Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-20 / 298. szám

HÍREK Tegnap adták át Monoron, a Mendei úton épült új zöld­ség- és élelmiszerboltot a vá­sárlóközönségnek. A boltot a MÉK építtette, közel egymillió forintos beruházással. ★ A TIT monori járási szer­vezete ma délután 5 órakor elnökségi ülést tart a gimná­ziumban. Megbeszélik a szak­osztályok évi programját, va­lamint megvitatják a szerve­zeti élet továbbfejlesztését is. ★ Egy liter bor ajándékba. A tápiósülyi fogyasztási szövet­kezet Űriban a 3-as számú, Tápiósápon az 5-ös számú, Tápiósülyben a 4-es számú italboltokban és az 1-es szá­mú kisvendéglőben 16.10 és 15.50 forintos árban jó minő­ségű fehér asztali és piros bort hozott forgalomba. A szövetkezet vezetősége kelle­mes meglepetésben részesíti a közönséget az ünnepek alkal­mából. Az italboltok vezetői ugyanis minden megvásárolt tíz liter bor után egy liter bort ajándékoznak a vevőnek. Ez a kedvezményes vásárlás az év utolsó napjáig marad ér­vényben. EZT OLVASTUK mt mern sin» kUiBmmM'Ua Tíz szerencsés lottózó Fortuna asszony karácsonyi ajándéka: a 44. játékhét nye­reménylistáján 10 ceglédi lot­tózó jutott értékes nyere­ményhez: két 2000 forintos vásárlási utalvány, egy két­ezer forintos éléskamra-utal­vány, két 8—8 ezer forint ér­tékű zenegép, Camping, Meló­dia rádió, háztartási gépek egyenként 4 ezer forint érték­ben, egy Sztár tv, és egy 150 literes Lehel hűtőszekrény ta­lált Cegléden gazdára. VÁCI NAPLÓ Elítélték a sződligeti dühöngő legényeket Augusztus 24-én tömegvere­kedés volt Sződligeten. Kiss István és négy fiatalkorú tár­sa, több liter sör elfogyasztá­sa után, a Lugosi-féle vendég­lőben hangoskodni kezdett. A kocsmáros figyelmeztette, majd megkérte őket, hogy menjenek ki. Felháborodva fenyegetőztek: — Ha nem ad sört, össze­törjük a berendezést. A vendégek a kocsmáros se­gítségére siettek, együttes erő­vel kituszkolták a verekedő­ket. Menetközben felborogat­ták a kerthelyiség asztalait, székeit, lesodorták a pohara­kat. Innen is sikerült őket ki­szorítani. Ezután a kerítést kezdték döngetni, betörték és visszamentek a kerthelyiség­be. A zajra összefutott a kör­nyék. Többen megpróbálták megfékezni a dühöngő fiatalo- lat — kevés sikerrel. Azzal ütöttek, ami éppen a kezük ügyébe került. Kiss például egy, a közelben álló nő kezé­ből csavarta ki az ernyőt, és azzal csépelte a közel állókat. Valaki elszaladt Kiss szü­leiért. de ők is hiába próbál­ták fiukat megfékezni, nekik- támadt. Ekkor ért a vereke­dés színhelyére a rendőrség. A bíróság az elmúlt héten garázdaságért ítélte el őket. Kiss Istvánt tízhónapi szabad­ságvesztésre, fiatalkorú társait négytől tíz hónapig terjedő börtönre ítélte, amelyet a fia­talkorúak börtönében kell le­tölteniük. Az ítélet nem jog­erős. MONOMIDfn mmm. X. ÉVFOLYAM, 298. SZ4M 1968. DECEMBER 20.. PÉNTEK Zárszámadás előtt Év végi mérleg járásunk mezőgazdasági munkáiról A legújabb jelentések sze­rint járásunkban a főbb me­zőgazdasági munkák befeje­ződtek. Az őszi mélyszántá­sokat tsz-eink — néhány ki­vétellel — befejezték, lemara­dás csupán a nyáregyházi Béke Tsz-ben, a péteri Rákó­cziban, a tápiósápi Petőfiben, az üllői Kossuthban és a ve- csési Ezüstkalászban van. En­nek oka: kevés géppel ren­delkeznek, s a meglevőket sem használták ki megfele­lően, üzemszervezési problé­mák is mutatkoztak. A kukoricás zár betakarí­tásával — 146 hold ki­vételével — végeztek tsz-eink. A járási tanács mezőgazda- sági osztálya felmérte az őszi kalászosok állapotát. Meg­állapították, hogy a takar­mánybúza minősége általában közepes. Az őszi búza jó mi­nőségű vetése 59 százalékos, míg a közepesé 32 százalékot tóan veszteséges tsz nem lesz. A tervhez viszonyítva azon­ban kisebb eredménnyel kell számolnunk majd a bényei Népfront Tsz-nél, a maglódi Micsurinnál és a monori Kos- suthnál. A közelmúltban elkészítet­ték a járás tsz-einek takar­mánymérlegét. összességében többlet jelentkezik ugyan, há­rom tsz-ünk azonban segít­ségre szorul. A megyei tanács értesítette a mezőgazdasági osztályt, hogy ezeknek a tsz-eknek a megsegítésére újabb tízvagonos takarmány­keretet kapott a járás. Spenger István tesz ki. A kedvezőtlen minő­ségi megoszlást az okozza, hogy a vetések idejében ke­vés csapadék hullott. Több tsz-bcn pedig a ve­tési agrotechnikát nem alkalmazták megfelelően. Megállapították, hogy az őszi kalászosoknál a vetés .minő­sége legjobb a pilisi Hunyadi, a maglóin Micsurin, a gyömrői Petőfi, a gombai Űj Élet és az úri Béke Tsz-ben. Felmérték azt is, hogy az idei erdőtelepítések és felújí­tások hogyan alakultak já­rásunkban. Megállapították, hogy minőségileg kifogástala­nul hajtották végre ezt a fel­adatot tsz-eink. Tsz-einkben jelenleg a zár­számadásokat készítik elő, leltároznak, s ezt a munkát egyes tsz-ek már rövidesen be is fejezik. A mezőgazda- sági osztály információja sze­rint járásunkban előrelátha­Beszámoló Virág Zoltánná járási ta­nácstag beszámolót tart ma este 6 órakor Üllőn, az Ócsai úti vendéglőben. Úriban jártunk Űri körsétánk alkalmából ellátogattunk az általános is­kolába is. Az igazgatói irodá­ban a hátrányos helyzetben levő gyermekekről beszélget­tünk. — Tapasztalataink szerint — mondta az igazgató — sok esetben a rossz családi viszo­nyok között élő gyerekek ta­nulmányi átlaga jobb, mint azoké, akiknek minden lehe­tősége megvan a tanuláshoz. Ezek a gyerekek sokszor na­gyobb akarattal és szorgalom­mal igyekeznek behozni azt, amit a jobb körülmények kö­zött élőknek otthon biztosíta­nak. Megtudtuk, hogy Űriban is elsősorban az ipari szakközép- iskolák iránt érdeklődnek a végzős nyolcadikosok. Az igaz­gató pedig közölt egy öröm­hírt is: nemrég bevezették is­kolájukba a folyó vizet. Itt az iskolában találkoz­tunk az úri művelődési otthon igazgatójával is. Csák tanár úr ugyanis fő állásban az alsó ta­gozatban tanít. — Nem megy ez a „kétlaki” tevékenység egymás rovására? — kérdez­tük, miközben helyet foglal­tunk az egyik padban. — E körül nincs baj, inkább az anyagi támogatás okoz gon­dot. Évi nyolcezer forintból kell gazdálkodnunk a műve­lődési otthonban és ez alig fe­dezi a kiadásokat — kapjuk a választ. — Hiányos a felsze­relésünk is, még egy zongo­ránk sincsen. Régóta kérvé­nyezünk egy magnót is — hiába. Ennek ellenére mégis sikerült kinevelnünk egy lel­kes kis színjátszó gárdát, akik­kel nemrég Sós György: Pöty- työs című színdarabját mutat­tuk be. Ugyanilyen sikerrel adták elő az előző években a Dulszka asszony erkölcse cí­mű darabot is. Helyszűke és egyéb okok következtében es­ténként a lakásomon gyűlnek össze a fiatalok, itt tartjuk a Hogyan készül a hidegtál? A monori nőtanács rendezé­sében a hidegtálkészítés tit­kaiba nyerhetnek betekintést az érdeklődők ma délután 3 órakor a monori művelődési otthonban. A hidegtálakat a helyszínen készíti el Párkai Albertné, a monori Vigadó Étterem fő­szakácsnője. Aszpikos hideg­tál, franciasaláták, minőségi szendvicsek készülnek a be­mutató alkalmából. A fősza­kácsnő a bemutatón szakmai tanácsokkal is ellátja a házi­asszonyokat, az érdeklődők minden konyhaművészettel kapcsolatos kérdésére vála­szol. A bemutatón a részvétel díjtalan. Bejárat a művelődé­si otthon Bocskai utcai ajta­ján. A hidegtálakat a helyszínen kisorsolják. Egy sorsjegy ára három forint. próbákat, és tárgyaljuk meg ügyes-bajos dolgainkat. Hagyományok nyomában Mivel a tanácselnöktől hal­lottuk, hogy Űriban még ele­venen élnek az érdekes nép­szokások, hagyományok, elin­dultunk egy kis „felfedező út­ra”. Találomra toppantunk be a Sárközi-család takaros por­tájára. Egy tenyérnyi kamrá­ban találkoztunk a ház asszo­nyával, aki éppen a barnállá házicipót húzta ki sütőlapáttal a kemencéből. Mindez a gazd- asszony hagyományos népvi­seletével együtt, ritka és érde­kes látvány volt számunkra. Ám igen meglepődtünk, ami­kor az udvaron egy vajszínű Skodát pillantottunk meg. Sárközi nénivel a szobába lép­ve ezek után már nem cso­dálkoztunk azon, hogy süppe­dő fotelek, rekamié, nagy kép­ernyős tv, s a legújabb típusú lemezjátszó fogadott bennün­ket. A háziasszony sok ráncú szoknyájában otthonosan moz­gott a korszerűen berendezett szobában. — Csodálkoznak, ugye, hogy én még a régi népviseletben járok. De, tudják, megmondom őszintén, tetszik nekem az, hogy amikor Pesten végigme­gyek a Duna-parton, az em­berek kíváncsian fordulnak meg utánam. A gyerekek, meg az unokáim, persze már nem ezt a viseletét hordják. A kisunokám óvodába jár és nagyon szépen énekel. Ügy látjuk, tehetséges, és nagyon jó lenne, ha tanulhatna vala­milyen hangszeren. Sokszor látjuk a tv-ben, hogy az or­szág kis községeiben is van már zenei oktatás. Jó lenne, ha Űriban is megpróbálkoz­nának ezzel. Valamikor én is nagyon szépen énekeltem, de abban az időben a kapanyél és az eke szarva helyettesítet­te a gitárt. Szeretném, ha az én kisunokám felnőtt korában nem ilyenekre emlékezne. Luca-napja Néhány házzal arrébb, Köbl Jánoséknál „gyilkosság” tör­tént. Az „áldozat” már ott gő­zölög az asztalon, szalonna, karaj és egyéb húsféleség for­májában. Mivel a munka ne­hezén már túl vannak, János bácsi szakít annyi időt, hogy egy érdekes történetet mesél­jen nekünk régmúlt idők em­lékeiből. Mivel éppen Luca- napja volt, amikor ott jár­tunk, ez a téma került po­rondra. — Fiatal koromban még Űriban is sokan rebesgették, hogy boszorkányok így, meg úgy. Engem is fúrt a kíváncsi­ság, és kezembe vettem a szer­számot. A legenda szerint ugyanis az, aki erre a napra elkészíti a Luca székét, meg­látja a boszorkányt. El is ké­szültem vele Luca-napjára. Mákot öntöttem a zsebembe — mert hogy azt mondták, ezt így kell — és kiálltam vele éjfélkor a templom elé. Eljöt­tek velem a barátaim is, vagy tizen, botokkal felfegyverkez­ve. És vártuk, vártuk a bo­szorkányt ... Hát persze, nem jött senki. Azért a Luca-napját a mai fiatalok is számon tartják még. Találkoztunk Űriban olyan fiúkkal, lányokkal, akik szorgalmasan gyártották a „Luca-cédulákat”. Mert ugye, ha nem is hisznek a baboná­ban, azért sok tréfának, neve­tésnek lehet a forrása, melyik fiú vagy leány neve marad az utolsó cédulán. A babona sze­rint ugyanis ő lesz a jövendő­beli férj vagy feleség. Baky László TÉLI PORTRÉ Foto: P. I. NKRLEGEN a Vecsési VÍZÉP csapata ■i. Az elégedettség relatív. Min­denhol más és más. Ha vala­melyik csapatnál elégedettek a bennmaradásért, az nem jelen­ti azt, hogy egy baj nők jelölt — de csak jelölt — háza táján is elégedettek ugyanezért. Nyil­ván a mérce különféle. A vecsésiek ugyan nem le­vertek éppen, de nem is örül­nek. Mert mi is történt? Re­konstruáljuk dióhéjban az idényt. A nyitányt nagy várakozás előzte meg. Kíváncsiak vol­tunk, hogy tulajdonképpen mi­re is képes a csapat. Képes volt nagy -eredményekre: az első tíz forduló után veretle­nül, tizenhét ponttal a máso­dik helyen álltak, rosszabb gólaránnyal. És következett az Ikarus elleni mérkőzés ... Tény, hogy Pián játékvezető két óriási hibája már az ele­jén nyilvánvalóvá tette, hogy ezt a meccset már nem nyer­hetjük meg. De az egy pont Nógrádi lábában volt. Sajnos, „benne maradt”... Örök ta­lány: mi lett volna akkor, ha nem vesztünk? Hogy ez miért lényeges? Mert ezután pár nappal már hallani lehetett ilyen megállapításokat, hogy: „Nem érdemes bajnokságot nyerni”. „Nem bírnánk el a magasabb osztály magasabb anyagi és erkölcsi követelmé­nyeit”. Nem tudom, mit érezhették a játékosok? Ilyeneket addig nem lehetett hallani. És ami még sajnálatosabb: ezeket a megállapításokat a vecsési sportvezetők és játékosok tet­ték. Tény marad az is, hogy ezek után — különösen ősszel — a Coubertin-elv érvénye­sült a vecsési futballisták já­tékfelfogásában: nem a he­lyezés, hanem a részvétel a fontos!... Október 6-a előtt és 6-án forrt Vecsés sportélete. Ek­kor került sor a kézilabdás VIZÉP—Bem SE és a focis VIZÉP—Ikarus rangadóra. A hangulatot tovább fokozta, hogy mendemondák keringtek a futballmérkőzés előtt.., Szinte 180 fokos ellentétben volt egymással a két mérkő­zés. A kézilabdásokon látszott az akarás, a győzni vágyás, látszott rajtuk, hogy bajnokok akarnak lenni, és ez volt, ami a közönséget is tűzbe hozta. A labdarúgómeccsen először vá­rakoztak a nézők, várták a lelkesedést, a tüzet a csapat­nál, de ehelyett lagymatag, ál- mosító „rangadót” szenvedhet­tek végig. És szomorúan vehet­ték észre, hogy a mendemon­dáknak jogos alapjuk is le­het ... Az utolsó két hazai mérkő­zésre is — bár rossz volt az idő sokan kijöttek. Meg kell mondanom, hogy néha sajnál­tam a vecsési játékosokat. A közönség, látva a játékukat, az ellenfélnek drukkolt, és kine­vették saját játékosaikat (!), akiket nemrégen még annyira dicsértek. Nem tudom, mit érezhették a játékosok bent, a zöld füvön, de hogy nem cse­réltem volna velük, ez biztos. Szalontai János (Folytatjuk) Hot jártak a maglódi természetbarátok? JÖVŐ NYÁRON: RÚMÁBA, NÁPOLYBA A maglódi KSK a labdarú­gó szakosztályon kívül még egy szakosztállyal rendelke­zik: a természetbarátokkal. Ezen a szakosztályon belül motorosok, autósok és gyalog- túrázók találják meg szórako­zási lehetőségeiket. A szakosztály három éve alakult, s 60—80 állandó tag­gal dolgozik. Igen szép sike­reket, élményekben gazdag három esztendőt mondhatnak magukénak. Hazánk természe­ti és történelmi helyeinek megismerésén kívül jártak Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Romániában, Bulgá­riában, Jugoszláviában és leg­utóbb a Német Demokratikus Köztársaságba látogattak, a meisseni autó-motorklub meg­hívására. A többi túráról is sok-sok érdekes élményük van, de leg­szívesebben erre a legutóbbi­ra emlékeznek a maglódi ter­mészetbarátok. A meisseni autó-motorklub tagjai olyan vendégszerető fo­gadtatásban részesítették a maglódi motorosokat, hogy va­lamennyiük feje azon fő most, mivel is viszonozzák tavasszal, mint vendéglátók, a meisse- niek kedvességét. A magló- diakat elvitték Albrechts- burg várába, majd a világhírű meisseni porcelánmúzeumba látogattak, eljutottak Drezdá­ba is, megcsodálták a Zwin- ger-képtárat, majd a Szász- Svájc természeti szépségeiben gyönyörködhettek. A felejthetetlen túra tábor­tűzzel és magyaros szalonna­sütéssel ért véget. Útban ha­zafelé a maglódi motorosok Csehszlovákiában megtekintet­ték a Mocoba (mostoha) cseppkőbarlangot. A motorosok számos hazai túrán kívül, mintegy 20 ezer kilométert motoroztak együtt. Ezek az utazások összeková­csolták őket, jó barátok let­tek, olyannyira, hogy egymás gondolatát is ismerik^ A szak­osztály új távlatokat nyitott meg az egyszerű maglódi munkásemberek előtt, nagy­szerű szórakozást nyújtva, fe­lejthetetlen élményekkel gaz­dagította tagjainak ismereteit. Mindez Sós Gyula szakosztály- vezető, ifjú Holbis József, a szakosztály gazdasági vezető­jének, Fejes István szakosz­tályvezetőségi tagnak jó mun­káját dicséri. A szakosztály ülései most télen is rendszeresek, ilyen­kor készítik elő a nyári túrá­kat. Jövő nyáron Olaszor­szágba készülnek: Rómába, Nápolyba. A sportkör elnöksé­ge lehetőségeihez mérten min­den támogatást megad a ter­mészetbarátoknak. A legna­gyobb fájó pont azonban: a természetbarátoknak nincs klubhelyiségük — pedig meg­érdemelnék. K. K. MAI MŰSOR Mozik Monor: Találkozás a minaretben. Vecsés első előadáson: Stan és Pan a nagy nevettet ők. Utána: A mé­hek völgye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom