Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-23 / 301. szám
Január elején Mensáros László Cegléden Január 5-én, vasárnap este fél nyolc órai kezdettel a ceglédi Kossuth Művelődési Házban érdeklődéssel várt irodalmi est lesz. A XX. század irodalmának gyöngyszemeiből tart kis ismertetőt közönségének Mensáros László, aki a mexikói filmfesztiválon a legjobb férfi alakítás díját nyerte eL Az esten konferál és bevezetőt mond Rónai Egon színművész. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1908. DECEMBER 23., HÉTFŐ A NEVELÉS CÉLJA Filmbarátok, figyelem! Cegléden nagy sikere van a filmklub előadásainak. A rendszeres látogatók mellett sok vendégük is van — akikből később komoly filmbarát lesz. Ebben az évben az utolsó foglalkozását december 23-án, este 7 órai kezdettel tartja meg a filmklub a Kossuth Művelődési Házban. (m. o.) a szülőföld szerefefe LÖVÉSZET AZ ISKOLÁBAN - MEGNÉZTÉK A HALÁLKANYART A hazafias nevelés és a honvédelmi ismeretek elsajátítása oktatásügyünk fontos feladata — már az általános iskolákban is. A diákokkal foglalkozó pedagógusok egyre több gondot fordítanak a szülőföld, a közvetlen környezet és az ott lakó emberek megismertetésére. A járás iskoláiban tanuló gyerekek üzemlátogatásokon vesznek részt, fejlődik az iskolák és a honvédség kapcsolata is. Nagy szerepet játszik a hazaszeretetre nevelésben a haladó hagyományok ápolása és a helyi emlékek gyűjtése. általában a gyerekek is tájékozottak a fontosabb hazai és külföldi politikai eseményekről. Az úttörőcsapatok mozgalmi tevékenysége az iskolai munka szerves része, nélkülözhetetlen eleme lett. Korábban a Forradalom nyomolvasói, Üt- töröexpedíció a jövőbe, Úttörők a hazáért, és A vörös zászló hőseinek útján mozgalom, az idén pedig A forradalom lángjai akció a kívánt sikerrel járt. Ezek a kezdeményezések jól szolgálják a nevelést a hazaszeretetre és az internacionalizmusra. A ceglédi járás iskolái közül sokban jól működő lövészszakkörök Vannak. Abonyban a Szelei úti, Al- berlirsán a Tessedik-iskolá- ban, Ceglédbercelen, Kocsé- ron, Köröstetétlenen és Csemő- ben a zöldhalmi iskolában vezették be a sportlövészetet. Több iskola növendékei csoportosan tekintették meg a Halálkanyar című filmet, amelyre a látogatást a TIT és a járási tanács művelődésügyi osztálya közösen szervezte. Ettől a tanévtől kezdődően az általános iskolákban ■ is új tantárgy a honvédelmi ismeret. A nevelők minden tantárgynál, de elsősorban a test- nevelési és az osztályfőnöki órák alatt erre nevelik a diákokat. DERESEK A DRÓTOK Foto: Tóth István A mi városunk! emegy szer szóltunk már Cegléd rendjéről, tisztaságá- J » ról. Még lokálpatriótának sem kell lennie az embernek ahhoz, hogy tegyen valamit városáért. Eletigény és egyúttal kötelességünk törődni vele. — Ez van — mondjuk gúnyosan, ha a szél végigseper a városon, és papírfecnik, hulladékok egész garmadáját viszi magával. Ez van — mondjuk most is, amikor az első csapadékos, nyirkos napok után először korcsolyapályává, majd sártengerré változott sok járda, számtalan keresztutca. Nemcsak a város szélén, a város belsejében is. Ez rendkívül sok közlekedési veszélyt rejt magában. Annyit, hogy szinte meguntuk szóvá tenni... No, persze, csak mi, ceglédiek. Mert ha egy Idegen vetődik a városba, mindig újdonság számára a hagyományosan járhatatlan ceglédi utca — főleg ilyen nyirkos, sáros időben. Hivatkozunk építkezésre, tervekre, a jövőben megvalósuló határozatokra. Vannak javaslataink, megjegyzéseink, bírálni is tudunk. De a mostani „bírálók” közül vajon hányán gondoltak időben a házuk előtti útszakasz, árok és csatorna rendbe szedésére? Vajon hányán fogtak munkához az ősszel — társadalmi alapon, önszántukból — a saját házuk táján ebben az ügyben? Sarat fröcsköl az autó. Szinte re j tvény feladat néhol az átkelőhely fölfedezése az úttest egyik/ oldaláról a másikra. Sokan panaszkodnak, sok a bosszankodó. De jövőre, a tapasztalatokon okulva, lesznek-e Cegléden utcákat rendező, árkokat tisztító társadalmi munkások? — Hisz Cegléd a mi városunk ... A TÁBORI VASÜT sínen járó kocsijai — mire megközelítették a végállomást — ismét rájuk virradt. Az ellenség észrevette őket és az Adamello- hegység gerincéről hatalmas ágyútüzet zúdított rájuk. — Húsz lépés távolságra széthúzódni egymástól a kocsikkal, erősen lefékezni és mindenki nézzen fedezék után — adta ki az utasítást a parancsnok, ö pedig harmadmagával a közeli erdészházba menekült, ahol egy olasz özvegy lakott. — SIGNORA! önt már figyelmeztették, hogy a front vanalával ne párhuzamosan, hanem arra merőleges irányba húzza ki a szári tó kötelet! így az ellenség messzelátóval azt is megállapíthatja, melyik az ing, a lábravaló vagy a lepedő. Bár így délelőtt ők csak az árnyékos oldalát látják a szárodó ruháknak, de így is elvirítanak azok sok kilométer távolságra... — Gondoltam arra én is — válaszolta az özvegy —, de az uralkodó szél így éri jobban, így szárítja gyorsabban a ruhát. Attól nem félek, hogy idelőnek. Ez a ház azelőtt vöröskeresztes segélyhely volt, az olaszok pedig betartják a genfi egyezményeket. Ezért vagyok bátor elvállalni a katonák ruháinak mosását, szárítását, vasalását. A magukét is szívesen vállalom. Olcsón és jól dolgozom. Elhihetik, hogy szívesen megteszek mindent a katonákért. — Megtesznek ezek mindent a mi kedvünkért — szólt közbe magvarul az egyik idemenekült katona. — Csak azt az egyet, nem... A hinterlandban egy komiszkenyérért is kapni szerelmet, de ezek a büszke olasz nők inkább meghalnának, mintsem odaadnák magukat ... — Vigyázz már, bajtársam! — intette le a parancsnok. Ök ezért nem megvetést, hanem tiszteletet érdemelnek. — A parancsnok az özvegy felé fordulva folytatja a beszédet. — Signora! Egy ilyen ágyútűz alkalmával megeshet, hogy találatot kapunk. Legutóbb Jávorka nevű földi- met vágta agyon a gránát. Sűrűn ki vagyunk téve a hősi halálnak, ami még főbb, mintha rokkantakká válnánk. A rokkantat — akár a harctéren, akár a munkában nyomorodott el — ritkán becsülik meg. Ha esetleg itt vesztenénk fiatal életünket, legyen szíves hozni a sírunkra kertjének gyönyörű rózsáiból, hiszen akik távol a hazájuktól halnak meg, azoknak a sírjára édesanyjuk, menyasszonyuk helyett másoknak kell virágot vinni. Akár magyar katonáról vagy olasz pilótáról, illetve az ön Amerikába vándorolt fiáról van szó, signo- r§. Arra kérjük tehát, hogy ebben az esetben piros és fehér rózsából — zöld levéllel övezve — készítsen egy csokrot és kösse körül ezzel a háromszínű szalaggal, amelyik egyik irányból nézve a magyar, másik irányból nézve az olasz nemzeti színt mutatja. — MÉG EGYRE KÉRJÜK, signora' Ne tekintsen minket ellenségnek. Mi magyarok vagyunk, Kossuth népe, amelyik önökkel, olaszokkal, Garibaldi népével, lélekben rokon. — Ne beszéljenek a hősi halálról, fiúk! — csattant fel az özvegy. — Maguknak már nem lesz arra idejük. Űc,v hiszem, nem kerülnek többet ágyú- tűzbe sem! Nem ám, hamarosan győznék a mieink, és vége lesz minden harcnak. Ezt írta az amerikai fiam is. Ha az özvegy nem IV. Károly, hanem Umberto katonáit értette mieinknek, igaza lett. A magyar katonákat nem tájékoztatták a fegyverszüneti felételekről. 1918. november 4-ig még a fegyvert sem szedték el tőlük a Dél-Tirolt elözönlő olaszok. Éjfél után hadifogollyá nyilvánítottak mindenkit, akit a demarkációs vonalon belül találtak. Hadifogságba, keserű sorsba jutottak a tábori motoros vasút katonái is. Egyszer csak nyílt a drótkerítéses tábor kapuja. Egy olasz tiszt karján belépett az özvegy, meglátta a bőrruhás sofőröket, és már messziről integetett nekik. — Régóta keresem magukat, fiúk! Egy kosár élelmet és sok vigasztaló szót hoztam maguknak, azért a zöld-fehér-piros színű szalagért, amelyből az olasz tisztek és én a ruhánkra tűztünk egy-egy darabkát. Értesültünk róla, hogy nemsoká hazamehetnek. — Ez az olasz tiszt az én amerikás fiam, akiről annyit beszéltem. Visz- szajött Amerikából és beállt az olasz hadseregbe. Most itt láthatják maguk előtt az egész világon legboldogabb édesanyát és a legboldogabb fiút. Vigasztalódjanak, boldogok lesznek maguk is nemsokára! IIOSSZÜ IDŐBE KERÜLT, amíg a fiúk — sok szenvedés után — hazajutottak. A történelem homokóráján még a másodpercek is hosszú éveket jelentenek. ötven évvel ezelőtt azzal búcsúzot' el az olasz özvegy a fogságba esett fi? tál katonáktól, hogy őrizzék meg sokáig jó em'ékezetükben. , Egy tanyai öreg paraszt VICC VAGY FEKETE? Jellegtelen apróhirdetés az újságban: ekkor meg ekkor, itt meg itt, ingyen kaphat egy dupla kávét az, aki ezt a kis hirdetést a lapból kivágva felmutatja. Egészségére kívánja a Róna Vállalat és a Ceglédi Hírlap. — A hirdetést nem fogta körül figyelemkeltő keret. Vajon lesznek-e hirdetésre kávézók? A megjelölt kis üzletben nem sokkal nyolc után nyílt az ajtó. Bőrkabátos ember, belső zsebéből újságszeletkét halász elő. — Kérem, a hirdetés miatt jöttem. Igaz, mi tulajdonképpen malacot akarunk venni karácsonyra, azt kerestük az apróhirdetésben. Aztán a feleségem meglátta ezt is. Gondoltam, vásárlás előtt jól jön az a korty ingyen kávé. Még jó, hogy gyakran vesszük az újságot... Két asszony érkezik. Először, a biztonság kedvéért, savanyúcukrot kérnek. Fizetik, topognak, majd az egyikük előhozakodik a kávéüggyel, igaz-e? — Hát persze hogy igaz! No, akkor kérik is. Lio-kávét még sosem ittak, pláne ingyért, hirdetésre. Még le sem nyelik az utolsó kortyot, ismét egy asszony érkezik. — Tessék mondani, igaz ez a kávédolog? Tényleg? Mi nem hittük, azt gondoltuk, vicchirdetés az egész. Fogadtunk a kollégákkal. Nem, köszönöm, nem kérem: én sosem iszom kávét, csak kíváncsi voltam, megnyerjük-e a fogadást. Idősebb férfi a szomszéd üzemből. Tíz órai szünet van, a szokásos túrósrétesért jött. Hunyorítva nyújtja a kis kávéscetlit is a rétes ára mellé. Ha már ingyen lehet. — Kérem, mi járatjuk az újságot! Mindig van benne valami érdekes. A ceglédi oldalban az apróságokat szeretjük, a nagyobbik részében meg azokat a külföldi kavicsokat meg a régi időkre emlékező cikkeket. Minket, öregeket, tudja, inkább ez foglalkoztat. — Jó volt ám a kávé, köszönöm szépen. No, a viszontlátásra! — Viszontlátásra? — Nem lehetetlen... A hétköznapok mindig tartanak valami meglepetést az emberek számára. Persze, csak azokéra, akik minden apróságra felfigyelnek ... — esk — Kevesebb lett az „úttalan út" Ebben az évben a ceglédi járás községei közül főleg Abonyban és Ceglédbercelen javítottak hosszabb útszakaszokat. Abonyban az Abonyi utat mintegy 200 méter hosz- szúságban, Ceglédbercelen pedig a Petőfi utcát és az autóbuszfordulót építették ki. A KPM kezelésében levő 4. számú főútvonal szélesítésével járásunk területén kilencven százalékban végeztek. Az ajándék: vásárlási utalvány A böllér: Herczeg Ferenc A 22-es számú önkiszolgáló bolt mellett levő büfében rendezett, több hétig tartó böllérverseny révén sok család asztalára kerültek az ízletes disznótoros falatok. A böllérverseny utolsó akkordjára” tegnap került sor. Ezúttal Herczeg Ferenc böllér osztogatta a frissen sült hurkát, kolbászt. A finom falatok kedvelői, akik szavazatukkal segítették előbbre a versenyt, díjazásban részesülnek. Az 500, 300, illetve 200 forintos vásárlási utalványt a nyertesek a 12-es számú ön- kiszolgáló bolt ünnepélyes megnyitásakor vehetik át Zárszámadás városunk sportjában ATLÉTIKA - CEGLÉDI VSE Az 1968-as NB I/B-s bajnokságban Pest megyei is indult. Az együttesben 8 férfi ceglédi atléta kapott helyet. A csoport oszlopos tagja volt Ferenczi, Radnóti, Dóka, Müller, Juhász és Császár. Rajtuk kívül még Suba, Ungvári és Papp került a csapatba. A csapatbajnokság nagy küzdelemben dőlt el. A kiesés ellen is nagy harc volt, de végül is megyénk képviselőinek sikerült kiharcolni a jogot arra, hogy jövőre is NB I/B-ben induljanak. Ebben nagy szerepük volt a ceglédieknek, mivel a csapat létszámának mintegy felét ők alkották. A szakosztály II—III. osztályú minősített atlétáinak száma: 46 fő. Országos viszonylatban korosztályában ebben az évben kimagasló eredményt ért el: Radnóti Géza (5000 m 15.03 mp, 3000 m akadály), Juhász (súly, 14.09), Dóka (távol 6,8), Kurucz (300 m 45.2 mp), Balogh Zsuzsa (női távol 5.28 m) és Ungvári (ötpróba).. Fájó szívvel mondunk hálás köszönetéi mindazoknak a rokonainknak, ismerőseinknek, szomszédainknak, a Petőfi Tsz vezetőségének és tagságának, akik szeretett jó férjem, édesapánk és testvérem: Hornai (Hornyák) Pál temetésén megjelentek, részvétüket nyilvánították, sírjára koszorút küldtek, özv. Hornai Pálné és családja. Hálás köszönetünket fejezzük ki rokonainknak. ismerőseinknek, szomszédainknak, a Budai1 úti áit isk. nevelőtestületének és tanulóinak, akik felejthetet len édesanyánk, nagyanyánk özv. Török Mihályné szül. Tóth Eszter elhunyta alkalmából részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, temetésén megjelentek, sírjára virágot, koszorú! helyeztek. A gyászoló család. Mindazoknak, akik felejthetet len halottunk, feleségem, édesanyánk. nagyanyánk és testvé rünk: Szilvássy Sándorné szül Vékony Ilona temetésén meaie lentek, részvétükkel mély fái dalmunkban osztoztak, sírjára koszorút küldtek, ezúton mon dunk hálás köszönetét. Szilvássy Sándor és a gyászoló család. Az országos serdülő és ifjúsági keretben is találhatunk ceglédieket Varjasi, Hajdú, Balogh Zs., Kurucz és Török személyében. Magyar Antal edző bizakodással tekint a jövőbe: — ígéretet kaptunk rá, hogy a következő idényben erkölcsileg és anyagilag sokkal nagyobb támogatásra számíthat a szakosztály. Ezután fő célunk a minőség javítása lesz. Már ennek első állomása — az utánpótlás biztosítására — a sportiskola beindítása, valamint az edzők számának emelése. — Ha tehetséges fiatal sportolóink szíwel-lélekkel végzik munkájukat, akkor remélhető, hogy célkitűzéseiknek megfelelően szerepel együttesünk a jövőben. — A következő évi verseny- naptárunkat igyekszünk úgy összeállítani, hogy — az idei-, vei ellentétben — minél több versenyt rendezzünk Cegléden. Ezzel tartozunk is a ceglédi sportbarátoknak, az atlétika szerelmeseinek. (-reán) Mindazoknak a rokonainknak, ismerősöknek, barátainak, a vállalat vezetőségének és munkatársainak, hálás köszönetünket fejezzük ki, akik szeretett testvérünk és unokaöcsém: Gyuqyi Antal elhunyta alkalmából részvétüket nyilvánították, a temetésén megjelentek, sírjára koszorút küldtek, özv. Kozák Gusztáv- né és a gyászoló család. Thury Ilona a Maey Nemzeti Bank ny tisztviselője életének 63. évében elhunyt. Rokonaiknak. Ismerőseinknek, munkatársainak. akik a temetésén megjelentek, részvétüket nyilvánították. sírjára koszorút küldtek, fogadják érte hálás köszönetünket. A gyászoló család. Mindazoknak a rokonainknak, ismerőseinknek, szomszédainknak, akik szeretett jó férjem, 'desapánk és nagyapánk: Pető Albert temetésén megjelentek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút küldtek, ezúton mondunk hálás köszönetét. özv. Pető Albertné és a gyászoló család. EGY MÁSODPERC a történelem homokóráján
