Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

1968. DECEMBER 10., KEDD .{ Levél az ifjú kommunistákhoz Kik kapnak beruházási hiteleket az új esztendőben? Államsegély ui egyházaknak Mindenekelőtt nem is az anyagi oldala a legíigyeieinre- meitubb annak a határozatnak, amelyet legutóbbi ülésén ho­zott a Minisztertanács az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnöké­nek előterjesztése alapján. A határozat lényege, hogy a kor­mány további hat évig, 19<4. december 31-ig biztosítja a ma­gyarországi egyházaknak és egy házi elekezeteknek azt a személyi és dologi államse­gélyt, amelyet a húsz eszten­dővel ezelőtt megkötött egyez­ményben két évtizedre magára vállalt. Valójában még annál is többet, mert 1948-oan azt vállalta a kormányzat, hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő összeggel nyújt pénz­ügyi támogatást az egyhazak­nak. Erre a csökkentésre azon­ban egyetlen egyszer sem ke­rült sor. Nem lebecsülendő természe­tesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez. Ebből jut a papok és más egyházi sze­mélyek ~ alkalmazotti fizetésé­nek kiegészítésére, jut a kü­lönféle egyházi tulajdonban levő intézmények fenntartá­sára. Nyilvánvalóan senki nem gondolhat arra, hogy ez a tá­mogatás a legcsekeiyebb mér­tékben is valamiféle ideológiai megalkuvásból fakad. Más a világnézeti, az elvi különböző­ség, vagy akár a harc az idea­lista, a vallásos felfogással szemben a meggyőzés, a felvi­lágosítás eszközeivel — és me­gint más az együttműködés az egyházakkal, valamint a hívő, de a szocialista haza erősítésén fáradozó magyar állampolgá­rokkal. Sem az egyikről, sem a má­sikról nem mondhatunk le. Nem torpanhatunk meg kétes meggondolásokból a világné­zeti küzdelem pástján, de nem is utasíthatjuk vissza a vallásos meggyőződésű embe­reknek nemcsak kézfogásra, de együttes munkára kinyúj­tott segítőkész kezét. Alkotó eleme ez is a mindjobban for­málódó, tömörülő nemzeti egy­ségnek. Sokszor leírt igazság, hogy a szocializmus nemcsak a marxistáknak jelent előnyö­sebb, jobb életet, hanem min­denkinek — vallásra, világné­zetre, fajra, nemre való kü­lönbség nélkül —, aki ebben a hazában tudásához mérten dolgozik is érte. Megnyugtató, hogy a ma­gyarországi egyházak vezetői­nek és a hívőknek többsége ma már ezt ugyanígy gondolja és tudja. Megmutatkozott ez azokból a megnyilatkozásokból is, amelyek a magyar kato­likus püspöki kar, vagy a pro­testáns egyházak vezetőitől el­hangzottak a napokban, az ál­lam és az egyház közötti egyezmény huszadik évfordu­lója alkalmából. A két évtizeddel ezelőtti egyezmény megújításában, megerősítésében és a kormány méltányos anyagi döntésében így tehát jóleső tapasztalato­kon alapuló kölcsönös bizalom nyilvánul meg. Az egyházak tagjai meggyőződhettek róla, hogy a szocialista társadalmi rend biztosítja — anyagi tá- , mogatással is — az egyházak működését, hogy őszinte érzé­sektől vezettetve dolgozzunk együtt a békéért, a jólétért, a kormány programjában meg­határozott feladatok sikeréért. L. Z. A KISZ Központi Bizottsá­ga és az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti In­tézete történelmi emlékülést rendez december 10—12. kö­zött a KIMSZ megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmá­ból. Decemberben háromnapos ülésszakot tart a KISZ Központi Bizottsága: 27-én és 28-án mozgalmi ten­nivalókkal foglalkozik, majd december 29-én a Parlament kongresszusi termében ünnepi kibővített üléssel emlékezik meg a kommunista ifjúsági mozgalom 50. születésnapjá­ról. Ezen az eseményen ott lesznek valamennyi országrész ifjú kommunistáinak küldöt­tei is. A KISZ Központi Bizottsá­ga a magyar kommunista if­júsági mozgalom közelgő öt­venedik születésnapja alkal­mából levelét intézett az ifjú kommunisták csaknem 800 ez­res táborához. A levél, ame­lyet minden alapszervezetben felolvasnak a jubileumot kö­szöntő ünnepi taggyűléseken, a KIMSZ megalakulásától napjainkig felidézi az el­múlt fél évszázad harcait, a fiatalok jogaiért, emberibb életéért vívott küzdelem ki­emelkedő eredményeit. Tisz­telettel adózik a hősöknek, s arra szólítja fel a fiatalokat, bizonyítsák tettekkel, hogy méltó örökösei apáik életmű- I vének. Csütörtökön mezőgazdasági szakember-találkozó és agráregyesületi közgyűlés Nagyszabású mezőgazdasági szakember-találkozót és egye­sületi közgyűlést rendez de­cember 12-én csütörtökön, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szerve­zete és a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. A tanácsko­záson, amelyet a megyei ta­nács nagytermében tarta­nak, előadást tart dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Ezt követően kerül sor az Agrártudományi Egye­sület megyei szervezetének beszámolójára, majd a vitára, a kitüntetések és jutalmak át­adására. Délután a részvevők megtekintik az Országos Filharmónia Mezőgazdasági Műsorszolgálatának mintaelő­adását. A vállalati beruházások pénzügyi fedezete több for­rásból — fejlesztési alapból, az állami hozzájárulásból, a be­ruházási hitelből — tevődik össze. A hitel megnövekedett szerepére utal, hogy a vállala­tok, a szövetkezeti gazdaságok és a tanácsok 1968-ban több mint 7 milliárd forint beruhá­zási hitelt vettek igénybe; a népgazdaság összes beruházá­sainak több mint 10 %-át a vál­lalati beruházásoknak pedig csaknem egyharmadát beruhá­zási hitelből finanszírozták A jövő esztendőben az idei­vel nagyjából azonos összegű beruházási hitel folyósítására lesz lehetőség. A több mint 7 milliárdos hitelkeretből mint­egy 2 milliárdot a szövetkeze­tek és a tanácsok vehetnek igénybe, míg a népgazdaság különböző ágaiban az állami vállalatok mintegy 5,5 mil­liárd forintot. Az új beruházá­sok hitellehetőségei azonban szűkösek, mert az 1969. évi hitelkeret jelentős részét lekö­tik a meglevő hitelszerződések és a folyamatban levő beruhá­zások 1969. évi szükségletei. Új feltételek Az 1969. január 1-től érvé­nyes hitelpolitikai irányelvek a gyorsan megtérülő beruházá­sok hiteltámogatását helyezik előtérbe. Ennek megfelelően a hitelkeret — legnagyobb téte­lét a középlejáratú beruházási hitelek alkotják, amelyeknek feltételei — 36 hónapos lejárat és 8 százalékos kamat — vál­tozatlanok. A hitelversenyben azonban azok a vállalatok lesznek az esélyesebbek, ame­lyek rövidebb Időre kérik a hitelt, azaz gyorsabban tud­nák törleszteni. Megváltoznak a hosszú lejá­ratú hitelezés feltételei. Kezd­jük azzal, hogy a hitel lejárata nem a2 üzembe helyezés idő­pontjával kezdődik, hanem az első kölcsönrészlet folyósításá­val. Nem kevésbé fontos az a változás, hogy 1969-ben hosz- szú lejáratú beruházási hitelt csak a Hitelpolitikai Irányel­vekben preferált — kedvez­ményezett — célokra lehet nyújtani. A kedvezményezett és ki­emelt célok — a lejárat és a kamat mértéke szempontjából — négy csoportot alkotnak. Nyolcéves lejárattal és 6 szá­zalékos kedvezményes kamat­tal lehet hosszú lejáratú hitelt nyújtani az éíetbiztonsági szempontból halaszthatatlan, a szociális ellátást javító, a jó­léti intézményeket fejlesztő beruházásokhoz. Tízéves lejá­rattal és 7 százalékos kamattal engedélyezhető hitel egyebek között mezőgazdasági termé­kek tárolásához szükséges hű­tőtárolók, valamint manipulá-. ciók létesítéséhez. Tízéves le­járatra, 6 százalékos kedvez­ményes kamattal nyújtható hosszú lejáratú hitel a vidéki iparfejlesztést szolgáló beru­házásokhoz. ha azok a kijelölt területeken valósulnak meg. Ugyanezek a feltételek érvé­nyesek a gáz- és az olajfel­használást növelő, a lakossági javításszolgáltatást és a sütő­ipar fejlesztését előmozdító be­ruházásokra. Tizenkét éves le­járatra és 6 százalékos ked­vezményes kamattal nyújtható hitel mindazokhoz a beruházá­sokhoz, amelyek az ország fi­zetési mérlegét javítják. Mit várhat a mezőgazdaság A mezőgazdasági üzemek ugyancsak közép, és hosszú lejáratú hiteleket vehetnek igénybe. A hitelezés alapvető feltételei: a közép lejáratú hi­telek futamideje 48 hónap, míg a hosszú lejáratú hitele­ké 5 évtől 15 évig terjed. A hitelek kamata az eddigi 3 százalékról 1969-ben 5 száza­lékra növekszik. A lejárat a mezőgazdaságban is az első kölcsönrészlet folyósításával kezdődik. A beruházási hite­lekkel a mezőgazdaságban a folyamatban levő beruházások befejezését, terméktárolók lé­tesítését, a hústermelés növe­lése érdekében a szarvasmar­ha- és sertésférőhelyek építé­sét kívánják a bankok elősegí­teni. Elsősorban azok a ter­melőszövetkezetek számíthat­nak hitelengedélyezésre, ame­lyek saját forrásaik bevonásá­val a beruházások gyors meg­térülését biztosítják. Mivel a kedvezőtlen adottságú gazda­ságok nem versenyezhetnek a tehetősebbekkel, számukra a hitelkeret elkülönített össze­get tart fenn. Kétségtelen, hogy a beruhá­zási hitelpolitika a vállalatok számára nem ígér hitelbősé­get, hisz a hitelkeret nem nő jelentősen, a hitelnyújtás fel­tételei pedig szigorúbbak. A Beruházási Bank felmé­rése szerint a népgazdaság ál­lami szektorában a vállalatok 1969-ben több mint 30 száza­lékkal kívánják' növelni a beruházásokat. Ha figyelembe vesszük, hogy 1969-ben a köz­ponti és a vállalati beruházá­sok aránya kb. azonos lesz, nyilvánvaló, hogy a vállalati tervek valóra váltása tovább Most jelent meg A Rókus- kórház története, de nem ke­rült könyvárusi forgalomba. A régi Rókus, a mai Pest me­gyei Semmelweis Kórház leg­inkább csak szakemberekhez juttatja eL Szerzője, dr. Hollán Henrik, már nem volt fiatal orvos, amikor 1927-ben átlépte a kór­ház kapuját A fővárosi köz­kórházak igazgatóságához ak­kor nevezték ki főorvos-tit­kárnak. 1952-ben, amikor ez az egészségügyi intézmény, a főváros központi kórháza, Pest megye vezető kórháza lett, ott maradt, igazgató- helyettessé lépett elő. Ebből az állásból alig négy éve vonult nyugalomba, de továbbra sem szakadt el az öreg épülettől, amelyben majdnem egy em­beröltőn át dolgozott. Túl nyolcvanadik életévén, azóta is naponta megjelenik a kór­házban, néhány jelentős el­lenőrző munkával bízták meg és emellett a legutóbbi időkig most megjelent könyve előké­szítésével is foglalkozott. Ren­dezte évtizedes kutatómunká­ja adatait, nagy gondossággal szövegezte mondanivalóját a kórház építésének előzmé­nyeiről és múltjáról, 1798-ban történt megnyitásától 1958-ig. Betegek és szegények Tulajdonképpen száraz tár­gyilagossággal beszéli el a kórház történetét és csak né­hol fűzi hozzá egy-egy adathoz személyes véleményét. Pél­dául: * „Szörnyű és szánakozás néz­ni, miként kelletik a’ szeren­csétlen szegény betegeknek az alig eléggé való, félig megrot­hadt szalmán, az anélkül-is szoros szobának szegleteiben, a bé-ferteztetett szoba-palló­ján elsenyvednie.” Idézi dr. Haffner Mihály: „Szab. kir. Pesth városának fel esküit Test-Orvosa”, az új városi kórház építését sürgető, 175 esztendeje kelt elaborátru- mából és nem is lenne orvos a történet írója, ha megjegy­zés nélkül hagyná ezeket a sorokat: „Elképzelhető — írja Hol­lán —, hogy az ilyen állapot miatt sepszis, orbánc és egyéb fertőző bajok sűrűn szedték áldozataikat. A kórházi beteg- ellátásnak ez a módja is mu­tatja azt, hogy a kor társadal­mi rendszere a nyomorgó nép egészségügyével vajmi keveset törődött.” A közel harmincezer lakost számláló Pest város r£gi pol­gári kórházában almon is csu­pán hetven-nyolcvan beteg fért el. A kórház és az elhagyott aggok menedéke, a szegényház abban az időben összefüggött, csak egyazon épületben tudták elképzelni. A ma is álló Ró- kus-kápolna mellett a Magyar élezné a beruházási piac fe­szültségeit. A kamatok alakulása Nem véletlen, hogy a hitel- politika — miközben a hitel- nyújtás feltételét szigorítja — egyidejűleg akkumulálásra ösztönzi a vállalatokat. 1969. január 1-től a betéti kamatok emelkednek, az eddigi 2,3, 3,5 és 4 százalékról 3—5—6—7 százalékra. A betéti kamatok a hosszabb lekötés esetében nőnek jelentősen. A bank másféltől két évig terjedő le­kötésnél 6, két éven túl pedig 7 százalékos betéti kamatot fi­zet, az utóbbi esetben a betét hozama eléri a hosszú lejára­tú beruházási hitelekre előírt jövedelmezőségi minimum szintjét. (100 forint befekte­tésre 7 forint jövedelem.) A , mezőgazdasági üzemek és a tanácsok betétei után a bank alacsonyabb kamatot fizet, ennek maximuma 5 százalék. I G. I. Királyi Udvari Kamara hoz­zájárulásával erre a célra je­löltek ki telket. Semmi sem új a nap alatt Az idő tájt sem foghattak azonban hamarosan az építke­zésekhez, kiderül ez a könyv­ből. Bizony, csak 1781-ben in­dult meg a munka és újabb három év tellett bele, mire a nyolcvanágyas szegényház megépült. A kórházi részbe is belekezdtek, az viszont csak 17 év múlvá készült el, mert tizennégy esztendeig szünetelt a munka. A Helytartó Tanács ugyanis csak 1794-ben adta meg a többször módosított, megnagyobbított kórház ter­véhez az építési engedélyt. További két esztendő múlva aztán a régen abbahagyott építkezést újra megkezdték. Akkor azután a 228 ágyas kórház építése befejeződött. 1797-ben azonban még csak az épület állott, újabb esztendő kellett berendezéséhez és fel­szereléséhez. 1798. május 24-én végre megnyílt a kórház. Fennállása első évében 873 beteget ápoltak benne. Ter­mészetesen nem gyógyultak meg mind, 15,8 százalékuk, szám szerint 138 meghalt kö­zülük. Alig ötven évvel utóbb a gyorsan fejlődő város növek­vő lakosságának már szűk lett a kórház. Akkor épült a Rákóczi úti szárnya, majd még később ma a Corvin Áru­házra tekintő északi szárnya. A legszebb hagyomány Kezdettől fogva sok neves orvos működött a Rókus-kór- házban. Köztudott, hogy egye­temi tanári kinevezéséig itt dolgozott Semmelweis Ignác. De a pesti orvosegyetem első kórboncnoktanára, Arányi La­jos szintén. Aztán, már e szá­zad harmincas éveiben dr. Winternitz Arnold professzor, az agy- és idegsebészet hazai úttörője. S felsorolni is nehéz lenne, mennyi főorvos került ebből a kórházból egyetemi kated­rára, ugyanakkor egyetemi nyilvános, rendes tanárok kö­zül viszont többen a kórház egy-egy osztálya élére. Az el­sőrendű tudós orvosi gárda ma is híven őrzött régi hagyo­mánya ennek az öreg kórház­nak. Ezzel kapcsolatban em­lítésre feltétlenül érdemes adata a könyvnek, hogy dr. Kubányi Endre, aki 1938 óta vezeti a kórház II. sebészeti osztályát, 1935-ben szervezte meg hazánkban az első véradó központot. 1952. július elseje óta me­gyei vezető kórház a Rókus. Négy évvel utóbb vette fel egykori szülészfőorvosa, Sem­melweis nevét. Sz. E. t t • £ r | A felsogödi vasútállomás sorompó­id 1 I0IJV0.K. fának mindkét oldalán új fény- J J forrásokat szerelnek. Az erősebb világítás biztosabbá teszi az átkelést, ha szabad az út, s jobban láthatóvá a sorompót, ha éppen‘le van zárva. • Foto: Gárdos tünk a hűs habokba, minden olyan szép, kedves és nyugodt volt Tolbuhin | Dobrudzsa fővárosa, ötven- hatvanezer lakosú település. Vidékiesen egyszerű, bájos és kedves. Hamar megszerettük a várost és benne az embere­ket. Itt volt a főhadiszállásunk egy teljes hónapon át. Innét indultunk mindenhová és ide tértünk vissza. Egy hónap külföldön? Hadi­fogságban borzalmas, hosszú évnek tűnő idő, és ott is, ahol nem szívesen látnak bennün­ket. Bulgáriában szempillan­tásnak tűnt. Házigazdáink értették a módját, csak akkor voltak ve­lünk, ha arra szükség volt, vagy mi kértük őket. De ak­kor is éreztük tapintatos, fi­gyelmes, mindenről gondosko­dó jelenlétüket, ha nélkülük voltunk, ha egyedül róttuk a «rfáros utcáit. Nem szervezték agyon a programot és nem szerveztek agyon bennünket. Első nap megmutatták a várost, érde­kességeit. nevezetességeit és praktikumait. Itt a fodrász, a szabó, a vendéglő, a .. Azután hoztak sport-, mozi- és szín­házműsort. válasszunk, dönt­sünk mi: mikor, h®vá kívá­nunk menni. Szállóban laktunk, a vidéki szálló náluk sem valami fé­nyes. Tiszta, kényelmes, de nem luxushotel. Hoztak rá­diót. magnót, termoszt, min­dent a szobánkba, hogy ne szenvedjünk hiányt, öt ma­gyar artista lakott velünk egy emeleten, esténként bejártunk a cirkuszba, megnéztük őket, gratuláltunk nekik, azután együtt barangoltunk a város­ban. Ha elfáradtunk, mind­annyian a mi szobánkba tér­tünk, és bontottuk, ettük a nagyon olcsó és nagyon finom bolgár halkonzerveket, csoko­ládét. , Kétszer éjszaka felmentünk és meglátogattuk a nyomdát is. A nyomda, elhanyagolt, ócska épületben, de csodálato- sap modern gépekkel dolgo­zott. Az igazgató meghatódott, mondták róla, hogy sohasem megy haza, amíg a lapból az első példány meg nem jelenik. Nagyon eredeti ember benyo­mását keltette, jó humorér­zékkel, nagy szaktudással és európai kultúrával. A harma­dik percben már viccet me­sélt, miközben mutogatta a legmodernebb szovjet, NDK-s, és nyugatnémet nyomdagépe­ket. Tíz perc múlva már tud­tuk róla, hogy imád kártyáz­ni, sakkozni, biliárdozni és nem tud veszíteni, gyerme­kien örül, ha nyer. Első alka­lommal azonnal meghívott bennünket a lakására. Másnap tisztességtudóan be­kopogtunk hozzájuk, két bol­gár újságíróval. Benn már ott ült az igazgató, a városi párt- bizottság agit.-proposa és még két nyomdász. Mi vidéki útról tértünk „haza” — a szállodát kihagytuk, egyenest idejöt­tünk. Már így is késtünk va­lamit. A nyomdász kisfia sza­kasztott apja, amolyan öt év körüli ebadta kölyke, kikapta kollégám kezéből az aktatás­kát és rendkívüli módon örült, hogy ilyen szép ajándékot ka­pott. Pedig abban csupán fog­kefe és törülköző volt. — Ne sajnáld, minek egy ilyen jó újságírónak aktatás­ka. Már otthon is akartam ne­ked mondani, hogy ehhez már csak a könyökvédő hiányzik és akkor beülhetsz a Nemzeti Bankba tisztviselőnek — ug­rattam kollégámat. Akkor a kisfiú engem tolt le, hogy mit hülyéskedek, miért nem beszélek rendesen, ahogy illik, vagyis bolgárul. Mindezt az apja fordította le nekünk, bár a helyzet ma­gától értetődő volt. Az igazga­tó felkapta a srácot és bevitte a másik szobába. Én a cukrot utánavittem, akkor mindent megbocsátott. A házigazda a kártyások szenvedélyes kézmozdulataival leosztotta a lapot, megkezdő­dött a kártyacsata, tulajdon­képpen fillérekben. Éjfélig játszottunk és már úgy ismer­tük egymást, mintha mi Tolbu- hinban, vagy ők a mi falunk­ban nőttek volna fel. Éjfélkor búcsúztunk, az igazgató sokat nyert, talán tíz lévát is és mindezt az agit.-propostól. Öröme határtalan volt. A búcsúnál dagadt képpel, han­gosan annyit mondott a párt* munkásnak: — Ave Caesar! És a pártmunkás stílszerűen válaszolt: — Morituri salutant! Szóval a halottak üdvözletét tolmácsolta, mert nagyon fájt a veszteség. A kollégám azon az éjszakán itt tanult meg kártyázni és nyert! (suha) (Folvtatiuk) A Rókus-kórház története KÖNYV A MEGYEI KÓRHÁZ MÚLTJÁRÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom