Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
TORZÍT A és néha a toll is. Szilveszteri összeállításunkban nem áruljuk el a szerzők nevét — a Monor és Vidéke olvasói bizonyára ráismernek az alkotások elkövetőire. Körkép Indulás hajnali négykor a főtéri Vigadóból. A vibráló hidegben csotrogányommal kelt imbolyognom a kacsázó részegek között. Vörös karikák és káprázatkígyó ez a község, de lehet, hogy délibáb vagy vízió, de lényeg az, hogy szóvirág legyen, esetleg művirágszó. Az egyhangú biciklikerepe- lést csak egy-egy csatahajómonstrum váltja fel. Félelmetes hegyek tárulnak elénk, és mi csak gyömörjük, tapossuk a kátránypapírral és x-lábakkal a két kereket. Gomba. Egyszer csak élesen a kopárból, a templomtól odébb, belénk csillan az aranyos víz, a tó, távolabb kon- da, s ott itató. Szextánssal tájékozódunk. Greenwichtől keletre, a 47. szélességi fok 20’ 51”. Kóbor kempingezőket, hobókat, naplopókat találunk. Mint mondják, ez az ő tengerük, micsoda költői lelkek. Megint odébb a járgánnyal mi. Kappanok kergetnek fiatal csirkéket, beállunk mi is a lila imbolygatagba, de ránkszól a csősz. Gyémánt és smaragd berakású kancsikájá- val felénk sújt, jelezvén beszélgetési szándékát. Sebtében előkapom igazolványom. Mutatom (habár le is járt már egy éve!), semmi vész, itt a sajtó dolgozik. Ez meghatja és megyek a csirkék után. Kerekezek. Bénye. Libák gágognak, kecskék mekegnek, tekeregnek esetlenkedve. Csepereg. Elmegyek, s erre veszekednek, s keservesen gágognak, nyekeregnek. Mese. Megint hajnali négy, mikor megérkezünk, s még mindig vár a Vigadó előtt a majdnem feleségem. Estétől reggelig A minap is meghívtak egy remek estére az üllői művelődési otthonba. A program dúsnak ígérkezett: lábszépségverseny, ötórai teával, utána köcsögtörés és zsákbanfutás, s mindez hajnali kettőkor kezdődik. De még be se lépek, két kis teenager rágógumival kínál. Mindjárt be is kapok vagy három csomaggal — közben kérdezősködök, mert úgyis megírom az ifjúsági rovatba. A válasz halk csámcsogás, amiből rájövök romlott erkölcsükre. A műsor fénypontját majd elfelejtettem leírni: egy bohó- kás mű, melyet az öntevékeny színjátszók teljes átéléssel adtak elő. A fotós fejére közben ráesik még egy díszlet, és folytatjuk útunkat Monorra. Itt még elkapjuk a Nautilus zenekar egy-egy rajongóját, amint a hajnali ködben az autóbuszra várnak — a kultúrterem már kihűlt, a hangulat is lehűlt, micsoda szép éjszaka volt! CSAK MOST ÍRJUK MEG FONTOS INTERPELLÁCIÓ N. N. tanácstag az egyik községi tanácsülésen fontos kérést tolmácsolt: a Rezeda utca lakói négy járdalapot kémek, mert az előzőeket ismeretlen tettesek elhurcolták. ÉRZŐ BŰNÜGYI HELYZET Egy jelentésből olvastuk: „A község bűnügyi helyzete is érzi, hogy nincs rendőr közvetlen a községben, de ezt alátámasztja a közrendvédelmi vonal is”. AZ ÉV LEGSZEBB MONDATA Egy másik jelentésben találkoztunk az év legszebb, legmagyarosabb mondatával: „Egyre fontosabb a honvédelmi munka maradéktalan ellátása és a korábbi évekhez viszonyítva minden jel arra mutat, hogy ...........községben h elyesen látják el a feladatok szükségszerűségét és annak ellátását jó hozzáállással gyakorolják”. NYULAK — KEBELBEN Tudósítás (lenne) arról, hogy egyik szövetkezetünk kebelében nyúltenyésztő csoport alakult. A nyulak — ez még elképzelhető, hogy beleférnek egy kebelbe —, de hogy az egész tenyésztő csoport? Hogy mik vannak! Vannak emberek, akik azért járnak meggörnyedve, hogy főnökeik észre ne vegyék: milyen gyorsan nőnek. Hallottam valakiről: olyan kisportolt gerincű, hogy naponta akár százszor is tud hajlongani. Fizikaórán merült fel az újabb igény: a tankönyvírók úgy adják már meg egyszer az erőművek teljesítőképességét, hogy hány elektromos gitárt tudnak egyszerre működtetni. Sz. A. Plusz öt mázsa méz A tápiósülyi ■ fogyasztási szövetkezet felvásárlási előadója: Varró Imre nemrég számolt be a méhészeti szakcsoport ez évi működéséről. Elmondotta, hogy a szakcsoport jól dolgozott. A csoport 22 mázsa méz átadására kötött szerződést, s e vállalását öt mázsával túlteljesítette. Ez szép teljesítménynek mondható, kiváltképpen azért, mert ei év tavaszán az időjárás nemigen kényeztette el a méhészeket. A szakcsoportnak tápiósápi és úri tagjai vannak. A tápió- sülyieket sajnos ez ideig még nem sikerült a működésbe bevonni. Pedig érdemes a szakcsoportba belépni, mert a szövetkezet sok segítséget nyújt a tagoknak. Ebben az évben például Furnérra gyógylepényt és olcsó cukrot biztosított. Mindezeken kívül magas átvételi árról is gondoskodott. A 16,50 forintos szabadfelvásárlási árral szemben a szerződéses első osztályú méz minden kilójáért 19 forintot fizetett a termelőnek. A legeredményesebben a tápió- sápiak működnek. A szakcsoport tagjai elhatározták, hogy 1969-re 30 mázsa méz átadására szerződnek. Varró Imre felvásárlási előadótól még megtudtuk, hogy a méhészek részére januárban és februárban szakoktatást tartanak. Legtöbb mézet Szántai János tápiósápi és Ordasi Lajos úri lakos adott le. (krátky) MŰSOR MOZIK Ecser, k—sz: Nőstény farkas. Gomba, k: Hóvihar. Sz—cs: Algíri csata. Gyömrő, k: Ünnepnapok. Sz: Hattyúdal. Maglód, k—sz: Melyik úton járjak? Men de, k—sz: A holtak visszajárnak. Monor, k—sz: Granada addió. Nyáregyháza, k: Horgász a pácban. Sz—cs: 19 éves voltam. Péteri, k: Alázatosan jelentem. Sz: Házasságból elégséges. Tápiósáp, k: Halálraítélt ártatlan. Sz: Férjhezmenni tilos. Tápiósüly, k—sz: Jánosik I. Űri, k: A leghosszabb éjszaka. Sz—cs: Mi lesz veled, Eszterke? Üllő, k—sz: Gólzápor. Vasad, k—sz: Egymilliárd a billiárdasztalban. Vecsés, k—sz: Az utolsó betyár. S’jjypleíes orvos 31-én, Gyomron: dr. Hal- may Géza, Monoron: dr. Balogh József, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Simon Sándor; 1-én, Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Bató László, Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár mindkét napon Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. MONOR-VIDÉKI r* PE$T M E G Y E I H Í R'L'A P K Ü L Ö N K I A D 45 A. X. ÉVFOLYAM, 306. SZÄM 1968. DECEMBER 31., KEDD „ Vendégmunka** JPéceten és Pesten Haszonnal zár az építő ktsz A Monori Járási Építőipari Ktsz élete ugyan semmivel sem mozgalmasabb a többi üzeménél, s most, hogy idelátogattam, mégis több nyitott kérdéssel érkeztem, mint máshová. Gellér Nándor, a ktsz elnöke nem új ember itt, hiszen főápítésvezető volt — csak elnöknek új. Az első kérdés tehát magától kínálkozott: mik azok a tapasztalatok, tanulságok, amik a régi vezetés munkájából szűrődtek le —, s mit kell másképp tennie? Hiszen a személycserének oka volt. Az ok azonban nem gazdasági. A háromnegyed éves mérleget jókora haszonnal zárják, s különösebb probléma az előző elnök vezetése mellett sem adódott. A baj az erélytelen vezetés volt. Az elnök, aki a rábízott feladatoknak élén kell hogy álljon, határozati joggal is rendelkezik. Ha probléma van, s a vezetők különbözőképpen foglalnak állást, meg kell találni azt a megoldást, ami egyben a közös nevezőt is jelenti. Ez veszi elejét a sorozatos vitáknak, a széthúzásnak. S az sem vitás, hogy a népszerűtlen feladatokat is meg kell oldani. Határozottan. Mondjuk így, ha már ezzel kezdtük: erélyesen. Ez az, ami hiányzott, s magával hozta a tanulságot is: másképp kell. Amíg beszélgetünk, percenként szólal meg az elnök asztalán a telex, cseng a telefon —, rövid szünetekkel tarkított így az interjú. _— Említettem, hogy gazdaságilag jól áll a szövetkezet. A baj csak az, hogy 160 ezer forint bértúllépésünk van —, de szerencsére ez növekedni már nem fog, az év végére csak haszonnövekedés várható — mondja Geller Nándor. És következik a legfontosabb gond: a munkaerőprobléma. Az építőiparban munkaerő szempontjából — legyünk A fényes szemű öregember lyem járt görnyedten vagy bottal, ahogy általában az öre- Sek- Egyenes gerinccel, felvetett fejjel járt az utcán, talán ezért vettem észre, hogy csodálatosan tiszta és fényes a tekintete. Ha találkoztunk, az jutott eszembe legelőször: „a fényes szemű öregember”. Ez lett a neve, mert nem tudtam, hogy hívják. Mindig estefelé futottunk össze az utcán, olyankor előre köszönt, pedig ő sem ismert engem, és én sem őt. Hogy honnan jött, és hova megy — nem tudtam. De hozzátartozott már a hazafelé utaimhoz, s hiányzott volna, ha nem találkoznánk. Í pgyszer furcsa dolog történt. Az öreg a kerítésbe kapasz- J kodva tántorgott, furcsán, szédelegve. A sarokról megismertem: csak ő lehet. Meggyorsítottam a lépteimet, de mire odaértem, már a földre zuhant. Nem lehet részeg — ez volt az első gondolatom. Biztosan nem részeg. Ö nem olyan ember, én tudom. — Semmi, semmi, csak elszédültem... — motyogta mellére csukló fejjel. Nem láttam a szemét, de éreztem, hogy szürke, homályos és könnyes lehet. Felállt, s amikor belémka- paszkodott, furcsa szégyenkezésfélét láttam az arcán. — Nem gondoltam, tudja, hogy... — nem fejezte be a mondatot. Elkísérem, mondtam, s nem szabadkozott, hagyta, hogy vezessem az úton, amit megmutatott. A kis házban rend volt, fényes lábasok a kredenc tetején, tiszta konyharuha a tűzhely fémfogójára akasztva. — Most már tudom, hol lakik, ezen a priccsen alszik biztosan, és a pléhbögréből iszik, ami a vödör mellett áll... — Egyedül élek — mondta a fényes szemű öregember, most már tiszta hangon, mintha magyarázattal tartozna. — Ne haragudjon ... — tette hozzá, és én nem tudtam, miért kellene haragudnom rá. Furcsa érzés, de hirtelen nagyon közel került hozzám az öreg. Szerettem volna beszélgetni vele, jó lett volna, ha elmeséli, ki az a mosolygós lány az asztal feletti megbámult fényképen, jó lett volna, ha mesél az unokákról, ez életéről. Nem tartóztatott, és én nem maradtam. Fáradt volt és összetört. Egy hétig nem láttam. Az első napokban hiányzott, aztán kezdtem elfelejteni. De egy hét után újra találkoztunk, ugyanúgy, mint régen. Biccentett, köszönt, és a szeme is fényes volt a fényes szemű öregembernek. Ismeretlenül is hozzátartoztunk egymás hétköznapjaihoz. Lassan megtudtam, hogy senkije sincs. A felesége rég meghalt, gyerekük nem volt. és sokat van egyedül. A szomszédba megy át néha. Ez az élete. A fényes szemű öregemberrel többé már nem találkozom. Csendben és homályos tekintettel ment el. Nem biccentett. És nem is köszönt. (k. zs.) s lakossági építkezésen belül szerződés alatt van három családi ház megépítése is. A Pest magyei Terményforgalmi Vállalattal malom és raktározási munkákra szerződtek, mintegy nyolcmillió forint értékben. A téli munkát a II. számú ingatlanközvetítő biztosítja, de kapcsolatban vannak a XIV. kerületi Fővárosi Ingatlankezelővel is, hárommillió forintot tesz ki körülbelül az épületek külső tatarozási munkája. Vállalták a Zeneművészek Házának szakipari munkáit is. — Mikor utoljára jártam itt, raktározási gondokkal küzdöttek. Ez megoldódott? — Az anyagelhelyezés most már megnyugtató, ahhoz képest legalábbis, hogy utcákon, telkeken, össze-vissza tároltuk az építőanyagot. Az újtelepen két és fél holdnyi területet kerítettünk be, szociális helyiségeket, munlíásszállöt építettünk. A távlati tervben szerepel egy irodaház építése is ezen a területen. A legfontosabb, hogy végre biztonságosan tárolhatjuk az anyagot. Esemény, probléma lenne még bőven, az elnöknek azonban szabott az ideje — elbúcsúzom. (koblencz) őszinték — sosem volt róízsás a helyzet. A gyömröi TÖVALL sorra „elviszi” tőlük a legjobb szakembereket. Naponta két-három felmondás fekszik az elnök íróasztalán. Az indok? A gyömrőiek- nek: helyi munkaalkalom. Valójában azonban a nagyobb kereseti lehetőség csábítja a munkásokat. Érthető lenne ez akkor, ha a fizetés itt kevés lenne! De az a munkás, aki havi 3500 forintos fizetése ellenére is menni akar — vajon miért adja be felmondását? S a legérdekesebb kérdés: hogy fizethet a TÖVÁLL ennél többet? A megoldás —, ha von — máris késő. A felügyeleti szervek azonban tehetnének valamit annak érdekében, hogy ez a probléma né hordja az „örök” jelzőt. A ktsz-nek nem kevés a munkája. A péceli 68 lakásos társasház építkezés három ütemben zajlik, erre az évre 18 lakás átadását tervezték. Sikerül? Tervmódosítás miatt, sajnos, nem. Ez tehát már a jövő évre húzódik át. S ha 1969-ről beszélünk, szó kell, hogy essen a tervekről is. A kapacitás egy részét a péceli építkezés köti le, TAPIÓSÜLY Tanácstagok klubja Tápiósülyben a legutóbbi tanácsülés résztvevői, megelégedéssel fogadták azt a bejelentést, hogy a község vezetői megalakítják a tanácstagok klubját. Hogyan jutottak arra a gondolatra, hogy ezt megszervezzék? — tettük fel a kérdést Kovács József tanácselnöknek. — Tanácstagjaink nagy része tevékenyen részt vesz a község fejlesztésiében. Jó javaslataikkal sok problémát megoldottunk már. Úgy gondoltuk, hogy a klubban lehetőséget teremtünk észrevételeik megbeszélésére, kicserélésére. Itt rendelkezésükre állnak majd különböző szakkönyvek, továbbá visszamenőleg is a tanácsülés teljes anyaga. A tanácstagoknak különben is szükségük van ilyen összejövetelekre, mert munkájuk egyre komolyabb követelmények elé állítja őket. — Hol lesz a klubhelyiség, és hogyan fog működni? — A művelődési otthonban kapnak egy külön helyiséget. A tanácsülés legutóbb már az öttagú klubvezetőséget is megválasztotta. Az elnöke idősebb Németh István, míg a titkára Bácskai István lett. A klub vezetőségi tagjai: Há- berZ András, Soltész János és Szép Gábor, ök végzik a propagandát és ők irányítják a klub tevékenységét. A helyiségbe csak klubtagsági igazolvánnyal lehet belépni. — Gondoskodunk továbbá arról, hogy ez a klubhelyiség meghitt és családias is legyen. A terem falára középütt egy nagy tablót függesztünk. Ezen helyezzük el mind a negyvennyolc tanácstagunk fényképét. Alatta képekben számolunk be községünk fejlődéséről. Itt foglal helyet a dicsőségtábla is, ahol közzétesszük a tanácstagok ötleteit és vázoljuk kiemelkedő tevékenységeiket is. E klubhelyiség mellett található a művelődési otthon négyezer kötetes könyvtára is, mely természetesen a tanácstagok rendelkezésére áll. A sakk-, dominó- és kártyajáték ezenkívül mind-mind változatos szórakozást ígér. Minden hónapban klubestet rendezünk, melyen tanácstagjaink hozzátartozóit is szívesen látjuk. Remélem, terveink hamarosan valóra válnak és az új évben mozgalmas klubélet lesz Súlyban — fejezte be nyilatkozatát Kr vács József tanácselnök. Krátky László Községi monográfiák méterben: nhazafias nevelés Elkészült és a községi szervezetekhez került a Hazafias Népfront járási elnökségének 1969. évi munkaterve. Az első, ami szembetűnik: bővült a szervezet tevékenységi köre, új feladatok jelentkeznek, mint például a hazafias nevelés. Sokoldalúan elemzi a munkaterv a községi szervezetek testületi ülésein megtárgyalásra javasolt problémákat. Többek között a népfront és a tanácsok közös tevékenységi körét, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos feladatokat, az olvasómozgalom segítését, a honismereti tevékenységet, a községi monográfiák létrehozását, illetve kiegészítését szabja feladatul. A munkaterv elkészítői a községi ünnepek szervezésére érdekes programokat javasolnak a békemozgalommal kapcsolatban. (—s —a) t 1 Üveges tekintet
