dolog. Ke­vésbé jó, hogy néhány he­lyen és esetben ez a ma­gabiztosság arra is kiter­jed, amire nem kellene: az eredmények kisajátítá­sára, már-már személyi érdemekként való feltün­tetésükre, azoknak a józan és reális véleményeknek a figyelmen kívül hagyásá­ra, hogy az 1968-as ked­vező nyereségben véletlen, tehát szerencsés körülmé­nyek is közrejátszottak. Talán soha nem volt olyan nagy szükség a közös okosságra, mint éppen napjainkban, soha nem volt nagyobb értelme meg­hallgatni mások vélemé­nyét, mint most, amikor egy-egy közösség lényegé­ben maga dönt holnapjáról és holnaputánjáróL • A vélemény védelme természetesen kockázatot is magába foglal, mert hi­szen nem minden véle­mény helyes vélemény, nem minden gondolat ér­demel tiszteletet, ám ez nem lehet indok arra, hogy még kimondásuk előtt halálra ítéljék a véle­ményeket, elfojtsák, fölös­legesnek tekintsék. Az üzemi demokrácia — mert hiszen végül is ide torkol­lik a vélemények rangja, védelme — nem alakítja vitaklubbá a termelést, de — a kérdés fonákja — a gazdaságirányítás mai rendje sem igényel kaszár­nyái fegyelmet. A döntés után nem lehet vita, ám döntés előtt miért ne le­hetne? Baj származik ab­ból, ha minden vélemény felszínre jön, ha már nem munka közben, hanem még előtte tisztázódnak a félreértések és ellenkezé­sek, ha még a körvonalak kirajzolódásakor kap kellő választ az, ami téves, s megértést, elfogadást az, ami helyes? Szokatlan dolgokkal kényszerít ismeretségre immár második esztendeje az a reform, mely — mint azt már irányelveinek meghatározásakor a párt vezető szervei hangsúlyoz­ták — nem csakis és kizá­rólag gazdasági természe­tű, hanem politikai, társa­dalmi hatásokat is hord méhében. Az önállóság nemcsak abban önállóság, hogy a gyár maga dolgozza ki tervét, gazdálkodásának menetét, hanem abban is, hogy utat nyit az önálló gondolkodás, véleményfor­málás előtt, hogy az embe­rekben rejlő alkotóenergiá­kat felszínre hozza, a tár­sadalmi célok szolgálatába állítja. A dolgok menetét tehát nagyon Is világosan meghatározhatjuk — el­méletben. A gyakorlatban azonban még keveredik a múlt, a jelen s a jövendő, keverednek tehát a múlt­hoz kötődő vezetési mód­szerek is az új, s elkerül­hetetlen stílussaL A ki úgy hiszi, hogy bol­dogul mások vélemé­nye nélkül is, rossz dolog­ban hisz. Aki úgy gondol­ja, hogy nála okosabbat úgysem tudnak mások ki­találni, túlbecsüli a maga, s alábecsüli mások képes­ségeit. A vélemény védel­me tehát — önvédelem is. Mégpedig az önvédelem nemes, hasznos fajtái kö­zül való. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom