Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

1968. DECEMBER 31., KEDD FESI MEGYEI XrMívkií» 3 Szilveszteri figyelmeztető Az utóbbi néhány év tapasz­talata: a budapestiek szilvesz­ter éjjel sokat utaznak. Ottho­nukból a Körútra, onnan „pendliznek” különböző szóra­kozóhelyekre — igazi csúcsfor­galom van ilyenkor Pesten, sőt Budán is. A Budapesti Közle­kedési Vállalat felkészült erre. Az éjszakai órákban 31 vi­szonylatban 144 villamossze­relvény és 12 viszonylatban 75 autóbusz közlekedik. Az éj­szakai járatokba osztott villa­mosok és autóbuszok már este 8 órakor forgalomba állnak, hogy üzemzárlatig lehetőleg tehermentesítsék a menetrend szerint közlekedő járműveket, amelyeken várhatóan nagyon sok lesz az utas. Az éjszakai forgalom után, újévkor üzemkezdettől, körül­belül reggel 6-tól fél 7-ig jár­nak még ezek a kocsik. A ga­rázsokban tartalékszemélyzet is lesz, hogy ha valahol rend­kívül nagy lesz a zsúfoltság, újabb szerelvényeket, illetve autóbuszokat küldhessenek ki. A BKV számol azzal is, hogy egyes éjszakai járatokon a vártnál kevesebb, másutt a vártnál lényegesen több utas száll fel a tömegközlekedési járművekre, ezért a fődiszpé- cser-szolgálat gyorsan elren­delhet jármű-átcsoportosításo­kat. Több évi tapasztalat az is, hogy a szilveszterezők a Kör­úton és másutt is lelassítják a forgalmat. Ezzel kapcsolatban a BKV-nál hangsúlyozták, az esetleges fékevesztett jókedv könnyen baleseteket, sőt, sú­lyos szerencsétlenségeket okoz­hat. A forgalmi dolgozók igye­keznek körültekintően, megér­tőén dolgozni, a közönség se­gítségét, megértését és támo­gatását azonban most sem nél­külözhetik. A BKV kéri az uta­sokat, hogy a tömegközlekedési járműveken és a megállókban mindenki tartózkodjék a for­galmi dolgozók munkáját za­varó, a forgalom biztonságát veszélyeztető viselkedéstől. A KERESETT NAGYSÁGBAN A Pest megyei -Epítőanyag- és Szerelőipari Vállalat Nóg- rádverőcén hidroglóbuszgyártó üzemet rendezett be. A Mag- lódi Gépgyárban gyártott nagy űrtaríalmú víztornyok helyett 12—25—35 köbmétereseket ké­szítenek előregyártott beton­alappal. A jövő évben 60—80 hengeres kiképzésű víztornyot gyártanak, de az igényeknek megfelelően gömb alakút is készítenek. JANUAR 6-AN Nyereményktétfcönyv-sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár január 6-án Budapesten, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házában rendezi a nyereménybetétkönyvek 1968 negyedik negyedévi sorsolá­sát és az 1968. évi fősorso­lást. A húzáson a december 29-ig váltott és a sorsolás napján még érvényes nyere­ménybetétkönyvek vesznek részt. A negyedik negyed­évi sorsoláson minden ezer betétkönyv közül 25 nyeri negyedévi átlagbetétjének 200, 100, 50 és 25 százalékát. A fő­sorsolás legszerencsésebbjei az éves átlagbebétjük ezer szá­zalékát nyerhetik. A népművelés új útjain Beszélgetés c/r. Csicsay Ivánnal Esztendeje, hogy bevezettük a gazdaságirányítás új rend­szerét. Üj volt, szokatlan volt, mert más volt a mérce előtte két évtizedig. Vajon történt-e változás az elmúlt esztendő­ben? Ezt kérdeztük dr. Csi­csay Ivántól, a megyei tanács vb-elnökhelyettesétől. — Természetesen egy esz­tendő alatt nem történhetnek csodák. Az egészséges változás folyamata azonban megkezdő­dött az elmúlt esztendőben, ez tényekkel bizonyítható. A Például? — Kezdeném talán a nép­művelés erőinek összefogását célzó törekvesenkei. Esztendő­kön át folyt a vita arról, ho­gyan lehetne úgy munkálkod­ni a közös célok érdekében, hogy az minél gyümölcsözőbb legyen, ugyanakkor leginkább megfeleljen a korszerű nép­művelés követelményeinek? A gondolat lényege a népműve­lési munka összehangolása és eredményesebbé tétele mellett: a tájegység jellegének legin­kább megfelelő kulturális köz­pont kialakítása, amely nem­csak helyben, hanem a környe­ző községekben is a kulturális élet fellendítését segítené. Nos, az esztendő második felében sor került e feladat valóra vál­tására. Három, tanács — Ceg­léd város, ceglédi járás, Nagy­kőrös város — végrehajtó bi­zottsága együttes ülésen vitat­ta meg az együttműködés le­hetőségeit és formáit, a kultu­rális munkatervek és progra­mok egyeztetésétől ■ kezdve egészen az előadók rendszeres cseréjéig. Azóta az elhatáro­zásból már valóság lett. Túl­látni a város, a község hatá­rain, bekapcsolódni egy egész tájegység vérkeringésébe, ez a táj centrikus népművelés gondolatának lényege. tr Hajnalonként útnak indul Városi Tamás a tórsam> — .................. ma reggel a zt mondta, ő már megcsinál­ta a maga kis év végi zár­számadását. Ketten vagyunk ugyanegy beosztásban a ve- csési Ezüstkalásznál. Har­mincnégy lovat ápolunk. Ilyenkor mindenki vissza­pillant. Az elmúlt évre. ösz- szead, oszt, szoroz, felidézi az emlékeket. S az egyik dörzsö­li a markát, a másik károm­kodik. A magamfajtá öreg­ember azonban már kerüli a szélsőségeket. A hatvankette­dik évemet taposom. Öröm? Bánat? Leshetik az arcomat, az ugyan nem változik. Csak, ha a hideg csípi, vagy, ha va­lami jóféle borocska tüzel bennem, akkor festi meg a pír. Ugye, most is vörös? Mert ez itt valódi bor. Tőkén termett. A sajátom. Sajnos, nem lett csak nyolcvan liter. Háromszáz négyszögölön! A többit elpusztította a fagy. Hiába, ma is reszkír a szőlő- művelés. Csak dolgozik az ember, csak dolgozik, aztán az időjárás a végén bekampecol. Egyébként elég jól sikerült ez az év. Megkerestem a havi ezerkilencet. A nyolcvan szá­zalékát pontosan ki is fizet­ték. És nem fáj a feiern a töb­bi miatt sem. Jó ideje min­denki megkapja rendesen a pénzét a zárszámadáskor. Képzelje, négy vagy öt éve, amikor ott volt a sok ember, vártuk a tíz-, tizenkét. ezreket és egy büdös fillért se kap­tunk. Üres a kassza, ezt mondták. Ké* csikót neveltem. Be- tanítottam őket, parádés lovak lettek. Az elnökünk meg a főmezőgaz­dász járja velük a határt. Az­óta a Linát hajtom, meg a Maxit. Itt a homlokomon a Lina-jel. Megrúgott a büdös. Kanca, hároméves, sokat ra- koncátlankodik. De azért nem haragszom rá. És a Maxira sem. Pedig az meg a térdem alá lökte a patáját. Még most is fáj. Vénségemre jártam meg így, lóval nekem még eddig nem volt bajom. Múlt az egyik nap, mint a másik. Hajnali négykor me­gyek az Ecseri úti majorba. Ott van az istálló. Jön a Vá­rosi is. Kitisztítjuk a jászolt, elosztjuk az abrakot, utána a szénát, aztán kitrágyázunk, ismét szénaadagolás követke­zik, aljadzót igazítunk, me­gint egy kis szénázás. Utoljára lecsutakoljuk azt a négy lo­vat, amelyiknek nincsen ko­csisa, és felsöpörjük a padia­tok Nyolcra, negyed kilencre készen is vagyurfk. Délután négy és nyolc között megismé­teljük ugyanezt. Ezért kapok ezerháromszáz forintot. Nap­közben fuvarozgatok. Termést a mezőről, fát az erdőből, fe­jeskáposztát az 1-es majorból a savanyítóba, mindent, ami jön. Ezért hat forint az óra­bérem. így jön ki az ezerki- lencszáz. •Unni nem unom, mert sze­retem a lovakat. Sosem ütöm őket. Minek? Mennek azok maguktól is, úgy, mint a gon­dolat. Az ustort esetleg olyan­kor veszem elő, ha curikkol- nak. Azzal biztatom őket. Egyébként csak dísznek tekin­tem. Felesleges. Rá is szólok olykor a durvábbakra. Persze, csak csínján, mert nem aka­rok haragost. Hallgatnak is rám. így, Krausz bácsi, úgy, Józsi bácsi, hízelkednek, mert érzik, hogy vaj van a fejükön. A lovak meg, valahogy úgy veszem észre, hálás szemmel néznek rám ilyenkor. Amikor beteg voltam, nagyon hiányoztak. Tüdőgyul­ladásba estem tavasszal. Négy hétig nyomtam az ágyat. Egy- re-másra döfködte belém a doktor úr az injekcióstűt. Ma­gas lázam volt, már azt hit­tem, elpatkolok. Amikor elő­ször mentem ki a szabad le­vegőre, mintha keresztülszúr­ták volna a hátamat. Utána két hónapig nem is szivaroz­tam. Nem ízlett. Még a szagát se bírtam. De aztán íjra rá­kaptam. Először csak naponta egy, lopva, az udvaron, ma már tíz Csongor a napi ada­gom. Anna, a kisunokám le is rajzolt, amint pöfékelek. Ami a legfontosabb, a ter­mésre nem lehet panaszunk. A vége felé már egészen meg­javult az időjárás. Van bőven mindenünk. Egy holdon negy­venöt mázsa kukorica ter­mett, képzelheti. Nem akar­tam hinni a szememnek. Az őszi kalászos is nagyon jól fi­zetett. Izgalom csak a káposz­ta miatt volt. Mindenki le­mondott róla, lógott az or­runk, aztán az utolsó pillanat­ban megeredt az eső. És ren­geteg káposztánk lett. Hát még, Jézus Mária, mennyi paradicsomunk! A háztájink­ra is kapóra jött az eső. Szombat délutánonként, va­sárnaponként istápoltuk a, háztájit. Mármint én, meg a beteges feleségem. Hálisten- nek, nem hiába. Novemberben fejeztük be a ház bővítését. Egy szép, nagy szobát ragasztottunk az utca felőli oldalára. Mi magunk csináltuk. A család. Az egyik fiam kiskorában a kőműves sógoromtól sok mindent meg­tanult, én a famunkához ér­tek, csak az anyagért fizet­tünk. Négy évig kínlódtunk vele, mire elkészült. A rosseb egye meg, inkább elittuk vol­na! Bár ami igaz, az igaz, a szobának használt kamrából azért jól esett kiköltözköd­nünk. Ünnepnap volt az a nap. Pár hete disznót öltünk, jobban mondva, csak malacot. Még egy mázsás se volt. Nem akartunk nagyobbat. A másik felől még nem döntöttünk. Lehet, hogy meghagyjuk anyának. Pedig, amit levág­tunk, lassan teljesen elfogy, el bizony. Tyúkunk mindösz- sze hét vdn. Az idén csak ennyi sikeredett. Nyolc éve j^ptem be^a megvagyunk. Azelőtt egy hold saját földem volt és öt-hat holdat béreltem, meg felest is műveltem. Most jobban bol­dogulok. Fiaim, János és József, már rég a maguk lábára álltak, ' . 1 ■' ■ . - családjuk van, bejárjak,': Kis­pestié, ott dolgoznak; Az uno­káim egyidősek, tizenkét éve­sek. Anna és Róza. Ök velünk töltik az év utolsó estéjét, mert a szüleik bálba mennek. Hallgatjuk majd a rádiót. Tavaly is bemondtak akkora marhaságokat, hogy a felesé­gem a hasát fogta, úgy ne­vetett. Ráadásul elég jól is ad­tak elő minden műsordarabot. Azért az éjfélt aligha várjuk meg. Mert én újév első nap­ján is hajnali négykor indu­lok. Megszoktam már az éjsza­kai felkelést. Amikor csörög a vekker, nincs kedvem to­vább aludni. Az a félóra ide vagy oda, úgyse számít. Míg öltözöm, arra gondolok, az új évben is csak tovább dolgo­zom. Nem is tudnék otthon maradni. Legalábbis, amíg erőm van, semmiféleképp. Ápolom