Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

Közgyűlés Ma közgyűlést tart a kosdi Naszályhegyalja Termelőszö­vetkezet. Ezen újraválasztják a vezetőséget, és megtárgyalják a jövő évi tervet. Új könyvtár Január elsejétől várja olva­sóit Alsógöd községi könyvtá­ra és klubhelyisége. A községi tanács 45 ezer forintot áldo­zott az új létesítményre. VÁCI NAPLÓ ^ — __ni— ... —i ..II—ii— — —imt~i —Imi— ~ ii ~ »I i~h ~ i~m i~‘­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 305. SZÁM 1968. DECEMBER 30., HÉTFŐ Fotósok figyelmébe Január 3-án, pénteken este hat óraikor a művelődési köz­pontban „Dél-amerikai színek” címmel tart vetítettfcépes elő­adást a Dunakanyar Fotó­klub. Nagyobb önállóság — kevesebb adminisztráció Tetemes összeggel járultak hozzá a vállalatok a városfejlesztéshez HÍREK A JÁRÁSBÓL — Átadták a napokban a csörögi eszpresszót. Az épület munkáihoz jelentős segítséget nyújtott a környék lakossága, a presszó berendezését a vác- hartyáni ÁFÉSZ vállalta. — Az alapozásnál tartanak a püspökszilágyi művelődési otthon építői. — Elkészült a Gombás-pa­tak kosdi szakaszának hídja. Tegnap tartotta Idei utolsó I ülését Vác város tanácsa. Az végrehajtó bizottság jelen­tése és több interpelláció után Lukács Ferenc vb-elnök [ismertette á végrehajtó bi- j zottságnak az új gazdaság­irányítással kapcsolatos ta­pasztalatait. Lukács Ferenc elmondot­ta: a szakemberek körében egyöntetű a megállapítás, hogy a kettős irányítás meg­szüntetése helyesnek bi­VÁCBOTTYÁN: Népfront — tanácstagiéiul) A tanácstagok régi kívánsá- i ga, hogy legyen egy hely, ahol lehetőségük van megismerked­ni a legújabb rendeletekkel, kicserélni tapasztalataikat. Ezért intézményesítették a ta­nácstagok oktatását. Hasznos volt. Ám a tanácstagoknak már más igényeik is vannak. Nevezetesen, hogy ez az okta­tás ne iskolásán, hanem kö'.et- lenebb formában történjék. Az első tanácstagklubot — két helyiségből áll — Vácboty- tyán vb-elnöke, Németh Ká- rolyné és Csengődi János nép­frontelnök vette át. A bottyáni ötlet követőkre talált. Rövidesen Kosdon is működni kezd a helyi nép­frontbizottság és a tanácstag­ság által létrehozott, a bottyá- nihoz hasonló klub. <u. i.) zonyult. Nőtt az önálló kezdeményezés lehetősé­ge. Vácott például idén már helyben állapították meg a parcellázásra került telkek árát, a piaci elárusítóhelyek bérét. Helyes lenne, ha a jö­vőben a város területén mű­ködő középfokú oktatási in­tézmények irányítását és ál­talános felügyeletét a városi művelődési osztály hatáskö­rébe helyeznék. Az önállóság növekedése segítette az adminisztráció csökkentését. Az igazgatási osztályon a III. negyedévben 1128 darabbal csökkent az iigyiratforga- lom, a tavalyi hasonló idő­szakhoz viszonyítva. Haté­konyabbá vált az apparátus munkája. Nehézséget jelen­tett a múltban, hogy nem | volt msg a helyi tanács és j a városban működő minisz- i terdális vállalatok között az önállóság megkívánta kapcso­lat. Itt is kedvező volt a vál­tozás és idén 3 324 000 forintot fi­zettek be első félévi kö­telezettségiik teljesítése­ként nagyüzemeink kom­munális adóként a városi ejtesz tésii alapba. A város a DCM-et a deák­vári nágytamtermes általá­nos iskola építéséinek, a többi nagyüzemet a Pokol-sziget fejlesztésének, valamint a dunakanyari vízisporttelep építésének anyagi támogatá­sára kérte fel. Nőtt az anyagi ösztönzés lehetősége is. A tanács mun­katársai között 1968-ban ju­talom címén 75 ezer forintot osztottak ki. Az elnöki beszámoló végül határozati javaslatolMt ter­jesztett a tanácsülés elé a városfejlesztés és gaz­dálkodás hatékonyságá­nak növelésére, új mód­szerek és lehetőségek fel­tárására, alkalmazására. Ezután Arany István vb­ti tikár előterjesztette az 1969. évi munikatervet. Ennek ösz- szeáilifásánál figyelembe vet­ték a tömegszervezetek és a tanácsi szervek javaslatait. A pénzügyi osztály idei munkáját flajdu Miklós ossz- t Ilyvezető ismertette. A költ­ségvetés összege az 186G- béü 43 millióról 1968-ban 18 millióra növekedett. A fej­lesztési alap összege ez idő alatt 5 millióról 78 millióra nőtt. Szikora Pál NEB-elnök is­mertette a népi ellenőrzési bizottság első félévi mun­katér vét; a terv csoport veze­tője javaslatot tett a Cement­es blészmű Vállalat által a fejlesztési alap részére jut­tatott külön hozzájárulás fel- használására s a fejlesztési alap módosításiára. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Nagy Miklós ország- gyűlési képviselő, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Biró Béla megyei tanácstag. A városi népfrontbizottság javaslatára dr. Rózsa Lajost a végrehajtó bizottságból visz- szahívták. Az interpellációk megvála­szolása után az elnök ered­ményekben gazdag új eszten­dőt kívánt a tanácstagoknak, majd az ülést bezárta. (papp) Alkonyaikor lehúzzák a rolót örültek a deákváriak, ami­kor az Ernst Thälmann téri piaci pavilonokban két kis­bolt i,s nyílt egyszerre: az élelmiszer kiskereskedelmi vállalaté, meg a csővári Vi­rágzó Tsz zöldség-gyümölcs, tej, tejtermék, élő baromfi és terményárusító üzlete. Örö­mükbe azonban hamar üröm vegyült, mert ezekben a bol­tokban alkonyaikor lehúzzák a rolót, s a munkából haza­térők csalódva kénytelenek visszafordulni — talán ép­pen az aznapi vacsorához szükséges élelmicikkek nél­kül. Ezekben a szépen berende­zett. s áruval is többé-ke- vésbé jól ellátott boltokban nincs villany. Pontosabban: vezeték, kapcsoló, égő és búra van, csupán áram nincs. Azt pedig még a legelfogul­tabb vevők sem várhatják, hogy a boltokban sötétben árusítsanak. S hogy miért nincs áram? Egyszerűen: fe- ledékenységből. Az élelmiszer kiskereskedelmi válialatnák későn jutott eszébe megren­delni az ÉDÁSZ-tál az áram bekötését, a Virágzó Tsz meg j a valamennyi szükséges nyom- | tatvány kitöltéséről, illetve a i bekötéshez előírt műszaki rajzokról feledkezett meg. Amikor e sorokat írom —. megvallom — tanácstalan nabb vagyok, mint az a vevő, aki a rolóit lehúzása után ér­kezett a bolthoz, s nem tudja: tovább menjen-e valamelyik nyitva tartó boltba, vagy örül­jön, hogy megspórolhatja a vacsora áráról. Nem tudom ugyanis, hogy a feledékeny bolttulajdonosoknak tegyek-e szemrehányást, vagy az ÉDÁSZ-nak, mely ragaszko­dik az előírt formaságokhoz. De nem, én nem teszek sen­kinek szemrehányást. Inkább magamat nyaggatom, nyug­tatgatom: ne türelmetlenkedj, hiszen még egy-két nap, eav fél hetecske hátra van az új mechanizmus tanuló eszten­dejéből; hogyan is várha­tod el, hogy a kereskedők, s az áramszolgáltatók már tud­ják is: — mindent az em­berért. — Könnyű magának, masa nem állt még lehúzott rolók előtt — hallom most a Thal- man tár környékiek felém áradó szemrehányását —. de azt mondja meg: minket ki nyugtat meg? Ejnye no, hát — -ufón ki? (fercncr) Oiiicga-egyMtes, Liliom, Magyar kabaré Bűnügyi filmek sora januárban Nyomdába került a Lenin úti művelődési központ és a [ főtéri művelődési otthon ja- , nuári programja. Mit láttunk- \ hallottunk 1969 első hónapja- ] ban? Az indulás változatos- | nak, színesnek ígérkezik. A Madách Imre Művelődési Központban örömmel újságol­ták, hogy a középiskolás diák­bérlet az utolsó darabig elfo­gyott. Az első szelvényre ja­nuár 13-án az Omega együt­tes műsorát tekinthetik meg a bérlettulajdonosok. A Déry­né Színház Molnár Ferenc Li­liom című színművével kezdi az új évet. A idegenforgalmi szabadegyetemen Pászthory Lóránt tart két előadást a Du­nakanyar idegenforgalmi je­lentőségéről s Vác műemlékei­ről. Az Ország-Világjárók hall­gatóságának Vörösváry F. Bé­A vers öröme la beszél a Lipcsei Vásárról. A Dunakanyar Fotoklub négy előadást iktatott a januári mű­sorba. Az Építők Művelődési Ott­honában január 12-én kezdő­dik a „62 éves magyar kaba­ré” című sorozat. A négyrészes előadást Forgách László szöve­ge kíséri, és minden esetben bemutatnak korabeli rövidfil­meket. Két színházlátogatást iktattak programjukba; 19-én az Urak és elvtársak, 25-én a My Fair Lady tekinthető meg a fővárosban Vácról induló kü- lönbusszal. A bűnügyi filmek, kalandos történetek kedvelői 15 esetben izgulhatnak két filmszínház­ban. A Madách mozi januári műsorában szerepel Ä P—2 nem jelentkezik (szovjet), Bi­lincs és mosoly (amerikai), Az éjszaka rablásra való (olasz), Heroin (NDK), Egy ember az örökkévalóságnak (angol) s a Vihar a lombikban (csehszlo­vák). Az építők reprízfilmjei között szerepel A Tenkes ka­pitánya, Az algíri csata és a Tökéletes bűntény. Szeretek a hóhul­lásban járni, a végte­len nagy csendben le­szálló fehér pelyhek között. Taposni a pu­ha, süppedő szőnye­gen, míg kabátomra is rátelepszik a fehér takaró. ­A havas, ágak, téli tetők, kicsipkézett ke- rítésrácsoi: láttán ha­tártalan nyugalom, békesség tölt el. Tá­voli barokkmuzsika, csilingelő gyermekkó­rusok hangja csendül fel a képzeletemben. A hóhullásnak, a csendnek is van mu­ZSitZdjd. Micsoda élmény a gyereknek kitekinte­ni reggel az ablakon, és meglepetve látni, hogy kristályfehér a táj, a domboldal, a háztetőic és a félho­mályon áttetsző fo­lyón túli hegyek olda­la Nagyanyám tuli­pános ládája az ablak (Gebora László rajza) HóhuHúsban alatt állott. Erre tér­delve néztem telente az ablakon át a csi­lingelve futó szánkó­kat, a tavon korcso­lyázó gyerekeket, és a jégen táncolni is tudó tanítókisasz- szonyt a férjével. Én sohasem tudtam meg­állni a jégen. Beval­lom. Csak fakutyáz- ni tudtam (ródlit haj­tani két szöges bottal) így nem estem el. A fakvtyázás ritka, de nagy öröm volt számomra. Nagyon nagy ára volt. Neve­tek, ha rágondolok, hogy ma a Corvin Áruházban 90 forint­ba kerül egy olyan radii, amilyen Irmus- nak volt, az osztály­társamnak, de ne­künk arra sem tel­lett. Irmus gyengén állt németből, ezért heti két alkalommal lefordítottam neki a német leckét. Ha mindkettőnké kész volt, akkor ott állt a „kikötőben” a kapu­juk előtti tóparton — a „hajó” és kifutha­tott a szabad, befa­gyott vizekre. Ezzel a „bérleti szerződéssel” is öröm volt szá­momra a tél. míg ap­ró, szegényes örö­meinket sok más gond fel nem emész­tette. Serdülő koromban csak annyit jelentett számomra a hóesés, hogy tudtam, ezután még hidegebb követ­kezik, ha el nem ol­vad. A jegesre fagyott téglák még jobban kivérzik majd a ke­zemet, mikor a gőzzel melegített habarcs­ba igazítom őket. Mert az ötvenes évek­ben, még 8—10 fokos hidegben is raktuk a falat, a fagyos, szür­ke ég alatt. Ma már a vállala­tok egész évben úgy irányítják a munkát, hogy télen védett he­lyen dolgozzanak az emberek. De a lakás­igénylők türelmetle­nek. A nagy felada­tok sürgetik az ipart. Sokan kényszerülnek még arra, hogy a tél, a hó hidegében dol­gozzanak, a szabad ég alatt keressék kenye­rüket. Amikor a hó­hullásban barangolok, rájuk gondolok, akik közül jöttem, akiket nem szabad soha, so­ha elfelejtenem, aki­kért mindig szólnom, és mindig tennem kell. Kovács István Késő este kissé bosszúsan kerestem helyet magamnak a Nyugati kultúrtermében, mert lekéstem a vonatot. Olyan csa­láddal töltöttem el az időt, amelynek tagjai nagyon jó ba­rátaim, és két nap sem elég kicserélni gondolatainkat a világról, mindig van mit mon­dani egymásnak. Ezért gondol­tam arra, hogy maradék időm­ben megírom nekik annak egy részét, ami a beszélgetésünk­ből kimaradt. Gyér, fénnyel megvilágított asztalok között kerestem ma­gamnak helyet, és ... Megle­petten torpantam meg az egyik asztalnál. Először azt hittem, rossz ndulatú, a közvagyont nem becsülő emberek firkálták össze, de amint elolvastam a vastag, piros rostirónnal írt sorokat, egy ötsoros epigram­ma muzsikája ömlött szét ben­nem. Őszintén szerető szerel­mes írhatta le érzéseit, aki­hez nem jött el a várva várt kedves. Vártalak ... Végtelenné vált a vágy. Kerestelek... Őserdővé lett a sok emlékvirág. Az asztalhoz szögezett ez a versvirág, m.ely talán egy múlt szerelemnek állított emléket. Költő írhatta-e vagy isme­retlen kezdő, ‘ akinek talán egyetlen olvasója volt, akit szeretett? Ki tudja. De vers volt. Jó lett volna ismerni en­nek a diákos, fiús írásnak a tulajdonosát. De így volt sze­rencsésebb. Az élmény őszin­tébben hatott rám. A művé­szet, o vers öröme. A nagy neveket tisztelni, cso­dálni illik. Akkor is, ha nem értjük, vagy nem szeretjük őket. Olykor becsapjuk önma­gunkat, és a világért sem val- lanánk be, hogy kedvenc köl­tőnk a kis X vagy Y, s nem a nagy név, a márka. Az egyszerűség élményét kö­szönöm. S e néhány egyszerű, de éppen ezért szép sort itt küldőn verskedvelő barátaim­nak is. K. I. (P.) FELIRAT Tócsa felett lebegő, kés» kény padlóra lépünk, miután áthaladtunk a félig kitárt vaskapun. Az udvaron vélet­lenül belerúgunk egy vas- hordóba, majd a váratlan lendülettől olajtartálynak dőlünk. Mélyen lehajolva kanyarodunk jobbra s már az eladótérben vagyunk. Telt ház van, mert már négy vevő megelőzött a Széchenyi utcai háztartási bolt alkalmi árudájában. Aki végzett, ki­felé préseli magát az emlí­tett útvonalon. A bennmara­dó férfitársak mind az al­kalmi galéria lépcsőjén fel­felé haladó csinos elár siló- nő után néznek. Sikerül fi­zetnünk, magunkhoz öleljük az árut. Kijutunk az utcára s még egyszer elolvassuk az ideiglenesen befalazott bolt­ajtóra helyezett nagybetűs feliratot: TATAROZÁS ALATT AZ ÁRUSÍTÁS ZA­VARTALAN! (—ő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom