Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-10 / 289. szám
1968. DECEMBER 10., KEDD .{ Levél az ifjú kommunistákhoz Kik kapnak beruházási hiteleket az új esztendőben? Államsegély ui egyházaknak Mindenekelőtt nem is az anyagi oldala a legíigyeieinre- meitubb annak a határozatnak, amelyet legutóbbi ülésén hozott a Minisztertanács az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. A határozat lényege, hogy a kormány további hat évig, 19<4. december 31-ig biztosítja a magyarországi egyházaknak és egy házi elekezeteknek azt a személyi és dologi államsegélyt, amelyet a húsz esztendővel ezelőtt megkötött egyezményben két évtizedre magára vállalt. Valójában még annál is többet, mert 1948-oan azt vállalta a kormányzat, hogy ötévenként, 25 százalékkal csökkenő összeggel nyújt pénzügyi támogatást az egyhazaknak. Erre a csökkentésre azonban egyetlen egyszer sem került sor. Nem lebecsülendő természetesen maga az összeg sem. Évi 68 millió forint ez. Ebből jut a papok és más egyházi személyek ~ alkalmazotti fizetésének kiegészítésére, jut a különféle egyházi tulajdonban levő intézmények fenntartására. Nyilvánvalóan senki nem gondolhat arra, hogy ez a támogatás a legcsekeiyebb mértékben is valamiféle ideológiai megalkuvásból fakad. Más a világnézeti, az elvi különbözőség, vagy akár a harc az idealista, a vallásos felfogással szemben a meggyőzés, a felvilágosítás eszközeivel — és megint más az együttműködés az egyházakkal, valamint a hívő, de a szocialista haza erősítésén fáradozó magyar állampolgárokkal. Sem az egyikről, sem a másikról nem mondhatunk le. Nem torpanhatunk meg kétes meggondolásokból a világnézeti küzdelem pástján, de nem is utasíthatjuk vissza a vallásos meggyőződésű embereknek nemcsak kézfogásra, de együttes munkára kinyújtott segítőkész kezét. Alkotó eleme ez is a mindjobban formálódó, tömörülő nemzeti egységnek. Sokszor leírt igazság, hogy a szocializmus nemcsak a marxistáknak jelent előnyösebb, jobb életet, hanem mindenkinek — vallásra, világnézetre, fajra, nemre való különbség nélkül —, aki ebben a hazában tudásához mérten dolgozik is érte. Megnyugtató, hogy a magyarországi egyházak vezetőinek és a hívőknek többsége ma már ezt ugyanígy gondolja és tudja. Megmutatkozott ez azokból a megnyilatkozásokból is, amelyek a magyar katolikus püspöki kar, vagy a protestáns egyházak vezetőitől elhangzottak a napokban, az állam és az egyház közötti egyezmény huszadik évfordulója alkalmából. A két évtizeddel ezelőtti egyezmény megújításában, megerősítésében és a kormány méltányos anyagi döntésében így tehát jóleső tapasztalatokon alapuló kölcsönös bizalom nyilvánul meg. Az egyházak tagjai meggyőződhettek róla, hogy a szocialista társadalmi rend biztosítja — anyagi tá- , mogatással is — az egyházak működését, hogy őszinte érzésektől vezettetve dolgozzunk együtt a békéért, a jólétért, a kormány programjában meghatározott feladatok sikeréért. L. Z. A KISZ Központi Bizottsága és az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete történelmi emlékülést rendez december 10—12. között a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Decemberben háromnapos ülésszakot tart a KISZ Központi Bizottsága: 27-én és 28-án mozgalmi tennivalókkal foglalkozik, majd december 29-én a Parlament kongresszusi termében ünnepi kibővített üléssel emlékezik meg a kommunista ifjúsági mozgalom 50. születésnapjáról. Ezen az eseményen ott lesznek valamennyi országrész ifjú kommunistáinak küldöttei is. A KISZ Központi Bizottsága a magyar kommunista ifjúsági mozgalom közelgő ötvenedik születésnapja alkalmából levelét intézett az ifjú kommunisták csaknem 800 ezres táborához. A levél, amelyet minden alapszervezetben felolvasnak a jubileumot köszöntő ünnepi taggyűléseken, a KIMSZ megalakulásától napjainkig felidézi az elmúlt fél évszázad harcait, a fiatalok jogaiért, emberibb életéért vívott küzdelem kiemelkedő eredményeit. Tisztelettel adózik a hősöknek, s arra szólítja fel a fiatalokat, bizonyítsák tettekkel, hogy méltó örökösei apáik életmű- I vének. Csütörtökön mezőgazdasági szakember-találkozó és agráregyesületi közgyűlés Nagyszabású mezőgazdasági szakember-találkozót és egyesületi közgyűlést rendez december 12-én csütörtökön, a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete és a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A tanácskozáson, amelyet a megyei tanács nagytermében tartanak, előadást tart dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Ezt követően kerül sor az Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének beszámolójára, majd a vitára, a kitüntetések és jutalmak átadására. Délután a részvevők megtekintik az Országos Filharmónia Mezőgazdasági Műsorszolgálatának mintaelőadását. A vállalati beruházások pénzügyi fedezete több forrásból — fejlesztési alapból, az állami hozzájárulásból, a beruházási hitelből — tevődik össze. A hitel megnövekedett szerepére utal, hogy a vállalatok, a szövetkezeti gazdaságok és a tanácsok 1968-ban több mint 7 milliárd forint beruházási hitelt vettek igénybe; a népgazdaság összes beruházásainak több mint 10 %-át a vállalati beruházásoknak pedig csaknem egyharmadát beruházási hitelből finanszírozták A jövő esztendőben az ideivel nagyjából azonos összegű beruházási hitel folyósítására lesz lehetőség. A több mint 7 milliárdos hitelkeretből mintegy 2 milliárdot a szövetkezetek és a tanácsok vehetnek igénybe, míg a népgazdaság különböző ágaiban az állami vállalatok mintegy 5,5 milliárd forintot. Az új beruházások hitellehetőségei azonban szűkösek, mert az 1969. évi hitelkeret jelentős részét lekötik a meglevő hitelszerződések és a folyamatban levő beruházások 1969. évi szükségletei. Új feltételek Az 1969. január 1-től érvényes hitelpolitikai irányelvek a gyorsan megtérülő beruházások hiteltámogatását helyezik előtérbe. Ennek megfelelően a hitelkeret — legnagyobb tételét a középlejáratú beruházási hitelek alkotják, amelyeknek feltételei — 36 hónapos lejárat és 8 százalékos kamat — változatlanok. A hitelversenyben azonban azok a vállalatok lesznek az esélyesebbek, amelyek rövidebb Időre kérik a hitelt, azaz gyorsabban tudnák törleszteni. Megváltoznak a hosszú lejáratú hitelezés feltételei. Kezdjük azzal, hogy a hitel lejárata nem a2 üzembe helyezés időpontjával kezdődik, hanem az első kölcsönrészlet folyósításával. Nem kevésbé fontos az a változás, hogy 1969-ben hosz- szú lejáratú beruházási hitelt csak a Hitelpolitikai Irányelvekben preferált — kedvezményezett — célokra lehet nyújtani. A kedvezményezett és kiemelt célok — a lejárat és a kamat mértéke szempontjából — négy csoportot alkotnak. Nyolcéves lejárattal és 6 százalékos kedvezményes kamattal lehet hosszú lejáratú hitelt nyújtani az éíetbiztonsági szempontból halaszthatatlan, a szociális ellátást javító, a jóléti intézményeket fejlesztő beruházásokhoz. Tízéves lejárattal és 7 százalékos kamattal engedélyezhető hitel egyebek között mezőgazdasági termékek tárolásához szükséges hűtőtárolók, valamint manipulá-. ciók létesítéséhez. Tízéves lejáratra, 6 százalékos kedvezményes kamattal nyújtható hosszú lejáratú hitel a vidéki iparfejlesztést szolgáló beruházásokhoz. ha azok a kijelölt területeken valósulnak meg. Ugyanezek a feltételek érvényesek a gáz- és az olajfelhasználást növelő, a lakossági javításszolgáltatást és a sütőipar fejlesztését előmozdító beruházásokra. Tizenkét éves lejáratra és 6 százalékos kedvezményes kamattal nyújtható hitel mindazokhoz a beruházásokhoz, amelyek az ország fizetési mérlegét javítják. Mit várhat a mezőgazdaság A mezőgazdasági üzemek ugyancsak közép, és hosszú lejáratú hiteleket vehetnek igénybe. A hitelezés alapvető feltételei: a közép lejáratú hitelek futamideje 48 hónap, míg a hosszú lejáratú hiteleké 5 évtől 15 évig terjed. A hitelek kamata az eddigi 3 százalékról 1969-ben 5 százalékra növekszik. A lejárat a mezőgazdaságban is az első kölcsönrészlet folyósításával kezdődik. A beruházási hitelekkel a mezőgazdaságban a folyamatban levő beruházások befejezését, terméktárolók létesítését, a hústermelés növelése érdekében a szarvasmarha- és sertésférőhelyek építését kívánják a bankok elősegíteni. Elsősorban azok a termelőszövetkezetek számíthatnak hitelengedélyezésre, amelyek saját forrásaik bevonásával a beruházások gyors megtérülését biztosítják. Mivel a kedvezőtlen adottságú gazdaságok nem versenyezhetnek a tehetősebbekkel, számukra a hitelkeret elkülönített összeget tart fenn. Kétségtelen, hogy a beruházási hitelpolitika a vállalatok számára nem ígér hitelbőséget, hisz a hitelkeret nem nő jelentősen, a hitelnyújtás feltételei pedig szigorúbbak. A Beruházási Bank felmérése szerint a népgazdaság állami szektorában a vállalatok 1969-ben több mint 30 százalékkal kívánják' növelni a beruházásokat. Ha figyelembe vesszük, hogy 1969-ben a központi és a vállalati beruházások aránya kb. azonos lesz, nyilvánvaló, hogy a vállalati tervek valóra váltása tovább Most jelent meg A Rókus- kórház története, de nem került könyvárusi forgalomba. A régi Rókus, a mai Pest megyei Semmelweis Kórház leginkább csak szakemberekhez juttatja eL Szerzője, dr. Hollán Henrik, már nem volt fiatal orvos, amikor 1927-ben átlépte a kórház kapuját A fővárosi közkórházak igazgatóságához akkor nevezték ki főorvos-titkárnak. 1952-ben, amikor ez az egészségügyi intézmény, a főváros központi kórháza, Pest megye vezető kórháza lett, ott maradt, igazgató- helyettessé lépett elő. Ebből az állásból alig négy éve vonult nyugalomba, de továbbra sem szakadt el az öreg épülettől, amelyben majdnem egy emberöltőn át dolgozott. Túl nyolcvanadik életévén, azóta is naponta megjelenik a kórházban, néhány jelentős ellenőrző munkával bízták meg és emellett a legutóbbi időkig most megjelent könyve előkészítésével is foglalkozott. Rendezte évtizedes kutatómunkája adatait, nagy gondossággal szövegezte mondanivalóját a kórház építésének előzményeiről és múltjáról, 1798-ban történt megnyitásától 1958-ig. Betegek és szegények Tulajdonképpen száraz tárgyilagossággal beszéli el a kórház történetét és csak néhol fűzi hozzá egy-egy adathoz személyes véleményét. Például: * „Szörnyű és szánakozás nézni, miként kelletik a’ szerencsétlen szegény betegeknek az alig eléggé való, félig megrothadt szalmán, az anélkül-is szoros szobának szegleteiben, a bé-ferteztetett szoba-pallóján elsenyvednie.” Idézi dr. Haffner Mihály: „Szab. kir. Pesth városának fel esküit Test-Orvosa”, az új városi kórház építését sürgető, 175 esztendeje kelt elaborátru- mából és nem is lenne orvos a történet írója, ha megjegyzés nélkül hagyná ezeket a sorokat: „Elképzelhető — írja Hollán —, hogy az ilyen állapot miatt sepszis, orbánc és egyéb fertőző bajok sűrűn szedték áldozataikat. A kórházi beteg- ellátásnak ez a módja is mutatja azt, hogy a kor társadalmi rendszere a nyomorgó nép egészségügyével vajmi keveset törődött.” A közel harmincezer lakost számláló Pest város r£gi polgári kórházában almon is csupán hetven-nyolcvan beteg fért el. A kórház és az elhagyott aggok menedéke, a szegényház abban az időben összefüggött, csak egyazon épületben tudták elképzelni. A ma is álló Ró- kus-kápolna mellett a Magyar élezné a beruházási piac feszültségeit. A kamatok alakulása Nem véletlen, hogy a hitel- politika — miközben a hitel- nyújtás feltételét szigorítja — egyidejűleg akkumulálásra ösztönzi a vállalatokat. 1969. január 1-től a betéti kamatok emelkednek, az eddigi 2,3, 3,5 és 4 százalékról 3—5—6—7 százalékra. A betéti kamatok a hosszabb lekötés esetében nőnek jelentősen. A bank másféltől két évig terjedő lekötésnél 6, két éven túl pedig 7 százalékos betéti kamatot fizet, az utóbbi esetben a betét hozama eléri a hosszú lejáratú beruházási hitelekre előírt jövedelmezőségi minimum szintjét. (100 forint befektetésre 7 forint jövedelem.) A , mezőgazdasági üzemek és a tanácsok betétei után a bank alacsonyabb kamatot fizet, ennek maximuma 5 százalék. I G. I. Királyi Udvari Kamara hozzájárulásával erre a célra jelöltek ki telket. Semmi sem új a nap alatt Az idő tájt sem foghattak azonban hamarosan az építkezésekhez, kiderül ez a könyvből. Bizony, csak 1781-ben indult meg a munka és újabb három év tellett bele, mire a nyolcvanágyas szegényház megépült. A kórházi részbe is belekezdtek, az viszont csak 17 év múlvá készült el, mert tizennégy esztendeig szünetelt a munka. A Helytartó Tanács ugyanis csak 1794-ben adta meg a többször módosított, megnagyobbított kórház tervéhez az építési engedélyt. További két esztendő múlva aztán a régen abbahagyott építkezést újra megkezdték. Akkor azután a 228 ágyas kórház építése befejeződött. 1797-ben azonban még csak az épület állott, újabb esztendő kellett berendezéséhez és felszereléséhez. 1798. május 24-én végre megnyílt a kórház. Fennállása első évében 873 beteget ápoltak benne. Természetesen nem gyógyultak meg mind, 15,8 százalékuk, szám szerint 138 meghalt közülük. Alig ötven évvel utóbb a gyorsan fejlődő város növekvő lakosságának már szűk lett a kórház. Akkor épült a Rákóczi úti szárnya, majd még később ma a Corvin Áruházra tekintő északi szárnya. A legszebb hagyomány Kezdettől fogva sok neves orvos működött a Rókus-kór- házban. Köztudott, hogy egyetemi tanári kinevezéséig itt dolgozott Semmelweis Ignác. De a pesti orvosegyetem első kórboncnoktanára, Arányi Lajos szintén. Aztán, már e század harmincas éveiben dr. Winternitz Arnold professzor, az agy- és idegsebészet hazai úttörője. S felsorolni is nehéz lenne, mennyi főorvos került ebből a kórházból egyetemi katedrára, ugyanakkor egyetemi nyilvános, rendes tanárok közül viszont többen a kórház egy-egy osztálya élére. Az elsőrendű tudós orvosi gárda ma is híven őrzött régi hagyománya ennek az öreg kórháznak. Ezzel kapcsolatban említésre feltétlenül érdemes adata a könyvnek, hogy dr. Kubányi Endre, aki 1938 óta vezeti a kórház II. sebészeti osztályát, 1935-ben szervezte meg hazánkban az első véradó központot. 1952. július elseje óta megyei vezető kórház a Rókus. Négy évvel utóbb vette fel egykori szülészfőorvosa, Semmelweis nevét. Sz. E. t t • £ r | A felsogödi vasútállomás sorompóid 1 I0IJV0.K. fának mindkét oldalán új fény- J J forrásokat szerelnek. Az erősebb világítás biztosabbá teszi az átkelést, ha szabad az út, s jobban láthatóvá a sorompót, ha éppen‘le van zárva. • Foto: Gárdos tünk a hűs habokba, minden olyan szép, kedves és nyugodt volt Tolbuhin | Dobrudzsa fővárosa, ötven- hatvanezer lakosú település. Vidékiesen egyszerű, bájos és kedves. Hamar megszerettük a várost és benne az embereket. Itt volt a főhadiszállásunk egy teljes hónapon át. Innét indultunk mindenhová és ide tértünk vissza. Egy hónap külföldön? Hadifogságban borzalmas, hosszú évnek tűnő idő, és ott is, ahol nem szívesen látnak bennünket. Bulgáriában szempillantásnak tűnt. Házigazdáink értették a módját, csak akkor voltak velünk, ha arra szükség volt, vagy mi kértük őket. De akkor is éreztük tapintatos, figyelmes, mindenről gondoskodó jelenlétüket, ha nélkülük voltunk, ha egyedül róttuk a «rfáros utcáit. Nem szervezték agyon a programot és nem szerveztek agyon bennünket. Első nap megmutatták a várost, érdekességeit. nevezetességeit és praktikumait. Itt a fodrász, a szabó, a vendéglő, a .. Azután hoztak sport-, mozi- és színházműsort. válasszunk, döntsünk mi: mikor, h®vá kívánunk menni. Szállóban laktunk, a vidéki szálló náluk sem valami fényes. Tiszta, kényelmes, de nem luxushotel. Hoztak rádiót. magnót, termoszt, mindent a szobánkba, hogy ne szenvedjünk hiányt, öt magyar artista lakott velünk egy emeleten, esténként bejártunk a cirkuszba, megnéztük őket, gratuláltunk nekik, azután együtt barangoltunk a városban. Ha elfáradtunk, mindannyian a mi szobánkba tértünk, és bontottuk, ettük a nagyon olcsó és nagyon finom bolgár halkonzerveket, csokoládét. , Kétszer éjszaka felmentünk és meglátogattuk a nyomdát is. A nyomda, elhanyagolt, ócska épületben, de csodálato- sap modern gépekkel dolgozott. Az igazgató meghatódott, mondták róla, hogy sohasem megy haza, amíg a lapból az első példány meg nem jelenik. Nagyon eredeti ember benyomását keltette, jó humorérzékkel, nagy szaktudással és európai kultúrával. A harmadik percben már viccet mesélt, miközben mutogatta a legmodernebb szovjet, NDK-s, és nyugatnémet nyomdagépeket. Tíz perc múlva már tudtuk róla, hogy imád kártyázni, sakkozni, biliárdozni és nem tud veszíteni, gyermekien örül, ha nyer. Első alkalommal azonnal meghívott bennünket a lakására. Másnap tisztességtudóan bekopogtunk hozzájuk, két bolgár újságíróval. Benn már ott ült az igazgató, a városi párt- bizottság agit.-proposa és még két nyomdász. Mi vidéki útról tértünk „haza” — a szállodát kihagytuk, egyenest idejöttünk. Már így is késtünk valamit. A nyomdász kisfia szakasztott apja, amolyan öt év körüli ebadta kölyke, kikapta kollégám kezéből az aktatáskát és rendkívüli módon örült, hogy ilyen szép ajándékot kapott. Pedig abban csupán fogkefe és törülköző volt. — Ne sajnáld, minek egy ilyen jó újságírónak aktatáska. Már otthon is akartam neked mondani, hogy ehhez már csak a könyökvédő hiányzik és akkor beülhetsz a Nemzeti Bankba tisztviselőnek — ugrattam kollégámat. Akkor a kisfiú engem tolt le, hogy mit hülyéskedek, miért nem beszélek rendesen, ahogy illik, vagyis bolgárul. Mindezt az apja fordította le nekünk, bár a helyzet magától értetődő volt. Az igazgató felkapta a srácot és bevitte a másik szobába. Én a cukrot utánavittem, akkor mindent megbocsátott. A házigazda a kártyások szenvedélyes kézmozdulataival leosztotta a lapot, megkezdődött a kártyacsata, tulajdonképpen fillérekben. Éjfélig játszottunk és már úgy ismertük egymást, mintha mi Tolbu- hinban, vagy ők a mi falunkban nőttek volna fel. Éjfélkor búcsúztunk, az igazgató sokat nyert, talán tíz lévát is és mindezt az agit.-propostól. Öröme határtalan volt. A búcsúnál dagadt képpel, hangosan annyit mondott a párt* munkásnak: — Ave Caesar! És a pártmunkás stílszerűen válaszolt: — Morituri salutant! Szóval a halottak üdvözletét tolmácsolta, mert nagyon fájt a veszteség. A kollégám azon az éjszakán itt tanult meg kártyázni és nyert! (suha) (Folvtatiuk) A Rókus-kórház története KÖNYV A MEGYEI KÓRHÁZ MÚLTJÁRÓL