ezután is a lovakat. Remélem, nem zavarnak el. Mert elégedettek a munkám­mal. Egyelőre eszembe se jut, hogy nyugdíjba menjek. Ki­tartok, amíg valami baj nem ér. Igaz, előbb-utóbb csak nyugdíjba teszik az embert, de amíg nem szólnak, én is hallgatok. Miközben megyek a major felé, ezen az éjszakán sok be- szeszelt emberrel találkozom. Kiabáljuk egymásnak a jókí­vánságokat. Ha én a sötétben nem is ösmerem meg őket, ők biztosan megösmernek. Mor- zsi, a pulim, egy darabon el­kísér. Nekem azonban akkor már csak a lovak járnak az eszemben. Meggyorsítom a lépteimet. Belépek hozzájuk. Meg- —csap a meleg is­tállószag. Lina meg Maxi hozzám dörzsölik a pofájukat. Nyihognak, nyerítenek. Mint­ha azt mondanák, hogy BÜÉK, gazdikánk, BÜÉK. Ta­lán nem is közönséges lovak, hanem titkon csodatáltosok. Lehet, hogy egyszer a hátára kap valamelyik, és elrepül ve­lem Hetedhét országon is túl, az Óperenciás tengeren is túl valahová. Oda, ahol meglelem az örök ifjúság füvét. Az len­ne jó. Hoznék belőle magának is. Lejegyezte: Polgár István • Az együttműködés csak a megye határain belül való­sult meg? — Nem. Fél esztendeje, hogy Komárom és Heves megye népművelőivel együtt dolgo­zunk. Ez az együttműködés több napos, kölcsönös tapasz­talatcsere-látogatással kezdő­dött, kiállításcserékkel folyta­tódott, s ma már a három me­gye népművelőinek közös to­vábbképzéséről tárgyalunk. Közös módszertani kiadványo­kat is megjelentettünk már ez idő alatt, s ezt folytatni kí­vánjuk az elkövetkező esz­tendőben is. d Az elmúlt esztendőben rendelet jelent meg a műve­lődési otthon jellegű intézmé­nyek továbbfejlesztéséről. Mi az átszervezés, illetve az új besorolás lényege? — A rendelet három kategó­riába — klubkönyvtár, műve­lődési ház, művelődési köz­pont — /sorolja a művelődési otthon jellegű intézményeket, pontosan meghatározva az ezek működéséhez szükséges alapvető feltételeket A dön­tést, hogy mely besorolás sze­rint működtessék falujuk in­tézményét, a helyi tanácsok hozták, ezek a döntések azon­ban nem örök érvényűek. Mű­ködésük és feltételeik tartós javulása vagy romlása esetén magasabb, illetve alacsonyabb típusba sorolhatók ezek az in­tézmények. Természetesen az új rendelkezés önmagában nem old meg semmit. A minő­ségi változást elsősorban a népművelők hozzáértő és oda­adó munkája hozhatja meg. A Az elmúlt esztendőben gyakran hallottunk olyan meg­jegyzéseket, miszerint a kul­túrpolitikai célokat elnyomják a gazdaságiak. Mi a véleménye erről? — Én úgy gondolom, hogy az új gazdasági mechanizmus a népművelésben annak felel meg, hogy oda adjuk a pénzt, ahol az visszatérül. Nem fo­rintban, eredményekben. Mű­velődési intézményeinket első­sorban nem gazdasági intéz­ményekként kezeljük. A költ­ségvetés tervezése, a terv vég­rehajtása azonban szoros ösz- szefüggésben áll az intézmé­nyek tartalmi munkájával, mert annak pénzügyi, gazdasá­gi alapját adják. Nem az a baj tehát, ha a művelődési in­tézményekben helyt adnak a bevételt jelentősen növelő, ki­zárólagosan szórakoztató ren­dezvényeknek — táncmulatsá­gokra, beathangversenyekre gondolok —, hanem az, ha ezek a rendezvények teszik ki a művelődési intézmény prog­ramjainak többségét. • Tapasztalatai szerint hogyan gazdálkodtak az elmúlt esztendőben a megye népmű­velési intézményei? — Sajnos, művelődési intéz­ményeink jelentős része nem gazdálkodik még megfelelően. Ennek több oka