Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP K ü t Ö N K I A O Á S A Xn. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1968. DECEMBER 24., KEDD VIDÉKÉN AZ ELSŐ Élelmiszervizsgáló laboratórium Vácott Ellenőrzik az állati eredetű élelmiszereket - termelőtől a fogyasztóig A városi állatorvosi rendelőben nagyszabású átalakítási munkák kezdődtek. Itt rendezik be az első vidéki élelmiszervizsgáló laboratóriumot, mely — megnyitása után — a Pest megyei Állategészségügyi Állomás irányítása mellett működik. — Milyen célt szolgál ez az élelmiszervizsgáló laboratórium? — kérdeztük dr. Aracsi Sándor főállatorvostól. — Az új intézmény feladata az állati eredetű élelmiszerek állatorvosi ellenőrzései során vett élelmiszerminták laboratóriumi vizsgálata — a termelőtől a fogyasztóig. Eddig ezeket az élelmiszereket — kivéve a húsipari vállalatokat — csak a fővárosi központi hús- és élelmiszer- vizsgáló laboratóriumban ellenőriztethettük. A laboratórium előreláthatólag jövő év második negyedében kezdi meg működését — két állatorvossal és két laboránssal. — Milyen élelmiszermintákat vizsgálnak meg? — Az állatorvosok rendszeresen végeznek ellenőrzéseket a piacokon, húsboltokban, élelmiszerüzletekben, üzemi konyhákon. A fogyasztási szempontból gyanúsnak tűnő hús- készítményből, ételből mintát veszünk, s a laboratórium kémiai, bakteriológiai részlegében ellenőrzik majd, nem káros-e a fogyasztásra vagy azért mert romlott, fertőzött, vagy azért, mert hamisították — adta meg a tájékoztatást a főállatorvos. I Elmondotta még, hogy a laboratórium félmillió ! forintos költséggel épül. Felépülte után a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium minden megyében épít, illetve berendez hasonló céllal ilyen élelmiszervizsgáló laboratóriumokat. (f. I.) ÖRÖMMEL OLVASTAM mindig ezt a rovatot, mert vallom azt az elvet, hogy ha valakit be akarunk vonni az alkotás örömeibe, azt előzőleg a tervezés örömeivel kell megismertetni. Különösen vonatkozik ez városunkra. Úgy vagyunk^ ezzel a várossal, mint serdülő gyerekével a szülő. Néha esetlen, ellentmondásos, de már a felnőttség jelei is mutatkoznak. Vác is ilyen. Egy vidéki kisvárosból lassan felnövekvő város lesz. Fejlődő ipara, kereskedelme, barokk épületei, mű- emlékei, kirándulóhelyei mind j alkalmassá teszik erre a felnövekvő középváros jellege. Ha e sok ellentmondás miatt van is benne jellegtelenség — ezt kellene felszámolni. IGAZTALAN ÉS INDOKOLATLAN, alaptalan az a vélemény, hogy Budapest közelsége miatt nem lehet nagyobb kulturális érdeklődésre számítani. Ügy hiszem, nem . kell példákat felhozni ennek cáfolatára. Ellenkezőleg! Azt kell látni, hogy mivel megyénk székhelye a fővárosban van, Vácott lehetne megrendezni a megyei megmozdulások nagy részét, és itt lehetne kialakítani valami, amolyan „pótmegyeszékhelyet”. E „fórum” sorain keresztül is bátorkodom javasolni, hogy Vác régi és új lakói, akik szeretik ezt a várost, találjanak egymásra. Mindenki, aki tud tenni ezért a városért, valahogy' tegye meg. VÁC ISKOLAVÁROS IS. Ma öt középiskolával, öt általános iskolával, épülő zeneiskolával büszkélkedhet. Rövidesen egy 270 férőhelyes modern kollégium is épül, és így négy diákotthon több száz diákja is 1- a megye, esetleg az ország más részéről is — bekapcsolódik a város kulturális munkájába. Ennek az iskolavárosi jellegnek is jobban ki kell domborodnia azonban a város életében. Szó sincs arról, mintha eddig az iskolák nem vették volna ki részüket a város kulturális életéből, sőt, igenis ott voltak mindenütt, de ez az energia szétforgácsolódott, és nem jelentkezett eléggé átütő erővel. Pedig most már ez kell. Olyan szép példák vannak előttünk: egri, soproni, veszprémi diáknapok. Nehogy valami félreértés essék. Nem arra gondolok, hogy ezeknek bármelyikét is lemásoljuk, vagy sablonosán átvegyük. Éppen ellenkezőleg: mi is lépjünk fel valami új ötlettel — al- kotóan — mozgósítóan. A mi középiskoláinkban is működnek irodalmi színpadok, énekkarok, képzőművészeti, technikai szakkörök. Ezekről azonban vajmi keveset tudnak a kívülállók. De már megmozdult valami, és ezt a mozgást kell okos, tervszerű, összehangolt munkával továbbfejleszteni. MI IS TUDNÁNK váci diáknapokat, középiskolás nyári rendezvényeket szervezni, seregszemléket, diáktalálkozókat létrehozni. F elharsanhatna egyszer a Dóm téren, a „szabadtéri színpadon” egy óriás kórus hangversenye. Olyan karnevált, vagy ünnepi játékot szervezni, melyen a város középiskolásai részt vennének. Népi játékok elevenedhetnének fel. A város gazdag történelmi hagyományaiból — akár pályázat útján is — várjátékot írhatnának, feleleveníthetnének egy-egy kort, és még any- nyi, meg annyi népi szokást gyűjthetnének be, dolgozhatnának fel. A mai diákok szívesen vesznek részt ilyen megmozdulásokban. Nekik is vannak ötleteik. Egy jól sikerült és megszervezett megmozdulást — úgy gondolom — a televízió vagy a rádió is szívesen közvetítene. Lám, most a főváros kerületeinek „Fekete? Fehér? Igen? Nem?” vetélkedőjén milyen nagyszerűen és magas színvo- nalúan mozdult meg a főváros. Boldog lenne e serdülő város dolgozó tömege, ha itthon, a város falai között a kultúrának több áldását élvezhetné. JAVASOLOM: akik egyetértenek a „fórum” alapgondolatával, ötleteiket, elgondolásaikat küldjék el a Váci Napló szerkesztőségébe, vagy a városi KISZ-bizottsághoz „Vác diákváros” jeligére, vagy nyújtsák át az iskolai K1SZ- szervezetnek. Bíró Béla gimnáziumi igazgató TELI i REGGEL Nyirkos, párás téli levegő- 1 ben, a koránkeléstől leverten j állok a DCM kőhídparti megállójánál, autóbuszra várva. Egy sürgős megbeszélés eredményeit mérlegelem — emiatt jöttem ki a CEMOV-ba —, amikor a vasúti töltésen feltűnik a robusztus 424-es mozdony, hosszú szerelvényt s vastag füstfelleget húzva maga után. Varjúcsapat riad a {öltésmenti jegenyéken, elhúznak a szerelvény mellett, azután károgva ismét visszaszállnak a kopasz ágakra. / A mozdony már a kétlyukú híd felett robog, szemben a DCM kéményóriásaival, mintha nekik akarna rohanni dühében, mert ők az erősebbek, ők okádnak vastagabb füstoszlopot. A kémények világos és a mozdony sötét füstje találkozik. Szabályos háromszöget alkot az égen, majd amikor a szerelvény továbbrobog, a háromszögből merev tartású Y lesz. A háttérben a párás Naszály. Lám, az iparvidéknek is, a tél legátmenetibb szakaszában is megvan a szépsége... kár, hogy egészségünk rovására. k. i. VÁCI SZOBROK PASZTORLANY Sorozatunkban — a Vác remete szobrot kivéve, mely az új gimnázium udvarán van — csak a közterületeken elhelyezett szobrokról írtunk. Most — ismertetésünk utolsó közleményében — Damkó József három nagyméretű fémöntvényszobrát említjük meg, a Lőwy Sándor utca 7. számú ház udvarán. Damkó a századforduló világjárt magyar szobrásza volt. Még RöThóban is vannak művei, és ö alkotta a torinói Kossuth-szobrot is. Három váci szobra közül a legjellemzőbb a Pásztorlány. Rutinos technikával és formakészséggel készült, de ugyanakkor alkotója nem tudott szabadulni a korabeli népszínművekben is fellelhető édeskésségtől, mely hibás szociológiai-néprajzi szemléletén alapult.1 Ezeken az udvari szobrokon felismerhető a késői olasz barokk nyugtalan formakezelésének és a klasszicizmus mi- tologizálásának hatása is. Szöveg: Stefaits Kép: Törnek Magyar karácsonyok Volt-e igazán Betlehem, s úgy lett-e kisded-rejtelem a lángos csillagok alatt? Ránk csak Heródes-kard maradt és reccsenő jászlak alatt igazi magyar karácsony, fagyalbokron és bodzaágon megőrzött-e minden sugarat? Volt-e a gyermeknek csillaga? vagy csak paraszt háromkirályok szava a pusztába kiáltott és szelekben nőttek csillagok? Elloptak minden csillagot, hazug karácsony, Betlehem és mosoly fénye a gyermeken céltalan békét ragyogtatott. Magyar mezőkön csillaghullás nem oly fényes volt, mint más népek fölött a karácsony este, jobban vágytunk a szeretetve, de csaló volt minden betlehem! Csalás volt mind a szeretet, a mindenki karácsonyfája és soha nem engesztelhetett sem a tömjén, sem a mirha s a Százezer csillag sugarára szemünk csak lassan-lassan nyíl ma. Alázott, rongyos csordapásztor leátkozott csillagot százszor, s az éjféli kéklő, roppanó, felsugárzóan tiszta hó felitta könnyünk és a gyermek kacaja csak mesében csengett, mert nékünk még akkor este sem hajolt le semmi kegyelem! Püspökbot — mi áldást nem intett — farkasködökbe vihart hintett, s az éjféli misék helyett, míg részeg urunk benn szeretkezett, szalmát loptunk a szérűk alól — De lám: most hét csillag lehajol és harang szól — istenek pohára! — és a fenyőkön libben és úgy száll a csendes szárnyú karácsony este, mint gyertyaláng, a szelektől óvott, és letérdel némán, deret szeretve a csendes éj, s holnapra mindent megold már az örök családok szemefénye: a Gyermek, — csak béke legyen — béke, béke... Csankó Lajos Akik nem otthon ünnepeinek... E ste a fenyőfákon kígyóinak a gyertyák, örömet, békességet kívánnak egymásnak a terített asztalt körülülő családtagok. Gondolunk-e arra, hogy nem mindenki élvezheti szerettei körében a karácsony boldogságát? A mentőállomás fehér gép- kocsiparkja készenlétben áll december 24-én is a Május 1. utcai központban. Egyik legrégebbi munkatársuk, Moy- zes Ferenc elmondta, hogy az URH adó-vevő készülék üzemben lesz. Lehet, hogy ő lesz ma az ügyeletes, de ha befut Bachor Jancsi a budapesti tanfolyamról, akkor leveszi válláról ezt a gondot. A Szilassy utcai tűzoltóközpontban a hatalmas piros kocsi most is ott áll üzemképesen a garázsban, hogy szükség esetén azonnal kirohanjon az utcára. A gyertyák, csillagszórók fokozzák a tűzveszélyt; vigyázó szemmel figyelje ezért mindenki a gyúlékony karácsonyfát A kis doktornő a betegek nagyon szerették z*. az orvosnőt és férjét. Fiatalok voltak, szépek, nyugodtak és türelmesek. Mindenkinek meghallgatták a panaszát. Klárikáét, az elkényeztetett fiatalasszonyét, aki azért akart gyereket, hogy legyen kivel játszania, és Tóth néniét, aki nyolcat szült életében, s most már inkább az unokái látogatását várta, szerdánként. A kórház szülészetén csak úgy emlegették őket: a „kis doktorék”. S kevesen tudták, amikor a „kis doktornő” először vett jel bővebb köpenyt, mennyi aggodalom és remegés, mennyi megújuló csalódás törpült emlékké ezzel. Nyolc év alatt egyszer sem karácso- nyoztak otthon a közös lakásban, közös fenyő alatt — mindig a kórházban, a betegek között, a szülőszobában. Ejféli mise idején a csecsemőszobába surrantak be, és csodálták a szuszogó vörös apróságokat ... a kilencedik- karácsonyt ói már otthon töltötték. Péter még nem volt egyéves, ülni is alig tudott, és csak ci- pőgomb-fekete szemét nyitotta csodálkozóra a csillogó valami láttán. Nekik ebben a szemben szikrázott a csillag- szóró, benne nézték a gyertya lángját is. A tizedik közös karácsonyon Péter már totyogott, és apjával a szőnyegen gurítgatták a lendkerek'es autót. Már azt mondta: api, ótó. És örült a gyertya lángjának, dundi kezével kapkodott a szikrázó csillagszóró után. Tavasszal Péternek fájt a feje, néha láza is volt. Apja, anyja többször is megvizsgálta, de nem találtak semmit. Márciusban, egy este, felszökött a láza. Azonnal kórházba kellett vinni. Péter rózsaszín pizsamában állt a kórházi kiságyban, és mindenkinek szépen bemutatkozott: Kiss Péter vagyok, kétéves. Két nap múlva telefonáltak az apjának, hogy meghalt. Csak állt a telefon mellett, összefolytak előtte a szürkepiros kőkockák. A kis doktornő utazni ment, városról városra kereste a megnyugvást, de minden kisgyerekben a fiát kereste. A doktor külföldi ösztöndíjat kapott, a legnagyobbak, a legnehezebben elérhetők egyikét. Kedden indult volna — vasárnap megmérgezte magát. Két éve éppen. £ gy hónapja kerek fekete lányt hozott be a mentő. Gömbölyű kis fekete fiút hozott a világra. Göndör fürtöcs- kék kunkorodtak a fején, kék szeme sűrű pillái alá rejtőzött. A doktornő azóta minden estéjét bent tölti. Nyolc óra után — a vizit után — besurran a csecsemőkhöz és gyönyörködik a fiúban: — a fiában. Egy hete valaki újságolta: a fekete lány lemond a fiáról. Azóta négyszer állt a kiságy lábánál elgondolkozva, míg döntött. Másnap elővette a takarékkönyvét, és megkérte a műtősfiút — kísérje el. Kiságyat vett és paplant, rugda- lózót... „Kéket tessék venni, doktornő, fiúnak az való...” — mondta a műtős, meg csörgőt és kékszirmú virágcumit, fy-ollégái feldíszített kardja. csonyfával lepték meg. A sarokban a fa, alatta a sok puha bébiholmi, és egy világoskék babafürdető kádacska — a nővérek karácsonyi ajándéka. A karácsonyfa mellett, a kiságyban: a gömbölyű kis fekete fiú, kinek göndör für- töcskék kunkorodnak a fején, s kék szeme sűrű pillák a'á rejtőzködik. (bányász) A városszéli gyógyszertárak ünnepek alatt zárva lesznek. A főtéri gyógyszertár azonban nonstop-szolgálatot tart. A bőséges ételek, ünnepi -italozás fokozza a gyógyszertár forgalmát. Az inspekciós beosztás alapján Pártos Csaba lesz az ügyeletes ma este. Az már a lakosság fegyelmezettségén múlik, hogy csak valóban fontos, sürgős esetekben nyomják meg a csengőt a lehúzott redőnyű ajtó mellett. Telefonközpont. Egy percre sem szakadhat meg az összeköttetés a külvilággal. Igaz, hogy a hivatalok zárva vannak, az üzemekben is csend honol, viszont sokan kívánnak egymásnak távbeszélőn keresztül kellemes ünnepeket. Több külföldi beszélgetést is előjegyeztek már. S ha ma este felemeljük a . kagylót, a központban Bucsek Erzsiké kedves hangját halljuk. Ö az ünnepi ügyeletes. Sokat kell gyalogolnunk a deákvári buszmegállótól, amíg megtaláljuk a Nógrádi utca végén a vízművek telepét. A gépeket, műszereket, berendezéseket nein lehet percre sem őrzés nélkül hagyni. Zavartalan vízszolgáltatást kell biztosítani a pirosbetűs napoleon is. Medgyes Ferenc lesz ma éjjel ügyeletes. H a este kigyulladnak a parányi fények a zöld galy- lyakon, gondoljunk rájuk is: a szolgálatos rendőrökre, vasutasokra, ÉDÁSZ-tigyeletesek- re, s mindazokra, akik nem ünnepelhetnek szeretteikkel —, hogy mi békén, nyugodtan ünnepelhessünk. ' Papp Rezső Elkészült a tiidőyondozó új épülete A Pest megyei Építőipari Vállalat szombaton az Április 4. téren átadta az új tüdőgondozó épületét. A tervezők és kivitelezők szép munkát ’végeztek. A kisebb módosításokat határidőre elvégzik, akkorra megérkeznek a MEDICOR-tól a belső berendezések is, s remélhetőleg január végétől már itt folytathatja munkáját a fontos intézményünk. FÓRUM Vác — diákváros
