Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

est megyéi hírlap küiönkiao/Ssa XII. ÉVFOLYAM, 389. SZÁM 1968. DECEMBER 10., KEDD Bolgár vendégek Vácott Lukács Ferenc tanácselnök a város fejlődéséről tájékoztatta a testvérország küldöttségét Vasárnap délelőtt tíz óra után gépkocsik gördültek a városi tanács főtéri épülete elé. Az arra sétálók érdeklődve fi­gyelték: mi zavarja meg a munkaszüneti nap csendjét; kik látogatnak az ódon épü­letbe, pihenőnapon? Fent, az emeleti végrehajtó bizottsági terem kellemes melegében Lukács Ferenc ta­nácselnök, Arany István vb- titkár és Hajas József mér­nök, a végrehajtó bizottság tagja, fogadta a messziről érkezett kedves vendégeket. Bulgáriából érkezett a négy­tagú küldöttség és Magyar- országon való tartózkodásuk harmadik napján ellátogat­tak a Dunakanyar ipari vá­rosába. Petko Hristov Kan­osén főosztályvezető, Georgi Assenov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának közigazgatási osz­tálya munkatársa, valamint Ivan Petkov és Angel Ger­gőn megyei instruktorok vol­tak a delegáció tagjai. Ve­lük érkezett dr. Lukácsi Ró­bert, a Minisztertanács ta­nácsszervek osztályának mun­katársa, valamint dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács vb-elnöke. Az asztal mellett csakha­mar feloldódott a hivatalos hangulat, s baráti beszélge­tés, eszmecsere kezdődött. Lu­kács Ferenc elmondta, hogy Vác éppen aznap ünnepli felszabadulásának 24. évfor­dulóját. Az eltelt két évtized alatt több év­százados elmaradást kel­lett behozni a haladás, a történelem sok maradandó emlékét őrző vá­rosban. Részletes tájékoztatást adott a város közigazgatásáról. Ar­ról beszélt, hogy az egy kori virilisták he­lyén ma üzemi munkások, tsz-par asztok, értelmisé­giek ülnek, akik tanácsválasztás során kerülnek a város kis parla­mentjébe. Nagy érdeklődéssel hallgatták a vendégek, hogy tanácsunk mint él az új gaz­daságirányítási rendszer adta lehetőségekkel, miként se­gíti megvalósítani a kormány 15 esztendős lakásépítési prog­ramját, hogyan épül, szépül a Dunakanyar szép fekvésű városa. Ezután a bolgár vendégek kértek szót. Sorra kérdeztek iparról, kereskedelemről, köz­lekedésről. A három váci házigazda mindenre készsé­gesen válaszolt, majd Lukács elnök megajándékozta a ven­dégeket egy nagy méretű — a DCM-rőlx készült — fény­képpel, váci vonatkozású emléktárggyal és egy-egy Forte-gyártmányokat tartal­mazó csomaggal. A kocsisor legördült a Bar­tók Béla utcán a révállo­másra. Indult a menetrend- szerű déli járat, s a szigeti kikötőben búcsúztak el a ven­dégektől. Látogassanak el hozzánk, Szófiába! — hangzott a kedves invitá­lás, majd a vendégek elin­dultak útjuk következő ál­lomása: Visegrád felé. (papp) Kép: Gyimesi Vasárnap is bontották a régi épületeket Cj lakóházak az Elhurcoltak terén _ Bontás „felesben“ és célprémiumért December nyolcadikén so­kan sétáltak a Széchenyi utcá­ban és érdeklődéssel figyeltek egy magasba kígyózó, világos- szürke füstcsíkot. May Ká­roly, Cooper-regényekre em­lékeztető j eladásnak gondol­tuk mi is, de kiderült, hogy más okozta a szokatlan jelen­séget. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat központi háztömbjét bontották vasár­nap is. Ismeretes, a vállalat iroda­házként megkapta a Duna- parti, volt járási tanácsi szék­házat. Átköltözésük szakaszo­san történik, de a megürese­dett helyiségek táján azonnal megjelennek a csákányos bon- tóbrigádok. Vasárnap a déli csücskön levő ebédlőhelyiség és kultúr­terem került csákányok alá. Üzemi dolgozók, fegyőrök kezdték reggel hétkor a mun­kát, s csak néha álltak a fa­hulladékból rakott alkalmi máglya mellé — ennek füstje látszódott messziről —, hogy megmelegítsék kezüket. Ez a brigád hatezer forintos célpré­miumért vállalta ennek az épületrésznek a lebon­tását. Másutt „felesben” bontottak. Az ott kitermelt téglaanyag ötven százalékát elszállíthat­ják háztáji építkezésekhez. Az Április 4 téren a 2. házszámig bontották le az északi fron­tot. Itt KISZ-brigádok vállal­ták a munkát December 31 a végső ha­táridő. Eddig szeretnék átadni ezt a területet a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalatnak, mely 1969—70-ben itt egy 116 otthont magában foglaló új lakóháztömböt épít. A vendéglátóipar és az élel­miszer-kiskereskedelmi válla­lat raktárait is részben már kiürítették. Az épülettömbben lakók a Földvári téri új lakó­telepre költöznek. Az izraelita imaház gazdái elfogadták az itteni épület helyett a Dózsa György úton levő felsővárosi gazdakör épületét. Mint ismeretes, a háztartási bolt és a buszvégállomás közé is építenek egy négyszintes lakóháztömböt. A tanács igazgatási osztálya megbeszélést folytatott a 3-as és 5-ös számú házak megvéte­léről, a tulajdonosok kárpót­lásáról. A nógrádi, Vácott először dolgozó építőipari vállalat február végéig szeretné át­venni a teljes területet, hogy megkezdhesse az újabb csa­ládi otthonok építését. (P. r.) Ismeretterjesztés - télikabátban SZERENCSÉS VÁLASZ­TÁSA volt a C-telepi mun­kásszállás kulturális bizottsá­gának, hogy ismeretterjesztő előadássorozatába beiktatta a magyar népzenéről és nép- zenekutatóinkról szóló elő­adást, melyet az előadók öt­letesen gazdag élményt nyúj­tó kulturális estté bővítették. Bogányi Tibor és Marton Klára zeneiskolai tanárok jó­voltából és a filmösszeállí­tásból ismét kiderült, hogy az élő ismeretterjesztés olyan műfaj, amelynek van jövője, ha hozzáértő és hivatásszerető emberek végzik. Igaz ugyan, hogy a televízió forradalmasí­totta a hírközlést, segítségével tájékozottabbak az emberek, kulturális értékeinket a leg­eldugottabb pusztákba is el­juttatja. De a képernyő csak pótolni tudja az élő ismeret- terjesztést, helyettesíteni nem. A nézők ugyanis csak passzív Vadászat az Ispánon i. VACHARTVAN Az óriáskígyók földjén Molnár Gábor író, a Kalan­dok a brazíliai őserdőben; Az óriáskígyók földjén, Jaguáror­szágban és sok más könyv szerzője, december 13-án dél­után 6 órakor a váchartyáni művelődési ház nagytermében találkozik olvasóival. Könyv­kiállítás, könyvvásár és tom­bola egészíti ki a műsort. Molnár Gábor 1930-ban a Magyar Nemzeti Múzeum ex­pedíciójával Brazíliába ment, ahol izgalmas, halálveszélyek­kel teli kalandokat élt át, mi­közben értékes gyűjtést vég­zett a Nemzeti Múzeum szá­mára. Anyagi támogatást nem kapott, így vadbőrök, mérges­kígyók eladásából tartotta fenn magát, és fedezte a gyűj­tés költségeit. 