is van. Az egyik: a költségvetési gazdál­kodás járási irányítása sok esetben nem volt megfelelő. A járási művelődési, valamint a pénzügyi oszuuyok a rnuve- lőuési intézmények pénzügyi helyzetét eraemoen nem dí- rálták, az állami támogatást több esetben indokolatlanul, mechanikusan folyósították. Más esetekben nem ellenőriz­ték a művelődési intézmények költségvetésének realitását, ha­nem automatikusan jóváhagy­ták azokat. A másik ok: a mű­velődési intézményekben a költségvetés összeállítását megelőzően nem készítették el a következő évi rendezvények tervét, csak becslések vagy az előző évi adatok átmásolásá­val állították össze. A harma­dik: több esetben a művelődé­si házak vezetői a bevételi elő­irányzatot azért tervezték a reálisnál jóval nagyobbra, hogy az általuk összeállított kidási előirányzatnak legalább papíron legyen meg a fedezete, és így jogcímet biztosítsanak az állami támogatás igénylésé­re. Természetesen a helytelen pénzügyi gazdálkodást nem­csak az említett okok idézték elő. Többek között az is, hogy a rossz szervezés következté­ben sok rendezvényre ráfizet­tek a művelődési házak. • Véleménye szerint a nép­művelők anyagilag mennyiben érdekeltek a jobb munkában? — Az igazság az, hogy a népművelők anyagi, sőt erköl­csi megbecsülése még nincs egészen a helyén. A gazdasági reform ugyan lehetőséget biz­tosít a rugalmasabb bérezésre, de ez addig megoldhatatlan, amíg a keretszámok változat­lanok. 41 Tervezett változások az új esztendőben? — Mint arról hírt adtunk már, jövőre „Szentendrei es­ték” címmel szabadtéri színhá­zi előadásokra kerül sor a vá­rosban. A tervek szerint az előadások belépőjegyében más kulturális szolgáltatások is benne foglaltatnak: így _ pél­dául feljogosítják a nézőt a Ferenpzy Károly Múzeum, a Parkműzeum. az épülő skan- zéh megtekintésére is. S ha már Szentendréről szóltam: a jövő esztendőben már május­ban kerül sor a megyei képző- művészeti kiállítás megrende­zésére. És tovább szeretnénk lépni abban is, hogy a járások és városok legyenek a megye képzőművészeinek legfőbb me­cénásai. A legutóbbi tárlat eb­ben döntő fordulatot hozott: kétszázezer forint értékű kép­vásárlás volt egyetlen héten! A további tájcentrumok kiala­kítása szintén az új esztendő feladatai közé tartozik. S az is, hogy az eddiginél fokozottabb összhangban dolgozzanak a közös cél érdekében a már em­lített három megye népműve­lői. S végül, de nem utoljára: tovább kell lépni a népműve­lési munka új útjain. A leg­főbb feladat az, hogy maga­sabb színvonalra emelkedjen az új esztendőben a szocialista kultúra, mely a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. P. P. Azonnal felveszünk kőműves, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő, bádogos, víz-fűtésszerelő, villanyszerelő, lakatos, festő és parkettás szakmunkásokat, kubikosokat, rakodókat, kályhafűtőket, és kőművesek mellé segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is). Vidékieknek munkásszállás. JELENTKEZÉS: Prosperitás Ktsz Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Munkaügyi osztályon. A MEGYESZÉKHELYEKEN vagy e városokhoz közel lakó, kereskedelmi ügyintézésben jártas, jó képességű üzletkötőket ALKALMAZUNK, jutalékos rendszerben, megállapodás szerint. Jelentkezés : Gumiipari KTSI Bpest VI., Csengery u. 35. (Szombat kivételével 9-től 3 óráig.) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom