Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

Elhunyt Bajlcai Károly Bajkai Károly, a mun­kásmozgalom régi harcosa, a „Szocialista Hazáért Ér­demrend” tulajdonosa, 12 éves korában elhunyt. Bajkai Károly 1918-ban, a megalakuló KMP-tagja lett. Harcolt a Tanácsköz­társaság megvédéséért. A Tanácsköztársaság leveré­se után több hónapig a sü- lyi intemálótáborban volt, majd 1924-től kezdve tagja volt az illegális kommu­nista pártnak. Az illegali­tásban bátran hirdette a szocialista eszméket, ezért 1932-ben börtönbe került. Kommunista meggyőződé­séért 1944-ben internálták, először Nagykanizsára, majd onnan különleges büntetőszázadban Celldö- mölkre, a Ság-hegyi bazalt­bányába vitték dolgozni, ahonnan 1944 novemberé­ben megszökött. A felszabadulás Monoron érte. Elsők között szervezte Monoron a kommunista pártot, melynek haláláig tevékeny tagja volt. Bajkai Károly temetése ma délután két órakor lesz Monoron. P E S T E G Y E I H l R L^A P KÜLÖN« I Á D A S A X. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM 1968. DECEMBER 19., CSÜTÖRTÖK Takarékos gazdálkodással, a termelési költségek csökkentésével Az idei év már jobb lesz - Nagyobb a vagyonvédelem a nyáregyházi Béke Tsz-ben VB-ÜLÉSEK Nyáregyházán vb-ülést tar­tanak ma délután 2 órakor, ahol beszámolnak az öregek és munkaképtelenek helyzetéről. Vasadon is 2 órakor ülése­zik a vb. Itt beszámolnak a községi tanács szakigazgatási szervének munkájáról és az 1968. évi fejlesztési terv végre­hajtásáról. Csévharaszton fél 3-kor kez­dődik a vb. Napirenden az ál­talános iskolát végzettek to­vábbtanulásának és elhelyez­kedésének alakulása, valamint a pályaválasztási tevékenység szerepel. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Kölyök. Nyáregyháza: Magányos villa titka. Űri: A nő hétszer. A Nyáregyházi Községi Ta­nács legutóbbi ülésén beszá­moló hangzott el a Béke Tsz állami felügyeletének érvé­nyesítéséről, a törvényesség és a tsz-demokrácia biztosítá­sáról, s a tsz-tagok bejelenté­seinek és panaszainak inté­zéséről. A vb-elnök beszámolójá­nak első felében a tsz-ekre vonatkozó új jogszabályról beszélt. Az új tsz-törvény összefoglalja és egymagában szabja meg a tsz-re vonat­kozó állami irányítással és felügyelettel összefüggő köz­vetlen állami beavatkozást a tsz vezetésébe. Az állami irányítás lénye­gét tükrözi, hogy a végre­hajtó bizottság a tsz veze­tőségét öt esetben számol­tatta be: a gépek tárolásá­ról, karbantartásáról, a ta­vaszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről, a növényápo­lási és aratási-cséplési mun­kákról, az őszi betakarítás és vetés elvégzéséről, vala­mint az 1968 harmadik ne­gyedévi termelési és pénzügyi terv végrehajtásáról. A vb az értékelés alapján 11 hatá­rozatot hozott, melyben ja­vaslatokkal és észrevételek­kel élt. A feladatok megoldására megfelelő határozatokat hoz­nak, azok megvalósítását ál­talában — egy-két határo­zat kivételével — biztosítják, s ezek a határozatok megvalósí­tásukkal nagyban előse­gítik a tsz jobb gazdál­kodását, a jövedelmező­ség, a tagság jövedelmé­nek növelését. A tsz gazdálkodásában, a gazdasági eredményekben 1968-ban lényeges javulás mutatkozott az előző évi mér­leghiányos gazdálkodással szemben... A mérleghiány 1966—67-ben is kísértette a tsz-t. Úgy látszik, a tsz most már kikerül a kátyúból, ala­pozva a tagság véleményére is. A tsz az 1966-os 789 ezer, s az 1967-es 511 ezer forin­tot kigazdálkodta, s biztosítani tudja a terve­zett 27 forintos munka­egységet — sőt ennél töb­bet is. Az elmúlt években a ter­melési költségek rendkívül magasak voltak,- ebben az év­ben némi javulás mutatko­zik. Takarékos gazdálkodás­sal, a termelési költségek csökkentésével lehet a jó terméseredmények mellett a jövedelmezőséget növelni. Az előző évekhez képest jobban megszervezték a közvagyon védelmét. Érdekes, hogy az e tekintet­ben. rendkívül rossz 1967-es évben csak egy feljelentés történt, s a jobb vagyonőrzés mellett 1968-ban tíz esetben tettek feljelentést lopás miatt, a gondatlanság, a nemtörő­dömség miatt pedig hat eset­ben alkalmaztak fegyelmi el­járást. A tsz tagjainak bejelenté­sei, kérelmei és panaszai in­tézésében is lényeges javu­lás van az előző évekhez ké­pest A kérelmek és pana­szok legtöbbször a háztáji te­rületekkel kapcsolatosak. Elmondható, hogy a vb- és tanácsülési határozatok ered­ményesek voltak, a tsz veze­tői figyelembe vették azo­kat, s elősegítették a fenn­álló problémák megoldását. Az is igaz azonban, hogy két esetben kellett ismé­telten napirendre tűzni tsz-beszámolót, mert a vezetőség részéről a na­pirend előadója az ülé­sen nem jelent meg. A közgyűlés 1968-ban há­rom esetben ülésezett, ahol az 1967-es zárszámadás ered­ményeit, az 1968-as terme­lési és pénzügyi tervet, va­lamint az új tsz-alapsza- bályt tárgyalták meg. A köz­gyűléseken a tagság érvénye­síti jogait, a hozzászólások és javaslatok nemcsak meg­történnek, de megvalósításra is találnak — éppen ezért né­pesek is. A küldöttgyűlés is három­szor ült össze ebben az évben, s 11 határozatot ho­zott. ' (koblencz) Aki még most fizet, adókedvezményt kap A Vecsési Községi Tanács pénzügyi csoportja á kedvez­ményes adóbefizetési lehetősé­gekről tájékoztatta a község lakosságát. Török Vince, a pénzügyi csoport vezetője el­mondotta, hogy nem csupán a kényszerintézkedéseket akar­ják teljesen mellőzni az adó­kivetés maradéktalan végre­hajtásában, hanem ellenkező­leg: kamattérítési kedvez­ményt kívánnak nyújtani. Eb­ből a célból 1500 értesítést küldtek szét az adófizető la­kosságnak, melyben először is tájékoztatják őket; mennyi a jelen évi adókivetés alapján a következő esztendő első fél­évi adóösszegük. Aki ezt az összeget még most december 28-ig befizeti, az ezután az adóösszeg után hat százalék kamattérítésben részesül. Ha pedig a jövő év második fél­évi adófizetésének 1969. június 27-ig eleget tesz, akkor az egész évi adókivetés után hat- százalékos kamattérítést kap, (pápay) MÉRLEGEN a Vecsési VÍZÉP csapata i. Az 1968-as bajnoki idényt év elején mindenütt nagy várakozással, reményekkel és tervekkel várták. Elmúlt a bajnokság és elérkezett a mér­legelés ideje. Értékel ilyen­kor mindenki: edző és játé­kos, sportvezető és szurkoló — és az újságíró, A cél: elő­ször kendőzetlenül a hibák­ról — majd az eredmények­ről, hogy a tanulságokhoz eljussunk. Nézzük először a statiszti­kai adatokat. Tavasszal: 15 9 3 3 22:12 21 ősszel: 15 5 8 2 22:15 18 A teljesítmény őszre visz- szaesett minden tekintetben — ez ami rögtön feltűnik. És az évi mérleg más bon­tásban: Otthon: 15 13 2 — 33:11 28 Idegenben: 15 19 5 11:16 11 • A jó hazai szereplés mellett az idegenbeli összeredmény — — hát bizony nem a leg­jobb ... Mindkét bontásban a vizsgált eredmények ugyan­arra vezettek: 3. Vecsés 30 14 11 5 44:27 39 Üjonc mércével mérve ki­tűnő — a csapat reális képes­ségeit tekintve nem kielégítő. Többet vártunk! A csapat 44 gólját a követ­kezők szerezték: 12: Kalász, 11: Krausz, 9: Nógrádi, 3: Mercz, Vándori, 2: Makovecz, 1: Kalmár, Varga, Molnár M., Molnár Cy. A szakvezetők — akárcsak tavaly — most is 19 labda­rúgót szerepeltettek. Ök ti­zenkilencen érték el a dicsé­retre méltó 3. helyezést a baj­noki szezonban. Kiemelkedően az egész év folyamán csak kevesen ját­szottak. Vezéregyénisége ezút­tal az együttesnek a 17 éves Varga Miklós volt, aki min­den tekintetben felülmúlta társait — a játéktudástól egészen a lelkesedésig, öt Ka­lász követheti a rangsorban, A csatársorban és — szükség- megoldásként — a védelem­ben is megállta a helyét. Mindegyiknek voltak jó és kevésbé jó napjai. Mind­egyikre leginkább a „válta­kozó teljesítményt nyújtott’' és a „bajnokság végére visz- szaesett” jelző illik. És végezetül még egy adat: a 15 hazai mérkőzést közel 25 ezer néző láthatta. Ez egészen jó, 1500-as átlagot je­lent. Idegenben is mindig lehetett szép számmal ta­lálni a közönség soraiban ve- csésieket, akár az Egressy úton, akár Zagyvapálfalván volt a találkozó. Ezek hát az adatok. A kö­vetkező cikkekben azt bon­colgatjuk, mi rejlik a szá­mok mögött. Szalontai János (Folytatjuk) Űri körkép IGAZSÁGOS DÖNTÉST Üllői petíció sportügyben Készülnek a köntösök üriban Kíváncsian tekintek ki az autóbusz párásodó ablakán. Kopár táj, dermedien lapuló dombok. Üriba érkeztünk. Újonnan épült házsor kö­szönt ránk. Az autóbuszról leszállva, szemügyre vesszük az utcákat: tiszták, rendezettek, járdala­pok majd’ mindenütt. A köz­ségi tanácsnál az elnököt, Bre- csők Illést kerestük fel első­nek. Beszélgetés közben előke­rül egy vaskos iratcsomó: a község hagyományait, népszo­kásait, legendáit gyűjtötték benne össze. Tervezik, hogy jövőre egy kiállításon mutat­ják be mindazokat a tárgyi emlékeket, melyék a régészeti gyűjtőmunka során Üriban előkerültek. Borbás Pál, az ál­talános iskola tanára nagyon sok értékes leletet mentett meg az elkallódástól. Sajnos, nem kaptak még segítséget nagyobb feltárási munkák végzésére. Pedig az úri határ — mint mondják — nagyon sok régészeti leletet rejt még magában. A beszélgetés folyamán a község jelenlegi gondjairól, problémáiról is szó esik. Nemrég tartottak tanácsülést, ahol felvetődött az ötlet: tör­pe vízmüvet kellene létesíteni. Jelenleg már folynak a fe'mé- rések, azt vizsgálják, gazdasá­gilag kifizetődik-e. Az az új lakótelep, amelyet a község­be érkezésünkkor láttunk, je­lentősen emeli a község lélek­számút. Ezért vannak gondban az úriak. 23 férőhelyes óvodá­juk máris kicsinek bizonyul. Megemlítettem a tanácsel­nöknek, hogy nagyon tetszet­tek a szépen gondozott utcák. Az elnök elmondotta, hogy a lakosság együttes összefogásá­val 630 folyóméter járdalapot raktak le. Megemlítette Ha­jas István, Szabó János 1 és Oláh István tanácstagok ne­vét. akik a társadalmi munkát szervezték, és ők is sok at se­gítettek az építés során. Van azonban egy gondjuk, amit minden egyes tanácsülésen felvetnek a tanácstagok: nem tudják leszoktatni a lakossá­got arról, hogy állataikat az utcára ne engedjék ki. Hiába tehát a szépen rendbentartott utak, időnként bizony elszo­morító látvány, amint az álla­tok tönkreteszik, bepiszkítják azoknak a portáknak az elejét is, melynek lakói szeretnék, ha tiszta maradna utcájuk. Ezután rövid körsétára in­dultunk a községben. Űri egyetlen „ipari üzemébe”, a Vecsési Háziipari Szövetkezet helyi részlegének irodájába értünk. Tulajdonképpen ez i egy magánlakás, hiszen a ki­helyezett üzemek önálló he­lyiséggel nem rendelkeznek. A kis helyiségben színes min­tájú női hálóköntösök sora­koznak a polcokon, de foglal­koznak más fehérnemű készí­tésével is. Bohos Antalné részlegvezető elmondotta, hogy többnyire családos anyák dolgoznak rendszeresen náluk. A fizetés 1300 forint, ami nem olyan sok, de mégis megoldot­ta az asszonyok helyi foglal­koztatásának állandóan napi­renden levő gondját. Szöveg: B. L. Kép: P. I. A sportpályákon lassan el­csendesedik az élet, így van ez Üllőn is. De nem így van ez a becsületes, sportszerető köz­vélemény fórumán, itt nincs „pihenő”, az emberek beszél­nek, vitatkoznak, terveznek a jövő évi bajnokságról, dicsér­nek, javasolnak, a jobb és eredményesebb sportélet ki­alakításáról vitatkoznak. Ezt teszik az üllői sportbará- tok is. akik nagyon szeretik a labdarúgócsapatukat. Közsé­günkben a sport is társadalmi ügy lett, ma a politikai és a társadalmi szervek vezetői tö­rődnek a sportmozgalommal, felelősséget éreznek érte. Pél­da erre az, hogy 1967. augusz­tus 25-én új sportkombinátot adtak át, mely közel egymil­lió forintos költséggel épült. Ezen túlmenően is minden er­kölcsi segítséget megadnak a sportolóknak. A JTST is pozi­tívan értékeli községünk sport- mozgalmát, több esetben ré­szesítette dicséretben a sport elnökségét jó munkájukért. Ezt a jó úton haladó fejlődést megzavarta az az „igaztalan" döntés, amelyet az illetékes sporthatóságunk hozott azál­tal, hogy az egyik megyebaj­noki mérkőzés eredményét mindkét csapat részére töröl­te. Ezzel a döntésével lényegé­ben olyan helyzetet teremtett, hogy az üllői labdarúgók a jö­vő bajnoki küzdelmekben egy osztállyal alacsonyabb szintű bajnokságban szerepelhetnek. Miért igazságtalan a döntés? Mert túlzottan aránytalan a súlyosságát tekintve a történt eseménnyel szemben. Azért, mert egy néző játék közben beszalad a pályára, és a ren­dezőség ezt a „lelkes” szurko­lót kitessékeli a pályáról. Ez időtartamát tekintve 50—60 másodpercet vett igénybe. En­nek a nézőnek a nevét, pontos címét az egyesület vezetősége a megyei sport szét vek részére megadta. Ezen eseményen kí­vül a pálya területén senki nem veszekedett, a játékveze­tőkre senki rá sem nézett, sőt a közönség azért volt felhábo­rodva, meglepődve, hogy miért nem folytatódik tovább a já­ték. Ez történt a pályán, ez volt a mérkőzés félbeszakadásának összes erkölcsi és tárgyi alap­ja. Ezért vitatott ma is a köz­véleményben ez a döntés, oly­annyira vitatott, hogy a de­cemberi tanácsülésen is fog­lalkoztak vele, a lakosság ké­résére, és kérték a segítséget ahhoz, hogy igazságos, reális döntést hozzanak felsőbb sporthatóságaink. Több kérdés válasz nélkül Hiányolja a közvélemény a kivizsgálói alaposságot, hiszen csak a játékvezetői jelentés volt a „fő alap”. Az egyesület elnöksége által írásban be­adott fellebbezésekben volt több kérdés, amire az illetékes vezető sportszerveink a mai napig sem válaszoltak. A JTST elnökségét miért nem vonták be a vizsgálatba, mint a sportegyesület közvet­len gazdáját? Mondják meg, hogy ha hi­bás az egyesület, akkor miben és milyen mértékben? Azért is, hogy okulhassanak a jövőre nézve. A játékvezető miért nem tett kísérletet a mérkőzés be- i fejezésére? (Hol volt az öt perc várakozás?) Miért nem kérték számon a fegyelmetlenül viselkedő né­zőtől cselekedetét: (úgy, mint Salgótarjánban tették). V ált ózó dön lések Nagy problémát okozott a közvéleményben az is, hogy a döntést hozó szerveink több- 1 szőr megváltoztatták a bünte­tési fokozatokat. 1. Pályán elért eredmény­nyel és szövetségi ellenőr fi­zetésére kötelezték mindkét egyesületet, és a rendezőgár­da megerősítésére. Tehát a, bírói jelentés a döntés megho­zatalára adott erkölcsi és tár­gyi alapot. (Ezt Maglód meg­fellebbezte.) 2. Mindkét egyesület veze­tősége hibás, azért a mérkőzés eredményét megsemmisítik, és mindkét egyesülettől 2—2 bün­tetőpontot levontak. (Ezt mindkét egyesület megfelleb­bezte.) 3. A mérkőzésből mindkét csapatot vesztesként hozták ki, és a 2—2 büntetőpontot mindkét egyesületnek vissza­adták. (Üllő megfellebezte.) 4. A PTST elnöksége a pa­naszt elutasította. EzeK uián jogos annak a kérdésnek a feltétele, hogy a második, har­madik és a negyedik döntést miért erkölcsi és tárgyi ala­pokra építették. A döntések változtatták a büntetéseket, ebből adódóan van olyan ér­zése az embernek, hogy a fe­gyelmi bizottság annyira „rosszul minősítette” volna a történt eseményeket, hogy az utána következő fokozatom tel­jesen megváltoztatták minősí­tésüket. A fent elmondottak alapján jogosnak tartom az üllői sport- szerető közönség elmarasztaló véleményét megyei sportható­ságunk döntésével szemben, a megalapozottságot és a reali­tását illetően. Nagyon szeret­ném, ha az illetékesek az ál­talam leírtakban nem az el­fogult, szubjektív nézőt lát­nák, hanem azt a sportot sze­rető embert, aki maga is félti a sport erkölcsi tekintélyét. Mert azokon a véleményeken, amelyek „alulról” hangzanak el, érdemes a vezetőknek el­gondolkodni. Nagyon szeretnénk, ha me­gyei sportszervezetünk fölven­né a kapcsolatot a járási szer­vezettel, és most már alaposan megvizsgálnák az üllői sport­pályán történt eseményeket, és utána igazságos döntést hoz­nának. Ji|I>ász János

Next

/
Oldalképek
Tartalom