Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

VÁC I MAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1969. JANUAR 12., VASÁRNAP AZ VJ MECBAMZMUS ÚJABB EGYENLETE* Állatforgalom+li ú sipar ■ jobb áruellátás • A vállalati házasságok megpecsiételésével* — néhány esetben a rosszul sikerült ré­giek felbontásával — kezdte j második esztendejét az új 1 mechanizmus. Egyik ilyen so­kat ígérő új házasság az állat­forgalmi és húsipari vállala­tok között jött létre — Or­szágos Állatforgalmi és fiús­ipari Tröszt néven. E házas­ság érdekessége az, hogy ke­ményen vitázó üzleti ellenfe­lek kötötték egymáshoz a sor­sukat — a fogyasztók örö­mére, mert e viták hátrányát ők érezték elsősorban a hús­ellátás sokszor érthetetlen zökkenőiben. • A két vállalat egyesülésé­nek előnyeiről Hantos Lajos, a január elsejétől már Pest- Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat váci gyára igazgatója a következő­ket mondotta: — Hosszú idő óta vitatott az állatforgalmi és a húsipari tevékenység különélése, mert a rosszul értelmezett vállalati érdekellentétekből származó viták miatt egyre nehezebbé vált a húsellátás zavartalan­ságának biztosítása — a ter­melőtől a fogyasztóig. Az egyesüléssel egy kézbe került a hús­ipar alapanyaggal való el­látása és annak feldolgo­zása. Nagy előny szármáik abból, hogy az ipar közvetlen kap­csolatba került a hústermelő gazdaságokkal, mert a szerző­dések révén befolyást tudunk gyakprolni rájuk a fogyasztói igényeknek megfelelő alap­anyag szállítására. Nem ki­sebb jelentősége lesz annak sem, hogy a szállítások megfelelő ütemezésével megszüntet­jük a húsellátás idény- jellegét. Korábban ugyanis az állat- forgalmi vállalat elsősorban a téli hónapokban szállította az állatokat, míg nyáron nem kaptunk a piaci szükségletek kielégítésére elegendő meny- nyiséget. — Az állatszállítások heti hullámzása is sok gondot okozott a húsiparnak — foly­tatta az igazgató. — Néha alig érkeztek álla­tok, máskor meg annyit szállítottak, hogy nem győztük feldolgozni. Napokig istállóinkban kellett tartani, ami jelentős súly­veszteséget okozott, mert az állatok — közismerten — ide­gen helyen nem esznek meg­felelő étvággyal és lefogynak. KRESZ-akadémia Dunakeszin A TIT Pest megyei szerve­zete, a Pest megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács, a Pest megyei Rendőrfőkapi­tányság közlekedésrendészeti osztálya és a dunakeszi Pető­fi Sándor Művelődési Ház nyolc előadásból álló KRESZ- akadémiát szervezett. Az elő­adásokat a művelődési ház klubtermében tartják. Rész­vételi díj: személyenként 30 forint, melyet az első előadás megkezdéséig lehet. befizetni. A részvevők látogatási igazol­ványt kapnak, melyet a gép- járművezetői jogosítványban kell őrizni. Az állampolgárok életét, testi épségét, a társadalmi és magántulajdon védelmét szol­gáló előadásokat bírók, ügyé­szek, orvosok, műszaki és rendőrségi szakelőadók tart­ják. Az első előadást Kotvász István rendőr alezredes, a váci rendőrkapitányság vezetője tartja a közúti közlekedés ál­talános és forgalmi szabályai­ról — január 13-án (hétfőn) este 6 órakor. Felveszünk érettségizőt! fiatalokat kereskedelmi gyakornoki munkára (nem tanulónak) gyors- és gépírónőt, belső ellenőrt. ÖTNAPOS MUNKAHÉT Kizárólag Vácott és környékén lakók személyes jelentkezését kérjük. Pest-Komárom-Nógrád megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat Vác, Derecske dűlő 4. Megközelíthető MAVAUT-tal, a hajógyárnál kell leszállni. Személyi változások a járási tanácsnál. — Sivó Antalt, a járási tanács vb-elnökhelyet- tesét a kosdi Naszályhegyaljai Termelőszövetkezet közgyű­lése a tsz elnökének válasz­totta meg. A járási tanács el­nökhelyettesi teendőinek ellá­tásával Krima Jánost, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetőjét, az osztály vezetésével pedig Török An­tal mezőgazdasági mérnököt, a közgazdasági és szakfel­ügyeleti csoport eddigi veze­tőjét bízta meg a végrehajtó bizottság. Gépek a tőzegmezőn című, 1968. december 15-én megje­lent riportunkkal kapcsolat­ban Podmaniczky Béla annak közlését kéri, hogy a cikkben feltárt tőzegmezői állapotok­hoz neki semmi köze, mint­hogy ő nem a tőzegtelep mun­kavezetője, hanem a Pest me­gyei Tőzegkitermelő Vállalat váci szervesüzemének a veze­tője. Szabás-varrás tanfolyam kezdődik a Madách Imre Városi Művelődési Központban (Vác, Lenin út 58. I. em. 12.) JANUAR 15-ÉN DÉLUTÁN NÉGY ÓRAKOR. Beiratkozás díja: 75,— Ft. Nem utolsósorban — a szük­séglet szerint ütemezett állat- szállítások révén — vállala­tunknál végre megszűnik az állatok istállózása. ami a vá­ros lakott területén közegészségügyi szem- • pontból is súlyos kifogás alá estelit. A jövőben már — beérkezé­sük után — csupán néhány órát kell pihentetnünk az ál­latokat, s utána nyomban le­vágjuk, illetve feldolgozzuk — fejezte be e hasznos házas­ság várható előnyeiről adott tájékoztatását az igazgató. Ferencz Lajos Téli képek Csend; majd csizmád koppanása a fagyott havas úton, és újból örömünk hócsatája — soha el ne múljon. De a földek havas arca sápadt holdtól fénylik, szélmadarak zuhanása hóba süpped — kéklik. Fürge szánkók surranása, nevetésed: fejszécske — haragomat széthasítja csilingelő csengése. Domboldal — hajlított kerék, elgurítom, meglehet, eltörik benne az ég; keresd ki a színeidet. Házak fölött, alig látom szürke füstbokor lebeg, piros arcod megcsodálom: tőled minden melegebb. Nyári Ferenc Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (a302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet : Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szer­dán: dr. Kovács Pál, csütörtö­kön: dr. Bucsek Tibor, pénte­ken: dr. Áfra Tamás, szomba­ton és vasárnap: dr. Ruzicska Béla. A beosztásban hét közben változás történhet. Nyomok S zeretem a téli erdőt, olyan, mint egy új könyv, mely­nek fehér lapjain a különféle nyomok — betűk, csak olvasni kell belőlük, s-megszólal a téli berek. Sétálni invitált a kedvem. A befagyott zsombékokon át bwkaácsoíva a valamikori lo­vagi erdő széle hamar elébem meredt. Itt nincs csinált út, sem ösvény, csak meztelen bokrok engednek téli utat a fák. közé. Nincs hang, csak a gallyak roppannak a hó súlya alatíf's^váíahót'fatolvaj baltá­ja csapkod egy sikoltó akác­csemete törzsén. A száraz nagy fa csontváz­ágain bő fekete varjútermés gubbaszt. Előttem a szűz hó, mögöttem saját, nyomaim, s a tiszta ég fagyos kékje a fejem felett... Szűkült pupillával nézem a fák közét, s egy szürke nyúl két égnek meredő füle kapja el tekintetem. Ügy áll mozdu­latlan, s bár nem látom fejét, — érzem, hogy riadt szemei rajtam meredeznek, mozgásom követik. Majd felcsapja farát, és cikcakkos futással eliram- lik. Sűrűsödő nyomok csapásba folynak, tapsifülesek útja ke­resztezi lépteimet. A fenyőis­kolánál riadtan hőkölök. Ha­talmas csattogással, nagy dür- rögéssel fácántyúkok és fá­cánkakasok raja röppen az égnek, nehéz testükkel verve a fák koronáját, hatalmas zúz­mara- és hózáport szórva nya­kamba. Mennyi a nyúlnyom! Csa­pás csapást keresztez, s a tá­voli fák tövén szapora man­csok szórták szét a havat, fü­vet, leveleket keresve etede- lül. „ Kacskaringós lövészárok az utolsó háborúra emlékeztet, rozsdás kannák, lyukas bili a falu közelségét sejteti. Szép ez a zsebkendőnyi szöd- rákosi erdöcske. A rohanó pa­tak most jégpáncélban, csak az apró vízesés zenél, fáradhatat­lanul buktáim vizét a jég alá. A törpefenyőfák mind meg­annyi feldíszített karácsonyfa, katonás rendben állnak isko­lát, ahogy az ember jövőt épí­tő keze idetelepítette őket . .. A vak véletlen vezette lép­teimet (mint Dobos rendőr fő­törzsőrmesterét) a fenyőnél földhányás, szalma- és kuko­ricaszárak, farudak és gallyak beszakadt törmeléke alatt egy mélybe épített bunker szét­dúlt romjait találom. Nem há­borús maradvány, de a békés élet békétlen huligánjainak felszámolt bűntanyáját rejti a fenyves. Nehezen fellelhető zsivány- tanya volt ez, létrás lejáróval, puhára bélelve, leányvendé­gekkel. Mikor a rendőrség felfedez­te, lakói „éppen” távol voltak. Sződliget és Felsőgöd között mjon melyik galeri találkahe­lye semmisült meg itt? A nyár búvóhelyet adott ne­kik, az ősz felfedte titkukat, és a tél fehér szemfedöt borított gödrük fölé. Harmos Jenő A KULTURÁLIS VITA so­rán sok vélemény hangzott el területünk művelődési éle-, tének megjavítása érdeké­ben. A könyvről, könyvtár­ról, a művelődésszerkezet­ről viszont az eddigiek során még igen kevés szó esett. A könyvkultúrával kapcsolatos helyi problémákról néhány gondolatot szeretnék én is elmondani. S mindezt jószán- dékúan azért is teszem, mert kissé illetékesnek érzem ma­gam a vitába való bekapcso­lódáshoz. A járás községeiben, de a városban sok millió forint értékű könyv talál gazdára évente. Csak a Művelt Nép könyvesbolt évi átlagforgal­ma 3,2 millió forint, a Szö­vetkezeti Könyvszolgálat is elad Vácott évente félmil­lió forint értékű könyvet. A községi könyvtárak, a járá­si-városi könyvtár és' az üze­mek szakszervezeti könyvtárai évente sok ezer kötet köny­vet kölcsönöznek. Nem most mondjuk ki elő­ször, hogy a könyv mint tar­tós művelődési eszköz, hosszú időn keresztül az emberek szükséglete lesz. Ebből követ­kezik, hogy a városban és a községekben sokkal nagyobb súlyt kellene helyeznünk a könyvre, a könyvkultúra fej­lesztésére, mint állandó mű­velődési lehetőségre. MÜLT ÉV FEBRUÁRJÁ­BAN a Váci Napló hasáb­jain az újságíró ezt kérdez­te egy elgondolkoztató írása címében: „Kié legyen a könyvtár?" Vagyis: járási, vagy városi legyen-e ez a könyvtár, ami ma Vácott, a Lőwy Sándor utcában több ezer olvasót lát el? Őszintén: nem az a fontos, hogy kié ez a könyvtár. Inkább az, hogy hogyan fejlődik, hogyan szol­gálja ez a könyvtár a terü­let (járás és város) önmű­velési, ' tanulási, szórakozási igényeinek kielégítését. Mi­lyen működési feltételei van­nak, s milyen fejlődést aka­runk ennek a könyvtárnak biztosítani? A járás vezetői éveken ke­resztül igen .sokat tettek e könyvtár fejlesztése érdeké­ben, a város is hozzájárult részben a fiókkönyvtári há­lózat fejlesztéséhez. Hozzájá­rult, de semmiképpen sem olyan arányban, mint ezt a könyvtárpolitikai fejlesztési irányszámok megkívánnák egy harmincezer lakosú vá­rostól. Ez nem túlzott kö­vetelmény 1969-ben: ezt nyíl­tan meg kell mondanunk. Amíg Kisvácott csupán egy „szekrénykönyvtár” működik 250 kötet könyvvel, addig községeinkben már korszerű szabadpolcos, otthonos könyv­tárak örvendenek szép szám­mal a könyv iránt érdeklő­dőknek. Nem fontos — is­métlem —, hogy kié ez a könyytár, de legyen a könyv­tár ügye közös érdek. A já­rási „anyaság” mellett igen sokat fejlődött már ez a könyvtár, de a községi könyvtárak is. Közös érdek­ből, „közös anyasággal” a városban is születhet olyan szemlélet, mely biztosíthat­Uhrig Zsigmondi Dunakanyar (tempera) ja a fiókkönyvtárak fejlő­dését, és segítheti egy igen életerős, korszerű központi könyvtár megteremtését. FÉLSZÁZEZERNÉL TÖBB KÖTET KÖNYV van a város üzemeiben, vállalatoknál, hi­vataloknál. Ezekre a „mun­kahelyi könyvtárakra” szük­ség van. De vajon kielégí­tik-e ezek a kis gyűjtemé­nyek az irodalom, az olvasás iránt komolyabban érdeklő­dők igényét? Célszerűbb és eredménye­sebb lehet egy olyan központi könyvtár építése a városban, melynek a város külterüle­tein fiókintézményei vannak, és módszertanilag erős ki­sugárzása van a községi könyvtárakra. A fejlődés irá­nya is igényli a komoly, a rendeltetésének megfelelő könyvtárépületet és korszerű könyvtári szolgálatot a vá­ros-járás lakosságának érde­kében. Mindezért közösen lehetne áldozatot is hozni. Ez a közös érdekből, kö­zös erővel létrehozott könyv­tár olyan -intézménnyé vál­hat majd, amely , a korszerű műveltséget megszerezni akaró, tanuló embereknek va­lóságos otthona lenne. Ter­mészetesen olyan könyv- gyűjteményre van szükség, melyben a műveltséghez, ta­nuláshoz, de a szórakozás­hoz is megfelelő\ példány­számban találhatók meg azok a művek, amelyeket a város és járás lakossága jelenleg is igényel (de a kevés péi- dányszám miatt gyakran hiába), vagy melyek iránt az érdeklődést fel kell kel­tenünk. Régen megfogalmazták: a könyvtár a „tájékozódás ott­hona”. Tehát ma nem csupán az a célja a könyvtárnak, hogy kölcsönözni járjanak ide az emberek, hanem mind több embernek napi vagy heti szükségletévé váljék a „könyvtári program”. IGÉN SZÉPEN ALAKULT az elmúlt években a hely­ben olvasás aránya. Van­nak, akiket naponta, vagy hetente többször is letfffl* látni az olvasóteremben ülök között. Többnyire fiatalok, elsősorban diákok. Nagyon örülünk a fiatal olvasóknak minden lehetőséggel szolgál­juk érdeklődésük és tudás­vágyuk kielégítését. De a fel­nőtt dolgozók, munkások kö­réből is szeretnénk ugyanazt az érdeklődést tapasztalni. Az új könyvtár — mely­nek létrejöttében igen bí­zom — szolgálhatná igazán a város és a járás lakossága kulturális, mevelődési igé­nyeinek fejlesztését. Még egyszer hangsúlyozom: ez a jelenlegi — épületének gyen­ge adottságaival, személyze­tének létszámával és mos­tani könyvállományával — csak alig-alig. A korszerű követelményeknek megfele­lően kell a könyvtár munka­társainak létszámát, a könyv- állomány mennyiségét kiala­kítani. Ennek biztosítása ko­moly anyagi áldozatot köve­tel, de nem sokáig halaszt­ható már. ABBAN BIZTOSAK VA­GYUNK, hogy a könyv —. tartalmában és formájában is — hosszú időn keresztül még igen fontos szükséglete lesz az embereknek. A könyveket — akár otthon, akár könyv­tárban — soha nem tudjuk nélkülözni. A könyvekben fel­halmozódó tudásanyag soka­sága egyre gyorsabb ütem­ben növekszik, s mind ne­hezebben lehet az újonnan megjelenő könyvek tömegét házi könyvtárakban gyűjte­ni. Egyre nagydbb szerepük lesz a könyvtáraknak, me­lyek a könyveknek tudato­son, gondosan összeváloga­tott olyan gyűjteményei, ahol mindig, minden fontos kötet bárki számára hozzáférhető. Ám, de ezt a minden igényt, szükségletet kielégítő könyv- állományt a művek kiadá­sával párhuzamosan kell ki­alakítani, mielőtt éppen a legértékesebb és legkereset­tebb művek eltűnnek a könyv­piacról. Ezért is érdemes — és szükséges! — a könyv­tárügyre minél előbb ele­gendő összeget áldozni. Orosz Mihály járási könyvtárigazgató FÓRUM KÖNYV ÉS MŰVELŐDÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom