Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

“"kMéHhp 1968. DECEMBER 84., KEDD A villamosság városa MSénssarvas­invásió OTP LAK Nem kell megijedni tőle... Falusi karácsonyok Életem tizenkettedik kará­csonyán igazából örülnöm kel­lett volna. Soha olyan nagy­szerű ajándék, mint akkor! igazi bicikli! Fényes, va­donatúj. Csak álltam és bá­multam kerekre tágult szem­mel, nehéz volt hinnem, hogy mostantól enyém. Ujjonganom kellett volna, megölelni, anyám, apám, úgy köszönni drága ajándékukat. Nem moz­dult a lábam. „Nem bánod meg, fiam, ha rám hallgatsz...” csengett vissza fülembe apám korábbi szava. Még a nyár elején mondta, amikor Irén néni, ki tudja, már hányad­szor, csalódott arccal, szomo­rúan távozott. Arra akarta rá­beszélni apám: „taníttassa to­vább Misit, úgy vág az esze, mint a borotva, kár lenne ér-, te, ha elkallódna”. Valahogy úgy nézhettem tanítónőm tá­volodó alakja után, mint aki­től a legkedvesebb játékát vi­szik el. A bicikli kárpótlás volt azért, hogy a hatodik ele­mi után nem mentem többet iskolába. Szüksége volt a munkámra apámnak. S a föld­nek, mely apám s mindany- nyiunk életét szűk béklyóba verte. nyolc hold földdel, ezerkilenc- százötvenegyben. Rajtam há­borgott akkor a fél falu. Aki­nek semmije sem volt, legfel­jebb két-három :hold juttatott földje, azt még csak megér­tették, hogy. a boldogulása ér­dekében tette. De én, a tizen­nyolc holdas gazda? Mindjárt a kezdet kezdetén? Ezt sehogy sem értették az emberek. Meg­mondhatom őszintén, még a feleségem sem. Ott álltunk ketten, a karácsonyfa mellett, amikor megkérdezte: vajon jutunk-e így valamire? A ba­rátok, rokonok pedig kolhoz­zal, csajkával rémisztgettek, talán abban a reményben, hogy meggondolom magam és visszalépek. Azt hiszem, nem is engem sajnáltak, inkább ön­maguk jövőjét féltették, hogy előbb-utóbb rájuk is sor ke­rül. Mit is válaszolhattam vol­na nekik? len karácsony abban az esz­tendőben. Mondják, mikor húszéves az ember gyereke, nincs nála bol­dogabb. Mégis az volt életem legkeservesebb karácsonya. Apám a fronton, hónapok óta semmi hír róla, él-e még vagy sem, anyám pedig ... szegény. Milyen boldogan vártuk haza együtt apát! Soha többé nem látta viszont. A front utolsó órájában történt. Hideg, téli délután volt, emlékszem rá, mintha csak tegnap lett vol­na. Kint az udvaron álltunk, alig lépésnyire egymástól, etettük a jószágot a legna­gyobb békességben, amikor anyám váratlanul összecsuk- lott mellettem. A robbanás döreje csak utána ért el hoz­zám. Rajtam egyetlen karéo- lás sem, anyám pedig a véré­ben fekszik előttem. Felkap­tam, rohantam a házba, aztán a szomszédokhoz, kerítsenek orvost, akár a föld alól is, köz­ben dörögtek az ágyúk, lélek nem járt az utcán. Mire a se­gítség megérkezett, anyám meghalt a karjaim között. így nem lett nekem azon a télen karácsonyom. Csak ültem ma­gamban, gondolatok nélkül, fenyőfa nélkül, boldogtalanul... Tizennyolcadikként léptem a termelőszövetkezetbe, tizen­Nem tudom, miért, de kevés boldog karácsonya volt még az életemnek. Az esztendők végére valahogy mindig össze- nűrűsödtek a dolgok: baj, ve- sződség, bizonytalanság akkor mutatta magát igazán. így volt ez 1953 karácsonyán is. Akkorra már elvégeztem az általános hetedik-nyolcadik osztályát, hozzá technikumi érettségit szereztem s főagro- nómusként dolgoztam a gazda­ságban. Karácsony táján már nyíltan kirobbant az embe­rekből az elégedetlenség. Sztrájkra készültek, tüntető felvonulásra, a tizenhét forin­tos munkaegység, meg a több mint kétmilliós várható, mér­leghiány miatt. Mit mondhat­tam volna nekik? Emberek, én nem tehetek róla, nekem végre kellett hajtanom az el­nök utasításait? Nem hitte volna senki. És mit mondhat­tam volna az asszonynak, aki­től mást sem igen hallottam azon a karácsonyon: ha te ak­kor nem vállalod a főagronó- musságot, most nyugodt szív­vel nézhetnénk a következő esztendő elé. De így? Ugyan mi lesz a sorsunk, erre adj választ nekem? Akkor nem tudtam mit mondani. Legfel­jebb annyit: az emberek el­döntik majd, ki a felelős azért, hogy idáig jutottunk. Félelem nem volt bennem, a magam dolgáért mindig emelt fejjel vállaltam a felelősséget. De nagyon keserű volt a szám íze: százakra virradt örömte­Most bizakodva várom a a gyertyagyújtás örömteli pil­lanatát. Igaz, hogy nehéz esz­tendő áll mögöttünk, az aszály minket sem kímélt, de azért a tavalyinál kevesebbet az idén sem fizetünk. Az elmúlt esz­tendőben pedig elégedettek voltak a keresetükkel az em­berek. Nagy dolog ez annyi küszködés után. Ma már nem bánom, hogy öt esztendővel ezelőtt, a legnehezebb órák­ban rám esett az emberek választása, legyek én az elnö­kük. Akkor megriasztott a kérés: befeküdni egy beteg­ágyba, aminek még az árát sem fizettük ki? Sok álmat­lan éjszakát ígért. Azt már nem mondom, hogyan fogadta az asszony odahaza. Túljutot­tunk a nehezén, most már sza­badon lélegezhetünk. Az adós­ság régen a. múlté. A közös vagyon meghaladja a har- mincegymilliót, ez pedig több mint a duplája annak, ami öt esztendeje volt. Nem az én ér­demem, nehogy dicsekvésnek gondolja a nagy változást. Hatszáz ember munkája, aka­rása, verítéke, áldozatvállalá­sa és jószándéka van benne. Csak így, közösen fordíthat­tunk életünk kerekén, egy em­ber, de még tíz is kevés lett volna hozzá. Persze, juthat­tunk volna ennyi idő alatt már előbbre is. Mégis azt mondom: ennél rosszabb kará­csonyunk soha ne legyen. Bí­zom benne, mint ahogy biza­kodunk mindannyian, ha raj­tunk múlik, esztendőről esz­tendőre gazdagabban és bol­dogabban gyújthatjuk meg a gyertyákat a fenyőfákon ka­rácsony ünnepén. Zömök, markáns arcú, egye­nes beszédű ember Valent Mi­hály, az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet negyven­négy éves elnöke, öt karácso­nyának történetében több van egy ember életének öt állomásánál. Prukner Pál csupán a mohácsiak ked­ves busómaszkja, amit most hozott forgalomba a Népművészeti Vállalat. Ka­rácsonyi ajándéknak, la­kásdísznek sem rossz.., Kötögető férfiak Franciaországban a férfial 4 százaléka szeret kötni és ez a „foglalkozást” kitűnő pihe­nésnek tartja munka után Angliában a férfiak 9 száza­léka, Finnországban 40 száza­léka hódol ennek a hobby- nak. 12 kilogramm súlyú „csepp" Jó másfél évszázaddal ez­előtt egy meteor-„eső” hul­lott Bjelorussziában — erre a megállapításra jutottak a minszki geológiai intézet tu­dósai. Az „eső” nyomaival ma is találkoznak itt az em­berek. Az az „esőcsepp”, ame­lyet nemrégen Oszinocszkij faluból szállítottak a geoló­giai intézetbe, több mint 12 kilogrammot nyom. A rozsda borította hatalmas „égi kö­vet” egy 10 éves kislány ta­lálta. A tudósok a leletet az in­tézet meteorgyűjteményében helyezték el. Az új szerze­ményt habozás nélkül a Bra- ginszk vidéki meteorok közé sorolták. Ebben a kerületben több, mint száz éve találnak meteorköveket. Eddig már egy tucatot gyűjtöttek "sz- sze. A meteorok teljes sú­lya körülbelül 800 kilo­gramm. Valamennyi kő a vas tartalmú meteorok osz­tályához tartozik. Díszvacsora máit századbeli konzervekből Az egyik legrégibb angol konzervgyár társtulajdonosa, égi nyugdíjas ezredes, úgy rendelkezett, hogy születésnapja alkal­mából a következő fogásokból álló vacsorát tálalják: pásté- tomkonzerv 1900-ból, báránylábkonzerv 1849-ből, pudingkon- zerv 1823-ból és konzervcsokoládé 1915-ből. A vendégeknek ál­lítólag minden nagyon ízlett. Az északi sarkkörön túl fek­vő Norilszk szovjet várost va­lóságos rénszarvas-invázió ér­te. A rénszarvasok kettesével, hármasával, sőt, olykor csor­dában jelennek meg az utcá­kon, az építkezések környé­kén. Tundra állomás közelében a rénszarvasok vonulása miatt még a vasúti forgalmat is le kellett állítani. Több mint 150 ezer rén­szarvas hagyta el a Putoren hegyekben levő hagyományos telelőhelyeit. Annyira megsza­porodtak ugyanis, hogy kény­telenek új legelőket keresni. Dél felé vonulnak, az Evenk- földre, ahol bőven van takar-' mány számukra -— s az épít­kezések megzavarták útvona­lukat. A norilszki természetvédelmi társaság, s a fiatalok segítsé­gére siettek a nehéz helyzetbe került rénszarvasoknak. Spe­ciális ifjúsági őrjáratok telje­sítenek szolgálatot a rén­szarvasok vonulásának útvo­nalán és etetik^ segítik a le­gyengült állatokat. Születési hely - a rendszámtáblán Az Egyesült Államokban évente háromszáznál több gye­rek születik autóban. Születési anyakönyvi kivonatukban, a születés helyeként az autó rendszámát tüntetik fel. Szerelők, a mesterség tornászai SZÉLES BETONUTAK LENN, az Aram sok főut­cája, MELLÉKÜTJA FENN, TRANSZFORMÁTOROK ÉS PORCELÁNÓRIÁSOK, SZI­GETELŐK ÉS KAPCSOLOK — ILYEN A VILLAMOS­SÁG ÜJ VAROSA. GÖDÖN ÉPÜL, S A NAPOKBAN JUT» EL ADDIG, HOGY ÉPlTÖ ÉS SZERELŐ EGYARÁNT EZT JELENTHESSE: KÉSZEN ÁLL. CSAK NÉHÁNY KIS RÉSZLETÉT LÁTNI EN­NEK A FONTOS ELOSZTO- ÁLLOMASNAK, AMELY EGYARÁNT BEFOGADJA, S SZÜKSÉGNEK MEGFE­LELŐEN ÁTALAKÍTVA TO­VÁBBÍTJA A CSEHSZLO­VÁKIÁBÓL ÉS A SZOV­JETUNIÓBÓL ÉRKEZŐ ENERGIÁT. A BONYOLULT KÉSZÜLÉKEK, ÓRIÁS­TRANSZFORMÁTOROK, VE­ZETÉKEK ELEKTROMOS PRÓBÁIT MEGKEZDTÉK. AZ ÜJ ESZTENDŐBEN SZOLGALATBA ÁLL VA­LAMENNYI BERENDEZÉS. Egy ember — két alkatrész KÍSÉRLETI epitkezes TAVASSZAL INDULÁS A vásárlók teljesen ké­szen vehetik nyaralóju­kat birtokukba. ügy a sok építő közül (Foto: Gárdos) t Épül, szépül a Dunakanyar, mind többen kapnak kedvet, hogy nagy folyónk festői partszakaszán töltsék szabad idejüket. A nyaralók, a hét­végi házak létesítése persze nem olcsó mulatság, s rá­adásul temérdek utánjárást jelent. Az OTP Pest megyei Igazgatósága érdekes kéz- • deményezéssel kíván ked­Mi egy hónapon belül felépítjük a hétvégi há­zakat. s nem kell rá hónapokig, vagy évekig várni. Az első épületek április közepére állnak már, s az érdek­lődésnek megfelelően készül majd a többi is. vezni, s erről Pogány Miklós igaz­gató tájékoztatja lapunk ol­vasóit: — Jövő tavasszal kísérlet­képpen nyaralókat építünk, s adunk át az érdeklődők­nek. A Dunakanyar arra al­kalmas szakaszain telkeket vásárolunk és saját beruhá­zással különböző típusú kor­szerű faházakat emelünk ezeken a telkeken. Akciónknak — véleményünk szerint — nem csupán azért lesz sikere, mert az áruhitel­konstrukcióban szerepel. Sok gonddal-bajjal jár az építő­anyag beszerzése, fuvarozása, az építőkapacitás biztosítása is. És mindezt levesszük az akcióban részt vevők vállá­ról. i * L 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom