Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-06 / 286. szám
J Már száz éve ,,öregiskola44 MEG HATMILLIÓ KELLENE A tápiósülyi általános iskola szülői munkaközössége teaestet rendezett. A tanári kar és a szülők kellemesen szórakoztak ez alkalommal. A tápiósápi Szilvi zenekar és dr. Székely Sámuel orosz szakos tanár gondoskodott a jó hangulatról. A tanár úr a felsőtagozatos nevelőtestületről írott rigmusával nevettette meg a megjelenteket. Ezen az estén búcsúztatták nyugdíjazása alkalmából Mészáros Istvánnét, ugyanakkor köszöntötték az iskola új nevelőjét, Molnár Istvánnét. Az új tanárnő Tápiósüly szülötte, és nagyon örül, hogy saját, falujában kapott állást. A tanárok és a szülők ugyan miről beszélgethettek ezen a teaesten? Legtöbbet természetesen a gyerekekről. A szülők elmondották, hogy sokat aggódnak esténként, különösen a szőlősiek, akiknek gyermekei két-három kilométert tesznek meg naponta, sötétben, amíg hazaérnek. Ugyanis villanyvilágítás csupán a vasúti sorompóig van. De nemcsak a sötétség miatt aggódnak, az utak is rendezetlenek arrafelé. Egy másik asztalnál arról folyik a szó, hogy bizony .jó lenne már, ha felépülne a siilyi központi iskola. Jelenleg öt helyen tanítanak, kettőben eléggé mostoha körülmények között. Az egyik iskola a temető szomszédságában áll, s az iskolával szemben építették fel nemrég a halottasházat... A másik iskolát mór vagy száz éve csak öregiskolának nevezik. A mestergerendákkal „ékesített” tantermekben, a rozoga falak között három osztály növendékei tanulnak. Az ablakok olyan kicsinyek, hogy a tantermekben — ilyenkor télen — már a déli órákban villanyt kell gyújtani. Az új iskola helyét évek óta kijelölték már. Kováts Géza iskolaigazgató is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Elmondotta a szülőknek, hogy már húsz éve kilincsel hiába ebben az ügyben. Pedig a szülők már 500 ezer forintnyi társadalmi munkát is felajánlottak. A Virágzó Tsz patronáló üzeme, a MOM félmillió forint támogatást ígért az új iskolához. Sajnos még hatmillió kellene... Krátky László M0H0D«71D£KI X. ÉVFOLYAM, 286. SZÄM 1968. DECEMBER 6., PÉNTEK Csévharaszti szélmalmok Játékgyár az asszonyoknak Csévharaszton mindenki úgy emlegeti: „a Kékesi-féle játéküzem”. Ezek után én valóban játéküzemet vártam — s hogy helyette mit találtam ... Szűk kis utcácskába fordult be kocsink, s a düledező épület, ahol megálltunk, , körül volt rakva deszkahulladékkal. Apró ablakok, vakolatlan fal, gépzúgás. Ez lenne a játéküzem? Bent is hasonló állapot foA járási tanács vb napirendjén: az ügyintézés, a közérdekű javaslatok Ma délelőtt fél kilenc órai kezdettel ülést tart a járási tanács végrehajtó bizottsága. Napirenden szerepel: elnöki beszámoló a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról, a két ülés között tett fontosabb intézkedésekről. A járási szakigazgatási szervek hatósági tevékenységének értékelése, az ügyintézés, az ügyfelekkel való foglalkozás tapasztalatai. Az egyéb ügyek tárgyalásakor dr. Zimányi Gyula vb-tit- kár tájékoztató jelentést tesz a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű javaslatok megvalósításáról. KÉTSZÁZ EVES TRADÍCIÓ Mézeskalácsot tessék! Frissen sült sütemények, félig kész keleti édességek kellemes, erős illata fűszerezi a kis műhely levegőjét. Az asztalon végig, hosszú léclapokon csizma formájú mézestészták sorakoznak, tetejükön fonalszerű díszítés piroslik. Távoldbb már márványsima, színes zselélapok hevernek, mellettük felhalmozott édes kockadarabkák. Virágcsokrokkal díszített óriási tükrös szívek csalogatnak, az egymáson nyugvó dobozok „csomag- börtöneiben” rejtélyes ízeket sejtető cukorkák várják a vásárlókat. Aztán kicsapódik a kemence ajtaja, illatos forróság árad szét körülöttünk. Bent látszanak az omlósra sült tésztafigurák. Önkéntelenül is felidéződik bennem egy régi-régi gyermekkori élmény, a vásárok mesevilága, ahol mindig olyan kíváncsi vágyakozással csodáltam meg a mézeskalácsosok feldíszített sátrait. nem is sejtik, hogy az alapanyagot egy speciális tengeri moszatbcl állítjuk elő. Felfőzés, festék hozzáadása és el- keverése után válik aztán jellegzetesen kocsonyással. *— Igen, igen, egy kicsit „vándorművészet” is a mi életünk. Örökké emlékezetesek maradnak az 1950-es években oly divatossá vált vidám vásárok. öt évvel ezelőtt, a Tápió ránk zúduló árja vitorlaként lebegtette, sátorponyvánkat. A jövő? A fiam jelenleg nyolcadikos. Remélem, ő is folytatni fogja ezt a szép és érdekes mesterséget. Szöveg: B. L. Foto: P. I. gadott, de jó meleg volt — s ez megvigasztalt. Aztán vigasztaló volt Kékesi Gyulával való beszélgetésem is, mert magyarázatot kaptam az itteni állapotokra — kielégítő magyarázatot. A játéküzem — nevezzük most már így, ha így kezdtük — saját erőből készült. A csévharaszti asszonyoknak helyi munkaalkalomra volt szükségük. Egyetlen megoldásként kínálkozott a játéküzem létesítése. Neki is láttak hát, s a meglévő épületet átalakították, hogy alkalmas legyen „üzemnek”. A gépek részben megvoltak, részfcten itt készítették őket. S mikor az alapok készen álltak, az inárcsi tsz-szel keresték a szorosabb kapcsolatot (ha már a csévi erdőgazdaság nem volt hajlandó segíteni!). A tsz azonban kapott az alkalmon, megkötötték a szerződést, s a játéküzem dolgozni kezdett. Formálódtak, színt, kaptak az asszonyok, lányok keze alatt a játéktalicskák, szélmalmok, a kisautók. A kis üzem 30—32 főt foglalkoztat pillanatnyilag. Megkérdeztem a munkásokat: mennyit keresnek? Hiszen eléggé áldatlan körülmények között dolgoznak — megéri? A válaszok: 1300—1400 forintot, de olyan is akad, aki a háromezret megkeresi havonta. Helyben! És elégedettek — hogy egyáltalán lehetőséget kaptak a munkára. Kékesi Gyula tervei svépek — és hiszem, hogy megvalósíthatók. Szeretnének 10—15 féle cikket gyártani, s a létszámot is legalább százra növelni. Ami van, azt is saját erőből teremtették meg, úgyszólván pénz nélkül — miért ne sikerülne fejleszteni? A feladatok neheze azonban az inárcsi tsz- re vár. Abban a helyiségben, ahol nitrolakkal festik a játékokat — nincs elszívóberendezés. Védőételt kapnak ugyan a munkások — de hát ez édeskevés, hiszen percekig kóválygott az én fejem is, mikor beléptem hozzájuk. A nitfolak- kal való munka korántsem játék — s jó lenne, ha az elszívóberendezés felszerelésének kéthetes határideje nem tolódna el... Az első szállításra most kerül ma,jd sor — a műhely sarokban sorakoznak a játékok. Az értékesítést Kékesi Gyula vállalta magára, ő kereste a kapcsolatot a kiskereskedelemmel is. Nem vitatom, hogy hasznos kezdeményezés volt ez a dolog. Azt sem, hogy a tsz- nek. is s a vállalkozónak is anyagi hasznot jelent. De hogy a csévharasztiak mennyit nyertek a helyi munkalehetőséggel — ez a legnagyobb eredmény. (k. zs.) TANÁCSÜLÉSEK Tanácsülést tartanak ma Gombán és Monoton 8, Gyomron 9, Bényén ,14, Tá- piósülyben 15, Ecseten és Ve- csésen 16 és Pilisen 17 órai kezdettel. Valamennyi tanácsülésen jelentés hangzik el a tanács és szervei 1968. évi tevékenységéről, valamint előterjesztik az 1969. évi munkaprogramot és munkatervet jóváhagyásra. Ezenkívül Bényén, Ecseren. Gombán és Gyomron beszámolnak a népi ülnökök munkájáról, Tápiósülyben a fejlesztési feladatok végrehajtásáról, Vecsésen pedig a kereskedelmi állandó bizottság munkájáról. Tanácstagok beszámolója * Ma délelőtt 11 órakor Gombán, a községi tanácsteremben Méhész István, délután 4 órakor a bényei kultúrteremben' Sima István és 18 órakor az ecseri tanácsházán Szám- véber Ervinné járási tanácstagok beszámolót tartanak. TOVÁBBKÉPZÉS Tegnap a községi tanácstitkárok számára továbbképzést tartottak a járási tanácsnál. Előadás hangzott el a tanács- akadémia anyagából Adóismeretek címmel. Az előadásokat havonta tartják s júniusban a titkárok • vizsgát | tesznek adóismeretekből. Az anyaság tisztelete az ember tisztelete Ülést tartott a nőtanács megyei bizottsága — A családvédelem többszörösen összetett feladat: gyermekvédelem, az anyaság megbecsülése, a szocialista családi életforma kialakítása — állapította meg Pusztaházi Istvánná, a Magyar Nők Országos Tanácsa osztályvezetőjeA kétórás, igen sok kérdést felölelő ' előadást mindvégig feszült figyelemmel hallgatták Pest megye minden járásából — városából meghívott elnökségi tagok, a járási titkárok és a tsz-nőküldöttek a nőtanács nagytermében. — Nem igaz, hogy a család intézménye felbomlóban van — állapította meg — ellenben más lett az összetétele. A nő — Csaknem 200 éve dolgozunk ezekkel a módszerekkel — mondja Kalmár Pál monori mézeskalácsos mester. — Mondhatnám úgy is, hogy megszakítás nélküli tradíció, családi törvény lett nálunk a mesterség továbbfolytatása. Aki egyszer belekezd, megismeri titkait, rejtelmeit, az már többé aligha tud szabadulni varázsától. Hiszen voltaképpen művészet ez is, a népművészet egyik védetté nyilvánított, megbecsült ága. Igaz, hogy az utóbbi időben egy kicsit a mi szakmánk is megkopott már — sok ember számá- (a ma már nem több, mint egy darabka a múltból, érdekes, szórakoztató mesterség. Tudjuk, érezzük azt mi is, ezért is foglalkozunk kisegítő szakágként keleti édesség előállításával, eladásával. Sőt egyes áruféleségeinket a monori FŰSZERT közvetítésével fogjuk értékesíteni. A régi, nagy vásárok, búcsúk, színes, romantikus világának elmaradhatatlan „kellékei”: az óriás szívek, hetyke huszárok ma már egyre kevésbé, keltenek vásárlási kedvet a szemlélődőkben. Szakmai műemlék lett a mi mesterségünk? Mondták már néhányan, de mégsem így van egészen. Legfeljebb arról lehet szó, hogy igényesebbek, „válogatósabbak” lettek a vásárlók. Nem is annyira a különös, tetszetősen díszített figura, hanem az íz, a minőség, a csomagolástechnika az, amire felfigyelnek. Jelenleg 20— 30 féle édességet állítok elő. Ezek közül elsősorban a zseléfélék a legkelendőbbek. Sokan Vetélkedő, „terülj asztalkám Öregek an két ja Vecsésen és Úriban i i „Fiatalok, még itt vagyok. Az éveimnek száma sok, A gyászaimnak sora nagy, Es megőszített kora fagy.’’ Juhász Gyula sorai jutottak eszembe, amikor láttam a ve- csési művelődési otthon felé igyekvő idős embereket, amint a szakmaközi bizottság ankét- jára siettek. A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezték az öregek ankétjét. A vecsési szakmaközi bizottság elnöke, Halasi József üdvözölte a megjelenteket, utána Torma Pál járási titkár emelkedett szólásra, majd Acél Ferenc, a helyi szervezet titkára mondott ünnepi beszédet. Külön üdvözölték az 1919-es veteránokat: Bíró Eleket, Szalui Bélát, Koncz Jánost, Tóth Istvánt és Lendvai Józsefet. Közben az örökké tevékenykedő Hollósi Sándor bácsi vezetésével az Vöröskereszt és a nőtanács asszonyai gondoskodtak a „terülj asztalkámról”. A hangulatos vacsora közben a régmúlt időkre emlékeztek az idős emberek. •ér Űri község pártszervezete, a szakmaközi bizottsággal karöltve, ugyancsak megrendezte az öregek napját. A kedves ünnepségen megjelentek az általános iskola felső tagozatosai is. Kis vetélkedőt rendeztek, amelybe bekapcsolódtak az öregek is. Ki tud többet a KMP megalakulásáról? — hangzott az első kérdés. Meglepően jó válaszok érkeztek. A gyerekek minden helyes feleletért egy-egy Szerencsesorsjegyet kaptak. A nehezebb kérdéseknél besegített a 86 éves Petrik Pali bácsi, aki szívesén mesélte el élményeit. De nem maradt le a Ki mit tud feleleteiből Bori István, Szabó Ferenc, Kellner Lajos sem, akik számára ezek a történelmi kérdések személyes visszaemlékezést jelentettek. A vetélkedő után az úttörők ünnepélyesen beszámoltak arról, hogyan teljesítették vállalásukat: az iskola udvarából és a művelődési otthon környékéről kiirtották a felesleges bokrokat, betemették mindenütt a gödrökét, rendbehozták a parkokat. A veteránok ezután kötetlen beszélgetésben emlékeztek az elmúlt idők eseményeire. Nyakkendő az újszülöttnek Felcsendül a Bölcsődal A kalocsai motívumokkal hímzett- féhér brokátterítőn felirat: „Kedves kis újszülött!” — s a megszólítás után üdvözlő szöveg. A Vecsési Községi Tanács dísztermében vagyunk, Kenderest Julianna újszülött névadó ünnepén. A teremben felsorakozik a 2-es számú általános iskola kamarakórusa, Szarka Géza tanár vezetésével. Megjön a rokonság, az ismerősök, belép Kenderes András és felesége, majd a névadó szülők, Kiss András és felesége, karján a kis Julianna. Felcsendül Mozart Bölcső- dala, közben helyet foglalnak a szülők és a névadó szülők a kicsivel. Bezzegh Józsefné anyakönyvvezető köszönti őket s a kis Julikát. Majd az ünnepélyes fogadalomtételre kerül sor. Budai Éva nyolcadikos tanuló kis üdvözlője után Nagy Mária kisdobos nyakkendővel ajándékozza meg Julikát. Böjtbe Veronika József Attila: Altató című versét szavalja, majd a kamarakórus énekli Liszt: Hajnalodó icímű dalát. Brahms Bölcsődalának akkordjai hangzanak, miközben az anyakönyvvezető koccint az édesanyával és édesapával, valamint a névadó szülőkkel, s az újszülött egészségére ürítik poharukat. Pápay Iván keresővé vált, s ez másfajta életbeosztást követel. A család támogatása egyúttal gyermekvédelem. A harmonikus, rendezett együttélés a legfőbb biztosítéka, hogy a kiskorúakból nem válik „problémás gyermek”. A társadalmi bizottságoknak, az iskoláknak és a szülői munkaközösségeknek mindent el kell követniük a megelőzés érdekében. Észre kell venniük a seit kis apró figyelmeztető jelet, ami mindig mutatkozik, ahol g gyermek nevelése nem kielégítő. Azután részletesen ismertette azokat a törvényeket és lehetőségeket, amelyek alapján eljárhatnak, ha bármely házasfél hibájából törést szenved a gyermekek testi-lelki ellátása. Sajnos, az alkoholizmus mind több jól indult házasságot tesz tönkre. Szép feladata a szülőknek: értessék meg gyermekeikkel, hogy a jövőben belőlük lesznek az édesanyák, édesapák.' A'nőmozgalomnak még sok feladata van a gyakorlati életben. El kell' érniük, hogy a szolgáltatásokat sokkal inkább kiterjesszék az eddiginél elérhetőbb áron. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Regényes élet, Vecsés: A Szaturnusz nem válaszol I—II. Ä gyors- és gépíróverseny győztesei A napokban zajlott le Monoton a járás tanácsainál dolgozó gyors- és gépírók, valamint az adminisztrátorok versenye. A ■ gyors- és gépíróversenyt dr. Szilágyi Lászióné, a gépíróiskola igazgatónője vezette. Az ügykezelési versenyzők eredményét bizottság értékelte. Gyorsírásból: 1. Szabó Mária (járási tanács), 2. Tóth Ferencné (üllői tanács), 3. Városi Mária (járási tanács). Gépírásból helyezést értek el: Füri Sándorné (vasadi tanács), Kovács Imréné (járási tanács), Nagy Istvánná (járási tanács). Az , ügykezelési verseny győztesei: 1. Kovács Imréné (járási tanács), 2. Tóth Ferencné (üllői tanács), 3. Kovács Sára (járási tanács). Az első három, helyezett mindhárom csoportból részt vesz december 9-én a megyei versenyen. •