1932-ben, egy robbanás következtében, mind­két szeme világát elvesztette. Hazajött, és több könyvben megírta élményeit. Művei a magyar olvasók legkedveltebb olvasmányai közé tartoznak. (u. i.) A tombolajáték nyertesei Négy héten keresztül min­den három-három darab lottó- és totószelvény mellé ingyen tombolajegyet adtak a Széche­nyi utcai lottóirodában. A múlt hét végén az OTP-fiókban húzták ki népes érdeklődősereg jelenlétében a következő nyer­tes szelvényeket: 777 029 (Videoton mini zseb­rádió), 792 463 (márkás kar­óra), 783144 (Lunapress vil­lany kávéfőző gép) és 780165 (villany hajszárító). A nyertes szelvényeket december 31-ig lehet bemutatni. Svájc utolsó gozmozdonya Egy aargaui vasúti szerel­vény Winterthurba vontatása Után búcsúünnepség keretében ^nyugalomba vonult” Svájc Utolsó gőzmozdonya, amelyet 1916-ban helyeztek üzembe. Ilyenek az öregek Hatvanöt nyugdíjasa van a Könnyűipari öntödének. A legöregebb Tacsek Lász­ióné hatvanhat éves és 1957-ben vonult nyugdíjba. „Legfiatalabb” nyugdíja­suk, Kajtor József mind­össze néhány hete köszönt el a gyártól. De nem örök­re. A gyár időnként vendé­gül látja őket, a legutóbbi összejövetelen negyvenha- tan jelentek meg. Arra kérték a gyár vezetőségét, engedélyezze, hogy időn­ként bejárjanak az üze­mekbe, szaktanácsokkal segíthessenek a fiatalab­baknak. Haszna származik ebből az öntödének is, szá­mukra pedig jó érzés tud­ni, hogy nem szakadtak el egykori munkahelyüktől, mellyel jóban-bajban any- nyira összeforrtak. (—ez) Haj tó vadászat, vaddisznóra. Mit tagadjam, amikor felaján­lották a lehetőséget, hogy fo­tós kollégámmal részt vehe- cünk rajta, elkapott az izga­lom. Közelről látni a menekü­lő vadat, hallani a kutyák csaholását, a hajtők messze- hangzó, vadat riasztó kiáltá­sait, és a vadászok vitáját, hogy ki sebezte meg, ki adta le a halálos lövést — még er­re soha nem volt lehetősé­gem. Hideg volt a reggel, metsző a szél, amikor a Börzsönyi Állami Erdőgazdaság terepjá­róján elindultunk a hegyekbe. Rétság, Drégelypalánk, Hont, azután még egy ideig a határ mellett vitt útunk, Parasa- pusztáig. Ott fordultunk rá az avartól, sártól síkos, terepjá­róktól felvert erdei útra, hogy felmenjünk a Baglyastetőre. Csúszik az autó, mély a sár, a kis GAZ jól gyűrkő- zik vele. Rövid idő alatt beérjük a német vadász­vendégeket, kísé­rőiket — a vadá­szat szervezőit — az erdőgazdaság vadászati felügye­lőjét, és a környék erdészeit. Jókor érkeztünk. Az első hajtás eredményét beszélik, széles gesztusokkal ma­gyarázzák, hol tört ki a vad, merre esett a lö­vés. Már zsigere- lik az első „áldo­zatot” — egy szarvastehenet. Azután a sorsolás következik. Ka­lapba rakják a lőállások számait. Kisorsolják, melyik vadász honnan vár a vadra, s ha mel­lé szegődik a vadászszerencse, honnan adja le a biztos lövést. Az erdő csendes, csak a szél duruzsol a vadászok fülébe, azon keresztül „szűrik ki” a vadak járását. Csendre intenek, és elindulunk az állások felé, fel az Ispánra. Mi, egy német orvossal és a királyréti erdé­Kinek kedvez a szerencse? König úr bizakodik... (Törnek felvételei) szét vezetőjével, Oszvald Já­nossal egy magaslest kapunk. Illetve... a doktor kölcsön­Melegen zsigerelik a szarvast adja vadászszékét — azon ku­porgok a les alatt. Trombita hangja szól a völgyben, fentről látjuk, amint egy nagy vadkan elhúz, kifelé a területről. — Megmenekült. Azután: hahó, haó, brrr, brrr... a legkülönbözőbb, vadat riasz­tó kiáltásokkal jönnek a haj­tők, felfelé. Egy őz szalad el a közelben, sebesen, mint a nyíl, messze a bozótban vadmala­cok. De kívül vannak a lőtá- volságon. Elmennek előttünk a hajtők is, ruhájukat megci- bálja a bozót, verik, kopog­tatják a fák törzsét, űzik a va­dat — a puskák elé. Néhány méterrel arrébb egy „kosárba” állunk be. Félkör­ben erős ágakat vertek a föld­be, gallyakkal fonták be. Ez védi a vadászt a hajtott v»d kétségbeesett támadásától. Négy vaddisznó húz el a köz­vetlen közelben — mire észbe­kapunk már ki is rohannak a képből, azután: dobhártya­repesztő durranások gyors egymásután — a doktor né­hány golyót utánuk ereszt. Vérnyom sehol, a vad bemene­kült sebével a sűrű erdőbe. Megszólal a trombita, lefúj­ja a hajtást. Gyülekezünk. A többiek nagyobb szerencsével jártak. Az ispáni hajtásban csupán két disznó esett zsák­mányul. Ebéd előtt még egyszer meg­hajtják az erdőt. Egy nagy ko­ca az eredmény. — Hol van a Csuti? Csuti nincs még itt — keresik a kis vadászkutyát, „akit" a minap megsebzett egy vad, de már ismét kint van az erdőn, be­varrt sebével. Csuti a patak­nál őriz egy disznót. Lóvá! indulnak érte ... még ebéd előtt (bányász) (Folytatjuk) szemlélői, hallgatói a képek­ben, szavakban terjesztett is­mereteknek. Feltámadó gon­dolataikra, kérdéseikre a tv előtt nem kaphatnak választ S valahogyan közvetlenebb, barátságosabb a légkör is, ha az élő ember, nemcsak „képi mása” ül a hallgatók előtt. ÍGY VOLT EZ a december 5-i C-telepi előadáson is. Nép­dalainkról, népdalgy űj tőinkről beszéltek az előadók, s zongo­rával, fuvolával, énekkel egé­szítették ki mondanivalóju­kat Felcsendültek legszebb népdalaink és népdalfeldol­gozásaink — a Cidrusfa leve­lestül, ágastul... a Csinálosi erdőn ... stb. Gazdag élményt nyújtott a három kisfilm is. Különösen megható volt az Erkel Fe­rencről, illetve a Himnusz születéséről szóló kisfilm. Er­kel zongora elé ül a bezárt szobában, előtte Kölcsey ver­se és megszólalnak a pozsonyi harangok. Az élmény hatásá­ra megszületik és felcsendül ujjai alatt a Himnusz. — Az utolsó filmkocka után tapsra ütődnek össze a tenyerek. , A TEREMBEN KŐMŰVE­SEK, ácsok, szerelők, segéd­munkások; feszült figyelem, kellemes atmoszféra és — dermesztő hideg. A kultúrbizottság, az elő­adók, rendezők megtettek mindent a sikerért, éppen csak a gondnokság — micsoda figyelmesség! — takarékosko­dott a fűtéssel. Az előadók télikabátban álltak a dobogó­ra. Egyik fuvolaszámnál Mar­ton Klára tanárnő kénytelen volt levetni a kabátját. Az egyik hallgató a szám végén felszólt a színpadra: — tessék felvenni a kabátot, mert meg­fázik! (Figyelmességet tanul­hatna tőle a gondnokság!) — Miért fizetjük a szállás- díjat. ha be sem fűtenek? — kérdezte egy hallgató. A KÉRDÉST a C-telep gondnokságához továbbítom. Kovács István MEGYEI T. l.VÍ EST A GOK FOGA tPÓÓHÁI Nagy Sándor megyei tanács­tag december 10-én délután 2 órakor a DCM irodaházában fogadóórát tart. Monostori István megyei ta­nácstag december 12-én a püs­pökszilágyi tanácsházán 16 órakor, december 14-én a kis- némedi tanácsházán délelőtt 9 órakor fogadja választóit. Darvasi Pálné országgyűlési képviselő és Gebora László megyei tanácstag december 13-án reggel 8 órától közös fo­gadóórát tart a szödligeti ta­nácsházán. Nemzetiségi est A Hazafias Népfront és a községi tanács december 14-én délután 6 órakor a püspök­hatvani művelődési otthon nagytermében magyar—szlo­vák baráti estet rendez. Az est keretében fellép a nagytarcsai szlovák művészegyüttes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom